Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-12 / 50. szám
1381. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES KÖZÖS ÚTON A szocialista és kommunista építés Jelenlegi szakaszának sajátossága abban rejlik, hogy a KGST-tagországok többsége tevékenységében elsősorban a termelés intenzívvé tételét tűzte maga elé feladatul. A szooialista termelés szerkezetében és műszaki színvonalában végbemenő mélyreható mennyiségi változásokról, az új társadalmi rendszer előnyeinek és a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak egybekapcsolásáról van szó. Ezt a feladatot csakúgy, mint a többi nagyon fontos tennivalót elsősorban saját erővel és saját forrásaiknak a gazdasági tevékenységbe való bekapcsolásával teljesítik. U- gyanakkor állandóan nagyob méreteket ölt a testvérországok kétoldalú alapon, valamint a KGST keretében folytatott együttműködésének szerepe is. Rendkívüli jelentőségű a szocialista gazdasági integráció fejlődése és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyülése. A testvéri szocialista országok kommunista és munkáspártjai a mind szorosabb kölcsönös gazdasági együtthatásuk közös stratégiájának kimunkálásakor előtérbe állítják azokat a kérdéseket, amelyek a népgazdaság fejlődése és az életszínvonal emelkedése szempontjából minden szocialista államban és az egész közösség gazdasági potenciáljának szilárdulása szempontjából döntő fontosságúak. Brezsnyev elvtárs krími találkozói a KGST-tagországok vezetőivel ezt világosan igazolták. A figyelem főként a tagországok jelenlegi legfontosabb problémáira és a megoldásuk végett folytatott kölcsönösen előnyös és rendkívül hatékony együttműködésre összpontosult. Ilyen kérdés mindenekelőtt a tudományos-műszaki együttműködés, mely manapság a gazdasági kapcsolatok fő fokmértéke. Д TUDOMÁNYÉ a szó A szakosodás és a kooperáció fejlesztésében a hangsúly most a kulcsfontosságú láncszemeken van, melyek mind a tudományos-műszaki haladás, mind az életszínvonal emelkedése szempontjából alapvető jelentőségűek. Ilyen elsősorban a gépipar és legújabb ágazata az elektronika és a szerszámgépgyártás, beleértve az önműködő vezérlésű szerszámgépekét is, automata gépsorok, robotok gyártása stb. Ezek az ágazatok az egész népgazdaságot forradalmasítják, s feladatuk a népgazdaság hatásfoka növekedésének elérése, s így a jelenlegi ötéves tervidőszak fő feladata teljesítésének elősegítése — a dolgozók széles tömegei életszínvonalának emelése. Nem véletlen, hogy ma is a KGST keretében aláírt, 1990-ig terjedő hosszú távú együttműködési célprogramokról szóló sokoldalú szerződések mintegy 70 százaléka új technika és haladó technológia kialakítására irányul a tudományban, a technikában és a termelésben megvalósuló nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján. Éppen ezen az alapon valósul meg az atomerőmű-berendezések és a kőolaj másodlagos feldolgozására szolgáló rendkívül takarékos berendezések, modern szerkezetű robot manipulátorok, mini-számítógépek, rádióelektronikai műszerek unifikált elemei, bázisa, távközlési eszközök és számítástechnika gyártásában folytatott együttműködés. Az egyre mélyülő kooperáció ‘‘révén eredményesen fejlődik az elektrotechnika és a műszergyártás, mezőgazdasági gépek és traktorok gyártása, a hajóépítés, az autóipar, a légi forgalom és a további fő ágazatok. A SZOVJET PÉLDA Különösen nagy a hatalmas gazdasági, műszaki és tudományos potenciállal rendelkező Szovjetunió szerepe. A Szovjetunió műszaki segítségével csak az előző ötéves tervidőszakbap mintegy 490 népgazdasági létestíményt adtak át rendeltetésének más KGST-tagországokban. A háború utáni években szovjet részvétellel épített üzemekben ma mintegy 23 millió tonna nyersvasat, több mint 27 millió tonna acélt, mintegy 30 millió tonna hengereltárut termelnek és majdnem 38 millió tonna kőolajat dolgoznak fel. A szovjet berendezéssel felszerelt erőmüvek kapacitása ma meghaladja a 38 millió kilowattot. A közelmúltban lezajlott krími találkozókon elhatározás született, hogy a Szovjetunió továbbra is műszaki segítséget nyújt partnereinek a kulcságazatok fejlesztésében. Ugyanekkor a KGST-tagországok továbbra is komplett berendezéseket szállítanak a Szovjetuniónak és részt vesznek azon termelési ágazatok műszaki színvonalának tökéletesítésében, amelyekre a Szovjetunió a KGST keretében szakosodott, továbbá szovjet könnyű- és élelmiszeripari vállalatok, a kereskedelem és a közszolgáltatások rekonstrukciójában és korszerűsítésében. A krími találkozókon még egy fontos kérdésre fordítottak figyelmet: a fűtőanyag-energetikai és nyersanyagkérdésre. Mint Ismeretes, minden gazdasági organizmus normális funkciójához a bányaipar és az energiaszolgáltatás állandóan növekvő menynyiségű termékére van szükség. Ezért a KGST-tagországok maximálisan kihasználják saját fűtőanyag- és nyersanyagforrásaikat, s elmélyítik az említett ágazatokban folytatott együttműködésüket. Közös erőfeszítéssel nagy létesítmények születnek, melyek biztosítják az elengedhetetlenül szükséges termékek szállítását. Ezzel évente mintegy 15 és fél milliárd köbméter földgázhoz, több mint hatmilliód kilowattóra villamos energiához, több mint 200 ezer tonna vasőntvényhez juttatják őket. Rendkívül nagy jelentősége van annak a ténynek is, hogy a KGST- tagországok a világpiaci árnál olcsóbban vásárolják ezeket a termékeket a Szovjetuniótól. Ez lehetővé teszi, hogy óriási eszközöket takarítsanak meg, s ezeket további ágazatok gyors fejlesztésére, népük anyagi és kulturális színvonalának emelésére használják fel. Most a testvérországok kölcsönös együtthatásával további jelentős lépés történik a fűtőanyag-energetikai és nyersanyag-probléma megoldására. A krími találkozókon megállapodás született a tagországok részvételéről, gázvezetékek, vasércdúsítók, atomerőművek és a Szovjetunió területén épülő további létesítmények megvalósítására. Ezeknek igen nagy jelentőségük lesz különféle fűtőanyag- és nyersanyagfajták biztosításában. Ez a Szovjetunió valóban internacionalista külpolitikájának, nemcsak a saját, hanem a barátai és partnerei érdekei szem előtt tartásának további megnyilvánulása. MIHAIL MIHAJLOV VESZÉLYBEN a VILÄÖ LETS A jövő (gyermek) hangja: — Apa, szabadíts meg ettől az örökségtől. (Jurij Kersln rajzaj AVarsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a múlt héten kétnapos ülést tartott Bukarestben. Az ülés részvevői a kölcsönös tájékoztatás és véleménycsere keretében áttekintették a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások helyzetét, valamint a Madridban folyó európai biztonsági és együttműködési találkozó menetét. A részt vevő külügyminiszterek egyhangúlag elfogadták az ülés közleményét. A tanácskozás beeíjezése után Nlcolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára fogadta a külügyminisztereket. A bukaresti tanácskozáson 14 pontos közleményt fogadtak el, mely bevezetőül megállapítja, hogy áttekintették a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások helyzetét, valamint az európai biztonsági' és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői madridi találkozójának menetét. Megállapították, hogy az események alakulása teljes mértékben alátámasztja nemzetközi helyzet fejlődésének irányzatairól, a Politikai Tanácskozó Testület 1980 májusi varsói ülésén és a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek 1980 decemberi moszkvai találkozóján adott értékelések és következtetések időszerűségét, valamint az említett államok által előterjesztett, a béke megszilárdítására, az enyhülésre, a fegyverkezési hajsza felszámolására, a leszerelésre, valamint a nemzetközi együttműködés elmélyítésére irányuló programok és javaslatok nagy jelentőségét. Mély aggodalommal állapították meg, hogy az imperialista erőpolitika aktivizálódásának következményeként tovább romlott a nemzetközi légkör, nőtt a háborús veszély és a népek szabadságának, függetlenségének fenyegetettsége. Ezzel összefüggésben rámutattak arra a növekvő veszélvre, amelyet a fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés ütemének és méreteinek fokozódása, az új fegyvertípusok és rendszerek kidolgozása, azok rendszerbe állítása, a katonai kiadások további növekedése, a hadiipari komplexum szerepének és befolyásának erősödése okoz. Megállapították azt is, hogy a haditechnika fejlődésében olyan változások mennek végbe, amelyek alááshatják a nemzetközi stabilitást. A közlemény kiemeli, hogy az enyhülés ellen fellépő imperialista, reakciós erők politikája a békeszerető államoknak, az imperialistaellenes, haladó erőknek és a társadalom legszélesebb köreinek növekvő ellenállásába ütközik Európában és a világ más térségeinek országaiban. A békéért és a leszerelésért, a háború és a rakéták elleni tömegtüntetések és tiltakozások Eurúpa és más földrészek országaiban napjaink jellemzőivé váltak. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, a jelenlegi körülmények között minden egyes állam és felelős államférfi legfontosabb kötelessége az, hogy mérsékletet tanúsítson. A fegyverkezési versenyt senki sem nyerheti meg és az, aki a győzelem reményében elhatározná a nukleáris háború kirobbantását, nukleáris katasztrófát zúdítana az emberiségre, amelyben elkerülhetetlenül maga is elpuszulna. A nukleáris háborút nem lehet korlátok között tartani. A közlemény harmadik pontjában az ülés részvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a katonai és politikai konfrontáció, valamint a háborús veszély felszámolásához, az enyhülési folyamat megőrzéséhez és folytatásához, az országok együttműködésének fejlesztéséhez napjainkban inkább, mint korábban bármikor, égetően szükség van a fegyverkezési verseny haladéktalan beszüntetésére, érdemi leszerelésre, elsősorban nukleáris leszerelési intézkedésekre. Megerősítették, hogy országaik változatlanul készek igazságos és kölcsönös alapon megállapodni bármely fegyverfajta korlátozásáról, csökkentéséről vagy betiltásáról. Ez egyaránt vonatkozik a nnkleáris és a tömegpusztító fegyverek valamennyi egyéb fajtájára és a hagyományos fegyverekre. Ugyanez vonatkozik az államok fegyveres erői létszámának csökkentésére Is. A további pontban kifejezték, hogy kedvezően értékelik az európai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök uroblémájáról folytatott szovjet— amerikai tárgyalások felújítását. Abban látják a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1981. november 30-án újrakezdett tárgyalások célját, hogy szilárd erőegyensúly fenntartásával Európában, a nukleáris fegyverzet mind alacsonyabb szintjén erősödjék valamennyi európai állam és nép biztonsága, elháruljon a kon(inens népeit fenyegető veszély. E cél elérése érdekében számításba kell venni valamennyi közép-hatótávolságú eszközt Európában — szárazföldi és tengeri állomásoztatású rakétákat, nukleáris fegyvert hordozó repülógépeketa — az összes tényezőt, amelyek meghatározzák a stratégiai helysí шешшш TANÁCSKOZTAK a VARSÓI szerződés külügyminiszterei zetet a kontinensen. A tárgyalások kedvezőbb légkörének létrehozásához hozzájárulna a tárgyalások idejére szőlő moratórium mindkét fél új közép-hatótúvclságú nukleáris eszközeinek telepítésére és a meglevők korszerűsítésére Európában. Olyan döntés mellett is kiállnak, amely előirányozná mindkét fél teljes lemondását az európai objektumokra irányított közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek minden fajtájáról. Síkraszállnak azért, hogy Európa végső soron váijék teljesen atomfegyvermentessé mind a közép-hatétávolságú, mint a harcászati fegyverek vonatkozásában. A közlemény ötödik pontja szerint az ülésen képviselt államok egyhangúlag fellépnek a hadászati fegyverzet korlátozásával foglalkozó szovjet —amerikai tárgyalások mielőbbi felújításáért. Szükségesnek tartják, hogy ezek a tárgyalások, támaszkodva mindarra, amit már elértek, a felek egyenlőségének és azonos biztonságának elvét szigorúan betartva vezessenek el a hadászati fegyverzet korlátozásához és csökkentéséhez. A közép-eurépai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy a bécsi tárgyalásokat ki kell mozdítani a holtpontról. Kiállnak az atomfegyvermentes és békeövezetek létrehozása mellett az európai kontinens különböző részein, beleértve Európa északi részét és a Balkánt, valamint a béke és az együttműködés övezetének létrehozását a Földközi-tenger térségében. Az atomfegyvermentes övezetekhez tartozó, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok jogosultak biztosítékot kapni arra, hogy ellenük — az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal történő fenyegetésről való lemondás elvének megfelelően — nem kerül sor semmilyen más fegyver alkalmazására sem. Az ülés részvevői határozottan állást foglaltak minden olyan nemzetközi fórum — különösen a genfi leszerelési bizottság — munkájának hatékonyabbá tétele mellett, amelyeken a fegyverzetkorlátozfis és a leszerelés kérdéseiről tárgyalások folynak vagy folyniuk kellene. Határozottan fellépnek gyakorlati megegyezések eléréséért a sugárfegyverek betiltásában, az új tömegpusztító fegyverfajták és rendszerek létrehozásának megtiltásában, a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonsági garanciáinak erősítésében is. Hangsúlyozták, hogy országaik készek megállapodást kötni a katonai költségvetések csökkentéséről, mindenekelőtt a nagy katonai potenciállal rendelkező államok esetében, százalékos, vagy pedig abszolút mértékben. A szocialista államoknak e probléma valamennyi vonatkozását érintő konkrét javaslatai közismertek és továbbra is érvényesek. Hangsúlyozták, hogy egyre időszerűbb hatékony intézkedéseket elfogadni a fegyverkezési hajsza világűrre való kiterjesztésének megelőzéséről. Az ülésen képviselt államok továbbra is törekedni fognak nemzetközi méretű erőfeszítéseket tennie hogy örökre betiltsák a nukleáris fegyverek alkalmazását, az államok kapcsolataiban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról, felszámolják a külföldi katonai támaszpontokat, s vonják ki csapataikat az idegen területekről. Az ülés részvevői megerősítették államaik elhatározását, hogy továbbra is részt vállalnak az ENSZ-közgyülés 1982-re előirányzott 2. rendkívüli leszerelési ülésszakának előkészítésében. Hangsúlyozták: valamennyi állam feladata, hogy méreteitől, katonai potenciáljától és földrajzi helyzetétől függetlenül hozzájáruljon a fegyverzetkorlátozási és leszerelési kérdések megoldásához. Állást foglaltak amellett, hogy ez az ülésszak is segítse elő a leszerelési világkonferencia összehívását. A madridi találkozó helyzetét áttekintve az ülés részvevői- kifejezték meggyőződésüket, hogy ha a madridi találkozó valamennyi részt vevő állama kellő poiitikai akaratot és realizmust tanúsít, sikerül egyetértést elérni a konferencia összehívásában. Támogatják a Lengyel Népköztársaság javaslatát a konferencia Varsóban történő összehívására. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a madridi találkozón intézkedéseket fogadjanak el az államok közötti kapcsolatnak a záróokmányban megfogalmazott elvei további erősítése céljából, valamint annak is, hogy az összeurópai értekezleten részt vevő összes állam maradéktalanul tartsa be ezeket,' egymás közötti és más államokkal való kapcsolataiban. A közlemény 12. pontja óva int új katonai-politikai szövetségek létrehozásától, tekintettel a nemzetközi helyzet súlyosbodásának megelőzésésére, és ezért a részvevők megerősítették államaik korábban már többször előterjesztett javaslatait is, hogy egyidejűleg oszlassák fel a Varséi Szerződést és a NATO-t, és első lépésként számolják fal katonai szervezeteiket, amit katonai tevékenységük kölcsönös csökkentésével kezdjenek. A közlemény végül leszögezi, hogy bármilyen bonyolultak is napjaink nemzetközi kérdései, valamennyi rendezhető békés úton, az összes állam érdekeinek figyelembevételével. Ezt megrősfti az államok között a legutóbbi időben különösen felső szinten folytatott politikai párbeszéd valamennyi kedvező tapasztalata és mindez azt tanúsítja, hogy a párbeszédet tovább kell folytatni. A múlt héten Moszkvában megtarj tóttá soros ülését a Varsói Szerződés szervezete tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottsága. Munkájában Csehszlovákia, Lengyelprszág, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió szövetséges hadseregeinek küldöttségei vettek részt. Az ülést Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a szovjet küldöttség vezetője nyitotta meg és irányította. Vatutyinra emlékezünk Szerény, tehetséges fiatal parancsnok volt Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin tábornok, aki december 16-án lenne 80 éves. 1920—1922-ben a külföldi intervenciósok és a hazai ellenforradalmárok elleni harcok tevékeny részvevője, később a Nagy Honvédő Háború éveiben az I. ukrán front parancsnokaként a fasiszta csapatok volgai bekerítésénél tüntette ki magát. Csapatai Kurszknál visszaverték a hitlerista offenzivát, majd részt vettek a menekülő fasiszták további üldözésében. Vatutyin 1944. április 15-én sebesülése következményeibe halt bele. Népes szegényparaszti családbői származott. Gyermekkorában nehéz munka és nyomor volt az osztályrésze. Gyakran emlegette az 1921-es nagy aszályt, amikor az éhség, kimerültség ,a tífusz, kolera és más fertőző betegségek tömegével szedték áldozataikat. A nagy aszály különösen a Volga mentén pusztított, a voronyezsi kormányzóságot, annak Csepuhovo falvát és a Vatutyin családot sem kerülte el. Akkor halt éhen Nyikolaj Vatutyin öccse, Jegor, valamint apja és nagyapja. Tizennyolcévesként lépett a Vörös Hadsereg soraiba, s már 1920 szeptemberében átesett a tűzkeresztségen a Mahno bandái ellen vívott harcokban. 1921-ben felvették a kommunista pártba, s azóta életét örökre elkötelezte Lenin pártja mellett. Elvégezte a gyalogság poltavai tiszti iskoláját, majd fiatal parancsnokként tovább gyarapította katonai és polikai ismereteit, tapasztalatokra tett szert. Elvégezte a kijevi katonai főiskolát, különféle kiegészítő tanfolyamokon képezte tovább magát, majd bejutott a Frunze Katonai Akadémiára, végül pedig a Vörös Hadsereg Vezérkari Akadémiájára. Vatutyin 25 év alatt közkatonától frontparancsnokig a katonai pálya minden lépcsőfokát megjárta. Volt szakasz- és századparancsnok, hadosztály törzsparancsnok-heiyettese, működött az észak-kaukázusi katonai körzet vezérkaránál, majd rátermett és tapasztalt tisztként a hegyi vadászok hadosztályának törzsparancsnoka lett. 1940-ben a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének első helyettesévé nevezték ki. Zsukov marsall emlékirataiban rendkívül szorgalmas és széles stratégiai látókörű tisztként jellemezte őt. A Nagy Honvédő Háború éveiben Vatutyin fontos megbízatásokat teljesített, nehéz felsorolni a hadműveleteket, melyekben személyesen részt vett. Rendkívül szerény volt, nem állhatta az öntetszelgést. Ez fokozta az iránta tanúsított tiszteletet és rokonszenvet. A háborúban kiérdemelte a Leninrendet, a Vörös Zászló Érdem-rendet, a Szuvorov-rendet, az I. fokozatú Kutuzov-rendet, a Szovjetunió Hőse címet és az egész nép szeretetét. Ereje és hadvezért érettsége teljében érte őt a halál, amikor 42 éves korában Míljatyin falu mellett egy fegyveres bandával vívott harcban súlyos sebesülést szenvedett. JÄN MICATEK i \
