Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

1981. szeptember 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Ismertek a mezőgazdaságra vo­natkozó központi határozatok, tervek. Köztudomású az is, hogy ezek az előirányzatok átlagokat fejez­nek ki. Teljesítésük tehát nem ugyan­azokat a termelési, gazdálkodási dön­téseket, megoldásokat teszi szüksé­gessé minden gazdaságban. Tájanként lényeges eltérseket mutatnak a ter­mészeti, a közgazdasági és egyéb fon­tos tényezők, amelyekhez igazodniuk kell a mezőgazdasági nagyüzemek­nek. A kedvezőtlen és az átlagosnál rosszabb adottságok között gazdálko­dó szövetkezetek helyzetével, problé­máik megoldásával a központi párt- és állami szervek rendszeresen fog­lalkoznak. A CSKP XVI. kongresszu­sának határozata szerint szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, terv­szerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdál­kodó szövetkezetek termelése. Ennek fö eszköze az adottságoknak jobban megfelelő szakosított termelés kiala­kítása. A gyakorlati tapasztalatok szerint, a körülményekhez igazodó, jól meg­választott termelési szerkezet olyan előny, amely népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt hatékonysági tényezőket és kiaknázatlan tartaléko­kat rejt magában. Hazánk mezőgaz­daságában tehát sok lehetőség kínál­kozik a tájnak leginkább megfelelő termelés további lehetőségeinek fej­lesztésére. A gesztetei (Hostice) Cél társult szövetkezet ebből a szempontból kö­vetendő példát szolgáltat, ahol az erőforrások mozgósítása teljes össz­hangban van népgazdasági törekvé­seinkkel. Szorgalom és hozzáértés A szövetkezet 3013 hektár mezőgaz­dasági területen gazdálkodik, ebből 670 hektár a szántó. A rétek és lege­lők összetétele heterogén, a szántók talaja humuszban szegény, öntözésre nincs lehetőségük. — Szövetkezetünkben már a 6. öt­éves tervidőszak utolsó harmadában parancsoló követelményként vetődött fal a gazdálkodás minden szintjén az alapos, mélyreható önvizsgálat elvég­zésével a helyi adottságok felmérése. Ezzel párhuzamosan az elért eredmé­nyek váltak értékmérővé. Szemet gyö­nyörködtető, de annál mostohább kö­rülmények között gazdálkodunk, ahol eredmények csak világos célokkal, a helyi adottsághoz igazodó gazdálko­dással érhetők el. A helyesen értel­mezett „belső parancs", az okos kez­deményezések sora, az eredményekért való alapos „megdolgozás" vezetett bennünket a boldoguláshoz — emlí­tette Buday István, a szövetkezet fia­tal elnöke. Az eredményeket tehát nem máról holnapra érték el. A vezetésben és a tagság körében olyan légkört alakí­tottak ki, melyben sohasem kellett szépíteni a helyzetet. Volt tehát bá­torságuk szembenézni saját tevékeny­ségükkel, fogyatékosságaikkal, ter­veik megvalósításának helyzetével, s ez vitte őket előbbre. A költségté­nyezők alakulását a mindennapi gaz­dálkodás homlokterébe állították, amely szinte naponként jelezte, hogy hol taranak. Így teremtődtek meg a nagyobb teljesítmények, az eredményesebb munka, ezek kapcsán pedig a jó mun­ben kell hasznosítani. Vagyis mind­két esetben — az emberi tényezők javításával — a takarmánygazdálko­dás hatékonyságáról van szó. A gesztetei példa azt igazolja, hogy az állattenyésztés fejlesztését megha­tározó takarmánybázis megteremtése terén ebben a járásban is előbbre le­het lépni. A Cél Efsz azon gazdasá­Ésszerűbben,­­JOBBAN, olcsóbban A MOSTOHA ADOTTSÁGOK KÖZÖTT GAZDÁLKODÓ SZÖVETKEZETEK LEHETŐSÉGEI kahelyi légkör, az alkotó kezdemé­nyezés, az egyéni és közös felelősség­vállalás alapvető emberi tényezőinek nélkülözhetetlen feltételei. A HEGYVIDÉKI LEGELŐKET HASZNOSÍTVA A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás állattenyésztésének gondjaival, fejlesztésének módjával és lehetősé­geivel már számtalan fórum, szakmai tanácskozás foglalkozott. Ezeken a ta­karmánygazdálkodás szerteágazó kér­dései mindig kiemelten fontos hang­súlyt kaptak. Az e téren fellelhető gondok és tennivalók lényegében két irányúak: Egyrészt a takarmányter­mesztés színvonalát, a területegység­re jutó hozamokat kell dinamikusan és határozottan emelni, másrészt a szubjektív tényezők javításával, az állattállománv biológiai sajátosságait és a takarmánybázis adta lehetősé­geket az eddiginél sokkal célszerűb­gok közé tartozik, ahol idejében fel­ismerték az intenzív gyephasznosítás­ban rejlő lehetőségeket. Szükség Is volt erre, mivel az állattenyésztésre szakosodtak. Évente 1400 darab szar­vasmarha — ebből 550 tehén, 280 a hízómarha —, 2400 sertés és 3 ezer juh takarmányozásáról kell gondos­kodniuk. A jő tejelőképességü tehénállomány — a tejtermelés félévi értékelése alapján járási viszonylatban a 2. he­lyen végeztek — új követelményeket támasztott a takarmányozással szem­ben. Szakítottak a korábbi gyakor­lattal, az évelő takarmányok termesz­tésére és a gyepre alapozták a szar­vasmarha-tenyésztést. Bizonyéra nem tévedünk, ha azt ál­lítjuk, hogy a korszerű gyepgazdálko­dás kifejezés hallatára a legtöbb szakember szeme előtt dús füvű, ön­tözött szántóföldi legelő jelenik meg először. A síksághoz szokott ember gondolatvilágában ritkábban fogalma­zódik az olyan gondolat, mely a hegy- és domboldalakon fekvő rétek és legelők fűtermésének hasznosítását helyezi előtérbe. — Az eróziónak kitett hegy- és dombvidéki legelőink és réteink mű­velésére használatos gépeket legfel­jebb a 17 százalékos lejtőig lehet üze­meltetni. A 17—22 százalék közötti meredek lejtésű domboldalakon a fű­­termés betakarítására már speciális célgépeket alkalmazunk — mondot­ta a szövetkezet elnöke. A 1842 hektáros legelő és a 308 hektáros rét fűtermésének hasznosí­tásához biztosították a stabil, a kor­mányzási követelményeknek megfele­lő, korszerű, nagy teljesítményű ka­száló és rendfelszedő gépeket. A ka­szálást május 20-án kezdik, s októ­berben fejezik be. Eddig 1200 tonna kiváló minőségű szénát takarítottak be, s a kukorica- és ffiszilázsból is elegendő mennyiségről gondoskodtak. Tapasztalataik szerint a fűből készí­tett, fonnyasztott szilázs 30—50 szá­zalékos szárazanyag-tartalom . esetén biztosítja a legkedvezőbb tápláló­értékét, valamint a keményítőérték és az emészthető nyersfehérje-koncen­­trációt. A vetésszerkezet összeállításánál nem feledkeztek meg a jó tejelőta­karmányként ismert takarmányrépá­ról, valamint az őszi és a tavaszi takarmánykeverékekről sem, A mel­léktermékeket — szalma, kukorica­­szár, répaszelet, maláta — nem hul­ladékként, hanem értékes, olcsó ta­karmányként hasznosítják. JÖVEDELMEZŐ JUHÁSZÁT A juhállomány takarmánybázisának megteremtésénél abból indultak ki, hogy a juh tipikusan legelő és a tö­megtakarmányokat hasznosító állat. Ezért arra törekszenek, hogy az anyajuhok és a tenyésznövendékek az év minél nagyobb részét legelőn tölt­sék. Nálunk nagyon előnyös és gazdasá­gos a Juhtartás, mivel a leggyengébb' legelőiken is megterem a csillagfflrt és a csibehúr, melyeket főleg zsenge állapotban kedvelnek a juhok. Az ágazat fő bevételét a gyapjú ad* ja, ezért nagy figyelmet szentelnek a gyapjú mennyiségének és minősé* gének a javítására. A nyári és a té­li takarmány biztosításéval — külö* nősebb beruházások nélkül — 5 kilo* grammra sikerült növelniük a nyíró­súlyt. Évente átlagosan 1500 darab bárányt választanak el; ebből nyolc­­százait a várgedei (Hodejov) Efsz pe* csenyebárány-hizlaldájába szállítanak, a többit pedig továbbtenyésztésre fogják. Nagy tartalékokat látnak a bárány* szaporulat növelésében, mivel eddig nem sikerült egy anyajuhtól egy bá­rányt elválasztani. ÖSSZEGEZVE Ésszerűbben, jobban, olcsóbban! Kezdeményezések, sikerek bizonyít* ják, hogy a mostohább termőhelyi adottságok között gazdálkodó szövet* kezetekben is van mód a termelés fejlesztésére, a minőség javítására, a költségek csökkentésére. Hogy melyik gazdaságban melyek a legésszerűbb megoldások, azt ők maguk tudják log* inkább eldönteni. A gesztetei példából kiindulva, van azonban egy olyan általánosítható feltétel, amelyet sebol sem nélkülöz­hetnek. Az, hogy a legképzettebb ve­zetők, szakemberek is csak a velük együtt dolgozó emberek lelkiismere­tes, fegyelmezett munkájával képesek előbbre vivő eredményeket elérni. Csak akkor, ha — amit Buday elvtárs többször is hangoztatott — nem hiányzik a közösségi szellem. Ennek általánossá válása garancia arra, hogy a Cél Efsz az igényes tervek teljesí­tése és a termelés továbbfejlesztése szempontjából az idén is célba érjen. CSIBA LÁSZLÓ ■ •ÄU,# A szövetkezet jöve­delmező ágazata a juhászat. Fotó: Herényi Károly, agrár­mérnök. összpontosítása és szakosítása A mezőgazdasági üzemek szarvas­marha-tenyésztésének szakosítása ál­talában a szarvasmarha 1—2 kate­góriájára korlátozódik. A kukorica- és répatermelő körzetekben a tej- és hústermelésre, a burgonyatermelő, a hegyi és hegyaljai körzetekben pedig tejtermelésre és üszőnevelésre. A szarvasmarha-tenyésztés összpontosí­tása és szakosítása tehát nem lehet ösztönös, és kizárja az önkényeske­dést. Mindenkor és mindenhol a ke­rületek, a járások és a kooperációs körzetek jóváhagyott fejlesztési pro­gramjához kell igazodni. A szarvasmarha-tenyésztés újrater­melési folyamatába természetesen Jobban be kell kapcsolódnia az állami fajtanemesítő vállalatnak, főleg cél­tudatos nemesítő és zootechnika: munkával, nagy hasznú fajták kiala­kításával. Ajánlatos lesz felülvizsgálni a nagy­­kapacitású tehénfarmok technológiá­ját is, és összhangba hozni az állo­mány sajátos tulajdonságaival. A tömegtakarmányok racionális hasznosítása céljából hozzá kell látni a takarmányozást Irányító módszer­tani központok létrehozáséhoz. Feltét­lenül csökkenteni kell a tápanyag­veszteséget, és fokozni kell az ener­giamegtakarítást. E célból előtérbe kell helyezni: a takarmányok két­­menetes betakarítását; meg kell gyor­sítani a korszerű takarmánysilók, sze­­názstornyok és szénapajták építését; s takarmánylisztet csak a rendkívül tápanyagdús takarmánynövényekből lehet készíteni. A sertéstenyésztés szakaszén a he­tedik ötéves tervidőszakban a figye­lem középpontjába a telepek és a bel­ső technológiai berendezések folya­matos korszerűsítését kell állítani. Persze, a szükségletekkel és a le­hetőségekkel összhangban szaporíta­ni kell a sertéshizlalásra szakosított gazdaságok és vállalatok számát, szük­ség szerinti nagyságrendben, de úgy, hogy az új sertéshizlaldák ne legye­nek nagyobbak ötezreseknél. A sertéshizlalásra szakosított gaz­daságok és vállalatok zavartalan ál­­lománykiegészitése, utánpótlása cél­jából a hetedik ötéves tervidőszak folyamán Szlovákiában öt nagykapa­citású törzsállomány-telepet, járáson­ként pedig legalább 200—300-as ko­caállománnyal sertésszaporltó farmot kell létesíteni. A baromfitenyésztés összpontosítá­sának és szakosításának szlovákiai programja a jelenlegi ötéves tervidő­szakban főleg a pulyka- és lúdte­­nyésztés fejlesztését helyezi előtérbe. Feltételezhetően a tojás- és hús­termelésre szakosított közös mező­­gazdasági vállalatokhoz hasonló puly­ka- és lúdtenyésztő farmok létesülnek 500—600 ezres nagyságrendben. Per­sze, a program nem zárja ki a ba­romfihús, vagyis a brollernevelés to­vábbi fejlesztésének lehetőségét sem, azt azonban hangsúlyozza, hogy csak a többszintes, ketreces tartási mód lesz engedélyezve. A juhtenyésztés fejlesztése, a gaz­daságok juhtenyésztésre való szako­sítás főleg olyan körzetekre kon­centrálódik, ahol nehezen megköze­líthető és nehezen művelhető na­gyobb kiterjedésű rétek és legelők vannak. Az állattenyésztés további összpon­tosításának és szakosításának pro­gramja — a kerületi és járási tanul­mányokkal és az ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgal­­mazésl feladatokkal összhangban — konkretizálva lesz a mezőgazdasági üzemek ötéves fejlesztési tervében, ügyelni kell azonban arra, hogy az egyes gazdaságok állattenyésztése szakosításának programja számoljon a termelési terv teljesítésével, a terv­teljesítés anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésével, valamint a növény­­termesztés és a szakosított állat­­tenyésztés közötti összhang kialakí­tás val. A MEZÖGAZDASÄGI KÖZÖS VÁLLALATOK SZEREPE Mivel az eddigi eredmények és ta­pasztalatok szerint a közös mezőgaz­dasági vállalatok életképeseknek bi­zonyulnak, fejlesztésükkel, számuk növelésvei a hetedik ötéves tervidő­szakban is számolunk. Az alábbi há­rom típust szorgalmazzuk: — a mezőgazdasági termelés vala­melyik ágazatra vagy szolgáltatások­ra szakosított mezőgazdasági közös vállalat; — mezőgazdasági kombinát, ahol a fő termelési ágazatra további terme­lési irányzat vagy termékkezelési te­vékenység kapcsolódik; — a termelés és a szolgáltatások szakaszán több Irányú tevékenységre szakosított mezőgazdasági közös vál­lalat. Ilyen vállalatokat azonban csak ab­ban az esetben Tesz helyes alakítani, ba az anyagmegtakarltás, az önkölt­ségek alakulása és a termelés haté­konyságának növelése tekintetében előnyösnek bizonyulnak. Egy nagyon lényeges dolgot azon­ban az érdekelteknek tudatosítaniuk kell. Mégpedig azt, hogy tovább nem nézhető el a mezőgazdasági közös vállalatok iránt a társtulajdonos me­zőgazdasági üzemek részéről tanúsí­tott passzív viszony. Tehát nem kor­látozódhat a társtulajdonosként sze­replő mezőgazdasági üzemek tevé­kenysége és gondoskodása az építés­sel járó költségekhez való hozzájá­rulásra. Az persze igaz, hogy a jelenlegi Jogszabályok nem a leghatékonyab­ban szolgálják a társtulajdonos tag­­szervezetek aktívabb hozzáállását. Ezért szükségesnek mutatkozik olyan Jogszabályok életbeléptetése, amelyek bővítik a képviseleti szervként mű­ködő vállalati vezetőség és a tagszer­vezetek jogkörét, elmélyítik felelőssé­gét, valamint meghatározzák a me­zőgazdasági közös vállalat igazgató­jának a tagszervezetekhez való viszo­nyát, kötelességeit, jogát és felelős­ségét. A fejlődés további szakaszában na­pirendre kerül a vertikális integráció legfejlettebb formái, mezőgazdasági kombinátok alakítása is. A kísérleti eredmények és a külföldi tapasztala­tok arra utalnak, hogy a mezőgazda­sági kombinátok nagyon előnyösek­nek bizonyulnak. Előnyük például, hogy a mezőgazdasági terméket, mint nyersanyagot saját maguk dolgozzák fel; összhangot tudnak teremteni a nyersanyagtermelés és a feldolgozó kapacitás között, tehát nem fordul elő túltermelés és belüzemíleg meg­oldhatók a raktározási gondok, s ami nagyon lényeges: a termékfeldolgo­zásból származó jövedelem a válla­latban, vagyis e kombinátban ma­rad, amelyből részesedik a mezőgaz­dasági őstermelés is. Népgazdaságunk és társadalmunk érdekei szinte megkövetelik, hogy az élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok ne menjenek veszendő* be, vagyis a lehető leggazdaságos­­sabban legyenek hasznosítva. Ezért a jelenlegi ötéves tervidőszak hátra­levő éveiben szorgalmazzuk, hogy a feldolgozóipar vállalatai, illetve üze­mei, főleg a cukorgyárak, a sörgyá­rak, a keményítőgyárak és a húsipari üzemek mellett sertéshizlaldák, szar­vasmarha-hizlaldák vagy baromfifar* mok létesüljenek. Ez az intézkedés, amelynek fokozatos kivitelezésével számolni lehet, lényegében kettős ha­szonnal jár. Egyrészt megoldhatja a már akutnak minősíthető problémát, tehát az élelmiszeripari melléktermé­kek és hulladékok takarmányozási célokra való felhasználását, másrészt hozzájárul az állattenyésztés összpon­tosításának és korszerűsítésének meg* gyorsításához. A mezőgazdasági termelés összpon­tosítása és szakosítása, tehát az utób­bi években kibontakozott céltudatos munka mér napjainkig is szép ered* ményeket hozott. Hozzájárult a tér* melés színvonalának emelkedéséhez, ipari jellegének elmélyüléséhez s egy* ben a munkatermelékenység növeke­déséhez és kedvezően befolyásolta a termelési eredmények alakulását is. A tapasztalatok, saját hazai tapasz­talataink is egyértelműen tagadják a közömbösségre és tétlenségre biztató okok létezését. Arra ösztönöznek, hogy a hetedik ötéves tervidőszak fo­lyamán még határozottabban lássunk hozzá a mezőgazdasági termelés össz­pontosításához és céltudatos szakost* fásához. PATHÖ KAROLT i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom