Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

máliš költségekkel és gyakran minden kockázat nélkül maxi­mális népgazdasági eredményt hoznak. A 72/84 törvénytári számú rendelkezés ralizálására irányuló intézkedések jelentős mértékben növelik a dolgozók komplex szocialista racionalizálásában való bekapcsolódást. Az újítók, ésszerűsítek alkotó kezdeményezését összekapcsolja a terv­szerű gazdaságfejlesztés szükségleteivel. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy az ésszerűsítés és az újítás folyamatában részt vehetnek a népgazdaság egyes ágazatai­ban dolgozó tömegek. Az újítók helyzetét főként az újítási javaslatok szerzői jo­gának védelme, valamint az a tény biztosítja, hogy az újítási javaslatok szerzői jogának korlátlan időtartama van. Az említett törvény újítási javaslatának tekinti a szervezet olyan termeléstechnikai, műszaki-szervezési vagy gazdaság­­szervezési problémájának konkrét megoldását, amely az adott szervezetben új és érvényesítése társadalmi haszonnal jár. Az újítási javaslatok megvalósításából eredő társadalmi haszon mérlegelésekor tekintetbe vesszük, hogy annak érvényesítése mennyiben befolyásolja a gazdasági, műszaki vagy egyéb ha­tékonyságot, elsősorban a munka termelékenységének növe­lését, az önköltségek csökkenését, a minőség javítását, a ter­mékek vagy termelőberendezések élettartamának növelését, valamint a dolgozókról való szociális gondoskodást. Újítási javaslatnak nem tekinthető az olyan probléma meg­oldása, amely a szerző (javaslattevő) munkaköri feladatai közé tartozik. Ez azonban nem érvényes abban az esetben, ha a javaslattevő témafeladatot old meg. Elsősorban olyan téma­­feladatokról van szó, amelyek a munkafeladatok teljesítésével kapcsolatos problémák megoldását segítik. Az újítási javaslatokra vonatkozó törvényhez kiadott végre­hajtási intézkedések a javaslatok bejelentésével, megvitatásá­val, megvalósításával és terjesztésével kapcsolatos kérdéseket szabályozzák. A szervezetek feladatául adják, hogy a lehető legnagyobb mértékben gondoskodjanak az újítási javaslatok szerzőiről, javaslataik kidolgozásáról és eredményeik érvé­nyesítéséről. Pontosan meghatározzák az újítási javaslatok bejegyzésének, és a bejegyzésről szóló igazolás 10 napon be­lüli kiadásának módját olyképpen, hogy az újítási javaslat megvalósításáról a lehető leggyorsabban, legkésőbb két hóna­pon belül felelősségük teljes tudatában döntsenek. Az újítási javaslatok szerzőivel szembeni felelősség elmélyítése érdeké­ben az előírások feladatul adják, hogy a szervezet az újítási javaslat megvalósításra való alkalmasságára vonatkozó dön­téshozatalkor köteles megvizsgálni a dolog lényegét. A javas­lat benyújtónak továbbá jogában áll állást foglalni a szerve­zet véleményével szemben, részt kell vennie az újítási javas­lat kidolgozásában, kísérletében és megvalósításában. A ja­vaslatra vonatkozó negatív döntés esetén a szervezet köteles a saját álláspontját a szerzőnek tárgyilagosan megindokolni. Az újítási javaslat elfogadása esetén a szervezet köteles ezt a termelésben mielőbb megvalósítani. A bejelentett újítási javaslatra vonatkozó lehető legtárgyi­­lagosabb döntés érdekében kimondja, hogy a munkafeladatok teljesítésének kérdését a bejelentett újítási javaslat vonatko­zásában csak az a szervezet vizsgálja, amellyel a szerző mun­kaviszonyban áll, s amely javaslatot hasznosítani fogja. A jő újítási javaslat így a szerző hozzájárulásával más szerveze­tekben is gyorsan érvényesül. A javaslat elvetése esetén ezt a szervezet olyan vállalatnak köteles továbbítani, ahol siker­rel alkalmazhatják. Amennyiben az újítási javaslatot megva­lósításra alkalmasnak minősítik, a szervezet köteles ezt egy­idejűleg más szervezetekbe is továbbítani. Ebben az esetben helyénvaló felhívni a figyelmet a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1974/68 törvénytári számú rendeletére, amely az újítási javaslat bejelentése, terjesztése és jutalmazása terén a törvény mezőgazdasági állami és szö­vetkezeti vállalatokra vonatkozó módosításait tartalmazza. Ezek a vállalatok az újítási javaslatot a közvetlen felettes szövetkezeti szervnek jelentik be. Amennyiben az újítási ja­vaslat több szervezet tevékenységét érinti, a JTI ezt (15 na­pon belül) annak a szervezetnek továbbítja, amelynek az újí­tási javaslat hasznosítására a legjobb feltételei vannak. A ja­vaslat terjesztéséért járó jutalmat a szervezetek az újítási javaslatot terjesztő felettes szerv által meghatározott összeg­ben egyszeri kifizetéssel adják. ÜJlTÄSF FELADATTERVEK KIDOLGOZÁSA A feladattervek (FT) kidolgozásval a feltalálók és újítók alkotó tevékenységét a vezetés minden szintjén a népgazda­sági terv legfontosabbb feladataira irányítjuk. Ezek a szervek és szervezetek feladatául adják, hogy a feltalálók és újítók tevékenységét a saját hatáskörükön belül már a tervkészítés idején a feladattervek rendszeres kidolgozásával és kihirdeté­sével tervszerűen szabályozzák. A törvénnyel kapcsolatos végrehajtási utasítások szabják meg a szerveknek és szervezeteknek, hogyan bírálják el a témafeladatok megoldását, milyen határidőn belül kell dön­teniük azok alkalmasságáról és kifizetniük a követelmények­nek és feltételeknek megfelelő megoldásáért Járó jutalmat. Ennek célja, hogy a feladattervek a feltaláló- és űjítómozga­­löm tömeges kibontakoztatásának eszközévé váljanak, s meg­gyorsítsák a társadalmilag szükséges újítási javaslatok gya­korlati érvényesítését. Minden javaslatot a bejelentéssel azonos módon kell letár­gyalni. Fontos körülmény, hogy a feladatterv részét képező probléma megoldására irányuló újítási javaslat esetében nem vizsgálják a munkakörből eredő kötelesség kérdését. Ez lehe­tővé teszi, hogy az alkotó munkába és a probléma megoldá­sába bekapcsolódjanak a dolgozók széles rétegei és kiküszö­böljék a nagy viták és gyakori viszályok lehetőségét arról, hogy mi képezi vagy nem képezi a munkakörből eredő köte­lességeket és kit lehet újítónak minősíteni. Tény és való, hogy újítóvá és ésszerűsítővé válhat mindenki, aki munkáját szereti és szívén viseli a szocialista társadalom fejlesztésének szük­ségességét. Az újítási javaslat kihasználásáért járó díjjogosult­ságot sem érinti a témafeladat megoldásáért kifizetett külön jutalom. Amennyiben feltételezhető, hogy a témafeladat meg­oldása egyúttal találmány is lesz, a tématerv kihirdetöje a törvény értelmében köteles a megoldást találmányként beje­lenteni. A szervezet a szerzőnek köteles segédkezet nyújtani a bejelentés írásbeli kidolgozásában és benyújtásában, vala­mint a találmány társadalmi kihasználásában. A kihirdetett, megoldott és egyben megvalósított témafel­­adatok száma növekvő irányzatot mutat. Például a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium reszortjában 1980-ban 1 országos, 7 reszort- és 3880 vállalati témafeladatot hirdet­tek ki. Nem lehetünk elégedettek a megoldott témafeladatok számával és még kevésbé azzal, hogy ezekből csupán 1188-at valósítottak meg. Ezek a tények megfontolásra késztetnek, hogy a szerveze­tek milyen felelősségtudattal hirdetik ki a témafeladatokat, vagyis elválasztják-e minden esetben és következetesen a kö­telezőt a tetszés szerintitől. Ismerünk olyan témafeladatokat, amelyek a szerzőt részletes tervezet kidolgozására kötelezik, vagy a műszaki berendezés leszállítására, ami egyértelműen a szervezet gazdasági dolgozóinak kötelessége. Gyakori eset, hogy a 102/7256 számú rendelettel ellentétben nem alakítanak ki megfelelő szervezési-műszaki feltételeket a megoldott témafeladat megvalósítására. Gyakran hiányoz­nak a szükséges pénzügyi eszközök és termelőkapacitások is. Ezért arra kell törekednünk, hogy a kihirdetett és megol­dott témafeladatok száma egyezzen a megvalósított témáiéi­­adatok számával. Amennyiben a megoldott témafeladatot nem valósítják meg, ez a dolgozók alkotóerejével való felelőtlen pazarlásnak minősíthető. TALÁLMÁNYOK A találmány a műszaki problémának olyan újszerű megol­dása, amely világviszonylatban az adott helyzethez viszonyítva új, vagy nagyobb eredményben megnyilvánuló műszaki hala­dást jelent. A műszaki probléma megoldása nem minősíthető találmány­nak akkor, ha a bejelentés tárgya ipari módon le nem gyárt­ható, vagy a megoldás alapján termelni vagy üzemelni nem lehet. Ahhoz, hogy a műszaki megoldásnak megítélhessék a talál­mány jelleget, eleget kell tennie bizonyos feltételeknek, ame­lyek megszabásakor a hazai és a nemzetközileg érvényes elvekből és tapasztalatokból indult ki. Ebből kifolyólag külö­nösen három szempont érdemel megkülönböztetett figyelmet: Ш Elsősorban a megoldás tárgyát műszaki problémának kell képeznie. Nem elegendő csupán az elgondolás, a feladat meghatározása vagy a megoldás körvonalazása. A műszaki problémát úgy kell megoldani, hogy annak alapján megkezd­hessék annak ipari gyártását, vagy el lehessen kezdeni a ter­melési vagy üzemelési folyamatot. A nem műszaki, például gazdaságossággal, higiéniával kap­csolatos problémáknak a törvényes követelmények szellemé­ben csak abban az esetben lehet megítélni a találmány jelle­get, ha a probléma megoldását műszaki szempontból közelítik meg. Találmánynak nem tekinthető az olyan megoldás, amely nem tesz eleget a kívánt feltételeknek, vagy jellegénél fogva összeütközik a társadalmi érdekekkel. Elfogadhatatlannak mi­nősítjük főként az emberiség elveivel ellentétes műszaki megoldásokat, mivel ezek nem egyeztethetők össze a nemzet­közi egyezmények, hazai előírások szellemémével és a köz érdekeivel. Találmánynak nem minősíthető az olyan megoldás, amely ellentétben áll szocialista államunk erkölcsi elveivel, a közrenddel, a szocialista kapcsolatok elveivel stb. Találmány­nak nem tekinthető az olyan műszaki megoldás, amely ellen­tétben áll a társadalmunkban érvényesített szociális és kul­turális gondoskodással, az emberi környezet, főként a víz, a levegő stb. tisztaságának követelményeivel. ■ A találmány második feltétlenül szükséges kritériuma az, hogy nemzetközi szempontból új legyen. Ez annyit jelent, hogy a bejelentés tárgya csak abban az esetben újdonság, ha a csehszlovák vagy a nemzetközi nyilvánosság számára elér­hető források a bejelentőt megillető előjog kiadásának idő­pontjáig nem ismertették. ■ A találmány elfogadásának harmadik előfeltétele, hogy a megoldás új, nagyobb hatást, teljesítményt eredményezzen, hogy a műszaki megoldás haladó szellemű legyen és társa­dalmi haszonnal járjon. A törvény a találmány eredményessé­gének fogaimét a műszaki probléma megoldása értékelésének további fő kritériumaként határozza meg. A találmány ered­ményessége a műszaki és gazdasági, esetleg egyéb eredmé­nyek összessége, melyek a találmány megvalósítása esetén társadalmi hasznot eredményez. Újdonságnak tehát az az eredmény minősíthető, amely a technika eddigi állása mellett elért eredményhez viszonyítva minőségileg magasabb szinten áll. Annyíyal eredményesebb, amennyivel minőségileg túlha­ladja ugyanazon műszaki probléma megoldásának a technika addigi állása mellett elért eredményét. Az eredmények ősz-, szességének azonban minden esetben társadalmi hasznot kell eredményeznie. Oj eredménnyel rendszerint az az alapvető találmány jár, amely a találmányok összességével együtt ki­bontakoztatja a megoldás egészének alapelveit. Ezzel a talál­mányok kihasználásának komplexumában rendszerint nagyobb eredményeket érünk el. A haladás nemcsak a műszaki ered­mények, például a nagyobb termelékenység, pontosság, meg­bízhatóság, gyorsaság stb. területén, hanem egyidejűleg a gazdasági eredményekben, a higiéna szakaszán stb. is meg­nyilvánulhat. Am alapvető követelmény, hogy ezt az ered­ményt műszaki eszközökkel kell elérni. A nagy paraméterek elérésének feltétele képezi az alapot a találmány műszaki színvonalának és általános társadalmi hasznosságának a meg­ítélésére. Az ipari tulajdon védelmére kötött Párizsi Nemzetközi Egyezmény értelmében a CSSZSZK-ban a találmányok és fel­fedezések egyedüli bejelentési helye a Szabadalmi és Talál­mányi Hivatal. Annak az időpontnak, amikor a találmányt a hivatalban bejelentik (TBI) az előjog — prioritás i— szem­pontjából döntő jelentősége van. A törvény és az illetékes végrehajtási előírások egyidejűleg azt is megszabják, hogy a találmány bejelentésében foglalt műszaki megoldás eleget tesz-e a találmány elismeréséhez szükséges feltételeknek. A törvény abból az előfeltételből indul ki, hogy társadalmi ér­dek megteremteni a feltételeket a találmányok keletkezésére és népgazdasági hasznosítására. Ezért az állami szakvéleményezés folyamán a műszaki­gazdasági kiértékelést az állami és gazdasági szervek és szer­vezetek egymással együttműködve dolgozzák ki. A bejelentett találmányok gazdasági hasznosításának szempontjából való értékelésére együttműködésre hívják fel a termelésben köz­vetlenül foglalkoztatott specialistákat és szakembereket. Eb­ben a rendszerben egyidejűleg adva vannak a feltételek arra, hogy a szervezetek rugalmasan és gyorsan értesüljenek a technika legújabb nemzetközi színvonaláról, és ebből tanulsá­gokat vonjanak le nemcsak a kutatás, fejlesztés, szerkesztés és termelés szakaszán érvényesített saját tervezetük számára, hanem az ismeretek hasznosítására is. A találmányok műszaki és gazdasági oldalával kapcsolatban feltétlenül hangsúlyozni kell a találmánynak a szerzői tanú­sítvány általi társadalmi védelmének fontosságát, amely lehe­tővé teszi, hogy ezt a védelmet lényegesen kiterjesszük még azokra a területekre is, ahol mindeddig nem élveztek védel­met. Elsősorban a gyógyszeriparra, vegyiparra és az élelmi­szeriparra gondolunk. Ez a lépés képezi ezen a területen az alkotó műszaki tevékenység további fejlesztésének fontos alapját és az illetékes ágazat műszaki és gazdasági fejlesztési színvonala növelésének előfeltételét. A találmány tárgyát forma és tartalom szempontjából a ta­lálmányok illetékes kategóriája — azaz az azonos fajta talál­mányok csoportja szerint határozzuk meg. A találmányokat az alábbi kategóriákba soroljuk: 1. termékek — alaki kiképzésüket vagy anyagi összetételüket meghatározó jegyek jellemzik. Statikus álla­potban kell meghatározni azokat. Ide tartoz­nak a vegyi úton előállított anyagok, gyógy­szerek, élvezeti cikkek, takarmányok és az atommag átalakulásából származó anyagok, 2. eljárások — ide tartoznak azok a gyártási módszerek és munkafolyamatok, amelyek eredménye nem a termék, hanem a termelésben vagy üzemelés­ben érvényesíthető eljárás, 3. berendezések — ez a csoport magába foglalja a termelő-és munkagépeket, a vegyipari szerkezeteket, a műszereket, eszközöket, szerszámokat és segédkészülékeket, 4. a tárgyak térbeli elhelyezése — leggyakrabban az elektro­mos, hidraulikus és pneumatikus kapcsoláso­kat érinti, 5. felhasználás —■, ismert dolgok olyan célokra való felhasz­nálása, amelyekre eddig senki sem használta őket, amennyiben ez az adott dolgok új tulaj­donságának felfedezésén alapul. A törvény értelmében külön kategóriát képeznek az ipar­ban termelő munkát végző mikroorganizmusok — új törzsek. A feltalálók bejelentéseit azokon a ŠEFT 100 850 által ki­adott űrlapokon nyújtják be, amelyek a szerzők védelme túlsúlyban levő formájának, vagyis a szerzői tanúsítvány ki­adására szolgálnak. Ha összevetjük a mezőgazdasági dolgozók számát á CSSZSZK dolgozóinak abszolút számával, valamint a 6. ötéves tervidőszakban a Szabadalmi és Találmányi Hivatalba beter­jesztett találmányok számával, akkor láthatjuk, hogy a mező­gazdaságban a feltalálói tevékenységgel nem lehetünk elége­dettek. Például ezen a szakaszon 1976-ban 6 ezer 574 1977-ben 6 ezer 984, 1978-ban 7 ezer 136 találmányt jelentettek be. Mivel a bejelentett találmányok kb. 30 százaléka nem jut át az állami szakvéleményezés rostáján, így a kiadott szerzői tanúsítványok száma ennyi százalékkal kevesebb. A találmányokkal való sáfárkodás szakaszán elsősorban a találmányokat hasznosító szervezetekben találunk mulasztá­sokat. Ezért e tananyag feladata is, hogy a feltalálók és a többi dolgozó tájékozottságát elmélyítse. IPARI MINTÁK A műszaki fejlődés tényezőinek komplex egészébe- tartoz­nak az ipari minták. Az új törvény szerint az ipari minta­darabok a gyártmány külső kivitelezésének újdonságával és különleges megoldásával tűnnek ki, amely az ipari termelés­ben érvényesíthető. ^ így érvényesíthető az az ipari mintadarab, amelynek alap­ján a termékeket ipari módon ismételten gyártani lehet. A' hatás, főként az esztétikai és a műszaki értékek szintézisét képviseli. A törvény értelmében ipari mintadarabnak tekintjük a ter­mék külső felületi vagy térbeli kikészítésének olyan megol­dását, amely újdonságot jelent és az ipari termelésben érvé­nyesíthető. A termék külső kidolgozása alatt főként a kül­alak, a forma, a körvonal, a mintázat és a szín különleges kidolgozása, valamint a színek különleges elrendezését vagy ezeknek a követelményeknek a kombinációját értjük. A tör­vény egyidejűleg azt is meghatározza, hogy ipari mintadarab­nak nem tekinthető a termék olyan külső kidolgozása, amely ellentétben áll a társadalmi érdekekkel, főként a humaniz­mussal és a szocialista erkölcs elveivel. Az ipari mintadarab benyújtásából származó előjog kérdését lényegében ugyanúgy intézik, mint a találmányok esetében. Az ipari mintadarabok bejelentését, amelyre szerzői tanú­sítvány formájában védelmet kérnek, az SCt 25 10627-78 szár­mű előírásos űrlapokon nyújtják be. A jelentés alaki kidolgo­zását unifikált előírások szabályozzák. A TALÄLMÄNYOK, ÜJÍTASI JAVASLATOK, IPARI MINTÁK KEZELÉSE ÉS TERVSZERŰ NÉPGAZDASÄGI HASZNOSÍTÁSA A találmányok, újítási javaslatok és ipari minták kezelése és azok tervszerű népgazdasági hasznosítása a törvény szel­lemében oldja meg a nemzeti vagyon fontos részéért viselt felelősség rendszerét. Az egyes találmányokkal, újítási javas­latokkal vagy ipari mintával kapcsolatos jogok és kötelessé­gek gyakorlását konkrét szocialista szervezetekre bízzák és ezeket teszi azok gyakorlásáért felelőssé. Ezzel tetőzik be a dolgozók alkotó tevékenysége eredményeinek tervszerű és össztársadalmi hasznosításáért viselt állami felelősség és gondoskodás rendszerét. A találmány újítási javaslat vagy ipari minta kezelésével megbízott szervezet össztársadalmi kötelességet teljesít. A szocialista társadalom kötelességeit teljesíti és annak érdekeit védi, de ugyanakkor gondoskodik a szerző jogainak és jogos érdekeinek védelméről is. Az intézkedésekben a legnagyobb hangsúlyt a találmányok,, újítási javaslatok és ipari minták tervszerű népgazdasági hasznosítására és terjesztésére irányítják. A szervezeteket kö­telezik arra, hogy gondoskodjanak azok minél szélesebb körű hasznosításáról, mindenekelőtt a népgazdasági tervfeladatok teljesítésének javára. Fontos kötelességük a találmányok, újí­tási javaslatok és ipari minták kihasználásának, a népgazda­sági tervfeladatok teljesítésével kapcsolatos ellenőrzése. AZ INFORMÁCIÓS RENDSZER JELENTŐSÉGE ÉS FELADATA A MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN ÉS A VEZETÉSBEN A népgazdaság tervszerű irányítása és hatékonyságának nö­velése, valamint a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása és eredményeinek gyakorlati érvényesítése szempontjából fon­tos szerepet játszanak a technika nemzetközi színvonalára vonatkozó információk, amelyeket a találmányokról a szerzői tanúsítványhoz csatolt leírások, a szabadalmi ipátok és a ta­lálmányok nyilvánosságra hozott ismertetése tartalmaz. A CSSZSZK információs rendszere a találmányokról nagy mennyiségű adatot gyűjtött össze a világ minden részéről. Ez az információs alap jelenleg közel 15 millió olyan konkrét megoldást tartalmaz, amely a nemzetközi tudomány és tech­nika minden szakaszán az élvonalat képviseli. Ezeket az in­formációkat a Szabadalmi Irodalom Központi Könyvtárában, a Találmány- és Felfedezésügyi Hivatalban, valamint az egyes ágazati vállalatok és tudományos-kutatóbázis könyvtáraiban őrzik. Ezeknek az elsődleges információknak a száma az utóbbi években évente több mint 600 ezerrel gazdagodott és a növekedés üteme állandóan gyorsul. Az információk e fontos forrásával csak a számítástechnika széles körű alkalmazásával vagyunk képesek megbirkózni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom