Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. július 25, 16 Gazdag burgoiivatermés ИДДДШШ JÚLIUS - AUGUSZTUS A kombájn szerelmese — Csodálatos érzés kerít hatalmá­ba — mondotta bevezetőként Varga Flórián, a hodosi (Vydrany) DUKLA Efsz fiatal kombájnosa —, amikor felülök az E—512-es kombájnra. Ilyenkor úgy érzem, hogy a sok „hajó“ egyik kapitánya vagyok. 1975- ben ültem először kombájnra, azóta kombájnolás nélkül el sem tudom képzelni a nyarat. A továbbiakban arról beszélt az ifi-kombájnos, hogy az előnyre mind­járt kezdetben kell szert tenni, s leg­jobban a fordulásnál kell vigyázni. — Mi váltja ki bennem a legjobb érzést? Az, hogy munkámmal én is cselekvőén hozzájárulhatok az ország kenyerének a, biztosításához — val­lotta büszkén. Remélhető: az Idei kenyércsatában is derekasan helytáll, hogy aztán — a jól végzett munka tudatában — családja körében pihenje ki az ara­tás fáradalmait. Széllé Beáta, Hodos (Vydrany) Segítettek A Csehszlovák—Szovjet Baráti Sző vétség záhorcei alapszervezeténel tagjai közül mintegy húszán ragad­tak kaszát, hogy olyan helyekről Július 27 Hétfő Július 28 Kedd Július 29 Szerda Július 30 Csütörtök Július 31 Péntek Augusztus 1 Szombat Augusztus 2 Vasárnap залаьлметццу— OLGA B02ENA SZABOLCS KRISTÓF MARTA, FLORA MARTA JUDIT LIBUŠA OSZKÁR IGNÄC kelte nyugta kelte nyugta ó. p. 6. p. ó. p. ó. p. 4 15 19 25 0 37 15 58 4 17 19 24 1 22 17 07 4 18 19 23 2 15 18 08 4 19 19 21 3 16 19 00 4 20 19 20 4 23 19 42 BOGLÁRKA ĽUBOSIAV 4 21 1919 5 33 29 17 LEHEL GUSTAV 4 23 19 17 6 43 20 47 amelyért félszáz sertésnek kellett pusztulnia, a helyi sportpályán állí­tották ki, majd a városka lakosai elfogyasztották. (El-) • Oj SKRTÉTELEP ÉPÜL. Az áb­rahámi DUDVÄG Efsz-ben csaknem nyolcmillió korona költséggel mo­dern sertéstelep épül. A munkálatok jól haladnak, remélhető, hogy az idei tervüket túlteljesítik. (szpf) • HAJRA, TEJESEK! A rozsnyóí (Rožňava) járás mezőgazdasági üze­meiben akadozik a tejtermelési terv teljesítése, főleg a takarmány nem kielégítő minősége és szervezési hiá­nyosságok következtében. A lemara­­dozóknak azit ajánljuk, hasznosítsák a tejtermelésben élenjáró vagy pél­dás mezőgazdasági üzemek — a rostári, a lubenylki, az almás!, a gö­­mörpolomai, a szilicei szövetkezet, valamint a Rozsnyói (Rožňava) Álla­mi Gazdaság — jól bevált tapaszta­latait. (ge) • HÁZGYÁR ÉPÜL. Sereden 122 millió koruna költségráfordítással házgyárat épit a Trnavai Építőválla­lat. Ez nagy segítségére lesz a ga­­lántai járásnak, hiszen a házgyár évi termeléséből (paneléiből) 1400 lakás építhető. (kfg) ® A ZAJÁRTALOM ELLEN. A dél­­morvaországi országutak egyes pont­jain betonfalakat emeltek. Feladatuk megvédeni a közelben , levő lakóne­gyedeket a zajtól. Ügyszintén olyan épületeket építenek a nagy forgalmú utak mentén, amelyek felfogják a zajt. (-re) o IFJAK AKTIVITÁSA. A rozsnyói (Rožňava) járásban — а XVI. párt­­kongresszus, valamint a járási párt­konferencia tiszteletére — 120 ifi­szervezet és 14 pionfrcsepat 6320 tag­ja kapcsolódott be a különböző mű­szakokba. Az általuk létrehozott tár­sadalmi érték mintegy 120 ezer ko­rona. Például a rozsnyói Pionír-utcai általános iskola diákjai összegyűjtöt­tek és értékesítettek négy tonna pa­pírhulladékot. (Gál Edit) • KOLBÄSZKILOMÉTER. Le Mans normandiai városka egyik hentese elkészítette a világ állítólag leghosz­­szabb kolbászát: hossza négy kilomé­ter és 72 méter. A rekorder kolbászt, ü k л Ш 4» s. A dcméndi (Demendice) ÜJ ÉLET Efsz-ben M i n á r József agrármér­nök és Prandorffi Pál csoport­­vezető szakirányításával folyt a korai burgonya betakarítása, mintegy 40 SZISZ-tag és úttörő közreműködésé­vel. A döntő többségében I. minőségi osztályú burgonyát, még a betakarí­tás napjaiban a felvásárló üzem át­vevő telepére szállították. A képen: Biszticki Jánosné és Kö­rének Jőzsefné, ugyancsak segítették a burgonya betakarítását. Kép és szöveg: Belányi J. Bronzérmes gépjavítók Az ezüstéremért versenyző gömör­­polomai gépjavító szocialista brigád, G a 1 a j d a Pavel vezetésével min­dent megtett — és megtesz a továb­biakban is —, hogy a géppark telje­­sitőkápesságe teljes mértékben ki legyen használva. Ehhez azáltal is biztosítják a jő előfeltételeket, hogy kiváló minőségű munkát végeznek. Ezt tették a közelmúlt hónapokban, amikor a gabunabetakarítn gépeket és gépi-, valamint szállító eszközöket lelkiismeretesen és szakszerűen elő­készítették, s ezt teszik majd közvet­lenül a gabonabetakarítás után is, hogy az őszi dologvágzés és termés­­betakarítás is zökkenőmentesen ha­ladhasson. Egyébként Galajda brigádvezető a Mezőgazdaság és az Élelmezésügy Kiváló Dolgozója tárcakitüntetés tu­lajdonosa. ( G. E. NÉMA SZOLGÁLAT (EGY MADÄRIJESZTÖ MONOLÓGJA) — Nem, kérem én nem vagyok Idős. Csak néhány hete születtem. Mert a madárijesztők tavasszal szü­letnek, nyáron szolgálnak és ősszel halnak meg. Nekem is ez a sorsom itt, a patak szép és mostoha völgyé­ben. Ez a vidék és fentebb, az erdő­től elhódított terület a madárijesztők igazi birodalma. Itt az embernek na­gyon keményen meg kell dolgozni, küzdeni minden szem termésért, magért, gyümölcsért. A földnek itt sok helyen vörös a színe, szélkop­tatta, esőverte, fég- és fagyrepesztet­­te fehér és szürke sziklák csorbítják az eke, az ásó, a kapa, a sarló, a kasza élét, vasát. Itt a közeli és kör­nyékbeli erdők nagy madarai ellen van szükség ránk, és kerítésre is a falánk vadak miatt. Innen később takarodik ki a hó, itt később érik és kevesebb a termés, mint másutt, de a fű, a bokrok és a fák levele itt is zöld__ — Engem itt, a sebes patak part­­fán, egy idős emberpár öltöztetett életre. Látja, azon a kis fahídon járnak át ide — ahogy ők mondják — a földecskéjükre, ahová kukoricát, babot ültettek és gondoznak. Amott, a fűz árnyékában szokták lerakni cók-mókjukat, a vizet cserépkorsó­ban, a levest cscréptálban, és a meg­tömött cseréppipát. — Az ing, amit az öreg adott rám és amit viselek, a legnagyobb fiáé volt. Még egészen jó, csak földszaga van, mert bányában keményedéit meg az izzadságtól. A kalap az öre­gé volt. Amikor öltöztetett, azt mond­ta a párjának, hogy mostanában a madárijesztők is jól öltözöttek lettek. Es azt ts mondta, hogy ma már az ócska sem olyan, mint régen volt. Ami valamikor a madárijesztőre ke­rült, az már valóban használhatatlan volt. Ma meg! ... Nézze csak meg! Ezt a kockás inget még lehetne vi­selni. Nem rossz ez, csak tán meg­unták. Talán ezért sem félnek ben­nünket a madarak... , — Hogy mi, madárijesztők fé­lünk-e? Hát igen. De nem éjszaka, ahogy sokan gondolnák, hanem nap­pal. A múltkor egy csapat gyerek céltáblája voltam. Kővel, görönggyel bernek. Emellett még jól érzem itt magam. Sok mindent tudok a napsu­gárról, a hüs esőről, a szelek járá­sáról, a csillagok állásáról, a fákról, a madarakról, a nappalokról és a vadcseresznyefáról, a kóbor kutyák­ról, az avart feszítő illatos gombák­ról, a fehér-színes lepkékről, a feke­te-fényes bogarakról, a szélben suho­gó kukoricalevelekről, az életet szol­gáló gabonáról és az öreg emberpár­ról, akik engem életre ötlöztettek ... — Hogy telik az idői Látja, már lassan dél van. Aztán este lesz és éjszaka. A tavasz után meg jön a nyár, aztán meg az ősz. Itt, körülöt­tem kivágják, leszedik, betakarítják a termést, az életet. Es ha a hideg, deres hajnalokon végképp elszáll ingünkből a meleg, és elszállnak messzire a madarak, nem törődik to­vább velünk senki. Itt maradunk az őszi viharoknak, a téli fagyoknak, havaknak. Eltelik, elmúlik ez az esz­tendő is..» 5 Oravec János dobáltak, és én nem szólhattam, nem mozdulhattam. Azt mondja, hogy ta­lán valami védőfegyver kellene ne­künk? Nem, kérem! Nekünk csak az a feladatunk, hogy a madarakat el­ijesszük. Azért teremtett, formázott meg az ember a maga képére és ha­sonlatosságára, hogy némán szolgál­juk, hogy ne vesszen kárba az ember munkája. De kérdem én magától! Va­lóban kárba vész az a mag, vagy gyümölcs, ami a madarak tápláléka lesz? Ёп nem is tudom ... — Hogy szeretem-e, amit csinálok? Erre azt válaszolnám, igen. Ingyen szolgálok, hiszen — mint maguk is mondják — nem kérek enni. Es örü­lök, hogy szolgálatot tehetek az em-A Karvai (Kravany nad Du­najom) Középfokú Kertésze­ti Szaktanintézet igazgató­sága értesíti a tanulóifjúsá­got, hogy még jelentkezhet­nek az 1981/1982-es tanévre kertészeti, szőlészeti és épü­letasztalos szakra. Csalhatatlan szimat Nekem aztán csalhatatlan a szimatom, amikor az effajta tarhálókat kell felismerni: — ezeknek soha sfncs egyetlen cigarettájuk, állandóan lesnek az emberre, világéletükben a markukat tartják, hol egy ru­belra vágnak le, hol kettőre, de vissza soha az életben nem adják... Én az ilyen alakok­nak egy mérföldről is megér­zem a szagát. Egy ilyen tarhálö dolgozik velem egy műszakban: a neve Vászja Rizslkov. Ha összerak­nánk azt a teménteleri sok fél­rubelest, amelyet évek során már kölcsönkért — bizony jó­val nagyobb summa kerekedne belőle, mint egy havi fizetése. Bár, ha jobban megnézzük, ki­derül, egészen jóképű legény, csak kissé félénknek látszik. Mégis roppantul kiszipolyozza az embereket. De engem még soha sem tudott átverni. Megesett például, hogy oda­­sündörgött hozzám: — Ad] kölcsön holnapig egy rubelt! Én ezt válaszoltam: — Nincs apróm. Csak papír­pénzem van: háromrubeles. — Nem, dehogy — szabad­kozott, — Három az nagyon sok. Nem kell neki az a három­rubeles, csak lopva rásandít, mint a macska az asztalon ál­lő tejfölösbögrére, amelynek tartalma nem rá vár. Mert Vászja lelkiismeretes, és na­gyon jól tudja, hogy három ru­bel: nagy pénz, ezt már Illik megadni. Miután így kiismertem a fiút, ezzel a csalhatatlan módszerrel mindig megúsztam a kölcsön­kérést. Egy ízben előfordult ugyan, hogy már nyúlt a háromrube­les bankó után, de én gyorsan zsebrevágtam: — Bocsáss meg, testvér, ne­kem is szükségem van rá. Tehát én még akkor sem mentem lépre. Történt egyszer, hogy az egyik környékbeli kolhozba küldtek bennünket, néhányad­­magunkkal, hogy javítsuk meg az önműködő itatót. Vászja is velünk volt. Ügy két hétig tar­tott a munka. Az utolsó nap azután odajött hozzám és tar­hálni kezdett: — Adj már kölcsön egy ru­belt ... Ha hiszed, ha nem: egy vasam sincs, nem tudom meg­venni a vonatjegyet hazafelé! Hittem, miért nem hittem vol­na! Bajban senkit sem szabad cserben hagyni. A zsebembe nyúltam, és az orra alá nyom­tam a bankót: — Nesze, itt egy ötös. Magamban pedig így okos­kodtam: „Öt rubgl, ez már na­gyobb summa, ezt csak nem felejti el megadni. De ha csak egyet kap, arról biztosan meg­feledkezik.“ — Köszönöm — szabadko­zott —, de hát nekem egy ru­bel ts éppen elég ... — Vedd csak el ezt az ötöst — unszoltam. — Ki tudja, mi történhet útközben ... Nem, dehogy... Hosszas rábeszélés után mé­giscsak kötélnek állt. Miután hazautaztunk, hama­rosan beteg lett, aztán kivette a szabadságát, és vidékre uta­zott. Az ötrubelről persze meg­feledkezett — mintha nem Is lett volna. Hónapok múltak el, és már kellemetlen lett volna vissza­követelnem a pénzt. Néha már magam is kételkedtem: „Való­ban kölcsönvette, vagy nem?“ Persze, hogy kölcsönvette, hi­szen többet nem kért egy va­sat se. Leszokott a tarhálásről. Ö, kitünően Ismerem én ezek­nek a tarhásoknak a lelkivilá­gát, mérföldről is megérzem a szagukat, engem ugyan nem vernek át. Nem bizony! Mihail Koloszov SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő P a t h ö Károly — Fő­szerkesztő helyettes Bare László mérnök. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 891 27Bratislava, Kriikova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 - telefonkőz­­pnnt 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 55. _ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, o. v SVílRNDST üzeme Bratislava, Odborárske nám 3. — Terjeszti a Posta Hlrlapszolgélata — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postal kézbesítő. — Külföldre megrendelhető PNS. ústredná expedícia tlaCe 884 19 Bratislava. Gottwaldnvo nám. 48 — Előfizetési dl) egy évre 52,— Kčs, fél évre 26,— KCs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A lap nyilvántartási száma: SÜTI 11/6. vágják le a füvet, ahol már a géj nem boldogul. — Kötelességünknek tartottuk — hangsúlyozta Balík János, a CSSZBSZ szervezet elnöke —, hogy mi is hoz zájáruljunk a szövetkezet szálasta karmány-alapjának megteremtéséhez Azt tartjuk: Sok kicsi, sokra megy! Šramka Pavel, Záhorci

Next

/
Oldalképek
Tartalom