Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-08 / 32. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 8. Szorgalom a BÉKÉ-ben • VASGYÜJTÖVERSENY. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége a MÉM-mel, a SZISZ-el karöltve minden évben megrendezi a vasgyűjtőversenyt, melyben jóformán az öszszes szövetkezet és SZISZ-alapszervezete, valamint a szocialista brigádok is részt vesznek. A múlt évben a kecerovcei szövetkezet gyűjtötte a legtöbb vashulladékot, 519 tonnát. Ebben az akcióban 613 szövetkezet vett részt, melyek összesen 39 ezer 638 tonna ócskavasat gyűjtöttek össze. Színesfémet 77 gazdaság 988 tonna mennyiségben szolgáltatott be. A hulladékfelvásárló vállalat nem volt „szűkkeblű“ a nyertesekkel szemben: az első díjas győztes például tízezer korona értékben színes televíziót nyert. Az idén — a vasgyüjtő akció ötödik évfolyamában még több szövetkezet kapcsolódott be a vasgyűjtésbe mint a múlt évben, ami megmutatkozott az eddigi eredményeken is. Azok a gazdaságok viszont, melyek még nem kapcsolódtak be a SZFSZ által rendezett vasgyűjtésbe, remélhetőleg a jövőben aktívabbak lesznek. • TOVÁBBKÉPZÉS. A szövetkezett Iskola múlt évi kiértékelése után a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége megvitatta azokat a jó eredményeket és elmarasztalandó „sikertelenségeket“, melyek meghatározói voltak az iskolázások milyenségének, s a következő határozatokat hozta: + Az egyesített szövetkezetekben a jövőben több iskolaközpontot szükséges kialakítani, fgy nem kell a résztvevőket a központi falu oktatási intézményébe szállítani, csökkennek a kiadások, a kisebb létszámú csoportok esetében jobb lesz a lehetőség a tagok aktivitásának kibontakoztatására. • Az újonnan kialakított speciális iskolaközpontokat szükséges lesz audovizuális készülékekkel és iskolai segédeszközökkel felszerelni. A A jövőben javítani kell a szövetkezeti iskolák vezető kádereinek mind anyagi, mind munkafeltételeit, s szükséges megkövetelni tőlük a folyamatos, igényes munkát. A Azokat a résztvevőket, akik bővítették szakképzettségüket, magasabb szaktudást igénylő funkcióba kell besorolni abban az esetben, ha ez már korábban nem történt meg. A A lektorok tökéletesebb felkészítése érdekében még a tanfolyam előtt szükséges lesz eljuttatni az illetésekehez az előadások anyagát, szlovák és magyar nyelven egyaránt. A A SZFSZ járási irányítószervei, a jmi vezetőségét figyelmeztetik arra, hogy a tanfolyam idejére ne tervezzenek gyűléseket vagy más járási összejöveteleket. Az új határozatok sora remélhetőleg emeli a szövetkezeti iskola színvonalát. —lta—i A szokásosnál lassúbb Ütemben folyt a gabonabetakarítás a nagykürtösi (Veľký KrtíS) járás ipolýnyéki (Vinica) szövetkezetében, mivel a gabona nedvességtartalma nagyobb volt, mint általában. Ezt még tetézte az Is, hogy a terményszárító üzemük nem üzemelt. A gabonát a Leszenyel (Lesenice) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat vette át tőlük, csupán a vetőmagot tárolták saját magtáraikban. Erről Rádler József főmagtáros gondoskodott nagy szakértlemmel és kettőzött felelősségérzettel. Mindezeket Molnár László agronómustől tudtam meg, aki dicsérte a kombájnosok — Siket—Bartal, Mol-Bugyl László kombájnos a Homolya Gyula által vezett gépkocsiba üríti a gabonát nár—Petrezsél, Krajcse—Refka, Dankó—Tóth, Marinyec—Hrasko, Веко— Sás, Bugyi—Garaj, Direnka—Kelemen és Legát—Matúšov — áldozatkész, hozzáértő jó munkáját. Kétségkívül elégedettek lehetnek a vezetők a Balík Sándor irányította gépjavítók tevékenységével, akik kiválóan előkészítették a kombájnokat a gabonabetakarításra. Az aratáson kívül a vezetők, szakj emberek legfontosabb tennivalóként kezelték a szalma betakarításét (a szalmabálázők és felszedőkocsik segítségével), hogy jó minőségben kerüljön a szalma kazlakba, s a tarlóhántást Is idejében befejezhessék. Ez utóbbi munkaműveletet négy nagyteljesítményű traktorral végzi Báli László, Böjtös István, Gettler János és Filip László; nyomukban újabb talajművelő gépek járnak, végül a nehézhenger „zárja le“ a műveletsort. Gondoltak a takarmányalap bővítésére is: 130 hektárba másodnővényt vetettek,' az agrotechnikai határidőnek megfelelően. Bár öntözési lehetőségeik nincsenek, bíznak a jó termés betakarításában. Képek és szöveg: Böjtös János MEGELŐZNI A KÄRT őrjáraton Aratás. A határt járva mindenfelé gépekkel találkozik az ember; kombájnok, traktorok, teherautók sokasága a földeken. Munkavédelmi és tűzbiztonsági szempontból elsőrendű kérdés a gépek kifogástalan állapota. Ennek jártunk utána a közbiztonsági és a tűzoltóság szakembereivel a kassal (Košice) járás két mezőgazdasági üzemében. Már évek óta kötelező a nagy feladatok kezdete előtt a baleset- és tűzbiztonsági oktatás. Jegyzőkönyvileg ezt meg is tartották a járás öszszes mezőgazdasági üzemében. Megtartották a gépszemlét is, de úgy látszik néhol felületes munkát végeztek: A Valaliky Állami Gazdaság búzatáblájának a szélén négy kombájn várakozik a harmat felszikikadására. Odamegyünk. — Legyen szíves, mutassa meg az ellenőrző füzetet — szól az egyik tűzoltó Nevelő* Vince kombájnoshoz. — A kombájnos átadja, azonban nincsen kitöltve, hiányoznak az adatok. Míg nézzük a füzetet, a másik három kombájnos villámgyorsan a gépénél terem, s tölti a füzetet. A papírok ellenőrzése után néhány teherautó következik. A tűzoltó készülékek rendben vannak. — Nézzük meg a biztosítékokat <—i mondja az alhadnagy. Ahogy lekerül a biztosítékfedél, előtűnnek a tízfilléresek. Mindössze öt gyári biztosítékot találtak, a többit tízfilléressel pótolta a vezetője. — Nincs a raktárban gyári biztosíték? — kérdezem a gépjármű vezetőjétől. —i Van, de nem volt időm vételezni. Közben megérkezik Soltész Jenő technikus. >— Pénz van a biztosíték helyett? >— csodálkozik. — A raktár tele van. Valóban, ezt nem néztük meg a gépszemlén. Az első forduló után kijavítják a fiúk. A traktorokon is több-kevesebb hibát fedeznek fel a tűzoltóság szakemberei, amelyek azonnali javítást igényelnek. A kombájnokat rendben találták.-AA kehneci (Hraničná pri Hornáde) SZCSSZB földmüvesszövetkezetben mindent rendben találtak, csak egy arató-cséplőnél sérelmezték, hogy a tűzoltó készülék még az eredeti csomagolásban díszük. Juraj Janov kombájnos azonnal kipróbálta a készüléket. Működött. A gazdasági udvarban viszont kissé elhanyagolták a szárító előkészítését. Kevés a tűzoltó készülék, pedig a raktáron bőven található. A szárító kezelőjének nincsen tűzvédelmi vizsgája. Mit lehet tenni, a szárítónak mennie kell, egy gyors vizsgáztatás majd eldönti mit tud a kezelő. — Van képzett szakemberünk — mondja Tóth Imre elnök s—, csak ma fontos ügyben elutazott. —A~ — Könnyen kigyulladhat Ilyenkor a tarló, s tüzet foghat a kombájn is — mondja František Palkó főhadnagy, a közbiztonsági szervek dolgozója. Általános tapasztalat, hogy a kombájnokat Jól felkészítik az aratásra, nem így az erőgépeket és a teherautókat. Pedig a kettő elválaszthatatlan egymástól. A gazdaságok vezetőinek jobban kellene ellenőrizni a biztonsági szabályok megtartását. Ha nagyobb a követelmény, fokozottabb, a biztonság. Annyit elmondhatok, hogy a közutakon közlekedő kocsikat mi rendszeresen ellenőrizzük és az előforduló hiányosságokat tudatjuk a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, a hibák eltávolítására határidőt szabunk és ellenőrizzük. A KIVÄLÖ MINŐSÉGŰ MUNKÄT KELL JOBBAN MEGFIZETNI! Táblaszéli beszélgetés Az ország legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a több mint tízezer hektáros Nagymiháiyi (Michalovce) Állami Gazdaságban az idén az aratnivaló — a hüvelyesekkel és az olajosrepcével együtt — meghaladta a 4700 hektárt. — ötvenhét kombájnnal arattukcsépeltük a gabonát — újságolta Ovsaník Ján agrármérnök növénytermesztési főágazatvezető. — A búzánkat nem kellett szárítani, egyenesen szállíthattok. Ez nagy öröm számunkra, hisz i a szárítás a mai körülmények között költséges, sok ezer koronájába kerülhet a gazdaságnak. A továbbiakban arról tett említést a mezőgazdasági szakember, hogy a gabonakombájnok által hátrahagyott szalma is lekerül a tábláról, mert egyrészt a gazdaságnak szüksége van rá, másrészt a tarlóhántás is megköveteli. A tarióhátrfás nem elhanyagolandó agrotechnikai művelet: a szűkös vegyszer-ellátás diktálja, hogy ily módon is felvegyék a harcot a gyomosodás ellen. Határjárásunk során D z u r к о Jánnal, a gazdaság termelési felelősével is váltottunk néhány szót. Elismerően szólt a kombájnosok egyikéről-másikáról, a róluk való sokrétű gondoskodásról. Közülük B u C k ó Michallal elegyedtem szóba, aki az idén már huszadszor vett részt a gabonabetakarításban. — Az SZK—4-es kombájnnal kezdtem a kombájnolást, majd két éve „nyergeltem“ át az E—516-osra. Tudja, nálunk a szerelőknek kettős érdekük, hogy kiváló munkát végezzenek télen és tavasszal, mert nyaranta kombájnra ültetik őket. Ha cserbenhagyja őket a kombájn, felmondja a szolgálatot, hát csak önmagukat szidhatják. Velem ilyesmi még nem fordult elő. — És másokkal — Erről annyit: öt kombájnunk az idén kijavítatlan maradt. Ügy is mondhatnám: a műhelyben nyaralt. Node, ileysmiről nem illik nyilatkozni ... Ismét a termelési felelős, Dzurkó elvtárs vette át a szót, mivel a kombájnost szólította a kötelesség: — Szakavatott, szorgalmas emberek a mi műszakijaink. Nálunk kitüntetés kombájnra kerülni, alaposan megválogatjuk, kikre bízzuk a finom szerkezetű, nagyteljesítményű, de egyébként méregdrága gépeket. Ügy hiszem, ezzel a hozzáállással, véleménynyilvánítással nagyon is egyetérthetünk. Meg azzal is, hogy a kiváló minőségű munkát kell jobban megfizetni. Ez a 7. ötéves tervidőszak alapkövetelménye is, aféle korparancs. A továbbfejlődés, az előrehaladás rúgója; az anyagi érdekeltség ilyen értelmezése lehet valóban üdvös, a tervcélok elérésének hatékonyabb serkentője, eszköze, (illés) Oklevélátadás (illés) a Képtelennek tűnő, az élet és a tapasztalat által mégis igazolt történetet mesélt el nekem a múltkor egy fiatal gépészmérnök, amit érdemes volt■ meghallgatni: ,Jdiután már vagy nyolc éve dolgoztam egy egyesített szövetkezetben gépesítési főágazatvezetőként, agrármérnök kollégámmal kidolgoztam a gazdaság fejlesztési osztályának működési tervét, ennek еду-két konkrét feladatát. En, aki végzettségemnél fogva a gépberendezések vonalán otthonosan mozgok, papírra rögzítettem a gépjavító műhely diagnosztikai állomásának tervét. Állattenyésztést főágazatvezető kollégám — figyelembe véve a takarékossági elveket — meglevő, régi istállók padlástereit tervezte át tyűkfarmmá; én ehhez a mechanizációs eszközök tervét készítettem el. Az említetteken kívül persze a gépmosó állomástól kezdve az automatikusan működő kapusorompóig volt egy sor kidolgozott tervünk, elképzelésünk, melyeket minimális anyagi befektetéssel, folyamatosan önerőből meg lehetett volna valósítani. Közben ,(beszállt a buliba“ a közgazdászunk is, akt kiszámította: ezek a befektetések — hasznos ötleteink révén — Igen rövid időn belül megtérülnek. Igaza volt, ugyanis a „padlásfarm“ olyan kis befektetést igényelt, amit az itt lezajló termelés busásan fedezett volna. Jövőt kovácsoló terveinkről tudott minden kolléga. a tárás mezőgazdasági igazgatósága támogatta az elképzeléseinket. Egy szép napon aztán a nem minden részletében kidolgozott tervjavaslat dossziéja — amely a fejlesztési osztály beindítását, és a papírra vetett ötleteinket tartalmazta — „zöld asztalra“ került. Tehát vezetőségi gyűlésen tárgyaltuk meg a fejlesztési műhely létrejöttének lehetőségét, sorsát, az esetleges hiányosságokat. Többen hozzászóltak, akadt, aki „tapsolt“, volt aki válaszát diplomatikusan formálta. Aztán felállt az újítási javaslatunkat elfogadtak,^..“ Ugye, hihetetlennek tűnik az eset. De nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy a példa — hihetővé váljék: Hány egyesített — tehát aránylag erős —- szövetkezetben találunk olyan gazdasági udvart, amely mindenre hasonlít, csak arra nem, amire kéne...!? Hány olyan műhellyel találkozunk, melyek a vasgyüjtő telepet juttatják eszünkbe ... I? Hány helyen ismerik a gépkezelők a gépne vicn^íiiA, kerem...!" Tanyasi István és Ján Chovan kombájnosok már több éven keresztül az aratás idején együtt járják a garamkálnai (Kálná nad Hronom) Augusztus 29. Efsz határát. Az idei aratás első napján jó érzéssel „nyergelték meg“ E—516-os kombájnjukat, s fáradtságot nem ismerve harcoltak az új termés betakarításáért. Elfoglaltságukban észre sem vették, hogy 1981. július 15-én kombájnjukhoz egy csoport közeledett. Pavol Bukoven, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának titkára és Varsányi György mérnök, a szövetkezet elnöke Jelt adott a megállásra. A kombájnosok szinte Ijedten álltak a gép elé. A feszültség csak akkor múlt el, amikor bejelentették, hogy az aratás kezdetétől 129 hektár gabonát arattak le minimális szemveszteséggel. Ott helyben, a határban; mindketten átvették a SZFSZ járási bizottságának az 1981-es aratásban elért kiemelkedő eredményért járó dicsérő oklevelét és a vele járó jutalmat. Lukáč Mucha és Ján Garaj, garamkálnai kombájnosok is szívesen emlékeznek a meghitt percekre, hisz az E—516-os kombájnjukkal ők is az említett napig 128 hektárt arattak le. Azok közé, akik az SZFSZ járási ver-i seny feltételeit sikeresen teljesítik, tartozik Bogár József és Bartal Sándor kombájnoskettős is, a Lévai CSSZB Efsz-ből. Gratulálunk! G. HoreCná elnök, s ezt mondta: „Fejlesztési osztály? — na, ne vicceljünk, kérem ... I Hát nekünk termelési terveink vannak, amit teljesíteni kell... Nekünk nincs pénzünk arra, hogy fizessünk valakit csak azért, hogy az a rajztábla mögé áll... Nekünk be kell fejezni az űf irodaépületet, melyet erőnkön felülire terveztek ...Az ellenérvek még sokáig csapkodtak, így védekezésre kényszerültünk: folyamatos beruházásról van szó, ami megtérül és a jövőt szolgálja... A járás fejlesztési osztálya támogatja kezdeményezésünket... De hát mindez hiábavaló volt. Az elnök még mondott néhány ellenérvet, a „bólogatójancsik" sorában támogatói is akadtak, majd mindenki elhallgatott. Többet a fejlesztést osztályról nem esett szó, minket kettőnket pedig olyan csodabogárnak nézett mindenki, aki nem a feladatát teljesíti, hanem mihaszna tervrajzkészitéssel szórakozik. Azóta nem dolgozunk a szövetkezetben, „kinéztek“, az iparban találtunk megértést, menedéket. Azóta már sok mosó állomástl? (Csupán egy kibetonozott, rámpával ellátott létesítményről van szó, melynek elkészítéséhez egy kis kavics, cement, s egy kis jóakarat szükséges.! Hány helyen vannak úgy elhelyezve a gazdasági épületek, a géppark, a szociális helyiségek, hogy ezek az emberek, a gépek fölösleges migrációját kizárják? A kérdőjelek sorát nem szaporítom, csupán megjegyzem: párt- és állami szerveink határozottan támogatják az alkotó, gondolkodó, nem a fantazmagóriára, hanem a szükségletekre, a reális valóságra, az adott anyagi lehetőségekre támaszkodó embert. Ugyanis szövetkezeteink dolgozói, vezetői nem várhatnak mindig arra: állami beruházásokkal, vaskos milliókkal megoldódnak majd a gondok. A belső tartalékokak, az észt, tehát az emberek találékonyságát kell teljes mértékben kihasználni, ezt a termelésben értékesíteni. Ugyanis a jövőt illetően — erre ntindig nagyobb szükség van. КаШа Gábor ••••« ••••••i ••••••••• • ••* A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a SZISZ által rendezett kombájnosversenyekre sok olyan fiatal is benevezett, aki először vesz részt ilyen vetélkedőn. Fotó: — kalita-ч
