Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-06 / 23. szám
1981. Június 8. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Ha szomjasak vagyunk, jólesik egy pohár tiszta víz, mert minden élőlény igényli a kincset érő, szomjat oltó folyadékot, hiszen kiegészítője a szervezetnek, oldója és továbbítója a táplálóanyagoknak. A víznek a növénytermesztés eredményességében is nagy szerepe van. A nemesócsai (Zemianska Olča) szövetkezet határában pár évvel ezelőtt több mint 1800 hektárt behálózó, nagy hatósugarú öntözőrendszert adtak át, hogy a természetes csapadékban ínséges időszakban ellensúlyozhassák a szárazság következményeit, kielégíthessék a növények vízigényét. A szántókon hidránsok emelkednek ki, s amint optimum alá csökken a talaj vízkészlete, felkapcsolják a sávos öntözőberendezések tömlőjét, s a növényzet megkapja az annyira óhajtott vizet. Nagy dolog ám ez, mert a szövetkezet tekintélyes földterületen függetlenítheti magát az időjárás szeszélyeitől. Akkor és úgy itatja meg a szomjazó földet, amikor és amennyi víz a növény fejlődéséhez szükséges. A múlt évben például több mint kétezerkétszáz átlaghektárt öntöztek meg, s az eredmény meg is látszott. Dušan Buöek öntözési technikus, mielőtt felvázolta volna az öntözéssel összefüggő teendőket, kissé rendezte gondolatait, majd megjegyezte: „Ebben az évben megközelítőleg ezerhatszáz hektár terület megöntözésével számolunk. Ennyit irányoz elő a terv, egyszeri adagban. Persze ha a helyzet megkívánja, akkor többször is öntözünk és eredeti tervünket túlteljesítjük. Öntözzük a búza, az árpa, a szemes kukorica, a cukorrépa, az évelő takarmánynövények bizonyos területét, meg a „zöldségföldeket“. A tizenkét tagú öntözési csoportból csak ketten dolgoznak ezen a szakaszon egész évben. A többit idényben osztják be ide. Köztudott, hogy színvonalas szarvasmarha-tenyészete és tehenészete van a gazdaságnak. Ezeknek kiváló minőségű szálastakarmány kell, mert csak így takaríthatnak meg erőtakarmányt. A javuló tejhasznosság mindennél jobban bizonyítja, hogy a növénytermesztők tényleg jó minőségű takarmányt készítenek be, s ebben az önötzésnek is nagy szerepe van. Az idén 565 hektáron öntözték a növényeket, ha azonban a természetes csapadék tovább késett volna, akkor sokkal nagyobb területre juttatják ki az életet serkentő öntözővizet. A sávos öntözőberendezések javításával Szlovákiában a lévai (Levice) Agrostav vállalatot bízták meg. A meghibásodás bejelentése után azonban nem azonnal avatkoznak be, s idényben ez hátrányos lehet a gazdaságnak. Ezért a sávos öntözőberendezések karbantartását és javítását a szövetkezet saját szakemberrel oldja meg. A lévai Agrostav azonban csak a beszereléssel társítva számlázza ki a pótalkatrészt, jóllehet, a munkát nem ők végzik. Így inkább a gyárból szerzik be a nemesócsaiak mindazt, ami a hidromotorok javításához szükséges. Még visszatérek. A szövetkezet sávos öntözőberendezései csak a harmadik idényben üzemelnek. Így a hidromotorok meghibásodása csak szórványos. Azonban más gazdaságokban már újabb, üzemelés tekintetében sokszorta megbízhatóbb sávos öntözőberendezésekkel dolgoznak. Ha a szövetkezetben már nem érdemes kijavítani a mostani berendezéseket/ akkor ők is az újabb típusokból vásárolnak. Tervezői hiba, hogy a taiajba süllyesztett csőhálózat helyenként nem bírja el a terhelést. A víznyomás ingadozása miatt a csövek gyakran megrepednek, és a terület egy ideig öntözővíz nélkül marad. Ennek káros hatása szárazság esetén mutatkozik meg. XXX Adamek Jarmila kertészmérnök Irányításával 17 szövetkezeti dolgozóból álló munkacsoport gondozza a 45 hektáros zöldségkertészetet. A múlt év nem kedvezett a kertészkedőknek, hiába dolgoztak megfeszített erővel, csak részeredményeket érhettek el. Érthető, hogy ez bántotta a kis közösség tagjait, s főleg a fiatal kertészmérnököt. Ebben az évben lényegesen jobbak a kilátások. Gránát, Karmen, Rubin és más paradicsompaprika fajtát termesztenek a konzervipar részére 33 hektáron. A szép, edzett palántákat éppen ott tartózkodásunkkor ültették. Ha kedvez az időjárás, akkor jó lesz a termés, s a paprika hozza a tervben előirányzott kétmillió 178 ezer korona bevételt. A palántáző gépek egyike a fürge asszonyokkal együtt éppen mellettünk haladt el, amikor néhány szóra megállítottuk őket. Megtudtam, például, hogy Szűcs Mária kilenc, Kovács Irén hét, Németh Eszter hat, Nagy Etel pedig öt éve dolgozik a zöldségkertészetben, méghozzá példásan. — Elégedett a csoporttal? Nem okoz problémát, hogy sokkal fiatalabb, mint ők? — kérdeztem a kertészmérnöktől. — Mindnyájan becsületesen és szívesen dolgoznak a zöldségkertészetben, s ez itt a fontos. Meghatározott feladata van itt mindenkinek. Nekem is, nekik is. A munka eredménye mindenkit igazol. Még nem fordult elő, hogy valaki problémát csinált volna belőle, hogy fiatalabb vagyok, mint ő. Itt a munka, a felelősség vállalása a lényeges. Aztán hallottam, hogy szeretik, kedvelik a talpraesett, fürge észjárású, kitűnő szakmai képességű ikertészmérnöknőt. Ez nem puszta udvariasság vagy hízelgés, hanem ragaszkodás. Kölcsönösen jó viszony alakult ki közöttük. Megbecsülik és tisztelik egymást. —■ Ugye, a gyakorlati élet eltér az egyetemen megszokottól? — kérdeztem a fiatal szakembert. — Az eltérés lényeges. A vonás azonban iközös. Itt is, de ott is bizonyítani kell. Nagy hasznát veszem mindannak, amit Budapesten a Kertészeti Egyetemen megtanultam. Van bizonyos támpontom. Nemcsak mások, hanem a magam munkáját is ellenőrizni tudom, s ez az irányításnak fontos tartozéka. Nem tapogatózom a sötétben. — Törekvések és vágyaik? — Vannak. A munkatársakkal, a beosztottakkal arra törekszünk, hogy hozzuk a tervet, és kissé többet is. A pályakezdő vágya, hogy bizonyítson. Akik építenek rám, ezt el is várják tőlem ... A gépek ismét rajthoz álltak. Az asszonyok sorra felültek a deszkapadra, majd felbúgtak a traktorok. Egyenként rakták a palántákat a gépek által nyitott barázdákba. Egyegy gép napi teljesítménye három hektár, s ha jól megy, ennél több is. Arrébb az önötözési csoport már akcióba lépett. Megkezdte a földbe került palánták öntözését, hadd erősödjenek, mert csaik így adnak gazdag termést. — Majd akkor jöjjön el, ha a paprika szép rubin színben pompázik. Gyönyörű látvány ezl — mondogatták többen. Én megígérem, hogy még visszatérek... Hoksza István ZÖLDARATÁS Verőfényes napfény árasztotta el a zöldellő táblákat. A kellemes meleg, az enyhe szellő feledtette az elmúlt hetek, napok szeszélyes időjárását, mely inkább áprilisra, mint május második harmadára emlékeztetett. A földeken mindenütt serényen folyt a munka. A messzi távolba nyúló rónaságon ezüstösen csillogott az öntözőkből felszökő vízsugár. Egyelő asszonyok csoportja hajlongott a répaföldeken, a lucernatáblákról gépek zúgása hallatszott, megtörve a békés csöndet, s jelezvén, hogy menthetetlenül itt a zöldaratás ideje. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla szövetkezet hodosi (Vydrany) részlegén zöldterméssel megrakott pótkocsik haladtak a göröngyös mezei utakon, hogy biztonságba szállítsák az értékes takarmányt. — Csak remélhetjük, hogy végre jobbra fordul az idő, mert bizony a növényzet fejlődése tíz-tizenkét nappal elmaradt a több éves átlagtól — mondotta Dömény Ernő részlegagronómus, miközben viharvert Trabantján iparkodott kikerülni a poros mezei út mélyedéseit. — Szalmából is gyenge termés mutatkozik — folytatta aggódó hangon —, nézze csak, milyen alacsony a gabona. Sajnos annál jobban kedvez a gyomnak, alig győzünk ellene küzdeni. A közeli lucernatáblát kaszálógépek és szállítókocsik szelték keresztül-kasul. Keszi Ferenc, traktoros, a parcella szélén leállt egy lélegzetvételnyi időre s kémlelgette a kaszálógépet. — Időnként ellenőrizni kell, hogy rendben van-e minden, mert ezek a ZTR típusú kaszálógépek meglehetősen érzékenyek, s ha az ember nem figyel eléggé oda, könnyen meghibásodnak. A takarmánybegyűjtésben minden perc drága, s a kedvező időjárást a lehető legjobban ki akarjuk használni. Naponta tizenkét órát is dolgozunk. Ha kedvez az időjárás, akkor szombaton és vasárnap is hajtjuk a munkát. Különben a keresetünk is a teljesítménytől függ. Ezért derekasan meg kell dolgozni. Napi teljesítményünk nyolc-kilenc hektár. — Erről a tábláról szénának szánjuk a begyűjtött lucernát — vette át a szót Ernő bácsi. — A levágott lucernát néhány napig a tarlón fonynyasztjuk, a tárolóhelyeken pedig hideglevegős szárítással utókezeljük a termést, hogy jó minőségű szénát nyerjünk. Fekete Dezső takarmánnyal megrakott szállítókocsival a mezsgyéhez vontatott, hogy a rakományt a tárolóhelyre juttassa. Rövid szóváltásra leállítom a traktorost — menynyi is fér ebbe az NTVS 4-1 típusú korszerű szállítókocsiba? — érdeklődöm. — Hát egy-egy rakomány hozzávetőlegesen huszonöt-huszonhat mázsa. Igaz, több is beleférne, de a lucernát lazábban kell elhelyezni, nehogy a túlzott nyomás következtében a zsenge levelek leperegjenek. Hiszen ez a lucerna legértékesebb része. Így hát inkább több, naponta nyolc-tiz fordulót is megtesznek. Egy-egy csoportban három begyűjtőkocsival takarítjuk le és szállítjuk a lucernát. E munkálatokban három gyalogos is segédkezik. Így hát jó ütemben halad a munka. Rácz Mihály gépesítő ellenőrzi a munka menetét. Kocsiján naponta bejárja az összes táblákat, ahol a takarmányok begyűjtése folyik. Csak így lehet rugalmasan szervezni a munkát, felügyelni a minőségre és gyorsan megoldani a felmerülő problémákat. — A takarmánybegyűjtő-gépsorok kielégítők — mondja. — E tekintetben az elmúlt években bizonyos javulás történt. Noha a gépeket megfelelően és idejében előkészítettük, üzemelésük közben elég gyakori a meghibásodás. De nem is ez a legnagyobb probléma. Súlyos gondot okoz a gépek gyors kijavítása, főleg a pótalkatrészek hiánya miatt. A gépipar évente újabb és újabb géptípusokkal jön elő, a szükséges pótalkatrészek gyártásáról viszont gyakran megfeledkezik. — Semmi kifogásunk az új gépek ellen — szól közbe Ernő bácsi —, de tipizált gépeket kellene gyártani, olyanokat, hogy a pótalkatrészek többféle géptípusra U alkalmasak legyenek. A régebbi típusú gépeknek még nagy hasznát vehetnénk, ha ezekhez a gyártók szükséges pótalkatrészeket állítanának elő. Több emberünk járja az országot a pótalkatrészek beszerzése végett... — Természetesen nem ülünk karba tett kézzel, hanem igyekszünk saját gépjavítóműhelyünkben összebütykölni, amit lehet — szól közbe a gépesítő. — Viszont ez sok munkát vesz igénybe. Gyakran a szomszédos gazdaságokhoz fordulunk segítségért. E tekintetben igen jó az együttműködés a gazdaságok között. — Gazdaságunkban legfontosabb takarmánynövény a lucerna, amelyet ötszázhatvan hektáron termesztünk — magyarázza út közben a gazdasági udvar felé hajtva Ernő bácsi. — A zöldtakarmányozás mellett a lucerna termését háromféle technológiával tartósítjuk. Valamennyi tartósítási technológiához külön csoport végzi a begyűjtést. A már említett szénán kívül a termés jelentős hányadából szenázst készítünk. Saját laboratóriumunkban naponta többször is elemezzük a lucerna szárazanyag-tartalmát, s ha ez túllépte a harmincöt százalékot, akkor rugalmasan egy másik táblára irányítjuk a csoportot. A begyűjtött takarmányt egy szilárdított silógödörbe szórjuk. Fokozott mértékben ügyelünk arra, hogy a naponta begyűjtött termést légmentesen lezárjuk, s ezáltal biztosítsuk a szenázs jó minőségét. Lucernából pelletet is készítünk » dunaszerdahelyi cukorgyárban. Ebből az idén ezer tonnát szeretnénk gyártani. Nagy figyelmet szentelünk annak, hogy a termés zöldbimbós fejlődési állapotban kerüljön begyűjtésre s az értékes tápanyagokból minél kevesebb menjen kárba a növényzet túifejlődése következtében. Űt nap alatt kétszáz hektárról gyűjtötték be az értékes lucernát, ami hozzávetőlegesen napi negyvennegyvenöt hektár teljesítménynek felel meg. — Ha az Időjárás kedvez, akkor további hat-hét nap alatt a hátralevő termést is biztonságba helyezzük — mondotta az agronómus. És milyen termés várható? Becslése szerint negyven mázsa hektáronként — szárazanyagban számítva —, ami jó hozamnak mondható. Klamarcsik Mária EMBEREK A NAPSÜTÉSBEN Mint minden évben, az idén is reménykedve, munkára készen vártuk a tavasz. érkezését. Bárha inkább késett volnál Szeszélyeit nem szeretjük; megint szeles, csapadékos időjárást hozott, s a föld népének országszerte sok gondot és kárt okozott. Az egyik körzetben a dió fagyott el, a másikban a szőlő, a barack, megint másutt az almafák hullajtották el megfázott ■vagy meg nem porzott virágaikat. S bizony van, ahol mindez együtt jelentkezett. ■ Május derekán végre kitisztult az ég s kora reggeltől késő délutánig napfényben fürdőit a táj. A meleg hatására egykettőre kizöldült a határ, megerősödtek a zsenge növények. A mezőn és a kertekben fokozott örömmel láttak munkához az emberek. Mit tesz egy kis napfény? Mi is nagyobb örömmel indultunk útnak, mint máskor. Bárhol, bármerre /ártunk, mindenütt jókedvű, szorgoskodó emberekkel találkoztunk. Igyekezetüket ezúttal szavak helyett néhány fotóval méltatjuk. Kéiek és szöveg: Kádek Gábor
