Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-05 / 49. szám
AZ SZSZK MEZÖGAZDASÁgi és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 138.1. DECEMBER 5. * 49. szám * XXXII. évfolyam * Ага 1,— Kč* Erre is gondolni kell Ogy hiszem, nem szorul bizonygatásra, hogy a szocialista társadalmi rendszerben a javak elosztásának igazságos módszere érvényesül. Márcsak azért sem, mert a szocialista építés több mint három évtizede alatt szinte mindenki tudatosította, hogy a mindenki képessége és munkája szerint alapelvnek a javak elosztásábani érvényesítése — amennyiben azt részrehajlástól mentesen alkalmazzák — diferenciálja, vagyis megkülönbözteti az embereket. Számon tartja, ki mennyivel járult hozzá a közös javak felhalmozásához és annak arányában juttat ezekből a javakból mindenkinek. A javak elosztásának szocialista módszere azonban nem garantálja az életszínvonal töretlen emelkedését, csupán befolyásolhatja azt. Mert ugyebár a keveset is el lehet osztani igazságosan éppen úgy, mint a sokat. S a keveset bármennyire is igazságosan osztjuk el, abból még a legtöbbet érdemlő is csak keveset kaphat. így volt ez a mezőgazdaság kollektivizálásának első éveiben, és így van ez ma is. Mennyi panaszt hall például az ember még ma is, főleg a rosszul gazdálkodó szövetkezetekben. S a legtöbb esetben nem az egyéni teljesítmények helytelen megítélését és a jntalmazás rossz módszerét hibáztatják, hanem panaszukat, elégedetlenségüket általában azt váltja ki, hogy a szomszédos jól gazdálkodó szövetkezetben a kereseti lehetőségek sokkal jobbak. S ezt sokan igazságtalannak tartják. Pedig időszerű lenne már tudatosítani, hogy akik többet termeinek, jobban gazdálkodnak, azok többet érdemelnek és többet is oszthatnak. Az életszínvonal emelkedése tehát a termelésnek, a termelt javak mennyiségének a függvénye. Az életkörülmények szüntelen javulásának óhajtása, igényeink rendkívül gyors növekedése még nem biztosítéka annak, hogy holnap majd jobban élünk, mint ma. Mert bizony az ügy igaz, mint azt a magyar közmondás is nagyon találóan állítja: „Ahal nincs, onnan az Isten sem vehet!* Ahhoz tehát, hogy többet vehessünk a közösség által létrehozott javakból, a szüntelenül növekvő igényeinkkel összhangban kell gyarapitanunk e javak mennyiségét. Kétségtelen, hogy a jutalmazás szocialista' elvének helyes érvényesítése, a termelés növelésében, gazdaságosságának, illetve jövedelmezőségének fokozásában a dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyítése, rendkívüli jelentőségű tényező. E tényező szerepének felismerése — kihasználásának mértéke — vezetett legtöbb esetben a mezőgazdasági üzemek differenciálódásához. Vagyis azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a tényleges érdemeik szerint értékelték és jutalmazták dolgozóikat — tehát időben hadat üzentek az egyenlősdiségnek — ahol méltóan jutalmazták a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának, vagyis jövedelmezőségének növekedé-eét eredményező kezdeményezőkészséget, ott a termelés- és gazdaságfejlesztésben évről-évre jó eredményeket értek el; ott pedig, ahol sem a vezetők, sem pedig a termelés különböző szakaszain dolgozók kezdeményezését anyagi juttatásokkal úem ösztönözték, sőt mi több az egyenlősdi módszerekkel még a spontán kezdeményezéseket is aláásták, a termelés- és gazdaságfejlesztésben csak minimális eredményeket értek el, vagyis a hasonló természeti feltételek között gazdálkodó jókhoz viszonyítva alaposan lemaradtak. Nem véletlen tehát, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, társadalmunk vezető ereje rendkívüli jelentőséget tulajdonít az anyagi érdekeltség következetes érvényesüdésének. A központi bizottságnak — főleg шшшшшшшшшшштшшшшшшшяш a hetvenes évek elejétől — nem volt talán egyetlen ülése sem, amely ne sürgette volna az anyagi érdekeltség elvének következetesebb érvényesítését. A legutóbbi ülése pedig — amely a mezőgazdasági és élélmisze ipari termelés fejlesztésében felmerülő problémák megoldásával foglalkozott, s a meiy jóváhagyja a mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének alapelveit, az anyagi érdekeltség elvének jobb érvényesítése, a béralap ösztönző része hatékonyságának növelése céljából, a jutalmazás eddigi módszereinek módosítását is előirányozta. Feltételezhető, hogy az anyagi érdekeltség elvének céltudatosabb és hatékonyabb alkalmazása hozzájárul a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezőkészségének további kibontakozásához, a munka- és a termelési folyamatok színvonalának emelkedéséhez, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának, intenzitásának és gazdaságosságának növekedéséhez, mivel a termelés növeléséven, a takarékossági követelmények betartásában, a gazdaságfejlesztésben és a jövedelem gyarapításában növeli a dolgozók anyagi érdekeltségét. S ez így is helyes! Mert mint azt általában mindannyian valljuk: nem csupán kedvtelésből, hanem azért dolgozunk, hogy munkánk nyomán a lehető legjobb körülmények között élhessünk. Ennek ellenére nagy hiba, ha más nem, vagyis csupán az egyéni jövedelmünk növelése serkent munkaaktivitásunk fokozására. A szocialista társadalomban ugyanis a munka nem kényszer, hanem becsület dolga. Az, hogy munkánk gyümölcsét nem a társadalom maroknyi csoportja sajátítja el, mint a kapitalizmusban, hanem minden, amit termelünk és alkotunk, dolgozó társadalmunkat gazdagítja és egyéni jólétünk anyagi bázisát gyarapítja, s hogy társadalmunké minden tagja a közösen létrehozott javakból részesedik, tehát ez képezi szükségleteinek legfőbb forrását, mindenkit becsületes helytállásra kötelez. A termeléshez és a fejlett szocialista társadalom építéséhez való közönbös hozzáállás tehát megbocsájthatatlan vétek embertársaink, a társadalom ellen. Vétek bizony! Mert aki a közös célokért nem hajlandó emberül dolgozni, tudását és képességeit latba vetni, ugyanakkor azonban a növekvő igényei kielégítése céljából a közösség által létrehozott javakra támaszkodik, az kisebb vagy nagyobb mértékben élősködik embertársain. Ez markánsan tükröződik a kisebb munkaközösségekben és nagyon szembetűnően az egységes földművesszövetkezetekben, mivet ott az emberek helytállása, munkájuk mennyisége és minősége, valamint a közös javakból való részesedése is aránylag könynyen ellenőrizhető. A fejlett szocialista társadalom építésével — társadalmi és gazdasági életünk minden területén — bizonyos ideálok, a marxizmusleninizmus korszakalkotó eszméinek győzelméért küzdünk. Egy olyan társadalmi rend kimunkálásán, szüntelen tökéletesítésén fáradozunk, amely garantálja, hogy a termelés növekedésével, gazdasági életünk fejlődésével párhuzamosan életszínvonalunk is emelkedik. S ami nagyon lényeges: ez nem egy átmeneti jelenség, vagyis kortünet, hanem olyan végeláthatatlan történelmi folyamat, amely a lelépő generációk nyomdokaiba lépő új generációknak hova tovább többet ígér és többet is ad. Az persze igaz, hogy ideálokkal nem lakik jól az ember. De ugyanakkor az is igaz, hogy az ideálokhoz, adott esetben a marxizmus-leninizmus eszméihez való hűség és e tudományos elmélet gyakorlati megvalósításához való példás hozzájárulás a társadalom szüntelen gazdagodását, a dolgozó nép életszínvonalának tervszerű emelkedését eredményezi. Amikor tehát az anyagi érdekeltség elvének következetesebb érvényesítésére törekszünk, hasznos lesz az eddiginél jobban tudatosítanunk és köztudatba vinnünk azt is, hogy a kizsákmányolástól mentes társadalomban a munkához és a termeléshez való viszony becsületbeli kérdés. Mert hiszen az ember a munkához való viszonyával érzékelteti azt is, milyen az embertársaihoz velő viszonya. lábban kell tudatosítanunk és köztudatba vinnünk azt a történelmi igazságot, hogy a leghaladóbb társadalmi rendszer vívmányainak gyarapodásáért érdemes és hazafias kötelesség jó munkát végezni, alkotó és kezdeményezőkészségünket a lehető legjobban kibontakoztatni, kamatoztatni. PATHÖ KÄROLY A növekvő fogyasztói igényeket csakis úgy tudjuk kielégíteni, ha a nagyüzemi állattartást — szerkezet, állatsűrűség és termelőképesség tekintetében egyaránt —v a társadalmi elvárásoknak megfelelően fejlesztjük. A közép- és a kelet-szlovákiai kerületben továbbra is gondot okoz a tejtermelés fejlesztése, és ez nem csupán a tejüzemek feladatteljesítésére nyomja rá a bélyegét, de a piac mennyiségi és választékbeli ellátását is kedvezőtlenül érinti. Kádek Gábor felvétele A társadalmi elvárásokkal összhangban Pártunk Központi Bizottságának 4. ülése ismételten és nyomatékosan hangsülyozta azt a jogosan jelentkező társadalmi elvárást, hogy a mezőgazdasági üzemek — erejük és képességeik latbavetésével, tartalékaik mozgósításával, termelési és értékesítési kötelezettségeik maradéktalan teljesítésével — minden eddiginél hatékonyabban járuljanak hozzá a társadalmi alapok feltöltéséhez, a I fogyasztói igények színvonalas kielégítéséhez. Tény, hogy az új ötéves tervidőszak első évének társadalmi igényekre alapozott fejlesztési elképzelései és irányelvei komoly feladat elé állították az őstérmelsét. Gyakorlati példák sora igazolja, hogy ahol a vezetők és a dolgozók nem a kibúvók kere- i sésére pazarolják az időt és az energiát, hanem a feladatok sikeres megoldásának lehetőségeit kutatják, ott a másokat kétségbeejtően komoly problémákat is sikeresen megoldják. Miért szépítsük a helyzetet: bizony számos szövetkezet és állami gazdaság egyszerűen képtelen eledet tenni a megnövekedett társadalmi elvárásoknak. Akárcsak a múltban, sajnos, ma is akadnak lemaradozók. De szerencsére vannak élenjárók is, akikre mindig lehet számítani. Olyanok, akik most ,a bonyolult külgazdasági viszonyok hatására mind nehezebbé váló feltételek közepette is azon fáradoznak, hogy saját feladataik jelentős túlteljesítésével ellensúlyozzák a sereghajtók adósságát, mérsékeljék a fejlesztési gondokkal, küszködök árutermelési lemaradásának a fogyasztókat sújtó hatását. A társadalmi elismerésre és megbecsülésre jogosan igényt tartók sorából ezúttal az Agrokomplex nemzeti vállalat nagymegyeri (Galovo) üzemének madárét! gazdasági részlegét szeretném kiemelni. Mégpedig ш azért, mert éppen azon a területen érnek el kimagasló eredményeket, amelyen mások évek óta fejlesztési gondokkal küszködnek. Igen, a szarvasmarhatenyésztésről, pontosabban a tejtermelésről van szó. Az alig ezer hektáros gazdasági részlegen a hatodik ötéves tervidőszak kezdetén mindössze 3581 liter tejet termeltek egy tehén átlagában. A darabonkénti hasznosságot a múlt év végéig csaknem ezerháromszáz literrel javították. A siker másokat talán önelégültségre késztetett volna, őket még komolyabb munkára buzdította-. És a siker ezütal sem maradt el: megnövekedett termelési és értékesítési kötelezettségeiknek már október derekán eleget tettek! Both Ignác üzemgazdász ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Gazdasági részlegünk legfontosabb termelési ágazata a szarvasmarha-tenyésztés, tehát érthető, hogy minden erőnkkel a fejlesztést szorgalmazzuk. A hatodik ötéves tervidőszakban nagyot léptünk előre a tejtermelésben, de az új feladatok sem könnyűek. Oj gazdasági létesítményeket nem tudunk építeni, a növénytermesztés teherbírása is behatárolja az állománynövelési lehetőséegeket, tehát egyetlen járható út marad — a termelőképesség növelése. Komoly elképzeléseink vannak, melyeknek megvalósításában szép eredményeket érünk el. A szlovák tarka és a vöröstarka haszonkeresztezésére alapozott, összesen háromszázharmincöt darabos tehénálolmányunk egyre jobb termelőképességű. Az év elejétől számított napi és darabonkénti tejtermelés átlaga 14,48 liter. Ha ezt a színvonalat tartani tudjuk, akkor már az idén megközelítjük az ötezer-háromszáz literes darabonkénti tejtermelési átlagot.“ „Az eredmény bizonyítja, hogy a biológiai anyag képességeivel nincsen baj. Most már csak az embereken, illetve a teleltetési feltételeken múlik, elérhetik-e ezt a színvonalat.“ „Bátran állíthatom, hogy egyik vonatkozásban sincsenek gondjaink. Az állatgondozók hozzáállása kifogástalan, az eredményes telelést feltételező takarmánykészletünk mennyiség és minőség tekintetében is kielégíti az igényeket. Az idén hektáronként 55,2 tonna cukorrépánk termett, s ahol Ilyen a főtermény hozama, ott takarmánynak való melléktermékben sincsen hiány. A leveles répafej és a cukorgyári répaszelet gazdaságos hasznosítása, illetve a takarmánykészlet gazdagítása érdekében a kukoricatermő terület kilencven százalékáról begyűjtöttük a kórót. Olyan téli készlettel rendelkezünk, amely továbbra is garantálja a színvonalas és takarékos termelést. Mert természetesen a takarékosságra, is gondolunk^ A kukorica 7,2 tonnás átlaghozama pótolta a gabonaféléknél tapasztalt hiányt, tehát nem kényszertakarékosságról van szó. Viszont a társadalmi érdek úgy kívánja, hogy továbbra is tegyünk az önellátottság megszilárdításáért. Eddig literenkénti egy dekás abrakmegtakarítással termeltük a tejet, ezentúl sem fogjuk túllépni a normát.“ Október végén, amikor a CSKP KB 4.ülése az évi feladatok példás teljesítésére ösztönözte a mezőgazdasági üzemeket, az Agrokomplex nemzeti vállalat nagymegyeri üzemének madéréti gazdasági részlege már körülbelül ötvenezer literrel túlteljesítette évi tejeladási kötelezettségét. Mint említettük, a hasznossági szintet minden bizonnyal tartani tndiák, tehát az év végéig még több fízezer liter tejet tudnak szállítani terven felül. Pontnsabban körülbelül háromszázezer litert. Tisztelet és megbecsülés jár a példás feladatteljesítésért — vezetőnek és dolgozónak egyaránt! KÄDEK GÁBOR
