Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-20 / 25. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 20. A talajvédelem össztársadalmi érdek A fala}, a terweföin, a mezőgazda­ság nélkülözhetetlen termelőeszköze, mégis sokszor mostohán bánunk ve­le. Megfontolatlanul gazdálkodunk a rendelkezésünkre állő földalappal. Pedig minden egyes hektár szántó­­terület elvonása a mezőgazdasági termelésből pótolhatatlan veszteséget jelent népgazdaságunk számára. Szlo­vákiában az elmúlt tizenöt évben há­romszázezer hektárral, az utóbbi öt évben pedig száznyolcvanezer hek­tárral csökkent a mezőgazdasági te­rület. A számok intőként jelzik, hogy végre meg kell fékezni a földdel való hazárdírozást. Igaz, az Iparosítási és a városoöásl folyamat jelentős területek elvonását igényli. De gyakran a legértékesebb terület, a szántóföld rovására. A föld védelméről szóló törvény, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedések sokszor hatástalanok az illetékes szervezetek képviselőinek felelőtlen hozzáállása, a törvény és az előírá­sok megszegése miatt De nemcsak a talajvédelemről van szó, hanem ennek ésszerű kihasználásáról Is. A parlag földek területe több ezer hek­tárt tesz ki. Sokszor maguk a mező­gazdasági üzemek sem használják ki kellőképpen a tulajdonukban levő földet. Számtalan esetben a gazda­sági udvarok, az állattartó telepek szabad területei rendezetlenek, a gyommagvak gócai. Arna Is akad pél­da, hogy a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok következtében egyes par­cellák gazdátlanok. A CSKP XVI. kongresszusának Irányelvei nyomatékosan utalnak a termőföld védelmére és az egész megművelhető terület maradéktalan kihasználására. Nyomatékosan hang­súlyozták: egy talpalatnyi terület sem maradhat kihasználatlanul. • A talaj védelméről és kihaszná­lásáról évek éta beszélünk, de vajon történtek-e konkrét intézkedések en­nek érdekében? — tettem fel a kér­dést František Carman mérnöknek, a Nitra! Járási Nemzeti Bizottság mező­gazdasági, valamint erdő- és vízgaz­dálkodási osztálya vezetőjének. — A rendelkezésünkre álló föld­alap óriási népgazdasági jelentőségé­ből kiindulva a hatodik ötéves terv Időszakéban fokozott figyelmet szen­teltünk a talaj nyilvántartásának pontosítására, védelmére és termőké­pességének fokozására. Az elmúlt öt évben valamennyi községben felül­vizsgáltuk a talaj nyilvántartását, s ezt a valóságos helyzettel hasonlí­tottuk össze. Ma már valamennyi mezőgazdasági üzem saját talajnyil­­vántartást vezet. Miden üzemben egy dolgozó a nyilvántartás vezetéséért és kiegészítéséért felel. Tavaly részletes leltározást végez­tünk a mezőgazdasági üzemek tulaj­donéban levő földterület nyilvántar­tásának pontosítása érdekében. A széles körű akelő keretében több módosításra, talejátcsoportosftásra került sor. Múlt év végéig rátek és legelők felszántásával, valamint ki­használatlan kertek és egyéb terüle­tek átcsoportosításával a mezőgazda­­sági nagyüzemek összesen kétszáz­­negyven hektár szántőt nyertek. A nem mezőgazdasági területek meg­művelésével és feljavításával további hetvenkét hektár szántóterület került a gazdaságok birtokába. ф Gyakran előfordul, hogy a be­ruházó vállalatok megszegik a talaj­védelmi törvényt, s mezőgazdasági területen építkeznek. E tekintetben miképpen alakult a helyzet járásuk­ban? — A talaj védelméért felelős szer­vezetek, vagyis a járási nemzeti bi­zottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság teljes felelősséggel a me­zőgazdasági termelés védelmére Irá­nyította tevékenységét. Fokozott mér­tékben ügyeltünk a talaj védelméről szóló törvény betartására. A beruhá­zó vállalatokat már az építkezési tel­kek kijelölésekor arra vezettük, hogy a nem mezőgazdasági területeiken vé­gezzék a tervezett építkezéseket. Szükség esetén pedig csak a kevésbé értékes mezőgazdasági területeket vegyék igénybe. Tekintettel a járás gazdasági fejlesztésének szükségleté­re a körültekintő Intézkedések ellenére — a mezőgazdasági őrület A szabályozatlan folyópartok mentén jelentős területek kárba vesznek О Az idén milyen intézkedéseket foganatosítottak a talaj maximális ki­használása érdekében? — A járási mezőgazdasági igazga­­j tőséggel karöltve politikai-szervezési intézkedéseket tettünk az összes földterület megművelése érdekében. lgyeikeztek elkövetni mindent a talaj védelme és ésszerű kihasználása ér­dekében. Erről tanúskodik a parlag­földek felszámolásában tanúsított ak­tivitásuk is. Remélhető, hogy ez az aktivitás a jövőben sem lankad. A talajvédelem tartós feladat! Ahhoz, hogy a párthatározatok által kijelölt stratégiai vonalat, vagyis az élelmi­szereikből való önellátottság fokoza­tos növelését lehetővé tegyük, min­den talpalatnyi területet maradékta­lanul ki kell használni a belterjesltö tényezők teljes mértékű érvényesíté­sével. KLAMARCSIK MARIA A meszezés jelentősége Ahhoz, hogy a műtrágyázás esetle­ges káros hatását elkerüljük, nem­csak a talaj fizikai állapotát, hanem kémhatását is ismernünk kell. A ta­lajok kémhatása szoros összefüggés­ben van a talaj másztartalmával. Ha a talajban nincs elegendő mész, amely a talajsavakat közömbösíti, akkor a talajoldat savas kémhatású lesz. Köztudott, hogy vannak lúgos, semleges és savanyú kémhatású tala­jok. Régóta ismeretes, hogy a növé­nyek fejlődése szempontjából a sem­leges vagy a lúgos hatású talajok a legkedvezőbbek. Ugyanis a mészsze­­gény, savanyú kémhatású talajok kedvezőtlen fizikai tulajdonságuk kö­vetkeztében nehezen müvelhetők. E- zeken a talajokon az igényesebb nö­vények mint például a lucerna, a vö­röshere, a cukorrépa, a gabonafélék közül pedig az árpa sikerrel aligha termeszthetők. A termésük bizonyta­lan, de az is előfordul, hogy a növé­nyek teljesen kipusztulnak. A talajsevanyodással szemben ke­vésbé érzékeny a rozs, a zab és a burgonya. Különösen tartós hideg és csapadé­kos időjárás esetén halmozódnak fel a mészszegény talajokon a talajsa­vak. Ilyenkor káros hatások fokozott mértékben érvényesül. A helytelen műtrágyázás vagy az egyes tápanyagok — főleg a nitro­gén — túladagolása talajsavanyodás­­hoz vezethet. Ennek káros hatása meszezéssel tompítható. Ezért főleg a kilúgozott, savanyú kémhatósú ta­lajokon nagy jelentősége van a rend­szeres talajjavító meszezésnek. Ladislav Kmoško agrármérnök A TUDOMÁNY ÉS;;TECHNIKA ЛtUdgAb&LL. Napenergiával szárított szálastakarmányok A képen láthatóhoz hasonló parlagföldek több ezernyi hektárt tesznek ki, holott hazánkban nem bővelkedünk termőföldben évente hozzávetőlegesen hatvan-hat­vanöt hektárral csökkent. Azonban pozitívan értékelhető az a tény, hogy a szántóföld összterülete nem csök­kent, sót az elmúlt öt évben több mint ötszáz hektárral bővült. 9 A termőföld hatékony kihaszná­lásában igen fontos szerepet töltőnek be a talajjavító munkálatok. Hiszen a termelés szempontjából nem lehet közömbös, hogy milyen a talaj ter­mőképessége és a terület rendezett­sége. •-* E tekintetben Is Jelentős előre­haladás történt. A hatodik ötéves tervidőszakban talajjavító munkála­tokra több mint százhatvanegymilltö koronát fordítottunk. Ezáltal több mint tizenkétezer hektárnyi terület termőképességét növeltük, s hozzá­vetőlegesen kilencszáz hektáron ön­tözőberendezéseket építettünk. Úgy­szólván huszonnyolc kilométeres sza­kaszon Szabályoztuk a folyókat, s huszonhat kilométernek megfelelő hosszúságban szilárdítottuk a mezei utakat- Több víztárolót Is építettünk. Az elért eredménnyel korántsem lehetünk elégedettek. A tavaly vég­rehajtott leltározás során megállapí­tottuk, hogy több mint négyszáz hek­tár mezőgazdasági területen — ebből kétszázhűsz hektár szántón — talaj­javító munkálatokat kell elvégezni. E munkálatok végrehajtását a Jml re­kultivációs tervekbe iktatta. Az elhanyagolt területek nemcsak jelentős terméstől fosztják meg a me­zőgazdaságot, hanem a másodlagos elgyomosodásnak is szüntelen forrá­sai Fotó: Bar£ák A Nemzeti Front szervezeteinek be­vonásával bizottságokat létesítettünk az eddig ki nem használt területek felkutatáséra, a községek kül- és bel­­telkeln egyaránt. Ebben e községek lakói is aktívan részesednek. Gyak­ran érkezik bejelentés, hogy ezen vagy azon a helyen kihasználatlan terület, elhanyagolt, gondozatlan kert vagy parlagföld található. A felkuta­tott pralagföldekról pontos nyilván­tartást vezetünk, s azonnali haszno­sításuk érdekében az illetékes helyi nemzeti bizottságok intézkednek. Az akció keretében további hetvenöt hektárnyi területet nyertünk, amelyet — a hasznosítási lehetőségektől füg­gően — részben a mezőgazdasági üzemek, részben pedig a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége szervezetei­nek rendelkezésére bocsájtjuk. О A talajvédelemnek és a termő­föld hatékony hasznosításának ugyan­csak fontos tényezője a gyomirtás. •— Ennek a kérdésnek is megkü­lönböztetett figyelmet szentelünk. Já­rási szinten egy külön bizottság Irá­nyítja és ellenőrzi a gyomirtás vég­rehajtását. Valamennyi szervezet fe­lelős a gyomirtás rendszeres elvégzé­séért a hatáskörébe tartozó terüle­ten. Erre a célra külön tervet dol­goztak ki. A gyomirtás maradéktalan elvégzése nem csekély feladat, egy­részt azért, mert egybeesik a takar­mányok begyűjtésével, másrészt pe­dig jelentős területről van sző. A nem mezőgazdasági területeiken több mint ezerkétszáz hektáron, a réteken és legelőkön pedig ötszázhatvan hek­táron rendszeresen el kell végezni a gyomtalanítást. Ezt a terület jelen­tős hányadán mechanikailag végez­zük. Továbbá kaszálással és — ott, ahol nem veszélyezteti a környezetet — vegyszerezéssel Irtjuk a gyomo­kat. A gyomok elleni harcra mozgó­sítottunk a községek és a városok lakosságát is. A vállalatok és intéz­mények többsége felelősségteljesen végzi ezt a feladatot. Sajnos, ez nem mondható el az építkezést vállalatok­ról. Sokszor jóval az építkezési mun­kálatok megkezdése előtt lefoglalják a kijelölt területeket s tovább már nem törődnek velük. Így nemcsak hogy számottevő terület parlagon hever, de az egész környék elgyo­­mosodásániak szüntelen forrása le. Míg ezek a vállalatok vezetői nem tudatosítják a gyomirtás fontosságát, az intézkedéseink hatástalanok. Az elmondottak arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a nítrai járásban A takarmányok mesterséges szárí­tásét évtizedek óta a szántóföldi szé­nakészítés kockázatának kiküszöbölé­sére, valamint az Iparszerű takar­­mánylisztkészitmények nagyüzemi gyártásához alkalmazták. Az energia­hordozók árának folytonos emelke­dése azonban újabban megkérdője­lezi a meleg kezelést igényló szárí­tási technológiák gazdaságosságát. E problémán a kutatók úgy kívánnak úrrá lenni, hogy új energiaforrások feltárásával küszöböljék ki — vagy legalábbis csökkentsék — a folyé­kony szénhidrogének fogyasztását. E törekvést elégíti ki pl. a napenergia felhasználása a takarmánynövények szárítására. Olaszországban a milánói egyetem landrlanói kísérleti gazdaságában lé­tesítettek egy melegvíz előállítására alkalmas, napenergiát hasznosító ma­jori telepet. Egymás mögé 4 db á 50 mm* felületű, egyenként 30-db 0,6X3 m méretű alumínium kollektorelem­­böl összeállított napenergiagyűjtő felületet állítottak fel 45°-os hajlás­szögben a talaj síkjához viszonyítva. Az egyes felületeket párhuzamos cső­kapcsolással csatlakoztatták a főcir­kulációs hálózathoz. A felmelegedett vizet a kapcsolóház közelében 10 m3-es gyűjtötartélyba vezették be. A kollektorok útján nyert melegvi­zes hóenergiát a kővetkező egységek hasznosítják: — az istállóban rendelkezésre álló 500 literes melegvíztartály, mely hóki­­cseróló útján csatlakozik a melegvíz­­hálózathoz; —. a Sabina rendszerű termikus melegvíz-levegő hőkicseréló telep, mely a szénaszárltó részére szolgál­tat 15 000—30 000 m3/h meleglevegó­­áramot. Egy másik, sorozatgyártásra is al­kalmas berendezést építettek a milá­nói egyetem kísérleti gazdaságában. Ez napenergiával víz helyett levegőt melegít. A berendezés lényege a le­vegőcsatorna, amelybe a napsugarak által felhevltett fekete alaplemezek és a föléjük húzott átlátszó vékony réteg közé folyamatosan áramoltatják a takarmánytömegre. Egy ezzel azonos elvi működésű nagy teljesítményű levegőmelegítő be­rendezést terveznek. A 30 elemből összeállított egész felület 120 m2, a jobb felső sarokban kilépő, és a szá­lastakarmányba ventillátorral beveze­tett levegő hőmérséklete — a napsu­gárzás Intenzitásától függően — 10 —30 C°-al magasabb, mint a körzeti levegőé. A legmagasabb hőmérséklet­különbség esetén a rendszer maxi­málisan 250 MJ/h hőt képes a leve­gőnek átadni. Mibe kerül a növényvédelem? Az egész világon 1954-ben 40 mil­lió, 1977-ben már 7000 millió dollár értékű növényvédőszer fogyott. Az évi növekedési ráta 11 százalék volt. A legnagyobb növényvédőszer-fo­­gyasztók Észak-Amerika, Nyugat- Európa, Japán, Közép- és Dél-Ameri­­ka, valamint Közép-Európa és a Szovjetunió. Ausztrália és Oj-Zéland együttes növényvédőszer-fogyasztása kisebb, mint az Egyesült Királyságé. Az egyes növényvédőszerek közül a herbicidekre esik az össztermelés 45 százaléka, a rovarirtószerekre 34 szá­zaléka, a fungicidekre 18 százaléka. A regulátorok jelentősége alárendelt. Az évente piacra dobott új termé­kek száma a 60-as évek végéig emel­kedett, azóta azonban rohamosan csökken. Ennek oka, az új szerek kutatásának és tesztelésének egyre fokozódó drágulása. Hatásos és a kereskedelmbe kerülő új növényvédő­szer általában csak minden 10 000 megvizsgált vegyületből lesz (1972-es adat). 1956-ban egy új szer kutatásé­nak és kifejlesztésének költsége 1,2 millió dollár volt; 1972-re ez az ösz­­szeg elérte a 10 millió dollúrt. A költségek növekedése elsősorban a toxieitás, a szermaradvány és a környezetszennyezési hatás kutatásá­ra eső rész növekedéséből származik. Ennek következményeként 5—7 évre hosszabbodott az új termékek beve­zetésének átfutási ideje is. A kutatás és a tesztelés költségei mellett a gyártási és a kereskedelmi költségek is egyre nőnek. Valamely új szerre nézve a kiadások a szer felfedezésé­től számított 9—10. évben a ICI ta­pasztalatai szerint 35—40 millió dol­lárra is rúghatnak, a befektetés csak ezután kezd kamatozni, de a szaba­dalom lejáratáig (17 év) nem térül viszsa teljesen. Ilyen körülmények között csak a legnagyobb növény­­védőszer-gyártó vállalatok engedhe­tik meg maguknak az új termékek kutatását és gyártását. Az emelkedő költségek és az új szerekkel szem­ben támasztott fokozott követelmé­nyek felvetik a kérdést: megér-i? A világ élelmiszer-szükségletének ál­landó növekedése a termelési veszte* ségek minimálisra csökkentését kö­veteli meg, ez pedig bármennyire tu­datában is vagyunk a természetes védekezés (rezisztens fajták, bioló­giai védekezés, megfelelő agrotechni­ka) előnyeinek — növényvédőszerek nélkül egyelőre nem lehetséges. Mezőgazdasági Világirodalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom