Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

Somorján (Samorín) эокап ismerik Limpár Pált: nyugdíja­zásáig az útépítési vállalat dolgozója volt, évtizedek óta a nagymúltú helyi tűzoltóze­nekar karnagya. Ami még о környező falvakban is híressé teszi, az az állattenyésztés te­rén elért tapasztalata. Udvará­ban törzskönyvezett állatok vannak: fajtatiszta baromfi és nyulak, szépen fejlődő serté­sek. Örömmel neveli őket, ked­ve telük benne. A város peremén található a takaros porta. Rajta épült a hétvégi ház, a fák árnyékában pedig a gazdasági épületeik so­rakoznak. Piros arcú, rugalmas léptű v férfi nyit ajtót. Pali bácsi fia­talos, kedélyes ember... Az 6 esetében is beigazolódik a köz­mondás, miszerint a munka örök fiatalsággal ajándékozza meg az embert! — Egész életemben okrán kelő ember voltam, ma sincs más­hogy. Dolgozni kell... jószá­got is kell tartani, mert aki ezt megszokta, nem érzi jól magát nélküle — mondta mo­solyogva, miközben hétvégi há­zába invitált. — Hatvanhét éves vagycuk. Eddig még elkerült a beteg­ség, de ebben a korban már mindennel számolhat az em­ber. Ma még 'nincs semmi baj, de ki tudja, mi lesz holnap. Sokat gondolkoztam ezen. Vé­gül arra a következtetésre ju­tottam, hogy a háztáji állat­tartásban is célravezető a sza­kosodás. Feleségem a nyulakat és a baromfit gondozza, én pedig áttértem a szerződéses sertéshizlalásra. S mint aki Igazolni akarja szavait, kivezet az udvarra. A tiszta kutricákban két koca és a süldőik elégedett lusta röfögéssel nyugtázzák jövete­lünket. ■ A háztáji sertéstartás — főként a kocatartás — egyik problémája, hogy a kihelyezett intenzív fajták a háztáji körül­mények között nem adják azt az eredményt, amit el lehetne várni tőlük. Milyen takarmányt kapnak a sertései, hogy ilyen jő húsban vannak? — Többnyire takarmánytá­pot, amit takarmányrépával, zöldtakarmánnyal és ételmara­dékkal egészítek ki. Az előbbi kettő megterem a kertben, az utóbbi pedig a lakótelepen szerzem be, ahol sok az olyan ételmaradéik, amely egyébként a szemeteskukák tartalmát gyarapítaná. Ezenkívül a Jed­nota étkezdéivel is kapcsola­tot tartok fenn, ahonnét szin­tén ételmaradékot kapok. Pali bácsi a továbbiakban örömmel újságolta, hogy élt a szerződéses sertéshizlalás le­hetőségeivel, s tavaly például tizenkét sertés hizlalására kö­tött szerződést. ■ A háztáji könyvelést bön­gészve önkéntelenül felvető­dött bennünk a kérdés. Valóban kifizetődő a sertéstartás? — A fajtát, a körülményeket föltétlenül össze kell hangolni ahhoz, hogy a mai termelési szintnek megfelelő eredmények szülessenek a háztájiban is. Ezért nagy figyelmet szentelek arra, hogy jó hasznosságú faj­tákat szerezzek be. Ez azon­ban nem old meg mindent, a másik oldalról is közelíteni szükséges: ólaimat korszerűsí­tem, hogy jobban megfelelje­nek a tenyésztési követelmé­nyeknek. Két dologra azonban a jövő­ben is ügyelek. Egyik az átala­kítás költsége — csak olcsó, házilag megvalósítható megol­dásokat választok, különben kérdésessé válik a jövedelme­zőség —, másik pedig a kom­binált takarmányozás: Az ön­etető mellett vályút is haszná­lok, hogy a konyhai moslékot, és a kertben megtermett zöld­takarmányt etethessem. ■ Miben látja a szerződéses hizlalás előnyeit? —i Szerződést süldők felhiz­lalására kötök, melyeket száz­tizenöt kilogrammos élősúly­ban értékesítek. A felhízáshoz darabonként 0,3 tonna takar­mánytápot kapok kedvezmé­nyes áron. Az értékesítés ga­rantált, s az ember nyugod­tan végezheti a munkát. A ta­karmánytáp nagy segítséget nyújt a felhizlaláshoz. A be­fektetett munka és a takar­mány értéke egyszerre egy összegből térül meg. ■ Mi okozta eddig a legna­gyobb problémát? — A szerződéses hizlalás egyik megoldatlan problémája a malacok beszerzése. Több­éves fejtörés után ezt a kér­dést ma már magam oldom meg. Az idén két kocát tartok, s azok szaporulatát hizlalom, a többi malacra pedig szerző­dést kötök. A szerződéses hizlalás továb­bi gondjait a még mindig meglevő szakszerűtlenségben látom. Nálam például öt-hat hónap alatt elérik a sertések a súlyhatárt. Ezt azonban nem lehet minden háztáji hizlalóról elmondani. Jó lenne a tapasz­talatokat kicserélni, közösen gyarapítani a szaktudást. Erre lehetőség csak az állattenyész­tők klubjának. létrehozásával vagy valamilyen más szervezet megalakításával adódna. Amikor kiléptünk a kapun Limpár Pál és felesége az ólak felé ballagott. Az esti etetés következett, mely számukra rutinmunkát, számunkra vi­szont gondolatébresztő cselek­ményt jelentett. Először arra gondoltunk, hogy hatékonyabb és jövedel­mezőbb a befektetett munka, ha nagyobb állománnyal fog­lalkozik a tenyésztő. így ki­sebb az anyagi ráfordítás és a munkaidő befektetés is keve­sebb. Ebből viszont az követ­kezik, hogy a szakosodással jelentősen növelhető a háztáji gazdaságokból kikerülő ter­mékmennyiség. Ahhoz viszont, hogy ez valóban komoly ter­melésnövekedést eredményez­zen, feltétlenül szükséges len­ne az intenzívebb és a folya­matosabb támogatás. A szerződéses állattartással foglakozók számára szükséges lenne egy olyan fórum —> konkrétan a szakcsoportot tö­mörítő klub — ahol az érde­keltek elmondhatnák ügyes­bajos dolgaikat, ahol közvetlen formában választ kapnának kérdéseikre. Ez a szervezeti forma biztonságot adna a ter­melőknek, bővítené látókörü­ket, megismertetné őket a kap­csolódó területekkel, népszerű­sítené a jó megoldásokat. A címszavakban feltüntetett lehetőségek közül szándékosan hagytuk utoljára társadalmi szempontból talán a legfon­tosabbat: A háztáji termelő és a közösségi ember — nem el­lentétes fogalmak. Ezt bizo­nyítja Limpár Pál nyugdíjas élete is. CSIBA LÄSZLÓ Fotó: Kontár Gyula ígéretük: 440 tonna zöldség Nyárasdon (Topofnlky) gaz­dag — pontosan két évtizedes — hagyománya van a szerve­zett, tervszerű háztáji zö'dség­­termelésnek. Sokan szorgalmaz­ták, így a községben már 1961. tavaszán megalakult a Szlová­kiai Kertészkedők Szövetségé­nek alapszervezete. Soőky Já­nos alapítótag, a helyi nemzeti bizottság elnöke éveken át tit­kára volt a jól működő szer­vezetnek, 1975 óta pedig — a taggyűlés megbízásából — alap­szervezeti elnökként szorgal­mazza a háztáji zöldségterme­lés fejlesztését. Tőle érdeklőd­tünk a mozgalom helyi eredmé­nyei és célkitűzései felől. — Községünkben a kertész­kedők szervezete a legnépesebb tömegszervezetek közé tartozik — mondta a többi között Soó­­ky elvtárs. — Immár kétszáz­húsz aktív kertészkedőt tar­tunk számon, és a következő taggyűlésen minden bizonnyal néhány új tagfelvételi kérelem sorsáról is döntenünk kell majd. ■ Az ilyen népes alapszerve­zet bizonyára jelentősen hozzá­járul a lakosság zöldségellátá­sához. — A múlt évben összesen kétszáznegyven tonna zöldsé­get -vásároltunk fel a háztáji­ból. Ez koronában kifejezve másfél milliós forgalmat je­lent. A régi tűzoltószertár épü­letében felvásárlóközpontot nyi­tottunk, a minőségi követelmé­nyeknek megfelelő árut szállí­tunk, így értékesítési gondjaink úgy szólván nincsenek. A Zele­nina jó partner, kapcsolatunk kölcsönösen előnyös, aminek igazán örülünk, hiszen gyakran halljuk és olvassuk, hogy egyik-másik körzetben milyen értékesítési gondokkal küsz­ködnek a kertésztársak. ■ Ügy tudom, éveken át jó kapcsolatuk volt a korszerű kertészeti ágazattal rendelkező földművesszövetkezettel. Ha jól emlékszem, az együttműködés elsősorban a palántanevelési gondok enyhítésében nyilvánult meg. Fennáli-e még ez az együttműködés? — A szövetkezet körülbelül 25—30 ezer palántát nevelt évente alapszervezetünk tagjai számára. Ez tulajdonképpen csak szükségmegoldás volt, hi­szen üvegházak s istállótrágya hiányában nem tudtunk a ház­tájiban kellő mennyiségű és minőségű palántát nevelni. Csakhogy a szövetkezettől ka­pott palánta jelentősen növel­te a termelési költséget. Ezért a kertészkedők zöme berendez­kedett háztáji palántanevelésre. Többen kis üvegházat építet­tek, mások megmaradtak a me­legágyas palántanevelésnél. A szövetkezet már termálvízzel fűti a nevelő- és hajtató-beren­­dezéseket, így valamivel több istállótrágyát tud adni a ker­­tészkedőknek. Ami a palántane­velést illeti, körülbelül nyolc­van százalékos önellátottságról beszélhetünk, mintegy negyve­­hen azonban továbbra is vásá­rolt palántával dolgoznak. ■ A szervezet mekkora terü­let tervszerű kihasználását biz­tosítja? — A tervszerű árutermelés­sel hasznosított házikertek össz­területe túlhaladja a tíz hek­tárt. Ebből mintegy négy hek­táron üvegházakban és fólia­­borítású hajtató-berendezések-Fehér Gyula: Ez az uborka június elején piacképes árut ad. Fotó: —bor ben folyik а termelés. Öt év­vel ezelőtt gondolni sem mer­tük volna, hogy ennyi fólia­sátor lesz a kertekben. Hogy mit termelünk? Elsősorban uborkát, paprikát, paradicso­mot meg tököt, de kisebb tétel­ben egyéb zöldséget is kíná­lunk. XXX Nyárasdon egy kis terep­szemlére is futotta az időnk­ből. Előbb Soóky János kert­jét tekintettük meg. Vendéglá­tónk elmondta, hogy a korábbi évek tapasztalatából merítve az idén paradicsomot, tököt és hajtott csemegepaprikát termel. — Számításom szerint papri­kával érdemes foglalkozni. Ta­valy egy árról kétszázötven kiló zöldpaprikát adtam el, ami kö­zel hétezer korona jövedelmet biztosított. Az idén megint be­ültettem paprikával a két és fél áras alapterületű fóliasát­rat. hagyjanak egy kicsit kertész­kedni, de csak mosolyognak és a fejüket "Csóválják: egy jő cuk­­rász csak úgy ukmukfukk nem akaszthatja szegre a mestersé­gét. így hát négy napig ker­tész vagyok, a hét végén meg felkötöm a fehér kötényt és sü­teményt meg tortát sütök. Hiá­ba, nem csak zöldségen él az ember. Gyula bácsiék nyolcáras kert­jében éveken át a kukorica volt az úr. Tavaly megválto­zott a kép: a házigazda fólia­sátrat emelt, eladásra paprikát, uborkát és tököt termelt, és közben a család évi zöldség­szükségletét is kielégítette. Az idén elsősorban a salátaubor­kára alapoz. Május utolsó heté­ben büszkén mutatta, hogy az egészséges, gazdagon virágzó, terméssel jól berakódott nö-XXX Fehér Gyula — több társához hasonlóan — szintén kertész­kedéssel tölti nyugdíjas napjait. Persze csak részben, hiszen a nyugdíjas cukrásznak — főleg a hétvégeken — egyébként is dolga akad. Mert megrendelők­ben soha nincsen hiány. Gyula bácsi mosolyogva mondta: — Megalakulása óta tagja vagyok a kertészkedők szerve­zetének, de aktív kertészkedés­re csak az utóbbi években fut­ja az időmből. Mondogatom is a megrendelőknek, hogy végre vényzetről egy hét múlva piac­képes árut tud szállítani. XXX A nyárasdi kertészkedők az idén négyszáznegyven tonna zöldség háztáji kitermelésére kötöttek szerződést, és ígérik, hogy amennyiben rugalmas lesz a felvásárlás, ezt a mennyisé­get maradéktalanul leszállít­ják. Kívánjuk, hogy igyekeze­tüket siker koronázzál (kádek) . azd i ^ Soöky János: A hajtatott csemegepaprika tavaly közel hétezer korona jövedelmet nyújtott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom