Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 3 1981. augusztus 1. A szovjet haditengerészek ünnepe A szovjet haditengerészek Július végén ünnepük napjukat. A szov­jet haditengerészet a tudomány és a technika legújabb vívmányainak a megtestesülése. A hajók és ala­kulatok a legkorszerűbb fegyve­rekkel, rádióelektronikai eszkö­zökkel, automatikával és atom­meghajtással rendelkeznek. A szovjet haditengerészet ten­geralattjárói és hajói ma minden földrajzi szélességi fokon szelik az óceánokat és tengereket. A tá­volsági utak a különleges és tak­tikai kiképzésnek és az együttha­tás gyakorlásának kiváló iskolá­jául szolgálnak. A modern hajókon teljesített szolgálatot műszaki ismereteket, nagyfokú parancsvégrehajtási kö­vetkezetességet, szívósságot és eszmei meggyőződést követel. A haditengerészetnek nagyon kép­zett szakemberekre van szüksége, akik hozzáértéssel tudnak kezelni bonyolult műszaki berendezéseket és különféle szerkezeteket. Ilyen emberek a szovjet haditengeré­szek. Több mint 90 százalékukat osztálysorolású szakemberek al­kotják, minden második katona kiváló minősítést nyert a harci és politikai kiképzésben. A hajók úgyszólván egész parancsnoki tes­tületé főiskolai végzettségű, a tisztek fele mérnök. A tengeré­szek és tiszthelyettesek mintegy 90 százaléka középiskolát vagy ipari tanintézetet végzett. Közülük sekan osztálysorolású szakembe­rek egyéb szakágakban is, így az­tán helyettesíthetik bajtársaikat. A szovjet tengerészek tudása nem egyszer kiállta a próbát, a­mikor internacionalista segítséget nyújtottak más országok népei­nek. Hősiességük tanúbizonyságát adták a bangladesi Csittagong kikötőjének szabaddá tételekor, a Szuezi-csatorna aknátlanításakor ős különböző helyeken végzett mentési munkálatkor. A Nautilus amerikai tengeralattjáró viszont azért úszta át az Északi-sarkot, hogy megállapítsa a térségben egy Szovjetunió elleni támadás le­hetőségeit. A szovjet tengerészek szívesen látott vendégek a világ számos kikötőjében, ahová hivatalos láto­gatásra érkeznek hajóikkal. Talál­kozókon, kulturális rendezvénye­ken, fedélzeti beszélgetéseken több mint hatvan ország lakói győződhettek meg az utóbbi évek­ben, hogy valamelyik flottilla egyenruhás férfiai annak az ál­lamnak a követei, amely senkit sem készül megtámadni. Évente erősödik a szovjet hadi­tengerészek és fegyverbarátaik, a Varsói Szerződéshez tartozó or­szágok tengerészeinek barátsága. A közös hadgyakortatokon kicse­rélik tapasztalataikat, erősítik bajtársiasságukat, fokozzák felké­szültségüket, hogy a világóceáno­kon visszaverjék az imperialista kalandorok esetleges agresszív kí­sérleteit. Ez nem erőfitogtatás. Szovjet és külföldi látogatók csak arról győződhetnek meg, hogy a szovjet haditengerészek készek védelmezni hazájukat és az egész szocialista közösséget bármilyen tengeri és óceáni támadással szemben. JÄN MIČÄTEK asMonnan A Nyugat bérharcok tüzében PORTUGÁLIA E hónapban Lisszabon, Setubal vi­dékén és Portugália déli övezetében 76 ezer vasmunkás lépett bérkövete­lési sztrájkba. Az országszerte lép­csőzetesen terjedő sztrájkokban a vasmunkások 80 százaléka vesz részt. A szakszervezetek a létfenntartási költségek drágulása miatt béreme­lést, segélyfolyósítást követelnek a foglalkozási betegségben szenvedők­nek és munkabalesetet szenvedettek­nek, továbbá szolgálati évek szerinti bérpótlékok megállapítását szorgal­mazzák. GÖRÖGORSZÁG A szakszervezetek felhívására több mint 250 ezer építőipari és rokon­­szakmabeli görög dolgozó lépett sztrájkba Athénban, Szalonikiban és tíz más nagyvárosban. A sztrájkokat tömegtüntetések kísérték. A sztréjko­­lők intézkedéseket követeltek a foko­zódó munkanélküliség csökkentésére, a munkaidő rövidítésére, az ötnapos munkahét bevezetésére, a társada­lombiztosítási rendszer javítására, az Iskolák, kórházak és lakóházak épí­tésére előirányzott állami kiadások növelésére. BELGIUM A Boöl belga hajógyár kétezer munkásának és alkalmazottjának konfliktusa már több mint három hónapja múzódík. A munka amiatt állt le, hogy a gyár tulajdonosai megkísérelték 125 alkalmazott elbo­csátását és a többiek bérének alapos megnyirbálását a válság miatti szi­gorú takarékoskodás ürügyével. OLASZORSZÁG A legnagyobb.autógyártó konszern, a FIAT társaság vállalatainak dolgo­zói országos sztrájkot rendeztek, alátámasztva követelésüket: szavatol­ják a foglalkoztatottságot. KANADA Quebec tartományban nyolc hóna­pig tartott a BBC állami rádió és televíziós társaság szerkesztőinek is riportereinek sztrájkja. A társaság vezetősége mindenáron meg akarta törni a sztrájkolókat és igyekezett rávenni őket, tekintsenek el követe­léseiktől. A sztrájkolók mindenek­előtt fizetésemelést követeltek az in­fláció és áremelkedés miatt. A társa­ság vezetősége végülis • beleegyezett új munkaszerződés aláírásába. A szerződés fizetésemelést és jobb mun­kafeltételeket helyez kilátásba. ARGENTÍNA A Mercedes-Benz-Argentína cég szerelőüzemének dolgozói sztrájkkal tiltakoztak a cég vezetőinek lépései ellen. Követelték, hogy a gyár tulaj­donosai hatálytalanítsák az elbocsá­tásokat, melyekkel a gazdasági vál­ság terhét a dolgozókra akarták há­rítani. LÁNCREAKCIÓ Az Egyesült Ál­lamokban 55 mil­lió személy ren­delkezik lőfegy­verrel, nem csoda, hogy az USA a terrorizmus beteg­ágya ... (G. Lomidze rajza) Králi ŕattttMtoi A múlt héten LEONYID BREZS­­NYEV, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke találkozott a Krím-fél­­szigeten szabadságát töltő GUSTÄV HUSÄKKAL, a CSKP Központi Bizott­ságának főtitkárával, köztársasági el­nökünkkel. Tájékoztatatták egymást országaik belső helyzetéről. Megálla­pították, hogy a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás lehetőségeinek kihasználása mindkét ország népgaz­dasága intenzifikáiásának fontos tar­taléka. Gazdasági kapcsolataink fő mérték­fokává a termelési kooperáció válik. Országainknak megvannak a feltéte­lei a kooperáció fejlesztésére külön­féle ágakban, például az atomgép­iparban a bányaipari ágazatokban, valamint a könnyű- és élelmiszer­­iparban. Szilárd meggyőződésüket fe­jezték ki, hogy a szocialista testvér­országok együttműködésének, egysé­gének és összeforrottságának sokol­dalú szilárdítása minden egyes szo­cialista ország és az egész szocia­lista közösség fejlődésének biztos zá­loga. Brezsnyev és Husák elvtárs számos nemzetközi kérdést is megvitatott. Behatóan foglalkoztak az európai tWWtn,SlrilWiHa4TMBPWHB>»r"SWtWrHHiT kérdésekkel. Az európai politikai kö­rökben erősödik az enyhülés meg­őrzésére irányuló törekvés, bár nem­zetközi téren aktivizálódtak az ezt mindenképpen akadályozó erők. Európa jobb sorsot érdemel, mint sem ismét hadszíntérré váljék, s itt vessék be a legpusztítóbb fegyver­­fajtákat. Ezt a kockázatot jelenti ugyanis az Egyesült Államoknak és a NATO-nak üj amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó terve. Végrehajtása kihí­­vás lenne a szocialista országokkal szemben aláásnál azoknak az orsz* goknak biztonságát és nemzetközi helyzetét, ahová az új amerikai fegy­vereket telepítenék. Van azonban más távlat is: megbe­szélések a nukleáris leszerelésről, fű­ként az európai atomfegyverek szá­mának csökkentéséről. A Szovjetunió elvárja, hogy az amerikai fél is kész­­ségeta tanúsít ilyen tárgyalások épí­tő szelelmű lebonyolítására az egyen­lőség és azonos biztonság alapján. A madridi találkozó kemény pró­bára teszi az enyhülési politikát. A Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország mindent megtesz, hogy leküzdje a találkozó eredmé­nyes befejeződését gátló akadályokat. Ha a nyugati országok is kellő erő­feszítést tesznek, akkor tovább ju­tunk előre a helsinki záróokmányban megjelölt történelmi úton. A madridi találkozó legfőbb eredménye legyen az a döntés, hogy összehívják az európai katonai enyhülésről és a le­szerelésről tárgyaló értekezletet. E konferencia figyelme elsősorban a bizalomerősítő katonai intézkelésekre irányulna. Európa jövője attól függ, mennyire sikerül megszilárdítani és fejleszteni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élé­sének alapjait, s hogy az érintett fe­lek, elsősorban az európai népek, mi­lyen politika! erőfeszítéseket és gya­korlati lépéseket tesznek a béke megőrzésére. A találkozó szívélyes légkörben, a megvitatott kérdésekben tanúsított teljes nézetazonosság jegyében zaj­lott le. rasss ss аагажипг— iiiain.mumae.tf«b. Az együttműködés stratégiája A KGST-ORSZÄGOK MEZÖGAZDASÄGI PROGRAMJA AKGST-tagországok hosszú távú célprogramjai a gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működés fejlődésének fontos ténye­zői s egyidejűleg a szocialista álla­mok integrációs előirányzatai megva­lósításának. alapjában újszerű meg­közelítését tükrözik. Az egyik hosszú távú együttműködési célprogram a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fontos területét öleli fel. A program kitűzi a KGST-tagálla­­mok gazdaságilag indokolt szükség­letei alapvető élelmiszerfajtákkal va­ló kielégítésének stratégiai orientá­cióját. Súlypontja több igényes' fel­adat teljesítésén van: ф törekedni kell a lakosság élel­miszer- és mezőgazdaságitermék­­szükségleteinek maximális kielégíté­sére; • elő kell segíteni a mezőgazda­­sági terméktartalékok kialakulását a stabil és egyenletes ellátás biztosí­tása végett; • szilárdítani kell a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar anyagi-mű­szaki bázisát, fejleszteni kell kemi­­záiását s el kell mélyíteni az e terü­leten folytatott tudományos-műszaki együttműködést. A KGST-országok lakossága racio­nális szükségleteinek alapvető élel­miszerfajtákkal való kielégítése első­sorban minden egyes állam termelé­sének intenzív fejlesztésétől, az el­mélyülő és bővüli nemzetközi szocia­lista munkamegasztástől függ, amely sokoldalú gazdasági együttműködésre épül. A TUDOMÁNY SZEREPE A program a mezőgazdaság! ter­melés progresszív technikával való ellátásának kérdésével is foglalkozik, s különös figyelmet szentel a 150 és nagyobb lóerős traktorok, továbbá kombájnok, gépek és állattenyésztési berendezések, növényvédelmi vegyi eszközök kölcsönös szállításának. Tekintetbe veszi, hogy a tudományos­műszaki forradalom vívmányai folytán a mezőgazdasági termelés fejleszté­sében mind nagyobb szerephez jut­nak a genetikai tényezők. Lényege­sen bővülnek a KGST-országok köl­csönös kapcsolatai a mezőgazdasági növénykultúrák- szelektálása, a rend­kívül hasznos szarvasmarhák és más gazdasági állatok génalapjainak javí­tása és bővítése terén. A célprogram alapján bővül a sza­kosítás közvetlenül a mezőgazdasági termelésben is. A KGST-tagországok ezen a téren 34 témakört oldanak meg a gyakorlatban; közéjük tarto­zik a hús és hústermékek, olajos nö­vények és növényi zsiradékok, sze­mes termények, cukorrépa, zöldség, gyümölcs, gyapot stb. termelése és kölcsönös szállítása. A programban foglalta elsőrendű jelentőségű felada­tok közé tartozik a Mongol Népköz­­társaságban a hektárhozamok növe­léséhez, a takarmánytermesztés és az állattenyésztés íntenzifikálásához el­engedhetetlenül szükséges feltételek megteremtése, a cukor és ettruszfé­­lék termelésének növelése Kubában stb. Kuba részvétele a célprogram megvalósításában lehetővé teszi az európai szocialista országoknak, hogy a nyolcvanas évek vége felé évente kilencmillió tonna cukrot és 2 millió 400 ezer tonna citruszfélét importál­janak Kubából. A CÉL: NAGY HOZAMOK A KGST-tagországok mezőgazdasá­ga fejlesztésének alapja a következő években a föld komplex kihasználása és a mezőgazdasági termelés inten­­zifikálása. Az alapvető termények hektárhoznmai fokozatosan emelked­ni fognak, emellett a figyelem a sze­mes terményekre összpontosul. A szovjet búzafajták genetikai alapja már ma lehetővé teszi, hogy nagy kiterjedésű területeken hattonnás és még nagyobb hektárhozamokat érje­nek el. Az európai KGST-országokban jelenleg több mint kilencmillió hek­táron termesztenek szovjet őszi búza­fajtákat. A tagállamok ezen a szakaszon igényes célokat tűznek ki. A mező­­gazdasági termelés hatékonyságának és intenzifikáiásának fokozása a ga­bona hozamainak növekedését ered­ményezi, így aztán 1990-ben az egész szocialista közösség keretében egy lakosra számítva átlag egy tonna ga­bonatermést kell elérni, ami a szak­értők véleménye szerint a teljes ön­ellátottságnak megfelelő mennyiség. Az ilyen termés lehetővé teszi a tag­országok szükségleteinek teljes ki­elégítését és az állattenyésztési ter­mékeik, főként a hús, tej és tojás ter­melésének határozott növelését. A KGST-tagországok gazdasági e­­gyüttműködése mindinkább célprog­­ram-jellegűvé válik a fejlett szocia­lista társadalom építésének időszaká­ban. Fejlődése dinamikus jellegű, ugyanakkor kedvezően befolyásolja a mezőgazdaság anyagi-műszaki bá­zisát, intenzifikáiásának szintjét, a növénytermesztési és állattenyésztési termelés volmenénak általános bővü­lését. (Rudé právo) KÜLPOLITIKAI Szenzációként harangozták be a világ hét vezető tőkés álla­mának ottawai i találkozóját, melynek az érdek egység jegyében kellett volna lezajlania, ám a talál­kozó befejeztével a végeredmény az ellentétek demonstrációja amerikai vezetéssel. Ottawáról mindenekelőtt józan és méltányos gazdasági dönté­seket várt a nyugati világ. A dönté­sek megszülettek, de egyoldalúak: Reagan mosolygó arccal előterjesz­tett és állítólagos közös érdekekkel alátámasztott döntéseit fogcsikorgat­va, de mintegy ultimátumnak enged­ve fogadták el a nyugati partnerek. Milyen ellentétekről is volt sző? Például arról a nyugat-európai köve­telésről, hogy az Egyesült Államok engedjen a dollár szigorú árfolyamá­ból; ne ragaszkodjék oly mereven a húszszázalékos kamatlábhoz, mert Nyugat-Eurőpában ez tetőzi a bajo­kat, képtelenné teszi új beruházások elindítását, hogy új munkalehetősé­gekkel enyhítsenek a nyugat-európai tőkés világot elárasztott munkanélkü­liségen. A televízió jóvoltából csoportké­pet is láthattunk a kanadai főváros, Ottawa melletti Mon­tebello kastélyból. Reagan jókedvét egykori színészi kelléktárából vette; öntudatát legfeljebb az növelte, hogy elmondhatta: most én diktálok nektek. Spadolini olasz kormányfő az „újonc“ kíváncsiságával szemlélte az értekezletet, Margaret Thatcher angol kormányfő, a vaslady szenvte­len egykedvűséggel támogatta Rea­gan indítványait, mintha nem sejte­né, mennyire élezi majd a washing-KOMMENTÁRUNK toni irányvonal elfogadása az otthoni gazdasági és szociális hajóikat. Pedig Thatcher asszony elmondhatja, hogy ég a ház, mert London Brixton kül­városában és mintegy harminc angol nagyvárosban kitört szociális lázadás már korántsem csak a színesek ügye. A japán kormányfő udvariasan mo­solygott. Az értekezlet legszuverénebb rész­vevője Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár volt. ö ki is merte mon­dani elégedetlenségét, ugyanakkor Igazodás Reagenhez beismerte, hogy engedett az erősebb­nek, már mint Reagannek, s ezért a számlát majd otthon kell rendeznie. Igen, az NSZK lakosságának hozzá kell szoknia, hogy az egykori jóléti államban egymást követik a gazda­sági megszorítások, fel kell készülnie amolyan „hét szűk esztendőre“. Takarékoskodás kezdődik, de nem a fegyverkezéssel. Annak ütemét Washington szabja meg. Reagan ezt kiikényszerítette. Pe­dig a világ közvéleménye Willy Brandt moszkvai látogatása, egyéb közvetítések és elsősorban Leonyid Brezsnyev legutóbbi békekezdemé­nyezései után más washingtoni rea­gálásra számított. Reagan részéről szó sincs bizalomerősítő lépésekről, ellenkezőleg a hat évvel ezelőtt alá­írt helsinki zárőközleménnyel szöges ellentétben nem bővíteni, hanem zsugorítani akarja a nyugati világ és a Szovjetunió kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatait. Reagan részé­ről erős támadás érte a szovjet—nyu­gatnémet földgázprogramot. A NATO különleges szerve — a COCOM —. washingtoni nyomásra megvizsgálja, milyen jellegű árut szállíthatnak a nyugati országok a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak. A valóságban Washington önkényesen nyilváníthat stratégiai szállítmánynak bármilyen árutételt és korlátozhatja nyugat-európai szövetségeseinek ön­­állló lépéseit. A találkozón elfogadott politikai nyilatkozat hidegháborús szellemet áraszt. Természetesen újra „terítéken volt“ az afganisztáni kérdés stb. A nemzetközi terrorizmusról szóló nyi­latkozat viszont általánosságban fo­galmazott, s egy szóval sem említette Izrael állami rangra emelt terrorpo­litikáját, melynek napjainkban a libanoni állam esett áldozatul. A szovjetellenesség és a hideghá­ború politikája bumerángként visz­­szaüt. ^ Washington nyugat-európai szövetségesei érzik, de Washington szorítása e felismerésnél erősebb. Mint a gyakorlat bizonyítja, a nyu­gati küldöttségek a madridi találko­zót sem használják ki a Helsinki mu­tatta út egyengetésére. A fényképe­zőgép előtt Ottawában pózoló nyu­gati politikusok ellentéteire találőan rávilágított Gaston Thorn luxemburgi politikus, a Közös Piac képviselője: „Európa nem határolhatja el a gaz­daságot a politikától és a politikát a biztonságtól. A probléma lényege egyszerű: ami jó nektek, nehézsége­ket okoz nekünk“. A találkozó rész­vevőitől azt kívánják, hogy így fo­gadják el Reagan rájuk oktrojált ja­vaslatait. Barátságos arc, s marad a hétköznapok bossúsága. LÖRINCZ LÄSZLÖ C

Next

/
Oldalképek
Tartalom