Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-07 / 6. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1981. február I. 12 A sertéshús Elégedettek az Hajdanában a sertéstartás főleg a család hús- és zsSrellátását szolgálta. Falun, aki egy kicsit tehetősebb volt, de mégsem tartott anyasertést, az őszt vagy a kora tavaszi vásáron megvett egy-kőt malacot, amelyeket főleg konyhai maradékokkal (moslékkal) nevelt fel. Tavasztól őszig zöldtakarmánnyal egészítette ki az állatok takarmányadagját, s őszidőben tökkel, takarmányrépával tették változatosabbá az etetést. Természetesen • melegen „tálalt“ takarmányt, korállatgondozók pávai ízesítették. A hizlalás főleg kukoricával, árpadarával történt. Ezek a hagyományos módszerek évszázadok óta tartottak s a falusi családoknál semmi nem veszett kárba, a süldők, a hízók jóformán mindent felfaltak. Valamikor a legfontosabbnak tartották, hogy meglegyen a családnak az évi zsírkészlet, a füstölthús tartson ki minél tovább, legyen sonka, húsvétra, s legyen mivel ízesíteni a különféle bab-, lencse- és savanyú krumplifőzelékeket. Persze főleg a nagyobb gazdák, de még az élelmesebb kisparasztok is egy-két mangalicát eladásra is hizlaltak. Természetesen a kisüzemi, háztáji sertéshizlalás és kocanevelés nem tudta fedezni a lakosság húsellátását olyan mértékben, mint a mai nagyüzemi termelés. Ámbár napjainkban is sokat jelentene a nagyüzemi hústermelés kiegészítésében a hagyományos háztáji sertéshizlalás felújítása, amely főleg a konyhai hulladékok és a saját termésű takarmányok etetésén alapulna. E tekintetben a kezdeményezés bizonyos jeleit tapasztaljuk a szerződéses sertéshizlalásban. FORDULT A KEREK Az állami gazdaságokban és az ötvenes években megalakult szövetkezetekben a sertéshús-termelés hagyományos módon kezdődött. A nedves takarmány etetésén alapult, de már ott sem használták fel a konyhahulladékot és más forrásokat. De azért nagyon helyesen —■ tovább folytatták a zöldtakarmányok és répafélék etetését. Aztán előtérbe került a munkatermelékenység fokozása. Különféle etetési eljárást dolgoztak ki, amelyhez nagy mennyiségű abraktakarmányra volt szükség, ezt pedig nem tudtuk hazai készletekből biztosítani, s egyre jobban külföldi behozatalra szorultunk. Ezáltal egyre drágább lett a sertéshús-termelés és az állami kasszából alaposan hozzá kellett járulni, hogy stabil maradjon a hús ára. Az erőtakarmány behozatala ellenére a napi súlygyarapodás nem növekedett kellőképpen, a költségekkel arányosan. Márpedig lényeges, hogy a termelékenység a több malactermeléssel és a gazdaságosabb súlygyarapodással is növekedjék. Manapság is különbözőek a vélemények a sértéshús-termeléssel és eladással kapcsolatban. Az illetékesek arra vonatkozó véleménye, hogy milyen súlyban leggazdaságosabb értékesíteni a hízókat. Sok a vita a fajtákkal, hibridekkel kapcsolatban is, hiszen a lakosság többsége sovány húst szeretne vásárolni. A jelenleg tenyésztett sertéstípusoknál a vágósúly csökkentése — 110—105 kilóra kedvezően hat az egy kiló hús előállítására szükséges takarmányfogyasztásra, s emellett meggyorsítja a forgást és kevésbé zsíros húst eredményez. A hazai újnemesftésű fajták és a magyarországi Kahyb jelenleg talán a legmegfelelőbbek. A mezőgazdasági üzemekben a kocatartás, a hizlalás különböző típusú sertéstelepeken történik. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a legrégibb típusoktól — a legkorszerűbbek sokfélét láthatunk. Vannak mezőgazdasági szakemberek, akik csak a „sertéspalotákban“ látják a gazdaságosabb termelés kulcsát, de sokan akadnak, akik azt állítják, hogy a régebbi típusú istállókban Is lehet eredményesen termelni. Az utóbbiak-termelés tudatában vannak, hogy nincs mód új telepek építésére és ezért inkább a korszerűsítésre törekszenek, vagyis bizonyos átépítésekkel, berendezések felújításával igyekeznek megoldani a jobb, a gazdaságosabb termelés feltételeit, vagyis úgy elhelyezni a kocákat, hogy minél kevesebb legyen a malacelhullás és a régebbi istállókban is növekedhessen a munkatermelékenység. Nem egyszerű feladat, és főleg a vezetők leleményességén múlik, hogy miképp oldják meg a korszerűsítést. Érthetően, nagyon sok múlik a dolgozók hozzáállásán, becsületességén, munkaszeretetéli. CÉL A KORSZERŰSÍTÉS A Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság egyik részlegén egy K-105-ös típusú szarvasmarha-istállóban voltak elhelyezve az anyasertések. Ez nem a legideálisabb megoldás, s bizony jő ideig elég nagy arányú volt a malacelhullás. Az állattenyésztés irányítóit, dolgozóit, mind erkölcsileg, mind anyaliglag érdekelte az anyaállatok jobb elhelyezése. Körülnéztek hát más mezőgazdasági üzemekben. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla> szövetkezet melléküzemágában rátaláltak a megfelelő ketrecekre. De egyéb átépítést is eszközöltek a volt szarvasmarha-telepeken, a dolgozókról is gondoskodtak s megfelelő szociális berendezéseket létesítettek. Ä jó eredmény nem váratott magára* Háromszázötven kocától az átlagos A munka minősége A TU DO MÁN. Y ÉS TECHNIKA Oldatok adagolása Napjainkban a közhasználatban levő dugattyús adagoló szivattyúk jelentős problémát okoznak különböző oldatok vízbe való juttatásakor. Főleg a kis mennyiségű oldat adagolását nehezítik. Ezen túl bo1 nyolult szerkezetűek, költségesek, villanymotoros meghajtásuk révén pedig energiaigényesek. Pedig a megfelelő szivattyús adagoló berendezések hiánya nagy mértékben hátráltatja a cseppfolyós műtrágyák hatékony és egyszerű alkalmazását és kijuttatását az öntözőberendezéseken keresztül. De problémát okoz a vízgazdálkodásban is, főleg a víz klőrozásában. Az említett gondok megoldását célozza Jaroslav Mečiak, a tardoskeddl (Tvrdošovce) Jövő szövetkezet dolgozójának leleményes találmánya. A feltaláló egy adagoló berendezést szerkesztett különböző oldatok alkalmazására a szivattyús rendszerbe. A berendezés szerkezete nagyon egyszerű és minimális méretű. Működése azon alapul, hogy a szivattyúban a víz áramlásával a légnyomásnál kisebb nyomás keletkezik, s ennek segítségével a berendezés az átáramló folyadékba juttatja az oldatot. Óriási előnye, hogy kis mennyiségű oldat adagolására is alkalmas. Emellett teljes mértékben helyettesíti a költséges, villanymotoros szivattyús adagoló berendezéseket. Gyakorlati alkalmazása igen sokoldalú. A berendezés gyártása nagy segítséget jelentene a mezőgazdaságban, ahol kivá- Iőan érvényesülne a szántóföldi növények és a zöldségfélék gyors és hatékony levéltrágyázásában. Hiszen a trágyázásra szánt oldatot — elsősorban a cseppfolyós műtrágyát — az öntözővízzel együtt lehetne a növényzetre Juttatni. Ez pedig több hasznot jelentene, csökkentené a levéltrágyázás költségét, de nem utolsósorban megkímélné a talajt és a növényzetet a földi gépek keréknyomásátől. A vízgazdálkodásban pedig leegyszerűsítené a víz klőrozását. Sajnos a találmány széleskörű gyakorlati alkalmazását hátrálja az, hogy ezidáig egyetlen üzem sem vállalkozott a berendezés gyártására. -Inf.A Kassa (Košice)-vidéki járás ** gazdaságai a mezőgazdaság belterjesítésében és korszerűsítésében szép sikereket értek el. Az elért eredményekről Jozef Závada, a járási pártbizottság vezető tikára tájékoztatott. — Pártunk agrárpolitikájának gyakorlati érvényesítésével, a mezőgazdasági termelés sokoldalú, a járás adottságának megfelelő, harmonikus és intenzív fejlesztésével biztosítottuk és biztosítjuk a lakosság élelmiszer-szükségletének kielégítését. A mezőgazdaság belterjes fejlesztésében és korszerűsítésében, a gabonafélék termesztése mellett, fontos szerepet töltenek be az ipari növények is. E növények biztosítják az olaj-, a cukor-, és a szeszgyárak stb. nyersanyagát, melléktermékei pedig — leveles répafej, répaszelet, melasz, pogácsák, szeszgyári, sör- és malomipari melléktermékek stb. — az állattenyésztés értékes takarmányai. A kertészeti ágazatok fejlesztése is nagy jelentőségű feladat, hiszen ezek. járulnak hozzá a lakosság ellátásához friss, vítamindús zöldséggel, burgonyával, gyümölccsel, szőlővel, és biztosítják a konzervipar számára a nyersanyagot. A gyümölcs, a szőlő és a A saját forrásokból előállított növényt eredetű fehérjetermelés-növelésének — a lakosság élelmezésére és a keveréktakarmányok gyártására egyaránt — egyik módja, a hüvelyesek belterjes termesztésében rejlik. A hüvelyeseket 1965-lg 23—29 ezer hektáron termesztettük. Ezután termőterületük rohamosan csökkent s 1973-ban csupán kilencezer hektárnyi területről takarítottuk be a hüvelyeseket. A fehérjekérdés problémájának megoldásával kapcsolatban az 1973-as év után a hüvelyesek termőterülete fokozatosan bővült, s 1974-ben elérte a 19 ezer, 1975-ben pedig a 29 ezer hektárt. A hatodik ötéves tervidőszakban már — évi átlagban — 31 ezer 800 hektáron termesztettük a hüvelyeseket. Pozitívan értékelhető, hogy a termőterület növekedése összhangban volt a terv előirányzatával. Ezzel szemben Szlovákiában elért hektárhozamok átlagon aluliak és sem a társadalmi szükséglettel, sem a termelésükre fordított költséggel nincsenek összhangban. Hiszen a hatodik ötéves tervidőszakban csupán 1,41 tonna átlagtermést értünk el. A vetésterületek betartásával a fehérjekérdés még nem oldódik meg. Ennek döntő tényezője a hektárhozamok nagysága, valamint az áruforgalmazási terv teljesítése az állami- és takarmányalapba egyaránt. Az 1980-as évben a hüvelyesek termelése jelentősen növekedett, elsősorban a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdászainak köszönve. Szlovákiában az előirányzott hetvenezer tonnával szemben hetvennégyezer tonna hüvelyest termeltünk. A hüvelyesek termelési ütemének fokozásázöldségfélék termesztésé lehetővé teszi a földalap hatékony hasznosítását. Viszonylag nagy befektetést igényelnek, de ugyanakkor termesztésük kifizetődő. Ami a gabonatermesztési program teljesítését illeti a Kassa-vidéke járásban sikerült a Keletszlovákiai kerületben az első helyre kerülni, hiszen a hatodik ötéves tervidőszakban több mint ötszázezer tonna gabonát termelt. Most pedig nézzük meg, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek milyen eredményeket értek el. A járási versenyben a perényi (Perín) szövetkezet érte el a legjobb eredményt. A szövetkezet növénytermesztési ágázatvezetÖje, Stromp András örömmel beszélt a sikerekről. Elmondta, hogy a gabonatermesztésben elért sikerekhez döntően hozzájárult a szüntelen kísérletezési kedvük. Ojabb és újabb nagy termőképességű búzafajtákkal próbálkoznak a kísérleti parcellákon. A legjobban bevált fajtákat bevezetik a termesztésbe. Ez jelentősen hozzájárult a gabonatermelés növeléséhez az elmúlt öt év alatt. Tavaly búzából negyven mázsán felüli átlaghozamot értek el. A hektárhozam közel hat mázsával kisebb a tavalyelőttinél, ban nagyobb igyekezetét kell kifejteni a közép- és a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemelnek. A hüvelyesek termelésének belterjesítését több hiányosság hátráltatta. A hatodik ötéves tervidőszakban termelésük szétszórtan, több gazdaságban ment végbe s ez nem tette lehetővé a nagyüzemi termesztési technológia érvényesítését. A termesztés eredményes összpontosításához, de főleg a szakosításhoz hiányoztak a szükséges anyagi feltételek. A növényvédőszerek és a megfelelő gépi eszközök ellátása nem fedte a szükségletet. Jelentős hiányosságok tapasztalhatók a termés betakarítás utáni kezelésében és szárításában is. Az elégtelen anyagi-műszaki ellátás mellett több hiányosság merült fel a technológiai fegyelem betartásában Is. A hüvelyesek vetésforgóba való besorolásakor egyes gazdaságok nem vették figyelembe e növények tápanyag iránti speciális követelményét. A közvetlen trágyázás során rendszerint kombinált műtrágyát használtak, s ezáltal túladagolták a nitrogént. Több fogyatékosság tapasztalható a talaj előkészítésében ts. Sok esetben elmulasztották a talajfelület lesimítását, amely egyik alapfeltétele a minimális szemveszteséggel járó betakarításnak. Gyakran a talajművelést sem végezték el kellő mélységben, s ez nede tekintettel az 1980-as esztendő kedvezőtlen Időjárására, a kisebb hozam semmit sem von le teljesítményük értékéből. Annál is inkább nem, mert egyes fajtáknál az említett átlagnál jóval nagyobb termést értek el. Az elmúlt öt évben az újbodval (Nová BodvaJ szövetkezet Is kiegyensúlyozott eredményeket ért el. Ez a szövetkezet tavaly gabonából negyvenkét mázsa szemet takarított be hektáronként. Az öt év átlagában elért negyven mázsa hektárhozam valóban szép eredménynek számít. A szövetkezet főagronómusa, Papp elvtárs a sikerek titkát abban látja, hogy az őszieket minden évben agrotechnikai határidőben vetették el. A vetés optimális Időben történő elvégzésének egyik alapvető feltétele a területek korai felszabadítása, tehát olyan elővetemény kiválasztása, amelyet korán be lehet takarítani. Az elmúlt év tavaszán a Kassavidéke Járásban sokfelé észlelhettük, hogy a hosszú és kemény tél hezítette a megkövetelt vetési mélység betartását. Gyakori hiányosságnak számít, az optimális, hektáronkénti egyedszám — amely egyes fajoktól és fajtáktól függően különbözik — be nem tartósa Is. Ez pedig jelentősen csökkenti a növényzet szerkezetének önszabályozó és termésalakító lehetőségét. A hüvelyesek vetésére rendszerint az agrotechnikai határidő vége felé került sor. Az öszszes hüvelyesek megkövetelik a vegyszeres gyomirtást. A növényzet elgyomosodásának gyakori oka a gyomirtószerek hiánya mellett a vegyszerek nem megfelelő alkalmazása. A kártevők elleni védelemre csak ritkán került sor, rendszerint akkor, amikor az előrejelzések kritikus elterjedésükről adtak hírt. A növényvédelem hatékony formájának >— a vegyszerek repülőgépes kijuttatásának >— alkalmazását a termőterület szétszórtsága akadályozta. A betakarítás során is tetemes veszteségek keletkeztek. Mindenekelőtt a betakarítás időpontjának késleltetésével, a betakarítási munkák hiányos szervezésével, valamint a magvak nem megfelelő betakarítás utáni kezelésével és szárításával. A felsoroltakból látható,, hogy a hüvelyesek termesztésében még számtalan probléma és hiányosság merül fel. Azonban megoldásuk és kiküszöbölésük módja közismert, és nem követel különösen nagy beruházásokat. Az említett hiányosságok kiküszöbölésére elsősorban maradéktalanul végre kell hajtani a hüvelyes fajok és fajták szerinti területi elhelyezését. Előtérbe hozni területi összpontosításukat úgy, hogy az egyes gazkövetkeztében a búzavetések nagyon kirltkultak. Különösen a bőtermő, de ugyanakkor fagyérzékeny, intenzív fajták. Bár Ojbodván Is ezeket a fajtákat termesztették, a vetés mégis elérte a megkövetelt sűrűséget. Kiritkulás még foltokban sem fordult elő. Papp elvtárs, véleménye szerint főleg a fagyérzékeny fajtáknak optimális feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy jól átteleljenek. Ehhez a következők szükségesek! jő minőségű magágy, hogy az elvetett mag gyorsan kikeljen, s a növény gyökérzete erőteljesen fejlődjön; megfelelő tápanyagellátás, elsősorban nagyobb mennyiségű foszfor, amely növeli a növények fagyállőságát; végül ami a legfontosabb, optimális időpontban kell elvégezni a vetést, hogy a növényeknek elegendő idejük legyen a téli felkészülésre. Az említett előfeltételek elméletileg Pósa Tibor, a Valalikyl Állami Gazdaság főagronómusa is Jól ismeri, ám a gyakorlati megvalósításuk nem mindenkor sikedaságokban egy-egy fajta alapterülete elérje a száz-százötven hektárt. Az összpontosításnak és szakosításnak fő célja kedvező feltételeket teremteni a gépi eszközök és a vegyszerek hatékony kihasználására, amely lehetővé teszi a nagyüzemi termesztési és betakarítási módszerek érvényesítését. Ez az alapvető feltételek egyike a hüvelyesek tartós és magas színvonalú termelésének. A hüvelyesek termesztésére szakosított gazdaságokban el kell érni azt, hogy vetési területük a szántóterület legalább nyolc-tizenkét százalékán részesedjék. Ezekben a gazdaságokban továbbá arra kell törekedni, hogy egy-egy fajtát legalább negyven-ötven hektáros táblákon termesszék. Tekintettel a hüvelyesek *—■ főleg a borsó és a lőbab — speciális követelményeire a tápanyagok iránt, célszerű ezeket a vetésforgó második vagy harmadik menetébe besorolni, A vetőmag mennyiségét az egyes fajok és fajták követelménye szerint kell módosítani. Az optimális egyedszám betartása alapvető követelmény. A vetőmagvak csávázása és beoltása elmulaszthatatlan. A vetés előtt a talajt és magágyat gondosan elő kell készíteni, s ezáltal kedvező feltételeket biztosítani a szükséges vetésmélység betartására —s (borsó esetében 4—8 cm, a lóbabnál pedig 8—10 cm). A műtrágyázást a talaj termőképességétől függően kell Irányítani. A borsó és a lóbab alá az egyes tápanyagokat, a következőképpen ajánlatos adagolni: foszforból 40—70 kiló, káliumból 60—120 kilő, nitrogénből pedig 15—30 kilő hektáronként, tápanyagban számítva. A nagy termőiHHMiinwinnmMnnHHiiiHHinmiuimuiminHiniNMmHMiiiiMmHHimMMHninuMummniHH Az agrotechnikai fegyelem betartásra! niMető J