Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES .1981. szeptember 26. Alapjában véve a nevelés nem más, minthogy segítsünk gyermekeinknek, megadjuk nekik mindazt, amire szük­ségük van ahhoz, hogy egyszer se­gítségünk nélkül is tudnak boldogulni az életben. Ennek érdekében egyrészt támogatjuk a bennünk rejlő, kibonta­kozásra váró képességeket, másrészt előkészítjük őket a világ, a társada­lom megismerésére. Ahhoz, hogy mindezt elérjük, megfelelő környeze­tet kell kialakítanunk a számukra. Elsősorban a szülők példamutatására gondolok, akik meghatározzák a gyermek viselkedését. De a .család többi tagja- is hozzátartozik a jő kör­nyezethez, még akkor is, ha a szülők szerepe természetszerűleg meghatáro­zóbb, jelentősebb. Jó szülő az, aki játékosan nevel. Hiszen a játéknak megvannak a ma­ga szabályai, ellentmondásai, győzel­mei, veszteségei. Ezért fontos, hogy a nevelő az általános emberi tulaj­donságokat játékként kezelje. A játék lehetőséget nyújt arra, hogy a köve­telményeket úgy állítsuk fel ,a part­nerrel szemben, hogy azok őt ne sért­sék, és ne nehezítsék a részvételt. A kezdeményezésnek nem kell fel­tétlenül a gyermekből kiindulni. A nevelő is beleviheti őt a játékba, ez-' zel ösztönözheti vagy leszerelheti. Számtalan olyan játék van, amit a nevelő alkalmazhat, melynek révén következetességre, az összeütközések kivédésére neveli a gyermeket. Feltűnő, hogy a mindennapi életben mennyivel inkább alkalmazzák a szü­lők a játékot a kisgyermekeknél, mint az iskoláskorúaknái. Ez bizonyára azért van így, mert az iskolás gyer­mek számára már nehezebben tudnak megfelelő játékot találni és sok szü­lő azt hiszi, hogy az iskolába járással valamiféle komoly munka kezdődött el. A pedagógusok viszont igyekeznek minél több játékosságot vinni az ok­tatásba, hogy megkönnyítsék a tanu­lást a gyermek számára. És így van jól, így a helyes, mert a játék a gyer­mek számára nem üres élmény. Játék közben a gyermekek az érzelmek egész skáláját élik át: ügyesség, éles értelem, türelem, merészség, fantázia és még sok más egyebet. Mi pedagógusok azt szeretnénk, ha a szülők is nem parancsolóan, és fő­képp nem idegesen, hanem játékosan formálnák gyermekeiket. Játéknak fognák föl a nevelést, olyan játéknak, Sok szülő panasza, hogy gyermeke nem akar enni. Az étvágyta- . lanság egyik formája, amikor az iskolás gyermek nem tud reggeliz­ni, mielőtt iskolába megy. Főleg a 6-7-8 éves gyerekekről van szó. Ha ezeket a gyerekeket ilyenkor erőltetik, hányás lesz a vége. Noha a reggelizés nagyon fontos az iskolásnál is, ne erőltessük. Ha a gyerek jó példát lát maga előtt, vagyis azt, hogy a család tagjai is időben felkelnek, asztalhoz ülnek és megreggeliznek, előbb-utóbb ő is leül majd és együtt eszik a többiekkel. Akiknek sikerült csa­ládostul együtt üdülni, tapasztalták: milyen derekasan bereggelizik a gyermek, ha rendszeresen, naponta együtt ül asztalnál a család. Nagyon fontos a nyugodt légkör. Előnyös, ha az édesanya már este megteríti az asztalt a reggelihez, ezzel is időt takarít meg. Fontos, hogy a családtagok ne az utolsó pillanatban keljenek fel, és ne rohanjanak el üres gyomorral otthonról. A munka is, a tanu­lás is sokkal jobban megy, ha kellemes légkörben eltöltött reggeli után Indul el a család. A reggeli is legyen változatos. Jó, ha tejet, kávét, kakaót váltogatunk, s hozzá a kifli, kenyér mellé vaj, sajt, méz, tojás, dzsem, felvágott van az asztalon, de gyümölcslé is sze­repelhet. A kisiskolásnak pedig — még ha tiltakozik is — mindig csoma­goljunk tízórait. Ahol lehet, fizessen be tejre, kakaóra. melyet mindennap újra kezdenek, melyben provokálnak és provokálni hagyják magukat, és amit mindig úgy alakítanak, hogy szórakoztasson is. Játék szigorú szabályokkal, melyben az a legfőbb bűn, ha játékrontóvá vá­lunk. Játék, melyben ha hibázunk, még nem jelenti a végleg elszalasz­tott lehetőséget, mert naponta ismé­telhető. A játékban a gyermekkel való bá­násnak olyan módját látjuk, amely fontos a nevelésben. A játékban nem tanácsokkal irányítunk, sem alázatos könyörgéssel vagy morális magyará­zatokkal, hanem a játékszabályok megállapításával, bizonyos események megindításával, amire reagálnunk kell. Az indirekt irányításnak ez a módszere hasonlít a természethez, amely azzal nevel bennünket előre­látó, teljesítőképes emberekké, hogy biztosítja számunkra a tél és a nyár, az éjszaka és a nappal egymás után következő szabályszerűségét, hogy a munkát gyümölcseivel jutalmazza. Így tanultuk meg, hogy ne fogjuk meg a forró kályhát, hogy óvatosan bán­junk a késsel, vigyázzunk az áramra stb. A természet provokál minket és mi vállaljuk a provokációt, mivel mindig újabb lehetőségeket találunk a természeti adottságok felhasználá­sára. Erősíti önbizalmunkat azzal, hogy jutalmazza erőfeszítéseinket, — nem takarítja meg ugyan számunkra a kudarcot, de a természet nem közö­sít ki senkit, mindenki minden nap újrakezdheti. A játékot is naponta újra lehet kezdeni, melyben a krea­tív erőfeszítés jelent mindent, a te­kintély semmit. Végezetül szeretnénk még egy gon­dolatot felvetni. Súlyos hibák a min­denáron nevelni akarás során követ­kezhetnek be. Ha túl gyakran alkal­mazunk egy nevelési eszközt, idővel hatástalan lesz. A gyermek megszok­ja, érzéktelenné válik iránta. A ne­velő túl gyakori beavatkozásának ha­tására félni kezd attól, hogy elnyom­ják, gyámság alatt akarják tartani, ezért szembehelyezkedéssel, zárkó­zottsággal, vagy feltűnő viselkedéssel válaszol rá. Minél agresszívebb a ne­velő, annál passzívabbá válik a gyer­mek. Mindez azt eredményezi, hogy a gyermek idegenné válik a nevelő számára, egyre kevésbé tudják őt megérteni. Tudatosítanunk kell, hogy a gyer­mek személyiség, ember, akinek ne­hezére esik megvalósítani azt, amit sürgősen meg kell tennie, — éppen ezért van szüksége segítségünkre, já­tékra nevelés formájában. SVINGER ISTVÁN Az alkohol és az ifjúság Halljuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás mennyire káros a felnőtt ember szervezetére, de annál ártalmasabb a fiatalokéra. Ezért meg kell menteni az ifjúságot az alkoholizmustól. Köny­­nyebb valamire rá nem szokni, mint arról lemondani. Múlhatatlanul szük­séges meggyőzni a fiatalokat arról, hogy az ivás a gyengeség jele, hogy az, aki nem iszik, hős, mert uralni tudja akaratát és le tud mondani ar­ról, ami neki árt, még akkor is, ha netán az Ízlik. Ebben a fiatalságért folytatott, al­koholizmus veszélye elleni küzdelem­ben elsőrendű helyet foglal el az iskola, amely a jövő generációját tartja kezében. Kell, hogy kezdettől fogva minden alkalmas pillanatot ki­használjon és rámutasson arra, hogy azok a tanulók, akik isznak, gyor­sabban megbetegszenek, előmenete­lük rosszabb, nehezebben fogják fel a hallottakat, sőt elbutulnak. A jó tanító alkalmas megjegyzéseivel, a mindennapi életből vett példákra utalva, sokat tehet az ügy érdeké­ben. Az alap- és középiskolákban egészségtan órákon előadásokat kel­lene tartani a mértéktelen alkohol­­fogyasztás káros hatásáról. Ez haté­kony fegyver lenne a küzdésben. Ter­mészetesen a pedagógusnak, szülőnek kell jó példát mutatni elsősorban. Rendkívüli figyelmet kell fordítani a leányokra, mint jövendő anyákra, akik később a gyermeknevelésnél hasznosíthatnák tudásukat. Sok esetben ártatlan gyermekek szenvednek az édesapák és édes­anyák iszákosságától! Ezért gyakrab­ban, intenzívebben ki kell hangsú­\ lyozni: az, aki mértéktelenül iszik, károsítja egészségét, árt a családjá­nak, az egész társadalomnak. A fiatal szervezetnek nincs szüksé­ge ahhoz, hogy jókedvű legyen. Az ifjúság már önmagában csupa öröm. A szülőknek nem volna szabad gyer­mekeiket szeszes itallal kínálni. Azt sem szabad mondani, hogy még nem szabad innod, majd ha nagy leszel. Nem kellene a gyermekeket a kocs­mába italért küldeni. Nehéz a fiúnak rá nem szokni az ivásra, ha az édes­apja iszik, miközben az italt dicséri. A gyermeknek nem szabadna jelen lenni olyan összejöveteleken, ahol isznak. A nemi serdülés idején a fia­talokat óvni kellene az alkoholtól. A fiúk és a lányok lelkületét ekkor a testi változások következtében fel­dúlja a nyugtalanság. Az érzések ezen hullámzását az ivás csak fokoz­za. Ezt nem akarja kiváltani az, aki a fiatalsággal komolyan és őszintén érez. Az alkohol csökkenti az önuralmat. Lehetővé kell tenni mindent, ami az ifjúságot valódi, egészséges örömhöz és igazi élvezethez juttatja. Ezt szol­gálja a jó könyv, a sport, a játék, a jól berendezett ifjúsági klub. Az iskola és a család közötti szoros együttműködésnek ezen a téren is meg kell nyilvánulnia. Varga András Megkezdődött a ta­nítás. A bűvös koc­ka helyett a tan­könyvek lapjait kell ezután forgat­ni a tanulóknak, — legalább olyan szorgalommal, mint ahogyan a kocká­val játszottak Fotó: (böjtös) Mese a füstről DÉNES GYÖRGY Az égben, a jüidben, víz alatt, fű alatt mélyen elrejtve lakott a Tííit, lányá­val a Lánggal, és fiával a Füsttel. Ég el nem árulta, Föld el nem árulta, hall­gatott a víz, hallgatott a fű. Állat nem tud­ta, ember sem tudta. Senki sem tudta. A Tűz égett, a Láng lángolt, a Füst kesergett: — Világot akarok járni, anyám, engedj utamra! — Nem tehetem fiam! Árulóm lennél, s örökre átkoználak! A Láng lángolt és táncolt, és pici nyel­veket öltögetett a Füstre. És múlt az idő, és semmi sem változott: a Tűz égett, a Láng lángolt, a Füst kesergett. — Világot akarok látni, anyám, engedj utamra — kérlelte anyját: Az a fejét rázta: — Nem tehetem fiam! Árulóm lennél s örökre átkoználak! Ekkor a fiú kis időre és titokban eltávo­zott. Találkozott a Széllel, az a hátára kap­ta és elvitte őt a kígyóhoz. A kígyó már várta. A Füst elmondta neki a Titkot. Otthon a Tűz égett, a Láng lángolt, a Füst beállított észrevétlen, s azontúl nem kesergett. A kígyó pedig elmondta minden állatnak a Titkot. És minden állat sorra elment a Tűzhöz, de egyik sem tudta meghódítani. Akkor az állatok elmentek az Emberhez, és az Ember elment a Tűzhöz és meghódította. A Tűz örökre elhagyta házát, és így szólt az Emberhez: — Minden időkre hatalmassá teszlek. A fiának pedig ezt mondta: — Te árultál el engem, én ezért megát­kozlak, és az idők végeztéig elűzlek ma gamtól! Ezért száll fel a füst a fűzből, ezért csa­varodik a rjiagasba, s ezért lett a világ ván­dora. T. Á. Sombokor Som, som, sombokor, zöld szoknyája, piros blúza, minden ága friss csokor, gazdagsága földre húzza. Megérett a gyümölcse, aszalódik, szerte hull, veréb csap a gyümölcsre, éles csőrrel beleszúr. Som, som, somlevél, kóbor szellő zöngicsél. — hogy a Holdról származó kőze­tek és porok laboratóriumi vizsgálata egyebek között elárulta azt is, hogy égi kísérőnkön soha nem volt víz? Igaz, a Holdon lezajlott vulkánosság nyomán a kéreg alól feltörő kőzet­­olvadékokkal együtt minden alkalom­mal vízgőz is felszabadult, ez azon­ban nem cseppfolyósadott a felszí­nen, hanem elillant a Holdról. így az í a feltevés, amely szerint a legutóbbi évtizedben felfedezett kanyargós med­reket hajdani folyók vájták volna a Hold talajába — megdőlt. Mai Isme­reteink szerint a kérdéses völgyeket a felszínen végigfolyó láva (izzó kő­zetolvadék) létesítette. Hasonló, láva­folyások révén létrehozott völgyek Mexikóból is ismeretesek. A kőzet­olvadék rendszerint csatornákban fo­lyik, és a csatornák felső részét meg­szilárdult láva burkolja be. Később azonban ezek a burkok beomlanak, és a kanyargós völgyek szabadra ke­rülnek, VÍZSZINTES: 1. Eltulajdonít. 3. For­mai. 7. Függ. 10. Vércsoport. 12. Fo­hász. 14. Nógatás­ban van! 15. Nem ugyanaz. 17. A ha­jó hátsó része. 19. Borítóüveg. 20. Táplál. 22. Kukucs­kál. 23. Bérházban lakik. 24. Nyak­rész. 26. Növényi ital. 28. Kuckó. 30. Galántai gépkocsik jelzése. 32- Becé­zett nagymama. 34. Mely személy. 35. Jelzésben vani 36. Kozmetikai cikk­márka. 37. Hóhér szlovákul. 38. 0. R. 40. Kevert tan. 42. Föléje. 43. Ebé­det készít. 44. Olaj angolul. 46. Brati­slava! autók jelzé­se. 48. München folyója. 49. Kis Éva. 51. Zokog. 53. Nem mögé. 54. Jut­tat. 56. Zeusz ked­vese. 57. Kis erdei emberke. 59. Be­szédrész. 61. Arra a helyre. 63. Ele­ven. 65. Szélhárfa. 68. Gyorsan ide­­oda mozgat. 69. Politikai irányzat. FÜGGŐLEGES: 1. Régi súlyegység. 2. Folyó a Szovjetunióban. 4. Kínai hosszmérték. 5. Az idézet első része (zárt betűk: u, n, a, ő). 6. Kicsinyítő képző. 8. Vegyjele Sn. 9. Labda a hálóban. 11. Erődítmény. 13. Fél tu­cat. 15. Bor lesz belőle. 16. Sellye szlovák neve, fonetikusan. 17. Rak. 18. Tengerben van! 19. A szobába. 21. Kettős mássalhangzó. 22. Az idé­zet 2. része. 25. Az idézet 3. része. 27. Igekötő. 29. Járunk rajta. 31. Le­vegő görögül. 32. Folyó Erdélyben. 33. Gárdonyi regényalak. 34. Végtag. 39. Darab föld. 41. Igen olaszul. 44. Kronométer. 45. Nedv. 47. Jegyes. 48. Női becenév. 50. Üt Rómában. 52. Spanyol női név. 55. Szolmizációs hang. 57. Jókai személyneve. 58. Tyúk­lakás. 60. Szélhárfa. 62. Füst szlová­kul. 64. Felügyelő. 66. Római ötven­egy. 67. Földet túr. Beküldendő a függőleges 5., 22. és 25. számú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek A lapunk 36. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az életkörnyezet óvása közérdek.“ Nyertesek: Katona Imréné, Duna­­tőkés (Dunaj. Klatov), Szalai Csaba, Kürt (Strekov), Vámos Józsefné, Mú­­lyad (Mulad).

Next

/
Oldalképek
Tartalom