Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-05 / 49. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. december 5. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A legfontosabb halfa], amelyet hazánk halastavaiban tenyésztünk, a ponty. Ez alkotja a lehalászott áruhal majdnem 90 százalékát. Az új biotechnológiai eljárások bevezetése és a haltenyésztés egész folyamatának intenzívebbé tétele után a termelés volumene a legutóbbi években többszörösére nőtt. Az intenzívebbé tétel folyamata nálunk másként alakult, mint a külföldi halgazdaságokban, amelyek az utóbbi 30 évben különös figyelmet fordítottak a haltermelés takarmányozás útján történő növelésére. A mi haltenyésztőinknek a termelést főként a szerves- és műtrágyák célirányos felhasználásával, a meliorációs munkák elvégzése és a halas1 tavak partjainak rekultivációja útján, valamint oly módon sikerült növelni, hogy két év alatt állítanak elő az ivadékból áruhalat, fokozzák a halastavak benépesítését és bevezetik a „pontykacsa“ rendszert. A haltermelés Ósszvolumenének növeléséhez hozzájárult a differenciált kiegészítő takarmányozás, más halfajok — többek közt a compó — tenyésztése, valamint a gazdálkodás általános szintjének emelése a tudomány és a gyakorlat hatékony együttműködésével. Az utóbbi 30 évben a haltermelés majdnem 3,5-szeresére nőtt. A haltenyésztés fejlődésében néhány negatív vonás is tapasztalható volt, amelyeket még a sikeres fejlesztés időszakában sem sikerült leküzdeni. A középkorban kialakított halastavak (leszámítva azt az 1300 hektár területet, amely Dél-Morvaországban a II. világháború után kezdett üzemelni) nem feleltek meg az intenzív termelés követelményeinek. Nem sikerült mindenütt üzemeltetni a szükséges berendezéseket, 1963-ig a halászatot nem úgy tartották számon, mint a mezőgazdasági termelés egy ágát, és a központi alapból nem biztosítottak részére takarmányt. Nem lehet említés nélkül hagyni a halbetegségeket sem, amelyek a haltenyésztés hatékonyságát csökkentették, és veszteségeket okoztak. Az utóbbi években a mezőgazdasági termelés belterjesítésének fokozásával, a nagy műtrágya adagok használatával, (1979-ben átlagosan 254 kg hatóanyag 1 hektár mezőgazdasági haszonterületre) az alagcsövezéssel és a talaj felső rétegének lemosódásával növekszik a halastavakba jutó ellenőrizhetetlen szervesanyag-mennyiség, ami gyorsan megváltoztatja a halak életközegét. Különösen veszélyes a repülőgépes permetezés, a halastavak közelében pedig a szilázshulladék. A haltenyésztés helyzete és távlati fejlesztése Ezzel kapcsolatosan az egyes vállalatok laboratóriumai az egész év folyamán figyelik a víz vegyi összetételét. Hosszas kutatás után sikerült feltárni a halak póttakarmányozásának lehetőségét, és a kiegészítő takarmányozás természetes takarmányhoz viszonyított, mennyiségét, a takarmány. fehérjetartalmát, a halak életkorához és a víz minőségéhez igazított kiegészítő takarmányadag nagyságát, valamint a vitaminok és más speciális kiegészítők szerepét. Az adatok alapján megkezdték a teljes értékű granulált takarmányok termelését, különböző életkorú halak számára. A figyelmet arra összpontosítjuk, hogy a halak természetes táplálkozása biztosított legyen szerves- és műtrágyák felhasználása útján a tófenék javításával, és optimális életkörnyezetet alakítsunk ki a halak számára. A Halászati és Hidrobiológiái Kutatóintézet kidolgozta a halak optimális életterének vitatott kérdéseit, beleértve a vízben levő biogén elemek műtrágyázás hatására bekövetkező változásait is. A természetes takarmányok a halak össz-takarmányadagjának 60—70 százalékát alkotják, a további mennyiséget a gabonák és a granulált takarmányok képezik. A takarmányoknak ez az aránya biztosítja az optimális felhasználást. Az életkörnyezetet vitathatatlanul javítja a halastavak télen vagy nyáron történő rendszeres pihentetése. Az állami haltenyésztés nemcsak a haltermelést biztosítja, hanem 1954- től kezdődően a hal elosztását is az egyes kereskedelmi szervezetek között. Az utóbbi években napirendre került a halfeldolgozás és a halkészítmények előállítása, különösen fagyasztás útján. Ez gazdasági szempontból jövedelmező, mivel feldolgozásra a kisebb, 0,7—1,0 kilogramm súlyú hal is alkalmas, ami lehetővé teszi, hogy a tógazdasági területek egy részén a termelési ciklust két évre rövidítsük. Ezenkívül növekszik a jxmtyivadék előállítása is. A félkésztermékek előállítása (főként ponty) kilenc év alatt (1970— 1978) több, mint ötszörösére nőtt, és elérte az össz-áruhal termelésének 17 százalékát. A távlati terv 1990-ig előirányozza, hogy az áruhal fele kerüljön feldolgozásra, és jusson el a fogyasztóhoz félkész termék formájában. Bővül a félkész termékek választéka Is. E feladat megoldására az új ötéves tervben megkezdik egy halfeldolgozó nagyüzem építését, évi 3 ezer 500 tonnás termeléssel. Évente nagy mennyiségű hal kerül exportra, ez a mennyiség az utóbbi nyolc évben megkétszereződött. Keresett halak a ponty, a compó, a maréna, a csuka, a süllő és a pisztráng — Ausztriában, az NSZK-ban, Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban. Mi főként élő halat és részben félkész termékeket szállítunkl\ A tenyésztői munka területén fontos feladat áll a Halászati és Hidrobiológiái Kutató Intézet előtt, amely a tenyésztő munka központja. A tartalékok kiaknázása, számításaink szerint, minimálisan 10—15 százalék termelésnövekedést eredményezhet. Vannak bizonyos eredményeink a halászat gyakorlatában is. ígéretesnek találjuk az eredeti Vodííany-i ponty magyar ponttyal történő hibridizálását. Értékesek számunkra a szocialista országok tapasztalatai is, pl. az erőművek hulladékhőjének felhasználása területén. Az első ilyen objektumot már létrehoztuk a ponty, a, compó, a pisztráng és más halfajok ivatására. Az itt kapott eredmények igen jók. E hőnek a medencékben levő víz melegítésére történő felhasznlálásakor a hal tenyésztése során nagymértékben korlátozni lehetett, sőt ki is lehetett küszöbölni az időjárási viszonyok halszaporításra gyakorolt hatását. Más objektumokat is építettek helyi vízmelegítéssel mesterséges ivatás céljából a Tfeboű-i és Blatná-i üzemekben. A villamoserőművek hulladékhőjét fogja felhasználni a Pohonelici Kutató Intézet is, amelynek elsőrendű feladata a növényevő halak szaporítása a többi üzem szükségletének fedezésére. Távlatilag előirányozzuk. 3—5 vállalat haltenyésztésre történő szakosítását. Ezeknek az lesz a feladata, hogy a többi üzemet ellássa a szükséges mennyiségű ponty, compó stb. ivadékkal. Végleg el kell dönteni a pontyivadék takarmányozásának kérdéséi — .temperált vízben történő mesterséges ivatás esetén — addig az időpontig, amíg a halastavak hőmérséklete anhyira felmelegszik, hogy az ivadékot kockázat nélkül kihelyezhetjük. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag megnyújtsuk a tenyészidőt. A jövőben előirányozzuk az atomerőművek hulladékhőjének haitenyésztésre történő felhasználósát is. Néhány vízfelületen kedvező természeti feltételek alakultak ki a szivárványos pisztráng ketreces termeléséhez. Az úszó objektumok nem igényelnek nagyobb beruházást, és intenzív takarmányozás esetén itt rövidebb idő alatt lehet előállítani az árupisztrángot ,mint a hagyományos halastavi módszerrel. Kísérletet végeztünk a maréna és a csuka ketreces nevelésével is. Az új biotechnológiai eljárások segítenek abban, hogy kielégítsük a széles körű halválaszték iránt fokozódó igényt. Az állami haltenyésztés termelését úgy kell növelni, hogy az áruhal menyisége az 1975. évinek kétszerese légyen. A tógazdaságok- 41 ezer 400 hektáros javasolt területe mellett az áruhal-termelésnek el kell érnie a 26 ezer 500 tonnát, vagyis hektáronként a 640 kilogrammot. Ebből 13 ezer 500 tonnát keli félkész termékké feldolgozni. A haltenyésztés gyakorlata szempontjából nagy jelentőségű a Halászati és Hidrobiológiái Intézet munkatársainak tudományos és kutató mupkája során elért eredmény. Számos munka, mint például a „Pontykacsa rendszer“, a „Halastavak trágyázásának javítása“, „Ponty takarmánykeverékek“, „Víztisztítás a halastavakban“, „Egyes munkák gépesítése (jégtelenítők, szellőztetők)“, „Haltoxikológia“, „Védekezés a paraziták ellen“, „Környezetvizsgálat a haltenyésztés belterjesítése szempontjából“, valamint más munkák nagy hatást gyakoroltak a halhús-termelés növelésére. Napjainkban ez az intézet országos jelentőségű feladatot lát el. Ez a feladat a „Haltenyésztés fejlesztése hulladékhő hasznosításával“, amelynek vonatkozásában 1985-ig meg kell oldani a szelekció, a szaporítás, az ivadéknevelés kérdéseit, beleértve a meleg vizek felhasználását, a halivadék és az áruhal intenzív előállítását a halastavakban, ketrecekben és speciális berendezésekben. Ez a feladat a KGST keretein belül folyó együttműködés tudományos és kutatási programjának szerves része, mely előirányozza a szocialista országok erőinek egyesítését az iparszerű édesvízi halhús-termelés Jelenlegi technológiáinak és technikájának tökéletesítésére, illetve új technológiáit és gépek elkészítésére. A feladatok megoldásához hozzá-* Járul az intézet más szervezetekkel vaľó együttműködése, amely a legtöbb esetben ötéves szerződéseken alapul. A szerződéseket évente ellenőrzik és pontosítják. Szerződéses kapcsolat fűzi őket az Állami Állategészségügyi Intézethez. Az ágazati társulásban 2 halászati és 2 víziszárnyastenyésztésl felügyelő dolgozik; az egyes üzemek állategészségügyi szakembereket foglalakoztatnak. Feladatuk elsősorban a veszteségek csökkentése, az új gyógyító eljárások és készítmények hasznosítása, az állategészségügyi intézkedések tökéletesítése és a betegségek idejekorán történő megállapítása. Segítségük olyan kérdések megoldása terén is fontos, mint a ludak alacsony szaporasága, a kacsák nagymérvű elhullása a tojásrakás időszakában stb. Az egyes üzemek szükséges mennyiségben bocsátják ki a halak és víziszárnyasok számára nélkülözhetetlen biopreparátumokat, valamint ellenőrzik ezek hatékonyságát. Az ágazati Állami- Halászati Társulás szerződéseket köt tudományos intézetekkel, iskolákkal, kereskedelmi szervezetekkel stb. Többek közt szerződésese kapcsolatban áll a Jilové-i Biofaktor és Állatgyógyszer Tudományos Kutató Intézettel. Ez az együttműködlés kiterjed a tápok alkotórészét képező új biopreparátumok vizsgálatára és ellenőrzésére a víziszárnyas-tenyésztés nagyfokú koncentrálásakor, valamint az állategészségügyi készítmények felhasználására a halbetegségek gyógyítása és megelőzése terén. Ily módon olyan új takarmányokat állítottak elő, mint a Neo- Rupin, a Taenifugin-Carp, olyan érzéstelenítőt, mint a Propoxat és a lizint is felhasználták a pisztrángok keveréktakarmányaiban. A halászat területén 1990-ig kitűzött feladataink megoldása komoly beruházásokat tesz szükségessé. A halhús-termelés megkétszerezése, a félkész termékké történő halfeldolgozás majdnem hatszorosára növelésével és a baromfihústermelés majdnem megnégyszerezésével együtt majdnem 2 milliárd korona értékű beruházást tesz szükségessé. Ennek ellenértékeként a népgazdaság a halastavak minden hektárjáról 640 kg halat és 386 kg baromfihúst kap, azaz több, mint egy tonna kiváló minőségű élelmiszert. t—T. X.—! VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT---------------;------------------------------------------ŠŽ------------------------------Még ki sem érünk a folyóhoz, máris jelentkeznek a szélkiáltók, hosszűcsőrű fehérszürke madarak a fekete szántáson. Fent az égen magányos vadlúd szárnyalt. Óriási, szélesszárnyú ragadozó — valami nagy sasféle — vonul délkeletnek. Folyton ver a szárnyával, csak nagysokára ereszti le. Úgy látszik, hogy határozott célja lehet. Messze az ég alján lila szegély, mögötte a lenyugvó nap. Azon a helyen mintha égne a még lábon álló erdő. Szinte egyenként látom a ritkuló fákat, amint elhamvadnak az őszutó égi füzében. Szinte árkon-bokron át vezet az Irány egyenest. Üt nincs. Minek is volna ... Hatalmas teherautók járják az úttalan utakat, épül a dunai vízierőmű. A csöndnek itt már rég befellegzett. Az autók zaja és a motoros fűrészek pöfögése riasztja távolabb a kószáló vadat: az ember ala kítja környezetét. — Zeng a Dunatáj — mondja lehangoltan Káros István, az ezerháromszáz hektáros vadászterületen gazdálkodó Duna nevet viselő vadásztársaság vadgazdája. — Északi szelet kapunk, sietni kell a hívással! — Siettet bennünket Fiedler József, a 72 éves nyugalmazott erdész. Sípja megszólal, halkan, epedőn, mint a szerelmes őzünő hangja. Lent az ágvíz menti égerbokrokből vágásba pattan egy őz, s egy pillanatig mereven figyel. A hívás megismétlődik, és a vörös bak, mint a parádés lépésben ügető nemes mén, az ember magasásgú gazban zsinóregyenesen nekünk tart. Olyan a járása, mintha az aljnövényzetben úszna. Az öreg vadász puskával követi minden mozdulatát. — Milyen bak? — kérdezem halkan. — Kölyök! Rövid nyársakat látok a fülei között — mondja a vadász bosszankodva, s puskáját lábához támasztja. — A favágók fejszéje nyomán fogy az erdő, s a vad elvándorol. Az ezerháromszáz hektáros erdőterületből Gútor (Hamuliakovo) és a körtvélyesi (Hrušov) kiszögelés között ma már csak háromszáz-négyszáz hektár erdő áll lábon — magyarázza Káros István és Fiedler József szinte egyszerre. — Ezerkilencszázharmincegyben tettem erdészeti szakvizsgát, s abban az időben ez a terület még a vad eldorádőja volt. Első veszélyt az áradások jelentették: ezerkilencszázhuszonhat óta az áradások szinte tízévenként ismétlődtek. A Duna árterületén nincsenek dombok és magaslatok, ahova áradáskor a vad menekülni tudna. Ez a természetes veszély leginkább az őzájlományt érintette, mely ezerkilencszázhatvanötben még háromszáz, jelenleg viszont már csak harminc darabot számlál — jegyezte meg szomorúan az idős vadász, majd keserűen hozzáfűzte. — Az utóbbi évtizedben az erdőket elhanyagolták, a régi cserkészutak és a vadcsapások eltűntek. Az aljnövényzet úgyszólván áthatolhatatlan dzsungelt képez. A vad kedvelt takarmányát jelentő füvek és cserjék kivesztek, ,s az erdők alját benőtte a bozót és a csalán. — A természet megbontott egyensúlyát mi, vadászok igyekeztünk helyrehozni. Magaslatokat hoztunk létre, ahova a vad árvíz idején menekülni tudott, s a nagyvad mozgását hoszszú éveken keresztül földgyaluval megtisztított ösvények kialakításával igyekeztünk biztosítani. Sajnos ennek ma már nem látjuk gyakorlati értelmét. — Az őz-, a szarvas- és a vaddisznóállományunk, melyre évtizedeken keresztül büszkék voltunk, szétszéledt, s főképpen a mezőgazdasági területekre vándorolt. — Az idén húsz szarvas, nyolc őz és nyolc vaddisznó kilövését tervezzük, ami a korábbi évekhez viszonyítva szerény zsákmánynak számít. — Egyébként az Állami Erdészettel kötött szerződésünk ezerkilencszáznyolcvannégyig érvényes. A vadgazdálkodás jövőjéről a jelenlegi körülmények között nehéz lenne szólni, sajnos még elképzeléseink sincsenek a hogyan továbbról — mondják mély sóhaj kíséretében. A Duna mentén zúgnak a gépeké. A monoton zúgásba néha egy-egy öblös hang csattan. — Vigyázz! Dől a fa ... I Az összfüggő bozótból kapitálisnak tűnő szarvasbika tolja ki a fejét. Szétnéz a sivár tájon, talán sóhajt is egyet, aztán nesztelenül, mintha csak látomás lett volna, eltűnik a bozótban. CSIBA LÁSZLÖ
