Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

1981. május 16. SZABAD FÖLDMŰVES A ROZSNYÓI (ROŽŇAVA) ÁLLAMI GAZDASÁGBAN IS LEGYEN A LEGFŐBB ÉRTÉK - AZ EMBER! ■.л Tavasz van. A levegő itt olyan üde, mint a tengerparton. Amerre csak a szem ellát, erdők, rétek, legelők. Né­hol azért akad szántó is. Mostoha itt a természet. Aki élni akar — márpe­dig, ki nem akarna?! —, annak ke­ményen meg kell dolgozni a napi be­tevő falatért... A falvaknak hagyománya, paraszt­múltja is van. Szerepe, hatása nem évült még el. Jövőt formáló ereje je­len van, tovább él és hat a dolgozó utódok munkastílusában, életvitelében — és a szocialista mezőgazdáságban. „ XXX Érdekes környékre kalauzolom el az olvasót. Oda, ahol ma is nagyon nehéz feltételek és körülmények kö­zepette végzik naponta, nem minden­napi munkájukat a mezőgazdasági dolgozók... A Rozsnyói (Rožňava) Állami Gaz­daságról, pontosabban annak lúcskai (Lúčka) részlegéről van szó) szövet­kezet működött itt, sajnos épp fellen­dülésének idején csatolták az állami gazdasághoz!!!). Jelenleg 276 hektár a szántó. A termőtalaj sekély és kö­ves. Talán az országban itt művelik a legkisebb földparcellákat — nagy­üzemiig. A parcellák átlagos nagysá­ga öt hektárnyi. A lejtők az életve­szélyességig meredekek. Tetemes a vadkár. A traktorosok mindnyájan itt születtek, itt nőttek föl. Mint a tenye­rüket, úgy ismerik a mezőt, a tájat. A köves talaj, a rossz terep rendkí­vüli erőfeszítésre készteti az itteni gépkezelőket. Tavaly kapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba a V o z á г Albert vezette, 11 tagú munkaközösség. Kö­zülük nyolcán traktorosok, s hárman gépjavítók. Szocialista munkafelaján­lásukban 120 óra ingyenes társadalmi munka végzését vállalták, a munka­csúcsok időszakában. Kötelezték ma­gukat: még lelkiismeretesebben és szakszerűbben tartják karban a gépe­ket. Száz százalékra igyekeznek ki­használni az erő- és munkagépek tel­jesítőképességét. Takarékoskodnak az alkatrésszel, az üzemanyaggal — már amennyire itt lehetséges. Mert itt igen kedvezőtlenek a termőhelyi adottsá­gok. X X X Az üzemegység vezetője C z a k ó Miklós. Közli, hogy az idén járási mé­retben az elsők között fejezték be a tavaszi munkavégzés első szakaszát. Pedig gépparkjuk nagyon szegényes. Többnyire azokkal a gépekkel kell dolgozniuk, melyeket a gazdaság a szövetkezettől „örökölt“. Ezt a lelkiismeretes többletmunka kárpótolta. Az emberek itt kora ta­vasztól késő őszig — pár nap kivé­telével — naponta dolgoznak. Sőt a szántás-vetés és a betakarítás idején még éjszaka is! Tavaly például — nyáron és ősszel — 15—18 órára rú­gott a napi munkaidejük. Nekik, kora reggeltől sötétedésig a mező a vilá­guk. Az idén sincs ez másként. Meg­érdemlik tehát nagyon is a lakosság és a társadalom álthli megbecsülést. ... De ez nem minden! Ennyivel nem szabad, csak tudomásul venni az értékeket, eredményeket. Gondoljunk arra, hogy ezek az emberek egészsé­gük, szabad idejük, magánéletük, csa­ládjuk rovására végzik munkájukat. No de, meddig birják ezt a túlfeszí­tett életritmust? Mert a feleségnek, a gyermekeknek is szükségük van a férjre, az édesapára. Ezt a tényt még az aránylag magas fizetés sem méltá­nyolhatja eléggé. Meg az átlagosnál nagyobb elismerés sem pótolhatja a mulasztottakat. Ez így nem lehet kö­vetendő példa!!! Mert, milyen kikapcsolódást, fel­frissülést, egészségvédelmet, vagy kultúrát, műveltségbeli szintemelke­dést, szórakozási lehetőséget teremt számukra az állami gazdaság vezető­sége? Ogyszólván semmilyet! Takaré­kossági szempontra hivatkozva — az Oj Szó kivételével — még a magyar sajtótermékektől, többek között a Szabad Földműves hetilaptól is meg­fosztották a dolgozókat a lúcskai üzemrészlegen. A dolgozók alapvető szociális helyzetének a rendezését sem tartják fontosnak. Az emberek túlterhelésével igyekeznek pótolni a hiányzó, valamint az alkatrész-hiány miatt tétlenségre kárhoztatott gépe­ket. Tévesen azt hiszik a gazdaság illetékes vezetői (vagy akarják má­sokkal is elhitetni!), hogy egy-egy el­ismerő oklevél, vagy például vándor­zászló odaítélésével már meg is oldot­ták a dolgozókról való sokrétű gon­doskodás problémáját... XXX Vozár Albert 32 éves. Tizenöt éve traktoros. Az üzemrészleg szakszerve­zeti elnöke és a pártszervezet vezető­ségi tagja. A legveszélyesebb dűlőkön is biztonságosan, nyugodtan végzi munkáját. A Szekérútalja dűlőn találok rá. Persze, vasárnap. A Crystal 8011-es traktor vontatta SEX 25-ös vetőgéppel rója a lejtős, keskeny parcellát, ki­segítő nélkül. Silókukoricát vet. Tíz­­tizenkét hektár a napi teljesítménye. Az utolsó parcella vetését szorgal­mazza. (Mire e sorok nyomdafestéket látnak, majd eljutnak az olvasóhoz, bizonyára már sorol a silókukorica, különösen akkor, ha csapadékot is kap...) Node, lássuk a többieket! Bukovic István például 23 éve ül a traktor volánja mögött. Legelőt műtrágyáz. Hat éve van még hátra a nyugdijáig, ö is magán viseli a „trak­toros-betegség“ nyomait: fájdítja a gyomrát, fülét, s gyengén lát. Pedig, nagyon kell az éleslátó szem a trak­torosnak. Vozár Jani és Tisza Károly a fiatalabb nemzedékhez tartoznak. Mindketten nyolc évvel ezelőtt köte­lezték el magukat a földdel, a mező­­gazdasággal. Karcsi a Crystal-trakto­­rát javítja. Krónikus alkatrészhiányra panaszkodik. Ha jó, üzemképes a gé­pe, csak aludni száll le róla. Jani kultivátoroz a bárkái határban. Alig engedi le a kapákat, máris fel kell emelnie, annyira rövidek a par­cellák. S i r g e 1 у Lajos bácsi a szövetke­zet létrejötte, majd az állami gazda­sághoz csatolást követően is itt dol­gozik. Most persze kényszerszabadsá­gon van: javítják a masináját. K u c h t a István pár éve jött a váraljai telepről a kollektívába. К e­­r e k e s Gyuszi, Tamás Pisti még fiatalok. Néhány éve kezdték a nehéz tereppel való ismerkedést. B e r n á t h Imre és Gáspár Lajos közösen ja­­vítja-bütyköli a gépeket. Az egyik közel másfél évtizede, a másik hét éve állja itt a sarat. Mindannyian sokpróbás szakemberekké edződtek. XXX Befejezés helyett közlöm Zajaca­­k ó József gépesítőnek a tömegtakar-Ritka, mint a fehér holló. Mármint a lópatkolás. Felvételünk Garamlökön (Lók) készült Fotó: Kallta Gábor mányok betakarítása előkészületeiről mondott szavait: — A 110 hektár szántón és 150 hektár réten termesztett takarmány­­növények betakarításához nagyon szű­kös a betakarító gépek száma. A két ŽTR—165-ös kaszánkat alkatrészhiány miatt képtelenek vagyunk üzemképes­sé tenni. A két Reform 2000-esből az egyik üzemképtelen. Nagyon nagy szükség lenne a mi terepviszonyaink között az R—158-as típusjelű kaszáló­gépekre. Annak idején a szövetkezet­ben ezekkel kaszáltuk le a rétek na­gyobbik hányadát. De most mit tehe­tünk? Alkatrészhiány miatt állnak. Ojakat meg nem tudunk beszerezni. Szénasorolónk, forgatónk nincs. Két Horal szénagyűjtőkocsink működik, kettő meg javítás alatt van . . . Lehangoló helyzetkép! Tudom, vé­kony a hangom ahhoz, hogy az ille­tékesek fülébe eljusson. Csak annyit mondhatok: fontosabb probléma oz — amit sürgősen kellene megoldani —, mint amilyen jelentőséget tulaj­donítanak neki. Ezért helyezem az illetékesek asztalára, az újsághasá bon. Hátha meggondolják: t ényleg sürgősen tenni kéne már valamit! Mert a húr csak addig feszíthető, míg végül elpattan. KORCSMAROS LÁSZLÓ Gyakorlati használni. tanácsadás permetezés előtt, miként kell a védőeszközöket Fényképezte: (kevjj Cselédsorstól a kitüntetésig Az Arokmajorban született Porub­­szky Béla nevét Zselizen (Želiezovce) írták be az anyaikönyvbe. A cseléd­szülők gyermeke — aki a kommunista párttal csaknem egyidős —, sokáig ette B o k o d у báró nagyon meg­szolgált, keserű kenyerét. A friss ész­járású gyerek azonban hamar kiemel­kedik a cselédsorsból. Szereti a gé­peket. Állandóan körülöttük sündö­rög. Ez teszi lehetővé, hogy a tanfo­lyam sikeres elvégzése után gőzekére kerül... Élete csak a felszabadulás után fordul emberibbre. Tudja, hol a he­lye. Belép a kommunista pártba. S ezzel csaknem egyidőben a munkás­őrség (népi milícia) tagjává lesz. Et­től kezdve odaadóan szolgálja a pár­tot, a dolgozó népet. Munkahelyén, a vízműveknél tiszte­lik, becsülik őt. Bíznak benne. S nem eredménytelenül. Az 1954—1960-as évek között országgyűlési képviselő, ahol lelkiismeretesen ellátja felada­tait. Nagyon szereti a természetet. Egé­szen a nyugdíjba vonulásig a mező, a gabonatengert ringató határ a mun­kahelye, világa. Szabad Idejében is tevékeny: csu­pán szenvedélyből megörökítette a gőzekét, s mindazon munkaeszközö­ket, amelyek ma már csak a múzeu» mokban találhatók. Ezek elkészítésé» hez pálcikáikat használt fel. Munkahelyén méltóképpen búcsúz» tatták dolgozó társai, amikor nyug­díjba vonult. Olyan embertói köszön» te к el, akit tiszteltek, becsüjltek. De nem végleg! Mert olyan ember ő, aki nem ismeri a tétlenséget. Továbbra is aktívan részt vesz a politikai és tár­sadalmi életben. Idősebb Porubszky Bélának, aki megkapta a köztársasági elnök által adományozott „A Szocializmusért Végzett Áldozatkész Munkáért“ ki­tüntetést, továbbá a népi milícia el­ismerő oklevelét, jő egészséget és hosszú, örömteljes életet kivánunkl S azt, hogy örömét lelje négy unoká­jában. Majerszky M. A hagyományokhoz híven HATÉKONY AGITACIOS ES PROPAGANDAMUNKA NAGYMAGYARON (ZLATÉ KLASSY), A VÄLASZTÄSOK ELŐTT A kommunista párt nagymagyari alapszervezete megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a szemléltető agitá­­cióra és a propagandatevékenységre: Cél: megismertetni a község fiataljait a mölt haladó hagyományaival, a csallóközi földmunkás-mozgalom tör­ténetével. Teszik ezt azért, hogy be­csülni tudják azokat az eredménye­ket, szocialista vívmányokat, amelye­ket a CSKP vezetésével elért dolgozó népünk. Nagy szükség van erre, hi­szen enélkül nincs összehasonlító alap. No meg a község arculata évről évre változik. Ma már az idősebbek közül Is kevés az olyan ember, aki hitelt érdemlően fel tudná Idézni a szocializmus építésének úgynevezett „hőskorát“, a húsz-huszonöt évvel ez­előtt történt jelentősebb eseményeket. A község propagandatábláin rend­szeresen időszerű anyagokat látha­tunk melyek kivitelezése mintaszerű. Még a falun áthaladó idegennek is jől a szemébe tűnik. Ez a pártszervezet évről évre be­kapcsolódik a járási pártbizottság által kezdeményezett járási verseny­be, amely a szemléltető agitáciő ha­tékonysága, magasabb szintre emelé­sét hivatott elősegíteni, s a legjobb agitációs módszereket népszerűsíteni, széleskörűen alkalmazni. A nagymagyariak agitprop-tevé­­kenységében eredményesen és sokol­dalúan tükröződik a község fejlődése, a szövetkezet, az AGROPROGRES kö­zös vállalat és más üzemek eredmé­nyei, valamint a társadalmi és tömeg­szervezetek munkája. E szervezetek különösképpen most aktivizálódtak a XVI. pártkongresszus, illetve a CSKP 60. évfordulója Időszakában, a képvi­selőválasztásokat megelőzően. A község főutcájának három moz­galmasabb pontján két-két propagan­datábla a legjobb termelési eredmé­nyek, a kulturális élet, az élenjáró kollektívák és személyek népszerűsí­tését szolgálja. A szövetkezet székha­zában és az AGROPROGRES vállalat­ban látható az élenjárók arcképcsar­noka, s azoké a szocialista brigádoké, munkaközösségeké, amelyek példamu­­tatőak mind a termelésben, mind a magán- és társadalmi életben. Jól hasznosítják a hangosbeszélőt; ismeretterjesztő előadásokat tartanak rajta keresztül, megemlékeznek a ne­vezetes évfordulókról, köszöntik a kollektívákat, egyéneket, s természe­tesen a legjobb képviselőket. Itt elsők között rendezték be a já­rásban az agitációs központot, úgy­hogy idejében kezdődhetett a válasz­tásokat alaposan előkészítő agitáclós- és propagandamunka. Például külö­nös figyelmet szentelnek azok nép­szerűsítésére, akiknek a jóvoltából teljesült a Nemzeti Front ötéves cse­lekvési terve. Ezt a munkát Merva Tamás hnb-titkár irányítja. A helyi pártszervezet szemléltető agitáclőjában előkelő helyet foglal el a történelmi emlékszoba, mely a köz­ség párt- és munkásmozgalmi törté­netét, az efsz fejlődését, a tömegszer­­vezetek munkáját népszerűsíti, örö­kíti meg. Az emlékszoba főfalán ez a mottó olvasható: „Aki a múltat nem ismeri, nem értheti meg a jelen és a jövő céljait sem“. A pártszervezet el­sősorban nevelési céllal kezdeményez­te a történelmi emlékszoba létreho­zását. E községben 1924. januárjában ala­kult meg a CSKP alapszervezete, Zsi­­gó Mihály, Csasznyi Sándor, Szimet Lajos és Zsigó Mihályné kezdeménye­zésére. Ezt követően a kommunisták több megmozdulást, sztrájkot, nép­gyűlést szerveztek, melyeket többnyi­re a csendőrség brutálisan szétoszla­tott. Az 1925-ös új vásári (Nový Trh) földmunkás-sztrájk sikerrel végző­dött; a munkaadó felemelte a mun­kások bérét. A pártszervezet tagjait gyakran fel­kereste Major István és Steiner Gá­bor, a délszlovákiai munkásmozgalom vezéralakjai — kommunista ország­­gyűlési képviselők. A község kommunistái hűségesen terjesztették a pártsajtót — a Mun­kásból például vasárnaponként fél­száz darabot Is eladtak. Az idő tájt a kommunistákat a földbirtokosok, munkaadók igyekez­tek ignorálni: ily módon Zsigő Mihály is például hiába kilincselt munkale­hetőségért. Ű ellene 192S-ban állító­lagos felforgató tevékenység miatt el» járást indítottak, majd bebörtönözték. A pártszervezetnek — ennek ellenére — a húszas évek végén már közel száz tagja volt. Akikoriban „Vörös­­sarok“ néven emlegették a községet. A Horthy-rendszerben a fehér terror idején a kommunisták nehéz megpró­báltatásokon estek át, tevékenységük azonban ekkor sem szünetelt — bár közülük többen kénytelenek voltaik a községet elhagyni. A felszabadulás után a kommunis» ták figyelme elsősorban a mezőgaz­daság szocialista átépítésére irányult, Zsigő Mária elvtársnő részt vett a történelmi jelentőségű IX. pártkong­resszuson. Hazatérése után férjével és Bagyura Ferenccel együtt hozzá» fogtak a szövetkezet megalakításá­hoz. Csatlakozott hozzájuk a csenkei Méry Vince bácsi, a Magyar Tanács­­köztársaság volt vörösikatonája, aki­nek fényképe szintén ott látható az emlékszoba falán. A szövetkezet ala­­pítőtagjai kommunisták és pártonkí­­vüliek, földnélküliek voltak. Mivel azonban kevés földet vittek a közös­be, állandó gondjukká vált a munka­­lehetőség folyamatos biztosítása. Am a kommunisták és a szocialista rend­szer elkötelezettjeinek segítségével a szövetkezet csakhamar túljutott a kezdeti nehézségeken. Ezt példázzák az emlékszoba dokumentumai. Sőt a jól gazdálkodó efsz-ek közé küzdöt­­ték fel magukat. Az egy közigazgatás alá tartozó három községben a pártszervezet irá­nyításával kiemelkedő eredmények születtek: ehhez — mármint a Nem­zeti Front választási programtervének teljesítéséhez — igen lényegesen hozzájárult a lakosság közös erőfe­szítése, társadalmi munkája. Jó mun­kájuk elismeréseként a közelmúltban vették át a Szlovák Szocialista Köz­társaság kormányának kitüntetését — a nemzeti bizottságok versenyében elért kiváló eredményeik erkölcsi el­ismeréseként. Az eredmények bizonyítják, Nagy* magyaron méltóképpen ünnepük meg a CSKP megalakulásának 60. évfordu­lóját, jól felkészülnek a választások­ra. Ebben kezdeményező, irányító munkát a pártszervezet végez, amely nemcsak szocialista jelenünk és jö­vőnk útjának egyengetője, hanem a forradalmi hagyományok ápolásában is az élen jár. Svinger István i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom