Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

1981. november 28.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

NAGYÍTÓ ALATT

és

Ésszerűség

gazdaságosság

A végeláthatatlan csallóközi rónán elgorombul az ősz végi szél, szilaj nyargalászó kedvének semmi sem szab határt. Most is dühösen vágja arcunkba az út porát.

Azt hinnők, ily cudar időben G a á I Sándor agrármérnök a 2250 hektáros nagymegyeri (Calovo) szövetkezet agilis elnöke az irodájában található. Kelelmesen csalódunk. A kapuőr újságolja, hogy épp ellenőrző körútra indult. Nosza, eredjünk a nyomába!...

Mielőtt a gépjavító-műhely előtt elhaladunk, frissen élesített ekevashalmon lépünk át. Odabent fehéren izzik a tűzbe dugott vas. A hegesztő pisztoly pákája ezernyi szikrát szór a félhomályba. Tovább kerülgetjük a részeire bontott gépeket, talajművelő eszközöket. Kisvártatva előbukkan a keresett. Az aki már az előző években, nagyon felelős tisztségben is derekasan helytállt, bizonyítja az ú' iránti fogékonyságát, s kamatoztatta felsőfokú szakmai-politikai tudását, mégpedig a nagy kiterjedésű CSILIZKÖZ szövetkezetben.

... A székházba jutva, asztalhoz invitál az elnök. Közösen boncolgatjuk, miként érvényesül az ésszerűség, a gazdaságosság, a tartalékfeltárás és hasznosítás; még pontosabban fogalmaza: hogyan igazodnak a leg utóbbi központi pártdokumentumok szabta helyzethez, a minden eddigi nél igényesebb társadalmi elvárások hoz?

SALAMONI DÖNTÉS

A központi intézkedések máris hatnak. Hogy fest ez a szóbanforgó szövetkezetben?

— Az ideihez hasonlítva — tájékoztat az elnök — az 1982-es évre 70 tonnával kevesebb marhahúst kell kitermelnünk.

Kissé meghökkent a közlés, hiszen a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése nem visszafogott. Kétkedésem eloszlatása végett az agrármérnök hozzáfűzi;

— Sajátos e tekintetben a mi helyzetünk. a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) korszerű szarvasmarha-hizlalda üzemelése ennyivel tehermentesíti szövetkezetünket.

Ez ily képpen érthető is, ám a tejtermelés továbbfejlesztésének lefékezése annál keveésbé. Merthát a nagymegyeriek az idei 2,5 millió liter tej kitermelését — a jövő évben — kétszázezer literrel szerették volna tetézni. Hiszen az idei cél: elérni a 4000 literes fejési hozamátlagot.

— Salamoni döntés született — közli az elnök. — Az 1982-es évre

2,6 millió liter tej kitermelése állapíttatott meg, amely az új éves tervben is szerepelhet. Ennél többet is termelhetünk, de teljesen önerőből, vagyis erőtakarmányra nem számíthatunk, kivéve a saját erőtakarmányforrásainkat.

FERMENTÁLÁS

Közben megvilágosodik a kép. Hiszen már eddig is tettek egyet, s mást az erőtakarmánnyal való célszerűbb takarékosság szakaszán. No meg aztán a kiváló szálas takarmánybázis is hozzájárulhat ehhez. A továbbiakban elmondja, miként élnek a tudomány vívmányai adta lehetőségekkel.

— Érdeklődésünkre — magyarázza szakavatottsággal — Balázs elvtárs, a Gellei (Holice) Gépállomás igazgatója ajánlatta: kipróbálhatnánk a szalma fermentálási módszerét. Szaktanácsát készséggel elfogadtuk: öszszesen két kazalnyi szalmát, 70 tonnányit fermentáltunk. Ez az eljárás nagyon előnyösnek mutatkozik, hiszen a vegyhatás nemcsak a cellulózt bontja, s teszi a szalmát könnyebben emészthetővé, hanem a 2,5 százaléknyi fehérjetartalmat 12,5 százalékra gyarapítja.

Nos, ha a fermentálás meghozza a várt eredményt — ennek gyakorlati felülvizsgálására csak ezután, kerül majd sor —, úgy a megyeriek a takarmányszalmára is kiterjesztik ezt a fehérjedúsító eljárást. Ezáltal kétségkívül előbbre léphetnek, ami a tömegtakarmánybázis minőségi javítását illeti. Habár a pelletgyártás (préselt takarmány) sokat segített a másodrendű, vagy hulladéktakarmányok hasznosítása vonalán, a fermentálás

jóval energiatakarékosabb, ami a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem lebecsülendő.

Ügy hiszem, a lehetőségek ezzel még távolról sem kimerítettek. Ha valóban bebizonyosodik a fermentálás vélt fehérjedúsító hatása-aránya, nagy mennyiségű szalma — beleértve a takarmányszalmát is — válhat a tömegtakarmánybázis részévé, s nem feltétlenül szükséges a takarmánytermő terület bővítése ...

ZÖLD ÜT AZ ÚJÍTÁSUKNAK

Lám, ott, ahol elébe akarnak lépni

az időnek, az emberi leleményességet,

Gaál Sándor efsz-elnök

Fotó: (-ká)

alkotóvágyat nem hagyják elsorvadni, sőt felkarolják, serkentik azt. S jól teszik! Miért? Mert olyan akűt problémák megoldása válik lehetővé, mint a jelen esetben.

Köztudott, hogy a mezőgépgyártás távoiról sem elégíti ki a mezőgazdasági üzemek egyre sokrétűbb és mind sürgősebb igényeit. így van ez a kukoricaszár-betakarításhoz szükséges géppel is. Gaál agrármérnök, szövetkezeti elnök szavai is ezt támasztják alá, miután a kukoricaszár hasznosítása felől érdeklődöm.

— Több mint félezer hektáron termesztjük a kukoricát. Sajnos a szárat a termőterületnek csak mintegy a feléről tudtuk besilózni, répaszelettel vegyítve. ,

— Miért nem az egészet?

— Technikai kérdés ez, mégpedig a javából. Járásunk csupán 10 Orkán; kapott a szomszédos Magyar Népköztársaságból. Ez édeskevés. Ebből nem juthat a járás valamennyi mezőgazdasági üzemének. Mi nem vártuk —■ sosem várjuk — amíg a sült galamb a szánkba repül! No meg az igazai megvallva, a szükség is cselekvésre késztetett bennünket. Szóltunk az újítóinknak, hogy a gordiuszi csomót mielőbb meg kellene oldani... Kérésünk nagy megértésre talált, újítóink rögvest mnnkához láttak — így az .elnök.

Elég az hozzá, hogy a már kiselejtezett SZK—4-es gabonakomhájnnak egyszeriben megnőtt az értéke, becsülete. Erre szerelték rá az újítók a maguk-eszkábálta gépet, amit sikerült is üzembe helyezniük. Mint a gyakorlat mutatta: jól bevált ez a gép, aminek nagy hasznát vették. Ha a kukoricaszár-betakarítást elősegítő gép gyártása központilag továbbra sgm nyer megoldást, úgy ismét az újítóké lesz a szó ... Készítenek még egyetkettőt, hogy az összes kukoricaszár hasznosíthatóvá váljék.

Még egy kisebb jelentőségű újításról is említést tett az elnök, amely ugyancsak a három János — Nagy, Végit és Pajor — újító leleményességét dicséri, valamint közvetlen munkatársaikat, akik a kivitelezést elősegítették. S ez nem más, mint egy már kiselejtezett tehergépkocsira (V 3S) szerelt hidraulikus rakodókar, ami lehetővé teszi egy munkaerő megtakarítását, hiszen a sofőr egymaga képes a tehergépkocsit szalmával megrakni, s kötél segítségével leüríteni.

ZÄESZÖ

Lám, csupán néhány gyakorlati példával hozakodtunk elő, s mégis, mennyire meggyőzően bizonyítja: új szemléletmód van nem csupán kialakulóban, hanem már terjedőben. Ez az út a jelenlegi megváltozott körülmények között a járhatóbb, előbbre vivő. A nagymegyeri szövetkezetben így lépnek elébe az időnek, s oldanék meg régóta vajúdott problémákat, küzdik le sorra az eléjük tornyosuló nehézségeket.

Helyénvalónak tartanánk, ha az újítók, ésszerűsítők száma tovább gyarapodna, s tökéletesedne anyagi érdekeltségük, ami továbbra se zárná ki a méltó erkölcsi elismerést. Ennek a leleményességnek és szocial’sta gondolkodásmódnak kellene széles körben tért hódítania a tagság körében, sőt más mezőgazdasági üzemekben is. A tudás, az alkotókészség így válhat valóban a fejlődést segítő termelőerővé, s lehet a kezdeményezések kiapadhatatlan forrása.

N. KOVÁCS ISTVÁN

Koránkelők, élenjárók

A példás Hegedűs házaspár

Bár még a munkakezdésig van kis idő hátra, ,a Lukanyényei (Nenince) Vörös Lobogó Efsz apátújfalusi (Opa tovská Nová Ves) telepén sorra érkeznek kerékpárjaikon a tehenészet dolgozói. Köztük a Hegedűs házaspár is: Imre és Mária, akik élenjáróknak számítanak. Közvetlen embereik. Munkatársaik szeretik, tisztelik őket. Minek köszönhetik jő eredményeiket? Elsősorban: emberségüknek, szorgalmuknak, állatszeretetüknek, sokéves, gazdag tapasztalataik hasznosításának. Személyes példamutatásuk, fegyelmezettségük hat a kis számú kollektívára.

— Jó eredményeik titka? — indítom a beszélgetést.

A férj nem tétováz a válasszal.

— Szeretni kell a. munikát, az állaokat. Nemcsak tudás, szív is kell ide. Jómagam már kiskoromtól legeltettettem, gondoztam, etettem az állatokat. Az évek hosszú során át az ember már az állatok viselkedéséből észreveszi, ha valami betegség kerülgeti valamelyiküket. A régi tapasztalatokat itt jól tudjuk hasznosítani a közösben.

Hamarosan kitudódik, hogy tavaly például 66 ezer literrel többet fejt ez a fejőkollektíva az előirányzottnál. Eevíz József és neje, a Tóth házaspár, Zoliéi Lászlóné, Péter István — ugyancsak Igyekvők.

— Sor kerül-e tapasztalatcserére, itt a munkaközösségben? — érdeklődöm tovább. Hegedűsné is bekapcsolódik beszélgetésünkbe:

— A fejőtársakkal együtt beszéltük meg a napi tennivalókat. Közösen keressük a lehetőségeket, mit hogyan lehetne könnyebben, jobban és eredményesebben végezni. Beszélünk a takarmány-problémákról, kutatjuk a gazdaságosabb etetés módszereit. Am nemcsak fejünk, négynaponként váltjuk egymást, ha elérkezik a legeltetési idény.

A férj közbeveti, hogy a takarmány

(A szerző felvétele)

kaszálásából, begyűjtéséből Is kiveszik a részüket.

— Munkafeltételeik?

— Hát azok bizony nem a legjobbak. Régi istállókban, korszerűtlen felszerelésekkel dolgozunk. így aztán sokkal több a munkánk, mint egy új istállóban... — érvel Hegedűs Imre, aki megemlíti, hogy hiányzik egy szociális helyiség, ahol megfelelő környezetben átöltözhetnének, vagy megtanácskozhatnák munkával kapcsolatos dolgaikat, problémáikat.

Jelenleg nagy építkezések folynak a szövetkezetben, remélhető, hogy sor kerülhet majd később a telep korszerűsítésére, felújítására.

— Helytállni, itt nem könnyű — formálok véleményt.

— Hát ami azt illeti, vannak ettől jobb, kedvezőbb munkahelyek is — veti ellen az asszony. — De mi már megszoktuk a koránkelést. Hajnali négy óraikor már az istállóban vagyunk. Aztán itt hétnapos a hét: a teheneket naponta kell etetni, gondozni, fejni.

Majd Hegedűs Imre érvel ismét:

— Itt állandóan „le van kötve“ az ember... Még a labdarúgó-mérkőzésre sem mehetek el vasárnap, pedig az nagyon érdekel.

— Szórakozás, kikapcsolódás?

— Arra már nemigen jut idő. Aki korán kel, annak korábban is kell lefeküdnie, hogy frissen, kipihenten végezhesse másnap a munkát... Node, azért a társasktrándulást nem szalasztjuk el: évente megyünk valahová, Tavaly például Bulgáriában és a magyarországi Egerben jártunk. Napközben azért van egy-két szabad óránk. A tétlenséget nem ismerjük: akad tennivaló a szőlőben, a háztartásban.

Hát igen! A Hegedűs házaspár és fejötársai megszokták a becsületes, jó munkát. Eszerint dolgoznak a munkahelyükön és otthon is.

Böjtös János

> «$♦ *> «$♦ ♦> «$♦ «$* ♦♦♦ ♦> ♦$* «$♦ «$♦ «$♦ ♦♦♦ ♦> ♦$* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »i* ♦♦♦ *** «$» ♦♦♦ «$♦ .♦« „j„«

Hajdanában mocsár és láp vette körül Zemplént. Jobbára csak egy oldalról, csónnakkal lehetett megközelíteni. Ä régi szájhagyomány szerint: „Zemplénben van a világ vége“. Vagyishogy, istenhátamögötti település.

Zamba János, a hnb-elnök nem osztja ezt a véleményt. A falu múltját röviden így ismerteti:

— Zemplén — Bodrogköz legrégibb települése. Hatalmas földvárát a Bodrog vette körül. Az 1200-as években az Andrássy gróf családjának birtokaként tartották számon. Említésre méltó a falu mezőváros-volta: 1666-ig itt tartották a megyegyűléseket. Híres kirakodó-vásáraira jómagam is jól emlékszem: Homonnától (Humenné) egészen Nyíregyházáig sokezren jártak ide. Nagy üzleteket kötöttek it a kupecek, kereskedők...

No meg a régi feljegyzések szerint Árpád fejedelem Is járt itt.

A régészek az 50-es évektől kezdve végeznek ásatásokat a falu határában. Andel Karol régész állítása szerint sikerült feltárniuk Almos vezér sírját (ez azonban még nem hitelesített, tisztázása nem zárult le!). Anynyi azonban tény, hogy az itt feltárt régészeti leletek rendkívül nagy értékűek. t

A zemplénieknek nem csupán a földművelés nyújtott megélhetést, hanem a halászat és a méhészet is jó jövedelemkiegészítésül szolgált. Szorgos, dolgos emberek hírében álltak. Szívósak, egészségesek voltak, nyolcvan-ikilencven éves kort is megéltek.

MÜLTBÖL A JELENBE

Jól öltözött emberek igyekeznek a

vegyesboltba.'

— Ez csak afféle reggeli bevásárlás — mondja Sütő Lajos bácsi, aki hat gyerekeket nevelt fel. Mindanynyian a mezőgazdaságban dolgoznak

és jól élnek — Nyugdíjas vagyok, hát erre is telik az időmből. Különben a ház körül akad elég tennivaló naponta. A kiskertben megterem a zöldség, gyümölcs. Van baromfi, sertés, hát jól kijövünk.

Tóth Ferenc, az állami gazdaság traktorosa. A munkáról, a szabadidőről esik szó.

— Dologra neveltek engem. Számomra idege na tétlenkedés. A munkaidó után is találok mindig tennivalót.

is már az új igények szülték, helyi és járási hozzájárulással. Megépült a hnb-épület, az új művelődési ház, a könyvtár.

S MIT MONDJUNK MÉG?

Az állami gazdaság üzemi konyhát létesített, s nem lett igazuk a tamáskodóknak, akik azt hajtogatták: „Nem megy oda senki...!“

A falu két szép parkját a tömegszervezetek tagjai gondozzák. A tár-Falu a Bodrog árterében

Valahogy az utóbbi időben csökken a falu lélekszáma. Még nem is oly régen 731 lelket tartottak nyilván, ma pedig jő, ha 430-at. Mivel magyarázza ennek okát Zamba hnb-elnök?

— Tudja, nagyon nehéz volt Itt a helyzet. Az 1949-ben alakult szövetkezetei, amelynek valaha elnöke Is voltam, az állami gazdasághoz csatolták. A gyakori árvizek miatt csak közepes eredmények születtek. Sokan elmennek a faluból tanulni, de viszsza már annál kevesebben jönnek. Letelepülnek a városokban. Ez érthető, hiszen a családalapítö fiataloknak házhelyeket nem mérhetünk ki, engedélyt is csak a régi házak átépítésére adhatunk.

Mindamellett, nem annyira borongós a helyzet. A falu határában épülő védőgát mentesít majd az árvízveszélytől. Bekötőút épül Cékére, ami a járási székhelyre jutás útját rövidíti le. Ugyancsak új üt épül, amely összeköti a falut Szőlőskével (Viniőky). A vezetékes ivóvizet, amely nagyon egészséges, ma már 138 család issza. Van itt vegyesbolt, élelmiszerüzlet, húsbolt, vendéglő. Az óvodát

sadalmi munka nem idegen a lakosok részéről: díszcserjéket, fákat ültettek, virágágyásokat létesítettek, az utak, járdák aszfaltozottak. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is bekapcsolódnak a faluszépítésbe.

A hnb-elnök sorjázza, mi épül, s ml a terv, a szándék.

— Két buszvárót építünk. Szeretnénk a vizet kivezetni a temetőhöz. Az utak portalanítását, a járdák építését tovább folytatjuk. Létesítünk egy lőteret. Dicséretet érdemel a Honvédelmi Szövetség alapszervezete: nemrégiben jól sikerült, nagyszabású motorversenyt rendeztek, nemzetközi részvétellel. Ugyanilyen elismeréssel szólhatok a tűzoltókról, a vöröskereszt-szervezet tagjairól (önkéntes véradás, gyógynövénygyűjtés), s a fiatalok is bekapcsolódnak a közérdekű munkába.

Méltóképpen ünnepelték meg a Nagy Október 64. évfordulóját, s készülődnek a falu felszabadulásának 37. évfordulójára, amit november 30-án tartanak. Sajnos, az ünnepségre szóló meghívásnak nem tudok eleget tenni... Máshová szólít a kötelesség.

A CÉL:

A JOBB IGÉNYKIELÉGlTÉS

Oda kell még mindenképpen figyelnem Zamba Mihálynak, az állami gazdaság agranőmusának és pártelnökének szavaira, aki azt hangsúlyozza, hogy az a céljuk: egész éven át munka- és kereseti lehetőséget biztosítani a dolgozóknak.

— Mi, a gazdaság kommunistái

azon fáradozunk, hogy a fiatalok szórakozási, kulturális igényei .jobban kielégüljenek, ne vágyjanak el a városba. Ugyanez érvényes az értelmiségi fiatalokra. Azt hiszem, ez a probléma megoldódik: már szépen berendezett ifi-klub áll a rendelkezésükre. Ez azonban még nem minden __

Elbeszélgettem a lakosokkal. Megtudtam: nagy a felbuzdulás, ami a háztáji termelést Illeti. Örülnek az adóztatás megszüntetésének. Az idén is eladtak a közellátás javára 18 ezer tojást és 130 hízólibát, szerződéses alapon. Ám jó lenne, ha a víziszárnyas-tenyésztésre is nagyobb lehetőség adódna, azaz, hogy a felvásárlásra! Mert a helyi adottságok erre nagyon kedvezőek. Üdvös lenne, ha az illetékes szervek jobban felfigyelnének áz ilyen kezdeményezésre, kínálatra!

Zemplént a Bodrog körülöleli. Nagyon sok városi ember megirigyelhetné ezt a szép 'környezetet, mint kellemes kirándulóhelyet.

— Azon munkálkodunk — mondja

búcsúzáskor Zamba elvtárs, a hnbelnök —, hogy falunk valamennyi lakója, és az ide látogatók otthonosan, jól érezzék magukat. Az őslakók ne vágyjanak el innen, s az idegenek jó hírünket költsék. (illés)

4