Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. december 26, 14 MČHČSZET ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET A növénymegporzás közhaszna Hazánkban, de a világ más orszá­gaiban is nagy jelentősége van az élelmiszertermelésének. A statisztikai adatok minket is arra sarkallnak, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk ki az építkezések terjesz­kedése miatt egyre jobban zsugorodó mezőgazdasági földterületeket. A tar­talékok feltárása, a minőség növelé­se s a takarékosság korparancs lett. Csak ezeken keresztül vezethet teljeq sikerre az önellátás. A Szlovák Méhészszövetség köz­ponti választmánya már évek óta az alapszervezetek és a mezőgazdasági üzemek szívélyes kapcsolatának az ápolója. A méhészek, a mezőgazda­ság és a társadalom érdekei azono­sak. A méhkedvelö növények szerve­zett megporzásával a hektár- de a mézhozam Is lényegesen növelhető. A szövetség, a mezőgazdasági élel­mezésügyi tárca, valamint a mező­­gazdasági üzemek képviselői időkö­zönként országos tanácskozáson ér­tékelik a méhek megporzó munká­jának eredményességét. Ez év no­vemberében is részletesen elemezték az ebből származó sikereket. Anton fúrik, az SZMSZ KB méhle­­gelő-fejlesztési bizottságának elnöke meggyőzően vázolta a növénymeg­porzás népgazdasági hasznát, ám azt Is megjegyezte, hogy bár az ebbből származó eredmények úgyszólván ta­­pinthatóan bizonyítottak, helyenként a méhészek mégsem kaptak elég se­gítséget a családok kihelyezésében. Attól eltekintve, hogy a méhcsaládok szervezett vándoroltatása, tehát a nö­vények megporzása a növénytermesz­tés belterjestíésének társadalmilag elismert jó módszere, sok helyen mégsem becsülték meg. Szükséges tehát, hogy a legillettékesebbek, vagyis a kerületi, a járási mezőgaz­dasági Igazgatóságok és a mezőgaz­dasági vállalatok vezetői a tárca ál­tal kibocsátott idevágó rendelkezése­ket, vagyis a növények megporzását fontos hozamnövelő tényezőnek te­kintsék. s ennek tudatában cseleked­jenek. A helyenként felmerülő problémák ellenére Szlovákiában ebben az év­ben 86 ezer 806 méhcsaládot helyez­tek ki a virágzó növénykultúrákhoz megporzás céljából, tehát 19 ezer 704-el többet, mint a múlt évben. Ebből 46 ezer 126 méhcsaláddal a nyugat-szlovákiai mezőgazdasági nö­vénykultúrákat termékenyítették meg. A fenti adatokból is láthtó, hogy a közép- és kelet-szlovákiai kerület méhészei együttvéve nem helyeztek ki annyi családot, mint amennyit a nyugat-szlovákiai kerületben. A mezőgazdasági üzemek Szlová­kiában például 10 méhészeti alap­szervezettel kötöttek szerződést az olajrepce megporzására. Ebben a te­kintetben a legjobb eredményt a ri­maszombati (Rimavská Sobota) és a bardejovi körzetekben érték el, ahol gymölcsöző kapcsolatot létesítettek a járási mezőgazdasági igazgatóság és a méhészeti alapszervezet tagjai kö­zött. A szóban forgó körzetekben szerződést kötöttek az összeg méh­kedvelő növény megporzására. örven­detes azonban, hogy ezem-a téren a zvolení, a lévai (Levice) és a pre­­šovi járások szintén az élvonalbeliek közé sorakoztak. Ezekben a járások­ban is szerződést kötöttek a repce teljes vetésterületének a megporzá­­sára. Tavasszal, amikor az almafák virá­goztak, az időjárás nem nagyon ked­vezett a megporzásnak. Ahol azonban a virágzatot nem érte nagy károso­dás, s méheket is kihelyeztek, ott végül gazdag almatermést szüretel­hettek. Így volt ez a Szenei (Senec) Állami Gazdaságban is, ahol nem első alkalommal használták a méheket megporzásra. A fák virágzásakor az időjárás szélsőségesen hideg volt, s hiába vártak volna arra, hogy a környék méheí ellepjék a fákat. Hi­deg időben legfeljebb 400 méteres körzetben repülnek a méhek. Szeren­csijükre szerződést kötöttek a méhé­szekkel, 400 méhcsalád kihelyezésére a gyümölcsösbe, s így a méhek úgy­szólván minden virágot megterméke­nyítettek. A méhészeknek családon­ként 100 korona megporzási díjat fizettek, az almatermés azonban húsz százalékkal lett jobb és szebb, mint korábban megporzás nélkül. Az idén az sem volt ritkaság, hogy a méhészek a mezőgazdasági üze­mekkel szerződés nélkül is megegyez­tek és közös erőfeszítéssel szállítot­ták a méheket a kultúrnövényekhez megporzásra. Ez jól bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek jelenté­keny hányadában nélkülözhetetlennek tartják a növények megporzását. A növénytermesztés ágazatvezetője gyakran kéri a méhészektől, hogy a családokat a tökéletesebb megporzás céljából a virágzó növénykultúra középpontjába helyezze el. Sajnos olyan esetek is előfordultak, hogy néhmány méhész nem tartott ki a virágzó kultúra mellett, idő előtt el­szállította onnét a családokat, ami heltyelen cselekedet. A tények mindamellett azt bizonyít­ják, hogy a múlthoz viszonyítva a méhészek és a mezőgazdasági üze­mek kölcsönös kapcsolata lényegesen javult. Szükséges azonban, hogy ez az együttműködés mindkét fél, de társadalmunk hasznára is tovább mé­lyüljön. Ha tehát minden rendben lesz, akkor Szlovákiában nem lehet probléma a növénymefporzásra al­kalmas méhállomány százezerre való fölfejlesztése. Ehhez azonban az alap­­szervezetek és a mezőgazdasági üze­mek még jobb és szervezettebb együttműködése szükséges. A méhek szervezett kihelyezése csak közös erőfeszítéssel válhat még rugalma­sabbá. Ladislav Astaloš agrármérnök, a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjének helyettese, az SZMSZ KB elnökségének tagja el­mondta, hogy a járás méhészeinek és mezőgazdasági üzemeinek a nö­­vényporzásra irányuló együttműködé­se nagyon jó. Ebben az évben a mé­hészek több mint 4 ezer 500 méhcsa­ládot helyeztek ki szerződésre a vi­­vágzó növénykultúrákhoz. iTöbb mint hatszáz méhcsaláddal pedig más kör­zetekből érkeztek a járásba. Az idén napraforgót, lóbabot, mag­herét, maglucernát és repcét termel­tek nagy területen. A megporzásra szerződött földterület hektárjára több mint négy méhcsaládot helyez­tek ki. A repce termesztését például 7 gazdaságba összpontosították. A Bátkai Állami Gazdaság nem keve­sebb mint 240 hektáron termelt rep­cét. A méhészekkel kötött szerződés értelmében erre a területre több mint ezer méhcsaládot helyeztek ki. A siker persze nem maradt el, hiszen hektáronként 1,98 tonna szemtermést értek el, míg a járási átlag 1,32 ton­na lett. Ezzel szemben a kálosi (Káloía) szövetkezet a repce megporzására nem kötött szerződést a méhészekkel. Ügy tűnik, hogy nem tartották fon­tosnak a méhek megporzó segítségét. Ennek azonban kellemetlen eredmé­nye lett, mert hektáronként csupán 0,79 tonna repcét értek el, tehát 0,73 tonnával kevesebbet a járási átlagnál. Feltételezhető, hogy a szövetkezet vezetői okultak ebből, bár a mondás azt tartja: „Más kárán tanul az okos“. A járásban szép eredményeket ér­tek el megporzással a többi növényi kultúrán is. A királyi (Kráf) szövet­kezetnek például háromszáz saját méhcsaládja van, s ezeket sikeresen kihasználta a maglucerna megporzá­­súnál. Babík elvtárs a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője ki­emelte, hogy eredetileg a tervben hat tonna lucernamag összterméssel szá­moltak, a méhek segítségével azon­ban több mint 25 tonnát gyűjthettek be, s ennek értéke pótolta a vártnál gyengébb gabonatermés miatt elma­radt tervezett pénzbevételt. Szép»sikerekkel dicsekedhettek a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazda­ság vezetői is, ahol a méhek közre-^ működésével százhúsz hektáron ter­meltek maglucernát és hektáron­ként 0,41 tonna magtermést értek el, és így sorolhatnánk a többi jő ered­ményt elért gazdaságot is. Ahhoz, hogy a járásban a növények megpor­zásával a jövőben még kimagaslóbb eredmnéyeket érhessenek el, Astaloš elvtárs fontosnak és nagyon idősze­rűnek tartja, hogy a jelenlegi 8 ezer 752 méhcsaládot 16 ezer 620-ra sza­porítsák. Ilyen állománnyal optimális eredmények érhetők el. Persze az is lényeges, hogy a járás méhészei az elmúlt idényben társadalmunknak 219 tonna jó minőségű mézet adtak, s hogy a megporzás milyen értékkel gazdagította népgazdaságunkat azt mindnyájan tudják. Ezért szorgal­mazzák a méhállomány további sza­porítását. A tanácskozásán a prešovi járás képviselője is körvonalazta a méhek megporzó munkájának eredményessé­gét. Örömmel említette, hogy a múlt évben a járásban több mint 2 ezer 200 méhcsaládot helyeztek ki a vi­rágzó növénykultúrákhoz. Nem ritka­ság, hogy a gazdaságok némelyike repcéből 2,6—3,3 tonna szemtermést ért el hektáronként. Az idén a petro­­vanyi szövetkezet például a méhek segítségével 2,9 tonna repcét gyűj­tött be hektáronként. Ez jól bizonyít­ja a megporzás eredményességét. A jó hír hamar elterjedt, s a szövetke­zetek növénytermesztési ágazatveze­tői arra kérték az SZMSZ méhészeti alapszervezeteinek vezetőit, hogy jö­vőre sokkal több méhcsalád kihelye­zésére kössenek velük szerződést. Kiértékelték a tanácskozáson a nö­­vénymegporzásre indított szocialista versenyt is. Az első csoportban a há­romezer, a másodikban pedig a há­romezren felüli méhcsaládot számláló alapszervezeteket értékelték. A négy győztes szervezetet pénzjutalomban részesítették. HOKSZA ISTVÁN A Szovjetunióban, Brjanszk vidékén egy mezőgazdasági tan­intézet hallgatói a nyári szak­mai gyakorlaton ismerkednek a méhészet, vagy ahogy régen ne­vezték, az erdei művészet alap­jaival. A méhészet már az ókorban Is a szlávok kedvelt foglalatos­sága volt. A mehet ők Is a munkaszeretet jelképének tar­tották, hiszen naponta tíz órát dolgozik. Egy kilogramm méz összegyűjtéséhez egy méhnek 400 ezer kilométert kell repül­nie. A tudósok felmérték, hogy a méhek által történő porzás hatására 20—30 százalékkal nő a haszonnövények termése. A Szovjetunióban körülbelül 100 millió méhcsalád van. Mé­zet termelnek, növelik a zöld­ségfélék, gyümölcsök és bo­gyós növények termését, mér­gükből és viaszukból különféle gyógyászati szerek és kozmeti­kai anyagok készülnek. Az ég­hajlati viszonyoknak megfele­lően más-más méhfajtákat te­nyésztenek. A Kárpáton túli te­rületen például nem csípnek a méhek. Brjanszk vidékén és Moskva környékén annál In­kább. Az itteni mézet úgy tart­ják számon, mint az egyik leg­finomabbat és legjobb hatásút. Messze földön ismeretes a méhek gyógyító hatású méze, a tengermelléki méhészetek — a Szovjetunió egyik legnagyobb méhészeti telepének — méze. Még a sarkkörön túl is foglal­koznak méhészettel a szovho­­zok és kombinátok melegházai­ban. V. KRJUKOV V v ■ *1* ♦** ♦!* «fr *fr *1* *fr *fr *fr «fr *fr «fr «fr *fr «fr "C* «fr «fr *fr *fr «fr «fr «С* Ф «fr «fr «fr *fr 4fr »fr »fr-«fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr *fr *fr *fr *fr «fr «fr «fr *fr *fr «fr »fr «fr «fr Milliós bevételek a méhészetbe! télről, vagyis a petés, és a kétszeri álcázásos anyanevelés lehetőségeiről. 1958-ban végezte kísérleteit az emlí­tett módszerrel, s az eredményekkel elégedett volt. Én előbb a petés anya­neveléssel próbálkoztam, azonban ezt bonyolultnak találtam. Így Inkább a kétszeri álcázást választottam. Miért? Tulajdonképpen ez a lényege vála­szomnak, ezért ezt kissé kibővítem, hogy minél érthetőbb, meggyőzőbb legyen. Az 1958. évben már pempőterme­­léssel Is foglalkoztam. Sokan tudják, hogy a látottakba nem nyugodtam bele, hanem újra és újra megfigyel­tem, mikor kezdik etetni a nevelésre szánt álcákat. Ekkor már hatszoros nagyítót használtam. Egy, két és há­rom óra múlva ismét megnéztem, de nem ugyanazt a családot, ne­hogy megzavarjam az etetést. Az első óra eltelte után alig találtam olyan álcát, amelyet etettek. Kevés vízszínű pempőt figyeltem meg, az etetett ál­cák körül. Két óra elteltével azonban az álcák felét etették, ám három óra múlva még mindig voltak, olyanok, amelyeket a méhek nem etettek. Más-Miért kétszeri álcázással? Szlovákiában mintegy 40 ezer tagja van a méhészek szövetségének. Mé­hészettel ennél valamivel többen fog­lalkoznak. Ezt abból is látni, hogy Szlovákiában kb. 380 ezer méhcsalád dot tartanak számon. A lényeg pet4 sze az, hogy évente több mint 5 mii-* lió kilogramm mézet adnak társadat munknak, ezenkívül 600 kilő pempőt és virágport, továbbá 30 ezer kilónyi méhviaszt, ami fontos alapanyaga a gyógyszer és a kozmetikai iparnak. Évente 136 millió koronára tehető az említett termékek értéke. Legalábbis ennyit fizetnek ki a méhészeknek az átvevőhelyeken. Valójában azonban ennél nagyobb értéket adnak a mé­hek, hiszen nem minden mézet visz­nek az átvevőhelyre. Magánúton is sok mézet eladnak stb. A kutatók szerint megporzással a napraforgó és az olajrepce termését 40 százalék­kal emelik az apró, szorgos méhecs­kék. A tényleges érték pontos kiszá­mítása nehéz. Türelem, igényesség és mindenek­előtt szaktudás kell a méhészkedés­hez. A szép munka, kikapcsolja a napi gondokban vergődő embert. A fáradt idegrendszert pihenteti. Ezért egészséget ővó, haszonnal járó fog­lalkozás vagy foglalatosság a mé­hészkedés, és kellő hozzáértéssel nem csekély hasznot hoz. Az egyéni haszon mellett van társadalmi hasz­na is, vagyis a virágok megporzása. Falumban figyeltem meg, hogy a mé­hész kertjében mindig jő volt a kaj­szi termés. Igaz, értett a gyümölcs­­termesztéshez is, gondozta a fáit. Ez persze alapfeltétele a jó termésnek, ő azonban a melleknek is tulajdoní­totta a jó baracktermést. A szövet­kezet két helyre vetett repcéjéből, az volt a jobb, amely a méhészet köz­vetlen közelében, bár gyengébb tala­jon termett. Az ágazatvezető szerint ezt a melleknek köszönhették. Hazánk méhészeti szövetsége tagja az APIMONDIA Nemzetközi Méhészeti Szövetségnek. A Méhészek Hete al­kalmából az APIMONDIA felhívást intézett a világ méhészeihez, szép sikert kívánt a szövetségnek. Helyes . . lenne, ha még többen méhészkedné­«fr V »fr v *> V V •> ♦> ‘i* v »fr «fr «fr «fr *fr ❖ «fr ❖ fr »fr *fr *»• ♦>«fr «fr í* «fr »fr «fr «fr «fr *fr «fr «fr «fr «fr «fr tfr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr v «fr «fr «fr v V V V V V V1 nek, mint eddig. ВAGOTA lüTVÁN NagykaposI (Veľké Kapušany) méhésztársam — Lengyel Sán­dor — arra kért, hogy vála­szoljak' egy kérdésre. Erre a Szabad Földműves ötvenedik száma Méhészet rovatában adtam meg a választ. Mé­hésztársam azonban egy további kér­désre is választ vár. Ez tulajdonkép­pen az elsőnek a folytatása, ezért er­re is a rovatban válaszolok. A kér­dés így hangzik: „Anyaneveléskor a bölcsőből miért szedi ki az előző napi elfogadott álcákat, s miért he­lyettesíti azokat másokkal.,..?“ Meggyőződésem, hogy egyetlen mé­hész sem boldogulhat jó méhanyák nélkül. Ezért szorgalmazom a szó­ban forgó nevelési módszert. Így ép­pen olyan anyákat állíthatok elő, amelyek részemre a legjobban meg­felelnek, s ezekkel minimálisra csök­kenthetem a ráfizetést. Amíg csak kis méhállományom volt, a fiatal anyák szükségletét a rajanyák szol­gáltatták. Állományom azonban sza­porodott ,s a rajanyák megmentésé­vel már képtelen voltam a szükséglet színvonalas fedezésére. Ezért más megoldást kerestem. Végigpróbáltam az egyszerű anyanevelés majd min­den módszerét. A kudarcok után szinte hibátlanul végeztem az anya­nevelést, azonban az így nevelt méh­anyák 10—20 százaléka mégis csak közepes, esetleg gyöngén petéző lett. A szakkönyvekből tanultak alapján próbálkoztam a méhanyák mestersé­ges nevelésével is. Sajnos kudarc­­kudarc után következett, azonban meggyőződtem róla, hogy ez az egye­düli módszer, amely lehetővé teszt nyolcvan méh családom részére a za­varmentes anyanevelést. Később per­sze ez a módszer is hibátlanul sike­rült, azonban a 10—20 százaléknyi gyengén petéző anya Itt Is jelentke­zett. Érthető, hogy nem voltam elégedett az eredménnyel. Akkor olvastam dr. örösi Pál Zoltán professzor ktsérle­hogy egy kiló pempő termeléséhez 5800—6000 elfogadott három napig nevelt bölcső szükséges. Ekkor éb­redtem rá, hogy az egyszeri álcázás­sal nevelt anyának 10—20 százaléka miért gyenge minőségű. A pempőtermelés tujlandonképpen anyanevelés, csak éppen arra kell tö­rekedni, hogy minél több bölcsőt ér­jünk el, s nem arra, hogy kiváló tu­lajdonságokkal rendelkező méhanyá­kat neveljünk. Itt már volt merész­ségem a kísérletezésre. A pempőter­­melésre szolgáló álcákat az álcázás­tól számított három óra múlva meg­néztem. Meglepetésemre szabad szem­mel azt láttam, hogy a műbölcsők üresek. Amint tudjuk, álcázáskor a műbölcsők fenekére egy kevés pem­pőt teszünk, hogy az álcát könnyeb­ben letehessük. Ez a kevés pempő a bölcsők aljából eltűnt. A bölcsők alját tehát száraznak láttam. Alig vártam, hogy másnap reggel kaptárt bontsak, s megállapítsam a helyzetet. Az előző napi, általam száraznak vélt bölcsők közül a méhek csupán néhányat nem fogadtak el. Érthető, nap persze alig vettem észre olyan álcát, amelyek a méhektől nem kap­tak élelmet. A látottakból milyen kö­vetkeztetést vontam le? Bármilyen szakszerűen is rende­zünk be egy dajkacsaládot, mégis megzavarjuk azt. Ahhoz, hogy elkezd­jék a nevelést, időre van szükségük. Ezért, mint már említettem, a méhek csak órák múlva kezdték a beadott álcák etetését. Erről azonban a mé­hész nem tud, hiszen amikor más­nap bepillant a kaptárba, akkorra a méhek szinte minden álcát elfogad­tak. Csak természetes, hogy az álta­lam említett két-három óráig ha nem is pusztulnak el a nem etetett álcák, ez azonban befolyásolja továb­bi fejlődésüket. Véleményem szerint az egyszeri álcázással nevelt anyák 10—2Ó százaléka ezért válik gyen­gén petézővé. Kétszeri álcázással te­hát kiküszöbölhetjük ezt a hibát. Vizsgáljuk meg a tényeket. A szakszerűen elkészített dajkacsa­lád anyanevelésbe kezdett és meg­nyugodott. Másnap azonban az elfo­gadott álcákat kidobjuk, s helyükbe a kiválasztott tenyészcsaládből félna­pos új álcákat teszünk. Figyelembe vesszük persze azt, hogy a méhek a kidobott álcákat órák óta etették, ezért a másodszori álcázáskor a fél­napos új álcák éppen megfelelő pem­­pőre kerülnek, s Így nagy az esélye annak, hogy a méhek korábban ete­tik őket. Ez döntő lehet a nevelés szempontjából, mert az álcák órákig nem szenvednek a száraz bölcsők al­ján. A fentiekben látom én a kétszeri álcázás előnyét, s hogy ez így van, ezt több évtizedes megfigyeléseim igazolták. Amióta így nevelem a méh­anyákat, a gyengén petézők legfel­jebb a két-három százalékot érik el állományomban, néha azonban eny­­nyit sem. Méhcsaládjaim késő ősszel és tavasszal szinte egyformán népe­sek. Csendes váltással vagy idő előtt még egy anyát se váltottak le mé­­heim. Ez kizárólag az én feladatom. Ez is azt bizonyltja, hogy helyes a módszerem, s bárki megpróbálhatja, amennyiben jónak találja. Lehet, hogy nem mindenki ért ve­lem egyet. Erről a rovatban is olvas­hattunk. A kísérletek állítólag igazo­­ták, hogy a kétszeri álcázásnak nincs jelentősége. Évtizedes tapasztalataim azonban nem ezt igazolták. Igaz, hogy az egyszeri álcával Is nevelhetünk jó anyákat, azonban mint említettem a gyengén petéző anyák mennyisége elérheti a 10—20 százalékot. Ha te­hát ezt összehasonlítjuk az általam kimutatott 2—3 százalékkal, ez or­szágos viszonylatban már nem kis jelentőségű. Ezért érdemes ezen el­gondolkodni. A kétszeri álcázás többletmunkája kamatostul megtérül. Ahhoz persze még sok minden szükséges, hogy kiváló anyákat ne­veljünk. Erről majd más alkalommal írok. NAGY KÄLMÄN, méhészeti szokoktató /

Next

/
Oldalképek
Tartalom