Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
A háztáji baromfitartók többsége ólakbun szállásolja el a tyúkokat. Az ólakhoz általában kifutó (elkerített udvar, gyümölcsös stb.) tartozik. Az állomány fejlesztése, a tojástermelés javítása szempontjából az állatok egészséges elhelyezésének rendkívül nagy jelentősége van. A rossz környezet bármilyen jó fajta vagy hibrid haszontulajdonságait rövid ldö alatt lerontja. A tyúkól soha ne legyen kicsi. A padlóterület egy négyzetméterére három tyúkot számíthatunk, s mivel a tyúkok erőteljesen lélegeznek, egy-egy darabra minimum 0,70 m3 térfogatot kell számítani. Igen fontos, hogy az ól jól szellőztethető legyen. Az ülőléceket a padlótól 80 cm-re helyezzük el. A lécek közötti távolság 35 cm, keresztmetszetük 5 cm legyen. A teljesen gömbölyű vagy szögletes lécek ülőkének nem alkalmasak, mert ezeken a tyúkok nem tudnak pihenni és már jércekorban gerincferdülést kapnak. A tapasztalt tenyésztő a leölt, megkopasztott és felbontott állat láttán azonnal megállapítja, milyen ülőkét használt a tenyésztő. Ugyanis az állatok mellcsontja a rossz ülőkén tartózkodás következtében elferdül. Az ólat és a környező területet nyár közepén okvetlenül fertőtleníteni kell. A tyúkok ilyenkor már kevesebbet tojnak, némelyiken a kezdődő vedlés jelei mutatkoznak. A selejtezést mellőzzük, hiszen lehet, hogy ezek az egyedek már tavaly augusztusban megkezdték a tojásrakást. Ha az egyéves tyúkok a múlt év őszén kezdtek tojni és termelésük ingadozó volt, ráadásul már nyár derekán vedleni kezdenek, időszerű a selejtezés. Ezért fontos a napi tojáshozam nyilvántartása, a csapóajtós tojófészkek használata. A csirkéket már korán reggel engedjük ki a kifutóba, hogy sok rovart gyüjthessenek. Hét óra után adjuk a keveréket, melynek fehérjetartalmát a kifutó minősége szerint kell meghatározni. Ha sok fehérjét adunk, a csirkék hamar elérik az ivarérettséget, viszont a csontvázuk lassan fog fejlődni. Téves az a nézet, mely szerint a kifutóban tartózkodó csirkék napi takarmányadagját lényegesen csökkenteni lehet. A jó legelőt nyújtó kifutó esetén is legfeljebb csak 10—15 százalékos takarmány-megtakarítással számolhatunk. Viszont nem szabad takarékoskodni az állati eredetű fehérjékkel. A jól takarmányozott gyöngytyúkok még most is tojnak. A keltetést már általában befejeztük, ezért a tojást a konyhán hasznosíthatjuk. Sárgája sok értékes fehérjét, A-, B- és D-vitamint, valamint foszfatidákat tartalmaz. A kevés tejjel hígítva, gyengén megsütött tojás, friss zöldhagymával „tálalva“, fenséges eledel. A kistenyéaztők közül sokan foglalkoznak kacsahizlalással. Sok helyütt a falusi búcsú el sem képzelhető friss kacsapecsenye nélkül. Az április közepén kelt kacsák már elérték azt a kort, amikor gyorshizlalásra foghatók. A kacsákat tetővel ellátott rekeszekben — csallóközi népnyelven sellencekben — hizlaljuk. A selejtezésre szánt kacsák hizlalását még a vedlés kezdete előtt be kell fejezni, mert a tollváltás után fejlődő tollak kopasztáskor rosszul tépődnek. A fejlett kacsákat főtt burgonyával, zab- és árpadarával hizlalhatjuk. A hagyományos módszer persze a tömés. A váltogatást követően a kiselejtezett pulykákat hizlalni kezdjük. A hízottságot a hús és zsír kitapintásával állapítjuk meg a mellcsonton, a háton, a faroknál és a hason. A hímivarú állatok növekedési erélye nagyobb. A jércék a tizenkét hetes kor után lassabban növekekednek, a kakasok növekedése viszont töretlenül folytatódik a 16—17 hetes kor eléréséig. Ennek megfelelően, ivar szerint kell etetni az állatokat. Az egy kilogramm élő tömeg előállításához felhasznált takarmány mennyisége 2,40—2,80 kg között váltakozik. A kiselejtezett öreg ludakat, gúnárokat szintén előkészítjük a hizlalásra. Ha tehetjük, várjuk meg az aratás végét, hogy a tarlón kicsit meghízzanak a lesoványodott állatok. Egyikmásik két kilót is hízhat, ha naponta kijárhat a tarlóra. Ezzel csökken a hizlalási költségi Gyorshizlalás esetén ugyanúgy járunk el, mint a kacsák esetében. A hizlalt állatokat elkülönítjük a törzsállománytól és nem engedjük ki őket sem a vízre, sem a legelőre. Tetővel fedett ketrecekben tartjuk, sok fehérjét tartalmazó zöldeleséggel (lucerna, lóhere), gabonadarával és ásványi kiegészítőkkel etetjük őket. És sok vizet adunk. A kirepült galambfiókák kíváncsian szaladgálnak az udvaron. A szülők figyelik — néha meg is etetik, — majd arra ösztönzik őket, hogy felrepüljenek és visszatérjenek a galambházba. Este ajánlatos ellenőrizni, nem maradt-e kint mégis egyik-másik fióka, mert a ragadozók áldozatául eshetnek. A más-más szülőktől származó fiókák kezdetben összetartanak, később ez a kapcsolat fellazul, végül megszűnik. A nyúltenyésztők elismert, ellenőrzött tenyészetükben négyöt nőstényre egy hímet számítanak. Helyesen teszi, aki igyekszik minél kevesebb bakot tartani, de a takarékosság is csak addig helyeselhető, amíg nem megy a szaporaság, illetve az ivadékok minőségének rovására. A kis testű fajták esetében (kis csincsilla, csernyúl) a bakot nyolchónapos kortól kezdve lehet pároztatásra használni. A középnagy fajták (bécsi kékszemű fehér, bécsi kék nyúl, cseh tarka, új-zélandi) esetében a kllenchónapos, a nagy testűeknél (belga óriás, francia kosorrú, nagy csincsilla) tízhónapos kortól használhatjuk tenyészmunkára a bakokat. A haszontenyészetekben héttíz nőstényre számítunk egy bakot. A továbbtartásra kiválasztott nőstényeket első ízben 6—9 hónapos korban pározlathatjuk be, a fajtától és a fejlettségtől függően. A korán fedeztetett nőstények gyengék és fejletlen, életképtelen utódokat adnak. Gyakran előfordul, hogy a juhok felfúvódnak, súlyosabb esetekben azután el is hullanak. A felfúvódás megelőzésére a következőket ajánlom: Először is ne legeltessünk felfúvódást okozó, harmatos vagy esőáztatta zöldet. A juhokat soha ne hajtsuk ki éhesen a legelőre, előtte mindig adjunk nekik még az akolban némi szénát. A veszélyes legelőket kerüljük vagy csak rövid ideig engedjük rá az állatokat. Az ilyen legelőn az itatás is veszélyes. A juh — faji természeténél fogva — általában kétszer anynyi vizet fogyaszt (takarmányvíz -I- ivóvíz), mint amennyi szárazanyagot a takarmányban felvesz. A vízfogyasztást a hőviszonyok és a tejtermelés szintje is befolyásolja, ezért télen 2—3, nyáron pedig 4—5 literes vízfogyasztásra kell számítani. A juh minden gazdasági állatunknál jobban tűri a szomjazást, mégis napjában legalább háromszor ajánlatos megitatni. Legelőre hajtás előtt feltétlenül itassunk, nehogy az árkok, pocsolyák poshadt vizét fogyassza, mert abban élősködők petéit is felveheti. A herét vagy lucernát fogyasztó állatoknak közvetlenül legeltetés után nem szabad vizet adni, mert felfúvódást okozhat. A hideg víz ártalmas, a fertőzött víz kergeséget okozhat. A kergeség közvetlen oka az agyvelőben fejlődő hólyagféreg. Ezt a galandféreg petéi Idézik elő. Ellés után a kecskék általában tíz hónapig tejelnek, utána két hónapig szárazon állnak. Vannak egyedek, amelyek még az ellés előtti napon is adnak némi tejet, így a két laktácló tulajdonképpen összefolyik. Az évi tejtermelés általában 300— 400 liter, de az Igazán jó kecskék ennél jóval többet termelnek. A házilag össze-vissza keresztezett egyedek alig adnak tejet és korcs utódokat nevelnek. A jól táplált állatoknál a 700—1000 literes tejtermelés sem ritkaság. A rekordot — irodalmi feljegyzések szerint — egy würtenbergl kecske érte el 1933-ban: 3063 kg tejet adott s benne 82,8 kg tejzsírt. A kor is befolyásolja a tejtermelést: az egy-két éves kecske 100— 200 literrel kevesebbet termel, mint a javakorabell anyaállat. A kecske 4—6 éves korában termel legtöbbet, utána a tejeiékenység csökken. Ha az állat naponta 2—3 liter tejet ad, akkor elég kétszer fejni, viszont a jobb termelőképességü állatokat ajánlatos háromszor fejni. A tejet az utolsó csöppig ki kell fejni, mert a kecske tőgye különben elapad. K. MOLNÁR FERENC rj i...... SI ill! Július sáilanenvésztesbe P 1 A kertészkedők gyakran bosszankodnak, hogy a nagy fáradsággal — és nem kis költséggel — megépített hajtató berendezés fóliatakarója idő előtt tönkremegy. Ha a fóliaház fém csövekből készült bordáit a palást felhúzása előtt vékony fóliacsíkkal becsavar« juk, jelentősen meghosszabbíthatjuk a palást élet« tartamát. Fotó: —bor рШ-1 válaszolunk! Gyári munkás vagyok, kovés — többnyire szaklapokból szerzett — ismerettel, két éve kezdtem kertészkedni. Tavaly szamócát telepítettem, az idén már szépen termett. Most az egyik kertésztárs azt tanácsolta, ha jövőre is sok szép gyümölcsöt szeretnék szüretelni, akkor kaszáljam le a növényzet lombját. Megfogadjam a tanácsát, s ha igen, miért jó ez a beavatkozás? Ту. V., F. VÁLASZUNK: Lehet, hogy drasztikus módszernek tűnik, bizonyos szempontokat figyelembe véve mégis hasznos közvetlenül a szüret után lekaszálni és elégetni a szamóca vénülő lombját. Persze csakis az évente egyszer termő fajtákét! Miért? Röviden: így könnyebb megóvni a tövek jó egészségi állapotát, elejét venni az ültetvény elgyomosodásának és gazdag termésre serkenteni a tulajdonképpen megfiatalodó növényeket. Ha a gyümölcsfák lombját kár éri (betegség, kártevők, jégverés, vegyszerek stb.), annak nem csak az évi termés látja kárát, de a következő évi is, hiszen a fa kevesebb tartalékanyagot halmoz fel a rügydlfferenciátódáshoz. Az egyszer termő szamóca „rövidnappalos“ növény, tehát itt a generatív szervek alapjainak képzésére ősszel kerül sor, amikor rövidülnek a nappalok. A virágrügyek képzéséhez szükséges asszimilátákból a levágott lomb helyett kinevelt fiatal levelek sokkal többet képesek termelni, így a szüret után lombtalanított két vagy három éves ültetvény is sok és szép nagy gyümölcsöt fog teremni a következő évben. Figyelmeztetjük, hogy mindez csakis az egyszertermő szamócafajtákra érvényes. A folytontermő (remontáló) fajták szüret utáni lombtalanítása szóba sem jöhet, hiszen a növények egész nyáron folyamatosan nevelnek virágrügyeket. Ha levágnánk a növények lombját, erre aligha kerülne sor és több mint valószínű, hogy több gyümölcsöt nem hoznának ebben az évben. Ha úgy dönt, hogy lekaszálja az egyszer termő szamóca lombját, haladéktalanul lásson munkához. A levágott lombot gereblyézze össze és égesse el, vagy mész hozzáadásával komposztálja, a tövek köré szórjon kevés gyorsan ható nitrogénműtrágyát (salétrom), az ültetvényt kapálja be és kiadósán locsolja meg. Vigyázat! Lombtalanításkor és fejtrágyázáskor nagyon ügyeljen a szívlevelek épségére (a salétrom éget). (kr) KÉRDÉS: A füvesített kert egy részét tavaly feltörtük, de nem tudunk megszabadulni a zsurlótól, amely tavasszal ismét elszaporodott. Hogyan lehelne kiirtani? A. G., S. VÁLASZUNK: A mezei zsurló fokozott előfordulása a talaj savanyú kémhatására, esetleg foszforhiányra utal. Javasoljuk, végeztessen laboratóriumi talajvizsgálatot. A savanyú kémhatást meszezéssel, a foszforhiányt szuperfoszfát és istállótrágya vagy komposzt adagolásával lehet megszüntetni. Vegyszeres gyomirtásra az Aminex alkalmas (a kultúrnövényekre ne Jusson belőle!). (za) H KäpüldblUI A gépesített, kemizált kertészeti termesztésben új meg új gyomirtószerek látnak napvilágot, ezért talán idejétmúlt, túlhaladott dolognak tűnik felemlegetni a kapát, a gyomok elleni küzdelem ősi, évezredes, egyszerű eszközét. A házikertekben a maga helyén azonban ma is hasznos szolgálatot tehet, különösen sűrű térállású, sekélyen gyökeresedő növénykultúrák ápnlásában: zöldségesekben, fóliasátrak alatt és ve« gyes hasznosítású kiskertekben. A gyomirtó vegyszerek használata nem egészen veszélytelen a kultúrnövényre és hatásuk is időleges. Emellett elkerülhetetlen a talaj időnkénti lazítása (ami külön műveletet kíván), különösen akkor, ba rendszeresen öntözzük is a kertet. A talajmaró (vagy rotációs kapa), amely a kerti traktorok egyik adaptere, jó szol« gálatot tehet a gyomirtásban és a talaj lazításában egyaránt. Túl gyakori vagy kizáró« lagos használata azonban veszélyes a talaj szerkezetére, mert porosítja, rombolja azt (különösen, ha nem megfelelő a talaj nedvességi állapota: például ha túl száraz). Ha pedig gyökérről sarjadó gyomokkal (tarackkal) erősen fertőzött a terület, akkor a gyökerek földarabolásával éppen a veszedelmes gaz elszaporításábaa működhet közre a talajmaró. A legjobban a kézi kapa igazítható a különböző kultúrák gyomírtási, talajlazítási igényeihez. Kapálhatunk mélyen és sekélyen, sorközben és sorban, s nem romboljuk vele a talaj szerkezetét. A kapálást akkor kezdjük, amikor a gyomok legalább 5 centiméteresek. Ekkor ugyanis már sekély kapálással is kifordíthatok, míg ha kisebbek, a rögben, talajkéregben megtapadva gyakran csak a helyükről mozdulnak ki, és az így „átültetett“ gaz hamarosan ismét legyökerezhet. A műveletet annyiszor ismételjük, ahányszor a gyomok elérik a kritikus magasságot. Ha késünk, nehezebb lesz a dolgunk, a gyom erősödik, sokasodik. Annyira azonban sohase késsüpk el, hogy magot érleljen, hiszen ily módon megsokszorozódva a következő évre, sőt, évekre ellát minket bőven kapálnivalóval, amely valóban kevés gondot okozó ápolási mód, de változatlanul fáradságoe. (vaj
