Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

1981. Június 8. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Ha szomjasak vagyunk, jólesik egy pohár tiszta víz, mert minden élőlény igényli a kin­cset érő, szomjat oltó folyadékot, hi­szen kiegészítője a szervezetnek, oldója és továbbítója a táplálóanya­goknak. A víznek a növénytermesztés eredményességében is nagy szerepe van. A nemesócsai (Zemianska Olča) szövetkezet határában pár évvel ez­előtt több mint 1800 hektárt beháló­zó, nagy hatósugarú öntözőrendszert adtak át, hogy a természetes csapa­dékban ínséges időszakban ellensú­lyozhassák a szárazság következmé­nyeit, kielégíthessék a növények víz­igényét. A szántókon hidránsok emelkednek ki, s amint optimum alá csökken a talaj vízkészlete, felkapcsolják a sávos öntözőberendezések tömlőjét, s a növényzet megkapja az annyira óhajtott vizet. Nagy dolog ám ez, mert a szövet­kezet tekintélyes földterületen füg­getlenítheti magát az időjárás szeszé­lyeitől. Akkor és úgy itatja meg a szomjazó földet, amikor és amennyi víz a növény fejlődéséhez szükséges. A múlt évben például több mint két­ezerkétszáz átlaghektárt öntöztek meg, s az eredmény meg is látszott. Dušan Buöek öntözési technikus, mielőtt felvázolta volna az öntözés­sel összefüggő teendőket, kissé ren­dezte gondolatait, majd megjegyezte: „Ebben az évben megközelítőleg ezerhatszáz hektár terület megöntö­­zésével számolunk. Ennyit irányoz elő a terv, egyszeri adagban. Persze ha a helyzet megkívánja, akkor több­ször is öntözünk és eredeti tervün­ket túlteljesítjük. Öntözzük a búza, az árpa, a szemes kukorica, a cukor­répa, az évelő takarmánynövények bizonyos területét, meg a „zöldség­földeket“. A tizenkét tagú öntözési csoportból csak ketten dolgoznak ezen a szaka­szon egész évben. A többit idényben osztják be ide. Köztudott, hogy színvonalas szar­vasmarha-tenyészete és tehenészete van a gazdaságnak. Ezeknek kiváló minőségű szálastakarmány kell, mert csak így takaríthatnak meg erőtakar­mányt. A javuló tejhasznosság min­dennél jobban bizonyítja, hogy a nö­vénytermesztők tényleg jó minőségű takarmányt készítenek be, s ebben az önötzésnek is nagy szerepe van. Az idén 565 hektáron öntözték a növényeket, ha azonban a természe­tes csapadék tovább késett volna, akkor sokkal nagyobb területre jut­tatják ki az életet serkentő öntöző­vizet. A sávos öntözőberendezések javítá­sával Szlovákiában a lévai (Levice) Agrostav vállalatot bízták meg. A meghibásodás bejelentése után azon­ban nem azonnal avatkoznak be, s idényben ez hátrányos lehet a gaz­daságnak. Ezért a sávos öntözőbe­rendezések karbantartását és javítá­sát a szövetkezet saját szakemberrel oldja meg. A lévai Agrostav azonban csak a beszereléssel társítva szám­lázza ki a pótalkatrészt, jóllehet, a munkát nem ők végzik. Így inkább a gyárból szerzik be a nemesócsaiak mindazt, ami a hidromotorok javítá­sához szükséges. Még vissza­térek. A szövetkezet sávos öntözőberen­dezései csak a harmadik idényben üzemelnek. Így a hidromotorok meg­hibásodása csak szórványos. Azonban más gazdaságokban már újabb, üze­melés tekintetében sokszorta megbíz­hatóbb sávos öntözőberendezésekkel dolgoznak. Ha a szövetkezetben már nem érdemes kijavítani a mostani berendezéseket/ akkor ők is az újabb típusokból vásárolnak. Tervezői hiba, hogy a taiajba sül­lyesztett csőhálózat helyenként nem bírja el a terhelést. A víznyomás in­gadozása miatt a csövek gyakran megrepednek, és a terület egy ideig öntözővíz nélkül marad. Ennek káros hatása szárazság esetén mutatkozik meg. XXX Adamek Jarmila kertészmérnök Irá­nyításával 17 szövetkezeti dolgozóból álló munkacsoport gondozza a 45 hektáros zöldségkertészetet. A múlt év nem kedvezett a kertészkedőknek, hiába dolgoztak megfeszített erővel, csak részeredményeket érhettek el. Érthető, hogy ez bántotta a kis kö­zösség tagjait, s főleg a fiatal ker­tészmérnököt. Ebben az évben lényegesen jobbak a kilátások. Gránát, Karmen, Rubin és más paradicsompaprika fajtát ter­mesztenek a konzervipar részére 33 hektáron. A szép, edzett palántákat éppen ott tartózkodásunkkor ültették. Ha kedvez az időjárás, akkor jó lesz a termés, s a paprika hozza a terv­ben előirányzott kétmillió 178 ezer korona bevételt. A palántáző gépek egyike a fürge asszonyokkal együtt éppen mellet­tünk haladt el, amikor néhány szóra megállítottuk őket. Megtudtam, pél­dául, hogy Szűcs Mária kilenc, Ko­vács Irén hét, Németh Eszter hat, Nagy Etel pedig öt éve dolgozik a zöldségkertészetben, méghozzá pél­dásan. — Elégedett a csoporttal? Nem okoz problémát, hogy sokkal fiata­labb, mint ők? — kérdeztem a ker­tészmérnöktől. — Mindnyájan becsületesen és szí­vesen dolgoznak a zöldségkertészet­ben, s ez itt a fontos. Meghatározott feladata van itt mindenkinek. Nekem is, nekik is. A munka eredménye mindenkit igazol. Még nem fordult elő, hogy valaki problémát csinált volna belőle, hogy fiatalabb vagyok, mint ő. Itt a munka, a felelősség vál­lalása a lényeges. Aztán hallottam, hogy szeretik, kedvelik a talpraesett, fürge észjá­rású, kitűnő szakmai képességű iker­­tészmérnöknőt. Ez nem puszta udva­riasság vagy hízelgés, hanem ragasz­kodás. Kölcsönösen jó viszony ala­kult ki közöttük. Megbecsülik és tisztelik egymást. —■ Ugye, a gyakorlati élet eltér az egyetemen megszokottól? — kérdez­tem a fiatal szakembert. — Az eltérés lényeges. A vonás azonban iközös. Itt is, de ott is bizo­nyítani kell. Nagy hasznát veszem mindannak, amit Budapesten a Kerté­szeti Egyetemen megtanultam. Van bizonyos támpontom. Nemcsak má­sok, hanem a magam munkáját is el­lenőrizni tudom, s ez az irányítás­nak fontos tartozéka. Nem tapogató­zom a sötétben. — Törekvések és vágyaik? — Vannak. A munkatársakkal, a beosztottakkal arra törekszünk, hogy hozzuk a tervet, és kissé többet is. A pályakezdő vágya, hogy bizonyít­son. Akik építenek rám, ezt el is vár­ják tőlem ... A gépek ismét rajthoz álltak. Az asszonyok sorra felültek a deszka­­padra, majd felbúgtak a traktorok. Egyenként rakták a palántákat a gé­pek által nyitott barázdákba. Egy­­egy gép napi teljesítménye három hektár, s ha jól megy, ennél több is. Arrébb az önötözési csoport már akcióba lépett. Megkezdte a földbe került palánták öntözését, hadd erő­södjenek, mert csaik így adnak gaz­dag termést. — Majd akkor jöjjön el, ha a pap­rika szép rubin színben pompázik. Gyönyörű látvány ezl — mondogat­ták többen. Én megígérem, hogy még vissza­térek... Hoksza István ZÖLDARATÁS Verőfényes napfény árasztotta el a zöldellő táblákat. A kellemes meleg, az enyhe szellő feledtette az elmúlt hetek, napok szeszélyes időjárását, mely inkább áprilisra, mint május má­sodik harmadára emlékeztetett. A föl­deken mindenütt serényen folyt a munka. A messzi távolba nyúló róna­­ságon ezüstösen csillogott az öntözők­ből felszökő vízsugár. Egyelő asszo­nyok csoportja hajlongott a répafölde­ken, a lucernatáblákról gépek zúgása hallatszott, megtörve a békés csöndet, s jelezvén, hogy menthetetlenül itt a zöldaratás ideje. A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Dukla szövetkezet hodosi (Vyd­­rany) részlegén zöldterméssel megra­kott pótkocsik haladtak a göröngyös mezei utakon, hogy biztonságba szál­lítsák az értékes takarmányt. — Csak remélhetjük, hogy végre jobbra fordul az idő, mert bizony a növényzet fejlődése tíz-tizenkét nap­pal elmaradt a több éves átlagtól — mondotta Dömény Ernő részleg­­agronómus, miközben viharvert Tra­bantján iparkodott kikerülni a poros mezei út mélyedéseit. — Szalmából is gyenge termés mutatkozik — foly­tatta aggódó hangon —, nézze csak, milyen alacsony a gabona. Sajnos an­nál jobban kedvez a gyomnak, alig győzünk ellene küzdeni. A közeli lucernatáblát kaszálógé­pek és szállítókocsik szelték keresz­­tül-kasul. Keszi Ferenc, trakto­ros, a parcella szélén leállt egy lé­legzetvételnyi időre s kémlelgette a kaszálógépet. — Időnként ellenőrizni kell, hogy rendben van-e minden, mert ezek a ZTR típusú kaszálógépek meglehető­sen érzékenyek, s ha az ember nem figyel eléggé oda, könnyen meghibá­sodnak. A takarmánybegyűjtésben minden perc drága, s a kedvező idő­járást a lehető legjobban ki akarjuk használni. Naponta tizenkét órát is dolgozunk. Ha kedvez az időjárás, akkor szombaton és vasárnap is hajt­juk a munkát. Különben a kerese­tünk is a teljesítménytől függ. Ezért derekasan meg kell dolgozni. Napi teljesítményünk nyolc-kilenc hektár. — Erről a tábláról szénának szán­juk a begyűjtött lucernát — vette át a szót Ernő bácsi. — A levágott lu­cernát néhány napig a tarlón fony­­nyasztjuk, a tárolóhelyeken pedig hi­deglevegős szárítással utókezeljük a termést, hogy jó minőségű szénát nyerjünk. Fekete Dezső takarmánnyal megrakott szállítókocsival a mezsgyé­hez vontatott, hogy a rakományt a tárolóhelyre juttassa. Rövid szóvál­tásra leállítom a traktorost — meny­nyi is fér ebbe az NTVS 4-1 típusú korszerű szállítókocsiba? — érdek­lődöm. — Hát egy-egy rakomány hozzáve­tőlegesen huszonöt-huszonhat mázsa. Igaz, több is beleférne, de a lucer­nát lazábban kell elhelyezni, nehogy a túlzott nyomás következtében a zsenge levelek leperegjenek. Hiszen ez a lucerna legértékesebb része. Így hát inkább több, naponta nyolc-tiz fordulót is megtesznek. Egy-egy cso­portban három begyűjtőkocsival ta­karítjuk le és szállítjuk a lucernát. E munkálatokban három gyalogos is segédkezik. Így hát jó ütemben halad a munka. Rácz Mihály gépesítő ellenőr­zi a munka menetét. Kocsiján napon­ta bejárja az összes táblákat, ahol a takarmányok begyűjtése folyik. Csak így lehet rugalmasan szervezni a munkát, felügyelni a minőségre és gyorsan megoldani a felmerülő prob­lémákat. — A takarmánybegyűjtő-gépsorok kielégítők — mondja. — E tekintet­ben az elmúlt években bizonyos ja­vulás történt. Noha a gépeket meg­felelően és idejében előkészítettük, üzemelésük közben elég gyakori a meghibásodás. De nem is ez a leg­nagyobb probléma. Súlyos gondot okoz a gépek gyors kijavítása, főleg a pótalkatrészek hiánya miatt. A gép­ipar évente újabb és újabb géptípu­sokkal jön elő, a szükséges pótalkat­részek gyártásáról viszont gyakran megfeledkezik. — Semmi kifogásunk az új gépek ellen — szól közbe Ernő bácsi —, de tipizált gépeket kellene gyártani, olyanokat, hogy a pótalkatrészek többféle géptípusra U alkalmasak legyenek. A régebbi típusú gépeknek még nagy hasznát vehetnénk, ha ezekhez a gyártók szükséges pótal­katrészeket állítanának elő. Több em­berünk járja az országot a pótalkat­részek beszerzése végett... — Természetesen nem ülünk karba tett kézzel, hanem igyekszünk saját gépjavítóműhelyünkben összebütyköl­ni, amit lehet — szól közbe a gé­pesítő. — Viszont ez sok munkát vesz igénybe. Gyakran a szomszédos gazdaságokhoz fordulunk segítségért. E tekintetben igen jó az együttműkö­dés a gazdaságok között. — Gazdaságunkban legfontosabb takarmánynövény a lucerna, amelyet ötszázhatvan hektáron termesztünk — magyarázza út közben a gazdasá­gi udvar felé hajtva Ernő bácsi. — A zöldtakarmányozás mellett a lucer­na termését háromféle technológiával tartósítjuk. Valamennyi tartósítási technológiához külön csoport végzi a begyűjtést. A már említett szénán kívül a termés jelentős hányadából szenázst készítünk. Saját laboratóriu­munkban naponta többször is elemez­zük a lucerna szárazanyag-tartalmát, s ha ez túllépte a harmincöt száza­lékot, akkor rugalmasan egy másik táblára irányítjuk a csoportot. A be­gyűjtött takarmányt egy szilárdított silógödörbe szórjuk. Fokozott mér­tékben ügyelünk arra, hogy a napon­ta begyűjtött termést légmentesen le­zárjuk, s ezáltal biztosítsuk a sze­­názs jó minőségét. Lucernából pelletet is készítünk » dunaszerdahelyi cukorgyárban. Ebből az idén ezer tonnát szeretnénk gyár­tani. Nagy figyelmet szentelünk an­nak, hogy a termés zöldbimbós fejlő­dési állapotban kerüljön begyűjtésre s az értékes tápanyagokból minél kevesebb menjen kárba a növényzet túifejlődése következtében. Űt nap alatt kétszáz hektárról gyűjtötték be az értékes lucernát, ami hozzávetőlegesen napi negyven­negyvenöt hektár teljesítménynek fe­lel meg. — Ha az Időjárás kedvez, akkor további hat-hét nap alatt a hátralevő termést is biztonságba helyezzük — mondotta az agronómus. És milyen termés várható? Becs­lése szerint negyven mázsa hektá­ronként — szárazanyagban számítva —, ami jó hozamnak mondható. Klamarcsik Mária EMBEREK A NAPSÜTÉSBEN Mint minden évben, az idén is reménykedve, munkára készen vártuk a tavasz. érkezését. Bárha inkább késett volnál Szeszélyeit nem szeretjük; megint szeles, csapadékos időjárást hozott, s a föld népének országszerte sok gondot és kárt okozott. Az egyik körzetben a dió fagyott el, a másik­ban a szőlő, a barack, megint másutt az almafák hullajtották el megfázott ■vagy meg nem porzott virágaikat. S bizony van, ahol mindez együtt je­lentkezett. ■ Május derekán végre kitisztult az ég s kora reggeltől késő délutánig napfényben fürdőit a táj. A meleg hatására egykettőre kizöldült a határ, megerősödtek a zsenge növények. A mezőn és a kertekben fokozott öröm­mel láttak munkához az emberek. Mit tesz egy kis napfény? Mi is na­gyobb örömmel indultunk útnak, mint máskor. Bárhol, bármerre /ártunk, mindenütt jókedvű, szorgoskodó emberekkel találkoztunk. Igyekezetüket ezúttal szavak helyett néhány fotóval méltatjuk. Kéiek és szöveg: Kádek Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom