Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

1981. szeptemHer 12. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 hulladékhasznosítás a kgst-országokban NDK: Elégetés helyett visszanyerés A felemelkedés útján Az NDK-ban úgy vélik, hogy a hul­ladékok elégetése nem a jövő útja. A fejlett gazdasággal rendelkező NDK például nem engedheti meg ma­gának azt a luxust, hogy a mai nyers­anyagínséges világban csak hőener­giát nyerjen vissza eléggé alacsony hatásfokon, s ráadásul e folyamattal tovább növelje a levegő szennyezett­ségét. Az ipari és lakossági hulladék­ból vissza akarják nyerni az értékes anyagokat. A fontos nyers- és alapanyagok többségéből behozatalra szorul az NDK, s ezek egyre növekvő ára je­lentős terheket rő a költségvetésre. Alapvető érdek tehát, hogy népgaz­dasági méretekben megszervezzék az újrafeldolgozást, a melléktermékek és hulladékok hasznosítását, körforgá­sát. Jelenleg az ipari termelés során keletkezett, s alig néhány éve még kidobott hulladékok 30 százalékát tudják gazdaságos módon felhasznál­ni. E mutatót, noha számos európai ország joggal irigyelheti, Itt nagyon is alacsonynak találják. Az arány ja­vítására már számos területen fontos lépéseket tettek. Az egyik, ha úgy tet­szik, népgazdasági példaként követ­­hető-követendő példa, az eisenhütten­­stadti kohászati kombinát keretében felépített üzemrész. Itt helyben, igen gazdaságosan dolgozzák fel a terme­lés során keletkezett nagy mennyisé­gű fémes iszapot: különféle keresett építőanyag lesz belőle. A kohászatnak kettős a haszna, hiszen nem kell rak­tároznia, majd elszállítania az isza­pot, s ugyanakkor a „mellékállásban“ legyártott építőanyagok eladásával javul a kombinát gazdasági eredmé­nye. Az NDK-ban a lakossági hulladék összegyűjtése minden kétezer lakosú-Az utóbbi évek legjobb rizstermé­sének betakarításával zárult Vietnam­ban a tavaszi rizsaratási szezon. Ha- Nam Ninh tartományban az északi országrész tapasztalatairól tanácskoz­tak. Szó esett a szerződéses kvóták rendszerének nevezett ösztönzőrend­szerről, melyet az Idén alkalmaztak először. Lényegei a rizstermesz­tésnek az eredmény szempontjából legkritikusabb három szakaszáért — a palántázásért, a vetés gondozá­sáért, majd a betakarításáért — a paraszt . anyagi felelősséget vállal. Megállapítják a szerződésben vállalt földdarab várható, átlagos rizshoza­mát (kvótáját), ezt a mennyiséget a szövetkezetnek be kell szolgáltania. Ha Jó munkával ennél többet takarít be, a többlet teljes egészében őt ille­ti, azt kezd vele, amit akar. Ha a saját hibájából nem éri el a kvótát, a különbözetet meg kell térítenie. A szántás, az öntözés, a vetőmag és a műtrágya biztosítása, valamint a nö­vényvédelem a szövetkezet feladata. A vietnami gazdálkodásban tért hó­dító új szemlélet, a dolgozók érde­keltté tételének e rendszere számok­ban kifejeződő eredményekre vezetett a mezőgazdaságban. Északon a szer­ződéses kvóták bevezetésével 2,32 tonnás hektáronkénti átlagtermést ta­karítottak be, egészében véve 220 000 tonnával többet adva e létfontosságú népélelmezési cikkből. Az északi szö­nál nagyobb községben központilag történik. Válogatás, dúsítás után je­lentős részüket a vegyi és kohászati üzemek kapják. A már kialakult tech­nológiák szerint ezek az anyagok is­mét visszatérnek a gazdasági vérke­ringésbe. Egyes műanyagféleségek­kel, az egyre növekvő tömegű autó­gumikkal más a helyzet: megfelelő nagyüzemi eljárás híján egyelőre tu­datosan gyűjtik, raktározzák ezeket. A kutatóintézetek bíztató eredményei azt jelzik, hogy hamarosan ésszerű, jól alkalmazható megoldások szület­nek a potenciális kincsek ismételt hasznosítására. A legújabb tudományos eredmények felhasználása, a kutatás és a gazda­ság szoros kapcsolata e területen is kulcskérdés. Ezt jelzi az a sajátos paradoxon is, hogy az NDK óriási mennyiségben kénytelen ként vásá­rolni a világpiacon, noha elvben igen jelentős exportőr is lehetne — az évente kibányászott 260—270 millió tonna barnaszénben levő hatalmas kénmennyiség után. Megfelelő eljárás híján ez a szennyeződés ma csupa gondot, környezetvédelmi problémát jelent: az erőművekben keletkező kéndioxid felhőből még nem tudják gazdaságosan kinyerni a fontos vegy­ipari alapanyagot. E tudományos fel­adat megoldása — akárcsak a kör­nyezet megóvását szolgáló korszerű berendezések, a mind hatásosabb fil­terek, víztisztítók előállítása — ki­terjedt kutatási bázist, nemzetközi összefogást és folyamatos tapasztalat­­cseréket igényel. A sok milliárd már­kás kiadások folytán a mind hatáso­sabban óvott természeti környezet egyszerre szolgálja az állampolgárok egészségét és a népgazdasági haté­konyság emelését. vetkezetek négyötödében bevezetett ösztönzőrendszer eredményeképpen a hektáronkénti átlageredmény 7 szá­zalékkal nőtt, közelítve ezzel a déli országrész magasabb átlagaihoz. Az idei rizstermelés átlaga orszá­gosan tíz százalékkal nőtt a tavalyi­hoz képest, és meghaladja a hektá­ronkénti két és fél tonnát. Az első (téli—tavaszi) riszaratás 4 millió 200 ezer tonna hántolatlan rizst hozott. A VSZK megalakulása (1976) óta ez a legnagyobb termés. A jó termés a szabadpiacon is érez­teti hatását, ahol a korábbinál ala­csonyabb rizsár némileg csökkentette más élelmiszerek árát is. Ez, vala­mint az állami alkalmazottaknak, az állami szektorban dolgozóknak né­hány hete folyósított 90—110 száza­lékos fizetésemelés (hivatalosan ár­­emelkedési pótlék) javított a munká­sok, értelmiségiek, illetve a város­lakók helyzetén. Kedvező hatást vált ki vidéken is, ahol a nagyobb jöve­delmek nagyobb vonzóerőt gyakorol­nak, s a mezőgazdaságba való vissza­térésre ösztönzik azokat a paraszto­kat, akik korábban a városokba tele­pedtek, hogy közvetítő kereskedelem­ből próbáljanak megélni. A szövetke­zetekben egészségesebbé vált a mun­kaerő-szerkezet, sok helyütt csökkent az adminisztratív munkát végzők szá­ma. D. P. Távol-keleti testvérországunk »— a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe — most ün­nepli' felszabadulásának 36. évfordu­lóját. A koreaiaknak, mint sok más ázsiai népnek, már időszámításunk előtt volt saját állama: a Csoszon, majd a Korjo. Am a történelem fo­lyamán a koreai állam gyakran kény­szerült beolvadni a kínai birodalom­ba. Korea népe vállvetve harcolt a má­sodik világháború idején a japán hó­dítók ellen, de harcát csak akkor fe­jezhette be győzelmesen, amikor a náci kapituláció után a Szovjetunió a Távol-Keleten vetette be hadseregét a szívósan védekező japán militariz­mus leverésére. Ennek köszönhette felszabadulását Korea népe. Míg a félsziget északi részében a szovjet katonai hatóságok a válasz­tott népi bizottságokra ruházták át a hatalmat, a közigazgatási jogot, az amerikai megszállás alá került délen lehetetlenné vált a népi erők akara­tának érvényesülése. 1948-ban itt az imperialisták védnöksége alatt báb­állam alakult, mely eszköznek bizo­nyult a déli országrész függőségének Nagy-Britanniában különösen forró volt az idei nyár. Természetesen tár­sadalmi és politikai vonatkozásban. Margaret Thatcher asszony, a „vas­­lady“ kormányának gazdasági és szo­ciális vonatkozásban erőskezű atlan­­tista politikája „meghozta gyümöl­csét“. Kis szünet után ismét kitört a gettók népe. Most azonban nem a legutolsó brit alattvalókként, ötöd­­rendű államopolgárokként kezelt, az egykori gyarmatokról származó szí­nesbőrű, zömében éhező munkanél­küliek törtek be a nagy iparközpon­tok belvárosaiba, szabadjára engedve a pusztítás ördögét, hanem az első­rendű polgárokként kezelt fehérek Is kétségbeesésükben az erőszakhoz fo­lyamodtak. London Brixton negyedében, South­­all városrészében, Liverpool Toxteh negyedében, Sheffieldben, Leicester­­ben, Leedsben, Derbyben, Hatherfield­­ben megmozdult a gettók népe, a tár­sadalom számkivetettjeinek hada. Az angliai „forró nyár“ már nem a szí­­nesbőrűek ügye és műve volt. Az ösz­„A Zimbabwe Köztársaság létrejöt­te, a felszabadító harc növekvő len­dülete Namíbiában és most már a Dél­afrikai Köztársaságban is szemlélete­sen mutatja, hogy a „klasszikus“ gyarmatosítók és fajgyűlölők uralma a végéhez közeledik“, állapította meg forradalmi optimizmussal az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott köz­ponti bizottsági beszámoló. Ma annak vagyunk a tanúi, hogy az ENSZ-Köz­­gyűlés során következő XXXVI. ülés­szaka előtt a világszervezet fórumá­nak össze kell ülnie, hogy rendkívüli ülésszakon vitassa meg, milyen bün­tetőintézkedéseket foganatosítanak az ENSZ dekolonizáciős dokumentumá­nak és más következő határozatainak rendelkezéseivel dacoló fajüldöző dél-afrikai állam ellen. A lényeget kifejező Jelszó: Függet­lenséget Namíbiánakl A kérdés, mely­ről majd a vita kibontakozik, a Biz­tonsági Tanács ismert 435. számú ha­tározata, amely elrendeli a dél-afrikai csapatok kivonulását Namíbiából és szabad választások tartását. Nem először és újonnan vetődik fel így ez a kérdés. A pretoriai Botha­­kormány azonban csak azután egye­zett bele a látszólagos politikai meg­oldásba, hogy bel- és külföldön egy­aránt szövetségesekre talált kétes kimenetelű politikai manőver megva­lósítására. Miután a namíbiai (dél­nyugat-afrikai) nép tényleges érdek­­védelmi szervezete a SWAPO (Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet) 1966 óta eredményesen bontakoztatja ki nemzeti felszabadító harcát, s a por­tugál gyarmatok után Rhodesia is ki­esett az utolsó afrikai gyarmatok so­rából, Pretoria magára maradt. A politikai rendezés útján az első felfigyelhető esemény az volt, hogy januárban első ízben ült össze a SWAPO küldöttsége és a namíbiai fő­kormányzó az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a Botha-kormány meg­bízottjai, s kettejük között öt állam ún. összekötő csoportja (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Ka­nada és az NSZK) közvetített. A genfi értekezlet azonban dolgavégezetlenül rövidesen feloszlott, Pretoria azzal magyarázta a Namíbia-értekezlet ku­darcát, hogy „a helyzet még nem érett meg az elvben már 1978-ban el­megőrzésére akkor, amikor északon földreformot valósítottak meg, egyen­­jogúvá tették a nőket, államosították a nagyipart stb., lerakták a jövőbeni szocialista állam alapjait. Az imperia­listák ezt nem nézték jó szemmel, ezért 1950-ben háborút robbantottak ki. Az agresszort csak a szocialista közösség aktivitása és a világ népei­nek szolidaritása fékezte meg. A felszabadulás óta eltelt 36 év az építés és újjáépítés korszaka volt. Erős nagyipar alakult ki északon. A jelentős országépítési sikereket a Ko­reai Munkapárt tavalyi őszi VI. kong­resszusa összegezte. A kongresszuson a következő időszakra kitűzött gazda­sági programot a fejlesztés kiegyen­súlyozottságának követelménye jel­lemzi. A gazdasági törekvések közép­pontjában a dzsucse, vagyis az ön­erőre támaszkodás áll. A program a tervidőszak végére 15 millió tonna gabona megtermelését, továbbá éven­te 300 ezer hektár tengerparti föld­terület művelés alá vonását tűzi ki tönös osztályharc erőteljes megnyil­vánulása feltárta Anglia sebezhető pontjait, az elhatalmasodó gazdasági és társadalmi válságot. Mindez a fi­zetésemeléseket és szociális juttatá­sokat befagyasztó, a nép követelései­re gumibottal válaszoló, az országot a washingtoni hidegháborús és fegy­verkezési kalandpolitika szolgálatába állító vaslady politikájának a követ­kezménye és csődje. A gettótüzek lángja rávilágított a brit oroszlán sebeire. Mindenekelőtt arra, hogy az előrejelzésekhez képest sokkal nagyobb arányban fokozódott a mukanélküliség. Az elmúlt hónap­ban 80 ezer fővel nőtt számuk, s Angliában a munkanélküliség immár hárommillió személyt sújt. Nem is szólva azokról, akik különféle segély­­programok alapján ideiglenes munkát végeznek, no meg a reménytelen pá­lyakezdő diplomásokról. A munkanélküliek megoszlása még egy visszáságra hívja fel a figyel­met: a brit szigeten 12, de északír fogadott rendezési terv végrehajtá­sára“. Bebizonyosodott, hogy az „öszekötő csoport“ elsősorban „falaz“ Pretoriá­nak, azzal a céllal, hogy a SWAPO végül is kifáradva beleegyezzen egy látszólagos megállapodásba, amelynek értelmében Namíbia, melynek egy­kori gyámsági terület státusát a dél­afrikai állam önkényesen megszün­tette és a 824 ezer négyzetkilométer­nyi területet egyszerűen bekebelezte, látszólagosan elnyerje politikai füg­getlenségét, gazdaságilag azonban érintetlen maradna Dél-Afrika hatal­ma. Ebben valamennyi nyugati hata­lom, az „öszekötő csoport“ tagjai is érdekeltek. A függetlenség kikiáltásával kap­csolatban lényeges kérdés, amelyben Pretoria álláspontja miatt eddig le-A Namíbia-dosszie hetetlen volt a megegyezés, a namí­­blal nép képviselete. Nemzetközileg is elismerték, hogy a SWAPO jogo­sult egész Namíbia népének képvise­letére, mert bizalmát élvezi és a leg­több áldozatot vállalta a független­ség kivívásáért, Pretoria viszont báb­jának, a látszatválasztás folytán ki­nevezett bábkormánynak a szekerét tolja. Ezt a kormányt az ún. Turnhall Demokratikus Szövetség alkotja, élén egy fehér ültetvényessel, Dirk Mudge­­zsal. A Namíbia-kérdés Júniusban is na­pirenden szerepelt az ENSZ Namíbia Tanácsának panamai ülésén. Itt újra megerősítették, hogy Namíbia népé­nek elidegeníthetetlen joga van a füg­getlenséghez, s egyetlen törvényes képviselője a SWAPO. A kérdés fon­tosságát Waldheim főtitkár tömören kidomborította üzenetébenv amikor rámutatott: „Létfontosságú, hogy to­vábbi halogatás nélkül előrelépjünk Namíbia függetlenségének ügyében, mert Namíbia jelenlegi helyzete rom­boló hatással van az egész dél-afrikai térségre.“ Mint Sam Nujoma, a SWAPO elnö­ke egyik nemrégi nyilatkozatában körvonalazta, a mostani rendkívüli célul egyéb feladatok mellett. Állan­dó politikai feladat a két országrész egyesítése, amelyet a népi Korea kor­mánya lehetőleg békés úton kíván el­érni. Hazánk kezdettől fogva intenzív kapcsolatokat tartott fenn a népi Ko­reával, Gazdasági együttműködésün­ket ma már számos állami szerződés szabályozza. Külkereskedelmi forgal­munk értéke eléri az évi 14—15 mil­lió rubelt. Csehszlovák segítséggel épültek villamos- és szerszámgépgyá­rak, cementgyárak, mérőműszergyá­rak, rézfeldolgozók stb. Egyéb beren­dezéseket is szállítottunk a koreai partnernek. A népi Koreából viszont ólom-, réz- és magnezitércet, illó­olajakat, színesfémeket hozunk be. A gazdasági jellegű feladatok mel­lett a népi Koreában nagy figyelmet szentelnek a szocialista embertípus kinevelésének, annak a jelszónak a jegyében, hogy a munkásosztály min­tájára alakítsák át a társadalmi rétegeket. -in­tartományokban 19 százalékos a mun­kanélküliség, melynek elharapődzása folytán elsősorban a megtűrt, de zak­latott színesbőrű brit állampolgárok kerülnek elsőként az utca kövezetére. Az Angliában történteknek, sajnos, másban is megnyilvánul a tragizmu­­sa. Az igaz, hogy a nyári, de időn­ként meg-megnyilvánuló zavargások ma már egyetemes jellegűvé váltak, nem tekinthető csak a színesbőrűek akcióinak, az osztályszolidaritás még­sem alakult ki a társadalom mostoha­gyerekei között. Ebben a helyzetben pedig a zavarosban .halászhatnak a különféle fasiszta és fajüldöző szer­vezetekhez tartozó, hatalomra törő politikai erők, mint amilyen például a Nemzeti Front tömörülés is, mely a vaslady kormányozta Albion minden bajáért a túlnépesedett színesbőrű bevándoroltakat hibáztatja. Ez a de­magóg beállítás hatástalan „villám­hárító“. Az igazi okot ugyanis a brit kisemberek kezdik mindinkább fel­ismerni. Anglia közöspiaci tagságá­ban, NATO-függőségében és a reagani háborús politika követelményeinek való feltétlen alárendeltségben látják. Csak éppen Thatcher asszony nem akar róla tudomást venni;.. -in-ENSZ-ülésszaknak az a célja, hogy feltárja: a pretoriai rendszer, etnikai választóvonalak mentén, ún. bantusz­­tánokra akarja feldarabolni Namíbiát, oly módon, ahogyan azt Dél-Afriká­­ban tette. Az ülésszak célja továbbá az, hogy leplezze az Imperialisták Dől-Afrikának nyújtott támogatását, ami a Biztonsági Tanácsban alkalma­zott vétókban is megnyilvánult. Ennek legfrissebb példáját szeptem­ber elején láthattuk a Biztonsági Ta­nácsban, amely a Dél-afrikai Köztár­saság angolai agresszióját tárgyalva azért nem rendelhetett el konkrét szankciókat Pretoria ellen, mert az Egyesült Államok vétójogával élt. Ugyanakkor köztudott, hogy Reagan elnök nem sokkal hivatalba lépése után már márciusban fogadta Roelof Bothát, a pretoriai rendszer külügy­miniszterét, s bár diszkréten, a ku­lisszák mögött tárgyalt vele, olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy „ma­gára hagyhatunk-e egy országot, mely valamennyi háborúban a mi oldalun­kon állt?“. A nyugati országok most, bizonyos értelemben, válaszút előtt állnak. Na­míbia természeti kincsei nagyon vonz­zák őket: a réz, ólom, cink, cin, man­gán, urán, gyémánt, kadmium, vaná­­dium, wolfram stb. megannyi csábító kincs. A SWAPO is tisztában van ez­zel, ezért úgy alakítja taktikáját, hogy az ellenség megbizonyosodjék róla: egy percig sem érezheti magát biz­tonságban. Há ez megtörtént, már a Namíbiában befektetett tőkéjét sem tudhatja biztonságban, s előbb-utóbb kimenekíti az országból. Akcióinkkal állandóan zaklatjuk az ellenséget, s fegyveres harcunkkal kényszerítjük a kivonulásra... Az ENSZ-közgyűlés mostani rend* kívüli ülésszakától sem remélhetők kielégítő eredmények. Bár a namíbiai körülmények nehezebbek, mint ami­lyenek között a zimbabwei szabad­ságharcosok küzdöttek, kétségtelen, hogy a harc akkor is folytatódik, ha az utolsó gyarmattartók megmaka­csolják magukat. Afrika népe meg­győződött róla, hogy reformokkal, a rendszer szépítésével már semmit sem lehet elérni, s így a harcot végülis a fegyverek döntik el, mert mint Nu­joma hangoztatja, a nép készen áll a küzdelemre és áldozatokra. LÜRINCZ LÁSZLÓ A Pentagon gólyája, avagy az amerikai militaristák ajándéka nyugat-európai szövetségeseiknek. (I. Szmirnov rajza) A KGST-országok sikerei REKORDTERMÉS VIETNAMBAN A harag napja után Angliában KOMMENTÁRUNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom