Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

1981. január 3.

SZABAD FÖLDMŰVES

ZÁRSZÁMADÁSI ELŐZETES;

Öröm és üröm

I. Nagyteljesftményfi Škoda-traktorok ekéi forgatják a talajt a keszegfalusi (Kameniéná na Ostrove) STEINER GABOR szövetkezet határában. Hangosan zsémbelődő varjak százai lepik el a friss szántást az útmenti tábla csaknem egész hosszában.

— Kááárrr ... ká-á-á-rrr ... — keseregnek, búslakodnak dühükben, hogy végleg befellegzett a hízókúrának. December 10-re minden kukorica betakarult a határból.

A szövetkezet székházába érve, Szabó jánostól, az elnökhelyettestől — aki egyben állattenyésztési főágazatvezető is — afelől érdeklődöm, hogy s mint zárják az 1980-as gazdasági évet.

Érthető, hogy először az állattenyésztés eredményei, problémái, s nehézségei kerülnek terítékre.

— Ügy igaz — kezdi tájékoztatását a főzootechnikus —, nagyon tudunk örülni a jó eredményeknek. De azért akad olyasmi is, ami idegeket borzol, keseríti mindennapjainkat. Először az őrömteljesebbről: például a tervezett 3480 literes fejési átlagot mintegy félszáz literrel túlteljesítjük, ami harminc-negyvenezer liter tejtöbblet.

Mindjárt frissiben hozzáteszi, hogy ezt a jó eredményt igen jelentősen elősegítették élenjáró fejőik, mint például Szabó István és neje, valamint Földes Gizella, Baran Jozef és mások.

Általában elmondható: sem a tej, sem a sertéshús értékesítése nem okozott gondot. Sertéshúsból mintegy húsz-huszonkét tonnával többet adtak a tervezettnél a dolgozók asztalára. Míg a száz tehéntől tervezett választott borjak száma kettővel több lesz, közepes elhullást arány mellett, addig a kocánkénti malacszaporulati átlag megfelel az előirányzottnak. Ez utóbbi esetében az új gazdasági évben javulás várható, hiszen tavaszra elkészül a százhúsz férőhelyes kocaszállás, ami kedvezőbbé teszi a malacnevelési és tartási feltételeket, ugyanakkor a gondozók is jobb munkakörnyezetben dolgozhatnak. Ily módon egyetlen helyre összpontosulhat a szakfelügyelet — a három helyett. A harmincéves istállók már jócskán kiöregedtek, elhasználódtak, nem telelnek meg a mai, korszerű állattenyésztési követelményeknek.

— Milyen tényezők hatnak kedvezően a sertéshústermelésre? — érdeklődöm.

Szabó főzootechnikus arca derűssé válik.

— Mit is mondhatnék? Nagyon egészséges a sertésállomány, amit hízóba állítunk. Ezen kívül nyilvános dicséret illeti a sertéshizlalás dolgozóit: a napi ötvenhárom dekás súlygyarapodás helyett (ez a tervezett) túlhaladták a hatvan dekát. Ugyanakkor a sertéshús kilójára megszabott erötakarmány-felhasználási normát sem merítik ki, ami kész takarmánymegtakarítás.

— És mivel helyettesítik az erőtakarmány egy részét?

— A kocák nyáron friss zöldlucernát kapnak, télen meg takarmányrépát. A hízósertések meg télen szárított répaszeletet kapnak, megfelelő arányban.

Ha már az erőtakarmánnyal való ésszerű, takarékos gazdálkodás került szóba, megkérdeztem:

— És egész éven át mennyi erőtakarmányt takarítottak meg az állattenyésztési dolgozók?

Semmi idegeskedés. Ott, ahol rend honol a nyilvántartásban, hamarjában kimutatható ez is.

— Mennyit? Hát a tehenészetben ötven, a sertéshizlalásban százhetven és a szarvasmarhahizlalásban harmincöt tonna. Ebből mintegy 70 tonna sertéshús állítható elő. Így érzékelhető a legjobban, mit is jelent egyetlen év alatt, egy szövetkezetben takarékoskodni- az erűtakarmánnyal.

Természetesen, ilyen nagy mennyiségű erőtakarmány megtakarítása jórészt azon is múlik, elegendő-e a jó minőségű szilázs, vagy másmilyen szálastakarmány, mennyire szakszerű a zöldtakarmányozás.

— És az emberi hozzáállást is hadd említsem. A gondozók nagyon is ügyeltek arra, hogy a takarmánypocsékolásra ne is kerülhessen sor... Ami még javítható: az ünnepek alatti bánásmód és a még gondosabb takarmányozás ... — mutat rá a dolog gyöngéjére a főzootechnikus.

Node arról is ő beszéljen, mi az, ami idegeket borzolt...

— Hát nem bosszantó? Már december 4-én piacérett volt a tizenegyezer pecsenyecsirke, ám a felvásárló szervek ráérősködtek az átvételiéi. Minket meg a frász tört, mert fogyott a drága takarmány, aminek az értéke vissza se térül. Kész ráfizetés... I Meg aztán nemcsak anyagi károsodás érte szövetkezetünket, hanem a tervet, a rendet is felborították ... Mégpedig azáltal, hogy december közepén nyolcezer naposcsibe átvételét terveztük. Node, hová tegyük? A pecsediliig

derűlátóan

Az utóbbi két esztendőben a kelet-szlovákiai kerületben annyi elemi csapás érte a mezőgazdaságot, hogy nem is jő rá gondolni — említette kissé kesernyésen a különben jókedélyű, csupaszív Tomáš Vilinský mérnök, a kerületi mezőgazdasági Igazgatóság agrooómusa — Sokszor voltunk együtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottsága ülésén. Sok bírálat érte a kerületeket és a sajtó sem fogad ta el az objektív okokra való hivatkozást.

— Ez valóban Így volt. Igen boszantott, hogy a nyugat-szlovákiai kerületből a kollégám pozitívan elemezte a helyzetet, s nekem utána siránkozni kellett. Ezt nem azért tettem mert borúlátó vagyok, de őszintén fel akartam tárni a valóságot és amiben lehetett, kérni a minisztérium segítségét. Nem mondom, Igyekeztek a bajainkat orvosolni, viszont a másik „még magasabb fórumon“ nem igen értettek meg bennünket. És sokszor annyi csapadék hullott, hogy tengerré változtatta a szántóföldeket, elöntötte az ár a növénykultúrát. A bizottság ezt csak akkor ismerte el

Igazán, amikor a kerületünkben ülésezett és alaposabban körülnéztek. Akkor látták igazán, milyen katasztrófát okozhat az időjárás.

— S mindennek csak az időjárás az oka?

— Ezt nem lehet mondani, vannak hozzáértő irányítók, vezetők, szorgalmas odaadó dolgozók, akik az Időjárás viszontagságai ellenére is mindent elkövetnek a jő termés érdekében. Sajnos, akadnak nemtörődömök Is, akik egykedvűen legyintenek. Nem bíznak abban, hogy az emberi ész és akarat előbb-utóbb, minden akadályt legyőz. Igaz, a megtermett tönkremenetele ezernyi csalódást okozott, és sok esetben elkeserítette a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. Sok jó minőségű szántóföldünk van, ahol minden gazdagon teremne. AZ bosszant sokakat, miként megy tönkre a talajszerkezet a gyakori árvizek és talajvizek során. Szerencsére többségben vannak a bizakodók, akik tudják, hogy korszerű agrotechnikai eljárásokkal, a technika és a tudomány vívmányainak ésszerű felhasználásával, sok mindent rendbe lehet hozni. Én Is a derűlátók táborába tartozom. Lesz még ünnep keleten a mezőgazdaságban, amikor majd nekem gratulálnak a nyugat-szlovákiai kollégák.

Tomáš Vilinský a napokban ünnepelte születésének ötvenedik évfordulóját. Igazi férfikorban van a szőkehajú, mosolygós arcú tapasztalt szakember, aki még sokat tehet a növénytermesztés fellendítéséért az ország keleti részében. Ehhez erőt, jő egészséget és további fiatalos lendületet kívánunk.

Tóth Dezső

nyecsirkék még a nyakunkon (december 10-én!). A helyiség felszabadultával a takarítás, a fertőtlenítés is időt vesz igénybe. Enélkül semmiképp sem helyezhetők el a naposcsibék, mert a higiéniai és egészségvédelmi rendszabályokat mi, magunk szegnénk meg. Holtbiztos, hogy a vezetést vonnák felelősségre a szabálysértés esetében.

Nos, így jelentkezik a felvásárló szervek általi belső rend felborítása.

Sajnos, ilyen eset nem ritkaság, íme egy következő példa, ami ugyanezzel a szövetkezettel történt.

— Pecsenyekacsa-tenyésztésre adtuk a fejünket — hozakodik elő a példával (ami nem követésre méltó!) a főzootechnikus. — Eddig a dolog rendjén. De az már idegsokkos állapot, hogy a Stupava! Állami Halgazdaság egy hónapos késéssel — szeptember helyett októberben — bocsátotta rendelkezésünkre a megrendelt huszonnégyezer napaskacsát.

— Mi volt a hátránya a hónapos késésnek?

— Az, hogy a zsenge naposkacsák fejlődését érzékenyen hátráltatta a jóval hűvösebb októberi időjárás. A gyöngébb erőnlét kedvezőtlenül hatott a napi súlygyarapodásra is; ilyetén médon a súlygyarapodásban mutatkozó lemaradás 23 tonnára tehető. Kinek a hibájából? Ügy hisszük, ez teljesen nyilvánvaló . ..

Vajon, hány ilyen és hasonló eset fordul elő járás-, kerület-, vagy országszerte? Olyan eset, amikor nemcsak anyagi, de erkölcsi károsodás is éri a szövetkezeteket. S mi történik? Semmi! Az ég-világon semmi! De ennek ellentéteként, tucatnyi példát említhetnénk, amikor olyasmiért marasztalják el, vagy bírságolják a szövetkezeteket, amiről egyáltalán nem ők tehetnek ...

Jogi egyoldalúság ez, a mezőgazdasági üzemek érdekeinek semmiképp sem kielégítő védelme, sőt megcsúfolása. Szövetkezeti parasztságunk, még az egyre nehezebb körülmények között is megtesz minden tőle telhetőt, hogy feszített tervfeladatait teljesíthesse. Annyit megérdemel, hogy hazafias, kemény helytállásáért anyagierkölcsi kár ne érje. Termelői kedvét nem rombolni, hanem serkenteni kell. Ez közérdek — tehát népgazdasági érdek.

XXX

Az állattenyésztés az össz-bevételnek nem egészen a felét adja. Kétségkívül, ebben nagy szerepük van az élenjáró, példamutató dolgozóknak. A kiváló fejőket már említettük. A sertéshizlalásben L i t o v a c János, Jónás Béla, G y n r á к Olga jeleskedik. A szarvasmarha-hizlalásban Pillér Oszkár kollektívája a legjobb. A malacslválasztásban Flórián Margit csoportja mutat követésre méltó példát. K e s z a n Gyula mérnök, fiatal zootechnikus, akire a tenyészmunka és az állategészségügy felügyelete bízatott, ugyancsak kiváltja mind a vezetés, mind a tagság elismerését. Igyekszik a lehető legtöbb gyakorlati ismeretre szert tenni, amiben segítik őt a sokéves tapasztalattal rendelkező szakvezetők, akik önzetlenül megosztják vele tudásukat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szövetkezet felelős vezetői a szakkáderutánpőtlásröl is gondoskodnak.

N. KOVÁCS ISTVÁN

^#ad északi szél nyargalász a w csallóközi rónán. Az emberek meleg hajlékaikba húzódtak.

Benyitok egy takaros külsejű ház kiskapuján. A veranda ajtajához vezető járda mellett gondosan betakart rózsatövek. A gondos gazda féltő gonddal vigyázza a nyáron meg késő ősszel oly szép, illatos virágokat bontó rózsafákat.

A kaputól néhány méterre, az udvar baloldali részében dróthálós fészer, melynek alacsonyabb-magasabb szintjein „hintáin“ szinestollú madárhad repdes, énekel...

A házigazda hobbija: több mint másfél évtizede madarakat nevel, s amikor a tarka klsjószágok felcseperednek, eladja őket.

Az Abrahámgórtál

A belső udvaron, hatalmas termetű vadászkutya ketrece mellett őzike sétál, nem sokat törődve a kutya csaholásával. Békés egymás-mellett-élés. Egyébként Gyuri-őzike a család kedvence. Az udvar hátulsó részében van a másik fészer, amely alatt Abrahám Dezső, dercsikai (Jurová) lakos évente többszáz fácánt nevel, hogy aztán a határban szabadon engedje őket. g# özismert vadászember a házigazda az egész környéken. A verandán fogad, melynetk fala sűrűn teleaggatva híres trófeákkal. Míg a gazdával parolázunk, megjelenik mosolygó, kedves felesége is.

Ha a gazdát kertje, állatai, udvara dicséri, úgy feleségét a ház példás tisztasága; az asztalokon, szekrényeken, polcokon levő csodálatosnál csodálatosabb hímzések. Mondják is sokan: Mária asszonynak aranyból van a keze...

Nézem őket, s nem akarom elhinni, hogy három nagy gyerek szülei. Sőt már unokájuk is van. Nagylányuk tavaly ment férjhez, s az őszön aranyos kisfiúnak adott életet. Dezső fiuk — a dercsikai futballcsapat egyik legnagyobb Ígérete — tavasszal vonul be katonának, a „kis“ Pityu meg most kilencedikes, pályaválasztás előtt áll.

Äbrahámékat nem lehet meglepni. És hiába is szabadkozna náluk az ember, pillanatok alatt tele a verenda kisasztala minden földi Jóval: otthon készített halászlé, ropogósra sült keszeg, sóstészta, bor. Parányi csészékben ikávé illatozik. Ember legyen, aki ellenáll kínálásnak, illatnak ...

gx házigazda a helyi szövetkezet

” gépkocsivezetője, a munkavédelmi bizottság elnöke, vezetőségi tag, a hnb tanácsának tagja, vadász, kitűnő kisállattenyésztö, s nem utolsó sorban: példás családapa.

— Hogyan jut ennyi mindenre ideje?

— Nem könnyű, de mindent lehet, ha az ember igazán akarja. Mint a falusi emberek általában, mi is koránkelők vagyunk. Reggel nagyobbik fiam segítségével (gépkocsiszerelő Dunaszerdahelyen) ellátjuk a jószágot, megetetjük a madarakat, aztán

indulunk munkába. Feleségem — d járási székhelyen — bölcsödében dolgozik. Ki-ki megy a maga dolga után. Gyakran bizony, csak este találkozunk. Nyáron azért jobb, mert hoszszabbak a nappalok, tulajdonképpen már délután otthon a család. Télen meg az a jó, hogy itt vannak a hosz-* szú esték, ilyenkor vagyunk talán a legtöbbet együtt. Beszélgetünk, tévézünk, olvasunk, a feleségem legtöbbször varr, vagy hímez ... Munkahelyemen több felelős tisztet töltök be. Szerencsémre, a feleségem nemcsak igazi hitvestárs, de nagyszerű, megértó munkatársam is.

— A házasságban — kapcsolódik a beszélgetésbe a ház asszonya — a legfontosabb a kölcsönös megbecsülés, a megértés. Ott, ahol a házastársak türelemmel vannak egymás iránt, ott nem lehet rossz a házasság ,,.

— Tudom, hogy nagyon nehezen küzdötték fel magukat, hogy nem volt könnyű a gyermekkoruk.

— Minek emlegetni a múltat? — néz ki az ablakon a ház ura. — A kezdet, bizony kicsit nehéz volt, de már mögöttünk van, s gyermekeinknek nem kell a nulla-pontról kezdeniük, mint annakidején nekünk...

BJallgatunk egy sort. Nem bíz■“ tatom, most már megnyílt, tudom, mindjárt folytatja.

— Sokgyermekes családban nőttem fel, s ha nem jön életünkbe a 45-ös felszabadulás, ma Is szegénysorban élhetnénk. Voltam libapásztor, munkás, traktoros, bevásárló, de mindig itt éltem falun. Sokan elmennek, itthagyják a földet. Hívtak engem is, biztattak, menjek a városba, ott könynyebben élnénk. De én valahogy nem tudnám Itthagynt a falut. A falumat. A földet, a mezőket, erdőket, a vén Dunát. Ideköt minden. Reggeleimet nem tudnám elképzelni állataim nélkül. Sokszor hajnalban teszek nagy sétát az ébredező határban, ahol ismerek minden bokrot. Ismerősként köszöntenek még a dalosmadarak is. Vagy a naplementék! ... A városi ember sok olyan szép élménytől fosztja meg magát, amelyeik nekünk, falusiaknak életelemünk.

— Nem válaszol első kérdésemre, hogyan lehet ellátni ennyi tisztséget, amellett rendben tartani a házat és környékét, vadászni, családdal együtt lenni?

— Nagyon be kell osztani az Időt és nem szabad kihagyni egy percet sem. Azért nem kell agyonhajszolnia magát az embernek... Amikor összekerültünk a feleségemmel, jóformán semmink sem volt. Dolgoztunk, küszködtünk, házat építettünk. Pedig nagyon nehéz évek voltak azok, sokj szór hetekig nem volt pénz a háznál. Aztán a szövetkezet gazdaságilag Is megerősödött, s azóta mi Is jobban élünk. A fiataloknak azért szeretném elmondani, hogy vigyázzanak a közösre, vegyék komolyan a munkájukat a szövetkezetben, ne tekintsenek rá úgy, mint kereseti forrásra. Sokkal több az annál!

— Ha újra kezdené, mit csinálna?

— Mit? Hát újra ezt csinálnám.

sk feleségére nézek kérdően.

— A feleségnek a férje oldalán a helye. Mindig. Mindenben. De én is újra végigcsinálnám...

S mit mondok én? Abrahámék egyszerű, szorgos-dolgos, tisztalelkű emberek. (ivanice)

Találkoztam e ..

Vetik a kenyeret. A kemence forró szája elnyeli a hosszú péklapátot. Aztán kidobja, majd megint elnyeli... Csúsztatva-markolva diktálja az ütemet a pék, két kezével végigaraszolva a lapát nyelét. Monoton táncot járnak az izmok a vállán, lába, dereka makacsul mozdulatlan.

Mindmáig ez a kép maradt meg bennem falunk pékségéről, ahová havonta egyszer — jrissensült zsíros fokhagymás lángos reményében — suttyó legényként, rendszerint négy kenyértésztát vittem sütésre. Ezért is lepődtem meg kissé, amikor a minap lakótelepünk kis parkjában egy idős, hajlotthátú, botra támaszkodó bácsi szinte véletlenül megjegyezte: csaknem egész életemben a pékmesterséget űztem.

— Érdekes — mondtam —, a bácsit inkább nyugdíjas szövetkezeli dolgozónak hittem.

— Pedig — nevette el magát —, közismert pék voltam, ha mondom. A mesterséget még 1928-ban tanultam. Tudja-e, milyen is volt a pékinas akkoriban? Nézze csak ezt a régi fényképet. Rólam készült, épp fél évszázada. Földig érő fehér pékkötényben, hatalmas kosárral a hátamon. Hajnalban hordtam szét a süteményt a boltokba meg a házakhoz. Itt, Losoncon (Luéenec) inaskodtam. Négy év után felszabadultam. Akkoriban nem úgy

ment, hogy három év a tanoncidó, azután segéd az illető. Egyesek hat évig is inaskodtak, ha a mester úgy gondolta. Persze, a szakmát se úgy tanultuk, mint manapság. Favágással kezdtük a napot, elláttuk az állatokat, széthordtuk az árut, s közben a pékségben is dolgoztunk. A mester foglalkozott velünk, meg sokat el is lestünk tőle.

— Nem volt könnyű munka — sóhajtott —, a tészta mindig hajtja a péket.,. Nem állíthatja meg, mint a gépet, ha már egyszer elkezdte a kenyérkészítést. Az első lépés a kovászolás. Ez Igényli a legnagyobb szakértelmet.

— Rólam azt tartották: sosem fázom. Egyszál fehér gatya és egy sapka volt a munkaruhám télen-ntjáron. Így járkáltam a meleg kemence mellett, a hűvösebb raktárban, de kimentem az udvarra is ... A bőröm minden pórusával érzékeltem a hőmérsékletet, hiszen akkor még nem voltak műszereink. Pontosan tudtam a helyiség hőmérsékletéből, hogy a tésztába mennyivel több vagy kevesebb kovászt, hidegebb, vagy melegebb vizet kell felhasználni.

— Higgye el, még ma sem tudnám eltéveszteni... Annyi év után az ember már nem is tudatosan, inkább ösztönszerűen dolgozik... A múlt hónapban betöltöttem a hetvenet. Tudja,

ml figyelmezteti az embert az élete múlására? Nem az, hogy néha meghívják a nyugdíjasok találkozójára. Sem az, hogy a sétáláshoz görbeboffi, az olvasáshoz szemüveget kénytelen használni. Engem a szívem, a reumám emlékeztet. Ha bele gondolok: valamikor csak ki kell jönni annak, ha az ember rablógazdálkodást folytat a saját szervezetével. Mert másként nemigen nevezhetem azokat az éveket, amikor ... Node, hagyjuk a részletezést.

A valahai pékmester, mostmár tdőmillomos: többnyire az unokái, no meg a szőlő, az a néhány gyümölcsfa ápolása foglalkoztatják — és a postást várja, mikor jön már a nyugdíjjáradékkal.

— Csak még itt bent, ez a motor engedjen néhány évet... Node, már mennem kell. Megsütöm a kalácsot, mire a fiam, a menyem, s az unokák hazajönnek. Finomat készítek, diósat meg mákosat. Mert — teszi hozzá búcsúzóul — a tészta most is hajtja, hívja a péket. Remélem, megérti...

Hogyne érteném, mondom kézfogás közben. A bácsi öreges léptekkel eltűnik egy háztömb mögött. Jómagam meg arra gondolok: lám, mennyi mindent megtudhat az ember egy váratlan, alkalmi beszélgetés során is. Csak oda kell figyelniI

(kanizsa)

У

t