Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 26. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Június 27. 12 Két évvel ezelőtt a Mihályfalvát (Gemerské Michalovce), Vályt (Valice) és a Hálósát (Káloša) tömörítő „Vály-völgye“ Efsz gazdasági eredményeiről csak negatívumokat lehetett volna írni. Az eltelt másfél év alatt a kétezerháromszáz hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzemben szinte a szó szoros értelmében minden megváltozott. Vegyük azonban sorrendben, ml is történt tulajdonképpen az utóbbi másfél évben. Meszszebbbre menve: milyen okokból került a szövetkezet a szakadék szélére? Ezt a kérdést tettem fel Fükő Bélának, a szövetkezet hetvenegy tagú üzemi pártszervezete elnökének. — Habár a gazdaság szinte hónapról-hónapra jobb eredményeket ér el, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy túl vagyunk a legrosszabbon, s teljes egészében másokra hárítani a felelősséget. Nézetem szerint az akkori vezetőség nem tett meg mindent a bajok, a nehézségek elhárítása érdekében. A hiányosságokat, problémákat pedig nem az utolsó pillanatban kell orvosolni, vagy akkor, amikor már jelentős károk keletkeznek. Ami az akkori ellenőrzés színvonalát illeti, arról inkább ne is essék szól Szerintem azonban részben abban Is kereshetők az okok, hogy hiányoztak a megfelelő képesítésű szakemberek. Újakat viszont, akik felfrissíthették volna a szövetkezet vérkeringését, nem tudtunk szerezni, mert a szövetkezet lakásokkal nem nagyon rendelkezett. Tavaly már átadtunk egy hat lakásból álló tömböt, a közeljövőben pedig több megüresedett családi házat vásárolunk dolgozóink lakáskérdésének megoldására. Javulás történt a szociális gondoskodás terén is. Egy üzemi konyhát építettünk, ahol a dolgozókat mindig ízletes és kiadós ebéd várja. Az üzemi pártszervezet elnökének beszédét Bodon Zsigmond, a gépesítési részleg vezetője figyelmesen hallgatja, majd közbeszól: — Én tulajdonképpen ezerkilencszázhetvenkilenc november elején kerültem a szövetkezetbe. Azelőtt huszonegy évig a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Állami Gazdaságban dolgoztam. Amikor idekerültem, már az első napokban végigjártam a gazdasági udvarokat, azt sem tudtam, hogy hol is kellene elkezdeni a munkát. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt, amíg kialakultak bennem az elképzelések. Még azon a télen a mihályfalvai részlegre összpontosítottuk — sokak ellentmondó nézetének ellenére is — a gépjavító műhelyeket. A műhelyben mosdókat, szociális helyiségeket létesítettünk. Ezekkel addig egyik műhely sem rendelkezett. További fontos lépés az volt, hogy minden . gazdasági udvaron üzemanyagtöltő állomásokat szereltünk fel. Ezzel rengeteg időt és nagy menynyiségfl üzemanyagot sikerült megtakarítani. Még azon a télen az egyik kihasználatlan műtrágyaraktárat pótalkatrész-raktárrá alakítottuk át. Ezt követően hozzáfogtunk a kerítések tövében rozsdásodó, használatból kivont gépek vizsgálásához. Szép számban találtunk olyan gépeket, amelyeket meg lehetett javítani, s ezek mindmáig kifogástalanul működnek. Ezáltal lehetővé vált, hogy a növényvédő munkákhoz nem kellett igénybe venni más mezőgazdasági üzemek segítségét. Sőt, tavaly a szomszédos gazdaságokban mi végeztük el a permetezést. Gondolom, ez egy éven belül óriási fejlődést jelent. ■ Említette, hogy igen sokan ferde szemmel nézték a műhelyek összevonását. Ennek ellenére hogyan értékeli a gépjavító kollektívában jelenleg uralkodó hangulatot? — Eddigi pályafutásom során többször tapasztaltam, hogy az emberek nehezen válnak meg a megszokottól, nem minden esetben látják előre az új hasznosságát. Miko elvtárs személyében olyan szakember került a műhely élére, aki megértéssel, odaadással támogatta ezt a tervet. Az ott dolgozó kollektíva pedig jelentős munkát végzett. 1 Példának a tavalyi évet említem. A gépek Javításában és karbantartásában százötvenezer korona értékű anyagmegtakarításra tettünk szert. Az összes jelentős hányadát pótalkatrészek felújításával értünk el. Néhány évvel ezelőtt a felújítás Ismeretlen fogalom volt a gazdaságban. Természetesen sokkal könnyebb volt új pótalkatrészeket beszerelni, mint a régieket megjavítani. Nem csoda, hogy a gépek javítása és karbantartása horlbiüs összegbe került. Ma a gépjavítóműhely olyan felszereltség! szintet ért el, hogy nem csupán felújításra, hanem egyszerűbb pótalkatrészek gyártására is képesek vagyunk. Ennek is köszönve, a szántóföldi munkálatokat agrotechnikai határidőn belül végeztük el. Sőt, más gazdaságokat is kisegítettünk. A múlt évben tovább bővítettük gépparkunkat. Vásároltunk két E-512- es arató-cséplőgépet, egy Škoda-típusú traktort, egy Belorusz-típusú erőgépet, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A géppark bővítése és hatékony kihasználása sokat segített abban, hogy felszámoljuk és termővé tegyük a jelentős megműveletlen földterületet. Igaz, még egy műhelyre volna szükség — a kombájnok javítására. Egyelőre a szabad ég alatt dolgozunk. Azonban a végbement változásokat figyelve azt hiszem, erre sem kell majd sokáig várni. Gondolom, Bodon Zsigmond rövid áttekintéséhez nem kívánkozik külön kommentár... Balajthy András főállattenyésztő, a gazdaság állattenyésztésének helyzetét a következőképpen foglalt öszsze: — Egy éve dolgozom a szövetkezetben. Az első benyomásomat egy szóban fejezhetem ki: siralmas. A telet az állatállomány csak átvészelte. Csak természetes, hogy az állattenyésztés szakaszán is első lépésként személycserét kellett eszközölni a zootechnikusok és a dolgozók közt egyaránt. Aki nem teljesítette feladatát, elhanyagolta a munkát, azt — a szövetkezet alapszabályzatának értelmében — más beosztásba helyeztük. Ami a jelenlegi állatállományt illeti, a tehenek huszonhét százalékát kiselejteztük, akadtak köztük tizenöttizenhat évesek is. Az idén további nyolcvan tehenet selejtezünk ki. Említést érdemel — hogy a selejtezés ellenére — a tervezett egyedenkénti évi kétezernyolcszázötven literes fejési átlagot ötven literrel szeretnénk növelni. A sertéshizlalásban ötven dekagrammra sikerült növelni a napi súlygyarapodási átlagot. A hús értékesítési terve (háromszáz tonna) helyzetünk figyelembe vételével reálisnak mondható. A jövőben a gazdasági épületek korszerűsítésével számolunk, mert többségük húsz évvel ezelőtti állapotában van. Az állattenyésztés szakaszán szilárdítani akarjuk a munkafegyelmet, de főleg az ellenőrzést. Beszélgetésünk során Orbán Ferencnek, a szövekezet elnökének — aki 1979. november elseje óta irányítja a közös gazdaságot — tettem fel néhány kérdést. Ш Hogyan jellemezné a szövetkezet jelenlegi helyzetét s milyen feladatok megvalósítása vár a gazdaság dolgozóira? — Sohasem tartottam elégedettnek magam — már ami az eredményeket illeti. Most azonban azt kell mondanom, hogy amit az eltelt másfél évben megvalósítottunk, arra büszkék lehetünk. Le kell szögeznem, hogy ez nem csupán az én érdemem. A gazdaságban egy nagyon jó vezető, irányító kollektíva alakult ki. Mindenki tudja, mit miért kell csinálni, s ezt megértetik a dolgozókkal is. A dolgozók pozitív hozzáállásában Is megmutatkozik az eredmény. A növénytermesztésről eddig kevés szó esett, ezért hadd mondjam el, hogy az első öt hónapban valamennyi feladatunkat maradéktalanl teljesítettük. Ez feljogosít arra a reményre, hogy — az múlt évhez hasonlóan — idén is a járási átlagnál jobb eredményeket érünk el. Különös gondot fordítunk a szőlő- és a gyümölcsültetvények további bővítésére. Tavaly például egy hektár szőlőterületről hetvenkét mázsa szőlőt értékesítettünk. A példának kiemelt néhány eredmény természetesen nem nyújthat átfogó képet az elért eredményekről. Ennek ellenére azt hiszem, eléggé hűen tükrözik azt a fejlődést, amely másfél év alatt végbement. Újra hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egy-két ember érdeme. A tagság megértésére, türelmére éppúgy szükség volt, mint az új szakemberekre. Az itt élő nép tud és akar is dolgozni a szövetkezet fellendítése érdekében. Most már nem vagyunk kevesen, akik valljuk, hogy a Vályvölgye Efsz-nek rövid időn belül újra neve és tekintélye lesz! A lucerna gazdag hozamot nyújtó első kaszálását a legtöbb helyen a tervezett időben befejezték. Most az a legfontosabb, hogy a meghibásodott gépeket mielőbb kijavítsák és előkészítsék a második kaszálásra Fotó: ^bor A gabonaszalma hasznosításának nagyin fűszerei GARAI FERENC Néhány gondolat a trágyázásról A szerves trágya tavaszi alkalmazása a legnagyobb hibák egyike, s tartósabb szárazság esetén gyenge termést eredményez. De főleg akkor káros, ha később aszályos nyár következik. A kötött talajok a nyári aszály esetében nehezen művelhetők. A trágya alászántá'sa nem történhet kifogástalanul. Az ilyen talajokon ősszel trágyázzunk. Azonban a munka gyakori torlódása miatt az őszi trágyázást nyári Is helyettesítheti. A KENDER OKSZERŰ TRÁGYÁZÁSA Köztudott, hogy a kender tápanyagigényes növény. Ezért a hektárhozamok növelése és a minőség javítása szempontjából igen fontos szerepe van a trágyázásnak, valamint az egyes tápanyagok megfelelő arányának. Kísérleti eredmények igazolják, hogy nitrogéntrágyázással lényegesen befolyásolható a kender rosthozama. A nitrogén nemcsak a kender gyors és erőteljes növekedését segíti elő, hanem kedvezően hat a magtermésre is. Természetesen a Jő termés eléréséhez foszforra és káliumra is szükség van. Ezen kívül bizonyos mésztartalmú talajt igényel. Ismeretes, hogy a kender a tenyészidő kezdetétől fogva gyorsan fejlődik. Sok tápanyagra van szüksége, amíg erős gyökereit kifejleszti s a talaj alsó rétegeiből képes felvenni a szükséges tápanyagokat. Ennék következtében gyorsan ható tápanyagokat kiván. A kender számára az istállőtrágya a legkedvezőbb, s lényegesen nagyobb termést biztosít, mint a műtrágyák. Említést érdemel, hogy a kender kevésbé érzékeny az istállótrágya gyomosító hatására, mint például a len. Sőt, gyors növekedésével elnyomja a gyomokat. A beárnyékolt talaj a későbbiek során is gyomtalan marad. Az istállótrágyát célszerű ősszel beszántani a talajba, hogy tavasszal kellő mennyiségű és könnyen felvehető tápanyag álljon a növény rendelkezésére. Az istállőtrágya zöldtrágyázással is pótolható. Gyengébb táperejű talajokon célszerű a tavaszi nitrogéntrágyázás is: A SZÖLŰ IS MEGKÖVETELI A SZERVES TRÄGYÄT A szőlő is azon kultúrnövények közé tartozik, amely sok tápanyagot igényel a gazdag terméshez. Nagy nítrogénszükségletét legjobban szerves trágyával lehet kielégíteni. Erre lényegesen jobban reagál, mint a műtrágya formájában adagolt nitrogénre. Gyakori probléma, hogy éppen a szőlőtermelő körzetekben rendszerint nem áll rendelkezésre elegendő istállótrágya. Ezért megfelelő mennyiségű komposztról kell gondoskodni a szükséges szervesanyag pótlására. A szőlőültetvényekben a talaj hu-. musztartalmának növelése azért Is fontos, mert kedvező hatást gyakorol a talaj fizikai tulajdonságaira, vagyis porhanyősságára, víztartóképességére stb. Ezen túlmenően elősegíti a talaj mikroflőrájának szaporodását is. Habár a szőlő nagyobb istállőtrágya-adagot is elbír, vigyázni kell, nehogy túladagoljuk. Ügyelni kell arra is, hogy a nitrogén ne legyen túlsúlyban a többi tápanyaggal szemben. Ugyanis a nitrogén túladagolása esetén a növényzet buján fejlődik, nagy mennyiségű venyigét és sok virágot fejlgszt, ezzel szemben kevesebb bogyó képződik. A nitrogén túladagolása késlelteti a termés beérését, ami pedig a legkárosabb hatása, hogy csökkenti a szőlő cukortartalmát. Ott, ahol nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű istállótrágya a nitrogént műtrágya formájában kell pótolni. A tavasszal gyengén fejlődő szőlőültetvényben érdemes többszöri adagolásban nitrogénműtrágyát juttatni a talajba. Az alkalmazott mennyiség a szőlő fejlődésétől függ. Minél gyengébb a szőlő fejlődése, annál nagyobb nitrogénadag alkalmazható. Előnyös, ha a talajba lassú, de tartós hatású műtrágyát juttatunk, lehetőleg tavasszal, mélyen bedolgozva a sorok közé. így elkerülhetjük a tápanyagok kimosődását. KMOSK0 LÁSZLÓ, agrármérnök Gyakorlati szakemberek előtt gyakran vitatott téma, hogy a szántóföldi melléktermékek közül a legnagyobb részarányt képviselő kukoricaszárnak és gabonaszalmának csak igen kis hányadát hasznosítjuk az állattenyésztésben. Az utóbbi években a melléktermékek, főleg a gabonaszalma hasznosításának igen változatos és egyre újabb formáit dolgozzák ki és ültetik át a gyakorlatba a Szovjetunióban, de Magyarországon is. A szalmafeltárás módszerei szorosan követik a tudományos-műszaki haladást. A különféle módszerek alkalmazására a lehetőséget az általános műszaki fejlődés, a vegyipar, a biológiai anyagok és az állatélettani kutatások fejlődése teremti meg. A gabonaszalmák egy részét a gazdaságos takarmányozás érdekében célszerű „feltárni“, vagyis szétbontani. A feltárás jelentősen növeli a szalma emészthetőségét, mert a felvehető tápanyagok mennyisége megduplázódik. A feltárt szalma energiatartalma megközelíti a közepes minőségű szénáét. Növendékmarhák, hízómarhák, húshasznú tehenek takarmányozásában — a szilázsra alapozott takarmányozás mellett — a széna megfelelően feltárt szalmával helyettesíthető. Laboratóriumi vizsgálatok alapján kimutatható, hogy a szalma száraz anyagának jelentős része — mintegy negyvenöt százaléka — nyersrost. A nyersrostnak nagyobb része cellulóz, ezenkívül lignint és kutint tartalmaz. A tiszta cellulózt a kérődzők háromnegyed részében megemésztik, nem így a szalmában és a szénában, a ligninnel és kutinnal szoros kémiai kötésben levő cellulózét. A lignintartalmú cellulóz emészthetősége már csak ötven százalék körüli. Míg a lignin emészthetősége legfeljebb tizenkét százalékos. A szalma feltárására irányuló öszszes eljárás célja a cellulóz és a lignin közötti szoros kémiai kötés megbontása. A szalma feltárásával jelentősen javul ennek emészthetősége. A fehérjeszegény szalma nitrogénnel dúsul, fzletesebbé válik, többet lehet belőle megetetni. Magyarországon a gyakorlatban az alábbi módszerek alakultak ki, melyeket több mezőgazdasági üzemben jól hasznosítanak: Mechanikai előkészítés — a szecskázással. darálással, nedvesítéssel, főzéssel általában nem növekedik a szalmából felvehető tápanyagok menynyisége, illetve csak akkor, ha a szecskázott, nedvesített szalmát legalább 6 atm. nyomás alatt, 160 C-fok hőmérsékleten, legalább 2—2,5 óráig tartjuk. A mechanikai eljárások alkalmazásával csökken a takarmányozásra szánt szalma vesztesége. Ha pácot készítünk, akkor is többet fogyasztanak a szalmából az állatok. Jól bevált receptúra szerint a tehenek alaptakarmánya — 25 kiló szilázsból vagy szenázsból, 3—3 kiló széna- és szalmaszecskából, 8Q gramm karbamidból és 20 gramm takarmánysóból — egyenletes termelést biztosít. A szalma abrakkeverékekbe, granulátumokba való bedolgozását az energiahordozók szükségessége és megdrágulása miatt újra kell értékelni. A kémiai eljárással feltárt gabonaszalma granulátumok leggyakrabban 50— 50 százalékos súlyarányban tartalmaznak szalmát és magdarát. Keményítőértékük 0,5 körüli, a nyersrosttartalmuk 18—20 százalékos. Nyersprotein-tartalmuk pedig tizenkét százalékos. A kérődzők számára készített abrakkeverékekbe, granulátumokba a szalmával együtt a cukorgyári melléktermékek is bedolgozhatók. Teljes értékű, 0,5 keményítő értékű és 7,0— 8,5 százalékos emészthető fehérjetartalmú granulátumot lehet kapni az alábbi — a gyakorlatban már bevált — keverékekből: 40—70 százalék szárított répaszelet, 20—50 százalék ta-< karmányszalma, 8—13 százalék melasz, 1—2 százalék karbamid, 0,9—1,2 százalék só, 0,1—0,5 százalék premix és legfeljebb 20 százalék gabonadara. A kémiai feltárás növeli a szalma emészthetőségét, táplálóértékét. A kémiai feltárás közvetlen célja a cellulózbontó bektériumok tevékenységének az elősegítése. A feltárás különböző lúgokkal történhet. A nátronlúgot szalmafeltárásra, különböző koncentrációban használják. A gyenge, két-három százalékos nátronlúggal töltőit betonmedencében a bálázott vagy ömlesztett szalmát tíz percig áztatják. Utána a medencét körülvevő és a medence felé lejtő beton térre markolóval kirakják. A szalma huszonnégy óra elteltével átmosás nélkül etethető. A „száraz“ nátronlúgos feltárás 27—30 százalékos lúggal történik úgy, hogy az új kipermetézésével egyidőben a szalmaszecskát alaposan összekeverik. A száraz szalma súlyának négy százaléknyi mennyiségű, lúggal kezelt szalmát sem kell átmosni. A nedves eljárások alkalmazásakor célszerű a vízben karbamidot, sót, foszkált oldani. Felnőtt szarvasmarhákkal a nedvesen feltárt szalmából húsz kiló körüli mennyiséget is lehet adagolni (ez 5—7 kilogramm száraz szecskának megfelelő mennyiség). Ha a feltárás mésztejjel történik, a napi adagban levő 200 gramm kalcium ellensúlyozására 100—150 gramm foszkált is kell a napi adaghoz adni. A feltárást gépesíteni lehet és hosszabb időre, előre elvégezhető a feltárás. Biztatónak ígérkezik a cseppfolyós ammóniával való feltárás. A gabonatábla szélén összerakott kazlat műanyag fóliával borítják be, szél ellen zsineggel átkotözik, s a fólia szélét a kazal tövénél körben leföldelik. A földtől egy méter magasságban, perforált csövön át, — a szalma súlyának három százaléknyi mennyiségben — cseppfolyós ammóniát vezetnek a kazalba. A ponyvát a kazalon tíz napig hagyják. A szalma ezalatt erősen megbámul. Az így kezelt szalmát a tehenek és a növendék üszők szívesebben fogyasztják, mint a feltáratlant. A szalma emészthető fehérjetartalma 12 százalékról tizenhétre, emészthetősége pedig huszonnégy százalékról harminchárom százalékra nőtt. A Szovjetunióban a biológiai szalmafeltáróshoz „élesztőkultúrákat“ használnak. A szalma teljes értékű fehérjékkel, vitaminokkal is gazdagodik az eljárás során. Az élesztő rozsvagy árpadarából készül. A darát ötszörös mennyiségű 80—80 C-fokos vízzel kell leforrázni. Az élesztőgombák elszaporodásához szükséges nitrogént karbamidból, a foszfort szuperfoszfát műtrágyából, a cukrot pedig rendszerint melaszból nyerik. Az oxigént az élesztőgombák intenzívebb szaporodásához a levegőnek az anyagon keresztül történő folyamatos átfuvásával biztosítják. A légáram egyúttal kiviszi az erjedő anyagból a telítődött széndioxidot is. Az élesztősítéshez szükséges nitrogént, foszfort, cukrot ugyanazokból az anyagokból lehet biztosítani, mint az élesztőkultúráknál. Az anyag hőfoka az élesztősítési folyamat kezdetén 30—35, a végén 26 C-fok. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ tudományos kutató
