Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 26. szám
1981. június 27. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Idén öt színjátszócsoport, négy kisszínpad és csaknem ötven szavaló és prózamondó jutott el az országos seregszemlére: a XVIII. Jókai-napokw. Ha figyelembe vesszük, hogy ennél jóval több csoport nevezett be az idei versenybe, és vett részt a járási és a kerületi fordulókon, akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy él és terebélyesedik amatőr színjátszó mozgalmunk, évről-évre tehetséges szavalók és prózamondók tűnnek fel. Persze, a művészetben a mennyiség csupán az érem egyik oldala. Az országos döntő elsősorban a minőséget hivatott vizsgálni. Lássuk tehát, idén vajon milyen is az amatőr színjátszómozgalom? Merre tart, előre halad-e, s ha igen, akkor milyen irányban? ÖRÖM ÉS ÜRÖM A SZAVALÖVERSENYEN Ügy vélem, ez az alcím fejezi ki leginkább az idei Jókai-napok sorrendben első rendezvényének, a hazai magyar vers- és prózamondók országos döntőjének légkörét és színvonalát. A döntő első részében bizony elég sokat sóhajtoztunk, néhai szép perceket idéztünk föl magunkban, amikor ritka élményt jelentett végighallgatni a IV. kategória — jobbára tehát a gimnazisták — szavalatait és prózamondását. Az idén •— néhány pozitív kivételtől eltekintve — sajnos jóval alacsonyabb volt á színvonal. Patetikus előadásmód, sok vértelen teljesítmény, egyhangúság jellemezte ezt a 'kategóriát. Elgondolkoztató az is, hogy a kategória hat helyezettje közül öt két iskolából, a komáromi (Komárno) és az ipolysági (Šahy) gimnáziumból került ki. Fölmerül a kérdés: vajon a többi gimnáziumba nem becsüük-e la az esztétikai nevelés jelentőségét, vajon ezeken a helyeken kellő súlya van-e az irodalomnak, az irodalomoktatásnak? Egyéni és társadalmi szempontból egyaránt helyes és fontos, ha hangsúlyozottan foglalkozunk a reál-tantárgyak oktatásának korszerűsítésével, ám ez semmiképpen sem mehet a humán-tantárgyak tanításának rovására, hiszen érdekünk, hogy értelmes, érzelmekben gazdag ifjú nemzedéket neveljünk fel szocialista társadalmunknak. A negyedik kategóriában a kiválóin szavaló gutái (Kolárovo) Kicsindy Judit szerezte meg az első helyet, az ugyancsak szép teljesítményt nyújtó komáromi Szépe Edit és a kassai [Košice] Bohák Ildikó előtt. Prózában az ipolysági Lóska Szilvia végzett az első helyen, a komáromi Szabó Ildikó és az ugyancsak ipolysági Ondrusz Erzsébet előtt. Mindhárman kiemelkedtek a mezőnyből. Az ötödik, vagyis a felnőttek kategóriájáról örömmel és minden túlzás nélkül írhatom le, hogy a Jókainapokon e csoportban még sohasem volt ilyen színvonalas a verseny, mint az idén. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy egyre többen vannak olyanok, akik értelmesen töltik el szabadidejüket, találnak erőt, kitartást az irodalmi művek tolmácsolásához. Idén ismét az ipolysági Vass Ottó szerzett valamennyiünknek ritka művészi élményt Xőzsér Arpád Férfikorának szuggesztív erejű, magával ragadó előadásával. Egyéni hangvételű, intellektuális szavalatot hallottunk a második helyen végzett vágai (Váhovce) Józsa Mónikától és a harmadik díjat nyert párkánynánai [Stúrovo-Nána j Nágel Erzsébettől is, de dicsérően szólhatunk az ugyancsak szép teljesítményt nyújtó nagykürtösi (Veľký Krtíš) Kotora Milánnétól és a bodrogszeŕdahelyi (Streda nad Bodrogom) Csorosz Klárától is. A prózamondók közt győztes sajógömöri (Gemer) Pajtás Rózsa Galgóczi Erzsébet prózáját adta elő mértéktartóan és mégis elemi erővel. Az idén szintén kiválóan szerepelt és megérdemelten lett második a lukanyényei (Nenince) Szabó Anna, aki egyéniségéhez jól illő művet választott: Mikszáth egyik humoros elbeszélését. Jól felépített, szépen kimunkált előadást hallottunk a harmadik helyen végzett ekecsi (Okoč) Molnár Imrétől is. STAGNÄLNAK-E KISSZÍNPADAINK? Tavaly hét kisszínpad lépett föl Komáromban, az idén csak négy. Kézenfekvőnek tűnik a megállapítás: kisszínpadaink visszafejlődtek vagy stagnálnak. Említettem már, hogy az országos döntőn elsősorban a minőség, a színvonal az elsődleges, tehát négy kisszínpad kiemelkedő produkciója élményszámba menő estét nyújthatott volna. Sajnos, nem egé-Vass Ottó az idei Jókai-napokon versmondásban nyújtott kiváló teljesítményt szén így volt. Ügy vélem, kisszínpadi mozgalmunkban kísérletező kedvű, ugyanakkor azonban szakmailag alaposan felkészült rendezők hiányoznak, akik célt, értelmet tudnak szabni a tehetséges tagokból álló csoportok előadásainak, műhelymunkájának. A kisszínpadok versenyében az idén ismét a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad végzett az első helyen — megérdemelten. A Cantata Profana című műsor Gágyor Ildikó invenciózus rendezésében Bartók Béla életútját, dilemmáit, erkölcsi tisztaságát idézte fel, úgy, hogy közben önmagunkról, életünkről, sorskérdéselhkről vallott mélyenszántó gondolatokat. A megifjodott csoport előadása ezúttal is a Jókai-napok egyik csúcspontját jelentette. Érzésem szerint a bíráló bizottság nem értékelte kellőképpen a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpadának Rostélyos ablakán című előadását, Gáspár Tibor rendezésében. Igaz, hogy a csoport eléggé elkoptatott formát — oratórikus játékot — választott, ám e műfajban is tudott újat, tartalmasat, művészi szempontból is hitelest mondani, drámai helyzeteket teremteni. Stílustiszta, szép előadást láttunk tőlük is. A marcelházi (Marcelová) Jókai Mór Kisszínpad évről-évre merész és felfigyeltető kísérletezésekkel lepi meg a közönséget és a szakembereket. Ide tartozik a Mátyás király lopni megy című idei műsoruk is, amelyben groteszk, parabolaszerű játékkal próbálkoztak meg. Kitűnő és szellemes ikeretjátékot találtak ki, de az előadás egészének színvonala nem volt egységes. A szatirikus részt több esetben harsányabb, inkább a kabaréba illő rendezői megoldások követték. Ezeknél a részeknél a többsíkúság elh-alványodott, s a történetnek ezeknél a részeknél nem volt erkölcsi, intellektuális többlete. Tapsoltunk a szellemes rendezői és színészi megoldásoknak, de hiányoltuk a rendszerező, az ötleteket stílusegységbe összefogó rendezést. A párkánynánaiak ezúttal is bohózattal léptek föl. Labiche Ilyenek vagyunk című játéka ezúttal is felemásra sikeredett. Voltak kacagtató jelenetek és unalmas epizódok. A tehetséges csoport vezetőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogy elegendő-e ha egy amatőr társulat évről évre csak szórakoztatni, nevettetni akar. A párkánynánaiak szerintem ennél jóval többre képesek. ÜJONCOK ÉS RÉGI ISMERŐSÜK A SZÍNPADON A résztvevők sokan vitatkoztak azon, hogy a színjátszók idei fesztiválja jobb avagy rosszabb volt-e, mint a tavalyi. Mindössze abban egyeztek meg, hogy más volt az egy évvel ezelőtti szemlénél. Más, mert az idén nem láttunk két olyan kimagasló előadást, mint tavaly a két dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) csoporttól (Örkény: Kulcskeresők, és Lorca: A csodálatos Vargáné), de olyan gyengét sem, mint tavaly a lévaiaktól (Levice), és a pozsonyeperjesiektől (Jahodná). Ezútal tehát kiegyensúlyozottabb volt a mezőny. A legkellemesebb meglepetést kétségtelenül a pozsonyeperjesiek szerezték, akik Romanovics Lívia rendezésében adták elő Zapolsak: Dulszka asszony erkölcse című tragikomédiáját, a ma sem időszerűtlen általános erkölcsi konfliktusokat és dilemmákat hangsúlyozva. Kiegyensúlyozott, stílusában egységes előadásnak tapsoltunk. A kirőlyhelmeci (Kráľov. Chlmec) színjátszók tudatosan dolgozó csoportjaink közé tartoznak. Kimondottan a közönség szórakoztatása a céljuk, ám ezt tartalmasán és korszerűen akarják végezni. Ez a szándékuk érződött mostani előadásukon is, amikor Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című komédiáját vitték színre úgy, hogy a helyzetkomikumok helyett a cseppet sem könnyed emberi helyzeteket és dilemmákat hangsúlyozták. Az egysíkú szimpla komikum helyett a többértelmü tragikomédiát ábrázolták. Gyárfás színműve azonban más pillérekre épül, ezért néha a rendező nem talált kellő fogódzót elképzelései megvalósításához. Két, teljesen új, együttest köszönthettünk az idei Jókai-napokon. A nagymegyeriek (Calovo) Móricz Zsigmond Kismadárját vitték színre a kelleténél talán idillikusabb hangvételben, ám még így is élvezetes előadásban, főleg néhány figyelemre méltó színészi teljesítmény révén. Bátrak voltak a fülekiek (Fiľakovo), akik Ludas Matyiből Roki Matyit kreáltak. Az ismert történetet modern zenével igyekeztek korszerűsíteni, ám megfeledkeztek arról, hogy a rendezésnek és a színészi játéknak is igazodnia kellett volna ehhez az értelmezéshez. Több éves szünet után újra Komáromban köszönthettük a bratislaval színjátszókat, akik Hans Pfeifer drámáját, a Lampionünnepet adták elő Lőrincz János rendezésében. A sok gonddal küszködő társulat a színmű háborúellenes mondanivalóját domborította ki — jórészt művészi eszközökkel. A komáromi siker remélhetően ösztönzően hat nemcsak a csoportra, hanem az őket fenntartó intézményekre és szervezetekre is. HAT NAP TANULSÁGAI A XVIII. Jókai-napok már befejeződtek, ám hat nap eseményei ma is beszédtémát jelentenek, hiszen ezek a hetek a tanulságok levonásának jegyében is telnek. A szervezésben idén nem akadtak különösebb fennakadások, ám még többet kell tenni azért, hogy a csökkentett időtartamú országos döntőn ne legyenek túlzsúfolt napok, máskor meg eseménytelen délutánok. Ügy érzem, főleg a helyi szervek a mostaninál jobban propagálhatnák ezt a rendezvényt, hogy a Jókai-napok valóban hazai magyar amatőr mozgalmunk ünnepnapjai legyenek. Szilvássy József Cantata Profana a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad előadásában A Dulszka asszony erkölcse című tragikomédia egyik jelenete Prandl Sándor felvételei OZSVALD ÁRPÁD: A halastó tengerről álmodik A halastó tengerről álmodik, míg homlokán lágy eső szaporái. Fűzfák tövében ócska kis ladik testes gőzösnek képzeli magát. és szól a tó: — En leszek a tenger! A hátamon röpül maid száz hajó. Kis csöppek dagasztnak nagyra engem, s ha megnövök, vad, gátat romboló hullámkölykökkel zúgva nyargalok. És szól a csónak: — Lassabban, komám! Sekély a medred, iszap és homok. Én elkorhadok, s téged felszippant a nyár. L. GALY OLGA: Forr a nyár Könnyedén járnak, nem — inkább szökellnek, mint két gazella, mint mozgó szobor: a fiú karja a lány derekán, s mint kiket csak a szellő sodor, úgy libegnek, suhannak át a téren. A lábuk egyszerre hajlik meg térdben. Az emberek megállnak, utánuk néznek. Oly kevés hely kell nekik, amint így egy kagyló két héjaként egymásba csukódva lépnek. Mégis: tele van velük az utca, a város, a nap velük delel. Nem látják — bőrükkel érzik, a nyár mint forr, pezseg. Nem tudják, milyen szépek, pedig amerre mennek, hízelkedve tükröfik őket a kirakatüvegek. Mester Péter festőművész kiállítása A közelmúltban Komáromban (Komárno) a Dunamenti Múzeumban a fiatal Mester Péter festőművész tárlatát láthattuk. Mester Péter Érsekújvárott (Nové Zámky) született, és most áprilisban múlt harmincegy éves. Tanulmányait a Bratíslavai Iparművészeti Középiskolán kezdte, majd Budapesten az Iparművészeti Főiskolán fejezte be. A fiatal és tehetséges festőművésznek és grafikusnak számos kiállítása volt már nemcsak hazánkban, hanem a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, Algériában, az NDK-ban és Portugáliában is. A tárlat a művész tehetségét igazolja. Nagyon szépek gobelinjei, ezek közül is kiválik a Picasso-évfordulóra készített nagy gobelinje: a Homága, a Morena és a Bagoly című gobbelinjei szintén értékes alkotások. Festményei közül a „Kék bolygó gyermekei“ — akvarell-tanulmányok i— külön említést érdemelnek. A lágy színek és a művész dús fantáziája ragadja meg a néző figyelmét. Rajzaiban leginkább a zenei és az irodalmi élmények hatása érezhető. HOFER LAJOS A kilencedik színházi május A szlovákiai vidéki színházak seregszemléjére immár kilencedszer került sor. Az ünnepi megnyitót követően Ján Solovič: Jog a tévedésre című színmüve került színre, melyet a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színház színészei mutattak be, nagy sikerrel. A prešovi Jonáš Záhorský Színház művészei A. Nemlaha Fehér árnyak című darabjával léptek színre. Ezen a seregszemlén az idén először vendégszerepeit a Komáromi Magyar Területi Színház. P. Kováčik: A zöld fához címzfett fogadóval. Ezt követően a nitrai Andrej Bagar Színház művészei léptek a pódiumra. V. Bednar: Kecske című novelláját láthatta a közönség Darina Kárová és Jozef Bednárik feldolgozásában. A nagyszabású seregszemlét a zvolení J. G. Tajovský Színház zárta. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ
