Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-29 / 35. szám
1981. augusztus 29. SZABAD FÖLDMŰVES —' 7 Д* idő éjfélre járt. Anna, a magányos hadiözvegy még mindig virrasztóit. Maga sem tudta, miért — nem jött álom a szemére. —> Lehet, hogy a fenyvesek zord morajlása vagy a tomboló vihar az oka — gondolta Anna. Persze, nem töprengett sokat. Pelvette a szék karján heverő kopottas ruháját, majd szemlét tartott a konyhában, mint parancsnok a legénység felett. Másnapra vendégeket várt. A közeli városban lakó rokonai jelezték érkezésüket. S a vendéglátás akkoriban nagy gonddal járt. — Készítenék én minden jót, ha lenne miből — gondolta Anna. — De a kamrában csak egy zsák krumpli fagyoskodtk és pénz is vékonyan van. Jó lesz, ha a legfontosabbakra futja. Hej, ez a háború, de sok rosszat hozott! — sóhajtott keseregve. Magányos gyötrődése azonban nem sokáig tartott. Megzavarta azt egy szokatlan esemény. Halk kopogásra lett figyelmes. — Но, vajon ml az — talán a képzelet játszik velem? •— Vagy a házőrző kívánkozik gazdasszonya társaságába — gondolta. Majd néhány lépést tett az ajtó jelé, hogy meggyőződjön a zörej okáról. A kopogtatás jóval erősebben, szinte sürgetően ismétlődőt. S Annának bizony inába szállt a bátorság. Igaz, gsak egy pillanatra, majd összeszedte magát. Megmarkolta a falhoz támasztott husángot, félretolta a biztonsági reteszt, s bátorságot színlelve, ajtót nyitott. — Ki az? — Mit akar? — förmedt a falhoz lapuló idegenre. PATHÖ KAROLY: — Pszt... legyen csendben — suttogta о jövevény, Majd kissé hangosabban: — Maga az oroszul tudó aszszony? Anna az orosz kérdésre oroszul válaszolt. S ez megnyugtatta a jövevényt. Hagyta, hogy az előbb még harciasnak tűnő Idegen asszony anyáskodó kedvességgel támogassa a tűzhely melletti heverő jelé. Ntm gondolt arra, hogy az orosz kölönc, rejtegetéséért majd felelősségre vonják. Arra sem simított, hogy emberséges magatartása a szervezkedő щ/itizánok közé sodorja. Csak egy legyengült, didergő embert látott, aki oroszul beszélt, akin felebaráti kötelesség segíteni. Nem tétlenkedett. Pillanatok alatt előszedte az elesett férje emlékként őrzött fehérneműjét, és hozzálátott az ernyedten fekvő idegen átöltöztetéséhez. Majd teát főzött, és azt Óvatosan csöpögtette a nyitva felejtett szájba. A lesoványodott, viaszszínű arc — a meleg ital hatá tára — élénkülni, pirosodni kezdett, majd az üldözött ember bizakodó pillantása összefonódott Anna aggódó tekintetével. — Mama «*. mamácska — suttogta a jövevény. Több szó nem hagyta el a száját. Jóleső nyugalom vett rajta erőt, és mély álomba szenderillt. Ismerkedésre csak másnap reggelizés közben került ser. Vologya — mert így hívták az éjszakai vándort — kérdezés nélkül elmondta, hogy 6 német fogságból szökött szovjet katona. Azt is megmondta Annának, hogy az ellenállási mozgalom martini vezetői irányították hozzá. — Csak pár napig maradok — fogadkozott Vologya. >— Míg egy kicsit összeszedem magam. Aztán megyek a hegyekbe, a partizánokhoz. Sok borsot török még a fasiszták orra alá — heveskedett és olyan görcsösen szorította kezében a sótartót, mintha az ellenség torkát szorítaná. A következő napok különösebb események nélkül teltek el. Néha német járőrök kószáltak az utcán, a partizánokról, a várható eseményekről Anna és vendége semmit nem tudott. Közben, a napok múlásával nemcsak mind jobban megszokták, hanem meg is szerették egymást. Bizony a fiatal özvegy, akt azelőtt gyakran kopogtatott a szomszédok és ismerősök ajtaján, otthonülő lett. Ez egy ideig Vologyának is hízelgett, mígnem rádöbbent, hogy ez az állapot, a vtlágtól való el zárkózottság, nem tarthat tovább. Tájékozódni akart a fronthelyzet alakulásáról és az ellenállást mozgalom terveiről, meg arról is, hol találhatja meg a partizánokat. Annának tehát Vologya kívánságára ismét szomszédolnia kellett. Naponta egyszer — főleg a koraesti órákban — még a kocsmába is benézett. Gondolta, ott többet megtudhat. Minden alkalommal egy pakli pipadohányt vásárolt. A férfiak viccelődtek is vele — Mi az Anna, tán unatkozol, azért szoktál rá a pipára? — kérdezte a férfiak egyike. Látva Anna zavarát, még megtoldotta: — Ha akarod, és jól viselkedsz, én megvigasztallak! A házad meg úgy telejüstölöm, hogy mindig érzed a pipafüstős férfiszagot. — Gyere csak, gyere! — de nem köszönöd meg a fogadtatást — vágott vissza Anna. Zavarát azonban nem tudta leküzdeni, s égő arccal hátrált a kijárat jelé. Másnap, a községi kútnál, ahova az egész falu vízért járt, Majt-rčik Jurajjal találkozott. Az ábrázatáról leolvasta, hogy valami fontosat akar. — An^a, ugye lói tsmersz engem? Nem feltételezed rólam, hogy besúgó vagyok? — kérdezte Majerčík. S mivel Anna nem szólt semmit, csak szinte megkövültén állt és várt, Majerčík suttogó hangon folytatta: — Én megbízok benned Anna. Tudom, velünk tartasz. Neked Is tudnod kell, hogy megkezdtük a szervezkedést. Tegnap este alakítottuk meg a forradalmi nemzeti bizottságot, amely szervezni és irányítani fogja falunk ellenállási mozgalmát. A bizottság elnöke pedig én vagyok — mondotta Majerčík. S mivel Anna szótlanul vári, Majerčík tovább fűzte a szót. — Arról vajon hallottál-e, milyen hír /árja a faluban? Azt beszélik, Idegen férfit, német fogságból szökött orosz katonai rejtegetsz s naponta vásárolod részére a pipadohányt. Mondd meg Őszintén, Igaz ez?. hangzott a kérdési — Nincs értelme a további titkolódzásnak. Meg hát kihez is lennék őszinte, ha ehhez a régi harcoshoz nem — gondolta Anna. Így történt, hogy jelfedte féltve őrzött titkát. Szépen, sorjában elmondta az emlékezetes karácsony előtti éjszaka eseményének minden részletét. Persze, azt sem hallgatta el, hogy Vologya már nyugtalankodik, és mielőbb a partizánokhoz szeretne csatlakozni-- Az orosz ma este hozzám költözik —. mondotta Majerčík. Látva Anna tiltakozásra ösztönző megdöbbenését, kioktatásnak szánt szavakkal nyugtatgatta. — Veszélyes feladattal akarunk megbízni, Anna. Nagy kára lenne az ellenállási mozgalomnak, ha a kezdet kezdetén lebuknál. Igaz ugyan, hogy a németeket falunk minden lakója gyűlöli. A látszat legalább is erre vall. Az óvatosság azonban soha nem árt. Német bérenc, besúgó itt is akadhat. Azt pedig, hogy a feljelentés milyen következményekkel járna, úgy hiszem, nem kell magyaráznom — mondotta. A községi kút alig ötven méterre van Anna házától. Általában pár perc alatt haza ért máskor a vödör vízzel. Most >ogyadózó térdekkel vánszorgott, és olyan megtört ábrázattal nézett az ajtót nyitó Vologyára, hogy szavak nélkül is az elválás nehéz pillanatainak elérkezéséről tájékoztatott. Eljött az este. A fehérre meszelt házak lehunyták izzó szemüket. A falu nyugovóra tért. Csak hárman voltak ébren: Anna, Vologya és Majerčík. Amikor Anna és Vologya kiléptek az ajtón és a kertek alatt húzódó ösvényen útra keltek Majerčík Juraj ,alig 'étszáz méterre levő háza felé, a toronyóra éjfélt ütött. Majerčík egy bokor rejtekében már vagy fél órája várakozott. A találkozás és az összeszokott két ember elválása nem hozott drámai jeleneteket. Csak amikor a két férfi elindult a kitaposott kerti úton Vologya új rejtekhelye jelé, akkor szakadt jel egy mély sóhaj Anna kebléből. — Egyedül maradtam — kesergett Anna. De fontos, hogy ö jó helyen, elvtársak között van — suttogta kissé nyugodtabban. Majd úgy tett, mint aki jól végezte dolgát: magabiztosan elindult az ösvényen hazafelé. * Ezei kilencszáznegyvennégy május utolsó napjaiban szórványos puskalövések zavarták meg d käntorvötgyt fenyvesek megszokott csendjét. A sklabiňaiak közül sokan úgy vélekedtek, hogy a németek pusztítják a vadállományt. Mások azt bizonygatták, hogy a Kántorvölgyben partizánok ütöttek tanyát és azok ritkítják az ellenőrző szolgálatot teljesítő német egységeket. Az igazság persze hamarabb kiderült, mint azt gondolták volna. Az egyik napon Kultch Jozef és Ďurik Ondrej valami miatt az erdőt rótta. Ök hozták a hírt, hogy a Kántorvölgybe szovjet partizántisztek népes csoportja érkezett. — Azt üzeni Peter Alekszejevics Velicsko, az első partizanbrigád parancsnoka, hogy a fasiszták elleni harcban feltétlenül számol a sklabiňaiak közreműködésével — mondotta Durík Ondrej, a forradalmi nemzeti bizottság elnökének. Elsősorban is meg kell szervezni a partizánok élelmezését, majd az ellenállási mozgalom vezetősége teremtsen feltételeket arra, hogy a szlovák katonaszökevények, valamint a német hadifogságból megszökött szovjet és más nemzetiségű katonák mielőbb a kántorvölgyi partizánparancsnoksághoz kerüljenek. • vége a titkolódzásnak — mondotta Majerčík Juiaj a forradalmi nemzeti bizottság ülésén. — Mindnyájunk előtt világos> hogy ilyen komoly feladatot csak a lakosság széles rétegeinek bevonásával tudunk teljesítem. Az elnfk véleménye általános megértésre talált. Majd a bizottság ügy döntött, hogy a partizánokhoz készülő katonák gyülekező helye Obozová Anna szerény portája lesz. — Rendes, megbízható asszony Anna, és szervezni is tud. — Megoldja 6 a mostani problémákat is — vélekedett az elnök. Anna pedig — aki Majerčík hívó szavára megjelent a gyűlésen — pironkodva, de jóleső érzéssel hallgatta a dicséretet. Nem ígért helytállást, nem fogadkozott. Csupán ennyit mondott: .— Ha az elvtársak jónak látják, hát vállalom! Az éfszaküba nyúló megbeszélés, tervezgetés után mindenki ismerte feladatát, teendőjét. Másnap pedig hozzáláttak a partizánháború ember- és élelmiszer utánpótlásának megszervezéséhez. Ideje is volt, mert a partizánokhoz tartó emberek nem várattak sokáig magukra. Már a bizottság gyűlését kővető harmadik napon megérkezett a szlovák katonaszökevények tíztagú csoportja. Majd a német fogolytáborokból megszökött szovjet, francia és jugoszláv katonák jelenkeztek. Így ment ez napról napra. A különböző nemzetiségű katonák ktsebb-nagyobb csoportjai gyakran váltották egymást Anna házában. Egy ideig számon is tartotta, hányán fordultak meg nála. De a sok gond, a jövendő partizánokkal való törődés nagyon elfoglalta. Elelmíszerraktáros volt és főszakács, s ha kellett hát tolmácsolt, magyarázta a Kántorvölgyhöz vezető utat. Igazi, mindennel törődő mamácska volt Anna, a partizánok mamácskája. * Augusztus huszonegyedikén, már a korahajnali órákban talpon volt a falu apraja-nagyja. Házról házra járt a hír, hogy a partizánok ezen a napon szabadítják fel a falut. S az örömhír, melynek eredetét senki nem firtatta, igaznak bizonyult. A napsugarak mégcsak ki-kikandikáltak a falut övező fenyvesek keleti részéből, amikor az első partizánbrigád harcosainak csatárláncai minden irányból özönlöttek a falu központja jelé. Köztük volt Vologya is, diadalittasan futott Anna házához, a mamdeskához. Sklabiňa JelszabadultI A partizánparancsnokság épületén enyhe szellő lengette a vörös lobogót és a háromszínű csehszlovák zászlót. Sklabiňa ünnepelt és ismerkedett a partizánokkal. A hangyabolyként nyüzsgő tömeg Anna és Vologya köré tömörült. A partizánok úgy körülfogták és ölelgették Annát, hogy mozdulni sem tudott. — Hagyjatok már!.>. Ne olyan erősen, mert megfojtotok! — szabodott a szűnni nem akaró ölelések közben. A hála és szeretet viharos megnyilvánulásának Velicsko brigádparancsnok megjelenése vetett véget. Vtszockij, Jegorov, Kuznyecov és Pavlov szovjet partizántisztek kíséretében utat tört a tömegen, hogy lássa és megdicsérje a partizánok mamácskáját, akit csak hírből ismert. A biztató és dicsérő szavakra az örömkönnyeket hullató Anna köszönő szavakat rebegett, majd ráborult a paitizánparancsnok széles mellére, A Szlovák Nemzeti Felkelés színterein sok hős szovjet katona harcolt, akik közül sokan nem érték meg a boldogító békét, szabadságot. M. I. JACHNO, egy felderítő partizáncsoport parancsnoka egy véres ütközet áldozata lett. őrizzük emlékét Fotó: —kalita—* ANDREJ PLÄVKA: Tüzet rakok... Augusztus este, úgy mint régen, Eg a tttzem, lángol lobogva, tüzet rakok fent a Gyömbéren; megosztja magányom. — Hol csak korcs fenyő terem meg, itt, sziklán ülve, ővele együtt szívesen hallgatom évente, mindig ilyentájban, mikor sok emlék éled fájva, a völgyek sóhaját. — Ez felébreszti a szívemben a sok hőst, kinek szíve nem ver, teste rég porlad már. Látom, ahogy a völgyben mennek, a sziklák között, egyre feljebb — egy hit, egy akarat. Lám, tüzem köré ülnek, hozzám, szívük verését hallom tisztán — ismét társam akadt. :♦ ♦> • Ján Cikker A siker nem a véletlen műve. Szorgalom, tehetség, kitartó munka, az ember és a zene szeretete rejlik a siker mögött, míg végül élet és mű egybefonódik. Tehetségének kifejtése, önmaga megvalósítása a nyitja elért eredményeinek. Hol és mikor kezdődött? Talán még a bölcsőben, özvegy édesanyja jóvoltából, aki szépen énekelt és zon-I gorázott, és a fiával Is rendszeresen foglalkozott. Alig tizenhat éves, amikor egy tehetséges cseh zongoratanárnő foglalkozik vele. Prágában a Zeneművészeti Főiskolán már egy szimfóniát is komponált. Ott-tartózkodása Idején Ján Cikker gyakran eljárt hangversenyekre, koncertekre, színházba. A hazai és külföldi karmesterek, a zenei légkör lenyűgözték a zene Iránt érdeklődő fiatalembert. Am ahhoz, hogy a főiskolán zeneszerzést, dirigálást, orgonálást és zenetudományt tanulhasson, pénzt kellett teremtenie. Szórakozó helyeken dzsessz zenekarban játszott, később tanított. Tanulmányai befejezése után egy évre ösztöndíjasként Bécsbe küldték karmestert szakra, de 6 külön a zongoratanulást is folytatta. 1937-ben két évre bevonult katoszívemben is, mert felszította leheletük heve. — Tekintetünk még mindig vallja: ha ránk törne gaz kígyófajzat, mi elbánunk vele! Tüzeik, Iám, még mindig égnek, amíg vágya az ellenségnek, hogy béke ne legyen. — Látom őket a békés estben a Poľanán és itt e hegyen s némán emlékezem. Élessze tiizemet tűzetek; amíg a földön itt élhetek, ki ne oltsa semmi —. hogy népemért, miként ti csendben, boltom után is, rendületlen tudjak még küzdeni... nának, 1949-ben — a főiskolán a zeneszerzés tanára. Pedagógiai munkássága során sok tehetséges fiatal tanított. 1978-ban innen megy nyugdíjba. 1950-ben kezdett operákat írni, 1954-ben mutatta be a Szlovák Nenv zeti Színház Juro Jánošík című operáját. E mű komponálása csaknem négy évig tartott. Második nemzeti operája a Samo Chalúpka balladája nyomán szerzett Bajazíd bég, 1957- ben került bemutatásra. Harmadik operájától kezdve a zenéhez maga írta a szöveget is. E termékeny időszakban született meg Mister Scrooge című operája, melynek az NSZK-ban volt az ősbemutatója. Ezután Tolsztoj Feltámadás-a következett, melyet Prágában mutattak be először. A rendkívül termékeny zeneszerzőt a francia forradalom kora, annak áldozatává váló alakok drámáját feldolgozó Romain Rolland-mű: A szerelem és a halál játéka is megihlette, E művét először Münchenben mutatták be. Ezután Shakespeare Coriolanusa következett. Utolsó operáját a Földrengés Chilében című Kleistnovella ihlette: az ítélettel nagy sikert aratott szinte az egész világon. Ján Cikker igyekezett zeneileg ü] megoldásokat keresni. Ojat, maradandót alkotott. Ján Cikker ahhoz a zeneszerző-nemzedékhez tartozik, amely a huszadik század első felében megteremtette a szlovák zeneművészet alapjait. Ma a legnagyobb művészi és állami kitüntetések birtokosa; megkapta a Munkaérdemrendet és három ízben a Klement Gottwald Ällamdfjat. A tehetséges világhírű művész 1979- ben megkapta az Unesco zenei diját; az opera felvirágoztatásáért és a választott témák humánumáért. Tulajdonosa a nemzetközi Herder-díjnak, amelyet Kodály Zoltán után harmadikként kapott meg. Ján Cikker nemzeti művész e közelmúltban volt hetvenéves. Ma is fáradhatatlanul dolgozik, komponál, mert nem tud élni zene, művészet, munka nélkül. A világirodalmi művek után egy tájainkkal kapcsolatos történet ihlette meg, mégpedig Mikszáth: Beszterce ostroma című regényének fő hőse. Ha elkészül, ez lesz nyolcadik operája. Várjuk bemutatását. ŕ—nt—4 ♦♦❖❖♦♦♦❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖♦x« 4 ) 4
