Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
1981. július i. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A KGST részvéteié a „második kosár feladatainak megvalósításában A KGST-tagállamok sohasem szigetelőnek el a világ többi részétől, s az autarkia gondolata is távol áll tőlük. Gazdasági potenciáljuk szilárdítását feltételnek tartják arra, hogy bővüljenek a különböző társadalmi rendszerű országokkal folytatandó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés lehetőségei. A tagországok kormányfői a KGST XXX. ülésszakán nagyra értékelték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájának eredményes befejeződését, s megállapították, hogy a helsinki értekezlet záróokmánya „alap az európai államok gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatainak kiterjesztésére és elmélyítésére. A tagállamok szilárd elhatározása, hogy következetesen érvényre juttatják az Eurápa-értekezleten megfogalmazott rendelkezéseket ás a záróokmányban kifejezett célok maradéktalan elérésére fognak törekedni.“ A KGST végrehajtó bizottsága a helsinki értekezletet követően nyomban bejelentette, hogy kész hozzájárulni az ún. „második kosárba“ tartozó feladatok megvalósításához, vagyis a záróokmányban Gazdasági, tudományos és műszaki, valamint környezetvédelmi együttműködés címen szereplő fontos fejezetben tartalmazott elvek és rendelkezések érvénybe léptetéséhez. A KGST keretében intézkedések történtek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére a többi nemzetközi és tudományos-műszaki szervezet, főként pedig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága irányában. Az ilyen kapcsolatok példaképéül szolgál a két szervezet titkárságának a statisztikai információk összehasonlíthatósága terén folytatott együttműködése. Az Európai Gazdasági Bizottság 33. plenáris ülésén és az Európai Statisztikusok Konferenciájának 26. ülésén megállapították, hogy a KGST Titkársága pozitívan befolyásolja az e téren folyó együttműködést, amint ez megfelel a helsinki záróokmány szellemének. Az Európai Gazdasági Bizottság Titkársága tervezetet hozott nyilvánosságra: Az ENSZ nemzetközi szabványosztályozási átszámítási táblázatai a KGST külkereskedelmi egységes árujegyzékének kategóriájában. A tervezetet az Európai Gazdasági Bizottság Titkársága és a KGST Titkársága és a KGST Titkársága közösen dolgozta ki. A KGST Titkársága ugyancsak a következő témával kapcsolatos anyagot adott át az Európai Gazdasági Bizottságnak: A szociális statisztika alapvető mutatórendszerei és a mutatók kiszámítási rendszerei, az életkörnyezetre vonatkozó statisztikai anyagok, továbbá a számítógépek statisztikai célú felhasználása. Különös jelentősége van annak, hogy a mindkét titkárság által Jóváhagyott 1979— 1980. évi statisztikai együttműködési programot eredményesen teljesítették. Fejlődik a KGST és az EGB együttműködése a villamos energia terén. Az EGB villamos energiaügyi bizottsága az energia rendszerek nemzetközi kapcsolását kutatva, egyebek között a KGST Titkárságának vonatkozó dokumentumát is felhasználta. Tekintettel arra, hogy ez a kutatás a záróokmány egyik jelentős pontját érinti, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az EGB energiaügyi bizottsága fokozatosan kivitelezi ezt a tervezetet. Ugyancsak eredményes együttműködést folytat a KGST az Európai Gazdasági Bizottság szénipari bizottságával. A témakörrel kapcsolatban a KGST tapasztalatait összegező anyagokat ad át és segít az EGB-nek szemináriumok és szimpóziumok rendezésében. A szén gázosításával és cseppfolyósításával foglalkozó szimpóziumon — a vita keretét lényegesen kiterjesztő jelentést terjesztett elő a KGST Titkársága. A két titkárság kölcsönösen előnyösen együttműködik további népgazdasági területeken — a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban, a gázszállításban stb. Az EGB 34. plenáris ülése 1978 áprilisában felhívta a figyelmet a szovjet kormánynak arra a javaslatára, hogy rendezzenek energetika-fejlesztési európai kongresszust. Tavalyi ülésén újra egy ilyen célú államközi értekezlet összehívását javasolta. Határozatában kiemelte annak jelentőségét, milyen fontos e kérdések további megvitatása szempontjából az egyes küldöttségek információ- és eszmecseréje az általános és nemzeti energetikai problémákról. A befejeződéséhez közeledő madridi találkozó is nagy alkalmat jelentett arra, hogy a részvevők készségüket bizonyítsák a záróokmány valamennyi fejezetében tartalmazott rendelkezések megvalósítását célzó konstruktív intézkedések egybehangolására és az ezt elősegítő lehetőségek megtalálására. ALEKSZANDR POPOV Problémák a lengyel gazdaságban Lengyelországban romlik a gazdasági helyzet. Májusban az ország öszszesített ipari termelésének értéke 18,3 százalékkal volt kisebb a tavaly májusinál. Legsúlyosabb a visszaesés a kőszéntermelésben és az elektromos energia termelésében. Áprilisban például szénből 27,7 százalékkal kevesebbet bányásztak, mint egy évvel előtte. Az elektromos energia termelése 8,6 százalékkal esett vissza. A lengyel kohászat viszont — a koksztermelés kivételével — valamennyi fontosabb termék esetében teljesítette öthavi tervét. A szocialista és a tőkés országokba irányuló exportja egyaránt sikeresen alakult. Ezzel szemben kedvezőtlenül alakult a mezőgazdasági termelés: a vágómarha-beadás 23,6 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel előtte, a tejbeadásban a csökkenés 10,2 százalékos volt. Ugyanakkor a fizetések 25 százalékkal emelkedtek. Májusban az átlagfizetés 6657 zloty volt, 24 és fél százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. A lakossági pénzjövedelmek növekedése egy év alatt 20,6 százalékos volt. A vásárlóerő növekedését egyúttal a piacra kerülő árumennyiség csökkenése kísérte: a piaci kínálat értéke 6 milliárd 400 millió zlotyval, azaz 5,2 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. A lengyel export a vonatkozó öszszehasonlításban 19,8, az import pedig 9,9 százalékkal csökkent. Ezen belül a szocialista országokba irányuló kivitel 21,5, a tőkés országokba irányuló export 17,6 százalékkal esett vissza. A szocialista országokból származó behozatal 12,3, a tőkés államokból származó import 28,9 százalékkal csökkent. (Magyar Hírlap) VALAHOL NYUGAT-EURÖPÄBAN A NATO-országok washingtoni utasításra fokozzák fegyverkezésüket és támogatják a közép-hatótávolságú rakéták nyugateurópai telepítésének terveit. — jobbra igazodj! (A Basler Zeitung karikatúrája) Július 3-án fennállásának 30. évfordulóját ünnepli az Antifasiszta Harcosok Nemzetközi Szövetsége, nemzetközi rövidítéssel a FIR. Bátran állíthatjuk, hogy kettős jubileumot ül, mert tevékenységében erőt meríthet egy másik jubileumi esemény tanulságaiból, ugyanis nem sokkal előtte emlékezett meg a világ a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról, mellyel a hitleristák fasiszta hadjárata a fasizmus megsemmisüléséhez vezető út állomásához ért. Az antifasiszta harcosok szervezetét a fasizmus üldözöttéi hozták létre, amikor 1951-ben a volt politikai foglyok szervezetéből megalakították a mai Antifasiszta Harcosok Nemzet-Harcosok jubileuma közi Szervezetét, melynek 22 országban 60 nemzeti tagszervezete van. A szervezet küldetése már elnevezéséből adódik: a fasizmus szellemi maradványainak megsemmisítése, a háború utáni viszonyokba beépült nácik leleplezése, s annak, elsősorban a szocialista közösség által képviselt politikának nemzetközi támogatása, melynek célja egy új háború megakadályozása, az emberiség békés jövőjének egyengetése, a nemzetközi feszültség enyhülésének támogatása, a leszerelés előmozdítása s így az emberiség békés kapcsolatainak ápolása. Ez a nem kormányszinten működő szervezet nagy szolgálatot tehet ennek az ügynek, hiszen rendes státusa van az ENSZ Gazdaságügyi és Szociális Tanácsában, valamint a világszervezet nevelésügyi és kulturális szervezetében, az UNESCO-ban is. E nemzetközi szervezet az egyes országokban működő tagszervezeteivel együtt felemeli tiltakozó szavát, valahányszor fasiszta vagy faslzálódó diktatúrák tiporják a népek jogait, mint ez Chile, Uruguay, Salvador és hasonlóan más országok esetében történt. Mondhatnánk, a Nemzetközi Antifasiszta Szövetség a nemzetközi légkör érzékeny barométere, s nyomban reagál, valahányszor a fasizmus, — akár álcázott formában is — felüti a fejét, s e jelenségek ellen mozgósítja többmilliós tagságát, hiszen olyanokat tömörít soraiban, akik saját bőrükön tapasztalták a fasizmus embertelenségét, az emberi nemet sújtó átkát, ismerik természetét, s ezért elszántan küzdenek ellene, segítő kezet nyújtva valamennyi nemes célú nemzetközi szervezetnek az összefogásra. (L) A történelmi kalendárium egy születésnapi évfordulót jelez: július 2-án volna 55 éves Patrice Lumumba, Kongó, a mai Zaire nemzeti hőse, akit a történelem a bomló gyarmati rendszer hatvanas években meggyorsult folyamatában az imperialisták politikai gyilkosságainak áldozatai között tart nyilván. Lumumba felismerte, hogy a gyarmati igából felszabadult népe csakis a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségével találhatja meg a maga útját a nemzeti felvirágzásához. Az Imperializmus Kongót nem szívesen engedte ki karmai közül. Különösen az ásványkincsekben gazdag Katanga tartomány (ma Shaba) volt az, amelynek megtartásáért nagy játszmába bocsátkozott. A kivonuló Afrika hú fia volt belga gyarmatosítókkal szövetkeztek a francia, és természetesen, az amerikai társaságok. A független Kongó ura gazdaságilag továbbra is az Union Miniére maradt, amely megtalálta a maga emberét Csombéban, a mindenre elszánt katangal kiskirályban. Amikor az ENSZ dekolonizációs nyilatkozata értelmében a hatvanas évekkel új történelmi fejezet kezdődött Afrika életében, a CIA már feltérképezte a monopóliumok afrikai „vadászterületét“. Precízen dolgozott, pontos, lélektani megalapozottságú információi voltak az afrikai politikusokról. Lumumbáről tudta, hogy meg nem alkuvó és megvesztegethetetlen. Ezért halálos ítéletét már előre , kimondták. A hóhéri szerep az időközben elhunyt Csombénak jutott. Lumumbának sírja sincs. Kénsavban feloldott, meggyötört testét így fogadta magába az anyaföld. Szellemét azonban nem tudták megölni. Az 6 nevében fognak olykor fegyvert a kongói törzsek fiat, hogy megszabaduljanak új elnyomóiktól, akiket Mobutu elnök készségesen kiszolgál. Lumumba nevét a róla elnevezett moszkvai Népek Barátsága Egyetem is őrzi. (L) Mindig a békeharc élvonalában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának múlt heti ülésére történelmi évforduló jegyében került sor. Mint megemlékeztünk róla, kerek negyven éve indította el a náci hadigépezet pusztító támadását a szovjetország ellen, miután fél Európát leigázva győzelmeinek koronáját éppen a Szovjetunió meghódításától remélte. A hitleristák nagyot csalódtak, csúnyán elszámították magukat. A szocialista forradalom országában leckét kaptak a szovjet ember hazaszeretetéből. A gépőriások csatájában erősebbnek bizonyult a szubjektív tényező — az új társadalom hazaszerető szocialista embere, akinek erkölcsi nagysága az \egész világ figyelmét a szovjetországra terelte. Az imperialista világ, mely szerette volna, ha a náci háborús masinéria helyette is elvégzi a „piszkos munkát“, a Szovjetunió szocialista rendszerének felszámolását és népeinek leigázását, végül maga Is náci támadás áldozatául esve kénytelen volt a szovjet állam szövetségét keresni. A Szovjetunió Vörös Hadserege 1945-ben Berlinben betetézte világtörténelmi győzelmét, aztán a Távol- Keleten kényszerítette meghódolásra a japán imperialista agresszort, de a Szovjetunió sohasem sajátította ki a győzelmet: az antifasiszta koalíció közös nagy győzelméről beszélt, noha a háborús terhek oroszlánrészét, mégpedig a nyugati szövetségeseknél nehezebb feltételek között, ő viselte. Csak a hadieseményeknek húszmillió szovjet áldozata volt, nem szólva a polgári lakosság veszteségeiről. Miért térünk vissza ezekhez az ismert tényékhez? Azért, mert a nyugati világ politikusai csakhamar elfelejtették a legszörnyűbb európai háború tanulságait, háborús tömbökbe tömörültek a Szovjetunió ellen, s ezt a hidegháborús politikájukat — többszöri kudarca után — ismét folytatják, noha bebizonyosodott, hogy az emberiség érdekeinek a feszültségenyhülési és a leszerelési politika felel meg. A Legfelsőbb Tanács ülése — Leonyid Brezsnyev előterjesztése alapján — ezért fordult újabb felhívással a világ parlamentjeihez és népeihez, abban a reményben, hogy még ma mindent meg kell tenni, hogy útját állják a féktelen fegyverkezés és a háborús kalandok híveinek. Mindent meg kell tenni, hogy biztosítsák nz embereknek az élethez való jogát, így hangzott a tömör indoklás. A felhívásban a szovjet parlament velősen fogalmazza meg a történelmi tanulságot: A történelem keményen megleckéztetett. Túl nagy árat fizettek a népek azért, hogy nem sikerült elhárítani a háborút, idejében megakadályozni a fenyegető veszélyt. Nem szabad megengedni a tragédia megismétlődését. Meg kell és meg lehet tenni mindent egy új világháború megakadályozására. A felhívás a háborús veszély legfőbb forrásaira tereli a figyelmet. A legakúttabb veszélyforrás az Imperialista államok rakéta- és bázispolitikájábait rejlik, újabban az ún. eurorakőták telepítésében. „A világot teljesen ellepik a tömegpusztító fegyverek, amelyekből egyre több- van, s egyre rafináltabb és pusztítőbb fegyvereket fejlesztenek. Nyugat-Európában készen állnak a támaszpontok új nukleáris rakéták százainak a telepítésére. Az atomfegyverek alkalmazása megengedhetőségének a gondolatát akarják az emberekbe oltani.“ A háborús veszély erősödésével kapcsolatban a felhívás a veszély eredőire és fő okaira is rámutat: „Újra katonai fölénybe akarnak jutni, fenyegetéseket alkalmaznak, és nyíltan jogot formálnak a beavatkozásra más országok belügyeibe. Mindezt a „szovjet katonai fenyegetés“ koholmányával álcázzák.* Világos következtetés, hiszen az Imperialista nagyhatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok, a leszereléssel kapcsolatos minden tárgyalást valamilyen, a másik felet sértő feltételekhez kötnek. Ezek között szerepel a valóságban érdemben nem is létező „afgán kérdés rendezése“, és újabban a politikai és egyéb veszélyeket rejtő lengyelországi válságos fejleményekkel kapcsolatos kikötések és fenyegetések. Egy ország szuverenitását sértő és Washingtonra jellemző arcátlan beavatkozás legfrissebb példája pedig az a külügyminlsztériumi körökben elhangzott kijelentés, hogy a jelenleg szocialista kormányú Franciaország és az Egyesült Államok viszonyának jövőbeni alakulására feltétlenül kihatással lesz a négy копи munista miniszter kormánymegbizatása. Mindezen nyugati próbálkozásokkal szöges ellentétben áll a Szovjetunió határozott és félreérthetetlen állásfoglalása: „A Szovjetunió senMt sem fenyeget, egyetlen nyugati, sem keleti állammal nem törekszik szembenállásra. Nem törekedett és nem törekszik katonai fölényre. Nem kezdeményezte és nem is fogja kezdeményezni a fegyverkezési verseny új fordulóit. Nincs olyan fegyverfajta, melynek korlátozására vagy betiltására a kölcsönösség alapján, a többi állammal való megállapodás értelmében nem tanúsítana készséget. A béke biztosítása most és a jövőben is a szovjet állam külpolitikájának legfőbb célja. Erre irányul az SZKP XXVI. kongresszusán a nyolcvanas évekre vonatkozóan elfogadott békeprogram, mely felöleli mind a nukleáris rakétafegyverekre, mind a hagyományos fegyverekre vonatkozó korlátozó intézkedéseket, javaslatokat tartalmaz a jelenlegi viszályok rendezésére és új konfliktusok és válsághelyzetek elhárítására. Az a törekvés hatja át, hogy elmélyüljön az enyhülési folyamat és kibontakozzék valamennyi' földrész országainak békés együttműködése. Kifejezi a Szovjetunió készségét, hogy tárgyaljanak a béke és a biztonság valamennyi időszerű kérdéséről s megértéssel viszonyul más államok minden építő jellegű javaslatához...“ Különös nyomatékkai kiemeli, hogy „ma nincs más ésszerű mód a bár« milyen kiélezett és bonyolult problémák megoldására, mint a tárgyalás. Semmilyen lehetőség nem maradhat kihasználatlan. Az idő nem vári“ A szovjet parlamentnek a széles politikai közvéleményhez fordulása nagyon érthető és logikus, hiszen az utóbbi években elhangzott számtalan szovjet kezdeményező békejavaslat, kapcsolatfelvételi és újrakezdési ajánlat a Nyugaton süket fülekre talált A SALT-II szerződés megvalósulása is holtpontra jutott. Elgondolkoztató Intelem: „Mindazok, akik most cselekvésükkel ösztönzik a fegyverkezési hajszát, a tömegpusztító fegyverek halmozását, akik a vitás kérdések erőszakos megoldása mellett vannak, nemcsak szemet hunynak a világot ma fenyegető veszély fölött, hanem valójában szakadékba tasztítják az emberiséget__ A tárgyalások szempontjából elvesztett minden egyes nap az atomkonfliktus kockázatának fokozódását, a minden ország népe és az összes nemzetek előtt állő Időszerű problémák megoldásának elodázását jelentil Az idő nem vári“ A Szovjetunió parlamenti úton előterjesztett új javaslatának lényege: a világ országainak törvényhozási szervei határozottan szánjanak síkra olyan tárgyalás mellett, amelynek eredménye a rakéta- és nukleáris fegyverkezés további fordulójának megakadályozása lenne, szánjanak síkra tisztességes, egyenjogú, előzetes feltételekhez nem kötött, diktálási kísérletektől mentes tárgyalások mellett. A szovjet fél, mint a felhívásban reményét és meggyőződését fejezte ki, elvárja, hogy a kellő tekintéllyel rendelkező parlamentek tárgyalásos alapon a lázas fegyverkezés korlátozására és a leszerelésre fognak törekedni. Szovjet részről is ennek kedvező légkör kialakításán fognak munkálkodni. A kimerülhetetlen szocialista optimizmust tükrözi a felhívás záró része, mely leszögezi: „A béke az egész emberiséget megilleti, s manapság létezésének a legfontosabb feltétele, melyet csakis együttes erőfeszítéssel őrizhetnek meg és szavatolhatnak megbízhatóan.“ A szocializmus anyagi és szellemi erejének tudatából, céljai nemességének átérzéséből, az emberiség sorsáért érzett nagy felelősségtudatból ered ez a fennkölt kezdeményezés, mely bizonyára a felhívás címzettjeinek támogatására fog találni. Lőrincz László
