Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 27, INTERKOSMOS Együtt a Földön, együtt az űrben Cslngiz Ajtmatov, szovjet író: „Azt a pénzösszeget, amit űrkutatásra költ az emberiség, természetesen más célokra is fel lehetne használni. De tudom, hogy az emberi közösségnek vannak olyan szuperfeladatai, melyek elhanyagolásával a világ nem jutna előbbre.. Arnold f. Toynbeec, angol történész: „Az a tény, hogy az ember a Holdra repült, bizonyos értelemben hasonlít az egyiptomi piramisok, vagy a XIV. Lajos óhajára emelt, „túlméretezett“ versailles-i palota építéséhez. Ha elég okosak vagyunk ahhoz, hogy birtokba vegyük a Holdat, akkor ezzel párhuzamban miért vagyunk képtelenek megoldani súlyos „földbélí“ gondjainkat? Leonyid Szedov akadémikus, szovjet tudós: a tudományos kutatómunkára töltött milliók értéke évról-évre nő. Persze ennek a befektetésnek az értéke jóval kisebb, mint a katonai kiadások összege. Ha tovább pergetnénk az űrkutatással kapcsolatos — beavatott és avatatlan — emberek véleményét, hamarosan ráébrednénk: ezek a nézetek különbözők. Azonban jóval több azoknak az embereknek a száma, akik a tudományos űrkutatásra, egyben a haladásra szavaznak. PILLANTÁS a mültba Emlékeztetőül hadd idézzek fel néhány fontosabb adatot: 1951-ben — tehát mindössze harminc évvel ezelőtt Franciaországban megalakították az Űrkutatók Föderációját. Ezt a hírt — ami csak a hírlapok humorrovatában kapott helyet, a sajtó és az emberek — szó szerint értve — hahotázva fogadták. De mi történt hót évvel később?: 1957. október 4-én Föld körüli pályára küldték az első szovjet műholdat, majd utána 1961. április 12-én az első szovjet űrhajós Jurij Gagarin 108 percet tartózkodott a kozmoszban. 1903-ban felszállt a Vostok-6 űrhajó, az első — és ezldáig egyetlen — nővel Valentylna Tyereskovával, a fedélzetén. A VOSZHOD űrállomás 1984-ben három — Komarov, Feoktyisztov, Jegorov — űrhajóssal, egyben tudományos dolgozóval szállt fel, aminek több kabinja már kísérleti kutatásokra is módot adott. 1965-ben „Űrséta köldökzsinórral“, és hasonló című újságcikkek kiáltották világgá: ember a kozmoszban, aki öt méter távolságra elhagyta az űrállomást. Még ebben az évben felküldik a MOLNIJA műholdat, amely lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió rádió- és tévékapcsolatot teremtsen a világ bármely pontjával. Ezt követte a LUNA-9 automata űrállomás, amelyik sima leszállással érkezett a Holdra, majd 1969-ben felszállt a METEOR is. Ez a műhold óriási segítséget nyújtott meteorológusainknak: időjárási előrejelzéseket végzett, aminek nagy gazdasági jelentősége volt; ha ugyanis 90—95 százalékos pontossággal három napra előre tudja az emberiség, milyen is leez az elkövetkező napokban az időjárás, a Föld lakói évente hatvan milliárd dollár (!) értékű kárt előzhetnek meg. 1969-ben az űrhajózásban újabb nagy esemény történt: Az Apollo-2 űrhajó segítségével Armstrong és Aldrin amerikai űrhajósok leszálltak a Holdra, ahol különböző tudományos vizsgálatokat végző műszereket helyeztek el. 1972-ben a LUNOHOD-2 távirányítású holdjáró autó hosszú hónapokon keresztül < állandó összekötetésben a Földdel, — a Hold felszínével, domborzatával kapcsolatos adatokat küldött a Földre. 1975-ben szovjet—amerikai űrrepülésre került sor, s még ebben az évben a VENYERA-9-10 automata űrállomások modelljei leszállnak a Vénuszra, s hasznos információkat közvetítenek az említett bolygó körül repülő anyaűrhajónak. Míg Gagarin 108 percet tartózkodott az űrben, addig Popov és Rjumin közel húsz év után 185 napot tartózkodott a kozmoszban. Ezzel bebizonyosodott: az ember hosszabb időt képes eltölteni az űrben, ami a jövőben a Föld mágneses terén kívül lehetővé teszi a komolyabb tudományos munkák végzését is. INTERKOZMOSZ A fenti gyors adatpergetés után térjünk ki egy olyan eseményre, ami az űrhajózás történelemkönyvébe aranybetűkkel van beírva: 1978. március 3-án fellőtték a Szajuz-28 űrhajót, melynek fedélzetén Alekszej Gubarev szovjet és Vladimír Remek csehszlovák kutató-űrhajósok 8 napig tartózkodtak az űrben. Azzal, hogy közös űrrepülésben vett részt egy szovjet és egy testvéri szocialista állam űrhajósa, a távoli bolygók meghódításban, kutatásában új fejezet kezdődött, melyet INTERKOZMOSZ néven ismer a világ. Ez a közös űrprogram persze nem 1978-ban, jóval korábban kezdődött. Az együttműködés kezdete az 1957-es évre vezethető vissza. Eleinte csupán közös kísérletek voltak, 1967-ben viszont már kilenc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió — hosszúlejáratú szerződést írt alá, mely a kozmikus tudomány több ágazatát: a fizikát, a meteorológiát, az orvostudományt, a biológiát és a rádiótechnikát érintette. Azóta már sor kerüli az egyes résztvevő tagállamok űrhajósainak a szovjet kozmonautákkal való közös űrrepülésre, hét VERTIKAL-rakéta kilövésére, Földünk közös vizsgálataira. 1979-ben ehhez a csoporthoz — tizedikként — csatlakozott a Vietnami Szocialista Köztársaság is. TALÄLKOZÄS CIOLKOVSZKIJ „UNOKÁIVAL“ Az elmúlt hetekben Bratislavában az újságírók érdekes találkozón vettek részt. Elbeszélgethettek az INTERKOZMOSZ űrprogram ötödik munkacsoportjával, s megismerkedhettek Sigmund Jähnnal, az NDK és Georgi Ivanovval, Bulgária űrhajósával. Pospíšil professzor — aki a Smolenicében tárgyaló csoport vezetője volt — elmondotta, hogy az INTERKOZMOSZ „legfiatalabb“ kutatócsoportjának feladata a Föld vizsgálata a kozmoszból — különböző műszenak az állomásnak a kifejlesztésén, amelyik hazánk területén képes felfogni a műholdak ídőjárásjelzéseit. A magnetoszférikus vizsgálatokon a hazai tudósok nagy eredményeket értek el. A MAGION nevű csehszlovák műhold azoknak a rádióhullámoknak a vizsgálatait végezte el, «melyek viharok és egyéb légköri jelenségek következtében keletkeztek. Izmailov professzor a Szovjet Tudományos Akadémia dolgozója, űrkutató — kifejtette, hogy rövid idő alatt milyen eredményeket ért el az INTERKOZMOSZ ötödik munkacsoportja. Míg például Földünk pontos feltérképezéséhez — gépjárművek, repülőgépek segítségével — évek kemény munkájára lenne szükség, addig az űrhajóról készített fényképek alapján rövid időn belül elkészül a feltérképezés. Az „égből jött“ információk kiválóan hasznosíthatók az Őceanolőgiai, a vízgazdálkodási és a talajerózióval kapcsolatos földtani, archeológiái kutatásokban is. A szovjet tudós megismételte azokat a szavakat, melyeket a Varsóban lezajlott korábbi — öt év munkáját értékelő — gyűlésen elmondott: Az űrkutatásban nincs középszint. Éppen ezért a szovjet tudósok egyöntetű állásfoglalása az, hogy a szocialista közösségen belül az egyes műszereket ott kell elkészíteni, ahol erre a legjobb lehetőség van. A tudósok a jelenlevők kérdéseire elmondották, hogy mit is jelent a salát országuk szájára az a tudomá-A közös űrrepülések internacionalista szellemének egyik szép példája: szovjet és kubai űrpáros a kozmoszban Fotó: ČSTK rek, felvevőgépek, segítségével. A professzor megemlítette azt is, hogy azokat az adatokat, észrevételeket, melyeket a műholdak és nemzetközi űrhajósok legénysége érzékel a csoport — különböző tudományos intézetek segítségével — feldolgozza, majd a tudományos-műszaki haladás terén hasznosítja. Hazánk nagy szerepet vállal a közös kutatásokban. Például a kozmikus sugarak eredetének, hatásának vizsgálata, több évtizedes múltra tekint vissza. Hazánk meteorológusai most dolgoznak annyos kutatás, melyhez adatokat az űrből történő vizsgálatok alapján gyűjtöttek. Dimitri Anisev, a Bolgár Tudományos Akadémia elnökhelyettese elmondotta, hogy az NDK gyártmányú kamerák Bulgária űrből való fényképezésénél érdekes nyomra vezették az archelógusokat: a rórhai birodalom idején épült Racziária városka körvonalai a tökéletes fényképeken olyan élesen kirajzolódtak, hogy később mindössze két méter mélységű földréteg eltávolítása után a régészek rábukkantak a település romjaira, maradványaira. Hasonlóképpen volt ez a „sóleléssel“ is. Míg a geológusok korábban azt állították, hogy a jelzett területen a földréteg alatt nem található só, addig az ürleleteket vizsgáló „tudósok“, a föld elszíneződését figyelembe véve, az ellenkezőjét állították. Az INTERKOZMOSZ kutató csoportjának állítása beigazolódott. Bulgária egyes területein néhány próbafúrás után száz évre elegendő sókészletet találtak, A magyarországi Stefanovics akadémikus — a Föld űrrakéták és műholdak segítségével történő vizsgálatával kapcsolatban főleg a mezőgazdaság vonalán elért eredményekről szólt. Beszámolójának legérdekesebb részében megemlítette a Dunai Vízierőmű fényképfelvételeit. Elmondta, hogy geológiai, vízgazdálkodási és mértani szempontból a leendő erőmű tervei nem voltak pontosak. $z űrfelvételek és a geplőgiai mérések segítették azokat a tervezőket, akik áldozatos munkát végeznek a vízierőmű építésében. Le Vih Han vietnami tudós kiemelte, hogy hazája számottevő államvédelmi, természettudományi ismeretekhez jut az által, hogy részt vesz az INTERKOZMOSZ űrprogramban. Dr. Jimenez Kuba képviselője —1 amint ezt beszámolójában kifejtette — a nemzetközi együttműködés erejét nemcsak a tudományos ismeretgyűjtésben, hanem abban is látja, hogy a Szovjetunióban számos kubai tudós kap lehetőséget ismeretei gyarapítására. A tagállamok képviselőinek felszólalása mellett — természetesen — a jelenlevő két űrhajós is szót kapott. Nem véletlenül, hiszen ezek a gyakorlati űrszakemberek olyan hasznos információkhoz juttathatják a tudósokat, melyek jelentősen elősegítik a tudományok fejlődését. A német űrhajós Sigmund Jähn — humorosan, de barátja iránti tisztelettel — elmesélte például azt, hogyan avatta a Szovjet Tengerészeti Minisztérium Georgi Ivanovot „érdemes halásszá“. Ivanov ugyanis a tengeren planktonokat fedezett fel és a halrajok menetirányáról tájékoztatta a szakembereket. A német űrhajós ismertette azoknak a —■ Kari Zeiss ipari kombinátban előállított — műholdakra és űrhajókra szerelt műszereknek a funkcióját, melynek segítségével rengeteg hasznos adathoz juthatott az INTERKOZMOSZ ötödik munkacsoportja. О О 0 Amint arról a szovjet űrhajózás és az INTERKOZMOSZ űrprogram — sikerei is tanúskodnak: a Szovjetunió — lenini, internacionalista célokat követve — az űrkutatás eredményeit mindig békés célokra használta és használja fel, és sohasem törekedett — a nyugati sajtó által számtalanszor hangsúlyozott — űrbeni „egyeduralomra". Mivel az eredmények —i melyek közül néhányat a fentiekben is említettünk — az emberiség előrehaladását és a tudományok fejlődését szorgalmazzák, a közös űrkutatás internacionalista szellemét óvni, éltetni kell. KALITA GÄBOR Aki ismeri a tűzesetek kimutatásának statisztikai adatait bizonyára nem állítja azt: elégedettek lehetünk. Mér közhelynek tűnik a sokszor hangoztatott tény — nagyobb figyelmet a tűzmegelőzésnek, — százszor, ezerszer szükséges elismételni azért, mert még .mindig nem tettünk eleget a közvagyon védelmének, állandó őrzésének. A galántai (Galante) járásban a mezőgazdaság vonalán nagy gondot fordítanak a tűzmegelőzésre. Hogy miért? A válasz egyszerű: mind a vezető, mind a többi dolgozó megértette és a gyakorlatban is átvitte a CSKP Központi Bizottságának határozatát: „A tűzmegelőzés a termelés része. Ha ezen a területen nem teljesítjük a kitűzött feladatokat, ez egyenlő a termelési feladatok teljesítésének megtagadásával.“ Mivel küszöbön az aratás, nem árt a múltba pillantani: vajon a járásban tavaly a következetes tűzbiztonsági felkészülés után milyen tűzesetek is történtek? A statisztikai kimutatások két tűzesetet tartanak nyilván, ami — összehasonlítva más járásokkal — aránylag kevés. Az első tűzeset a szelőcei (Selice) szövetkezet gabonatábláján történt, ahol a szalmaadagolóba „idegen test“, egy fémdarab került, ami tüzet okozott. Az adagológép, s a mellette levő szalmakazal — leégett. A másik eset, a hidaskürti (Mostová) szövetkezetben történt, ahol egy mezőgazdasági gép motorja kigyulladt. A két tűzeset okozta kár összesen 18 ezer korona volt. A Galántai Tűzrendészeti Felügyelőség Járási Szervezete, a járási termelési igazgatóság illetékes képviselői a gazdaságok felelős dolgozói jól tudják, hogy — képletesen szólva — a „tűz ördöge“ az idén sem üdül, éppen ezért megtesznek mindent annak érdekében, hogy a betakarítás alkalaratAs előtt Fokozott ellenőrzés - a tűzmegelőzés érdekében mával ne kerülhessen sor semmiféle tűzesetre. Mivel azon az ellenőrzésen, ahol az aratásban részt vevő gépek, berendezések tűzbiztonsági felülvizsgálására került sor, — részt vett a jmi munkavédelmi és tűzbiztonsági technikusa is, megkérdeztem BilCík elvtársat: Vajon a járás mezőgazdasági üzemei hogyan készítették fel a gépeket a kenyércsatára? — Nagyon jól tudjuk, hogy minden gépnél — működjön az folyékony hajtóanyagra vagy elektromos áramra, — fennáll a tűzveszély. Éppen ezért a gépeik állapotát felülvizsgáló bizottság koránt sem volt elnéző. Meghatározta a hiányosságok eltávolításának időpontját, melyet később ellenőriz. Az általános „helyzetképet“ közepesnek nevezem. Sok helyen különböző védőburkok hiányoztak a gépekről, s az elektromos áramvezetékek sem voltak mindenütt rendben. S hogy „nevén nevezzük a gyereket“, a legtöbb hiányosságot a vágkirály-A szelőcei (Selice) szövetkezet szalmaadagoló gépéből — tűz után ennyi maradt, a szalmakazal pedig „porrá“ égett. fai (Kráfová nad Váhom) gazdaságban észleltük, ahol nagyon sokat kell még a gépjavítóknak dolgozniuk annak érdekében, hogy eltávolítsák a hibákat. Dicséretet érdemel a felsőszeli (Horné Saliby) szövetkezet, ahol a kombájnok, traktorok, szárítóberendezések jól felkészítve várják „bevetésüket“. A járás mezőgazdasági üzemeit mennyire látták el tűzbiztonsági kellékekkel? — Mondhatom, jól. A kézi tűzoltókészülékekből némi tartalékkal is rendelkezünk, s megoldódott egy nagy gondunk is. A traktorokra és kombájnokra szerelhető szikrafogókból már van elegendő, reméljük mezőgazdászaink hallgatnak majd az előírásokra. Ugyanis ezeknek az eszközöknek a használata kötelező, s ha nem segít a szép szó, akkor az ellenőrző szervek figyelmét az említett hiányosságok bizonyára nem kerülik el. Pintér Imre tűzoltó százados, a galántai járás tűzrendészeti felügyelőségének parancsnokhelyettese hatalmas iratcsomóval igazolta azokat az akciókat, melyek az aratás előtti tűzmegelőzési intézkedésekről tanúskodtak: Például a járás minden jelentős szervezetének — hnb, vnb, jnb, az isikolaügy, a Nemzeti Front szervezetei stb. — képviselője részt vett azon a gyűlésen, ahol komoly határozatokat fogadtak el az aratás előtti tűzmegelőzéssel kapcsolatban. A SZISZ és a pionírszervezetek járőrcsoportokat szerveznek, melyek > szakaszonként — felügyelnek az egyes gabonatábláikra, vasúti töltésekre. A májusban kiadott tűzkármegelőzési előírások pontosan meghatározzák a teendőket, melyek közül csupán azokat sorolom fel, melyeket korábban sok mezőgazdasági üzemben nem tartották be: — a betakarítási munkálatokban részt vevő dolgozóknak — aratás előtti tűzbiztonsági oktatása; — a robbanómotoros járművek szikrafogóval, kannával, lapáttal, söprővel való ellátása; — a csoportos aratásnál ekével felszerelt vontatót kell üzemeltetni, amely adott esetben a tűz terjedését megakadályozza (tavaly ezt a határozatot több szövetkezetben nem tartották be); — a gabonaszárítók túlterhelésének és maximális fűtési hőfok túllépésének elkerülése. Ahelyett azonban, hogy továbbra sorolnánk az illetékesek által jól ismert szabályokat, hadd idézzem Pintér századost, aki az ellenőrzésekről beszélt. — A múlt évben a járásban aratás idején a felügyelőség emberei 562 esetben hajtottak végre szúrópróbát. Egyes mezőgazdasági szakemberek ezt „buzerációnak“ minősítették. Pedig a szúrópróbák alkalmával olyan hibáikat tártunk fel és távolítottunk el, melyek 90 százalékban tüzet okoztak volna. Az idén ezeknek az ellenőrzéseknek a számát növelni fogjuk. XXX Végezetül azt tanácsolom, hogy ipindannyiunk érdekében mindenhol tartsák be a tűzmegelőzési intézkedéseket. Ugyanis nem kevesebbről, mint a közvagyonról — és nem utolsó sorban — mindennapi kenyerünkről van szó. f-к a 1 i t a—
