Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-05 / 49. szám

1981. december 5. .SZABAD FfltDMÜVÉS. latra kicsik Szi Évről évre bővül a szovjet—cseh­szlovák gazdasági és tudományos­­műszaki együttműködés, amit az ál­­lahdóan bővülő áruforgalom is bizo­nyít, mely a jelenlegi ötéves tervidő­szakban eléri a 40 milliárd rubelt. A gépekkel és berendezésekkel foly­tatott kereskedelem fontos szerepet játszik mindkét ország népgazdasága számos ágazatának fejlesztésében, az anyagi-műszaki bázis bővítésében. A szovjet üzletfelek jól ismerik a csehszlovák fémforgácsolő eszterga­gépeket és présberendezéseket, köny­­nyü- és élelmiszeripari berendezése­ket, atomerőmű-berendezéseket, teher­autókat, folyami személyhajókat, mo­tormozdonyokat, villamoskocsikat, tro­libuszokat, mezőgépeket stb. Nagyon jól beváltak a Tatra billen­tőautók, melyekből Csehszlovákia az idén 3200 darabot szállít a Szovjet­uniónak. Ezek a modern, nagyteljesít­ményű autók rendkívül megtetszettek a szovjet olajipari, gázipari dolgozók­nak és geológusoknak, akik Szibéria és a Szovjet VTávol-Kelet igen nehéz viszonyai között dolgoznak. Tekintettel a nevezett területek ég­hajlati sajátosságaira, a kopfivnicei autóüzem a Szovjetuniónak szánt bil­lenő teherautók egy részét különleges északi kivitelezésben gyártja, amivel biztosítja a gép megbízható működé­sét bármilyen időszakban és megfele­lő geltételeket teremt a gépkocsiveze­tőknek. Manapság csak Tyumeny vidékén több mint ötezer billenőszerkezetű Tatra teherautó működik, és számuk 1985-ig eléri a kilencezret. Külföldi gyártmányú kocsikból álló Ilyen nagyszabású autópark megköve­telte különleges műszaki és javító szolgáltatások szervezését. A tyume­­nyi területen csak az idén több mint 1200 autó és ugyanannyi motor szo­rult javításra, 1985-ig pedig a köve­telmények megkétszereződnek. Az érdekelt szovjet és csehszlovák szervezetek 1973-ban megállapodtak, hogy a Tyumeny területi Nyizsnye­­vartovszkban szakosított bázist létesí­tenek a Tatra billenőkocsik főkarban­tartására és műszaki kezelésére. Csehszlovák szervezetekkel együtt­működve 1977-ben kidolgozták e sza­kosított bázis műszaki tervét s meg­kezdték az építkezést. A terv szerint e bázison évente 600 főjavítást vé­geznek, továbbá «00 Tatra-148-as mo­tor javítását végzik el, s lehetségessé válik e teljesítmény utólagos növe­lése a tizenegyedik ötéves tervidő­szak éveiben. Az idén működésbe lépett az első szakosított bázis, mely lehetővé teszi évente 200 autó és 200 motor megja­vítását, s jövőre eléri teljes tervezett kapacitását. A szakosított bázis egy modern vál­lalat, amelyhez a műszaki kezelés és a folyamatos javítások, a főjavítás, a mosás és zsírzás részlegei, segédrak­tár, továbbá raktárhelyiségek, vala­mint adminisztratív épületek is tar­toznak, s ahol mintegy ezer szakem­ber fog működni. A legnagyobb a mű­szaki kezelés és folyamatos javítások szakasza, amelyhez motor- és aggre­­gátműhely tartozik. A vállalat épüle­teinek falburkolata lehetővé teszi nor­mális belső hőmérséklet fenntartását akkor is, amikor kinn 55 fokos fagy jellemzi az időjárást. A javítási technológia , feltételezi Csehszlovákiából szállított pótalkat­részek alkalmazását, egyes alkatré­szek bizonyos százalékú amortizációs javítását, valamint új alkatrészek és géprészek .gyártását a vállalat erői­vel. A javított autók és motorok sze­relése automata futószalagokon tör­ténik. A bázis műhelyei termelő­­berendezésének fő fajtáit Csehszlo­vákia szállította. Szakemberek véleménye szerint a szakosított bázis üzembe helyezése, a bázis ellátása, korszerű javítási tech­nológia alkalmazása lehetővé teszi a Tatra billenőszerkezetű teherautók főjavítása szibériai és távol-keleti igényeinek kielégítését, ha a Javított autók száma eléri az új kocsik állo­mányának 80—85 százalékát. A Tatra önbillentős teherautók nylzsnyevartovszki javító bázisának felépítése a Szovjetunió és Csehszlo­vákia különféle termelési együttmű­ködésének jellegzetes példája, amely ismét a két testvérország kapcsolatai­nak tartósságáról, kölcsönös előnyös­ségéről és megbízhatóságáról tanús­kodik. JURIJ GAVRILOV JA szovjet csapatok negyven évvel ezelőtt, 1941. december 5-én — 6-án ellentámadásba lendültek s ez­zel tökéletesen meglepték a fasisztá­kat. Az ellentámadás 80 kilométer széles frontszakaszon fokozatosan bontakozódott ki. A „birodalom elit hadserege“, mely azelőtt nem ismert vereséget, hátrálásra kényszerült, mely sok helyütt páni menekülésbe csa­pott át. Ez sokkolta a „világhódító­kat“. A szovjet hadsereg ellentáma­dása 100—250 kilométerrel vetette vissza a hitleristákat Moszkvától. A „Tájfunnak“ neveztt második ál­talános offenzíva a szovjet-német arc­vonal nyári és őszi csatáinak legna­gyobb eseménye volt. A hitlerista had­vezetőség nagyon pontosan előkészí­tette a „Tájfun“ hadműveletet, biztos volt csapatai győzelmében. A fasisz­ták óriási erővel törtek a szovjet fő­városra. A hadművelet során újabb erősítéseket kaptak. Veszteségeiktől függetlenül harcoltak, saját katonáik hullahegyein törtek előre, csak a ki­tűzött cél elérése volt a fontos. A hadművelet második szakaszának 12 napja alatt a fasiszták több mint 150 ezer katonát, mintegy 800 páncélos harckocsit, rengeteg repülőgépet és egyéb haditechnikát vesztettek. Igaz, a szovjet hadserg egységei is súlyos veszteségeket szenvedtek. A Moszkva védelmének fő súlyát hordó nyugati frontszakasz csapatai gyérül­tek és erejük fogytáig kimerültek, de sehol sem engedték a védelem áttö­rését. Ellenkezőleg. A harc legnehe­zebb napjai sem rendítették meg a A MOSZKVAI CSATA 40. ÉVFORDULÓJA A Tájfun vége szovjet katonák elszántságát és harci erkölcsét. A tartalékokkal erősített egységek a párt felhívásaitól és a szovjet nép rendkívül bátor kiállásá­tól fellelkesültén megtízszerezték ere­jüket Moszkvánál a fasiszta ellenség­gel szemben vívott harcokban. Talán ezért is vallott kudarcot a hitleri hadvezetés hadművelete. Természetesen, a hitlerista elit más­hol is kereste kudarca okait. Egykori hitlerista tábornokok emlékirataiban csak úgy hemzsegnek a különféle el­méletek, melyekkel a Wehrmacht moszkvai díszszemléjének elmaradá­sát próbálták indokolni. Már akkor megszületett az „orosz sár“, az „orosz tél“, „Tél tábornok“ elmélete; állító­lag ezek okozták a hitleristák moszk­vai vereségét. Az igazság az, hogy mindkét ellen­félnek azonos feltételek között kellett harcolnia. Az eső és a sár egyaránt akadályozta a szovjet katonákat is. A hitleristák kiábrándultságát düh követte. Keresni kezdték, mivel indo­kolják a vüág szeme előtt csapataik moszkvai verségét. A „villámháború“ kudarcától felbőszült Hitler meg is találta az áldozati bárányokat. Brau­­chitsch tábornagyot, a szárazföldi csapatok parancsnokát, Bock tábor­nagyot, a Közép hadseregcsoport pa­rancsnokát és Guderian tábornokot, a második harckocsizó hadsergesoport parancsnokát elmozdította helyéről. .'•‘-Ni. ' KOMMENTÁRUN ® SZOVJET—JAfÄN ACÉLCSÖÜZLET A Szovjetunió megállapodott Japán­nal, hogy 750 ezer tonna nagy át­mérőjű acélcsövet exportál az ázsiai ipari hatalom a szovjetországnak. A jelentős üzletet Moszkvában kötötték meg négy japán acélipari vállalat és szovjet külkereskedelmi szakemberek. Az üzlet értelmében a japán cégek a • TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS A Kazah Állami Egyetem és a Nyu­gat-washingtoni Egyetem képviselői egyezményt írtak alá a BATISZ nevű közös tudományos kísérlet lefolytatá­sáról. A kísérlet célja nagy haladási távolságon (10 ezer kilométer) a tokiói Export-Import Bank által szá­mukra rendelkezésre bocsátott ösz­­szeggel finanszírozzák a vásárlást. Megfigyelők az üzlet létrejöttét je­lentős fejleménynek tartják a két or­szág gazdasági kapcsolatainak jöven­dő alakulása szempontjából is, mivel a hitelnek a japán kormány által tör­tént engedélyezése rést ütött a Wa­shington szorgalmazta embargópolitl­­kán. neutrínók viselkedésének közvetlen tanulmányozása, a részecskék mozgá­sának szigorúan ellenőrzött feltételei mellett. A neutrinónyalábot a bata­­viai (USA) fizikai gyorsítóból az Isszik-Kul tő térségébe irányítják, ahol a víztároló fenekén elhelyezett több mint egymillió tonna tömegű detektor segítségével kazahsztáni tu­dósok regisztrálják viselkedését. Neutronbombák a Fehér Ház szállítószalagján U. Szmimov rajza] s „Mi békét és együttműködést, köl­csönösen és jóindulatot akarunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Az erre vonatkozó őszinte óhajunktól vezérelve, azt javasoljuk az Egyesült Államoknak és más nyu­gati országoknak, folytassunk becsüle­tes, építő tárgyalásokat, keressük gya­korlatilag valamennyi fennálló nagy kérdés kölcsönösen elfogadható meg­oldását“ — Leonyid Brezsnyev május­ban vetette papírra e sorokat, Reagan amerikai elnök levelére válaszolva. Mindez most gyakorlati megvilágítás­ba került annak kapcsán, hogy a múlt héten sor került egy magas szintű látogatásra: az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke Helmut Schmidt kancellár ven­dégeként hivatalos látogatást tett az NSZK-ban. Rendkívül nagy Jelentőségű volt a látogatás egyrészt azért, mert a szov­jet vezető konkrétan kifejthette gya­korlati elképzeléseit a bizalomerősí­téshez feltétlenül szükséges előzetes intézkedésekről, másrészt a nyugati ‘világ európai legtekintélyesebb, hang­adó államának vezetője vállalkozott amolyan közvetítői szerepre a két nagyhatalom között. Leonyid Brezsnyev mindjárt tárgya­lásainak első napján új elemekkel bővítette a már korábbi szovjet mora­­tőriumjavaslatot, a rakétatelepítések befagyasztására vonatkozó indítvá­nyokat, melyek már az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzottak. Ezek sze­rint a Szovjetunió hajlandó lenne le­állítani a nyugati fél által SS—20-nak jelzett rakéták telepítését, ha a másik fél is egyetért a moratóriummal, és több százzal csökkenteni közép-ható­távolságú hordozó eszközeit a genfi tárgyalások eredményeként. A Szov­jetunió jóindulata jeleként egyolda­lúan csökkentheti az ország európai területén levő közép-hatótávolságú nukleáris fegyverei egy részét, továb­bá előlegként hajthatná végre ezt a csökkentést avégett, hogy közeledés történjék ahhoz az alacsonyabb szint­hez, amelyről a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai eredmé­nyeként jöhet létre megállapodás. Ez új elem a szovjet javaslatokban, s mi sem bizonyítja jobban e lépés fontosságát, mint a rakétatelepítési tervekből kifolyólag az európai kon­tinens békéjét fenyegető nagy veszély elhárításának szükségessége. A javaslat elhangzott, most már a másik félen a sor a lépésre. A Fehér Ház első reagálása kedvező jel, mert a hírek szerint Reagan elnök már nem tartja illuzórikusnak a Genfben kezdődő szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokat, és a hivatalos körök szerint jövőre létrejöhet a már ré­gebben emlegetett Brezsnyev—Reagan találkozó. Schmidt kancellár pohárköszöntő­­jáben kijelentette: „Ha a kölcsönös bizalom helyreál Ina, akkor a madridi találkozó is sikerrel fejeződhetne be, sor. kerülhetne egy európai leszere­lési értekezlet összehívására. Amikor 1945 óta Európában sikerült biztosí­tanunk, hogy a béke hosszabb ideig maradjon fenn, mint bármikor koráb­ban századunkban. Közös kötelessé­günk, hogy ezt a békés együttműkö­dést ne csak századunk hátralevő éveire őrizzük meg, hanem biztosít­suk a jövő évszázadra is a békés együttműködés alapjait.“ Schmidt egész Nyugat-Európa né­pei nevében beszélt, s nem egy te­kintélyes nyugati államférfi pozitív­nak minősítette a Brezsnyev-javasla­­tot. A világsajtó is ilyen szellemben írt, de nem idealizálta a lehetősége­ket, az előrehaladást. Brezsnyev bonni látogatásának eredményeit hivatalosan közös közle­mény foglalta össze, melyből kiemel­hetjük azt a megállapítást, hogy az államok közötti politikai párbeszéd, különösen a jelenlegi nemzetközi hely­zetben, igen nagyjelentőségű, s az ilyen párbeszéd megfelel minden ál­lam előtt állá feladatnak: korunk leg­égetőbb kérdései megoldásának. Fon­tosnak tartják, hogy a két ország fe­lelőségének megfelelően hozzájárul­jon a nemzetközi helyzet pozitív és szilárd fejlődéséhez, a tartós béke biztosításához. A közlemény utal a két ország kap­csolatainak a múltban megkötött szer­ződések alapján történő fejlesztésére, mert a kölcsönös érdekeinek megfe­lelő gazdasági együttműködés kedve­ző fejlődése pozitív hatást gyakorol az államközi kapcsolatok egészére és hozzájárulhat a nemzetközi stabilitás­hoz és a béke megszilárdításához. Ilyen értelemben nyilatkoztak a felek a legutóbbi földgázszállítási egyez­ményről. Utánuk következtek jelentős és ke­vésbé jelentős tábornokok tucatjai, akiket hetekkel ezelőtt még bőkezűen dekorált lovagkeresztekkel. Végül Hit­ler magát nyilvánította a szárazföldi csapatok parancsnokává abban a re­ményben, hogy ez talán majd mági­kus erővel fog hatni hadserege meg­romlott harci erkölcsére. Az igazság az volt, hogy a fasisz­ták moszkvai vereségét nem a sár, nem az eső, nem is a tél, hanem a szovjet katona vaskemény szívóssága, vitézsége és elképzelhetetlen hősies­sége okozta. Az egész szovjet nép a szovjet had­sereg mögött állt. Ebben rejlett a „Tájfun“ és az esztelen „villámhábo­rú“ kudarcának fő oka. E tervek csőd­je megmutatta a hitlerista politika és stratégia kalandor voltát, egyszer­smind kifejezésre juttatta a szovjet­ország erejét és szilárdságát. E té­nyek az egész akkori világban vissza­tükröződtek. A történelmi nevezetességű moszk­vai csata negyven évvel ezelőtt a ke­leti fronton dúló hat és fél hónapos háború kicsűcsosodását jelentette. Rendkívül nagy katonai, politikai és nemzetközi jelentősége volt. Éppen a Moszkvába vezető utakon foszlott szerte a fasizmus legyőzhetetlenségé­nek mítosza. Dr. Ján Miőátek ezredes A feleknek az a meggyőződésük, hogy az államok békés együttműkö­désének nincs ésszerű alternatívája, s hogy ezt az együttműködést az egyenjogúság, az államok független­sége és szuverenitása, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás elvei­re kell felépíteni. A két fél olyan szellemben foglalt állást, hogy a madridi találkozón áll­hatatosan törekedni kell haladás el­érésére a helsinki záróokmány vala­mennyi kérdésében, s a találkozót lehetőleg az év végéig érdemleges eredményekkel fejezzék be. Eszmecserét folytattak a nukleáris fegyverek korlátozásának kérdéséről, s reményeket fűznek a november 30-ával kezdődött genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokhoz. A fegyverzetcsökkentési és konflik­tusos kérdésekkel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy „minden állam, felelőségtudatot tanú­sítva a béke megőrzése iránt, önmér­sékletet tanúsítva egymás közötti kapcsolataiban, erőfeszítéseit összpon­tosítsa a feszültség fennálló gócainak felszámolására, új konfliktushelyzetek kialakulásának megakadályozására. Ennek elérésére az egyedüli megbíz­ható és ésszerű eszköz a szükséges politikai rendezés“. Afganisztánnal kapcsolatban leszö­gezték, hogy a helyzetet politikai esz­közökkel kell megoldani. A fejlődő országok problémáit is érintették. A közleményben kiemelendő az a zárőmegállapítás, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben különös fon­tossága van a Kelet és a Nyugat ve­zető állami személyiségei közötti kapcsolattartásnak. A felek állást fog­laltak a két ország közötti párbeszéd folytatása és minden szinten történő kapcsolattartása mellett, aminek konkrét jele, hogy Helmut Schmidt kancellár meghívást kapott a Szov­jetunióba. Leonyid Brezsnyev bonni látogatása bíztató kezdeményezés és követendő példa volt a nyugati államférfiaknak, elsősorban az amerikai elnöknek a világproblémák pozitív megközelítésé­re és az egyetemes béke őrzésére, fennmardásának biztosítására. LÖRINCZ LÄSZLÖ ШтША ianäcsliozas Prágában A múlt héten Prágában nemzetközi tanácskozáson értékelték a testvér­pártok képviselői a Béke és Szocia­lizmus című folyóirat szerkesztőbi­zottságának munkáját. Az értekezle­ten a felszólalások vezető témája a jelenlegi nemzetközi helyzet volt. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bi­zottságának főtitkára beszédében ki­emelte a kommunisták felelősségét a világbéke megőrzéséért vívott küzde­lemben, melynek nem csendes szem­lélői és nem is lehetnek azok. Élen kell járniuk a tömegek törekvéseiben és harcában, le kell leplezniük az Imperialista törekvéseket, az impe­rialista propaganda hamisságát. Meg kell mutatniuk az embereknek az igazságot, mozgósítaniuk kell őket a további harcra. Borisz Ponomarjov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára a béke­harc és a leszerelés kérdéseivel fog­lalkozott, bírálta a szovjetellenesség szellemében indított nyugati propa­gandakampányokat, amelyek még bi­zonyos demokratikus körök gondol­kodására is hatnak. Hangoztatta: 'a jelenlegi háborúellenes mozgalom tu­lajdonképpen a nyugati lakosság szé­les rétegeinek tudatos válasza arra a helyzetre, amely az amerikai kor­mány kalandorpolitikája következté­ben állt elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom