Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

A nutria tipikus növényevő, a tSmsgtakarmányt jól kihasz­nálja. Hasonló igényei vannak, mint a házinyúlnak. Napi ta­­karmányaüagjának jelentékeny hányadát nyáron a friss zöld, télen pedig a széna alkotja. A zöid'akarmány az állatok számára nélkülözhetetlen táp­­láiúanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, mindig friss állapotban kell adagolni. Az általánosan ter­mesztett gazdasági növényeket (fű, here, lucerna, takarmány­keverékek, kukorica, hüvelye­sek, hulladékzöldség) és a gyo­mokat is szívesen elfogyasztja. Számára a zöldtakarmányok közül legmegfelelőbb a here, a lucerna és a hüvelyes keve­rékok. Ezeket virágzásig ada­golhatjuk, később csökken a tápláíőértékük. Ha tartalékba kaszáljuk, akkor a zöldet taná­csos vékony rétegben eltéríte­ni, nehogy befülledjen, és emésztési zavarokat okozzon. A hulladékzöldség adagolása­kor ügyelni kell arra, hogy a takarmány ne legyen penészes, rothadó vagy földdel szennye­zett. A nutria számára igen ve­szélyesek a mérgező növények, melyek közül néhány (pl. a bürök, maszlag, csucsor stb.) kerti gyomnövényként ismere­tes, mások viszont (pl. zsurló­fű, boglárka slb.) a réten vi­rítanak. Más háziállatainktól eltérően, a nutriák nem tudják őket megkülönböztetni a fo­gyasztható növényektől, ezért ezeket is megeszik. A mérgezés néha elhullást okoz. A mérgező növények némelyike vetélést idéz elő. Tehát óvatosan ka­száljunk! És persze a gyom­növények adagolásakor is ü­­gyeljünk arra, hogy mérgező növényeket ne gyűjlsünk a nut­riák számára. A nutria nagyon szereti a kukoricát, főleg a szilázsolási céllal termesztett, tejes érés­ben levő, kalászokat is tartal­mazó növényzetet. Répabelaka­­rításkor rápalevelet és leveles répakarajt adagolhatunk, még­pedig egyéb zöldtakarmánnyal keverve, nehogy hasmenést és emésztési zavarokat okozzon. Télen zöld helyett szénát ete­ves, penészes széna károsan hat az állatok egészségi álla­potára. A szénát aprítás nél­kül adagoljuk, de takarmány­­liszt formájában is megfelelő (főleg a lucerna- vagy here­liszt kitűnő). A lisztté őrölt herét és lucernát gabonadará­val vagy párolt burgonyával nedvesített keveréknek készít­jük el, amit a nutria elősze­retettel fogyaszt. Állataink töb­­bé-kevésbé megrágésálják, él­tünk, A szakszerűen szárított here-, lucerna- vagy réti szé­na egyaránt megfelelő. A ned­dő tejet termeljen a fiókáknak. Szaporítás és a fiókák intenzív növekedése időszakában a napi adagot ki kell egészíteni nagy fehérjetartalmú szemesekkel (borsó, lóbab, bükköny, takar­­mányborsó stb.). A hüvelyese­ket áztatva, forrázva vagy da­rált állapotban adagoljuk. Az állatok számára szükséges fe­hérjét hús- vagy hűscsont-Iiszt, tejpor, olajpogácsa adagolásá­val is biztosíthatjuk. Ezek a fontos takarmányok általában benne foglaltatnak a keverő­üzemekben előállított speciális tápokban (baromfi-, sertés-, nyúltáp stb.), tehát elég ezek­ből adni egy keveset a nut­­riáknak. Az abrakfogyasztás mérsék­lése céljából igen jól haszna-A nutria takarmányozása fogyasztják a felkínált szalmát és kukoricakórát, faágakat, szőlőhajtásokat is, viszont ezek­nek a takarmányoknak igen ki­csi a tápértékük. Tulajdonkép­pen csupán a fogak koptatásá­ra és a jóllakottság érzésének felkeltésére szolgálnak, a fa­ágak kérgében található spe­cifikus anyagok pedig kedve­zően hatnak a szőrképződésre. A téli hónapokban, amikor zömmel száraz takarmányt ele­iünk, az eledel tökéletes ki­használása érdekében lédús táplálékot is kell adni a mu­riénak. Leggyakrabban répa és takarmánysárgarépa jüa számí­tásba, amit felapritva kell az állatok elé tenni. A burgonyát főzve vagy legalább forrázva kell adagolni. A nyers krum­plit a nutria nagyon rosszul hasznosítja, ráadásul a burgu­­nyacsíra az állat számára mér­gező anyagot tartalmaz. Lédús takarmány gyanánt a hullott gyümölcs, a konzervgyári gyü­mölcs- és zöldséghulladék, sör ipari malátacefre, a szőlőtör­köly stb. is felhasználható. A jó termelőképesség meg­alapozásához elengedhetett nül fontosak a szemesek. Az abraktakarmányok közül első­sorban az árpa, búza, zab és kukorica jöhet számításba; ha eredeti állapotukban adagoljuk őket, akkor 12—24 órával a felhasználás elölt ajánlatos be­áztatni a takarmányt, hogy na­gyobb hasznára legyenek az állati szervezetnek. Adagolhat­juk azonban a szemeseket da­rálva is, főtt burgonyával, ma­látacefrével _^stb. keverve. A szoptatós nőstény nedvesített takarmányához búzaknrpa vagy zabpehely dukál, hogy elegen­síthatjuk a konyhai péksüte­mény- és kenyérhnlladékot. A száraz kenyeret beáztatjuk, majd a darából, főtt burgonyá­ból, szénalisztböl slb. készített nedvesííett takarmányhoz ke­verve adagoljuk. Ebbe az adag­ba bekeverhetjük a kiegészítő takarmányokat (só, halzsír, Plastin, Ruboran, vitamin-ké­szítmények, gyógyszerek stb.) is. A felnőtt állatokat legjobb naponta kétszer etetni. A napi adag egyharmadát reggel, a többit este tesszük az áilat-ok elé. Előbb mindig az abrakot kínáljuk, a zöldet és a lédús takarmányokat csak akkor ada­goljuk, ha az már elfogyott az etetőkből. A szénát legjobb éj­szakára adagolni. Etetőket egyelőre nem használunk, a táplálékot a tiszta kifutón he­lyezzük el, kivéve az abrakot, amit lapos fémedényekben kí­nálunk. Ezek azonban legyenek erősek és „nehezek, hogy a nutria ne bírja felfordítani. A népesebb kifutókban a ta­karmányt több helyen vagy na­gyobb területen elterítve kell felkínálni, hogy minden állat hozzáférjen, az erősebbek ne verhessék el kevésbé fejlett társaikat. A növendékeknek 1,5-től 4 hőnapos korig naponta 60—140 gramm, a 4—8 hónapos álla­toknak pedig 100—150 gramm szemes takarmányt kell adni, zöldből és szénából pedig any­­nyit, amennyit el bírnak fo­gyasztani. A kiegészítőként jut­tatott lédús takarmányok napi adagja 100—300 gramm legyen. A vemhesség második szaka­szában levő nőstények napi ab­rakadagját fokozatosan növel­jük, hogy a szoptatás idején mintegy 250 gramm szemest fo­gyasszanak. A szoptatós nősté­nyeknek nyáron sok zöldet, té­len pedig sok lédús takarmányt kell adni, amivel kedvezően be­folyásoljuk a tejtermelést. ToCka Imrich agrármérnök, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa 4\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\,V\\\\\\’.\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V wwwwwwwww.WWW tudják, mit kezdjenek vele. Leg­jobb vajon, kevés sóval, saját lévén párolni, de sós vízben öt percig iőzve, hússal vagy son­kával lerakva, tejföllel vagy sajtos mártással leöntve is ki­tűnő. Ha felvert tojásban meg­­inártvn, forró olajban ropogós­ra sütjük, feltétként is tálal­ható. О A mélyhűtött uborkasalá­lát még fagyott állapotban ke­verjük össze kevés ecettel, csi­petnyi cukorral, úgy hagyjuk kiolvadni. ф A horganyzott vályú mér­gezést okozhat. Ha nedvesített eleséget adagolunk, s annak egy része az etetőben marad és ott megsavanyodik, a tartott állatoknál emésztési rendelle­nességet okoz. Ha a sav meg­támadja a fémvályút, mérgezés lehet a következmény. Erre a baromfi különösen érzékeny. ф Rák ellen — sárgarépa! A dohányosoknak félniük kelle­ne a ráktól, de a szenvedélyes bagósok mégsem mondanak le a pöfékelésről. Ezért megkezd­ték a kutatást, hogyan lehetne a betegségtől óvakodni. Kide­rült, nagyon is prózai módon: sárgarépát kell enni! Ez a zöld­ség állítólag 40 százalékkal csökkenti a rákbetegség táma­dásának esélyeit. ф A finom kelbimbó gazda­gítja a heti étrendet. Mélyhűtve olykor nálunk is kapható, de kevesen vásárolják, mert nem A NUTRIA NAPI TAKARMÄNYADAGJA NYÁRON (példa) A NUTRIA NAPI TAKARMÄNYADAGJA TÉLEN f (példa) Takarmány /öldtakarinány Oabonakovérék Ilii vili vesék Sö A napi adag grammban, ha az állat tömege Takarmány Széna Так. répa vagy zöldséghulladék Oabunakeverék Hüvelyesek Só A napi adag grammban^ ha az állat tömege 4—5 kg V* K ik ír tá k Akik rendszeresen olvassák lapunkat, a Kertészet és Kis­állattenyésztés szakrovat ha­sábjain bizonyára gyakran ta­lálkoznak Varga / ó z s e f ne­vével, több évtizedes termelői tapasztalatot, szakmai hozzá­értést tükröző írásaival. Varga elvtárs, mindannyiunk közked­velt Jóska bácsija egyike azok­nak a jó tollú, magyar ajkú szakembereknek, akik nem sze­retnek kérkedni az eredmé­nyeikkel, sikereikkel, viszont a. tapasztalataikat sem rejtik vé­ka alá; szívesen közre adják azokat, hogy még lendületeseb­ben fejlődjék a nagyüzemi és a háztáji kertészkedés, gyü­mölcs-, zöldség- és szőlőterme­lés. Egyik-másik olvasónk, ha éppen szőlészettel vagy borá­szattal kapcsolatos gondjaival keres meg bennünket, egyene­sen kiköti, hogy feltett kérdé­seire Jóska bácsitól szeretne választ kapni. Tehát olvasóink körében népszerű, közkedvelt. Olyan ember, aki kiérdemelte a „vérbeli“ jelzőt; nemcsak a nagyüzemi szőlészet és gyü­­mölcsészet fejlesztésében ért el kimagasló eredményeket, ha­nem a kertbarát mozgalom fej­lesztéséből, a kertészkedők is-­­méreteinek gyarapításából is oroszlánrészt vállalt. A nagyüzemi szőlészek és gyümölcsészek között sok jó barátja van, s a kertbarátok közül is sokakhoz személyes ismeretség, barátság jüzi. Akik viszont nem ismerik, azoknak elmondjuk, hogy fóska bácsi 67 éves, 1974-ben nyugállo­mányba vonult, de azóta is in­kább a szövetkezet szőlészeté­ben lehetetj megtalálni, mint otthon. Varga József ötvenegyben je­gyezte el magát a szocialista mezőgazdasággal. Az akkor már szárnyait bontogató bácsi /Búé) földmüvesszövetkezetben kezdett, majd a Köbölkúti (Gbelcel Gép- és Traktorállo­máson volt traktoros. Iskolába küldték, s ö becsülettel gyűjtöt­te az ismereteket. Előbb brigád­­vezető, majd agronómus lett, végül kinevezték diszpécsernek. Ötvenkilencben kiemelnék, s megbízták az Érsekújvári /Nő­vé Zámkyj Gép- és Traktor­­állomás műszaki tanács adó szolgálatának vezetésével. Ugyanabban az évben kezdte,el tanulmányait az Ipolysági /Ša­hy) Mezőgazdasági Műszaki Kö zépiskolában. Két évvel később követte az akkor főiskolai ta­nulmányait folytató Kovács Fe­renc fma a Szőgyéni Efsz el­nöke] példáját, s belépett a Kö­bölkúti Efsz-be, ahol növény termesztési ágazatvezetőként dolgozott. Középiskolai tanul­mányainak befejezése után megbízták a kialakulóban levő szőlészeti és gyiimölcsészeti ágazat irányításával. Azonnal meghonosította az oltványter­melést, és színvonalasabbá tet­te a faiskola tevékenységét. A szövetkezet példájára és Varga József tanácsára a háztáji sző­lőtermelők is kivágták a sem­mitérő Fehér Olhellót, s kor­­donos művelésű, nemes szőlőt telepítettek a helyébe. A szö­vetkezet jó bort termelt, az em­berek is igényesebbek lettek. A szövetkezet és az egész falu jó hírnévre tett szert. A szö­vetkezet kiemelkedő termelési eredményeket ér el a szőlészet­ben, a kertbarátok pedig azért emlegetik fel a falu nevét, ha időnként megcsapolják a jófé­le bort rejtő hordót, mert na gyón sokan itt tettek szert mi­nőségi szőlőoltványra. Jóska bácsi Köbölkút on lépett be a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége tagjainak sorába, mert otthon, Búcson valaho­gyan nem bírt szárnyrakapni a mozgalom. A köbölkúti alap­szervezet pedig nagyon is jól működött. Sőt! A kertészkedők munkáját azzal is segítették, hogy — a helyi rádió kihaszná­lásával — meghonosították a rendszeres növényvédelmi ta­nácsadást. Hasonló kezdemé­nyezést sok helyütt bizonyára ma is örömmel fogadnának a kertészkedők-3 Ä sütőtök A szakirodalom aránylag szűkszavúan foglalkozik vele, pedig a háztájiban még ma is aránylag sokan termelik. So­kan, de lígy tűnik, nem elegen, mert a piacon pillanatok alatt elfogy, ha egy-egy kofa kipa­kolja az asztalra. Nem árt tudni, hogy a táp­anyagtartalma nagyobb, mint a többi .tökfajtának. Sütve 100 grammonként 7,4 százalék cuk­rot, 3,5 százalék fehérjét és 11,4 mg C-vitamint tartalmaz. S 1,3 ing karotín is van benne. Tápláló, olcsó és vitamindús, tehát többet kéne belőle fo­gyasztanunk. Néhány gútai (Kolárovo) kertésztárs példáját követve, jó­magam is termelem. Ügy ta­pasztaltam, hogy melegkedvelő, közepes vízigényű, a talajban nem válogat, viszont a szer­ves trágyát meghálálja, sőt igényli. Én fészektrágyázást szoktam végezni, egy-egy fé­szekbe 3—4 kg érett istálló­trágyát adva. Valaha a kukorica között termelték, de a kertészkedés térhódítása kiszorította a ker­tekből ezt a növényt — legfel­jebb csemegekukorica akad még itt-ott —, ezért fiatal gyü­mölcsösben, esetleg öregebb fák alatt is termelhetjük, ha legalább egy-két órán át napol kap. Van aki korai burgonya között termeli, s a burgonya fel­szedése után fönövényként ne­veli tovább. Én már a kom­poszttelepen is termeltem, még­pedig jó eredménnyel. Ha fő­­növényként termeljük, akkor 1,5X2 vagy 2 + 2 méteres kö­tésben kell telepíteni, illetve vetni. Helyrevetés esetén má­jus elején kell kb. 3 cm mély­re a földbe tenni a magot, majd kelés után legfeljebb két no vényt meghagyni egy-egy fé­szekben. Ha módunkban áll, neveljünk palántát, és a kései fagyok elmúltával telepítsük ki a gyepkockás növénykéket. A termést késő ősszel kell beta­karítani, amikor már kétszer­­háromszor megcsípte a dér. Száraz, hűvös helyen január végéig is eltartható. Plavec P. (Kolárovo) Borka Adrián felvétele Saját bevallása szerint la­punkat kedveli, szereti, meg­jelenése óta rendszeresen ol­vassa. Sőt! Ötvenhárom óta maga is részt vállal hetilapunk tartalmi gazdagításából, színvo­nalasabbá tételéből. Mini a szer­kesztő bizottság aktív tagja, ta­pasztalataival, jótanácsaival hu­szonhat éve segíti szerkesztő­ségi kollektívánk munkáját. Hívtuk, fogjon tollat, legyen aktív újságíró, de nem tudott hátat fordítani a falunak, nem tudott — és nem is akart — elszakadni a termeléstől. Vi­szont a tollat szorgalmasan forgatta és forgatja ma is. Úgy hisszük, végeredményben neki lett igaza: így többet tehetett — és tett is! — a közjóért. Otthon a kertet betelepítette szőlővel meg gyümölcsfával, zöldségnek alig maradt talp­alatnyi hely. Telepíteni szokott, nem pedig irtani, így minden marad a régiben. Amikor rá­kérdezek, mosolyogva mondja: lehet, hogy almát termelni már nem érdemes, főleg nem Jona­tánt, ő mégis kitart a fák mellett, nem csinál helyet a ló­­liaháznak, mert nem a jövede­lemért, pusztán kedvtelésből kertészkedik. (borj

Next

/
Oldalképek
Tartalom