Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Ш1. j«Sue 10. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT# Manapság nem egy horgászszervezetben gondot okoz a vizek halbőségének a pótlása. Ez azért van Így, mert idényben a tagok töménytelen, vagyis tonnákra terjedő méretes, nemes és fehérhalat fognak ki a vizekből. Sokszor hallottuk, hogy a szövetség felsőbb szintű intézményei képtelenek az igényelt halivadék, vagy előnevelt zsenge halmennyiség előteremtésére. Ez azzal magyarázható, hogy az SZHSZ alapszervezeteinek többsége évente nagy mennyiségű ivadékot igényel az újratelepítéshez meg aztán a folyóvizek szennyezettsége miatt 1s rendkívül gyenge a természetes szaporulat. Emiatt a SporthorgáSzok túlsúlyban a kavicsbányákból és más belvizekből létesített halastavakon próbálnak szerencsét. E- zekben azonban a nemes halfajok a víz pezsdülésének hiánya és más fontos tényezők elmaradása miatt nem ívnak le. Az SZHSZ galántai (Galanta) városi szervezete egyike azoknak a horgászszervezeteknek, amelyek az évek során rendkívüli módon felfejlődtek. Ismerve a halidvadék-nevelés és utánpótlás ínséges helyzetét, már több éve maguk teremtik elő a horgászvizek halasftásához szükséges méretes halállomány jelentős menynyiségét. Szabó Jenő halgazda a múlt évet az utóbbi esztendők leggyöngébbjének ítéli, a vizek halasítása tekintetében. Ennek pedig az az oka, hogy a tízhektáros területen létesített Sárd-tó benépesítésére nem kapták meg az igényelt kétnyaras pontyokat, ugyanakkor a saját nevelésű kétnyaras pontállomány teljes mennyisége az egyik nevelő tó vegyi szennyezése miatt elpusztult, s a Sárd nevelőtavat képtelenek voltak benépesíteni. Szerencse, hogy vizeiket a korábbi években intenzíven halasították, s így egyetlen kívántnál gyöngébb év nem okozhat bonyodalmat. A múlt év gyenge halasításának következményét tulajdonképpen az idei fogási naplók évvégi összegezése mutatja meg legjobban. A múlt évben mindössze 54 mázsa két- és háromnyaras pontyot helyeztek vizeikbe. Ugyanakkor zsenge csukát, hétszázötvenezer zsenge pontyot, s mintegy tizenkétezer angolna (monté) ivadékot, tizenkétezer egynyaras süllőt, továbbá ötezser zsenge harcsát is a vizekbe tettek. Hálózás Az 19Bl-es év indulása jobb volt, mint a tavalyi év. Beszereztek tizenöt mázsa kétnyaras pontyot és április elején a Sárd nevelőtőba helyezték azokat. Az állományt hetenként etetik. A biológiai egyensúly, illetve a plankton-képződés elősegítése céljából a vizet időközönként trágyázzák. Az ellenőrző fogások azt mutatták, hogy a pontyok a kihelyezési méret hez viszonyítva már a duplájára nőttek, ami kitűnő eredmény. A tavat október végén hálózzák, s a méretes pontyokat a horgászvizekbe telepítik, anyapontyot leívatnak, hogy saját nevelésből is fedezzék az utánpótlást. A halgazda bízik benne, hogy a Sárd nevelőtő idei hozama 80 mázsa körül alakul, s ha minden rendben lesz, talán ezt jócskán túlszárnyalhatják. Ezzel egyidejűleg a zsenge halak százezreit áthelyezhetik a Feketevíz és a Vág folyókba, mert a halasítás ezekben is esedékes. Az idén a halasításra alkalmas méretes ponty eladásával nem számoltak, mert a múlt évi kiesés helyrehozása előbbrevaló. Ha azonban a jövőben jó lesz a nevelőtavak hozama, akkor eladással is számolhatnak. Diószegen (Sládkovičovo) az évek óta használaton kívül levő régi fürdő helyén — a medencék bővítésével — olyan rendszert szeretnének kialakítani, melynek segítségével intenzív halnevelésre nyílna lehetőségük. Ehhez azonban elemzéssel kell kivizsgálni a rendelkezésre álló víz minőségét. Megállapítani azt, hogy az a víz megfelel-e halnevelésre. Ha a víz alkalmassága bebizonyosodna, akkor halivadék tekintetében nemcsak teljesen önellátók lehetnének, hanem más horgászszervezeteket is bőségesen elláthatnának ivadékkal. Feltételezhető, hogy ebben a törekvésben az SZHSZ KB, s ugyanúgy a kerületi bizottság, de más érdekelt szervek is támogatják őket. Dicséretet érdemelnek azért is, hogy a halállomány rendszeres etetésére hulladékanyagokat, vagyis konzervipari melléktermékeket és kiselejtezett konzervborsót használnak. Ezzel rendkívül jó súlygyarapodást érnek el. Evek során szívélyes kapcsolatot építettek ki a magyarországi Győri Vagon- és Gépgyár horgászszervezetével. Ebben az évben a galántaiak huszonöt horgászcsaládot látnak vendégül Győrből és ugyanennyi horgászcsalád üdülhet Győr környékén Galántáról. Minden évben tízt-tíz résztvevővel megszervezik a két baráti szervezet tagjainak halfogó bajnokságát, s ezzel egyidejűleg szakmai témák is terítékre kerülnek. Rendszeresen részt vesznek egymás évzáró tanácskozásain. Beszámolnak sikereikről és célkitűzéseikről. Ugyanilyen jó kapcsolat alakult ki a Galántához közel eső horgászszervezetek vezetőivel és tagjaival is. Gyakran kisegítik egymást. A galántai városi horgászszervezet évenként mintegy százezer koronát költ vizeinek halasítására. Már ebből is látható, hogy valóban példásan és hozzáértéssel gazdálkodó szervezetről van szó. Olyan szervezetről, melynek vezetősége gondoskodik a tagság halfogó igényeinek a kielégítéséről, a horgászsport fejlesztésével párosuló hasznos és kellemes időtöltésükről. Sok horgászszervezet példát vehetne róluk. HOKSZA ISTVÄN Ivadékválogatás Korábban a Vág folyóban akkora harcsák voltak, hogy az emberek egy-egy kifogott példánynak csodájára jártak. Még ma is emlékszem, mikor találkoztam egy szörnyeteggel. Akkor azt hittem, hogy ütött az utolsó órám. Kezdő fiatal horgász voltam még. A zsinórt kisebb-nagyobb sikerrel áztattam a vízben. Hal nélkül azonban soha nem értem haza. El is kelt akkoriban a hal, mert más hús híján főleg azt ettük. Szénakaszáláskor mindig nagy áradások voltak. Zavarosan hömpölygőit a viz, mely fákat sodort a gátak között. Aztán jött az apadás. A víz néha csak lassan húzódott medrébe. Esetenként azonban egyik napról a másikra eltűnt az árterületről. Ilyenkor sok hal maradt a gödrökben. A víz leapadt, majd kitisztult. Akkor láthattuk, hogy mennyi hal maradt a gödrökben. Amikor kicsi lett a víz, kiszedtük a nagyhalakat, az apraját meg vödrökkel a folyóba hordtuk. Az egyik napon sétálgattam a vízparton. Amint a fűzfák és bokrok között jártam, furcsa hangokra lettem figyelmes. Cuppanós, fújás, csapkodás. Óvatosan benéztem a bokrok közé a hang irányába. A szívem majd kiugrott, úgy kalapált. Még gyerek voltam, az öregek pedig annyi mindent összebeszéltek, s így nem volt nagy bátorságom. Nem tudtam elképzelni, hogy mi is tulajdonképpen ez a cuppogás. Szép harcsát már láttam. Az idős horgászok fogták. Akkorát azonban még nem, mint ez volt. Dobálta magát, vízhiányában már az utolját járta. Rohantam a faluba, a halőrhöz, aki nem akarta elhinni a dolgot. Végül kerített egy szekeret, s azzal mentünk a harcsáért. Amikorra odaértünk, már kimúlt, Az utolsó pillanatban fedeztem fel, Másnapra a nyári meleg miatt bomlásnak indult volna. Megmostuk, feltettük a szekérre és elszállítottuk, Végigért rajta, s hátul a farkából jókora darab le is lógott. A nagy harcsát megbámulták az emberek... Adamcsik Ferenc Mit eszik az amur? Már vizeinkben is találkozhatunk amurokkal, köztük a nem ritkán jóval tíz, esetenként húsz kilón felüli példányokkal. Emlékezünk az amur meghonosítása idején elhangzott jóslatokra, miszerint ez a hal aligha lesz horoggal megfogható, legfeljebb akkor, ha friss lucernahajtással vagy hasonló zöldséggel csalizzuk a horgot. Most bebizonyosodott, hogy nem kell különleges csali az amur megfogásához, mert felveszi a pontynak szánt növényi eredetű táplálékot is. Tanulságosak az eddigi adatok. Huszonkilenc rekord amurról írták meg, hogy mivel csalták őket horogra. Magasan vezet az egyszerű, pontyozásra használt főtt kukorica: 13 nagy amur vesztette rajta. Egyéb kukoricával kilenc amurt akasztottak meg sikerrel. A többi kenyérgyurmára, kenyérhéjra, pufira kapott, és csak egyet fogtak különleges csalival, vagyis főtt sárgarépával. Érdekesek az időpontok is. Tizenegy júliusban, tíz augusztusban, öt-öt júniusban és szeptemberben, egy pedig októberben akadt horogra. Ebből nehéz lenne valamiféle általános tanulságot levonni, de az adatok a víz és egyéb körülmények ismeretében bizonyáré sok horgásztársnak mondanak valamit. (gl) VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 MŰTBÁGYÁZÁS ES VNÚIXOMS Szocialista mezőgazdaságunkban az apróvad-gazdálkodás hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Legjelentősebb apróvadjaínk a nyúl, a fogoly és a fácán többségben mezőgazdasági területen él. Érthető, hogy a mezőgazdaság fejlődési iránya s az egyes művelési módok alakulása döntő módon kihat az ott élő vadállományra. Befolyásolja életlehetőségét, s egyúttal irányt szab a vadgazda korszerű gazdasági gyakorlatának. Mi is tulajdoniképpen a korszerű vadgazdálkodás? Azt jelenti, hogy hasznos vadállományunkat arra az optimális szintre szaporítsuk, amely összeegyeztethető a mező- és erdőgazdaság érdekeivel, s ennek elérése céljából olyan hatékony módszert alkalmazzunk, amely nem sérti az erdő- és mezőgazdaság érdekelt, de lehetőséget nyújt a hasznos vadállomány kívánt szintű szaporítására. Országszerte, sőt Európában is felmerült a vadgazdálkodásban a fejlett mezőgazdasággal velejáró kemizálás, s ennek keretei között a melegvérű állatokat veszélyeztető vegyszerek használata. A vegyszeres növényvédelemben használatos mintegy százhúsz védőszer, 50—60 hatóanyaga közül 35—40 bizonyos mértékben veszélyezteti a vadak létezését. Az évek során javult ugyan a helyzet, mert több vegyszer használatát a minimumra csökkentették, vagy fel is számolták, azonban még mindig jelentős a használatban levő vegyszerek negatív hatása. Ne gondoljuk, hogy a szocialista mezőgazdaság keretében ma vagy a jövőben nem folyamodhatunk eredményes vadgazdálkodáshoz. Megoldható ez, csak a vadgazda a változott körülményekhez Igazodva cétudatosan avatkozzon be, az eddiginél sokkal intenzívebben pótolja azt a védelmet és táplálékot, amit a vad a természetben a mezőgazdasági kultúrákon nem talál meg olyan mértékben, mint korábban. Mit kellene tennünk, tehát az apróvad sikeresebb tenyésztése érdekében? A mezőgazdasággal együttműködve minden olyan helyen, ahol mezőgazdasági érdekeket nem veszélyeztetünk, védőnövényzetet kellene telepíteni. Olyan védőnövényzetet, melyben a vad búvóhelyet és élelmet is találna. A legfejlettebb mezőgazdasági üzemek területein akadnak olyan (kisebb földterületek, amelyeken a talajszerkezet, vagy a domborzati viszonylat nem teszi lehetővé vagy kifizetődővé a nagyüzemi művelést. Ki lehetne ezeket használni oly módon, hogy védőnövényzetet telepítenénk a vadak részére. О О О A talaj termékenységét sok tényező befolyásolja. Ezek egyike a tápanyagtartalom. A megfelelő tápanyagokat, nem biztos, hogy a talaj jól hasznosítja, mert esetleg rossz a vízgazdálkodás, és a növényzet anélkül sínylődik, képtelen felvenni a talajban felhalmozódott tápanyagokat. Túlzott nedvesség esetén viszont a tápanyagok a mélyebb rétegekbe mosódhatnak. Nem termékeny az a talaj, amely esetleg tápanyagokban gazdag, azonban erősen savas kémhatású vagy szikes. A növények a talajból jelentős mennyiségű tápanyagot, így nitrogént, foszfort és káliumot vonnak el. A tápanyagpótlás műtrágyákkal történik. Felmerül a kérdés, hogy szükséges-e az tstállótrágva használata, vagy elegendő a műtrágya. Ezt a kérdést még véglegesen nem döntötték el. Kétségtelen azonban, hogy a hazai körülmények között nagyon előnyös az istállótrágya használata, mert jelentős mértékben segíti a műtrágyák talajban való érvényesülését. A műtrágyát ugyanis a talaj nem mindig tudja hasznosítani. Ha a bedolgozott műtrágya a nedves közegben feloldódik, a növények ugyan felvehetik azt, de az oldatba jutott elemek egy részét a talajbaktériumok lekötik. A baktériumok által lekötött tápanyagok bizonyos mértékben hozzáférhetetlenek, azonban az apró élőlények pusztulása után, a bomló testfehérjékből felszabadulva, újra a növények rendelkezésére állhatnak. О О О A vadállomány kialakulását befolyásolhatják a tenyészhely ökológia tényezői. Ezek közé sorolható a talaj fizikai és vegyi össztétele, s nem utolsó sorban a tenyészhelyen folytatott mező- és erdőgazdálkodás módozata s a növényvilág. Ha figyelembe vesszük azókat a környezeti tényezőket, amelyek mezőgazdaságunk nagyüzemivé alakulása folytán a múlthoz képest megváltoztak, azt láthatjuk, hogy ez a hatás az apróvadra is érvényes. Apróvad-állományunk a mezőgazdaságban, vagyis a szántókon biztonságos helyre és táplálékra lelt, de ebből a területből kevesebb van, mint ötven évvel ezelőtt. Ugyanakkor kedvezőtlenebb tenyésztési feltételeket kínál a tenyészidőben sokat zaklatott kertgazdálkodás, mely a múlthoz képest lényegesen nagyobb területet ölel fel. A mezőgazdasági művelési ágak, illetve arányok vadgazdálkodási tekintetben való módosulása még nem jelenti azt, hogy teljesen kiküszöböltük a kedvező hatásokat. A mezőgazdasági kultúrákkal járó gépesítés, főleg a gépi kaszálás jelentősen befolyásolja a vadgazdálkodást, amivel számolni kell. A múltban az apróvad a tarlókon heteikig bőséges élelmet talált, ma azonban aratás után beszántják a tarlót, amin a vad táplálékot találhatna. A megváltozott ökológiai negatív hatásának sikeres ellensúlyozása céljából számolni kell vele, hogy ma jóval kisebb szaporulat áll rendelkezésünkre, mint korábban. Ma már egy fácán, egy nősténynyúl után legfeljebb egy szaporulattal számolhatunk. Ha pedig többel számolnánk, ez csak csalódást okozna. Kívánatos, hogy a vadgazda az eddiginél szorosabb kapcsolatot építsen ki a nemzeti bizottsággal, a szövetkezettel, az állami gazdasággal és a többi intézményekkel. Esetenként kér........ A ritka trófea a galántai (Galanta) vadászszervezet tagjának, Filó Józsefnek a tulajdona. A furcsa trúfeás őzet a Vág-parti erdőszélen lőtte K. F. ]e ki véleményüket arról, hogy a kh permetezett vagy kiszórt vegyszer milyen veszéllyel járhat, nem káro* sítja-e a vadállományt. Az apróvad-állományban szintén esedékes a vérfrissítés. Megfelelő időben és megfelelő mennyiségben kell végezni ezt a munkát, mely előnyösen befolyásolja a vadállomány ellenállóképességét, kiküszöböli a beltenyésztés okozta degenerálódást. J. M. Habrovský Megbámulták az emberei:...
