Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-20 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. február 20. Nemzetiségi kultúránk ápolói Megtartották értékelő taggyűlé­seiket a CSEMADOK helyi szervezetei, majd ezt követően került sor a járási konferenciák ösz­­szehívására. A két év munkáját fel­mérő tanácskozások a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­sége ХШ. országos közgyűlése előké­szítésének jegyében zajlottak • le, amelyre április 17—18-án Bratislavá­­ban kerül sor. A több mint ötszáz CSEMADOK- szervezet — amelynek közel 73 ezer tagja van — széles, körű népművelő munkát fejt ki a magyar nemzetisé­gű lakosság körében, s tevékenysé­ge egyre terebélyesedik a szocia­lista kultúra fejlesztésében. Elsőként a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban hívták össze a konferenciát. A CSEMADOK járási bizottsága — mely 11 ezer 250 taget tömörít — magáévá tette a XII. or­szágos közgyűlés határozatát, és szé­les körű tagtoborzási kampányt indí­tott az elmúlt években. Az eredmény nem marad el: jelenleg a lakosság több mint tíz százaléka CSEMADOK- tag, persze vannak olyan falvak is, ahol a lakosság 20—25 százaléka a szervezet tagja. Sajnos csak az ér­sekújvári (Nové Zámky) járás követ­te a dunaszerdahelyieket, mivel a többi járásban nem tettek meg min­dent e fontos feladat teljesítése ér­dekéljen. Az utóbbi két évben kifejtett tevé­kenységről Fél Miklós titkár terjesz­tette elő a járási bizottság beszámo­lóját. A beszámoló méltóan igazolta, hogy a kulturális tevékenység való­ban fejlődött. A tagság gyarapodása Jó hatással volt a népművelő tevé­kenységre. A konferencián részt ve­vők korösszetétele is igazolta az if­júság előretörését, hiszen a szerveze­tek többsége főleg fiatalokat küldött a fontos tanácskozásra. örvendetes tény az Is, hogy az utóbbi években a járás városaiban működő szervezetek figyelemre mél­tó munkát végeztek. Dunaszerdahe­­lyen, Nagymegyeren (Calovo) és So­­morján (Šamorfn) a CSEMADOK szervezetek vezetősége szorosan e­­gyüttműködik a hivatásos népműve­lőkkel, ami lehetővé teszi a sokrétű népművelődési és népművészeti tevé­kenységet. A járás székhelyén levő szervezet j—. amely régebben keveset hallatott megáról — most 1760 tagot számlál, vagyis a dupláját, mint az előző években. A szervezeti élet szi­lárdságát az is bizonyltja, hogy ren­­szeresek a társadalompolitikai, ' a szak- és irodalmi jellegű előadások is. A színjátszó gárda például az or­szágos vetélkedőkön is kiválóan sze­repelt, mely a közeljövőben Csurka István, Nagytakarítás című színmüvét mutatja be. A vegyeskórus külföldön Is öregbítette a szervezet hírnevét. Érdemleges munkát fejt ki a filmklub az új alkotások bemutatá­sával. Rendszeresen szerveznek közös színházlátogatásokat is a győri Kis­faluéi Színházba. Somorján szintén fellendült a klubmozgalom és sokat törőd­nek a lakosság tudatformálá­sával. Örvendetes a pedagógusok be­kapcsolódása a szervezet munkájába. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a hatvan tagú vegyeskar fele tanító. A Csalló Népművészeti Együt­tes egyike azoknak, amelyek rend­szeresen szerepelnek az országos rendezvényeken is. Az utánpótlással is törődnek, az iskolában két gyer­mek .tánccsoportban nevelődnek a Fél Miklós, a CSEMADOK járási bizottságának titkára jövő reménységei. A CSEMADOK ön­feláldozó munkával elősegítette a honismereti ház létrehozását is, a­­melyben gazdag néprajzi gyűjte­ményt helyeztek el. Nagymegyeren öt évvel ezelőtt kezdték kialakítani a klubéle­tet, ahol rendszeressé váltak az összejövetelek. A klubban az utób­bi két évben ötvenhat különböző elő­adás volt, s több neves hazai és kül­földi irodalmár és szakember tartott előadást. Megyeren működik a járás legrégibb énekkara. A kilencven éve fennálló kórus válságos éveket élt át, ennek révén szükségessé vált az újjászervezése. Meg kell jegyezni azt Is. hogy nagy szükség lenne a peda­gógusok közreműködésére mind az énekkarban, mind pedig a kulturális élet irányításában. De nemcsak a városok alapszerve­zetei fejtenek ki eredményes munkát, hanem a falusi szervezetek többsége is. Férfi és női éneklőcsoportok, cl­­teraegyüttesek, tánccsoportok alakul­tak, s fellendült a népművelés me­legágya, a klubmozgalom Is. A kon­ferencia küldöttel beszámoltak a sok­rétű művelődési tevékenységről. Em­lítést érdemel a vámosfalusi küldött felszólalása. Az alig ezer lakosú fa­luban 275 tagja van a CSEMADOK helyi szervezetének. Ez is lényeges, de még fontosabb, hogy kilenc szak­körben több mint százan tevékeny­kednek. Amíg a járásban levő szer­vezetekben aránylag kevés a színját­szó csoport, a vámosfalusiban rend­szeres a tevékenység. Ismerve a kö­zönség igényeit, főleg vígjáték beta­nulására vállalkoznak. A felkészülés nagyon gondos, s ennek eredménye­ként a legutóbbi zenés vígjátékot huszonháromszor mutatták be hely­ben és a környéken, sőt az érsekúj­vári járásban is felléptek. Több falusi szervezet munkáját le­hetne hasonlóan méltatni, amelyek vezetői, aktív tagjai sokat tesznek a közművelődés érdekében. Népművelő munkájuk elmélyülését a népműve­lési otthonokkal, a társadalmi szer­vezetekkel és a földművesszövetkeze­tekkel való jó együttműködés segíti. A szövetkezetek nemcsak erkölcsileg, hanem anyagiakkal ik elősegítik a kulturális tevékenységet. A járási pártbizottság küldöttségé­nek vezetője Magyar Vince vezető titkár, felszólalásában elismerően szólt a CSEMADOK tevékenységéről, a kulturális élet kibontakoztatásá­ban, a választási program teljesítésé­ben a politikai akciók szervezésében és a proletár nemzetköziségre, vala­mint a szocialista hazafiságra való nevelésben. Örömét fejezte ki, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a CSEMADOK munkájába, amely záloga az igényesebb kúlturális munkának. Elhunyt Viliam Záhorský nemzeti művész 1982. február 5-én, 61 éves korá­ban meghalt Viliam Záhorský pro­fesszor, nemzeti művész, a Munka Érdemrend kitüntetettje. Viliam Záhorský 1920. október 9-én Vráblén született. A Zene- és Szín­­művészeti Főiskola hallgatójaként már 1940-ben a Szlovák Nemzeti Színház színjátszó együttesének tag­ja lett. Négy évtizeden át az együt­tes kiemelkedő művésze volt. A költészet szeretete, csodálata egész művészi pályafutását áthatotta; a költészet lelkes propagálója és mesteri előadója volt. Színművészeti tehetségét a gazdag és Igényes,re­pertoár formálta. Több mint 100 fő­szerepet alakított színielőadásokon s filmekben, televízió- és rádiójáté­kokban is sok főszerepben játszott. Pedagógiai munkásságával nagyban hozzájárult a fiatal színésznemzedék neveléséhez. Művészi alkotó munkája mindig szorosan egybekapcsolődott társadal­mi és állampolgári elkötelezettségé­vel. A Szlovák Színművészek Szövet­ségének elnöke, a Csehszlovák Szín­művészek Szövetségének alelnöke, a Művészeti Főiskola tanára, a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvművelő Intézete helyes kiejtés­sel foglalkozó bizottságának tagja volt. Szocialista társadalmunk Viliam Záhorský kiemelkedő művészi, alko­tói munkásságát, kulturális életünk fejlesztésében való tevőleges részvé­telét magas állami kitüntetésekkel méltatta. Viliam Záborskýnak Az épí­tésben szerzett érdemekért kitünte­tést, a Munka Érdemrendet, Állami Díjat, az SZSZK nemzeti díját és a nemzeti művész megtisztelő címet adományozták. Kiemelkedő művész, kommunista távozott közülünk. Alkotó munkássá­ga és művészi hagyatéka szocialista társadalmunk és az elkövetkező nem­zedékek tartós értéke lesz. Sidó Zoltán, a CSEMADOK Közpon­ti Bizottságának elnöke nagyra érté­kelte a dunaszerdahelyi járásban végzett tevékenységet, amelyre a tu­datosság jellemző. Az, új művelődési formák keresése jeleritősen fellendíti a munkát a szervezetek életében — hangsúlyozta felszólalásában az el­nök. A klubélet kibontakoztatása, honismereti házak, helytörténeti szo­bák létrehozása, a forradalmi hagyo­mányok ápolása, zenei nyelvünk mű­velése, képzőművészeti kiállítások rendezése a történelmi, irodalmi nagyjainkról valő megemlékezés, vagyis a kultúrigények sokoldalú ki­elégítése a fő cél. A konferenciának meghitt szín­foltja volt, hogy a CSEMADOK orszá­gos elnöke felolvasta a központi bi­zottság elnökségének levelét, amely­ben köszöntötték az ötvenedik szüle­tésnapját ünneplő Héger Károlyt, a járási népművelődési központ Igazga­tóját, a CSEMADOK-ban kifejtett több évtizedes munkájáért. A jól megszervezett konferencia, a beszámoló, a felszólalások hűen tükrözték, milyen gazdag a kulturá­lis tevékenység a dunaszerdahelyi já­rásban. TÖTH DEZSŐ Kulturális-A közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését a CSEMADOK dió­szegi (Sládkovičovo) helyi szervezete. Az elmúlt év sikereiről, gondjairól Pethő Mária, a helyi szer­vezet vezetőségi tagja számolt be. A CSEMADOK helyi szervezetének jelenleg 240 tagja van, s több kultu­rális csoport fejt ki figyelemre méltó tevékenységet. A tizenkét éve műkö­dő, aranykoszorús Vox Humana ve­gyeskar például — bár tagfétszám­­gondokkal küzd — még mindig a szlovákiai magyar kórusok élvonalá­ba tartozik. Említést érdemel az Új Hajtás tánccsbport munkája is, mely­nek nagy sikereként könyvelhető el, hogy a prágai Barandov Filmvállalat felkérte a diószegi csoportot szerep­lésre, melyből később film készül, örvendetes tény, hogy megalakult az ifjú citerások csoportja Is. Persze azt sem szabad említés néN kül hagyni, hogy egyelőre nem akadt üzem, vállalat vagy efsz, mely fenn-« maradása, sikeres szereplése érdeké-« ben támogatná a csoportot. NAGY MIHÁLY ♦ ♦ ♦ A CSEMADOK losonci (Lučenec) helyi szervezete a hagyomá­nyoknak megfelelően idén is az emlékestek és a különböző Isme­retterjesztő előadások megtartását szorgalmazza. Januárban például a városháza nagytermében emlékestet tartott a város felszabadulásának 37, évfordulója tiszteletére. Az említett eseményt a „Simándi Pálra emlékezve“ című irodalmi em­lékest követte. Simándi Pál, ai^ kitűnő Író és publicista az emigráció idején 1920-től 1931-ig élt és alkotott Loson-« con. Kortársaival Darkó Istvánnal, Győry Dezsővel, Komlós Aladárral, Szalatnay Rezsővel aktív irányító és szervező munkát végzett a város kul-« turális életének felvirágoztatásában,­­Az emlékesten az fró és publicista munkásságát dr. Turczel Lajos egye­temi docens tudományos alaposság-« gal isithííJette. CSAK ISTVÄN ЯШМНННП1М1 Pompázó felvonulás, színek, dal­lamok és mozdulatok harmó­niája, finoman kidolgozott rész­letek, Ijatásos zárőkép. A nézőtéren felcsattan a taps, vége a műsornak. Sikerült. De nézzünk a kulisszák mö­gé, hogy arról is szóljunk, ami a ref­lektorok fényében vagy fényétől nem látszik. Képzeljük el ugyanezt az együttest, amint fáradtan beszállnak az autóbuszba, s például Nagyida (Veľká Ida) és Zseliz (Želiezovce) között próbálnak „újjászületni“. Ru­hajavítás, hajfonás, s Demkóne Al­­mássy Marika közben mosolyogni ta­nítja a lányokat. Vagy képzeljenek el egy próbát, amikor hatvanhatod­­szor is megismételnek egy részletet. Olyan teremben, amely jéghideg. Az elmondottak ott vannak a háttérben, s így készülnek látványos produk­cióik immár tizenöt éve. Tizenhatodik évadjukat kezdik idén. Ennyi a „távolság“, melyet nagyító alá kívánok helyezni. Segít ebben Snyír Ferenc, aki 1970-től művészeti vezetője és koreográfusa az együt­tesnek, s munkáját Demkoné Almássy Marika, az együttes tagja segíti. Több mint kétszáz táncos fordult meg Itt ez Idő alatt. Jók, közepesek, gyengék, s néha egy-egy kiugró te­hetség, egyéniség. Több mint 50 tán­cot tanultak meg, ebből 15 csak az ő lábukon él. Ezek adják a sajátos arculatot. Kedvencük a Katonakísérő, a Verbunk és a Pozdišovcei tánc. Ez­zel a három tánccal nyerték el 1980- ban a Zsclízi Népművészeti Fesztivál nagydtját, a prešovi országos verse­nyen pedig a második helyen végez­tek. Évente negyven önálló műsort ad­nak, rendszeres résztvevői a jelentős társadalmi, politikai rendezvények­nek. Többször jártak külföldön. A ki­váló együttes országos viszonylatban a C kategóriába nyert besorolást. A huszonöt tagú Ilosvai együttest zöm­mel diákok és szakmunkások képe­Az Ilosvai táncegyüttes zik. Az -új hajtások pedig a 35 tagú Kis Ilosvai nevet viselő együttesben sarjadnak. Töretlen fejlődésükről Fialka Éva gondoskodik. A legkiseb­bek, Matuzsák Erzsébet, Magda Gab­riella és Varga Marika például ta­valy még a „kicsik“ között tánocltak, mö9t viszont már a nagyok munká­jával ismerkednek. ni. Ha Jóska nem lett volna, nem is maradtam volna itt. Ö biztatott -—1 emlékezik vissza Ignáth Teréz. Házasságok mellett barátságok is kötődnek. Sokan itt találták meg igazi barátjukat, akivel az együttes­ben eltöltött évek után is szívesen találkoznak. Fegyelmező erő is az együttes, s ez nemcsak a próbák és a fellépések idejére, hanem gyakran az egész életre kihat. Évente negyven-ötven napot tölte­nek együtt a heti két-háromórás pró­bán. A fellépések, s a külföldi utak is sok élményt nyújtanak, összetart, fegyelmez a közös feladat. — Előbb voltunk „próféták“ az or­szág határain túl, mint itthon — em­legetik az együttes tagjai. Szerencsére ez ma már nem érvé­nyes mert a hazai fellépéseik is telt ház előtt történnek. Évente 100 ezer korona a költségvetésük, s több gar­nitúra ruhájuk van. Támogatójuk a helyi magtermesztő állami gazdaság és a helyi művelődési otthon, de a tömegszervezetekkel is gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki. Szép sikernek tartják, hogy több mint tíz alkalommal vehettek részt a különböző nemzetközi fesztiválo­kon. Felejthetetlen sikerként emle­getik a nagykáiléi „Kállai kettős“ nemzetközi versenyen elért 2. helye­zést. Mostanáig 65 elismerő oklevelet kaptak, amelyek a hazai ős a kül­földi fesztiválokon való sikeres sze­replést dokumentálják. A kísérőzenét kezdetben a szesztal citerások biztosították, majd 1976-ban Füleki László alakított zenekart. A zenekar karelnöke a 80 éves Csiszárt Gyula bácsi, aki mindig fiatalos len­dülettel játszik. Snyir Ferenc elvégezte a három­éves koreográfiái tanfolyamot. Mint alapító tag a mai napig is a legjobb táncosok közé tartozik. — Én úgy érzem, hogy tánc nél­kül talán már élni sem tudnék — mondja határozottan. Égy gombaszö­­gi (Gombaseg) vagy zselizi (Želie­zovce) fellépésünk mindig új erőt ad a további munkához. *— Ön kitől tanult meg táncolni?, — Amikor 1966-ban megalakult az együttes, Bulyko Gyula volt a veze­tőnk később pedig Takács Margit és Bogoly Júlia irányította az együttes munkáját. Velük kezdtem s 1970-ben vettem át az együttes művészeti irá­nyítását Demkóné Almássy Máriával. Jelenleg a kétórás programunk 17 táncból tevődik össze. t—« Milyen terveik vannak? i* kér-« deztem Demkóné Almássy Máriát. — Több hazai és külföldi fellépést tervezünk, ha minden sikerül, akkor az idén legalább negyven fellépéssel számolunk. Az Ilosvai táncegyüttes országos hírnévre tett szert. Vajon mi kell ehhez? Kell egy olyan falu, ahol aktív fiatalok, s a közös ügyért ál­dozni tudó vezetők vannak. S nem utolsósorban szükséges a fenntartó­­szervek támogatása is. Nagyidán mindez megvan, s az eredmények ön­magukért beszélnek... ILLÉS BERTALAN Demkóné Almássy Mária és Snyir Ferenc — A táncosok átlagosan 6—7 évet töltenek az együttesben — újságolta Demkoné Almássy Márta. Van, aki berobban, s van aki egy évet Is vár az első lehetőségre. A fiatal Varga Marika szépen énekel, nagyon tehet­séges, Horka Tünde pedig népballa­­dákkar egészíti ki műsorunkat. Érdemes szót ejteni Demko And­rásról és Almássy Máriáról, erről a szimpatikus házaspárról. Alapító tag­jai az együttesnek. Itt ismerkedtek meg, s úgy számolják, hogy övék volt a negyedik „táncosházasság“. Az ötödik pedig Németh Józsefé és Ig­náth Terézé. — Azt hittem az első próbák után, hogy soha nem tanulok meg táncol­Az Ilosvai táncegyüttes egy csoportja — fellépés közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom