Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 18. szám
/ 14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1981. május 2< ж _ г-. , _ ___ ^ . • ------------- —--------------------------------------" ' * ’' 'W' . ' .♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET j* MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET 4 Az SZLKP márciusi kongresszusát, valamint a CSKP XVI. kongresszusát követő időszakban — a CSSZSZK 1981—85-ös évi gazdasági és szociális fejlesztése fő irányainak sikeres megvalásítása érdekében — szövetségünk tevékenységét fokozott mértékbén a mezőgazdasági növények szervezett megporzására kell irányítani. Ezzel ugyanis jelentősen elősegíthetjük a termésátlag növekedését. Főleg a maghúzó herefélék és kapástermények, az olajnövények, továbbá a gyümölcsültetvények szervezett megporzása nélkülözhetetlen. A múlt évi tapasztalatok bizonyítják, hogy Szlovákiában a 68 ezer méhcsalád szervezett kihelyezése szép sikerrel járt. Ezért ebben az évben a mezőgazdasági kultúrák megporzásában már 75 ezer, a hetedik ötéves tervidőszak végén pedig százezer méhcsalád kihelyezésével kell számolnunk. Az igényes, gazdaságfejlesztési szempontbél rendkívül fontos feladatokat szép sikerrel csak úgy valósíthatjuk meg, ha a mezőgazdasági vállalatok ezt lehetővé teszik, tehát ők is gondoskodnak a méhúllomány egészségi állapotának a megtartásáról, vagyis a varroa atka fertőzés felszámolásáról. Alapszervezeteink évzáró tanácskozásain szerzett tapasztalatokból, továbá a központi bizottságra beérkezett jelentésekből tudjuk, hogy alapszervezeteink tagsága kész az előirányzott megporzási feladatok megvalósítására. Természetesen azzal a feltétellel, ha a mezőgazdasági vállalatok szerződésileg szavatolják a megporzásra kihelyezett méhállomány biztonságát, vagyis azt, hogy a virágbaborult növényt nem kezelik vegyszeroldattal. Alapszervezeteink többségének évzáró tanácskozásán a méhállomány egészségi állapotának problematikája élénken foglalkoztatta tagjainkat. A vitázók aggódtak a méhállomány továbib sorsáért, a több mint három éve pusztító varroa atka fertőzés meggátolásának késedelméért. Ez érthető, mert a fertőzés érzékeny károkat okozott. Nem egy alapszervezetünk olyan javaslatot terjesztett be, hogy Szlovákia területén gátoljuk meg a méhekkel való mindennemű mozgást. Megértjük méhészeink aggodalmát, mert a varroa atka már Szlovákia három Iokalitásában károsít. Gyors elterjedésének úgyszólván riincs akadálya, mert nem áll rendelkezésünkre tökéletes védőszer. Az Állami Állategészségügyi Intézet, valamint szövetségünk óvintézkedéseit egyes méhészek nem tartják be. Ezzel kapcsolatban egy példát is felhozhatok: Az egyik szervezett méhész 1979-ben Bratislavából — a jó hordás reményében — méheivel a Spišská Nová Ves-i járásba, tehát több mint 400 kilométerre, önkényesen elvándorolt. Ugyanakkor az SZMSZ városi szervezete, de a bratislavai állategészségügyi szervek sem tettek a visszatérés után hatékony intézkedést a behurcolt varroa atka továbbterjedésének meggátolására. Megelégedtek azzal, hogy a fertőzött családokat lekénezzék és ideiglenes jelleggel tíz kilométeres körzetben elrendeljék a méhállomány szállításának a tilalmát. Ez a tilalom közel ötszáz méhcsaládra vonatkozott. Tekintettel arra, hogy a későbbi vizsgálatok során nem észleltek varroa fertőzést, az SZMSZ városi szervezete a múlt év május hetedikén kérte az állategészségügyi szerveket a szállítási tilalom feloldására. A válságos helyzetben akadt olyan alapszervezeti vezető, aki nem vette tudomásul, a meztelen valóságot és nemcsak az SZMSZ KB múlt évi -áprilisi plénumának határozatát szegte meg, — mely egyetértett a méhekkel való, kerületek közötti mozgás tilalmával —, hanem még ízetlen kampányt is szervezett az SZMSZ KB és funkcionáriusai ellen! A tapasztalatok azt mutatták, hogy a fertőzött családok lekénezésével a fertőzési góc még nem szűnt meg. Az SZMSZ bratislavai III. körzetében a múlt év őszén ez év tavaszán is varroa fertőzést fedeztek fel. Az említett, de a nagykürtösi (VeFký Krtíš) járásban észlelt további eset is arra figyelmeztet, hogy méhészetünkben nem mellőzhető a fegyelem. Ha tehát az Állami Állategészségügyi Intézet és a Méhészeti Kutatóintézet együttműködése során nem sikerült meggátolni a varroa atka terjedését, szükségessé vált, hogy az állategészségügyi szervek a probléma megoldását egy szakcsoportra bízzák, s ebbe bevonják a CSSZK illetékes szakembereit is, hogy lehetőség nyíljon olyan hatékony védőanyag kifejlesztésére, amely az eddiginél nagyobb védelmet nyújthat a varroa fertőzés ellen, és nem károsítaná a méhállományt. Ezt már 1979-ben is kértük az állategészségügytől. Az ismeretanyagból ítélve belátható időn belül nem kaphatunk olyan hatékony védőszert, amely biztonságos védelmet nyújthatna a varroa fertőzés meggátolására. Erre utalnak tulajdonképpen a külföldi kutatási eredmények is. így a védekezés során többféle gyógyszert (Varoatin, Fenothiazin, Tymol stb.) vagyunk kénytelenek használni. Beleértve a mechanikai és a zootechnikai védőeljárásokat is. Ha tehát nem rendelkezünk saját védőanyagokkal, akkor feltétlenül a szocialista közösség országaiból kell behoznunk azokat, hogy a fertőzött gócokban kedvező hatásfokkal gyógyíthassuk a még megmenthető méhállományt. Ezúton hívom fel méhészeink figyelmét, hogy nyomtatásban hamarosan megjelenik dr. Roško hasznos müve, mely útmutatást ad a varroa atka fertőzés megállapítísáról, a gyógyítás módjáról stb. Termokamrák készítését is elrendeltük, amelyek köztudottan jól hasznosíthatók a méhek gyógyításában. Szeretnénk, ha ez a módszer is elterjedne a gyakorlatban. Ezekkel a kamrákkal a Szovjetunióban nagyon jó eredményeket értek el. Ha tehát türelmetlenül sürgetjük az Állami Állategészségügyi Intézet munkáját, az csak azért van, mert a varroa atka megjelenése óta aránylag hosszú idő eltelt, s azóta a helyzet nem javult, hanem tovább romlott. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy hasonló helyzet uralkodik Bulgáriában, Magyarországon, az NSZK-ban és másutt is. Ma már jól tudjuk, hogy a humennéi, a michalovcei és a Spišská Nová Ves-i járásban hány lokalitásban kell nélkülözni a méhállomány munkáját. Ez arra figyelmeztet, hogy tegyünk meg mindent ezeknek a lokalitásoknak méhekkel való benépesítése érdekében. Az SZMSZ ipolyságl (Šahy) alapszervezetének tagsága megértette, hogy a fertőzött körzetek méhészei segítségre szorulnak. Ezért felajánlották segítségüket. Készek méhrajokat adni a fertőzés miatt méhektől elnéptelenedett körzetek alapszervezeteinek. Még nem tartunk ott, hogy akciót szervezzünk a kelet-szlovákiai méhészek megsegítésére, erre azonban már gondoltunk. Nagyra értékeljük az Ipolysági alapszervezet segítőkészségét, mert tudatosították a közös érdekek jelentőségét. Időszerű tehát, hogy a méhektől elnéptelenedett körzetek alapszervezeteinek vezetői az állategészségügyi szervekkel való együttműködésben felmérjék a helyeztet, hogy hol és mikor lehetne újra kezdeni, persze azzal a feltétellel, hogy továbbra sem mondanak le a varroa atka elleni küzdelemről. Mérlegelésünk abból a társadalmi szükségszerűségből, s a károsult méhészekkel szembeni erkölcsi kötelességérzetből indult ki, hogy önzetlen összefogással elősegítsük az újrakezdést. Csak így valósíthatjuk meg szövetségünknek a méhállomány tervezett szaporítására, a méz- és pempőtermelés növelésére, de főleg a növények fokozott megporzására vonatkozó célkitűzéseit. Juraj Ferenčik agrármérnök, az SZMSZ KB titkára Szakemberek a varroa-fertőzés megállapítása közben Fotó: Dedinský Kezdőknek: az anyanevelésről A méhészek évről évre nagy szorgalommal és gonddal nevelik a fajtatiszta anyák ezreit, meglevő családjaik teljesítményének növelésére és új, nagy teljesítményű családok előállítására. Azok a méhészek, akik már fajtatiszta anyákat nevelnek, az egyes anyanevelést módok leírásában bizonyára találnak valamit újat és hasznosat, ami munkájukat megkönyíti és megjavítja. Azonban főként azokat a méhészeket kellene az anyanevelés kifizetődő munkájának megnyerni, akik még nem tenyésztenek. IRÁNYÍTOTT anyavAltAs Pótbölcsők felhasználása. Ha erős, anyátlan fészkes műrajt készít a méhész, többé-kevésbé fiatal álcákból anyákat nevel magának; azért többet, mert az új családocska gondoskodik arról, hogy egy anya elvesztésekor legyen még tartaléka. A munkásflasítás anyabölcsővé való alakításának ezt a folyamatát régóta ismerjük. Azt azoban nem túl régóta tudjuk, hogy a méhek anyátlanságuk okozta izgalmukban különféle korú álcák köré húznak bölcsőt. Olyanok köré is, amelyek egy napnál idősebbek. Ezekből sosem lesznek teljes értékű anyák, mert hosszú Ideig nem kapnak átalakító pempőt. Kevés petecsövecskéjük lévén, nem tudnak a fejlődés csúcspontján megfelelő számú petét termelni. A család a hordásig nem erősödik meg, ezért kevesebben termel. Azonban éppen ezek az anyák fejlődnek ki leghamarabb, hiszen az anyanevelés kezdetekor egy vagy két nappal idősebbek voltak, így ugyanannyival korábban is kelnek, amikor a legfiatalabb álcákból nevelt anyák még nem érettek a kibújásra. így az értéktelen idősebbek már a bölcsőben leszúrják őket. Ezt kell megakadályozni. Evégből avatkozunk be e folyamatba. Készítsük el vasárnap azt az erős ■ ■■■■•■DiiiBiiaiiaiiaimaMHii ':явяяяяяяввявявявяяяяявяяявяаявяваяввявяяяяааяввяявввваяявяяявяааяаяваявяаяаваавяяяавявяявея A méhészek körében jól Ismert az akácvirág nektárterméke, mely a legfinomabb méz alapanyaga, örülnek a méhészek, ha akácvlrágzáskor szélcsendes az idő, ami kedvezően befolyásolja a a méztermelést. Azt azonban szomorúan vették tudomásul, hogy az erdészet nem fordított kellő figyelmet az akácosok felújítására. Az öreg akácfák kivágását nem követik új telepítések. Nem titok, hogy sok helyen a kivénhett akácfákat betegség támadta meg, « az ellene való védekezés egyenlő a nullával. A beteg fák ugyan virágzanak, de csak minimális neiktárt adnak. A méhészek erről a főhordásban győződtek meg. Nem minden méhész tudja, hogy az akác nem egyszerre, hanem szakaszosan virágzik, s ez a hordás szempontjából nagyon fontos. Többen csodálkoznak, hogy az akác ugyanabban az évben másodszor, esetleg harmadszor is virágzik, ami nem ritka jelenség. A másodszori virágzásnak elfogadott magyarázata, hogy bizonyos gátló okok (alacsony hőmérséklet, sok nedvesség stb.) miatt egyes nyugalomban maradt rügyek elkésve fejlődtek, illetve tavasszal vagy a nyár elején keletkezett rügyek nem várják be a virágzás normális idejét, a tavaszt, hanem a kifejlődéshez rendelkezésre állő feltételek felhasználásával meg a növényben végbemenő rendkívüli helyzet folytán még ugyanabban a tenyésztőben, tehát a nyár végén Ismét virágzanak. A tudósok, akik az akác és más növények másodszori virágzásáról mint biológiai sajátosság-A méhek kedvelt virága az akác Fotó; Kofitár Gyula ról adatokat gyűjtöttek, megállapították; az ugyanabban az évben ismétlődő virágzás egyes növények ősi tulajdonsága. Az akácról is bebizonyosodott, hogy Európában és hazánk területén már a harmadkorban is létezett. A geológusok szerint a harmadkor éghajlata sokkal melegebb lehetett, mint a mal, s valószínű, hogy az akácnak a trópikus, illetve a szubtrópikus flórában időközönként lehetősége nyílt az ismétlődő virágzásra. E sajátosságból a jelenlegi mostohább éghajlati viszonyok iközött is megőrzött annyit, amennyi biztosíthatja az évenkénti ismétlődő dús virágzást, és rendkívül kedvező esetekben a másodszori Vagy a harmadszori virágzást. MIT KELL TUDNI A MINŐSÉGI MÉZRŐL? A minőségi, vagyis az elsődrendű méz termelésekor nemcsak az érettségre, sűrűségre kell - törekedni, hanem egyéb körülményt is figyelembe kell venni. Elsősorban is azt, hogy a méhcsalád lépépltménye ne legyen túl öreg (sötét), mert a megbámult építmények bábingek foszlányával telítődtek, bennük a virágpor molekulái és festőanyagai halmozódtak fel. A méz ettől nemcsak elszíneződhet, hanem kesernyés mellékízt is kaphat, s ezzel a mézet eredeti zamatjától megfosztja. Éppen ezért nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a méhész a lépépítményekkel forgórendszert alkalmazozn, vagyis a méhcsaládokkal évente 4—5 műlépkeretet építtessen. Ezt úgy ossza be, hogy a méhcsalád lépépltménye négy-öt évenként megújuljon. A forgőrendszer segítségével elérheti, hogy. a túl sötét építményeket kicserélje. A méhész az építésre a mézelés idejét használhatja ki, főleg a költőtérben. Ezzel fokozottabb gyűjtésre serkentheti a méhcsaládokat. A lépfgorgőrendszer alkalmazása esetén a méhésznek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a méztér megnyitása előtt a tartaléklépeket 5—6 napig, az első napokban langyos, később pedig hideg vízbe merítse, s így kimossa és berakás előtt a vizet a lépekből kirázza. Ezzel a mébeket nemcsak sok munkától szabadítja meg, hanem lehetővé teszi, hogy a sejtekben maradt bábing foszlányokat könnyen kitakaríthassák. A begyűjtött méz megfelelő érettségét az építmények részbeni lefödése még nem bizonyítja. A nyitott sejtü méz érési folyamata nem tekinthető befejezettnek, mert a méz — vízfelvevő természeténél fogva, — esős vagy párás időben éléggé nagy menynyiségű vizet tartalmazhat. A teljes beérés akkor esedékes, ha egy-egy keret legalább félig lefedett, azonban a főhordás után még kicsit várni kell a pergetéssel. A szokottnál nagyobb cukortartalom leginkább azért fordul elő, mert a legtöbb méhész a főhordás után azonnal perget. Ezzel nem a minőségi, hanem a mennyiségi termelésre törekedik. Az akácméz pergetésénél elővigyázatosnak kell lennünk. A várakozási idő nemcsak a tökéletes beérés miatt, de a méz színeződése és enzimekkel való telítettsége szempontjából is szükséges. Már köztudott, hogy enzimek nélkül a méz értéktelen. Az akácméz főhordása idején a méhek képtelenek elegendő fermentet termelni a mézbe, szükséges tehát, hogy az akácot követő növények nektártermését bevárjuk, s ezzel akácmézünket a méhek értékesebbé tehetik. Andriskin József fészkes rajt,, vagy anyátlanftsuk azt a törzset, amelynek új anyát kell nevelnie. Az anyátlan méhek röviddel azután fiatal -álcák köró bölcsőket építenek. Ügyelni kell arra, hogy a fészkes raj egy lép üres sarkában vizet kapjon, elegendő virágpor- és mézkészlete legyen. Az öreg méhek ugyanis hűek maradnak régi családjukhoz és visszarepülnek. Az anyátlan családnak nincs szűk* sége Ilyen gondoskodásra. Szerdán estefelé már fedettek azok a bölcsők, amelyeket túl öreg álcákra húztak. Ezeket megsemmisítjük. A most még nyitottakban vannak a legfiatalabb álcák. Ez az ellenőrzés legyen igen gondos. Egy bölcsőt sem szabad figyeimen kívül hagyni. A kiálló bölcsőket meg- vagy szétnyomní nem szabad. A következő második hét keddjén kelnek az anyák. (Szovjet kísérlet szerint 12 órás korban legkedvezőbb álcázni.) Ha a szerző példája szerint vasárnap reggel anyátlanítunk, a szerdán estefelé vizsgált bölcsőik közül a legjobbak azok, amelyekben vlzszínű pempőn pici álca úszik. A többi meghaladta ezt a kort, jobb elpusztítani. A kiválasztott bölcsőket megjelöljük, pl. gyufaszállaU Vasárnaptól — az anyátlanltás napjától — számítva a 16. napon kelnek belőlük az anyák, ± 1 nap eltérés lehetséges. Az ezután épített — jelöletlen — bölcsőket a példa szerint pénteken leromboljuk: ezeket az álcákat későjjb kezdték anyapempővel etetni. Egy bölcsőt meghagyunk a rajnak vagy a családnak és a többit úgy használjuk fel, ahogy a későbbiekben az „Irányított rajanyanevelés“ c. fejezetben lesz olvasható. Ha a méhésznek igen jó fajtajellegű és teljesítményű családja van, és ebből készíti a fészkes műrajt, a nevelés Imént leírt módja megfelelő, mert kevés anyára van szüksége. De más útja-módja is van annak, hogy a méhész nagyon jó fajtatiszta anyákhoz jusson. Valamelyik erős törzstől erős fészkes mesterséges rajt készít. Bőven ad neki mézet, virágport, vizet. Engedi, hogy bölcsőket húzzon. Előzőleg azonban a méhész megbizonyosodik afelől, hogy közvetlen közelében egyik méhésztársnak jó fajtatiszta családja ven, és abbéi szívesen ad néhány legfiatalabb ikorú álcát. Ha éppen nincs jó hordás, négy nappal a műraj készítése előtt megkéri a méhésztársat, hogy etessen. így az álcák bőséges pempőben úsznak. Természetesen meg kell adni annak a méhésznek azt a fél kilő mézet és fél kilő cukrot, amit vízzel 1:1 arányban, langyosan, négy adagban esténként feletetett. A mesterséges raj készítése előtti este valamelyik méhész, aki már álcázott, vagy bízunk abban, hogy tud álcázni, álcázótollat ikészít liba- vagy pulykatoliból. Másnap déltájt egy, a legfiatalabb álcákat tartalmazó lépet viszünk a tenyészanyagot adó méhésztől a műraj tulajdonosához. A lépet kissé megmelegített gyapjútakaróba burkoljuk. A műrajt a kerettaró állványra rakjuk. Az építményen talált bölcsőkből az álcát csipesszel kivesszük. Vigyázzunk, ne nyomjuk szét őket. Ha az álca leve a bölcsőbe kerül, a méhek — tartalmával nem törődve — kinyalják. A méhész meg csodálkozik, hogy az oly szépen beálcázott bölcsőket a méhek „nem fogadták el.“ A bölcsőkbe az álcák kiszedése után nyomban fajtatiszta, egészen fiatal álcákat rakunk. Ezt meleg helyiségben, időveszteség nélkül végezzük. Mialatt a lépet visszavisszük, és a régi helyére tesszük, a műrajt visszarakjuk a kaptárába, és továbbra Is bőségesen ellátjuk mézzel és virágporral. Magától értetődő, hogy eleinte igen kicsi kijárót nyitunk, és sohasem etetünk folyékony eleséget. Lepényt kap a család 1:3 (méz : porcukor vagy mézes cukor) vagy 1:9 (folyékony méz: kristálycukor) arányban, míg a bölcsőket be nem fedi. (Folytatjuk!
