Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-15 / 33. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 15. A BURGONYATERMELÉS JELENLEGI HELYZETE ÉS TÁVLATA A burgonyatermelés még a harmincas években jelentős ágazata volt Szlovákia mezőgazdaságának. Fontos szerepet töltött be az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában egyaránt. Az elmúlt három évtized során tanúi lehettünk a burgonyatermelés nagyarányú hanyatlásának. A termőterület kétszázezer hektárról hatvanhétezer hektárra, az össztermelés pedig 1 millió 900 ezer tonnáról 772 ezer tonnára csökkent. Napjainkban a kistermelők is alig foglalkoznak burgonyater-. mesztéssel. Csak az elmúlt két esztendőben több mint ötvenezer hektárral csökkent a magánszektor burgonya-termőterülete. A burgonyatermelés területi csökkenése világviszonylatú jelenség, amely részben a megváltozott emberi táplálkozásnak a következménye, d e főleg annak, hogy az ökonómiaiig hátrányos termelési viszonyok miatt — a gabonafélék termesztésével szemben — megszűnt az állatok takarmányozásában a burgonya további jelentősége. A burgonya hektárhozam-növelésének köszönve az eltelt Időszakban alapjában véve sikerült elegendő mennyiségű termést biztosítani mind az emberi táplálkozás, mind az élelmiszeripar részére a termőterület jelentős csökkenése ellenére is. Csupán a szélsőséges időjárású évjáratokban kellett a kiesést behozatallal pótolnunk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a burgonyatermelés — a mezőgazdaság többi ágazatához viszonyítva — igen lassú ütemben fejlődött és a szükséges termés biztosítása számtalan gonddal és problémával járt. A 6. ötéves tervidőszakban elért eredményekkel sem lehetünk elégedettek. Hiszen a termelési tervet csupán nyolcvan, az áruértékesítését pedig nyolcvanegy százalékra teljesítettük. A termelést hátráltató problémák és nehézségek feltárására az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a tudományos-műszaki bázis, valamint az élenjáró burgonyatermesztő gazdaságok közreműködésével részletesen elemezte a burgonyatermelés jelenlegi helyzetét, s a helyzet orvoslása érdekében a feltárt adatok nyomán a hetedik, ötéves terv időszakára a burgonyatermelés fejlesztési javaslatát terjesztette elő. A burgonyatermelés stagnálásához az elmúlt évek során az alábbi tényezők járultak hozzá. MUNKAERÖHIÄNY A burgonyatermelés hanyatlásának, Illetve annak, hogy a gazdaságok nem szívesen vállalkoznak a termőterület további növelésére, egyik alapvető oka a mezőgazdasági dolgozók létszámának nagyarányú csökkenése. Az elmúlt harminchárom év alatt több mint hétszázharmincezer dolgozó hagyta el a mezőgazdaságot, többségűk éppen a burgonyatermelő körzetekből. FOGHtlAS ANYAGI-MŰSZAKI ELLÄTÄS Sajnos, a megcsappant munkaerőszükségletet nem pótolták megfelelő gépekkel, gépsorokkal, vegyszerekkel és egyéb anyagi-műszaki felszereléssel. A mezőgazdasági nagyüzemekben évek hosszú során külterjes termelési módszerek uralkodtak. A burgonyatermelés anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésére csupán az elmúlt két ötéves terv időszakában került sor. A hatodik ötéves tervidőszakban annak ellenére, hogv a beruházási alápot jóval túlmerítették a gazdaságok, a burgonyatermelés műszaki fejfejlesztése messzemenően elmaradt. A gyártó vállalatok a tervezettnél kétezer darabbal kevesebb traktort szállítottak a gazdaságoknak. A termés utókezelésére szolgáló gépsorok csupán húsz százalékát, a hazai gyártmányú burgonyaültető gépek pedig negyven-ötven százalékát fedezik a szükségletnek. jelentős gondot okoz az istállótrágyaszóró és a talajművelő gépek hiánya is. A burgonya gépi betakarítása sem tekinthető megoldottnak. U- gyanis az NDK-ból behozott kombájnok a Szlovákia burgonyatermelő körzeteire jellemző lejtős és kötött talajokra alkalmatlanok. Szerkezetük inkább a síkterületű, könnyű homokos talajoknak felel meg. Míg Szlovákiában a burgonya kombájnos betakarítását csupán a terület harminckét százalékán, addig Csehországban — ahol a falajadottságok kedvezőbbek — a terület hetvenhárom százalékán végezhették el. A tárolási lehetőségek is igen kedvezőtlenek. A meglevő tárolókapacitások többnyire nem megfelelőek, s nem fedik a szükségletet — mind ültetőanyag, mind étkezési burgonya esetében. Főleg a téli tárolás során jelentős veszteségek keletkeznek, mert ‘sem a kereskedelem, sem a feldolgozó ipar nem rendelkezik kellő színvonalú — főleg légkondicionált — és megfelelő kapacitású tárolókkal. A burgonyatermelés eredményes fejlesztését jelentős mértékben a növényvédőszerek hiánya is hátráltatja. Főleg a speciális peszticideké, amelyek nélkül nem lehet jó minőségű burgonyát termelni és tárolni. Több fogyatékosság tapasztalható a vegyszerek kijuttatási technikájában is. Szükséges lenne nagyobb mértékben érvényesíteni a repülőgépes vegyszerezést. GYENGE FAJTAVÄLASZTÉK ÉS SZAPORÍTÓANYAG A sikeres burgonyatermelésnek ugyancsak döntő jelentőségű tényezője a kiváló minőségű szaporító- és ültetőanyag, valamint a megfelelő fajtaválaszték. A fajtanemesítésben csupán az étkezési burgonya esetében értünk el bizonyos eredményeket. Jelenleg tíz — főleg középkorai és középkései — elismert hazai fajtával rendelkezünk. Közülük legelterjedtebb a Radka.-Igen gyenge az ipart burgonya fajtaválasztéka. Többségük kései, s természeti adottságainknak kevésbé megfelelő. Korai fajták nincsenek, ezért behozatalukra vagyunk utalva. A hazai nemesítésfl fajták — a külföldiekhez viszonyítva — kevésbé alkalmasak a gépi betakarításra, érzékenyebbek a mechanikai károsodásra, de a betegségekkel szemben sem eléggé ellenállóak. A biológiai anyag előállításában is meglehetősen gyenge eredményeket értünk el. A szaporító- és ültetőanyag minősége nem felel meg a követelményeknek. SZERVEZÉS, AGROTECHNIKA, gazdasAgossAg A burgonyatermelés területi elhelyezése sok esetben nincs összhangban az agro-ökológiai adottságokkal. Több helyütt a gazdaságosabb növények előnybe részesítésével kedvezőtlen adottságú területekre szorították ki a burgonyát. A gyakori fogyatékosságok közé sorolható a termesztési technológia be nem tartása, valamint a progresszív tudományos-műszaki ismeretek igen lassú gyakorlati érvényesítése is. A etrrontja a burgonyatermesztés költségigényessége. Ugyanis a termelés kétszáz mázsa hektárhozam elérésénél válik rentábilissá. Ezért hatékony ökonómiai eszközök érvényesítésével kell fokozni a termelési kedvet és a burgonyatermesztés gazdaságosságát. FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ A helyzet javítása érdekében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az 1981—1985-ös évekre kidolgozta a burgonyatermelés, fejlesztési programját. Ebben számol a kereskedelemmel való szorosabb együttműködéssel is, főleg a tárolókapacitások építésében. A burgonya összterülete az idei hetvenezer hektárról 1985-ig hatvanhétezer hektárra csökken. Hiszen továbbra is számolni kell a kistermelők burgonya-vetőterületének csökkenésével, habár a múlthoz viszonyítva mérsékeltebb ütemben. Viszont a szocialista szektorban a burgonya vetési területe az idei negyvennyolcezer hektárról ötvenezer hektárra növekszik. Az étkezési burgonya területe négyezerötszáz hektáron stabilizálódik. A nyugat-szlovákiai kerületben az eddiginél nagyobb — kétezerkétszáznyolcvan hektár — területen termesztik majd az étkezési burgonyát, elsősorban a humuszban gazdag és öntözhető területeken. A burgonya össztermelése a múlt évi 772 ezer tonnáról öt év alatt egymillió-százezer tonnára növekszik. Ez szükségessé teszi a hektáronkénti százhatvannégy mázsás átlagtermés elérését. A tervezett termelés elérésével kellő mennyiségű burgonya biztosítható majd. A többlettermés vagy az értékesítésre nem megfelelő burgonya maradéktalan hasznosítása érdekében az egyes gazdaságokban korszerűsítik vagy kiegészítik a burgonyapároló berendezéseket, s felülvizsgálják a meglevő gazdasági szeszfőzdék műszaki állapotát — főleg a burgonyatermelő körzetekben — korszerűsítésük és jobb kihasználásuk végett. JOBB BIOLÓGIAI ANYAG ÉS A FAJTANEMESlTÉS A fajtanemesftést országos viszonylatban a Havlíčkov Brod-i Kutató és Burgonyanemesítő Intézet koordinálja és irányítja a jövőben a Veľká Lomnica-i Kutató és Nemesítő Allolmással szoros együttműködésben. A közösen végzett nemesítő munka egységes módszertan szerint megy végbe. A fajtanemesítés elsősorban a minőség javítására, a tárolóképesség fokozására, a nagyüzemi termeléshez és a gépi betakarításhoz való jobb alkalmasságra, valamint a betegségekkel szembeni ellenállóképesség növelésére Irányul. Az újnemesítésű fajták előálításához a nagyhozamú külföldi fajták behozatával is számolunk. A 7. ötéves tervidőszakban főleg a korai, a félkorai és az ipari burgonyafajták választéka bővül. A közeljövőben a következő fajtaöszszetétellel számolhatunk: a korai fajtákból a Resy, Astilla, Kamzik, Juliver, Tamara, Duet, valamint az újnemesítésű fajták; az étkezési burgonyából pedig a Radka, Sosna, Iva, Nora, Adreta, Karin, Cira, Astra és a hazai újnemesítésű fajták kerülnek forgalomba. Az ültetőanyag előállítása két úton történik: elsősorban állami alapból a kijelölt szaporító területeken — összesen tizenkétezer hektáron —, amelyekről a biológiai anyag hetvenöt százalékát biztosítják. A hátralevő mennyiséget a kijelölt gazdaságok saját készletükből állítják elő. Továbbá pontosítják az ültetőanyag termelésének területi elhelyezését. Az ültetőanvag szaporítását az erre a célra megfelelő üzemekbe összpontosítják, amelyeknek száma a jövőben csökken. Az ültetőanyag szaporítására szakosított gazdaságokat a jövőben mentesítik az étkezési burgonya termesztésétől, hogy nagyobb gondot fordíthassanak a kiváló minőségű biológiai anyag előállítására. A BURGONYATERMELÉS MŰSZAKI FEJLESZTÉSE A 7. ötéves tervidőszakra előirányzott fejlesztési terv a következő gépi eszközök szállításával számol: összesen ezerszázhúsz darab burgonyaültető géppel, negyven burgonyabetakarító kombájnnal, százötven háromszoros betakarítógépsorral és százötven darab TRB 150-es típusú osztályozóberendezéssel. Egyéb gépekből több mint hatvanhatmillió korona értékben szállítanak majd a gazdaságoknak. A biológiai anyag tárolókapacitását hetvenezer tonnával bővítik és ötvenöt darab osztályozó-gépsort szállítanak az ültetőanyag-termelő gazdaságoknak. A.burgonyatárolók építésében előtérbe kerülnek az olcsóbb, faszerkezetű létesítmények. Az étkezési burgonya tárolására összesen hatvanuyolcezer tonnának megfelelő tárolókapacitást kell létesíteni. A fejlesztési program a kereskedelmi hálózat és a feldolgozóipar tárolókapacitásának bővítésével is számol. TÖKÉLETESEBB NÖVÉNYVÉDELEM A koncepció által előirányzott termőterületre — az egyes technológiai rendszerek és hasznosítási irányzatok szerint meghatározott, évi növényvédőszer-szükséglet értéke meghaladja a hatvanhatmillió koronát. A hazai gyártmányú szerekből a 7. ötéves terv időszakában a Nematin, a Kuprikol 50 és a Neroxon szerek szállításával számolhatunk összesen nyolcmillió korona értékben. Az AGRO II. program megvalósításával Decemtion és Novozin MN szerekkel bővül a választék. A szocialista országokból évente' tízmillió korona értékben vásárolunk növényvédőszereket. A speciális növényvédőszerek választékát a tőkés országokból biztosítjuk a rendelkezésre álló devizakerettől függően. A minisztérium konkrét intézkedéseket foganatosított a növényvédőszerek differenciált és ésszerű hasznosítása érdekében. Elsősorban arra ösztönzi a gazdaságokat, hogy a növényvédőszereket tökéletesebb előrejelzés alapján alkalmazzák és csak abbpn az esetben, ha az egyéb agrotechnikai intézkedések hatástalanok. BURGONYATERMELÉSI RENDSZEREK A technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében a MÉM — a burgonya hasznosítási irányzata szerint — kidolgozta a termelési rendszerek alapelveit. Ezek alapjában véve technológiai szabványnak tekinthetők, és a termelők, az irányító szervek és a szolgáltatások száméra kötelezők. A négy termesztési rendszer — amely a korai étkezési burgonya, a téli étkezési burgonya, az Ipari burgonya és az ültetőanyag termelésére irányul — a legújabb tudományos-műszaki ismereteket, a progresszív agrotechnikai és szervezési módszereket foglalja össze. A burgonyatermelési rendszereket fokozatosan kezdik érvényesíteni a gyakorlatban, elsősorban az erre a célra kijelölt gazdaságokban, amelyeket megkülönböztetett módon megfelelő ültetöanyaggal, növényvédőszerekkel, gépekkel és egyéb beruházásokkal látnak majd el. Már az idén negyvenkét gazdaságban vezették be a burgonyatermelési rendszert. A távlati terv figyelembe veszi a szakmai továbbképzés tökéletesítését, az ellenőrző tevékenység megszilárdítását, valamint az anyagi érdekeltség kérdését is. Remélhető, hogy a burgonyatermelés fejlesztési programja az illetékes szervek, az őstermelők, a szolgáltatások szoros együttműködésével, de nem utolsó sorban a gépipar hathatós hozzájárulásával meghozza a várt eredményt, amelynek fő célja a burgonyatermelés fellendítése. Klamarcsik Mária A LEMARADÁS OKAI A lucerna nyári vetése A lucernatermesztés eddigi tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a számtalan esetben előforduló gyenge hozamoknak leggyakoribb oka a ritka, egyenetlen és elgyomosodott növényállomány. Az említett hiányosságok még a leghatásosabb belterjesítő tényező segítségével, az önötzéssel sem küszöbölhetők ki. Kísérleti eredmények világosan igazolják, hogy az egyenletes, erőteljes fejlődésű lucernaállomány öntözés nélkül is nagyobb termést nyújt, mint az öntözött, de gyengén fejlett, elgyomosodott növényzet. A kiegyenlített, jól összeállt növényzet kialakításának egyik alapvető feltétele, a vetés időpontjának helyes meghatározása. Természeti adottságaink között legjobban megfelel a nyári, tiszta kultúrába történő vetés. A jó talajelőkészítés és a megfelelő talajnedvesség biztosítása. esetén a hektáronkénti tizenöt-tizennolc kiló vetőmag felhasználásával is kiegyenlített állomány érhető el. Az említet agrotechnikai intézkedések érvényestésével — öntözött területeken — több gazdaságban kimagasló eredményeket értek el, s a lucerna évi hektárhozama — szénában számítva — meghaladta a száz mázsát. Így például a voderadyi és a šoporňat szövetkezet százötven mázsa, az ostrovi Haladás Efsz pedig százshúsz mázsa átlagterméssel dicsekedhet hektáronként. A felsorolt tények azon óriási tartalékokra utalnak, amelyek a lucerna öntözésében és nyári vetésében rejlenek. Sajnos ezidáig csak kevés gazdaság alkalmazta a lucernatermesztésnek ezt a módszerét, s ott, ahol érvényesítették, az esetek többségében nem fordítottak kellő gondot a talaj jó minőségű előkészítésére, a gyomirtásra vagy az öntözésre. Ezek általában véve szubjektív jellegű okok, s kiküszöbölésük nem igényel különösebb anyagi ráfordítást. A termelés megfelelő szakmai irányítása, a jó munkaszervezés, valamint az öntözőberendezések teljes mértékű kihasználása jelentős terméstöbbletet jelenthet. A hagyományos vetés esetén az első termés csak a következő évben takarítható be. A lucerna nyári vetése — öntözött körülmények között — már az ősz folyamén termést hoz. Kedvező hő- és napviszonyok mellett hektáronként huszonöt-harminc tonnás zöldanyag-termés érhető el. Ezt több kísérleti eredmény is igazolja. Az őszi termés elérésének legfőbb tényezője a vetés időpontja és a talaj nedvességtartalma. Kísérleti eredmények alapján a vetés optimális időpontja július közepe, de még július vége vagy augusztus első hete is kedvező. Az elővetemények közül az őszi árpa, a korai érésű búza vagy a tavaszi árpa bizonyult a legmegfelelőbbnek. Fontos követelmény, hogy az aratási munkálatokat, de főleg a szalma begyűjtését gyorsított tetemben végezzük el, mert a talaj előkészítését három-öt nappal a betakarítás után kell megkezdeni. Ez nemcsak a hatékony gyomirtást teszi lehetővé, hanem a talaj szükséges hőmérsékletét is módosíthatjuk. Fokozott figyelmet kell szentelni a talajnedvességnek, amit szabályozhatunk. Ha hozzávetőlegesen negyven centiméteres mélységig hatvan százalékos nedvességtartalmat biztosítunk, a gyomok gyorsan kikelnek és kultívátorozással kiirthatók. Ennek nagy előnye, hogy a vetés utáni vegyszeres gyomirtás kihagyható, vagy csak kiegészíthető szerepet tölt be. A vetés előtti optimális talajnedvesség betartása csökkenti a talaj' hőmérsékletét, ami különösen fontos a meleg júliusi és augusztusi napokban, mert kedvező feltételeket teremt a lucerna csírázásához és keléséhez. Tehát ez önötzésnek a talaj optimális víz- és levegőorányának beállítása mellett hőszabályozó hatása is van. Ugyanis a talaj mikrobiológiai folyamata — amely feltétlenül szükséges a lucerna jó fejlődéséhez — a legerőteljesebb a talaj alacsonyabb, húsz C-fok hőmérséklete mellett. Abban az esetben, ha a talaj hőmérséklete növekszik, fokozni kell az öntözést is. Kísérleti és gyakorlati eredmények igazolják, hogy a július derekán elvetett és öntözött lucernát október derekán már kaszálni lehet, s hektáronként — szárazanyagban számítva — harmincnyolc mázsa termés érhető el. Minél későbbre halasztjuk a vetés Időpontját, annál gyengébb terméssel számolhatunk. Az augusztus elején elvetett lucernából már csak húsz-huszonhat mázsa között alakul az átlaghozam. Hazánkban évente hozzávetőlegesen tizenötezer hektáron telepítünk új lucernásokat. A javasolt vetési módszerrel — természetesen öntözött viszonyok között — a szárazanyagtermés ötvenhétezer tonnával növelhető, s ami nagyon lényeges, a termőterület bővítése és a vetőmagszükséglet növelése nélkül. Az említett módszer jellemző példája a biológiai hatékonyság növelésének, jelentős anyag-, energia- és élőmunka-megtakarítás mellett. SANTA MICHAL mérnök, az Öntözőgazdaségi Kutatóintézet dolgozója
