Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-30 / 22. szám
1981. május 30. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Életszínvonal- és kereskedelmi POLITIKÁNK CÉLJA: GONDOSKODÁS AZ EMBERRŐL Dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen emelkedése, lakosságunk széles rétegeinek jé minőségű közszükségleti árucikkekkel való rugalmas ellátása társadalmunkban kezdettől fogva kiemelt feladatnak számított. Csak természetes, hogy a lehetőségek s az igények jelentős mértékben befolyásolták és ma is befolyásolják ezt az ütemet. Az életszínvonal és a közellátás kérdését tehát helytelen lenne leszűkíteni az igények színvonalára, mert tudjuk, hogy ezeknek maradéktalan kielégítése a termelés dinamikájának nagyon szoros függvénye. A javakból tehát csaik annyit lehet a társadalomban elosztani, amennyit mi, mindnyájan közös erőfeszítéssel előteremtettünk, s azt is. úgy, hogy ezzel mindenkinek a jdvát szolgáljuk. Szocialista társadalmunk fennállásának néhány évtizede alatt hazánk minden körzetében kicsinosodtak a falvak. Az emberek százezrei korszerű lakásokban élnek, s a városi színvonalú bevásárló központokban beszerezhetik a legtöbb árucikket, tehát a hajdani szatócsboltok időszaka lejárt. A Jednota Fogyasztási Szövetkezet járási vezetőségéi a falvak sokaságában korszerű bolthálózatot hoztak létre, s a gazdag áruválasztékkal szinte városias feltételeket teremtettek. így az emberek kulturált körülmények között, helyben szerezhetik be mindazt, amire szükségük van. Ez is jól bizonyítja, hogy a falvak szocialista átépítése a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával válhatott csak lehetővé, s a közs.égek arculata már-már városias jelleget öltött, mert a népi hatalom helyi szervei, a nemzeti bizottságok, a párt- és társadalmi szervezetek helyesen értelmezték s a fokozatosság elve szerint valósították meg a CSKP társadalomformáló célkitűzéseit. Petrő László mérnök, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet galántai járási alelnöke megemlítette, hogy az ötszázat meghaladó bolt- és vendéglátó üzem százötezer állampolgárt elégít ki árucikkekkel a járásban. Az emberek áruválaszték szerinti igényeit — községenként — mindig az előző év egy lakosra jutó forgalma alapján tervezik. A forgalom pedig az esetek túlnyomó többségében a boltok vezetőinek az emberekhez való viszonyától függ. így például a múlt évben a Dolný Chotár-i tanyán, ahol 287 lakos él, személyenként 9587, Jókán (Jelka), ahol összesen 3796-an laknak, egy állampolgár átlagában 8319, a 4939 létszámú Šoporhán egy lakosra számítva 6733 korona évi forgalmat értek el, s így sorolhatnám a többi községet is. Vannak azonban olyan falvak is a járásban, amelyekben egy lakosra számítva csupán 1500—2000 korona áruforgalmat értek el, a járási átlag azonban túlszárnyalta a 6500 koronát! Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az átlagosnál ikisebb forgalmat elérő községek a városok közelében vannak, a lakosság jelentős hányada személygépkocsival közlekedhet, s ott szerzi be a szükséges árucikkeket, másrészt pedig azzal, hogy a boltok vezetői alaptermészetüknél fogva képtelenek a vevők megnyerésére, nem törekednek kedvében járni a vásárlóknak, s amennyiben huzamos ideig a boltban nem kapják meg a keresett árucikket, akkor saját pénzükért ott szerzik azt be, ahol igényük szerint és udvariasan kiszolgálják őket. A galántai járás viszonylatában az utóbbi öt évben társadalmi alapokból a boltok eladóterületét 2100, a raktárakét pedig 1970 négyzetméterrel bővítették. „Z“ akció keretében az eladótérség 2594, a raktárterület 2895 négyzetméterrel, a vendéglők székkapacitása pedig 510-el gyarapodott, s tovább javult a helyzet a korábbi létesítmények korszerűsítésével is. A gyakori helyszíni ellenőrzések bebizonyították, hogy alapvető élelmiszerekből jó az ellátás, s ha esetenként fogyatékosságok mutatkoznak, az csak a boltvezetők helytelen rendelése miatt fordul elő. Ez csak ott van így, ahol a bolt vezetőjének a vásárlókkal való kapcsolata enyhén szólva hézagos. Ez persze nem általános, hanem csak szórványos jelenség. Ahol tehát átlagon aluli a bolt egy lakosra átszámított évi forgalma, ott valamilyen rendellenesség van az eladó és a vevő kapcsolatában, s ezt orvosolni kell! Persze bizonyos közszükségleti árucikkek, amelyeket központilag osztanak el, nem mindig kaphatók az igényeknek megfelelően. Ebbe a csoportba mintegy huszonöt áru tartozik. A boltoik vezetői ezekből nem rendelhetnek, hanem bizonyos mennyiséget az előre meghatározott kulcs szerint kapnak. Az már más lapra tartozik, iiogy a hiánycikknek számító árut hogyan osztják el a fogyasztók között. Ügyelni kell például arra, hogy mondjuk a kakaószállítmányból ne csak néhányan, hanem minél többen vásárolhassanak! A galántai járás Jednota boltjaiban gyakran hiánycikknek számít a tartósított tej, a húsipari belsőségek, a téli szalámi, a fagyasztott és a füstölt hal; kevés a divatárucikk, kicsi a választék lakástextíliából és a háztartásokban nélkülözhetetlen edényből stb. Több sport- és barkácsfelszerelés elfogyna, ha a szállító vállalatok figyelembe vennénk a megrendeléseket. Persze olyan esetek is előfordulnak, hogy a gyártmányok minősége gyenge, s emiatt gyakori a reklamáció, tehát a gyártó vállalatokban jobban oda kellene figyelni a termékek minősítésére, a kereskedelem visszajelzéseire, és természetesen a fogyasztók igényeinek minél jobb kielégítésére, vagyis az iparcikkek elosztására stb. A galántai járásban a Jednota Fogyasztási Szövetkezet bolthálózatának mintegy ötven százaléka önkiszolgálásra van berendezkedve. Korábban még gyakran előfordult, hogy a vásárlók némelyike egy-egy kisebb méretű árucikket a zsebébe csúsztatott. Szerette volna azt eltulajdonítani. A fokozott felügyelet során ezek közül többet rajtakaptak. Bebizonyosodott azonban, hogy olyan egyének szerették volna eltulajdonítani a közvagyont képező árucikket, akik a jobb módú polgárok közé tartoztak. Ma persze már ritkán fordul elő, hogy valaki hozzányúlna a közvagyonhoz. A vásárlók műveltebbek, fegyelmezettebbek lettek. Az alelnök szavaival élve: — A vásárlók ma már egymásra is ügyelnek. Jobban vigyáznak a közvagyonra, mint némely boltok személyzete. Nem tűrik a visszaélést. Már olyan eset is előfordult, hogy a bolt személyzetének egy-egy tagja szerette volna eltulajdonítani a közvagyont képező áru valamelyikét, s ezt a vásárlókra hárítani. Ezek természetesen rajtavesztettek. Leleplezték őket. Szerencsére ilyesmi csak szórványosan fordul elő. A bolt személyzetének túlnyomó többsége példás és becsületes munkát végez. Л kollektívákban nem tűrik meg a „szarkát“__ A Jednota boltjai viszonteladásra a háztáji kerttulajdonosoktól felvásárolják a zöldséget, a gyümölcsöt, a házilag készített közszükségleti cikkeket (seprűt, kosarat, kötelet) stb. Jelenleg például csigát vásárolnak fel export célokra, kilónkénti 10 koronás átlagárban. A Jednota járási és helyi szervei bizonyos munkaeszközök bérbeadásával is segítik a falvak lakosságát. Bérbe adnak betonkeverőgépeket, mennyegzőkre teljes felszerelést, a háztáji kerttulajdonosoknak permetezőgépeket, az érdeklődőknek kerékpárt, írógépet, sportfelszerelést stb. Amennyiben a Jednota Fogyasztási Szövetkezet tagjai valamelyikének nincs hűtőszekrénye, akkor ez a vásárolt romlandó árut ingyenesen elhelyezheti az élelmiszerbolt hűtőszekrényében és zárás előtt akkor viszi el, amikor az árura éppen szüksége van. A Jednota tagjai részére többször tanulmányi kirándulásokat^és üdültetést is szerveznek. Ilyenkor a szállítással kapcsolatos költségeket a Jednota saját eszközeiből fedezi, a tagok pedig az elszállásolást és az élelmezést fizetik. Az új tagok felvételekor tagsági illeték címén — egyszeri alkalommal — száz koronát kell befizetni a Jednota pénztárába. Ennek ellenében évente a tagnak harminc korona részesedésre van joga. Ebből öt koronát visszatartanak az ellenőrző bizottsági alapra, huszonöt koronáért pedig valamilyen árucikket vásárolhat az illető, vagy pedig az öszszeget készpénzben veheti ki. Gondoljuk csak el, hogy tíz év alatt 100 korona illeték fejében milyen értéket kap vissza?! Tóth János elvtárs, a politikai szervezési részleg vezetője arról tájékoztatott, hogy a járás területén a Jednota dolgozói közül 735-en kapcsolódtak be a szocialista brigádmozgalomba, s ezeknek többsége (ötszáz) nő dolgozó. A büszke cím aranyfokozatát öt, ezüstfokozatát szintén öt, bronzfokozatát pedig huszonnégy brigád munkaközössége szerezte meg. Napirenden van további négy munkaközösség bronz-, két munkaközösség ezüst-, s egy munkaközösség aranyfokozattal való kitüntetése. így az érmet megszerzett brigádok száma 41-re nőtt, húsz brigád pedig a bronzfokozat megszerzésére törekedik. A legjobb kollektívák között említhetjük Vágsellyén (Šaľa) Goldstein Sándor és Drahomíra Morónová aranyérmes brigádját, Vágtornócon (Trnovec nad Váhom) Mezei Béla, Šintaván pedig Júlia Sipkovská ezüstérmes szocialista brigádját stb. A Jednota boltjainak többségében arra törekednek, hogy példásan kiszolgálják a vásárlót, de arra is akad idejük, hogy az emberekkel pár kedves szót ejtsenek, mert a boltos munkája nem merülhet ki csupán a kereskedelmi tevékenységben, mert az emberek kiszolgálása egyben politikai munkát is jelent. Tőle függ ugyanis, a fogyasztók mennyire elégedettek, s ez nagyon fontos politikai feladat. HOKSZA ISTVÄN Seprűcirkot csak kevés gazdaságban termelnek. A nyugatszlovákiai kerületben csak a komáromi (Komárno), az érsekújvári (Nové Zámky) és a galántai járás néhány mezőgazdasági vállalata foglalkozik e fontos ipari növény termesztésével. A galántai járásban például a múlt évben a nádszegi (Trsl'ice) szövetkezet termelte a legtöbbet, s ebben az évben 50 hektáron vetettek seprűcirkot. Ez azért is fontos részükre, mert a múlt évben elkezdték a cirokseprű készítését. Azzal számolnak, hogy a szövetkezet évente mintegy 200 ezer darab cirok-, seprűt szállít partnereinek. Krajcsovics Ferdinád Ésszerű megoldás Tóth Eta a kész seprűkkel Különös évzáró A Jednota Fogyasztási Szövetkezet Kaposkelecsényben (Kapušanské Klafcany) is megtartotta évzáró közgyűlését. A beszámolóból értesültünk róla, hogyan teljesítették a boltok a tervfeladatot. Csak természetes, hogy szóba kerültek az évközben előfordult fogyatékosságok, lemaradások, de megérdemelt dicséretek is elhangzottak. A legnagyobb lemaradást a vendéglő esetében észlelték, ezért vezetőjét élesen bírálták. Az azonban a beszámolóból nem derült ki, hogy tulajdonképpen miért flem teljesítette a vendéglő az előirányzott tervfeladatot. A vitában a vezetőnő helyett annak a férje kért szót és felvázolta a vendéglő lemaradásának az okait. Elmondta, hogy a tervet azért nem teljesíthették, mert a község területén még három helyen szolgálnak fel sört és tömény italt. Szerinte a két élelmiszerbolt naponta — nyitástól zárásig — több sört és tömény italt mér ki a fogyasztóknak és lényegesen olcsóbban, mint a vendéglő. A harmadik hely, ahol szintén felszolgálnak tömény italt, az nem más, mint a helyi tejbolt! Itt természetesen kisebb a forgalom a tömény ital tekintetében, mint az említett élelmiszerboltokban. A tejcsarnok ugyanis a korán reggel pálinkára szomjazó embereket szolgálja ki. Ha azonban valamilyen szervezet mulatságot rendez, akkor a frissítőket, a cukorkát és a csokoládét, de a tömény italokat is mindig az élelmiszerboltokból, nem pedig a vendéglőből szerzik be, és tekintélyes haszonnal illetéktelen egyének árusítják. A Jednota évzáró közgyűlésére is a boltból szereztek be tömény italt, attól eltekintve, hogy az évzárót a vendéglőben tartották meg. így a forgalom a bolté, az évzáró utáni takarítás meg a vendéglősé volt. A vendéglőt túlnyomó többségben az átutazók látogatják. Olyan eset is előfordult, hogy a vendégek külön szobát foglaltak, az italt azonban az élelmiszerboltból vitték a vendéglőbe. Az említett eset a Jednota instruktora előtt sem ismeretlen, ő azonban arra ösztönözte a vendéglő vezetőjét, hogy legyen ügyesebb, tehát mérjen tömény italt délelőtt tízóra előtt is! Ez azonban nem segít a helyzeten, mert a fogyasztó ott vásárol, ahol az általa igényelt árut — esetünkben a tömény italt — a féldecit — olcsóbban veheti meg. Mindezt természetesen az évzáró közgyűlésen is elmondtam, azonban nem méltattak válaszra, pedig elvártam, hogy valaki végül is magyarázatot adjon. Az évzáró közgyűlésen részt vevők között tömény italt is osztottak, tehát aránylag sokan jelen voltak. Ezt tulajdonképpen a jelenléti ív aláírásai is jól bizonyították. Csak azt nem tudom, hogy az elhunytak aláírása hogyan kerülhetett a listára?! Részemre legalábbis rejtélyes, hogy ezek mikor írhatták alá az ívet. Tán feltámadtak? Mondhatom, különös volt ez az évzáró közgyűlés. Csizmár Bertalan Legyen a szónak foganatja! ess 4i 01 beszélnek Tej és tejtermékek Napjainkban már nehezen hihető, hogy a hatvanas évek elején hazánkba vajat importáltunk. Az azóta eltelt időszakban olyan rohamos fejlődést értünk el mind a tejtermelésben, mind pedig a tej feldolgozásában, hogy manapság sokféle tejterméket szállítunk külföldre a szocialista és tőkés országokba egyaránt. Ezt a nagyarányú fejlődést csak azáltal tudtuk elérni, hogy a mezőgazdasági üzemekben rövid idő alatt megváltoztatták a tejtermelés fejlesztésével kapcsolatos teendőket. Itt elsősorban a hagyományos borjúnevelés és a nemesitől munka megváltoztatására kell gondolnunk. Az ésszerű nemesitől és keresztezés! munka eredményeként — melynek során a hazai szarvasmarhafajtákat külföldi, nagy tejtermelőképességű fajtákkal kereszteztük — lényegesen javult a tehenek tejtermelése. Az említett fejlődés eléréséhez az is hozzájárult, hogy népgazdaságunk jelentős összegeket fordított a tejipari kapacitások fejlesztésére, egyrészt a régiek felújítására, másrészt új tejipari kapacitások létesítésére. A tejtermelés és a feldolgozás fejlesztéséhez a gépipar, valamint a gép- és traktorállomások is nagymértékben hozzájárultak. Az előbbiek azzal, hogy hűtőberendezéseket és a gépek széles választékát szállították a mezőgazdaságnak, az utóbbiak pedig azzal, hogy a tejtermelésben szervizszolgálatot építettek ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezése kezdetén a földművesek megközelítőleg 1 milliárd 263 millió liter tejet értékesítettek. Ez a mennyiség évről évre növekedett. Az utóbbi évtized eredményeit az alábbi adatok szemléltetik: Míg a CSSZSZK-ban 1970-ben több mint 3 milliárd 705 millió liter tejet vásároltunk fel, addig ez a mennyiség 1976-ban nem egészen 4 milliárd 600 millió literre, tavaly pedig már jóval több mint 5 milliárd 162 millió literre növekedett. A hatodik ötéves tervidőszakban — a CSKP XV. kongresszusa határozatainak szellemében — nagy figyelmet szenteltünk nemcsak a mennyiségi mutatók teljesítésének, de a minőségi követelmények érvényesítésének is. Köztudott, hogy jó minőségű tejtermékeket csakis jó minőségű nyersanyagból, tejből lehet előállítani. Lényegében ezért vált szükségszerűvé az új felvásárlási rendszer bevezetése. A tej nélkülözhetetlen élelmiszer. Benne ugyanis megtalálhatók az öszszes, az emberi szervezet számára szükséges tápanyagok és ami a legfontosabb: könnyen hozzáférhető, könnyen emészthető formában. A tejjel — mint távlati nyersanyaggal — a jövőben az ipar számára nélkülözhetetlen szerves anyagok gyártásánál is számolunk. Ezért nem véletlen, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése előtérbe kerül. (Rp) Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a megtermelt gyümölcsöt és zöldséget a szervezés fogyatékosságai miatt hagyjuk kárba veszni, s ugyanakkor a piac szükségleteit külföldi behozatalból elégítjük ki. Ügy gondolom, hogy minden családban felhasználják a megrepedt sárgarépát, s a megnyomott almát, sőt az ezekből készült mustot, konzervet stb. Is. A- mikor nehéz körülmények között megkezdtük a 7. ötéves tervfeladatok teljesítését, a napsugarak a mezőkre csalták a földműveseket, úgyszólván minden értekezleten a termelés fellendítése és a termékek rugalmas felvásárlása volt napirenden. Nemcsak gazdasági, hanem több évre kiható politikai hibát is elkövetnénk, ha a termelőt töprengni hagynánk és nem vásárolnánk fel mindazt, amit társadalmunk javára előteremtett. Sajnos már évről évre roszszabb a zöldségfélék felvásárlása. Mindenkit a termelés fellendítésére ösztönzünk, ugyanakkor hiányzik a felvásárló szervezetek rugalmassága, vagyis egészséges kockázatvállalása. Népgazdaságunk új fejezetbe lépett. Nagyobb értéke lett a vasnak, a szánnak, a villamos energiának, az olajnak stb. Szükséges tehát, hogy az illetékesek intézkedéseket tegyenek a zöldségfélék rugalmas felvásárlására is. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogyan lehetséges, hogy mondjuk tejből, tojásból, húsból, búzából, cukorrépából és egyéb terményből minden készletet felvásárolnak, a gyümölcs és a zöldség forgalmazása alkalmával azonban gyakori a siránkozás, hogy ne kelljen ezeket a termékeket átvenni. A felvásárló szervezetek mindig találnak kifogásokat — objektív okokat —, azonban a szubjektív hozzáállás és felülbírálás gyakran késik. A Kassa-vidéke (Košice-vldiek) járásban ebben az évben nagyüzemileg 669 hektáron termelnek zöldséget. Erről a területről 11 ezer 200 tonna termék értékesítését tervezik. Fólia alatt nagyüzemileg 41 hektáron termelik a zöldséget, azonban a háztáji-, ban is foglalkoznak fóliás termeléssel. Ebben az évben nyolc községben ismét 20 hektár — nagyüzemileg — nehezen hozzáférhető és művelhető területet osztanak fel a háztáji termelők között, hogy zöldséget és gyümölcsöt termeljenek a maguk részére s a fölösleget eladhassák. A nemzeti bizottságok elnökeinek járási értekezletein gyakran szóba kerül, hogy jobban használják ki a háztáji kerteket is, több zöldséget és gyümölcsöt termeljenek, és nem ritkaság, hogy a nemzeti bizottságok elnökei nyomatékosan figyelmeztetnek bennünket a felvásárlás hibáira. Valóban igaz, hogy az eddigi intézkedéseiknek kevés a foganatja. A szavak nem jutottak el a tudatig. A napokban az egyik községből telefonon hívtak: „Iván elvtárs, szüntelenül propagálják a zöldség- és gyümölcstermelés fontosságát. Van hetven darab egyenként harminc kilós, Jonathan almával teli ládám, s ez több mint húsz mázsa. Szeretném eladni, de a kutyának se kell“. Járási tisztségviselői minőségben szégyelltem magam a tehetetlenség miatt. Azok miatt, akiknek hatáskörébe tartozik az ügyintézés... A további gazdasági és főleg politikai hiányosságok elkerülése érdekében tehát termeljünk minél többet, azonban a felkínált terméket, bármilyen osztályzatú is legyen, feltétlenül vásároljuk fel a termelőktől. Az embereket ma már nem lehet hangzatos, de üres szavakkal tra'ktálni, amikor maguk látják, hogy az általuk termelt javak kárba vesznek. A tömegpolitikai munkát nem lehet csak a beszédre korlátozni. Csupán a helyes cselekedetek győzhetik meg az embereket bizonyos dolgok helyességéről, vagy azoknak az ellenkezőjéről. Legyen tehát az adott szónak foganatjai IVÄN SÁNDOR
