Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

1981. Július 25. SZABAD FÖLDMŰVES' 13 Talajjavítás tudományos szinten Valamennyien tudjuk, hogy a termőföld a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze. Megóvása, termőképességének szüntelen javítása államérdek, s a mezőgazdasági dolgozók elsőrendű feladata. Amint azt a CSKP XVI. kongresszusa hangsúlyozta, a tudománynak és a műszaki haladásnak a korszerű és hatékony termelés fő tényezőjévé kell válnia gazdaságunk minden területén. Jól tudjuk, hogy a mezőgaz­dasági termelés szakaszán még nagy tartalékok rejlenek a tudományos-műszaki eredmények gyakorlati érvényesítésé­ben. Ez általános értelemben fennáll, de különösen érvényes a Kelet-Szlovákiai síkság természeti adottságaira. sített perlit nem gyúlékony, a ned­vességgel, a faggyal és a mikroorga­nizmusok tevékenységével szemben ellenálló. A talajjavításhoz szükséges perlit mennyisége a talajtípustól és a termesztett növényektől függően különböző. Ha például a növény sa­vanyú kémhatású talajt igényel, két részegység földanyaghoz két részegy­ség perlitet kell keverni. Ha viszont lúgos kémhatást akarunk kialakíta­ni, akkor egy részegység földanyag­hoz három részegység perlitet keve­rünk. A kötőt talajok perlittel törté­nő kezelése — állandó jelleggel — megváltoztatja a talaj szerkezetét. Ebben az irányban az erőművi per­nye is kedvezően hat. A pernye fel­­használásánál ügyelni kell arra, hogy a bedolgozás során jól keveredjen el a szántóréteggel, amely rotációs ta­­lajporhanyító berendezés alkalmazá­sával érhető el. Elemzések szerint a hektáronkénti harminc tonan pernye­anyag a leggazdaságosabb. A pernye kedvező hatása már a következő év­ben termesztett növényeknél is meg­nyilvánul, mert növeli a felvehető tápanyagok mennyiségét. + Talajjavítás szempontjából nagy jelentőségű az istállótrágyázás is. — Szakszerű szerves trágyázással hatékony talajerőgazdálkodást érhe­tünk el. Tekintettel a világviszonylat­ban mutatkozó energiaválságra, szük­séges .hogy az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet szenteljünk az istállótrágya felhasználására. Ugyanis a mezőgazdasági termelés korszerű­sítésére irányuló intézkedések jelen­tős többlet energiafogyasztással jár­tak. Az elmúlt három évtized alatt az energiafogysztás a négyszereése, az üzemanyagfogyasztás pedig az ötszö­rösőre nőtt. A korszerű mezőgazda­ság a hagyományos ciklikus terme­lési folyamatot (talaj-növénytermesz­­tés-állattenyésztés-szervess trágya­talaj) megbontja, mert az állatte­nyésztő-telepeken alkalmazott trágya­­kiürítési rendszer folytán az istálló­­trágya nem mindenütt jut vissza a talajba, sőt sok eetben a környezetet is szennyezi. Ez szükségessé tette a műtrágyák fokozottabb használatát, melyek előállítása nagy energiará­fordítást igényel. így például egy kiló nitrogén gyártásához kb. 17 000, egy kiló foszfor előállításához 3200, egy kiló kálium előállításához pedig 2200 kilókalória értékű energia szük­séges. Műtrágyázással a három fő tápelemet pótoljuk, de a növények több tápanyagot, főleg mikroelemeket Is igényelnek. Ezeket a szerves trá­gyák kiegyensúlyozott arányban tar­talmazzák, ezért felhasználásukról korántsem mondhatunk le, már csak azért sem, mert kizárólag csakis ál­taluk növelhető a talaj biológiai tu­lajdonságait javító humusztartelom. Az állattenyésztés melléktermékeként nyert szerves trágya maradéktalan és ésszerű fehasználása révén országos viszonylatban évente sokezer vagon kőolajnak megfelelő energia takarít­ható meg. Az Istállótrágyázás a komplex ta­lajjavítás fontos elemét képzi. Ennek pedig a Kelet-Szlovákiai-slkság felté­telei között meghatádrozó a szerepe a hektárhozamok növelésében. Jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium inté­zetei fokozott ütemben folytatják a munkát a Kelet-Szlovákiai-síkság fej­lesztésére. Az 1990-ig kidolgozott koncepció komplex útmutatást nyújt a mezőgazdasági termelés hatékony­ságának növeléséhez a Kelet-Szlová­­kiai-s'íkság sajátos feltételei között. ILLÉS BERTALAN Két kertészet egy közösben A hatalmas fó­liasátrak útvesztő­jében Báli Károlyt, a kertészt keres­tem. Nehezen ta­láltam meg, hiszen .a sok sátor való­ságos várost alkot. Am amikor rábuk­kantam, örömmel állapítottam meg, hogy ezúttal mel­lém szegődött a szerencse, mert vele volt a „leg­illetékesebb“ Cibu­­lya László, a ker­tészet-szőlészet ve­zetője. Beszélgeté­sünk során átfogó képet kaphattam a hét falu határát felölelő ipolybalo­­gi (Balog nad Ip­ľom) „Ipolymente“ Efsz zöldségkerté­szetének munkájá­ról, eredményeiről, terveiről. — Kertészetünk hároni község ha­tárában helyezke­dik el — kezdte a beszélgetést Cibu­­lya László. — A felosztottság nem szándékosan jött létre, csupán abból adódott, hogy Ipolykeszi (Kosihy nad Ipfom), valamint Szécsénke (SeCian­­ky) és vele határos Ipolyhidvég (Ipeľské Predmostie) határában már a két szövtkezet egyesítése előtt Is eredményesen termelő kertészet volt. A szécsénkei-hídvégi határban a több évtizedes tapasztalattal rendel­kező Hornyák András irányítja a munkát. Itt, Ipolykeszin pedig a fia­tal, de tapasztalt Báli Károly, aki egyben a kertészetben tevékenykedő szocialista brigád vezetője is. — A két kertészet azonos felada­tokat lát el, vagy különböző terveket valósít meg? — A kertészet termelési szerkezete lényegében abban tér el egymástól, hogy Ipolykeszin többnyire fólia alat­ti, a szécsénikei-hidegvégi határban pedig kimondottan szántóföldi terme­lés folyik. A kertészet 48 hektáros területéből fóliasátor mindössze 68 árat borít, főleg palántanevelés cél­jából. Az összterületből huszonegy hektáron hagymát, tizenhat hektáron paradicsomot, tíz hektáron paprikát és egy hektáron salátauborkát ter­mesztünk. De onnan salátát, karalá­bét és zöldhagymát is szállítottak piacra. Az idény kezdete a kertészet­ben sok gonddal járt: a szeszélyes időjárás késleltette a palánta kiüíte­­tését, később pedig a vihar kidöntött néhány villanyoszlopot — a kertészet területén —, melynek következtében leálltak az öntözőberendezések. Kény­szermegoldásként tartálykocsiból ön­töztünk, de mégis sok palánta „ki­esett“. Szerencsére volt elég tartalék a keletkezett kár pótlására. Sajnos, a mostoha időjárás a későbbiek so­rán is fékezte munkánkat és jelentő­sen kihatott az eredmények alakulá­sára. — Gondolom, itt, Ipolykeszin sze­rencsésebb a helyzet, hiszen a fólia alatt zavarmentes a zöldségfélék fej­lődése? — fordultam Báli Károlyhoz. — Vitathatatlan, hogy a fólia alatti zöldségtermesztés sokkal előnyösebb, hiszen az időjárástól lényefében füg­getlen. Am gond, hátráltató tényező akadt itt is, hiszen a tizenhét hek­tárból csak két hektárnyi a fóliás termesztés. —4»-w­.... önként felvetődik a kérdés: hogyan lehetne a Kelet-Szlováktai-síkság mos­toha természeti körülményei között ésszerűbben, hatékonyabban gazdál­kodni? Erre a kérdésre kerestem választ a Szlovák Tudományos Aka­démia Biológiai és Ökológiai Intéze­tében. e-( Hogy a mezőgazdasági termelés tervezett növelése biztosított legyen és a CSKP XVI. kongresszusa határo­zatainak megfelelően minél ésszerűb­ben és hatékonyabban gazdálkod­junk, a talajjal kapcsolatos eddigi nézeteinket újra kell értékelni. A ta­lajt úgy (kell tekintenünk, mint a növények egyetlen lehetséges élet­terét, természetes tápanyag- és víztá­rolót, állandóan felújítható energe­tikai erőforrást — mondotta Ján Guspan mérnök, a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia munkatársa. ♦ Jó néhány éve szemtanúi va­gyunk, hogy ősszel vagy tavasszal a szántóterület bizonyos része a kiadó­­sabb esőzések után felázik, sárten­gerré válik, ami lehetetlenné teszi az idejében történő jó talajelőkészítést és a növények vetését. On, mint ku­tató, milyen talajjavító eljárásokat javasol? — A nehéz, kötött talajok — külö­nösen a Kelet-Szlovákiai-síkságon — sajátos eljárásokat igényelnek mind a lecsapolás, mind a további talajja­­vftási munkák során. A végzett talaj­vizsgálatok kimutatták, hogy főleg a légköri csapadék okozza a nyirkoso­­dást, elsősorban a vizet át nem eresztő rétegű talajokon. Hazánkban a lecsapolási rendszerek építése ál­talában elterjedt. A közelmúltban a szívó- és gyűjtőberendezésekből álló alagcsövezés volt leginkább elterjed­ve, amely nyílt csatornákba vezette is ez a lecsapolási módszer van túl­súlyban. ♦ A széles körű vízgazdálkodási rendezések és a talajjavító munkák, amelyek a 7. ötéves tervidőszakban tovább folytatódnak, arra a kérdésre hfvják fel a figyelmet, hogy mikép­pen lehetne ezeket a feladatokat ol­csóbban és hatékonyabban megvaló­sítani. «— A kötött talajok alagcsövezéssel történő lecsapolása valóban nagyon költséges és nem elég hatásos, még akkor sem, ha az égetett agyagcsö­vek helyett hajlítható műanyegcsöve­­ket használnak. Az alacsony hatás­fokot — a szívócsővonalak sűrű el­helyezése esetén is — a talaj elég­telen vízáteresztő 'képessége okozza. Az alagcsövekre szórt takaróréteg úgyszintén gyorsan felveszi ezeket a tulajdonságokat. Kutatási eredmé­nyeink szerint célszerű az alagcsö­­vezést mély talajjavító lazítással, me­liorációs szántással vagy altalajlazí­tással kombinálni. + Tehát a komplex meliorációs munkálatokat a tudományos ismere­tekre támaszkodva kell végrehajtani. — Ez így van. Például a kereszt­irányú alagcsövezés feltételezi a szé­lesebb közökben elhelyezett csöves gyűjtővonalak kombinálását a va­kond-drénezéssel. A gyűjtővonalak távolsága 30—50 méter. Az alagcsö­­veket egy vagy másfél méteres mély­ségbe helyezik el. A vakond-dréne­zést a gyűjtővonalakra merőleges irányban, hatvan-hetven centiméteres mélységben végzik. A kombinált el­járást azonban nem lehet alkalmazni olyan területeken, ahol magas az al­talajvíz szintje. — A mély meliorációs talajlazítás az alagcsövezéssel kombinálva lénye­gesen növeli a gyűjtővonalak teljesít­ményét. Ezt az eljárást fokozatosan kell bevezetni. Először az alagcső­­rendszert 'kell kiépíteni, s csak az­tán kerülhet sor a mély altalajlazí­tásra. Ez tulajdonképpen a kombi­nált keresztirányú alagcsővezésnek egyik változata, azzal a különbség­gel, hogy itt a vakond-drénezést a mély talajlazítás helyettesíti. A gyűj­tővonalak ajánlott távolsága 20—50 méter. A talajlazftást szintén a gyűj­tővonalakra merőleges irányban kell végezni, s a ilazított sávok egymástól való távolsága a talajlazítás típusá­tól függ. Ezt mindenesetre úgy kell meghatározni, hogy a lazított sávok hatótávolsága kölcsönösen átfedje egymást. Tapasztalatunk szerint ez akkor érhető el, ha a lazított sávok másfélékét méteres távolságban he­lyezkednek el. A lazítás mélysége a gyűjtőcsövek mélységétől függ. Ügyel­ni kell arra, hogy a lazítás következ­tében ne károsodjanak. A vizenyős felső rétegű kötött ta­lajokon az alagcsövezést meliorációs szántással lehet kombinálni. A me­liorációs szántás mélysége a talaj­szelvény összetételétől függően negy­ven-hatvan centiméteres lehet, a szántást 20 cm munkaszéleségű eke­testtel az alagcsővonalakra merőleges irányban kell végezni. A meliorációs szántás szükségességét az éghajlati és a talajviszonyok döntik el. A Ke­­let-Szlovákiai-síkság szárazabb terü­letein a meliorációs szántás főleg az olyan kötöt talajokon érvényesül, a­­hol nem emelkedik túl magasra az altalajvíz, s ahol kedvező az altalaj összetétele. A száraz körzetekben a meliorációs szántás előnye abban is megmutatkozik, hogy lehetővé teszi a műtrágya és az istállótrágya mé­lyebb bedolgozását. Az itteni éghaj­lati és talajviszonyok 'között ez na­gyon fontos, mert a szárazság közis­merten csökkenti a tápanyagok, de főleg a fozsforsav felvételét. ♦ Ezek szerint a Kelet-Szlovákiai­­síkság talajjavítási munkálatait komp­lex módon kell elvégezni. — Természetesen. Szükségesnek tartom elmondani, hogy a Kelet-Szlo­­vákiai-síkság vízgazdálkodási viszo­nyainak helyes rendezéséhez ki kell építeni a szükséges csatornahálózatot is, s további szivattyútelepek építése szükséges a belvizek rendszeres és kívánt mértékű elvezetéséhez. A kérdésére válaszolva annyit: a kötött talajok komplex javításában fontos szerepük van a meliorációs alapanya­goknak. Választékuk elég széles. Szá­munkra elsősorban azok fontosak, amelyek lényeges mértékben javítják a kötöt talajok szerkezetét. A mész­tartalmú ásványi anyagok közül leg­inkább a mészégetőkben készített őrölt mészkövet, valamint a helyi forrásokból származó dolomitos mész­követ használják. Ezek elsősorban a savanyú talajokra alkalmasak. Meg­felelőnek bizonyulták a természetes mésztartalmú anyagok is, például a márga, a réti és az édesvízi kréta, valamint a meszes homokkő. Ezeket rendszerint közvetlenül, vagy pedig a tőzeghez és a komposzthoz kever­ve használják. A bazalttufák és a tufitök újabb meliorációs alapanya­gok, amelyek szintén alkalmasak a savanyú kémhatású kötött talajok javítására. A szerves eredetű tőzeg, a lignit és a barnaszénpor főleg a komposztok és az istállótrágyával kombinált meliorációs alapanyagok készítéséhez használhatók fel. Jól hasznosíthatók az ipari mésztartalmú hulladékanyagok is, péludául a ce­mentgyári por, a cukor- és szeszgyá­ri mésziszap, továbbá a nagyolvasz­tók és az acélművek mésztartalmú salakja. ♦ Ogy tudom, hogy az utóbbi években a talajlazításhoz perlitet is használnak. — Igen. A kötött talajok javításá­hoz, lazításához a perlitet ajánlom. A perlit vulkánikus eredetű kőzet. Vegyi összetételét tekintve alapjában véve amorf alumíniumszillikát. A me­zőgazdaságban feldolgozott formában hasznosítható. Ezt a terméket a Kas­sai (Košice) Kerámiaipari Művekben gyártják. A hőkezeléssel terjedelme­шШ — Mi okozta a legnagyobb gondot? !—i A szárazság mondta gondol­kodás nélkül. —i A palántázáshoz sok víz szükséges, de utána is állan­dóan öntözni kellett. Május közepéig sikerült kiültetnünk a palántákat örvendetes, hogy a palánták jól meg* eredtek, ami jelentős részben dolgo* zóink becsülettel végzett munkájá* nak köszönhető. Később az időjárás kedvezett. A növényzet szépen fejlő­dött, s a lemaradást szinte észre sem lehet venni. — Az ipolykeszii kertészetben mit termesztenek? — Legnagyobb területen — tíz hek» táron — paprikát termesztünk. A hátralevő területen pedig karfiolt és salátauborkát. A fóliasátrakban je­lenleg paprikát és uborkát termesz­tünk, de előtte már saláta és kara« lábé termett. Szállítását április köze­pén kezdtük meg. — Amint a fóliasátrakba benéztem, láttam, hogy a szórófejek szüntelenül permetezik a vizet a növényekre. Ön­tözési gondjai nincsenek a kertészet­nek? — Vízhiány nem igen áll fenn, hl« szén az itt folyó bővizű patak kor­látlan lehetőséget biztosít az öntö­zéshez. A fóliasátrakban tökéletesen megoldja a vízigényt a beépített ön­tözőberendezés. — Sok dolgozója van a kertészet­nek? — Átlagban ötven asszony dolgo­zik, főleg a községből. Csúcsmunkák idején besegítenek a szőlészetben dolgozó inámi (Dlinka) asszonyok is. Igaz, a segítség kölcsönös, hiszen a mi dolgozóink is besegítenek a sző­lészetben, különösen szüret idején, Bár munkaerőben egyelőre nincs hiány, mégis elgondolkoztató, hogy a fiatalok nem nagyon jönnek a ker­tészetbe dolgozni. Pedig szép munka és nem is olyan nehéz. Persze az asszonyokon kívül van* nak itt férfi dolgozók is. Dobos Lu­kács kertész, Gyurkovics István, Ke* nyé István, akik évek óta lelkiisme­retesen végzik a rájuk háruló felada­tokat. Dobos Lukács a munkaszerve­zésben, szakmai irányításban, a töb­bjeik az öntözésben, különféle javítá­si munkákban nélkülözhetetlenek. Aztán itt van Rados János, akt nél­kül talán meg is állna a kertészet­ben minden, annyira sokoldalú és hasznos munkát végez. Traktoros: szánt, palántáz, permetez, ha kell még szállít Is. Zárórát nem ismer, nincs olyan munka, amit el ne vál­lalna, meg ne csinálna. — Amint hallottam, szocialista bri­gád is van a kertészetben? — Igen, méghozzá eredményesen tevékenykedő brigád. A Jő munkája eredményeképpen kiérdemelte az ezüst fokozatot, s biztató, hogy „kar­nyújtásnyira“ vagyunk az aranyfoko­zattól. A brlfgád tagjai: Török 1st* vánné, Dobos Erzsébet, Alaksa Já­­nosné, Valusz Józsefné, Belő József­­né, Takács Istvánná, Bodzsár István­ná és a többiek olyan dolgozók, akik felelősségteljesen végzik a rájuk bí­zott feladatot. Nagy részük van ab­ban, hogy minden évben sikerül tel* jesíteni a kitűzött tervfeladatökat. Bojtos János Vidámak, szorgalmasak a kertészet dolgozói (A szerző felvételei.) Jó lesz a termés — állapítja meg Cibulya László (balról) és Báli Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom