Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-20 / 25. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 2G* VADÁSZAT .♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ф VADÁSZAT » VADÁSZAT » VADÁSZAT +■ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ^ Gustáv Husák elvtárs, köztársasági elnök Hojö elvtársnak átadja a „Köztársasági Érdemrendet“. Fotó: CTK Az érdemdús munka jutalma Jozef Hojö elvtárs munkás család gyermekeként 1906 tának kialakításában. Elnöke lett a vadászat szervezőmárcius 15-én született. Gyermekkorát, mint a többi proletár gyerekek, nyomorban élte le. Nagy nehézségek és erőfeszítések árán sikerült reálgimnáziumi tanulmányait befejezni. A gimnáziumból kikerülve szemben találta magát a munkanélküliséggel. Csehszlovákia Kommunista Pártjába 1926-ban lépett be. Számtalan párttisztséggel bízták meg őt, majd 1943- ban kommunista funkcionáriusként letartóztatták. Csak több hónapos bebörtönzés után, bizonyítékok híján helyezték szabadlábra. A Szlovák Nemzeti Felkelésben nemcsak politikai szervezőként, hanem fegyverrel is harcolt. A felszabadulás utáni időszakban számos felelősségteljes tisztséget töltött be. A Szlovák Megbízotti Hivatal testületében előbb pénzügyi, majd munkaügyi megbízott lett, és hosszú évekig volt a Szlovák Állami Biztosító vezérigazgatója. Ez év elejétől megérdemelt nyugalomba vonult. Sok párttisztségben igaz kommunistaként dolgozott. Elnöke volt az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának, később pedig a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának volt a tagja. Érdemdús munkásságáért számtalan magas állami kitüntetésben részesült. Megkapta például az „Építésben Szerzett Érdemekért“, a „Győzelmes Február Érdemrend“, a „Népi Milícia Jubileumi Emlékérme“, a „Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend“ II. fokozatát, majd kétszer a „Munkaérdemrend“ állami kitüntetéseket stb. Mozgalmas élete egybefonódik a szlovákiai vadászat és Vadgazdálkodás újkori történetével. Mindig rendkívüli módon szerette a természetet, a benne élő vadat. A lövészetet nem mint a vadászat tárgyát, hanem mint a megfigyelések és a tanulságok, forrását kedveli. Nevével több olyan lényeges változás összefügg, amely Szlovákia vadászatában a felszabadulás utáni években végbement. Az 1948. évi februári győzelem után egyike lett azoknak, akik felszámolták a letűnt burzsoázia vadászati pozícióit, és részt vettek a szocialista rendszer vadászasével megbízott végrehajtó bizottságnak, s_ később alelnöke a Szlovák Vadászati Védegyletek Szövetségének. A többi derék tisztségviselő mellett jórészt az ő érdeme, hogy Szlovákia vadászszervezetét aránylag rövid időn belül megtisztították a burzsoá és reakciós elemektől, s lehetővé tették a dolgozók széleskörű részvételét a vadászatban. Az 1951—1959. években a szlovákiai vadászszervezet elnöki tisztségét töltötte be. Ebben a tisztségben a vadászat társadalmasítása tekintetében szerzett nagy érdemeket. Aktív részt vállalt a haladó szellemű vadásztörvény kimunkálásában, érvényesítésében, s mindazokban a munkálatokban, amelyeket a szervezet ebben az időszakban elért. Aztán 1971 óta tölti be az SZVSZ elnöki tisztségét. A Csehszlovákiai Vadászszövetségek Föderatív Bizottságának alapszabályai értelmében kétévenként (felváltva) tölti be az elnöki, illetve az alelnöki tisztséget. Ebben a funkcióban a Cseh Vadászszövetség elnökével váltják egymást. Tagja a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanácsnak, (C. I. C.). A fenti tisztségekben nagymértékben hozzájárult szocialista hazánk vadászatának fejlesztéséhez s ahhoz is, hogy Szlovákia vadászata szervezettségével és vadgazdagságával a világ legjobbjai között helyezkedhet el. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban betöltött sokéves munkásságáért, a Szlovák Nemzeti Felkelésben tanúsított, a szocialista társadalom építésében szerzett elévülhetetlen nagy érdemekért ez év május 1-én Gustáv Husák elvtárs, köztársasági elnök a „Köztársasági Érdemrenddel“ tüntette ki Jozef Hojő elvtársat. Az egész életét betöltő munka magas fokú elismeréséhez őszintén és szívből gratulálunk. Kívánunk Hojö elvtársnak jó egészséget, s a következő évekre erőt, a még rá váró és örömmel, kommunista öntudattal vállait munkához, hogy gazdag tapasztalatait és ismereteit tovább gyümölcsöztesse a szocialista vadászat és vadgazdálkodás fejlesztése javára. Természetvédelem és vadászat Nem sokkal kellene visszaforgatni az idő kerekét ahhoz, hogy olyan időpontot találjunk, amikor a természet védelméről még nem beszélhettünk, nem is volt rá szükség, a vadász pedig úgyszólván ellensége volt a természetnek. A szélsőséges, mások érdekeit figyelmen kívül hagyó vélemények hangoztató! szerint a természetvédelem másra sem jó, minthogy egyes megszállottak mások szórakozásának rovására, saját bálványuknak Induljanak. Védik a kárt okozó állatokat, pedig amúgyis sok van belőlük, és semmi hasznot nem hoznak. A másik fél szerint a vadászat egyenlő a gyilkolással, a kapzsisággal, az anyagi előnyök könnyű úton való megszerzésével, a vadon élő állatok pusztítása révén, föltűnési vágyban szenvedő emberek szadizmusát elégíti ki. Szerencse, hogy e két szélsőséges vélemény képviselői kisebbségben vannak a józan emberi állásponttal szemben. Sajnálatos azonban, hogy sem a természetvédelem, sem a vadászat elfogult barátai nem tettek elegendő erőfeszítést a nézetek egyeztetésére, tisztázására, a közös területeken való együttműködésre, s a vitás kérdések kölcsönös engedményekkel történő megoldására. Nem kétséges, hogy a vadászok túlnyomó többsége szereti a természetet. Éppen ez a szeretet, a gondokból való kikapcsolódás vágya viszi a vadászt a természetbe, nem pedig az anyagi előnyök. Sokan persze a fegyvert, a lövészetet is szeretik, azonban mindannyian élvezik a vadászat hangulatát, az előkészületekkel kapcsolatos izgalmakat, változatosságot, a társaságot, a jóleső fáradságot, a vad elejtését és természetesen a trófeák megszerzését is. Tudomásul kell vennünk, hogy vadjaink nagy részének már évtizedekkel ezelőtt eltűntek a természetes' ellenségei. Ha másként nem, de bizonyos mennyiségű vadat már csak a biológiai egyensúly fenntartása vagy helyreállítása céljából azért is ki kell lőnünk, hogy elvégezzük azt a munkát, amit régebben a farkas, a hiúz stb. A vadásznak tehát joga van elejteni az általa oltalmazott, tenyésztett, és esetenként túl is szaporodott vadat. Ezt az érvényes vadászati, pénzügyi gazdasági vagy etikai szabályokra való hivatkozás nélkül is meg kell állapítani. A vadász tudja, hiszen tudnia kell, hogy az értelmetlen pusztítás megengedhetetlen. Nem túlzás azt állítani, hogy lassan a szarka, a szürke varjú, a vaddisznó, és még néhány szárnyas és szőrmés vadfaj kivételével úgyszólván nincs kártékony vad és semmiképpen sem szabad vagy illik lőni a kárt okozó, de már kiveszőben levő állatokat. Sok esetben sajnos a természetvédelem hivatásos szervei követik el a hibát azzal, hogy bizonyos rendszabályokat nem vagy nem kellő időben magyaráznak. Ez sok félreértésre adott már okot. Olyan légkört kívánunk teremteni, hogy mindenki megértse: egy sor dolgot nem azért teszünk, vagy nem teszünk, mert így van előírva, hanem mert úgy tartjuk jónak, emberségesnek. Ezt a vadászoknak kell legkevésbé magyarázni, mert nálunk van a legtöbb íratlan — de betartandó — szabály. Ami a természetszerető nem vadászók tízezreit illeti: a túlzásoktól eltekintve nemes szórakozásuknak valóban önzetlenül hódolnak. A természetjárás, a természetvédelem talán kevesebbe kerül, mint a vadászat, de ugyanúgy szeretik az élő fát, a vadat, az élettelen sziklát, mint a vadász. A vadászatért és a természetvédelemért felelős szervek vezetői hosszú távú megállapodást kötnek, melynek alaphangja nem a jogszabályokra való hivatkozás, hanem a békés egymásmelleit élésre való törekvés, az egymás megbecsülésére irányuló készség, a kölcsönös bizalom, a kultúrált, emberséges, a természetet szerető és a vadász jogait tisztelő magatartás. Mit tartalmaznak a megállapodó* sok pontjai? Mindenekelőtt a fenn* álló nézeteltérések őszinte feltárását és az egymással szemben fenntartott igényeink ismertetését. A természetet többen szeretik, mint amennyi em* bernek most és a jövőben lehetősége van vadászni. Éppen ezért miért ne lehetne a vadásztársaságok mellett a vadászok barátaiból, gyermekeiből, hozzátartozóiból, szomszédaiból létrehozni a vadászok baráti körét képező természet szerető, természetet védő köröket, amelyeknek tagjai közreműködhetnének a vadásztársaságok életében. A vad elejtése nem mindenkit vonz, nem mindenkit elégít ki. Sokan szívesen vennének azonban részt a vad megfigyelésében, a vadászat előkészítésében, a hajtásban, vagy éppen a trófeák kikészítésében. Ez —« ha fiatalokról van szó — részben megoldaná a vadászutánpótlás nevelését. A kör tagjai különféle szolgálatokat teljesíthetnének észrevételeikkel, információikkal segítenék a vadászatot, és a természetvédelem érdekeit is szolgálnák. Tekinthetnénk őket a természetvédelem élő lelkiismeretének. Jelenlétük, munkájuk nagyban és jó irányban befolyásolhatná a vadászok hangulatát, formálhatná szemléletét, vadászat közben szép természetfotókat készíthetnének, részt vehetnének a természetvédelemmel és a vadászattal kapcsolatos kiállítások, bemutatók előkészítésében, megszervezésében. Ezzel hatékonyabb környezetformálást végez* hetnének mint a nézeteltérések szitásával. í-raz-H HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A balfogás eredményessége több tényezőnek a függvénye. Ezért nem árt, ha betartjuk az alábbi szabályokat: 1. Ne legyünk egy helyben ülő horgászok, de a jól bevált helyet gyakran látogassuk. 2. Különösebben ne izgassuk magunkat, ha viharos a szél. A halak ettől még vidáman kaphatnak, csupán a bot spiccét kell minél közelebb vinnünk a vízhez. Ha azonban könnyű szélfutamok borzolják a víz tükrét, reménykedhetünk, hiszen megjött a „halas szél“. Ha kócot fogunk, akkor áradás várható. 3. Ne készüljünk túlzott várakozással egy-egy horgászkirándulásra. Rendszerint ilyenkor történnek a legnagyobb leégések. Máskor viszont szűkös szabadidőnk egy-két órája felejthetetlen élménnyel és zsákmánnyal ajándékozhat meg bennünket. 4. Nincs az a kedves horog, amelyért beszakadás esetén érdemes lenne megbolygatni a horgászhely nyugalmat. Némely horgásztárs beúszva próbálja kiszabadítani a beszakadt horgot. 5. Ha folyóvízen a rákok nagyon elszaporodtak, akkor kevés a harcsa. (A rák ugyanis a harcsa kedvenc csemegéje.) B. Tekintsük nemes versenynek a horgászatot, ahol a másik félnek —• a halnak — is szabad győzni. Ez teszi izgalmassá, széppé és sportszerűvé a horgászatot. 7. Minden évszakban azt a halat igyekezzünk horogra keríteni, amelyre a legnagyobb az esély. 8. Ha süllőre horgászunk, legyünk csendben. A félénk hal a legkisebb zajra, ágreccsenésre elhagyja a helyét és zsinórunkat hiába áztatnánk a vízben. 9. Minden kapást vegyünk komolyan. Sokszor előfordul, hogy a többkilós ponty óvatosan kap, míg a returpotyka botunkat is a vízbe rántja. 10. Törekedjünk a minél kisebb dobótávolságra, mert így jobban érzékelhető a kapás. Távolra csak akkor dobjunk, ha egy jónak vélt területet kívánunk elérni. Így azonban számolnunk kell azzal, hogy a hoszszan kivetett zsinórra a víz nagyobb ellenállást fejt ki és a hal könnyebben fog gyanút a csali felvétele után. Nagy dobótóvolság esetén már a kisebb mértékű kapásra is azonnal vágjunk be, mert ez messziről érkezik hozzánk. A halnak ugyanis jelentős húzást kell kifejteni ahhoz, hogy ez a kapásjelzőn látható legyen. Befejezésül: figyeljük a természet minden rezzenését, mert csak annak tárja fel titkait, aki alázattal közelít hozzá, és akarja is a titkok megismerését. _mh-< Sok éven keresztül a tévé képernyőjén gyakran találkozhattunk Varga Józseffel, a rendkívüli tehetségű újságíróval, a Magyar Televízió főmunkatársával, amint kommentárjaiban okos és meggyőző érveket sorakoztatott fel. Hangja és emberi magatartása közkedveltté tette őt hazájában a Magyar Népköztársaságban és annak határain túl Is. Így beszéltek felőle: „közéleti ember“. Miben nyilvánult meg közéleti tevékenysége? Elsősorban is újságírói, televíziós munkájában, a rendkívül felelőségteljes tisztségekben, majd a társadalomban betöltött szerepében. Szabad idő? Újságírónak, tévésnek, általában kevés szabadideje van, hiszen szüntelenül az újabb feladatok megvalósításán munkálkodik. Idejét ezért nagyon be kellett oszitania. Hogyan osztotta be ő a tévés a szabadidejét? Egyszer valaki megtudta, hogy Idestova húsz esztendeje tagja a horgászok szövetségének, megkérdezte tőle, hogyan és mikor szánta erre magát. Varga József a szokványos kérdésre így válaszolt: —. Akkortájt, amikor éreztem, hogy a sok benti. Irodai munka után ki kell mennem a szabadba, mert a négy fal nagyon nyomasztó... Nem, nem kimondottan kedvte-Ki a szabadba! lésből lett horgász, hanem megérzésből. Úgy' tűnik, hogy már akkor megérezte, hogy a szabadban való tartózkodás fontos és nélkülözhetetlen kelléke az egészséges életmódnak, a horgászat pedig hasznos időtöltés, ami fokozatosan nagy szenvedéllyévó vált. Minden szabadidejét horgászattal töltötte, más időtöltés nem vonzotta őt. — Annyi bizonyos, hogy nehezen tudnám elképzelni a hét végét horgászat nélkül — mondotta meggyőzően az érdeklődőnek, s ez mindennél jobb önigazolás. Nem tartozott a nagy halzsákmányai dicsekvő horgászok közé, s az sem bántotta őt, ha esetenként zsákmány nélkül tért haza. Neki elsősorban a tiszta levegő volt a fontos. Ennek ürügyén bölcsen így nyilatkozott: i A horgászok a fogást illetően szeretnek mesélni, néha nagyot mondani, s a letisztult bölcsesség ebből az, amit jómagam is vallók, hogy a nagy fogás mindig a horgász sikere, a kudarc viszont csaknem mindig a halra hárítható vagy az Időjárásra... A természetkedvelő, a kikapcsolódni vágyó Varga József a horgászszervezetben Is aktív munkát fejtett ki, kiváló emberi tulajdonságai, igazságszeretete miatt megválasztották 4őt a fegyelmi bizottság elnökévé. Már huzamos idő óta nem láthattuk őt a képernyőn, nélkülöznünk kellett okos érveléseit, horgásztársai sem láthatták a vizek mellett, a szokott tanyán. Helye üres maradt, és a hoszszú távolmaradás után megrendültén kellett tudomásul venni, hogy a nagyszerű kolléga, a szenvedélyes horgász, többé nem áll már a felvevőkészülék elé, horoggal a kézben nem mehet ki a vizekhez. Felfelé ívelő pályafutásának útján a kegyetlen halál áldozataként örökre távozott. Emléke azonban aranybetűkkel van beírva embermilliók szívében és az emlékezeteikben tovább élni fog. i— hoksza—< A horaász tízoarancsolata
