Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-01 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 12 Ш1 augusztus li ■§►4 Jól szól a harmonika Ezekkel a szavakkal találóan és velősen jellemezte látogatásunk alkalmával a minap Ruman József, a nagyfödémesi (Veiké Űlany) BÉKE Efsz elnöke a gazdaság jelenlegi helyzetét. Félreértés ne essék! Nem az önteltség, a túlbizakodottság beszélt belőle. Csupán érzékeltetni akarta azt, hogy ott, ahol jó az „összjáték“, adottak a kedvező feltételek a termelés fellendítésére, továbbfejlesztésére is. Ezt az alapvető feltételt pedig sikerült a szövetkezetben megteremteni. Két-három évvel ezelőtt a galántai (Galanta) járás egyik leggyengébb gazdaságaként emlegették а ВЁКЕ szövetkezetét. Ma már alig lehetne a gazdaságot eképpen jellemezni, a sereghajtók közé sorolni. Végre megtalálták a kátyúból kivezető utat. Az évekig tartó egyhelybentopogást a fellendülés folyamata váltotta fel. Oe nézzük meg közelebbről, minek is köszönhető a gazdaság életében beállt gyökeres változás? Mindenekelőtt a megfontolt, előrelátó irányításnak, a termelés feltételeihez igazodó, alapjaiban teljesen átformálódó munkaszervezésnek, a pártszervezet hathatós politlkai-agitációs tevékenységének, a következetes ellenőrzésnek, a munkafegyelem megszilárdításának, a szaktudásnak s még sorolhatnám tovább a gazdaság fellendülését kedvezően befolyásoló tényezőket. Am külön említést érdemel a szervezeti és szerkezeti változásokkal egyidejűleg érvényesített prémium-, illetve jutalmazási rendszer, amely a munka minőségének javítására, a tervfeladatok teljesítésére és túlteljesítésére, vagyis egyszóval a gazdaság fejlesztésére sarkallja a vezetőket és a dolgozókat egyaránt. A C z a d r 6 Károly üzemgazdászszal és Bíró Jenővel, a bérelszámoló osztály vezetőjével folytatott beszélgetésből kiderült, hogy az elvásároknak megfelelő hatást gyakoroló jutalmazási rendszernek alapvető meghatározója a jó munkaszervezés, a tervfeladatok részletes és reális lebontása a legkisebb egységekre, — vagyis a csoportokra és az egyénekre, teljesítésük rendszeres értékelése és ellenőrzése, végül, de nem utolsósorban a dolgozók részéről a rájuk háruló feladatok, az elért eredmények, valamint a felmerülő problémák alapos ismerete. A prémiumrendszer azt az elvet követi, hogy mindenki az elvégzett munka menynyisége és minősége szerint megkülönböztetett jutalmazásban részesüljön. Hiszen csak az így értelmezett és a gyakorlatban megvalósított jutalmazási rendszernek van igazán társadalmi létjogosultsága ég a termelés hatékonyságát növelő ösztönző hatása. A gazdaságban a jutalmazási rendszert minden egyes részlegre egységes alapelvek szerint munkálták ki. Nehéz lenne a bonyolult, számtalan mutatót és tényezőt magábafoglaló rendszert részletezni. Csupán néhány lényeges tényre, egy-két konkrét példára szeretném felhívni a figyelmet. A vezető dolgozók prémiumrendszerének fő mutatója a mezőgazdasági nyerstermelés, a nyereség és a béralap merítése. A részleg- és csoportvezetők hatáskörükbe tartozó egységek tervfeladatalnak teljesítéséért felelősek, ezért a premizálásuk — amely elérheti az alapbér tíz százalékát — főképpen erre ösztönzi munkájukat. A többi dolgozó prémiumrendszerének fő kritériuma a teljesítmény és a munka minősége. A növénytermesztés szakaszán a prémiumrendszer lényege a gépkezelőknél domborodik ki legszembetűnőbben. Az egyes munkálatok normativumaiból és az egy műszakra meghatározott teljesítmény nagyságából indul ki. Valamennyi traktorosnak és gépkezelőnek a szabvány által meghatározott teljesítmény túllépése esetén egységenként az alapbér ötven százalékát kitevő prémium jár. Természetesen ez feltételezi a jó minőségű munkát. Tehát a jutalmazási rendszer a becsülettel végzett munkára, a minőségre, a nagyobb teljesítményre és a gépek minél jobb kihasználására sarkallja a dolgozókat. Aki eleget tesz ezeknek a követelményeknek, többletmunkát nyújt a gazdaságnak, áz meg is találja a számítását Csúcsmunkák idején, vagy a különlegesen fontos, halasztást nem tűrő munkálatok esetén célprémiumot juttat a gazdaság az aktívan részt vevő dolgozóinak. A prémiumrendszer érvényesítése óta az összes szántóföldi munkákat agrotechnikai időben végezték el a gazdaság négyezerhatszáz hektárnyi szántóterületén. Valóban figyelemre méltó az állattenyésztésben, de főleg a tehenészetben érvényesített jutalmazási rendszer. Talán a tíz ujjam elegendő lenne ahhoz, hogy összeszámoljam — szlovákiai méretben — azokat a gazdaságokat, ahol a tej minőségétől függően az alapbér nagyságát is megkülönböztetik. A szövetkezetben abból a helyes megfontolásból indultak ki, hogy ha a gyenge minőségű tej értékesítése miatt kisebb a gazdaság bevétele, miért ne lehetne ezzel arányosan a dolgozók keresete is alacsonyabb. Valljuk be őszintén, az esetek többségében a tej gyenge minőségének a hanyagul végzett munka, a higiéniai előírások be nem tartása a leggyakoribb oka. Tehát, hogy a gazdaságban kiküszöböljék ezeket a nem kívánatos szubjektív tényezőket az öt gazdasági udvaron külön-külön értékelik a leadott tej minőségét s az egyes minőségi osztályokba való besorolás szerint szabják meg a tehenészetben dolgozók bérét. Ennek a módszernek óriási erkölcsi hatása van. Mert ugyebár egy telepen akadnak becsületes, de hanyag dolgozók is. Az utóbbiak felelőtlen munkájára valamennyien ráfizetnek, s gondolom nem hagyja őket hidegen a dolog, s igyekeznek maguk is megnevelní, jobb munkára birnl a félrehúzókat. Ennek hasznát látja az egész közösség. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a gazdaság példája. Hiszen míg 1979- ben az eladott tej összmennyiségének csupán ötvennyolc százalékát, addig ez év első felében már nyolcvanhét százalékát értékesítették az első minőségi osztályban. A harmadik minőségi osztályba a tej elenyésző menynyisége, mindössze másfél százaléka került. Ez pedig dicséretre méltó eredmény és a Béke Efsz jó példáján sok gazdaság okulhatna. Hiszen a számok jól érzékeltetik, hogy a differenciált jutalmazás a hatékonyság növelésének és a minőség javításának igen egyszerű, de annál hatásosabb módszere. Az álattenyésztés szakaszán a többlettermelésért ugyancsak prémium jár. A gazdaság dolgozói vállalták, hogy az idén — a múlt évi valósághoz viszonyítva — ötszáznegyvenezer literrel több tejet értékesítenek. Ez annyit jelent, hogy az ezerkétszáz darab tehéntől több mint négymillió liter tejet adnak a közellátásnak. Hogy elhatározásukat siker koronázza, negyedévenként három legjobb fejőnek — külön a tejhasznosságra keresztezett és külön a szlováktarka tehénállomány szerint csoportosítva — célprémiumot osztanak ki a termelési értekezleteken. Tehát nemcsak anyagi ösztönzésben, hanem a tagság előtt erkölcsi elismerésben is részesülnek az élenjáró fejők. A gazdaság fellendítésének hogyanjára legalább részben igyekeztünk választ adni. A hitelesség kedvéért nem őrt legalább néhány számmal alátámasztani azt, miért is állíthatta bátran az elnök, hogy „jól szól a gazdaság harmonikája“. Maradjunk a tejtermelésnél. Az évi egyedenkénti tejtermelési átlag 1979- ben alig haladta meg valamivel a háromezer litert, az idei elvárások szerint pedig már túllépi a háromezerhatszáz litert. Az első félév eredményei világosan jelzik, hogy a múltban a galántai kooperációs körzet leggyengébb tejtermelő gazdasága a ranglétra legfelső fokára került hihetetlenül rövid idő alatt. Am fejlődött a többi ágazat is. Például a hústermelés a múlt év valóságához mérten több mint tizenegy százalékkal emelkedett. De ha a gazdaság össztermelését vesszük figyelembe, akkor is az elképesztően gyors fejlődés jeleit tapasztaljuk. Hiszen az 197S-es évhez viszonyítva a mezőgazdasági nyerstermelés negyven, az árutermelés pedig harminchat százalékkal növekedett. Gondolom a termelés ilyen gyors ütemű növekedéséhez nem fér semmi kétség. Holott nincs ebben semmi boszorkányság. A varázspálca a jól összehangolt munka, az ágazatok közötti szoros együttműködés, a mindenki által elismert közös nevező: a gazdaság fellendítése, amely segít áthidalni a nehézségeket, megoldani a problémákat. KLAMARCSIK MÄR1A A mezőgazdasági üzemek aránylag gyors ütemű fejlődésének mozgató rugója a munkaverseny. Fekete Zoltán, a Bősi (GabClkovo) Állami Gazdaság igazgatóhelyettese a brigádmozgalom ünnepi értékelésekor megnyitó beszédében nagyon találóan jellemezte a nemes vetélkedő lényegét: „A parasztember mindig szeretett versengeni. Büszke volt arra, hogy neki van a legszebb lófogatja, amely ha végigvágtatott в falun, mindenki utánanézett. Ha elmondhatta, hogy a Riskától hány liter tejet fejnek naponta, egy hold földön több mint húsz mázsa acélos búza terem és az anyakocától húszhuszonöt malacot választanak el évente.“ Egyszóval a nemes vetélkedő nem új keletű, legfeljebb szervezettebb, amelyet lehetővé tett a szocialista módon átszervezett mezőgazdaság, s így céltudatosabb a nemes vetélkedés. A jónevű Bősi Állami Gazdaságban a busás termést ígérő aratás előtt hívták össze az élenjáró dolgozókat, és százhét személynek, egyes kollektíváknak adták át a szocialista brígádmozgalomban elért eredményekért a megtisztelő cím bronz- és ezüstfokozatát. Gróf elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke, mélyrehatóan elemezte a brigádmozgalom jelentőségét. Hangsúlyozta: soha nem árt ismételni azt a nyolc fő gondolatot, amely a nemes mozgalom lényege: — minél többet termelni a gazdaságban; s—' minél ésszerűbben megszervezni a munkát; í—s miért fontos, és hogyan kell kíalaíkítani a közösségi szellemet; v— szükségszerű a gyakorlatban jól bevált tapasztalatok népszerűsítése, elterjesztése; t—■ nagy jelentőségű, hogy a brigád tagjai segítsék egymást a munkában és a magánéletben egyaránt; f— a becsületesen elvégzett napi munka után törődjenek a kollektívák tagjai a művelődéssel, tanulással, s legyenek egymáshoz előzékenyek, udvariasak; f-t kerüljék el a felesleges nézeteltéréseket, mondjanak nyíltan, őszintén véleményt, s úgy védjék a közös vagyont, mint a szemük fényét; i—i legyen szilárd meggyőződésük a szocialista társadalom igazáról, legyenek elkötelezettek a békéért folyó harcnak. Az említett gondolatok követése nagy jelentőségű, s valójában a szocialista brigádmozgalom célkitűzéseit jelenti: „Szocialista módon dolgozni és élni“. Hatalmas tábora van a nemes mozgalomnak. Az országban közel kétszázezer brigádot tartanak nyilván, több mint kétmillió hatszázezer taggal. A Bőst Állami Gazdaságban tizenkét brigád tevékenykedik, és további hat versenyez a nemes cím elnyeréséért. A brigádmozgalom bölcsőjének Is nevezhetnénk Bőst, hiszen annak idején, amikor még a földművesszövetkezet tevékenykedett, már átadták az első kollektívának az elismerő kitüntetést. Az állami gazdaságban (amikor megszűnt a szövetkezet) az első szocialista brigád ezelőtt húsz esztendővel a dohánytermesztésben alakult. Munkájuk eredménye kézzelfogható, hiszen országos méretben a legjelentősebbek közé tartoznak, s évente rendszeresen elérik a harminc mázsás hektáronkénti átlaghozamot. Jelenleg minden szakágazatban van szocialista brigád, versenyző kollektíva, az irányítók egyre jobban törődBodó Pálnak, a gyümölcsészeti szocialista brigád vezetőjének, gratulál Kováts Gyula, az állami gazdaság igazgatója nek azzal, hogy tevékenységük ne legyen formális, és anyagilag is jutalmazzák a munkában élenjárókat. Nagyon sokat törődnek a közösségi szellem kialakításával. Amikor Bodó Páltól, a gyümölcstermesztésben tevékenykedő brigádvezetőtől arról érdeklődtem, mire fordítják az ötezer koronát, amit kaptak, a következőképpen válaszolt: „Szervezünk egy közhasznos kiruccanást, és egyúttal körülnézünk a környékbeli gyümölcsészetekben. A huszonliattagú kollektívánk valóban megérdemli ezt a Jutalmat. Tavaly a tervünket több mint másfél millió koronával túlteljesítettük. Ezért érthetően az elsők lettünk.“ — És hová lesz a kiruccanás? — A Komárom melletti Patra (Patince) megyünk egy kicsit lubickolni. Mivel hajdanában Karván (Kravany nad Dunajom) tanultam, jól ismerem a környéket, a mezőgazdasági üzemek vezetőit, ezért nem csak hogy szívesen megyek hozzájuk, hanem minden bizonnyal hasznos tanácsokkal is szolgálnak. Bot Mária brigádvezető a zöldségtermesztésben. A bronzérmet már 1973-ban megkapták, az ezüstérmet viszont csak ezen az értékelő gyűlésen. Lehetne vitatni, miért kellett nyolc évet várni az ezüstfokozatra. A szimpatikus fiatalasszony ' véleménye erről a következő: „Nem vezettünk brigádnaplót, ez is az egyik ok. De őszintén meg kell mondani, a vezetők nem értékelték rendszeresen a munkánkat. Nagyon örülünk, hogy a pártvezetőség és a szakszervezet irányítói véget vetettek a nemtörődömségnek. A rendszeres értékelés minden bizonnyal fellendíti majd brigádunk munkáját.“ Azt hiszem, nagyon helyesen állapította meg az üzemi bizottság elnöke, miért kell az eddiginél nagyobb figyelemmel kísérni a brigádok munkáját. — Tény, kevesebb figyelmet szenteltünk e nemes mozgalomnak a kelleténél, — említette értékelő beszédében az elnök —, de a múlt hibáiból okulva ezúttal rendszeresen foglalkozunk a termelést fellendítő, kollektív szellemet elmélyítő, brigádoli munkájával. Mint már említettem, a Jónevű gaz« daságban minden szakágazatban szer« veztek brigádot. Az állattenyésztésben három, a központi műhelyben két szocialista brigád működik. Eddig is eredményes munkát végeztek a gépek javítói és az állattenyésztésben dolgozók. Remélhető, a jövőben még jobban szorgoskodnak a tej és a hús „gyártói“, a gépek „orvosai“, akiktől nagyban függ, milyen eredményeket érnek el az állami gazdaságban. A gazdaság dolgozói közül hét személyt a kerületi szakszervezeti tanács külön jutalomban részesített. Vígh elvtárs, a járási pártbizottság tagja, a kerületi szakszervezeti tanács elnökségének aktív dolgozója, a járási szakszervezeti bizottság elnöke, nagy« ra értékelte a szocialista brigádmozgalmat, amely a jobb, gazdaságosabb termelés mozgató ereje. Kováts Gyula igazgató felszólalásában arról beszélt, mit is jelent, milyen felelősséggel jár egy élenjáró járásban a legjobbak közé tartozni, a mezőgazdasági termelés miden ágazatában. Az elért eredményekhez nagyban hozzájárulnak a szocialista brigádok, amelyek tagjaira mindig lehet számítani. örvendetes, hogy a brigádok tagjai főleg fiatalok s ők valóban fiatalos lendülettel végzik munkájukat. Szór« gosságukat a gazdaság elért eredményei igazolják a legjobban. S talán még valamit, amit Brezovský Arpád, a növénytermesztési szakágazat pártvezetőségének elnöke mondott. — Ezelőtt néhány évvel mindenki meg volt ijedve, hogy az emberek itthagyják a gazdaságot és a gigantikus erőmű építőivé válnak. Nem így történt. Ha jói emlékszem, ketten mentek el a gazdaságból és azok is visszavágynak, mert nálunk jobban megtalálták a számításukat. Az ünnepi ülésen hangoztatottakból kiderült, milyen jó a dolgozók viszonya a gazdasághoz, és azt hiszem, anyagiakban sem éreznek hiányt. Igaz. üdvös lenne, ha a helyi és környékbeli dolgozók építenék a dunai erőmüvet. Viszont az is tény, a mezőgazdasági termelés, az ország élelmiszerrel való ellátása az elsődleges, és ebből a Bősí Állami Gazdaság jelentősen kiveszi a részét. Az élenjáró dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás első gazdaságai közé tartoznak, mivel Jó a szakmai irányítás, becsületesek, odaadók a gazdaság dolgozói. Tóth Dezső ❖ ♦♦♦♦♦♦♦• A kertészetben dolgozók a gazdaság irányítóival (A szerző felvételei)
