Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

1981. Január 17. SZABAD FÖLDMŰVES Az együttes cselekvés eredménye Mit köszönhet az összefogásának egy község lakossága? Két tájegység — Mátyusföld és Csallóköz — perem­­községe Pozsonyeperjes (Jahodná), amely a kanyargós Kis-Duna mindkét partján terül el. S jobbára ez az, ami romantikussá, idegenforgalmi szempontból is von­zóvá teszi. Szívesen töltenek el néhány napot, vagy hosz­­szabb időt Itt az üdülni szándékozó környékbeliek, 9őt az ország távolabbi tájairól, vagy a szomszédos orszá­gokból érkező természetkedvelök, pihenni, vízi sportot űzni ide érkezők. Bár az ALBA REGIA üdülőközpont * Kis-Duna jobb oldalán, egy nagy kanyarulatban terül el, a balpart sem néptelen. Szívesen veszik birtokukba a táborozó, nyaraló gyerekek, fiatalok, diákok. Az egyik oldalról a másikra át jutást a közelmúltban épült híd teszi lehetővé, ami a Nemzeti Front választást program­terve alapján készült. S ha már az üdülőközpont került szóba, folytatnám azzal, hogy — ugyanitt — bővítették, tökéletesítették • kivilágítást. Bárkit megkérdezhet az tdevetődő, csakis elismerés­iéi szól arról, hogy különösen az utóbbi választási idő­szakban számtalan, a község lakosainak igényeit kielé­gítő létesítmény került, többnyire közös erővel, tető alá. Például közel egy kilométer hosszú vízvezeték-hálózat létesült; átépítették az étkezdét, folytatódott az útépí­tés, amire közel egymillió korona ■ fordítódott. Kerítés veszi körül — társadalmi munkaráfordítással — a tűz­­oltószertárat, a kultúrházat. Több mint egymillió korona értékben tornaterem épült, ami az Ifjú nemzedékek ha­tékonyabb sportolását teszi lehetővé. Mint már az elmondottakból Is kitűnt, a lakosság tettrekész, nem vár nógatásra, ha társadalmi munkáról ven szó. A harminc helyi képviselő, Balogh János hnb­­elnökkel az élen, sokat tesz azért, hogy ez a szülőföld­­szeretet, ez az alkotó tettvágy gyümölcsöző legyen, köz­javak létrehozását segítse elő ... £s elő 1* segíti. Nagyon Is meglátszik a község arcu­latán, küllemén, hogy az utóbbi öt évben közel 24 mil­lió korona értékű társadalmi munkát végzett a lakos­ság. Tudja, a község olyan, amilyenek a vezetői, lakosai. Ha részt vállal önzetlenül a l^özségfejlesztésl és környe­­ret-szépítésl munkából, ennek elsősorban 6 veszi hasz­nát. No, meg aztán, milyen jőleső, szivet melengető ér­zés az, ha a községben megforduló Idegenek fgv véle­kednek: „Ez aztán a közjó-pártfogolásl Itt csakis jól érezheti magát az ember, oly szép, vonzó, tiszta a kör­nyezet.“ Jómagam, hadd toldjam meg azzal; a községvezetők nemcsak a község külemével törődnek, hanetn lakóinak lsmaretgyarapltásával, műveltsége előmozdításával, a tö­megpolitikai munka fejlesztésével Is. Ezt példázzák e­­gyébként a különféle, hasznosnál hasznosabb előadások, amelyek a szocialista erkölcs normáinak betartására, • személyt- és közvagyon tiszteletére, védelmezésére, a közéletben való viselkedésre, a törvények, rendeletek megismerésére, a jogi berkekben való eligazodásra, a bűnelkövetés megelőzésére neveltek >— és nevelnek. Ebben a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járásbell községben jő kezekben a kulturális élet szervezése, Irá­nyítása. Elismerésre méltó munkát végez a polgárt ügy­intéző testület. Sokoldalú, szocialista embereket ková­csoló munkájába bekapcsolódnak a község pedagógusai; név szerint is említhetjük Vígh Katalin tanítónőt, Czaj­­lik András tanítót, Nagy Ferenc iskolaigazgatóval az élen. Persze, az iskola úttörői, diákjai, valamint a tö­­nlegszervezetek egylke-másika Is hozzájárul ehhez a ne­mes nevelő-tudatformáló munkához, mégpedig a maguk módján. Ezért zajlanak le általában sikeresen a polgári szertartású esküvők, a névadó ünnepségek, az ugyan­csak polgári szertartású temetések, s más rendezvények, amelyek életjubileumokkal, jeles történelmi évfordulók­kal, stb. kapcsolatosak. Előbb csupán említettük a kulturális életet. Node, konkrét példák is adódnak szép számban. így például számos szellemi vetélkedőre, irodalmi estre, iró-olvasó találkozóra került sor az utóbbi öt évben.' Meghívták körükbe a csehszlovákiai magyar írókat, költőket, köz­tük Máes Józsefet, Gyurcsó Istvánt és másokat. Saját színjátszó csoportjuk alakult, amely nagyon jól indult, úgyhogy 1979-ben, a Jókai-napokon kiválóan szerepelt, kerületi győztesként üdvözölhették a községbeliek. Hi­vatásos népművelővel rendelkezik ez a község, ami a kulturális élét pezsgését eredményezte, lgv például a Csallóközi Múzeum közreműködésével sor került kép­­kiállitásra Tóthpál Gyula fotóművész kiállítására. Két alkalommal is szerepelt már a SLOVKONCERT művész­együttese. De a CSEMADO^-szervezet is bő teret kapott kulturális tevékenység kifejtésére. A községvezetök különös figyelmet fordítanak a sport­élet fellendítésére, valamint a honvédelmi nevelésre. Ezen a téren van bőven tennivaló, hiszen a jól prospe­ráló asztalitenisz-csapat széthullott. Jó lenne, ha Ismét működne. Továbbá, más sportágak meghonosítása is sok fiatalt tömöríthetne, foglalkoztathatna. Több megértést tanúsíthatnának a sportolók, épp a honvédelmi játékok szakaszán. Remélhető, hogy jobb ldő-megválasztással helyre billen az egyensúly. A labdarúgó-csapat az őt megillető helyre került, aminek örülnek a csapattagok, a futballrajongók egyaránt. Ezzel azonban még nem zárult le a sor: nagyon te­vékeny a Nőszövetség helyi szervezete, kezdeményező: ennek révén jött létre az eszmei-politikai tanfolyam. Jó ez a közösség. Humánus társadalmi küldetését nagyon jól teljesíti a Vöröskereszt-szervezet; hasonlóképp dicséretes mun­kát végez a CSSZBSZ-szervezet; továbbá a kertbarátok, a tűzoltók, a kisállattenyésztők is megteszik a magukét. Az utóbbi szabadidő-szervezet például 118 tagú, amely többek között 13 ezer tenyésztojást és 2700 házinyulat értékesített. A vadászegyesület tagjai nemcsak lövik, de tenyésztik és védelmezik is a nemesvad-állományt. Remélhető, hogy a község társadalmi- és tömegszerve­zetei — az idén, a Rokkantak Nemzetközi Évében — minden eddiginél jobban felkarolják a falu rokkantjait, akik helyt szervezetbe tömörültek, taglétszámuk már elérte a harmincötöt. Ügy hisszük, ez az új szervezet Is hallat majd társadalmi tevékenységéről. rt. Szólni kall még arról, hogy a helyi nemzeti bizottság a község idős polgárairól sem feledkezik meg: évente mintegy 40 ezer koronát fordít az étkeztetésükre, vala­mint a leginkább rászorulók gyors-segélyben részesíté­sére. A cikket hadd zárjuk azzal, hogy a község polgárai­nak életszínvonala megfelel az átlagnak, vagy kissé azon felül van. Ezt példázza többek között az is, hogy az 1800 lakosú községben minden harmadik család ren­delkezik személygépkocsival (a közigazgatásilag hozzá tartozó Dunatőkést — Dunajský Klatov — is beleértve). Ezenkívül az utóbbi tíz év alatt 95 teljesen űj családi ház épült. Ehhez az anyagi jóléthez az is hozzájárul, hogy a felnőtt lakosságból mintegy félszáz személy az itteni szövetkezetben, valamint az állami gazdaságban keresi — és meg is találja — boldogulását. Végkövetkeztetés: ahol az emberek igyekvők, szorgal­masak, egymás írént megértők, az összefogást tartják egyik legfőbb feladatuknak, annak anyagi és szellemi téren megvan az eredménye. E Kis-Duna menti község (Tőkést Is beleértve), büszke lehet mindig tettrekész vezetőire, szorgalmas polgáraira! Így tovább .. .1 N. Kovács István Ilyenek s ezekhez hasonló családi házak épülnek manapság falvainkon. Felvételeink Udvardon [Dvory nad Žitavou) készültek, az érsekújvári (Nové Zámky] járásban. Egy kitüntetett portréja MINARIK JOZEF elvtán Trenčian­ske Stankovcében él feleségével és három gyermekével. Mesterként dol­gozik a Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat trenőfni üzemében. Hét laboratóriumi dolgozó munkáját irá­nyítja, akiknek szakavatottságán, lel­kiismeretességén nagyon sok múlik, hiszen a gabonasiló tartalmát vizsgál-HARCSABAJUSZÜ, ráncoshomlokú emberke üldögélt és szürcsöl­gette söröcskéjét a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Bicska nevű kocsmában. Többször is az órájára pillantott, látszott, várja az Idó múlá­sát. — Hová siet, bátyám? — szólítot­tam meg. — Ha az egyik vonatot, vagy a buszt lekést, jön a másik ... — A fene utazik. Két órára ígérte a mészárszék főnöke, hogy lesz csü­lök. Tudja, én azt kutyamódon szere­tem. • — Jobban, mint a sonkát? — Nem élek vele. Ügy látszik, vén­­ségemre ínyenc lettem. Igaz, az élet­ben majdnem mindig úgy csináltam, ahogy a kedvem tartotta. Es jól csinálta? <— Mikorhogy?! A hetvenötódtket taposom, és ha visszagondolok az életutamra, lehet, hogy ugyanazt ten­ném. Talán egyet sajnálok. Hogy nem házasodtam meg. De most már nem számít. Igaz, a 30-as évek eleién volt nOsülési szándékom, azt hiszem, sze­relmes voltam. Dehát nyolc gyerek volt otthon, nemigen lehetett hová vinl az asszonyt... Késóbb megszok­tam a legényéletet, s mindig megvol­tam valahogy. — Miként fordult az élete, sorsa? — Mint majdnem minden szegé­nyebb falusi embernek — legyintett HEGYI GÉZA. — Hegyétén (Kutníky) volt apámnak egy kis fötdecskéje, s engem, mint legidősebbet, már gye­rekkoromban befogott. Már pelyhed­zett az állam, amikor fellázadtam, ott­hagytam csapot-napot, s Szerdahelyen kitanultam a csizmahia-mesterséget. Kilenc esztendeig dolgoztam az öreg mesternél. Hajaf, akkoriban olyan rá­­más csizmát csináltunk 180 koronáért, hogy még a zsugori parasztember is adott némi borravalót, amikor haza­vittem a csillogó lábbelit. Elég jól ke­restem. Volt egy kis megtakarított pénzecském. Két deci borocskára is volt a kereset. Ettól Is, attól ts hal­lottam, milyen tói fizetnek a bányá­ban. Hittem a kecsegtető szónak, s elmentem bányásznak. Elég gyenge fizikumú, voltam akkor is, s bizony a munka nem volt könnyű. Emellett hiányzott a határ, a jó levegő, no meg a traktor, amelyhez hűtlen let­tem. Egyszóval: a szerződésben fog­lalt határidő letelte után hazajöttem, s örömmel ültem a dété vasnyergébe. A szövetkezetből mentem nyugdíjba; akkor még csak 600 koronácskát kap­tam havonta. A félretett pénzem las-Még mindig csatasorban futott, ha olykor-olykor megkívántam. De aztán közbejött a második világ­háború. Eléggé jól megúsztam: hama­rosan fogságba estem, majd a háború végeztével hazakerültem. — Na, most, hová-merre? — töprengtem. Lábbelit akkoriban nemigen csináltattak, ócs­ka cipőket, csizmákat foltozgatni nem­igen volt kedvem. Hazamentem hát a földet művelni. Néhány évig tengőd­tem így, aztán megalakult a közös gazdaság. Szeretem a gépet, s rövide­sen traktorra ültem .., — Sokáig dolgozott a szövetkezet­ben? san .jelcsöpögött“. Gondoltam egyet s jelentkeztem a szeretet házába. Nem volt ott rossz dolgom, csak éppen nem szerettem a semmittevést. Meg­köszöntem hát a szívességüket és bú­csút mondtam. Ügy félfüllel hallot­tam, hogy Szerdahelyen kertészethez konyító embereket keresnek, jelent­keztem hát én is, felvettek. A tár­saimmal egy jó Ideig parkosítottunk, kertészkedtünk, szóval mindent csi­náltunk, amit kellett. A munkánk so­rán nemcsak a liget lett varázslatos, hanem közben épült-szépült a város, Ipari üzemek létesültek, és ami éle­— Kisebb megszakítással 1968-íg. tem fordulásában jelentős, megindult Tudja, akkoriban nagyon szegényes a cukorgyár. '— Es miért jelentett az forduló­pontot? — Mivel ígértek szállást, kosztot, odaszegődtem. Azóta én fűtőm a ka­zánokat éjszakáról-éfszakára. Helyben lakom, jó meleg a szállásom, váltják az ágyneműt, a koszt meg az üzemi konyhában fillérekbe kerül. — Ne higgyen a vén kujonnak — szól közbe a szomszéd asztaltól egy kótyagos fiatalember. -*■ Felveti a pénz, de még most is harácsol. Az öreg legyintett: — Ha el nem Innád, neked is lenne. — Valóban szépen keresek — for­dult vissza felém — nézze, itt van a novemberi fizetésemről a szalag. Megnéztem, kétezhr-hatszázhatvan korona volt a tiszta keresete, — Decemberben még •több lesz, mert az ünnepek alatt is dolgozunk. A cudar ószidóben nagyon sáros répát kaptunk. Egyszóval le vagyunk ma­radva, és elhúzódik az idény. De higgye el, engem nem is annyira a pénz érdekel, mint a megbecsülés, a törődés. Senkim nincs. Nincs miért harácsolnom. Az a fontos, hogy kul­turált körülmények között élek, és a koszttal ts elégedett vagyok. Most mégis beballagtam a városba, mégis jó, ha az ünnepekre van valami ott­hon. Hátha a régi cimborák közül meglátogat valaki. Azt illik megkínál­ni — nem igaz? No de elég volt a szóból. Megnézem a mészárost, s köz­ben eszembe jut, mit kéne még ven­nem .. i .—tt—> iniuiiiinuiiiuiiiimiiiiiiuuiiiii fák rendszeresen. Irányító, ellenőrzfl munkáját szívvel-lélekkel, nagyon hozzáértően s következetesen végzi. Közvetlen beosztottai mindig bizalom­mal fordulhatnak hozzá, ha tanácsra, segítségre van szükségük. Már 23 éve tölt be felelős tisztsége­ket az illető üzemben. De nemcsak mindennapi munkáját végzi példá­san, hanem a társadalmi munkát is. Ez részben érthető is, hiszen már több mint két évtizede Csehszlovákia Kommunista Pártja üzemi szervezeté­nek tevékeny, harcedzett vezetőségi tagja. Ezenkívül az üzem szovjetbarát szervezetének, valamint a szakszerve­zetnek is vezetőségi tagja. Sokéves. becsületes, áldozatkész munkásságát a vállalati vezetőség is értékelte, s ennek magas társadalmi elismeréseként Minárik elvtárs két évvel ezelőtt megkapta a Munkaér­demrendet. E magas kormánykitüntetés büszke tulajdonosával nemrég ismerkedtem meg a Kijev—Leningrád—Moszkva út­vonalat bejárt Barátság-vonaton. Mint — többek között — elmondotta, első Ízben járt a Szovjetunióban. — Felejthetetlen élményekkel gaz­dagodtam — hangsúlyozta. — Szemé­lyesen győződhettem meg a kommu­nizmust építő, hős szovjet nép ven­dégszeretetéről. Sok jőbarátra, isme­rősre tettem szert, akikre mindig szí­vesen fogok visszaemlékezni. Nagyra értékelem azt a szívósságot, követke­zetességet, amit a szovjet nép hós fiai, lányai tanúsítanak a lázas fegy­verkezés enyhítéséért, a feszültségl gócok megszüntetéséért, a tartós vi­lágbéke megteremtéséért. Hazánk felszabadítói, a szovjet em­berek — és a mi népünk fiai, lányai is — átélték a második világháború borzalmait. A második világháború­ban 50 millió ember vesztette életét, s ebből 20 millió volt szovjet állam­polgár. S mennyi gyógyulatlan sebet ejtett azok szívén, akik özvegyen vagy árván maradtak ...? JÁMBOR VALERIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom