Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN Az előző hónapokban már fel­hívtuk a kertészkedők figyel­mét arra a csöppet sem örven­detes tényre, hogy az idei alma és körte sajnos nem lesz jól tárolható. Most hangsúlyozni szeretnénk ezt a megállapítást, s egyúttal javasoljuk, hogy sen­ki ne tároljon otthon a kelleté­nél több gyümölcsöt. Nagyon fontos, hogy télire valóban csak egészséges gyümölcsöt rakjunk el, és minden korábbi­nál nagyobb figyelmet szentel­jünk az optimális tárolóházi fel­tételek megteremtésének. Ha elmulasztottuk a válogatást, most feltétlenül kerítsünk sort rá. A férges, sérült, nyomódott gyümölcsöt mielőbb fogyasszuk el, illetve dolgozzuk föl (re­szelt alma, kompót, must, alma­bor). A tárolót kizárólag éjsza­ka szellőztessük. A gyümölcsösben szüret ntán is bőven akad tennivaló. A fák­ról mielőbb távolítsuk el a gyü­mölcsmúmiákat, terítsük el a szerves trágyát, és amikor a lomb nagyobb része már lehul­lott, vegyük kézbe az ásót. A Jó kertészkedő gyakran felteszi magának a kérdést, vajon meg­felel-e a fáknak az alkalmazott tápanyagpótlás, melyik műtrá­gyából kellene többet vagy ke­vesebbet juttatni stb.? A kér­désre könnyen választ kapunk, ha talajmintát veszünk és el­küldjük laboratóriumi elem­zésre. Az ásónyomnyi termőré­tegből — lehetőleg több hely­ről — összegyűjtött mintából fél kilót kell elküldeni a labo­ratóriumba. Ha a gyümölcsös talaja nem egyöntetű, inkább több mintát küldjünk, mind­egyiket számmal megjelölve, így tökéletes képet kapunk ker­tünk talajának táperejéről. A laboratóriumok többsége száraz mintát kér, ezért a földet aján­latos otthon megszárítani, a na­gyobb rögöket összezúzni. tennivalók Elemzésre többek között a Központi Mezőgazdasági Ellen­őrző és Vizsgáló Intézet labora­tóriuma is vállalkozik. A min­tát a következő címre kell kül­deni: Ústredný kontrolný a skúšobný ústav pofnohospodár­­sky, I. oddelenie, Matúškova ul. 21, 88123 Bratislava. Szívesen veszik, ha egy-egy alapszerve­zet egyszerre több összegyűj­tött mintát küld vagy visz a la­boratóriumba. Igényelni lehet a talaj kémhatásának (pH-ér­­ték), illetve a legfontosabb ele­mek (P, K, Ca) mennyiségének megállapítását. A laboratóriumi vizsgálat eredményének isme­retében a tavaszi műtrágyázás­sal a kívánt egyensúly helyre­állítható. Egy talajminta kivizs­gálása kb. ötven koronába ke­rül. Lehet, hogy sokan drágá­nak tartják ezt a szolgáltatást. De gondoljunk csak bele: mi­lyen hasznot jelent, ha a talaj táperejének ismeretében a mű­trágyát nem adagoljuk túl, de a választék biztosításával meg­adjuk a növényeknek, amire szükségük vanl Tény, hogy a szuperfoszfátot és a kálisót most ősszel kell kijuttatni, amikor az elemzés eredményét még nem ismerjük. Viszont ha most pontos feljegy­zést vezetünk a tápanyagpőtlás hogyanjáról, később könnyen kiszámíthatjuk, a mintavétel óta milyen változás történt és tulajdonképpen milyen táp­anyagpótlást kell végeznünk tavasszal. Figyelem! Ásás ntán a talajt ne gereblyézzük, ne simítsuk el, mert akkor csak kevés téli csapadékot képes befogadni s ennek magunk látjuk kárát. A kiöregedett vagy nem ked­velt gyümölcsöt adó fákat most kell kivágni, kiásni. Nagyon fontos, hogy a fiatal csemeték­nek legalább egy méterrel tá­volabb készítsünk gödröt, ne közvetlenül a kivágott fák he­lyére ültessük őket. Továbbá: a kivágott fák után lehetőleg más gyümölcsfajt ültessünk, hogy elejét vegyük az előbb­­utóbb fellépő talajuntságn ik. Almástermésűek után csonthé­jast kell telepíteni, és fordítva. A fagyok beáltáig bátran tele­píthetünk, de később már nem tanácsos, mert a fiatal cseme­ték gyökérzete könnyen megfá­zik. Javasoljuk, hogy kertészke­­dóink kizárólag elismert fa­iskolából származó, fajtamegje­löléssel ellátott csemetéket te­lepítsenek. Most telepíthetünk bogyóso­kat (egres, ribizli, málna) is. Bizonyára mindenki megfi­gyelte, hogy az idén nagyon el­szaporodtak a mezei pockok és az egerek. Kártételüket min­denképpen meg kell előzni. A rágcsálók a tél közeledtével behúzódnak a kamrákba, pin­cékbe, és lehetőség szerint a gyümölcstárolőkba. Ezért már most ajánlatos lerakni a mér­gezett csalétkeket, például a lucemalisztből készített, cink­­szulfidot tartalmazó Stutox gra­nulátumot. A danaszerdahelyi (Dnn. Streda) járásban régi — és főleg hasznos! — hagyomány, hogy a kertészkedők és kiséllattenyésztők közérdekű munkálkodásának eredményeit bemutató kiállí­tásokat — többnyire szervezett formában — a tanuló ifjúság is meglátogatja. Ismerkednek a leinőttek munkájával, bogy megkedveljék, a egyszer folytassák apáik hasznos kedvtelését Ha kedvünk tartja, a nagyobb gyümölcsösben t— a kajszi és az őszibarack kivételével —< megkezdhetjük a ritkító met­szést. A sebeket fémmentes olajfestékkel kell lezárni. BELUCZ JÄNOS agrármérnök, a mezőgazd. tudományok kandidátusa • A SZŐLŐBEN Szüret után kezdjünk hozzá a hiányzó tőkék pótlásához. E célra kötött talajon elsőosztó­­lyú, erős gyökérzetü, Jól fejlett oltványokat használjunk. Immu­nis homoktalajon, a sajátgyö­­kerü ültetvényekben gyökeres vesszővel, bujtással vagy dön­téssel pótolhatjuk a hiányzó tőkét. Az új szőlő telepítéséhez alaposan készítsük elő a talajt. A kiszemelt területről távolít­­sunk el minden olyan anyagot (szemét, gyom, öreg, fertőzött gyümölcsfák stb.), amelyek gá­tolják a telepftási munkát, és a jövőben csökkentenék a nö­vényvédelem hatékonyságát. A tisztogatást mély talajforgatás és bőséges trágyázás kövesse. Ajánlatos laboratóriumi talaj­­vizsgálatot végeztetni, mert az eredmény Ismeretében köny­­nyebb a legmegfelelőbb fajta­­összetétel megválasztása, illet­ve a feltétlenül fontos táp­­anyagszint biztosítása. Ne fe­ledjük, hogy most, a talajforga­tás során kiváló alkalom kínál­kozik arra, hogy a foszfor- és kálium-műtrágyát a gyökérző­­nába juttassuk, mégpedig tarta­léktrágyázás formájában, több évre szóló adag felhasználásá­val. A foszfor és a kálium las­san oldódik, későbbi adagolás esetén csak későn jut el a gyö­kérzónába. Forgatáskor leg­alább hat-nyolc mázsa érett istállótrágyát ts ajánlatos be­dolgozni a szőlő alá áranként. Telepítésre csak államilag minősftett és elismert oltványo­kat érdemes vásárolni. Min­denkor ügyeljünk arra, hogy a megvásárolt oltványnok az ál­lami szabványnak megfelelő, erős gyökérzettel, beérett haj­tásokkal rendelkezzenek és egészségesek, vírusoktól, atkák­tól mentesek legyenek. Ne fúró után, inkább ásóval készített gödrökbe telepítsünk, s a gyö­kérzetet ennek megfelelően vágjuk vissza. Ha nem ültethe­tünk azonnal, akkor az oltvá­nyokat ideiglenesen vermeljük el, nehogy a gyökérzet kiszá­radjon. A termőszőlő trágyázását a hozam nagyságának figyelem­­bevételével kell meghatározni. A felszántott vagy felásott so­rok közé, mélyen a barázdába szórjuk a szerves trágyát, a foszfor- és káliumtartalmú mű­trágyát, majd vékonyan földel­jük el a barázdát, hogy kisebb legyen a tápanyagveszteség. A tavaszi fertőzés megelőzé­se céljából a lehullott leveleket ásuk be vagy gyűjtsük össze és égessük el. így elejét vehetjük a szőlőorbánc, illetve a fakő­­rothadás fellépésének, csök­kenthetjük a peronoszpóra, va-2 tennivalók lamint a liszttinrmat kártételét. Ezt a munkát semmi esetre ne hagyjuk tavaszra! A tavasszal készített és be­iskolázott oltványokat szedjük föl lombhullás után. Kiterme­léskor (ásás) nagyon ügyel­jünk arra, hogy a gyökérzet ne sérüljön meg, ne szakadozzon el. A kitermelt oltványokat gondosan osztályozzuk és faj­ták szerint kötegeljük. Amire szükségünk van, azt azonnal telepítsük el, a többit mielőbb értékesítsük, esetleg gondosan tároljuk, nehogy a gyökérzet kiszáradjon vagy fagykárt szen­vedjen. Ha befejeződik az erjedés, két-három bét múlva fejtsük le az újbort. Ne hagyjuk sokáig a seprőn, mert az tele van Ide­gen anyagokkal, amelyek köny­­nyen bomlásnak indulhatnak, és káros utőerjedést idézhetnek elő. Ha valamilyen rendelle­nességet észlelünk az újborok­nál, akkor kénezzünk vagy vé­gezzünk zselatin-csersavas de­rítést; Az újborok állékészsé­­gét egy hektoliterhez adott 30—50 gramm Deriton alkalma­zásával fokozhatjuk. A fejtett borokat ne hagyjuk darabban! A bordók, egyéb tárolók min­dig legyenek tele. A maradékot demizsonban tárolhatjuk, így mindig lesz miből feltölteni a hordókat. Az újbor minőségét hetente ajánlatos kóstolással ellenőrizni, hogy szükség ese­tén azonnal orvosolhassuk a bajt. Az ájborok számira igyekez­zünk megteremteni az optimá­lis pincehőmérsékletet. Leg­megfelelőbb a 10—13 C fokos környezet. A pincében légköb­méterenként égessünk el (rend­szeres időközökben) egy-egy azbeszt kénszeletet. Ezzel ele­jét vehetjük a penészgombák elszaporodásának. VARGA JÓZSEF A VIRÁGOK KÖRÜL Ha az időjárás megengedi, folytassuk az ásást és az ülte­tést. A gödrök ásásakor ügyel­jünk arra, hogy a felső termő­réteget ne keverjük össze az alsó terméktelenebbel. Tegyük félre, és ültetéskor majd ezt juttassuk közvetlenül a gyöke­rekhez. A gödrök aljára ne fe­lejtsünk el szerves trágyát (a gödör nagyságától függően 1—5 kilogrammot) szórni. Ha a növényt elültettük, és félig betemettük a gyökérzetet ebbe a szintbe is juttassunk a szer­ves anyagból. A gödröt teljesen betemetve, a növény tövét fel­­kupacolva hagyjuk tavaszig. A nagyobb fát, cserjét ajánlatos támasztékkal ellátni, mert amíg a gyökér nem köti a növényt a talajhoz, a szélvihar könnyen kimozdíthatja a helyéből. Ha a vásárolt növényeket nincs mó­dunk azonnal elültetni, a gyü­­mőlcsoltványokhoz hasonlóan vermeljük, sekély árokban. Megkezdetjük az esedékes fatisztítási és ápolási munká­kat. Ha farontó gombákat talá­lunk, úgy vágjuk le, hogy az egészségesnek látszó részből is távolítsuk el 1—2 centiméter­nyit. A sebet oltóviasszal, fém­mentes olajfestékkel kezeljük. A kerti dísznövények néme­lyike takarást igényel. Ilyenek pl. a díszfüvek. Ezek szárát össze kell fogni, szorosan ösz­­szekötni, hogy a téli csapadék ne jusson a tövébe és ne rot­hassza. Gyékényből, nádból vagy más anyagból emeljünk sátrat az érzékeny növények köré. Ahol van fenyőgally, az is felhasználható a növények vé­delmére. A szél és a téli nap­sütés ellen elsősorban az újon­nan ültetett örökzöldeket, fe­nyőket kell óvni. Legjobb, ha tartórácsot építünk, és ezt fe­nyőgallyal fedjük. Az örökzöl­dek, dísznövények takarására semmi esetre se használjuk tel a gyümölcsfákról, bokrokról le­hullott lombot. A károsltók itt áttelelnek és tavasszal újabb károsdást idéznek elő. A bokorrőzsákat visszavág­juk, tövükhöz földet kupaco­lunk, hogy a fagytól védve le­gyenek. A rózsafák koronáját lehajtjuk és elföldeljük. Az öre­gebbek koronáját, melyek már nehezen hajlíthatők, szalmába, zsákba burkolva védjük a téli fagyoktól. Semmi esetre se hasz­náljunk erre a célra fóliát. A rózsák közé szórjunk szerves és műtrágyát. Hasonlóan trá­gyázzuk az évelő növényeket és a füves területet is. A búzavirág teltvirágú fajtáit még novemberben is vethetjük; virágzásban megelőzik a kora tavaszi vetésűt, ráadásul el­nyújthatjuk a virágzás időtar­tamát. Időnként ellenőrizzük a táro­lóhelyen teleltetett virághagy­mákat és gumókat (kardvirág, dália, begónia). Szobanövényeink számára készíthetünk ablakszekrényt vegy üvegszekrényt. Különösen megfelelő ez a párás, félárnyé­kos, mérsékelten meleg kör­nyezetet kedvelő növények szá­mára. Ha növényeink mégis a száraz levegőjű, központi fűté­­ses lakásba kerülnek, akkor sokat kell öntözgetni, perme­tezni, és a fűtést is szabályozni kell. Fokozott figyelemmel szellőz­tessük a lakást. Szobanövé­nyeink Ilyenkor nagyon érzé­kenyen reagálnak a közvetlen rájuk áramló levegőre. Soha ne csináljunk huzatot! Ennek sár­­gulás, levélhullás lehet a kö­­vbetkezménye. Öntözésre szobahőmérsékletű, lágy vizet használjunk. Általá­ban 3—5 naponként (a kaktu­szokat ritkábban) kell öntöz­nünk. Egy-egy alkalommal az egész földlabdát nedvesítsük át, de víz ne follyon ki a cse­répből. A túl sok és túl kevés öntözővíz egyaránt káros. A karácsonyi kaktuszt és a amarilliszt ilyenkor már gyak­rabban öntözzük. Ugyancsak legalább hetenként egyszer lo­csoljuk meg a hajtatásra cse­répbe ültetett virághagymákat (tulipán, jácint, krókusz). HUSZÄR MARGIT agrármérnök A színvonalas bemutatókon nem csupán nézelődni, gyönyörköd­ni lehet, de alkalom nyílik a barátkozásra, beszélgetésre, ta­pasztalaink kölcsönös kicseré­lésére is. Így válik eredménye-3 sebbé, hatékonyabbá a mun­kánk, s az égési kertbarátmoz­galom Fotó: -bor SZÖVÁ TESSZÜK A Szabad Földműves hasábjain gyakran talál­kozunk a háztáji állat­tartás népgazdasági Je­lentőségét hangsúlyozó, a szerződéses állattartás­ra vállalkozók közhasz­nú etvékenységét mélta­tó írásokkal. Mi tagadás, többen éppen ezeknek a soroknak a hatására, és persze a tenyésztőtár­sak sikerein felbuzdulva kezdtünk szerződéses nyáltenyésztéssel foglal­kozni. Az utóbbi időben nagyon szép eredménye­ket értünk el az állo­­mányfejlesztésben, vala­mint az önként vállalt értékesítési kötelezettsé­geink teljesítésében. A nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági VáUalat jő partnerként mutatko­zott be, rendszeresen reagált a jelzéseinkre, a mindig időben elszállí­tott a vágóérett állato­kat. Most sajnos problé­mákkal küszködünk. A felvásárlók utoljára Jú­liusban jártak nálunk, azóta felénk se néznek, hiába sürgetjük őket. Pe­dig legalább ezerbétszáz pecsenyenyulat kellene, illetve kellett volna már régen elszállítani! Több tenyésztőnél ötven-hat­­van vágóérett állat várja sorsa beteljesülését. Bíz­tunk a szóban, s. most magunkra maradtunk a problémáinkkal. Meddig várjuk még a felvásárló­kat, mennyi takarmányt etessünk még fel felesle­gesen? Fennhangon hir­detjük, minden gramm takarmányt ésszerűen kell hasznosítani. Hál ilyen körülmények köze­pette nehéz ésszerűség­ről beszélni, mégha ház­táji termelésről van is szó. Mivel a buzdító-nép­­szerúsitő szavakat e lap hasábjain olvastuk, u­­gyanitt tesszük fel a kérdést az illetékesek­nek: Kell-e még a pecse­nyenyúl, s ha igen, mi­kor lesz végre felvásár­lás? Az SZKSZ deméndii (Demandice) alapszervezetének 120 nyulásza nevében: Be lányi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom