Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-22 / 34. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 12 1981. augusztus 22. Állatról emberre terjedő betegségek Boonőzison olyan fertőző betegségét értünk, amely közvetlenül az állatról vagy az állatok, esetleg állati eredetű termékek közvetítésével kerülnek az ember szervezetébe. Jelentős részükről a közvélemény nem Is tudja, hogy az állat közvetítheti őket, és éppen ezért elesik a megelőzésnek egyik fontos lehetőségétől. A fertőző betegségek kialakulásának emberben és állatokban egyaránt két elengedhetetlen alapfeltétele van: a fertőző anyagot fel kell venni, tehát fertőződni kell; az embernek és az állatnak megfelelően fogékonynak kiéli lennie a kórokozó iránt. A zoonózisok esetében az ember fertőződésének forrása mindig egy fertőzött állat, amelyből a kórokozó akár közvetlenül, akár közvetve juthat az emberbe. Közvetlen fertőzéskor a kórokozó közvetítés nélkül kerül a fertőzött állatból az emberbe, éldául a veszett állat nyála az emer megmarásakor jut a sebbe./ Közvetett fertőzés esetén a kórokozó a fertőzött állat ürülékével, váladékával, stb. előbb a külvilágba kerül, és onnan jut a fogékony ember szervezetébe. Parazitás fertőzések esetén sokszor az úgynevezett „közti gazdáknak“ is szerepük van. A mezőgazdaság területén dolgozókat az alábbi fontosabb fertőzési lehetőségek veszélyeztetik: + a szájon keresztül történő fertőzés — általában fertőzött étel vagy ivóvíz fogyasztásával; ♦ a légutakon keresztül, bel égzés útján történő fertőzés — egyike a leggyakoribbaknak. Ilyenkor az állat köhögése vagy tüsszentése révén az állatból a levegőbe kerülő finom váladékcseppecskékhez tapadó kórokozókat lélegezzük be; , ♦ a kötőhártyán keresztül szintén kifejlődhet a fertőzés. A kötőhártyára Jutott brucellák az emberben is majdnem mindig brucellózis kialakulásához vezetnek; + bőrön keresztül történő fertőzés. Bizonyos kórokozók a bőrön keresztül hatolnak be a szövetek közé, ha a bőr felületét valamilyen sérülés érte. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk vele: nem minden fertőzés jelenti egyúttal a szervezet megbetegedését is. Éppen ezért a fertőzés megeredése és a betegségek kialakulása szempontjából csupán néhány alapfeltételt sorolunk fel: Fontos a szervezet örökölt fogékonysága. Ezen azt értjük, hogy az ember egyáltalán fogékony-e arra a kórokozóra, amelyik az állatból került át az 6 szervezetébe. Más szóval, tud-e a szóban forgó kórokozó az emberi szervezetben betegséget előidézni. A kórokozónak elegendő mennyiségben kell a szervezetbe jutnia ahhoz, hogy ott elszaporodhasson. A szervezetnek egyébként megvan az a védekezőképessége, hogy a kis menynylségben bejutott kórokozót megsemmisítse. Ennek megfelelően a fertőzés csak akkor eredhet meg, ha a aiMTicŕttíicťGYi awácsadé szervezetbe kerülő kórokozók egy része túléli a védekezést és képes elszaporodni. A kórokozó támadókészsége — virulenciája — ugyancsak fontos a fertőzés megeredése szempontjából. A kórokozó határozott támadókészsége révén nemcsak megtelepedik a szervezetben, hanem mérgező anyagok termelésével olyan kóros elváltozásokat is megindíthat, amelynek öszszessége a betegség kialakulását idézi elő. Rendkívül fontos a megtámadott szervezet ellenállóképessége is. Régóta ismeretes, hogy nem minden fertőzés eredményes. A szervezet rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyek segítségével tőbbé-kevésbé ki tudja védeni a kórokozók támadását. Nem várhatjuk el tétlenül, hogy bizonyos állati betegségek embert is megfertőzzenek. A megelőzésnek és a védekezésnek számos módozata ismeretes. Az aktív megelőzés azt jelenti, hogy védekezünk azon állatbetegségek fellépése és terjedése ellen, amelyek zoonózis jelentkezésére adhatnak alkalmat. Az állatról emberre átragadó, fertőző és parazitás megbetegedések elleni védekezésnek alapfeltétele, hogy megelőzzük e betegségek fellépését és terjedését az állatok között, és megakadályozzuk a ragályanyag-hordozóknak és a közti gazdáknak a kialakulását. A passzív megelőzés során védekezünk az ember környezetében a zoonózist okozó kórokozók ellen, és felkészítjük a szervezetet ezek támadására. Ide tartoznak azok a védekezési rendszabályok és eljárások, amelyek már a meglevő veszély esetében az ember környezetében és magában az emberben kívánják megvalósítani a megelőzést. Az alábbi fontosabb szempontok tartoznak ide: ■ Az ellenállóképesség fokozása. Védekezésünk arra irányuljon, hogy elhárítsunk minden olyan káros hatást, amely a szervezet ellenállóképességének a csökkenéséhez vezethet; ■ Fontos dolog, hogy étkezés előtt alaposan kezet mossunk és kézmosás után lehetőleg még fertőtlenítőszert is használjunk; Ш Ételneműt fertőzött helyen tartani tilos, úgyszintén tilos az ilyen munkahelyen étkezni, sőt dohányozni is. A fertőzött munkahelyen védőöltözetet ajánlatos használni, ezt a munkahelyről való távozás előtt le kell vetni. A védőöltözet mosatásáról a munkaadó köteles gondoskodni. Az állatokkal való kapcsolat is sok betegség forrása lehet. Helytelenül cselekszünk, ha állati hullákat ok nélkül megérintünk, vagy felelőtlenül vizsgálunk. Ez sokszor még az állatorvosnak is problémát jelent, hogy a helyes diagnózist megállapítsa. Óvakodni kell minden megváltozott viselkedésű állattól. A beteg állat — éppúgy, mint a beteg ember —• elsősorban bágyadtsággal, étvágytalansággal, lázzal stb. jelzi betegségét. Óvatosnak kell lenni minden ismeretlen forrásból származó állati eredetű termékkel, elsősorban a romlandó élelmiszerekkel. Súlyos megbetegedések, sőt halálos esetek is előfordultak ellenőrzés nélkül forgalomba hozott „trichinás“ hús és húskészítmény fogyasztása után. Ma már az állattenyésztésben dolgozók többsége eleget tesz az állategészségügyi követelmények betartásának. A megelőzésen van a hangsúly. A szakszerűen elvégzett fertőtlenítés, majd betegség esetén a gyógyszeres kezelés már a meglevő betegség leküzdésére irányul. írásomban néhány olyan gondolatot kívántam felvetni, amely felhívja az állattenyésztésben dolgozók figyelmét arra: a zoonózisokkal Igenis számolnunk kell. A gazdaságok állattartó telepei zömmel megfelelnek a korszerű állattartás követelményeinek. Az ott dolgozókon sok múlik, hogy egészséges állatok tartásával, nevelésével segítsék a hasznosság állandó növekedését. Dr. László László GONDOLATOK az istállótrágya hasznosításáról Nem csöröm-csavarom a dolgot. Egyenesen a tárgyra térek. Trágyakazlakra azért van szükség, mert hazai viszonyaink között az istállótrágya tavaszi alkalmazása a legnagyobb hibák egyike — a trágyázás termésfokozó hatása' gyakori, tartós szárazság esetén nem érvényesül. Valamennyi tstállótrágyázást igénylő tavaszi kapás- vagy más növényre hátrányos, ha a talajt nem ősszel, hanem tavasszal szántjuk meg. A tavaszi trágyázás pedig tavaszi szántást igényel. A késő tavasszal vetett kukorica jól tűri a tavaszi trágyázásnak azt a hátrányát, hogy az ezzel kapcsolatos szántással kiszárítjuk a talajt. A kukorica tavaszi szerves trágyázásának hátránya csak akikor válik érezhetővé, sőt a gyenge termésben súlyosan károssá, ha később tartós száraz időjárás következik be és az Időszaki esőzésekkel nyert csapadékot a talajban rendszeres talajműveléssel (kapálással) nem tartják viszsza. A kora tavasszal vetett növényeknél a tavaszi istállótrágyázás feltétlenül hátrányos, mert nemcsak csökkenti az őszi szántásba raktározott téli csapadékot, hanem a trágya kihordásának és alászántásának munkája a vetés idejét késlelteti. Ha ezen felül ezeket a növényeket csak tavasszal szántott talajba vetették, akkor azok száraz időjárás esetén jó termést egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetekben adhatnak. A kukoricához hasonló Idényben vetett burgonya alá adott tavaszi trágyázás csökkenti a burgonya keményitőtartalmát és rontja az étkezési burgonya ízét, a gumók minőségét. Külö nősen akkor, ha arz ístállótrágya nem elég érett. A dohány alá adott tavaszi Istállótrágya minőségrontó hatása közismert, ezt a múltban a dohányjövedék is tiltotta. Viszonyaink között az Istállótrágya okszerű alászántása júniustól novemberig a legmegfelelőbb. Ebből a célból a télen és kora tavasszal összegyűjtött lstállótrágyát lefőldelt kazlakban kell tárolni. Nyáron ugyanis az érett trágyát közvetlenül a szántóföldre kevesebb gonddal és költséggel lehet kihordani. A nyári trágyázásnak hátránya, hogy a tarlóhátnás gyakran elmarad, és annak gyomirtó hatását nem használhatjuk ki. A kötött talajok a nyári szárazságban nehezen művelhetők és gyenge minőségű talajmunkával a trágya alászántása sem tökéletes. Ilyen talajokon tehát az őszi trágyázás a megfelelő. Igaz, mondhatná valaki, hogy a munkamegosztás miatt a kizárólagos őszi trágyázás helyett részben nyári trágyázást is kell végezni, mert a gazdaságokban ősszel összetorlódnak a munkák. Habár a kukorica, esetleg a burgonya alá adott tavaszi trágyázással a fenti módon leírattak szerint az említett torlódást lényegesen enyhülhetjük, az istállótrágyát ezek alá Is Jobb ősszel adagolni. Az Istállótrágyát a trágyatelepről — kihordása alkalmával — felülről lefelé szedve kell a trágyaszóróra, pótkocsira rakni, hogy a felső, kevésbé érett réteg az alsó, érettebb réteggel alaposan keveredjék. Kmosko László agrármérnök A T—088-as trágyaszóró egytengelyes, szervestrágyaszóró és szecskaszállitö adapterrel egyaránt felszerelhető, traktorvontatású, légfékes szállítóeszköz. A kocsiszekrény Urítőszerkezetének hajtása mechanikusan történik. Rendeltetése: szervestrágya-, silózott anyagok és gumós termények szállítása és a rendeltetési helyen történő szórása, illetve firitése. Teherbírása: 9 tonna; a kocsiszekrény térfogata: szervestrágyaszóró adapterrel 9,55, szecskaszállító adapterrel 24,5 köbméter; szórási szélesség: 6 m; területegységre kiszórható trágya mennyisége: 4,93-40 t/ha; optimális munkasebesség: 1,66 m/s Fotó; r-blm “ßarati országán, termelési tedfeí Nagy kapacitású állattenyésztési telepek Az Uraitól keletre eső körzetek gyors ütemű fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy a mezőgazdaság helyben biztosítsa a szibériai lakosság élelmiszerigényeinek maradéktalan kikelégítését. Ezért nem véletlen, hogy a szibériai mezőgazdaság továbbfejlesztésének távlati tervezete nagy kapacitású mezőgazdasági, főleg állattenyésztési komplexumok létesítésével számol. Például в krasznojarszki kerület déli részén teljesen gépesített állattenyésztési telepeket építenek. Az egyiknek évi kapacitása százezer hízósertés kibocsátását teszi lehetővé. Az említett körzetben egyébként már tizenhárom baromfitelep és negyven — szarvasmarha-tenyésztésre szakosodott — üzem működik. Nyugat-Szibériában viszont a hús- és tejtermeléshez adottak a feltételek. Az állattenyésztési farmokon, telepeken több mint 6 millió szarvasmarhát, több mint 2 millió sertést és mintegy négy és félmillió juhot tartanak. A Bajkál-Amur vasútvonal körzetében tizennyolc hús- és tejfeldolgozó üzemet létesítenek. A szakosított szovhozok, az állattenyésztési komplexumok és a nagy alapterületű üvegházak termelése a vasútvonal mentén évente mintegy 6 millió rubel szállítási költség megtakarítását teszi lehetővé. A közgazdászok már kiszámították, hogy az állattenyésztési nagy kapacitású komplexumok építése egy ötödével — egy hatodával csökkenti a munkaerő-szükségletet. Szibériában — ahol a munkaerő-hiány szinte krónikus — ennek óriási Jelentősége van. Például az új sertésistállókban a gépesítés mértékme mór meghaladja a 90 százalékot. A szovjet kutaték, tervezők szerint a közeljövőben az állattenyésztési komplexumokban teljesen kiküszöbölik a kézi munkát. A SZÖVETKEZETESlTBS MAGASABB FORMAI A Bolgár Népköztársaságban a Központi Szövetkezeti Szövetségnek két és egy negyed mil-< lió tagja van. A szövetség meg-, alakítása — amire kilencven évvel ezelőtt került sor — hatvankét kisparaszt összefogásának eredménye volt. A szövetkezetesítés rohamos fejlődésére azonban csak a Bolgár Népköztársaság megalakulása után került sor. Ma a mezőr gazdasági termelés kétszázhetvenhét agrár-ipari és hét iparagrári komplexumba összpontosul. Ezen komplexumok mindegyike átlagosan 13—17 ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A termelés nagyarányú összpontosítása, szakosítása és az ipari technológiák érvényesítése nagyban segíti a BNK népgazdasági szükségleteinek kielégítését. Az új tudományosműszaki ismereteknek a mezőgazdasági gyakorlatban való érvényesítésében élen jár az a nyolc tudományos-ipari komplexum, amely szintén szerves része a szövetkezeti mozgalomnak. E komplexumok dolgozói az egyes kutatási feladatok megoldásán fáradoznak, úgy, hogy közben a kapott eredményeket a gyakorlatban saját maguk is felhasználják avagy konkrét termelési javaslatokat adnak az arra rászorulóknak. Az ilyen eljárással egyébként lerövidíthető a tudomány és a termelés közötti kölcsönös kapcsolat kialakítása és meggyorsítható a műszaki-fejlesztési folyamat. v NÖVEKEDETT A TEJFOGYASZTÁS A Magyar Népköztársaságban a tej és a tejtermékek fogyasztása az ötödik ötéves tervidőszakban (1976—1980) — egy lakosra számítva — 25 százalékkal nőtt. Ezt a komoly előrehaladást elsősorban a tenyésztők anyagi feltételeinek javításával sikerült elérniük. A tejtermelés az utóbbi öt évben 540 millió literrel nőtt, holott a tehénállomány nagysága lényegében nem változott. A tehenek átlagos évi tejelékenysége az 1975. évi 2626 literről tavaly 3550 literre nőtt. Oj kapacitások létesítésével és a régiek korszerűsítésével lehetőség nyílt arra, hogy a naponta feldolgozásra kerülő tej menynyiségét 5,4 millió literről 7 millió literre növeljék. Ma az MNK minden egyes lakosa évente 160 kilogramm tejet és tejterméket fogyaszt. A tejipar rugalmasan alkalmazkodik a piac igényeihez. Csak néhány példát említenénk: bevezették a tartás ég az alacsony kalúriaértékű tej, a gyümölcsjoghurtok és néhány új sajtféleség gyártását. A sajtgyártás például öt év alatt több mint 60 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves tervidőszakban a tejipar tovább bővíti és korszeríísfti feldolgozói kapacitását, s elsősorban a csomagolóanyagok minőségének javítására fordít nagyobb gondot. RLŰTERBEN A FEHÉRJÉK A Bolgár Népköztársaságban az utóbbi huszonöt év folyamán az egy lakosra számított évi húsfogyasztás 21,3 kilóról 60,7 kg-га, a tejfogyasztás 80 literről 153 1-re, a tojásfogyasztás pedig hatvan darabról száznyolcvan db-ra nőtt. Az 1981— 1982-es évekre széló gazdasági terv alapján az egy lakosra számított évi húsfogyasztást 65 kilóra, a tejfogyasztást 207 literre, a zöldségfogyasztást I2i kilóra, a gyümölcsfogyasztást pedig 131 kilóra növelik. Az utóbbi években mind a városokban, mind a falvakon előnyben részesítik a fehérjetartalmú élelmiszereket. Ez azzal jár, hogy csökken a kenyérfogyasztás, amit — a többi európai országhoz hasonlóan — burgonyával helyettesítenek. A RIZSTERMELÉS FELLEGVÁRA Jelenleg a Kambodzsai Népköztársaság battambangi tartományában, amely a rizstermelés fellegvára az országban, több mint 230 ezer hektáron termelik a rizst. Ez az 1979. évi valúságnak a négyszerese. A szakemberek becslése szerint az idei átlagos hektáronkénti terméshozam eléri az 1,3 tonnát. Ez azt jelenti, hogy az idén e tartomány adja az egész ország rizstermésének egy harmadát. A mezőgazdasági növényi kultúrák terméshozamának növelése a piacellátásban is megmutatkozik. A kambodzsaiak mind vidéken, mind a kisebb városok piacain elfogadható árakért vásárolhatnak kenyeret, édesvízi halfajtákat, rizst, trópusi gyümölcsöt és zöldséget. A kambodzsaiak többségének az a meggyőződése, hogy a következő évi sikeres termelés már fedezheti az egész ország élelmiszerszükségletét. E nemes célkitűzés eléréséhez a battambangi tartomány mezőgazdasági dolgozói is szeretnének hozzájárulni, mégpedig azzal, hogy a rizs termőterületét az idén háromszázezer hektárra növelik, ugyanakkor a többi növényi kultúrát, főleg a burgonyát, kukoricát és a zöldségféléket húszezer hektáron termelik majd. (HÍZ)
