Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-03 / 40. szám
л-Я 'S* u a eddig nem került rá sor, ■■ október elején feltétlenül kezdetót veszi a tyúkok vedlése. Legtöbb ideje, hogy kiválaszszuk a továbbtartásra szánt egyedeket. Még ma is előfordul, hogy a gazdasszony a legkezesebb, a neki legjobban tetsző állatokat hagyja meg „magnak“. A gyakorlat azt mutatja, általában a legtetszetősebb tyúkok a legrosszabb tojástermelők. Milyen alapelvek szerint válogasson a hozzá nem értő kistenyésztő? Hadd segítsünk néhány tanácsai. Ha a jércének a lába (csánk fölött) X állású, vagy ha a tojónak való lábai között (combban) nem fér el egy nő nyitott tenyere, az állatot gondolkozás nélkül ki kell selejtezni. A termelő tyúlkokat étvágy szerint (ad libitum) etessük, a hústípusű tyúkoknak (3 kg élőtömeg esetén) naponta 17 dkg táplálékra van szükségük. Ha a tojásrakás meghaladja a nyolcvan százalékos intenzitást, a napi adagot 19—20 dkg-ra növeljük. A pecsenyecsibéket a megengedhető legkisebb szálláshelyen kell elhelyezni, naponta három Ízben kell őket etetni, ha módunkban áll, akkor speciális táppal. Ha erre nincsen lehetőség, akkor házilag készített keveréket ajánlunk: például 30 °/o kukoricadara, 10 % korpa, 20 % főtt burgonya és 40 % búzadara. Kiegészítő gyanánt 5 % hús- vagy hallisztet, esetleg 20 % írót vagy 35 % savót adagolhatunk. S ha módunkban áll, akkor természetesen állati belsőségeket, mégpedig főzve. A háztáji állattartók közül sokan mondogatják, hogy szívesen tartanának gyöngytyúkot, de adottságok híján kénytelenek lemondani róla. A gyöngytyúk köztudottan igénytelen, a betegségeknek jól ellenáll, jó repülőkészséggel rendelkezik, kiváló élelemkereső, a félvad tenyészetekben is kitűnő eredményt nyújt. Ebből ered, hogy hazánkban a külterjes tartási forma honosodott meg, s közben megfeledkeztünk arról, hogy a gyöngy tyúk az intenzív tenyésztést is jól tűri, elviseli az ólazást, illetve a ketrecben tartást is. A pulykáknál tizenhat-tizennyolc hetes korban már felismerhetően kialakul a másodla gos ivarjelleg. A két ivar kö zött ebben az időben — típus tói függően — akár 1—2 kilo grammos eltérés is lehetséges. A kakasok fején, nyakán levő bőrképletek kifejezőbbek, élénk színűek. Ha októberben rosszabbra fordul az időjárás és a pulykák nem mehetnek ki a legelőre, a napi takarmányadagjukhoz apróra vágott (szecskázott] zöldtakarmányt is kell adagolni. A selejtezésre érett tojókat hizlalni kezdjük. Legjobb, ha korlátozott mozgási lehetőséget nyújtó kifutóban helyezzük el az állatokat. Viszont ne feledjük, hogy hizlalás idején a pulyka nem tűri el a teljesen zárt szállást. A hízó állatokat tejjel kevert darából, aromatikus zöldségből, főtt és nyers magvakból álló takarmánnyal etetjük. A kacsatenyésztés akkor jövedelmező igazán, ha olcsón megoldjuk a takarmányozást. Ennek egyik feltétele az állati és növényi eredetű táplálékot nyújtó vízfelület. A tenyészkacsák részére nélkülözhetetlen a takarmánygabona, a növényi hulladék, a mezőgazdasági melléktermék, és persze a zöldtakarmány. A napi adag két rész korpából, egy rész kukorica- vagy zabdarából, és egy rész lucernalisztből állhat. Most már véglegesen el kell döntenünk, melyik egyedeket hagyjuk meg továbbtartásra. Legjobb, ha a régi szokásokra hagyatkozunk, és a „bőfenekü“ jércéket válogatjuk ki erre a célra. A gácsérok másodlagos ivarjellegét alaposan szemügyre kell venni; a tenyészhímek feje legyen nagy, szeme tiszta, a faroktollak közül legalább kettő félhold alakban görbüljön vissza a törzs irányába. A fejlődésben visszamaradt, Szlovák fehér lúd Košík Ján Lú£ny Dvor-i tenyésztő állományából Fotó: —bor ban megfigyeltem, hogy a ju hók járás közben erősen bólo gatnak, sántítva baktatnak. En nek a büdös sántaság az oka A betegséget a gennykeltő bak tóriumok idézik elő, amelyek előbb a csülökhasadék vagy a sarokvánkosok fájdalmas duzzanatát okozzák, később a bőrön savós kiszivárgás, majd elhalás figyelhető meg. A gyulladás átterjedhet a ikörömirliára, s a szaruanyag a baktériumok hatására bűzösen feloldódik. A kórokozó a sárrögök horzsolása vagy a trágyalével átitatott alom révén jutnak a testbe. Onámítás, hogy vannak gyógyszerek, amelyekkel elég bekenni a lábvégeket és biztos a hatás. Az ajánlott gyógyszerek valóban megölik a beteg testrészen található kórokozókat, de a szövetek mélyébe nem hatolnak be. Marad tehát az egyedi kezelés. Szaktanácsot a körzeti állatorvosok adhatnak. A háztájiban tartott kecskék zöme egyelőre nem bizonyos kitenyésztett fajtához tartozik, inkább a rendszertelen párosításból származó jobb-rosszabb utód. Külföldön a tervszerű terossz kondíciójú ludak töméses hizlalásra alkalmatlanok. Az állatok nyelőcsöve legyen kellően kitágulva, hogy az esetleges gépi tömést is jól elviseljék és már a tömés első hetében minél több kukoricát fogyasszanak. Tömésre csak egészséges állat való, mert a kukoricával történő kényszerű táplálkozás (tömés) ugyancsak megviseli az állatot. A lúd általában nem igényel zárt szálláshelyet, hőmérséklettel szembeni igénye csekély. Különösen vonatkozik ez a hízókra, hiszen a mesterséges táplálás következtében tetemes mennyiségű hőtől kénytelen megszabadulni. Ojabban terjed a tömőtölcsér használata. A hizlalás átlagos időtartama az idősebb állatoknál 26—28, az idei ludaknál 20—22 nap legyen. Továbbtenyésztésre csak a tavaszi és nyári költésből származó fiatal galambokat érdemes meghagyni. Ezeket időben gyűrűzzük. A nyúltenyésztésben a tenyészmunkát nem szabadna formalizmussal, különösképpen a rajzolatok kérdésével terhelni. A hústermeléssel foglalkozók esetében a kiválasztást elsősorban a termelőképesség és az életrevalóság alapján kéne irányítani, de szem előtt kell tartani az egészségi állapotot, a szaporaságot, a kiegyenlítettséget stb. is. nyészmunka hatására határozott típusok alakultak ki. Nálunk a figyelem a szánentáli fajta felé fordul. Szőre hófehér, sima és rövid; a nőstény tömege 45—55, a baké 60^-80 kg. A legjobb tejtermelő (évi átlagban hatszáz liter). Minthogy nálunk a kecskét elsősorban tejtermelési céllal tartják, leghelyesebb fajtatiszta szánentálit tenyészteni vagy a fehér parlagit szánentáli bakkal keresztezni. Az asztali értékelés kisáUattenyésztőink munkáját segíti Több kistenyésztő állományá-Keszi Molnár Ferenc 1 KÁDEK GÄBOR felvétele Barton (Bruty), az érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik peremközségében idestova kél évtizede működik — váltakozó eredményességgel — a Szlovákiai Kisá Haltenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Általános vélemény, hogy a szervezet megalakulásáért és tevékenységének fellendítéséért a kezdeti időszakban a baromfitenyésztők tettek a legtöbbet. Ugyanakkor az emberek azt sem hallgatják el, hogy tulajdonképpen a kecsketenyésztőknek köszönhető, hogy a szervezet ma is működik, s hogy a mozgalom szószólóinak maroknyira zsugorodott közössége — országos viszonylatban is elismerést kiváltó eredményeket felmutatva .— tovább szorgalmazza az egyéni és társadalmi szempontból egyaránt fontos és előnyös háztáji állattartás fellendítését. — Községünkben a kisállattenyésztők hatvankettőben tömörültek alapszervezetbe — említette Bréda János, a szervezet elnöke. — Igaz, mindöszsze harmincnyolc főről volt szó, de a kis közösség eredményei felrázták az amúgy is gazdag állattartási hagyományokkal rendelkező falu lakóit. Az alapszervezet tagjainak száma kis időn belül százharminc főre gyarapodott. Az igazsághoz tartozik, hogy akkortájt nem okozott különösebb nehézségét a tagtoborzás, hiszen fénykorát élte a háztáji tojástermelés. Azután kimondták, hogy a korszerű nagyüzemi termelésre kell bízni az önellátottság megalapozását. Egyszeriben senkinek sem kellett a háztájiban megtermelt tojás, megszűnt a tenyésztőknek nyújtott támogatás. Következésképpen elnéptelenedtek a baromfiudvarok, és alaposan megcsappant a szervezett állattartás iránt érdeklődők száma. A kedvezőtlen felvásárlási árak miatt visszaesett a juhtenyésztés. Ekkor már tulajdonképpen csak a kecsketenyésztők tartották életben a szervezetet. Volt, aki megmosolygott bennünket, mások csak legyintettek, ha a kecskékről esett szó. Azóta változott a helyzet: a legyintőkből közömbös szemlélők, a mosolygókból tenyésztőtársak vagy irigykedők lettek. Szlovákiában kevés községben van a kecsketenyésztésnek olyan hagyománya és sikere, mint Barton. A kisállattenyésztők negyvenegy fős szervezetének tizenkilenc tagja foglalkozik kecsketenyésztéssel. Mégpedig nem is akármilyen szinten. De erről hadd beszéljen inkább a szervezet elnölke, aki maga is szép sikereket ér el ebben a tenyésztési ágazatban. — Törzskönyvezett nemesített fehér kecskéket tartunk, bevezettük a hasznossági ellenőrzést és rendszeresítettük az állatorvosi felügyeletet. A tejet elsősorban öneliátási céllal termeljük, de azért eladásra is jut belőle. Ennek elsősorban az anyukák örülnek, mert nem ritkaság, hogy orvosi előírásra vagy javaslatra egyik-másik gyereknek sok kecsketejet kell fogyasztania. A tenyészállatokat viszont kimondottan értékesítési céllal neveljük. Augusztus derekán minden évben hivatalos — országos jegyzékben is jelzett — tenyészállatvásárt rendezünk, és további áilatvásárckon is részt veszünk. • Milyen eredménnyel? — Az állatvásárokon elért eredményeinkkel általában elégedettek vagyunk, és gondolom, hogy a partnereink is elégedettek a tőlünk vásárolt tenyészállatokkal. Két éve Bulgáriába, tavaly és az idén Magyarországra szállítottunk tenyészálaltokat. Az augusztusban megtartott tenyészállatvásáron itthon tizenöt bakot és két nőstényt tudtunk értékesíteni, a Vefká Dolina-i vásáron pedig a magyarországi felvásárlók vettek meg tőlünk két tenyésznőstényt. Kik a szervezet legjobb kecsketenyésztői? — Mindenekelőtt Hanula Katalin, Szalma Sándor és Bréda László nevét kell megemlíteni. Az általuk nevelt tenyészállatok általában ER minősítést kapnak. Ez annyit jelent, hogy az évi tejtermelés túlhaladja az ezerháromszáz litert, a tej zsírtartalma pedig négy százalék fölött van. Bréda János, az alapszervezet elnöke szerény ember. A saját eredményeiről nem beszólt. Viszont a vásári napló elárulta, hogy vendéglátóm ER tenyészbakot adott el a legutóbbi vásáron. A bak 1380 liter tejet adó, 4,14 százalékos zsírtartalommal jeleskedő anyától származott, és a felvásárlók 2500 koronával jutalmazták a tenyésztő szorgoskodását. О Az országos nyúltenyésztési konferencián a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat nyúlfelvásárlási részlegvezetője örömmel nyugtázta, hogy az érsekújvári járás — a felvásárlási szocialista versenyt megnyerve — továbbra is példát mutat a szerződéses nyúltenyésztés fejlesztésében. Alapszervezetük mennyiben járult hozzá ehhez a sikerhez? — Községünkben hat éve van szervezett értékesítés, s ez egyre növeli a szerződéses nyúltenyésztés iránti érdeklődést. Bátran állíthatom, hogy minden harmadik család nyúltenyésztéssel foglalkozik. Tavaly összesen 5112 darab pecsenyenyulat adtunk a Branko vállalatnak, az idén körülbelül 6,5 ezerre van kilátás. A tenyésztők zöme fajtatiszta állománnyal (új-zélandi és kaliforniai fehér, cseh tarka, francia ezüst) dolgozik, s szervezetünk közreműködésével értékesíti az állatokat, ezért nem értjük, miért húzódoznak a szervezeti tevékenységtől. Ha sikerülne őket megnyernünk, ismét népes alapszervezetté válhatnánk, és minden bizonynyal még jobb, eredményesebb munkát végezhetnénk — mondta befejezésül Bréda János, a barti kisállattenyésztők szervezetének elnöke (bor)
