Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

1981. Január 17. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A KGST—ORSZÁGOK EOYOTTMÜKÖDESE Ésszerű földhasználat és fUdveddHii A föld, a mezőgazdasági termelés alapvető eszköze, ésszerű használata a szocialista építés egyik elsőrendű feladata volt mindig, és ma is az, kü­lönösen a mezőgazdasági termelés belterjesftésének jelenlegi viszonyai között. A nemzetközi szocialista munka­­megosztás fejlődése, a gazdasági in­tegráció elmélyülése előidézte a szo­cialista országok népgazdasága terü­leti szerkezetének megváltozását. E- zért a föld gazdaságos használatának és védelmének problémája az európai KOST-tagországokban sokrétűvé vált. Megoldásához célirányosan össze kell hangolni a hosszú lejáratú komplex Intézkedéseket, az egyes országok tár­sadalmi, történeti, gazdasági és ter­mészeti viszonyainak figyelembe véte­lével. A szocialista országok magas gaz­dasági és műszaki színvonala, nép­gazdaságunk gyors fejlődési üteme következtében, elkerülhetetlenül nö­vekszik az ipari, közlekedési, építési ée más objektumok által elfoglalt te­rület. A KGST-tagországok egészében a mezőgazdasági haszonterületek az összes földterület 28,t százalékát fog­lalják el, az erdők területe 35,2 szá­­salékot, az egyéb földterületek 36,2 százalékot képviselnek. Az „egyéb földterületek“ kategóriájának társa­dalmi és gazdasági jelentősége jelen­leg erősen növekszik. Ez a városiaso­dás további fejlődésével, környezet­­védelmi Intézkedések hozatalával, a termőterületek kiterjesztésére szolgáló tartalékok keresésével van kapcsolat­ban. Az I960—1978-as Időszakban a KGST-tagországokban a mezőgazdasá­gilag művelt terület 89,3 millió hek­tárral növekedett, miközben a legelők területe 102,3 millió hektárral, a tar-, tós ültetvényeké pedig 1,4 millió hek­tárral emelkedett. Noha a rét és szántóföld területe ebben az időszak­ban 8,7, illetve 5,6 millió hektárral csökkent, e területek termőképessége 40—70 százalékkal nőtt. A földek átkerülése a mezőgazda­ságból más szektorokba, a gazdasági fejlődés természetes jelensége. A fel­adat az, hogy ezt az átkerülést terv­szerűvé tegyük, ami megfelel a szo­cialista állam érdekeinek, a termelő­erők elhelyezési és a népgazdaság fejlesztési tervének, a környezetvéde­lem követelményeinek. A mezőgazdasági ágazatok változá­sa minden országban egy bizonyos mértékben a talaj- és éghajlati viszo­nyoktól függ, de a meghatározó té­nyezők gazdaságiak, többek között a társadalom mezőgazdasági termékek Iránti igénye. Az élelmiszer-termelés potenciális lehetőségét az országban as agy főre eső termőterület figye­lembe vételével lehet számítani. Az 1960—1978 közötti időszakban a KGST-országokban az egy főre eső mezőgazdasági haszonterület és a szántóföld csökkentésének irányzata észlelhető, ami a népesség jelentős növekedésével van kapcsolatban. A művelési ágak szerkezetének változá­sa az európai KGST-tagországokban általában összhangban volt azokkal a feladatokkal, amelyek minden egyes ország népgazdasága előtt állottak. 1976 óta az európai KGST-országok kutatói közös kutatást végeznek. „A földvédelem és ésszerű földhasználat tudományosan megalapozott eljárásai­nak kidolgozása“ témában. A Szovjet­unió és Csehszlovákia szakemberei egyeztetett tudományos-kutatási prog­ram szerint állapítják meg a föld­­használat elveit, és határozzák meg a népgazdaság különböző ágainak terü­leti igényeit. A degradált talajok re­kultivációjának és művelésbe vételé­nek módszereit, valamint az ipart üze­mek övezetében megvalózulé föld­használatra vonatkozó ajánlásokat Lengyelország, Románia, Csehszlová­kia és a Szovjetunió tudományos in­tézményei dolgozzák ki. Ezenkívül ezekben az országokban as ipari hul­ladékok meliorációs célra történő hasznosításának lehetőségét is vizs­gálják. A téma keretében nagy figyel­met szentelnek a fttldosztályoxás óz földkataszter egységet módszertaná­nak kidolgozásának. A tudományos-műszaki forradalom viszonyai között gyorsított ütemben alakulnak ki a feltételek a mezőgaz­dasági termelés nemzetközi szakosítá­sához, ami hatással vsa a földhaszná­lat szerkezeti változására. Például a korszerű mezőgazdálkodás viszonyai közütt jelentős földterületeket, köz­tük mezőgazdazágiakat is, ájonnan létesült ipari komplexumok foglaltak el. Több ország kutatóintézetében a kutatók meghatározták az agyas ipar­ágak környezetre gyakorolt káros ha­tásának fő paramétereit, és s földek ezzel kapcsolatos átalakulását, ás a talajok mezőgazdasági hasznosításá­nak elveit a színesfém-kohászat, bar­naszén- és kőbányászat körzeteiben. A Meliorációs Kutatóintézetben (Prága—Zbraslav) kidolgozták a me­zőgazdasági területeknek a táj kultár­­állapotba hozásával kapcsolatos hasz­nosítási alapelvett, a természeti ée gazdasági viszonyok komplexumának figyelembe vételével. Elvégezték a különböző természeti viszonyok kö­zött található gazdaságokban a föld­­használat értékelését Ennek az érté­kelésnek a célja annak a hatásnak a vizsgálata, amelyet a nagyüzemi me­zőgazdasági termelés s földterület megoszlására gyakorol, a vfs- éa szA- erózió okainak pontoz maghatározása és talajvédelmi eljárások kidolgosáae, valamint a rekultivációval, a mezei utak tervezésével és építésével kap­csolatos munkák terjedelmének meg­határozása. Szovjet kutatók kidolgozták a föld­­osztályozás alaptételeit és elvi vázla­tát az ökológiai viszonyok, a fizikai és kémiai talajtulajdonságok és az ember gazdasági tevékenysége figye­lembe vételével. A földet minden egyes természeti-gazdasági övezetben hét csoportra osztották: szántóföldre, rétre, legelőre, meliorált területre, mezőgazdasági használatra kevéssé alkalmas és alkalmatlan területekre, hasznos ásványok bányászata és épi­­tőmunkák során leromlott területek­re. Ezeket a csoportokat osztályokra és alosztályokra osztatták. A javasolt osztályozás lehetőséget ad a mezőgazdasági területek és er­dők, vízfelületek, védett területek pi­henő- és üdülőtájak helyes arányának megalapozására, valamint a földhasz­nálat ée védelem megjavítására. Érdekesek a lengyel és román ku­tatók munkái a talajok nitrogénve­gyületekkel, nehézfémekkel, kénve­gyületekkel, a cementgyárak és mész­égetők porával való vegyi szennye­zettségének meghatározására vonatko­zóan. Vizsgálták különböző nitrogén­vegyületek mennyiségének és válfajai­nak hatását a talajok kémiai és bio­lógiai tulajdonságaira és a növények terméshozamára. A szennyezés káros hatását észlelték 1 km-ig terjedő su­gáré körben 200—250 kg ha nitrogén­vegyület kibocsátásánál. Ha a talaj 6D kg/ha-nál több nitrogénvegyületet nyelt el, ez savanyúságának emelke­dését idézte elő. Könnyű és száraz talajokon 120 kg/ha-nál több nitrogén felvételénél a növények elpusztultak. Kénbányák körzetében a talajok erőt elsavanyúsodását és a kéntarta­lom erős fokozódását észlelték 800 л-lg terjedő sugarú körben. A gáz­­alaké kénvegyületek a növényekre károsak voltak. Tartós ráhatáskor a növényekben sok kén halmozódott fel, ami a hajtások elszáradását és a ter­més jelentős csökkenését idézte elő. A cementipari hulladék káros hatása a talajok lúgossá válásában mutatko­zik meg (a szennyezési forrástól 5—7 km-ig terjedő távolságban). Román szakemberek a földek szeny­­nyezettségi fok és szennyeződés! for­rások szerinti kísérleti osztályozását javasolták, kidolgozták a mezőgazda­­sági területek minőségvédelmének műszaki normáit a glejesedés, pszeu­­doglejesedés, szikesedés, erózió, sava­nyúság, foszfor- és káliumellátottság és más mutatók figyelembe vételével. Jelenleg nagy fontosságra tett szert az ipari halladékanyagok hasznosítá­sa, amelyek egyrészt melléktermékek alapanyagai lehetnek, másrészt degra­dált és leromlott területek javítóanya­gaiként jöhetnek számításba. így csehszlovák kutatók vizsgálták annak lehetőségét, hogy trágyaként vagy ja­vítóanyagként fel lehet-e használni a feldolgozó iparban nyert aktív isza­pot. Ez gazdag szervesanyagokban, könnyen ásványosodik, kedvező hatá­sa van homoktalajok és közepes szemcseméretű talajok fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságaira. Iszap használatánál az összes nitro­géntartalom növekedését észlelték a növénytömegben és a takarmánynövé­nyek minőségének javulását tapasz­talták. 30 q/ha iszap alkalmazása a gabonafélék terméshozamát 23,5 szá­zalékkal, kapásnövényekét 11,2, vö­rösheréét 70,5, pillangös-füves keveré­két 76,5 százalékkal növelte. A tudományos és műszaki fejlesztés ütemének gyorsulása a KGST-országok bányaiparában a földterületek nagy­mértékű leromlását eredményezi a hasznos ásványok kitermelésénél, je­lenleg a leromlott és rekultivációt igénylő összes földterületet a KGST- tagországokban 2,5—3,0 millió ha-ra becsülik, amelynek négy ötödé mező­­gazdasági övezetben található. Az ás­ványi neyrsanyagok és fűtőanyagok külszíni fejtése távlatilag tovább nö­vekszik, ami elkerülhetetlenül a le­romlott földek rekultivációs munkái­nak kiterjedéséhez vezet. Szovjet kutatók a mezőgazdasági területekké való rekultiváció új tech­nológiáját javasolták foszforit lelőhe­lyeken glaukonitos homok felhaszná­lásával. Ezt már bevezették a gyakor­latba és komplexen megoldja a le­romlott földek müvalésbeválelének problémáját. Az ilyen területek műve­lésbe vételének első éveiben ajánlatos évelő pillangősnövényeket (vörös és fehér here, lucerna, somkőró), zabos­borsó keveréket vetni. Az évelő füvek (magyar rozsnok, réti csenkesz, cso­mós eblr, komócsin) termése jóval kisebb volt, mint az évelő pillangóso­ké. A rekultivált földek további mű­velésbe vonása során magas színvo­nalú növénytermesztési kultúra mel­lett gabonaféléknél (őszi búza, rozs, zab, árpa) 48 q/ha-ig éz silókukoricá­nál 400 q/ha-ig terjedő termést lehet elérni. Minden KGST-tagországban nagyon fontos, hogy helyesen szervezzék meg a szennyezett területek szigorú szám­bavételét szennyezettségi fokuknak megfelelően és annak a kárnak a meghatározásával, amelyet ez a nép­gazdaságoknak okoz. Mintán minden európai KGST-tag­országban elfogadták az együttműkö­dés további elmélyítésének és a szo­cialista gazdasági integráció tökélete­sítésének Komplex Programját, jelen­tősen javult a föld tanulmányozása, hasznosítása ée védelme. A mai viszo­nyok között e probléma új, bonyolult szempontjai vetődnek fel, amelyek nem oldhatók meg a szocialista együttműködésben résztvevő országok kutatói által végzett együttes kutatá­sok további fejlesztése nélkül. N. M. SZ. t ÁllATEGEtZSrGÍ/CVl auácsadó Magyarországon hagyományai van­nak a baromfitenyésztésnek. A kor­szerű nagyüzemi baromfitartás mel­lett jelentős szerepet kapott a háztáji, kisüzemi baromfítartás technológiája is. A baromfitenyésztési ágazat ko­moly jövedelmet jelent a népgazda­ságnak, ezért érthető, hogy a szak­emberek keresik az újat, a még ered­ményesebb gazdálkodás megteremtésé­ért. Így van ez a betegségek elleni küzdelem terén is. Alábbi Írásunkban a baromfipestis elleni „Phylavac vakcina“ alkalmazá­sával elért eredményekről kívánunk beszámolni. A Phylavac vakcina (gyártja a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszerterme­lő Vállalat, Budapest) a baromfipestis nagy mértékben csökkentett fertőző­­képességű La Sota jelzésű törzsével fertőzött embrionált tyúktojások al­­lantoamnion folyadéka. A vakcina lio­­filizált állapotban kerül forgalomba. Sárgásvörös színű, vízben — kevés pelyhes üledéket képezve — könnyen oldódik. A Phylavac vakcina a baromfipestis lránt fogékony szárnyasok bármilyen korú egyedeinek baromfipestis elleni aktív immunizálására szolgál. A vak­cinát ivóvízben, orrba vagy szembe cseppentéssel lehet alkalmazni. Az ivóvízzel történő úgynevezett Itatásos immunizálást az állatok 10— 14 napos és ennél idősebb egyedeí számára ajánlják. Itatás előtt az álla­tokat legalább négy óra hosszat szom- Jaztatni kell. A reggeli órákban tör­ténő immunizálás esetén már előző nap este el lehet vonni a vizet az állatoktól. Előtte 48 órával és utána 24 óráig meg kell szüntetni minden ivóvízben adagolt gyógyszer vagy fer­tőtlenítőszer juttatását. Közvetlenül az itatás előtt az összes itatóedényeket gondosan — fertőtlenítőszer nélkül tisztára kell mosni. Az itatáshoz tisz­ta, hideg ivóvíz használata ajánlatos. A vízben , oldot kiőr, fluőr, vas és egyéb elemek a vakcina vírusanya­gát károsítják. Ennek csökkentésére a vakcina hozáadása előtt az ivóvíz­ben literenként 2,5 gramm soványtej­dunk fel egy üveg — ezer adagos — vakcinát. Kettőszáz, 35 napos növen­dék baromfi számára pedig 4—0 liter Ivóvízben kétszáz adagos üveg tartal­mát oldjuk fel. A feloldott vakcinával az Itatást azonnal el kell kezdeni. Nyitott he­lyen történő itatás esetén ügyeljünk arra, hogy a vlrustartlamú ivóvizet közvetlen napfény ne érje. Itatás után az Immunitás hét-tlz nap múlva alakul ki. A 10—14 napos korban végzett itatás után egy-két hóna­pos védettségre lehet számítani. Idó-Baromfipestis elleni védelem bői készítet tejport ajánlatos felolda­ni. Ügyelni kell arra, hogy elegendő Itató álljon az állatok rendelkezésére, és biztosítani kell azt, hogy minden állat igyon. Itatás alatt az itatők köré csoportosult állatokat óvatosan meg kell zavarni, hogy az addig nem ivó egyedek is az edényekhez férjenek. Ivóvizet újra csak a vakcina elfo­gyasztása után lehet az állatoknak adni. A 10—14 napos csirkék részére egyedenként 10—15 ml, a 3—8 hetes állatok részére 20—30 ml, az ennél Idősebb baromfi részére pedig 40 ml Ivóvizet kell számítani. A vakcina megfelelő adagmennyiségét az immu­nizálásra kerülő állatok száma alap­ján kimért ivóvízben kell feloldani. Ezer darab 10—14 napos csibe részé­re pl. 10—15 liternyi ivóvízben ol­sebb állatok Itatása esetén a várható immunitás tartama három-négy hó­nap. Az itatásos immunizálás után az ál­lományszinten várható védettség het­­ven-nyolcvan százalékos. Az elérhető immunizálás mértékét a következő té­nyezők befolyásolják: fiatal állatok esetében a szikimmunitás, az állo­mány egészségi állapota, a tartási és takarmányozási viszonyok, az ivóvíz minósége, az Itatás gondos előkészí­tése és szakszerű végrehajtása. Az Itatások száma és a közöttük el­telt ldö tartama tekintetében figye­lembe kell venin az állományok ve­­szélyezettségének mértékét és immu­­aibiológial állapotát. A Phylavac vakcina orrba vagy szembe cseppentél útján napos kortól kezdve baromfipestle elleni Immuni­zálásra alkalmas. Az orrba vagy szembe cseppentés­sel történő immunizálás esetén a 200 adagos vakcinát tíz miilUiternyl, az 1000 adagosat pedig ötven milllHter­­nyi hígítóval kell fecskendő segítsé­gével feloldani. A vakcina orrba vagy szembe cseppentéséhez az állat fejét úgy rögzítjük, hogy egyik ornyllása és szeme felfelé irányuljon. Az állat csőrét és a lefelé irányuló orrnyllást a segédkező ujjaival tartsa tárva. A csepepntést 1—5 ml-es, vékony, tom­pa hegyű tűvel ellátott fecskendővel vagy arra alkalmas cseppentővei vé­gezzük. A tű vagy a cseppentő végén ülő cseppel megérintjük az állat sza­badon maradt orrnyílását vagy szem­­rését, lehetőleg úgy, hogy a csepp azt befedje. Az állatot mindaddig nem szabad elengedni, amíg az orrnyílás­ra vitt cseppet be nem szívta, Illetve a csepp a kötőhártyazsákban el nem tűnik. Az egyik orrnyílás átjárhatatlansá­ga esetén az ellenkező oldaliba vagy a kötőhártyazsákba kell cseppenteni az anyagot. A tűvel — valamely fer­tőző anyag tovavitelének megakadá­lyozása céljából — ne érintsük az ál­lat szemét vagy orrkörnyékét. Az im­munitás a becseppentéstól számított nyolc-tlz nap alatt alakul ki. A csep­­pentéses Immunizálással egy-három hónapos védettség érhető el. A hígí­tott vakcinát két órán belül fel kell használni, ügyelve arra, hogy közvet­len napfény ne érje. A Phylavac vakcina használata so­rán oltási „reakcióval“ általában nem kell számolni. Ritkán — az oltást kö­vetó negyedik naptól — néhány nap­ra terjedó légzöszervl hurutos jelen­ségek mutatkozhatnak. Dr. LÄSZLÖ LÁSZLÓ ❖ ❖❖ Évente kilencszázezer Varga Emma, a közelmúltban vet­te át a szocialista brigád megtisz­telő cím aranyfokozatát (A szerző felvétele) A szőlőoltvényok szaporításával csak kevés mezőgazdasági üzem­ben foglalkoznak. Ehhez nagy szaktudás szükséges, de a dolgo­zók lelkiismeretes munkája Is fon­tos tényező. A galántai (Galante) járásban csak a Diószegi (Sládko­vičovo) Magtermesztő Állami Gaz­daság foglalkozik szólőoltványok szaporításával a nagyfődémesl (Veiké Ülany) részlegen. Kuruo Márton agrármérnök, a részleg ve­zetője szívesen válaszolt arra a kérdésre, milyen eredményeket ér­tek el az oltványok szaporításá­ban. Valójában kevés mezőgazda­sági üzemben foglalkoznak oltvá­nyok szaporításával, méghozzá olyan korszerű és hatékony mód­szerekkel, mint gazdaságunk. A szőlőoltvány-előállltásában több mint tízéves tapasztalatunk van, és Szlovákiában elsőként vezettük be a szőlőültetvények fóliasátrak alatti szaporítását. A szólőoltvá­­nyokból tavaly kilencszázezer da­rabot állítottunk elő. # Mi ая előnye a fólia alatti szaporításnak? — Tudom, • arra gondol, hogy ezáltal növeltük a költségeket. Ez Igaz, de mégis megtaláljuk számí­tásunkat. Elsősorban a fólia alatt termesztett növények erőteljeseb­ben fejlődnek s így a szőlőterme­lő gazdaságoknak jő minőségű sza­porítóanyagot szállítunk. Azonban . legnagyobb előnye az, hogy a se­lejtezésnél jóval kisebb a kiesés, mint a hagyományos módszernél. Míg a szabadföldi szaporítás so­rán a kiesés harminc-negyven szá­zalék között ingadozott, addig a fóliás szaporítás során a minimum­ra csökkent • Mik a terveik a hetedik öt­éves tervidőszakra? • A Jövőben a szőlőoltványok szaporítását egymillió ötszázezer darabra akarjuk növelni, egyben csökkenteni szeretnénk az önkölt­ségeket. Van egy újítási javasla­tunk, amelynek megvalósítása le­hetővé teszi a munkaerő számának negyven százalékos csökkentését A javaslat lényege a kétsoros ül­tetésben rejlik. Ezenkívül nagyobb arányban gépesítjük az egész ter­melési folyamatot, kezdve a vesz­­szővágástól, az oltvány kitermelé­séig. A vesszők szemzését Is gé­pekkel akarjuk végezni. A szőlőoltványok sikeres szapo­rításához nagyban hozzájárul a részlegeit tevékenykedő négy e­­züstérmes szocialista brigád. A kollektíva tagjai kezdeményezők és a jó ötletek, javaslatok sohasem hiányoznak. Annyit mondhatok, hogy a felelőségteljes munkát az asszonyok ügyesen és lelkiismeret­tel végzik. Krajcsovics Ferdinánd i о

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom