Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április Ж 12 Az agrotechnika döntő tényező Köztudott, hogy a cukorrépa legfontosabb ipari növényünk. Jelentősége napjainkban egyre nagyobb, hiszen a világpiacon a cukor iránti kereslet fokozódik, értékesítési lehetősége évről évre kedvezőbb, ez pedig népgaz­daságunk számára számottevő devizabevételt jelenthet. De értékét nem­csak a cukortermelés szempontjából, hanem mint fontos, tápanyagban gaz­dag tömegtakarmány-forrásban is látnunk kell. Ezért a mezőgazdasági ter­meléssel kapcsolatos párthatározatok irányelvei behatóan foglalkoznak a cukorrépa-termelés kérdésével s szüntelenül a hektárhozamok és a cukor­­tartalom növelésének szükségességét hangsúlyozzák. Ugyanis csak ezáltal leszünk képesek a belső piac ellátása mellett a kedvező exportlehetősége­ket fokozott mértékben kihasználni. Az elmúlt öt esztendő eredményei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a cukorrépa-termesztésben nem hasz­náltuk ki az összes lehetőségeket, nem kezeltük úgy ezt a fontos ipari nö­vényt, ahogyan megérdemelte volna. Ennek következtében a hektárhoza­mok, de főleg a cukortarlom alaku­lása nem érte el a tervezett szintet. Habár a termés nagyságát sokszor az időjárási viszonyok befolyásolták, a gyengébb hozamok az esetek többsé­gében mégis a szubjektív tényezők rovására írhatók, akár a gépesítés színvonalában, a vetőmagvak minősé­gében vagy az agrotechnikában. Ha a cukorrépa-termelésben tovább akarunk lépni, akkor ezt csakis a múltbői levont tanulságok és a fel­merülő fogyatékosságok kiküszöbölése révén érhetjük el. Annak feltárására, hogy az elmúlt évek során milyen tapasztalatokra tettek szer, s milyen intézkedéseket foganatosítottak a helyzet javítása érdekében a mező­­gazdasági üzemek, a galántai járásba látogattunk el. Hiszen ebben a járás­ban a cukorrépa-termelés már hagyo­mányos. Tavaly például a cukorrépát 4257- hektáron termesztették, s úgy­szólván százhatvankétezer tonnát ér­tékesítettek. A járás cukorrépa-termesztésének eddigi tapasztalatairól, eredményeiről és problémáiról Koleöáni Dezider agrármérnök, a jmi főagronómusa a következőképpen nyilatkozott: — Járásunk természeti adottságai­ban legjobban bevált a Dobrovická A fajta, amely a többi, hazánkban for­galmazott fajtához viszonyítva legna­gyobb hozamokat biztosította. Ezért a vetési terület túlnyomó részén ezt a fajtát termesztettük. Sajnos, az elmúlt öt esztendő átlagában ennél a fajtá­nál sem értük el a megkövetelt cu­kortartalmat. Az 19G0—70-es évekhez viszonyítva a cukortartalom szintje két-három százalékkal csökkent. Vé­leményem szerint ennek fő okát a nitrogénműtrágya indokolatlan túlada­golásában és a nem egészen tökéletes betakarítási technológiában kell ke­resni. Az egyenlőtlen növényzet, vala­mint a gyökerek eltérő nagysága és formája következtében — ami főleg a Dobrovická fajtánál tapasztalható — a közhasználatban levő gépsorok a követelménynek nem megfelelően fe­jelik és mechanikusan károsítják a répát. Ennek következtében a betaka­rítási veszteségek jelentősek. A cukorrépa-termesztésnek azonban legfontosabb tényezője az agrotechni­ka. E tekintetben jelentős előrehala­dást értünk el a tápanyagpótlásban. Az egész termőterületet minden évben istállótrágyáztuk. Évről évre növeke­dett a műtrágyák adagja is. Míg 1976-ban NPK műtrágyából — ható­anyagban számítva — 389 kilót, addig tavaly már 452 kilát juttattunk a ta­lajba hektáronként. A nitrogén adag­ja 129 kilóról 150 kilóra növekedett, de ez nem minden esetben kedvezett a cukortartalom alakulásának. Lénye­ges javulás állt be a műtrágyák al­kalmazási időpontja szempontjából is. Tavaly már az alapmütrágya az ese­tek többségében ősszel került a talaj­ba. Több gazdaság tudatosította az osztőbarázdák behúzásának jelentősé­gét az őszi mélyszántás után. Ezt a fontos agrotechnikai műveletet tavaly a gazdaságok kétharmadában elvégez­ték. Fokozott figyelmet szenteltünk az öntözésnek is. Egyes évek szerint a répaföldek harmincöt-negyven száza­lékát öntöztük. Az elmúlt évek során jelentős ne­hézségek merültek fel a növényvéde­lemben, főleg a gyomirtásban. Bár növényvédőszerből elegendő mennyi­ség állt rendelkezésünkre, ez a vá­laszték szempontjából nem volt kielé­gítő. Hiányoztak elsősorban a vetés utáni kezelésre és a fűgyomok irtá­sára alkalmas szerek. Bár az elmúlt öt év folyamán a cukorrépa hektárhozama növekedési tendenciát mutatott, mégsem lehetünk az eredménnyel elégedettek. Az elő­irányzott tervet csupán tavaly teljesí­tettük. Az ötéves tervfeladatnak a jmi-hez tartozó tizenhét gazdaság kö­zöl csak az Ürföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság és a peredi (Teše­­díkovo) szövetkezet tett eleget, öt év átlagában minden egyes hektárról — a tervezetthez viszonyítva — nyolc tonnával kevesebb termést takarítot­tunk be, ami járási viszonylatban te­temes kiesést jelentett. Arra, hogy a cukorrépa-termelés­ben még jelentős lehetőségekkel ren­delkezünk, a terméshozamok évjára­tonként! meglehetősen nagy ingado­zásai és az egyes gazdaságok ered­ménye közötti aránytalanságok utal­nak. Tavaly például ötszáz mázsán felüli átlagterméssel csak az Crföldi Állami Gazdaság, valamint a peredi és a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet dicsekedhetett. Öt gazdaságban az át­laghozam meghaladta a négyszáz má­zsát. Tervüket nem teljesítette a fel­sőszélt (Horné Saliby), a hidaskürti (Mostová) és a nádszegi (Trstice) szövetkezet, valamint a Galántai és a Végtornóci (Trnovec nad Váhom) Al­lék biztosítására és a múltban fel­merülő hibák kiküszöbölésére. Említést érdemel, hogy már az őszi talajművelés során igyekeztünk meg­teremteni a kedvező feltételeket. Az egész területen elvégeztük az istálló­trágyázást és az alapműtrágyázást. Hogy megelőzzük a nitrogén túlada­golását — amely csökkenti a cukor­répa minőségét —, a tápanyagszük­séglet biztosítását, de főleg a nitro­géntrágyázást a talaj tápanyagtartal­ma és a tervezett hozam szerint irá­nyítjuk, külön minden egyes parcel­lán. A táblák szerinti talajelemzések eredményeit a gazdaságok rendelke­zésére bocsátottuk. A talajművelésben az egyes munka­­műveletek számát a minimálisra akarjuk csökkenteni, hogy minél job­ban megóvjuk a talaj nedvességtar­talmát. Fontos követelménynek tart­juk, hogy az egyes munkaműveletek szorosan egymás után menjenek vég­be úgy, hogy a magágyelőkészltést azonnal a vetés kövesse. Ezáltal Is megakadályozhatjuk a talajnedvesség kipárolgását. A nedvesség megóvására pedig nagy szükség van, főleg az egycsírájú vetőmagvak esetében. A vetés minőségét illetően — a magágy megfelelő előkészítése mel­lett,— alapvető követelmény, hogy a munka megkezdése előtt a vetőgépe­ket kipróbálják. Hiszen már a vetés­kor a szükséges tőszámbeállításra kell törekedni. Mivel járásunkban csupán huszonegy speciális helyre­vető géppel rendelkezünk 1— ami az adott területen a vetés gyors elvég­zéséhez nem elegendő — a gazdasá­goknak az SPC—6-os típusú vetőgé­peket is igénybe kell venniük. A gé­pek maximális kihasználása és a munkálatok agrotechnikai időben tör­ténő elvégzése érdekében nyújtott műszakos vagy többműszakos üzemel­tetésükkel is számolunk. Kihajtás előtti munkák a legelőn-.Гчч' ......... A tökéletesen előkészített magágy, a vetőgép pontos beállítása, a haladási sebesség betartása határozza meg a vetés minőségét s egyben a hozamok alakulását lami Gazdaság. Az egy hektárról ki­termelt cukorhozam sem alakult a legkedvezőbben, s á járási átlag 44,5 mázsa volt. E tekintetben is jelentős különbségek mutatkoztak az egyes gazdaságok között. Csak az Orföldi Állami Gazdaságban alakult a hektá­ronkénti cukorhozam hatvannégy má­zsán felül. Az ötven mázsán felüli cukorhozamot is csupán a peredi, a zsigárdi, a sókszelöoei (Selice), a deáki (Diakovce) és a farkaséi (Vitany] szövetkezet érte el. Habár a hozamok alakulásában gyakran ha­tását éreztette az időjárás, a tények Igazolják, hogy nem minden gazda­ságban tettek eleget az agrotechnikai követelményeknek. 9 Tehát a múlt problémáit, hiá­nyosságait ismerik. Önként vetődik fel a kérdés, milyen tanulságokat vontak le ezekből, és ami a legfonto­sabb, milyen lépéseket tesznek a cu­korrépatermelés fejlesztése és az idei feladatok teljesítése érdekében? — A hetedik ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok megvalósítása érdekében több konkrét intézkedést foganatosítottunk. Az idei évre nézve maradéktalanul be akarjuk tartani a cukorépa tervezett — 4570 hektárnyi — vetési területét, amelyről az elő­irányzat szerint hozzávetőlegesen 187 ezer tonna termést kell betakarítani. Ez szükségessé teszi járási átlagban a négyszázkilenc mázsás hektárhozam elérését. Ez igényes feladat megvaló­sítása érdekében ez év februárjába aktívaértekezletet tartottunk a járás répatermesztöi számára, amelyen je­len voltak a tudományos-műszaki bá­zis és a cukorgyár képviselői is. Az értekezleten valamennyi gazdaság képviselője részletesen elemezte a cu­korrépa-termelésben elért eddigi ered­ményeket, tapasztalatokat. Ennek nyo­mán megtettük a szükséges lépésekéi a minél kedvezőbb termelési feltété-A legelőnek az állattenyésztés fej­lesztésében igen tjagy szerepe van. Ennek ellenére mégis azt tapasztal­juk, hogy sok szövetkezetben a lege­lőket mostohán kezelik. Pedig min­den szakember tudja, hogy az állat a sarjadzó füvet minden más takar­mánynál szívesebben fogyasztja, ugyanakkor a legelőn nevelhetjük fel legolcsóbban növendékállatainkat. A legelőnek az a célja, hogy a szarvasmarhákat a legeltetési idő alatt termelésüknek megfelelő meny­­nyiségű züldtakarnránnyal lássuk el. Éppen ezért a legelők rendbehozása és termőképességének fokozása nem csupán az állattenyésztés fejlesztésé­nek egyik létalapja, hanem az egész gazdaság jövedelmezőségét is döntően befolyásolhatja. Az elhanyagolt legelő terméshozama évről évre csökken, ezért egyre kevesebb zöldtakarmány jut az állatoknak. Melyek azok a teendők, melyeket még a kihajtós előtt el kell végezni a legelőn, hogy a legelő megfeleljen a követelményeknek? A tavaszi munkák során időt beli szakítani arra, hogy a legelőn levő tégla, cserép és egyéb oda nem való anyagokat eltávolítsuk. Ezek az ide­gen anyagok akadályozzák a jószá­got a legelésben, alattuk pedig a fű sem fejlődik. Leghelyesebb, ha már a gyepnövény fejlődése előtt a legelő­ről letakaritottuk a különböző tüske bokrokat és évelő gyomokat. A gyom­növények károsak a legelő fűtermé­­sére, elszívják a füvek elől a táp­anyagot, csökkentik a legelő terüle­tét és a különféle kártevők búvóhe­lyeként is szolgálnak. A bokrokat leghelyesebb ásóval vagy csákánnyal kivágni, ügyelve azonban arra, hogy a legelő talaját ne károsítsuk. Olyan helyeken, ahol a bokrok a talajvédelem célját szolgálják — pl. a víz pusztító hatása ellen — hagyjuk meg azokat. A tavasszal összegyülem­­lett vadvizeket ha levezetjük, levegő jut a talajba, megindul a „vegetáció“ ás gyorsan sarjadzik a fű. Megfigyel­hetjük, hogy azokon a helyeken, ahol sokáig megmaradnak ezek a pangó vizek, ott az értékes füfélék kipusztulnak és helyüket savanyú fü­vek foglalják el. Tavasszal a felfagyott gyepeket a­­zonnal hengerezük le simahengerrel. Fontos, hogy a felfagyott gyepnövé­nyeket sürgősen visszanyomjuk a ta­lajba, különben a nap szárító hatá­sára a talajtól elszakított növénykék elpusztulnak. Ha friss vakondtúrásokat és egyéb talajegyenetlenségeket látunk a lege­lőn, azt simítúval vagy fogasboronával simítjuk el. Ha akad még egyenetlen­ség, azt kézi gereblyével is elegyen­gethetjük. Ahol nem végeztük el ősz­szel a legelők trágyázását, ott tavasz­­szal — lehetőleg még a fogasolás előtt — a nitrogéntartalmú műtrá­gyát sürgősen juttassuk ki. A műtrá­gyában levő ntrogén elsősegíti a ve­getatív szervek erőteljesebb növeke­dését, fejlődését, ugyanakkor növeli a pázsitfűfélék fehérjetartalmát is. A nitrogéntartalmú műtrágyákat a ki­hajtás előtt legalább három héttel juttassuk ki, hogy a csapadéknak elegendő ideje legyen a legelő tala­jába bemosni. A legelők fűtermését fokozhatja, ha a tél folyamán összegyűlt trágyalevet — ha eddig ezt nem tettük meg — kijuttatjuk a legelőre. A folyékony trágyalé a növények számára sok nél­külözhetetlen tápanyagot tartalmaz, ezek vízben oldott állapotban vannak, és így a növényzet közvetlenül is hasznosíthatja. A trágyalevet is aján­latos minél korábban kihordani a le­gelőre és a perzselő hatás elkerülése végett 1:6 arányban vízzel hígítani. Azokban a szövetkezetekben, ahol a trágyaléöntözést még nem végezték el, május közepéig érdemes ezt a munkát elvégezni. Minden mezőgaz­dasági üzemben található ma már megfelelő szállító tartály, lejt vagy erre a célra készített hordó, amivel a legelőre a trágyalevet kihordjuk. Hozzuk rendbe a legelőn levő kuta­kat és egyéb ivóvizet szolgáló helye­ket is. Az itatóvályukat tisztítsuk ki és fertőtlenítsük. A vályúból kifolyó víz elvezetésére készítsünk lefolyó­csatornát, mert annak elhanyagolása esetén a vályúk környékén álalndóan sár lesz, ami megnehezíti az itatást. Ott, ahol idáig elhanyagoltuk a le­gelő fásítását, még nem késő a fa­csemeték kiültetése. A későbbiek so­rán pedig ügyeljünk arra, hogy ezek a fák meg is maradjanak. A felsorolt munkák — ha gondosan és jól elvégezzük — nagyban hozzá­járulhatnak a legelők terméshozamá­nak fokozásához, ezen keresztül ál­lattenyésztésünk színvonalának továb­bi emeléséhez. Ezeket a munkákat ha olcsón, kevés ráfordítással elvégez­zük, igyekezetünk nem lesz hiábavaló. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ tudományos kutató Fotó: Tóth Az idén a gazdaságok számára első minőségi osztályú vetőmag van bizto­sítva. Járásunkban továbbra is a Dobrovická A fajta dominál, de ezen­kívül Arimona, Kawegigamono, Kawe­­mono, Monofort és más külföldi egy­csírájú fajtákkal is rendelkezünk. Te­hát véleményem szerint olyan bioló­giai anyag áll a gazdaságok rendel­kezésére, amely lehetővé teszi — természetesen az agrotechnikai fe­gyelem betartása esetén — a nagy termés- és cukorhozam elérését. Hangsúlyozni szeretném, hogy vala­mennyi munkálat végzésekor az ag­rotechnikai szolgálatnak jelen kell lennie s ellenőriznie a munkálatok minőségét. Ez nemcsak .a vetésre vo­natkozik, hanem a továbibak során a növényápolásra és a vegyszerezésre is. Az idén fokozott figyelmen szente­lünk az anyagi érdekeltség érvénye­sítésének, amelyet elsősorban a mun­ka minőségére irányítunk. Ez főleg a betakarítási munkálatok során a traktorosokra és a kombájnosokra vonatkozik. Fő célnak tekintjük, hogy minőségi munkával a lehető legki­sebbre csökkentsék a betakarítási veszteségeket, amelyek a múltban számottevőek voltak. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a betakarítási veszteségek csök­kentéséhez a feltételeket már most, a tavaszi munkák során kell megte­remteni. De nemcsak ezt. A magágy­előkészítés és a vetés minősége nagy­ban befolyásolja a hektárhozamok alakulását. Ennek pedig egyik döntő jelentőségű előfeltétele a megkövetelt egyedszám biztosítása és az egyenle­tes növényzet kialakítása. Beszélgetett: KLAMARCSIK MÄR1A agrármérnök Csökkent а щштШШ száma A gyümölcsfák, valamint a köszméte-, ribiszke- és málnabökrok összeírásának eredményeiből arra következtethetünk, hogy számuk az alma- és meggyfák kivételével az utóbbi években csökkent. Az 1980. szeptember elsejével végzett összeírás eredményei alapján a CSSZSZK-ban megközelítőleg 46 millió, ebből az SZSZK-ban 13 millió gyümölcsfa volt. A köszméte- és ribiszlkebokrok (a fás növésűeket is beleértve) száma elérte a 16 millió 600 ezer darabot, ebből Szlo­vákiában 4 millió 100 ezer darab volt. A málnaültetvények területe meghaladta a 2 millió 120 ezer négyzetmétert, ebből az SZSZK-ra 1 millió 169 ezer négyzetméter jutott. A gyümölcsfák összmennyisé­­géből az almafák 53,9, a körtefák 8,2, a diófák 3,8, a cseresznyefák 5,3, a meggyfák 2,9, az őszibarackfák 3,6, a kajszibarackfák 4,4, a szilvafák pedig 17,9 százalékban részesedtek. A gyümölcsfaültetvények területe meghaladta a 98 ezer hektárt, melyen a gyümölcsfák 82,7 százaléka volt található. A köszméte- és ribiszkebokrok területe 5014 hektár volt, melyen a bokrok 60,7 szá­zalékát termesztették. Ugyanakkor a gyümölcsfák kétharmada volt szocialista szektorban. A gyümölcsfák száma 1980-ban — az 1970-es évi valósághoz vi­szonyítva — 5 millió 100 ezer darabbal, azaz 9,9 százalékkal, ebből az SZSZK-ban 1 millió 800 ezer darabbal, azaz 12,1 százalékkal csök­kent. Sajnálatos, hogy ugyanebben az időszakban a körtefák száma 24,1, a diófáké 20,1, a cseresznyefáké 29,3, az őszibarackfáké 3, a kajszibarackfákó 15,8, a szilvafák száma pedig 31,8 százalékkal volt kevesebb, mint 1970-ben. Ugyanakkor az almafák száma 7,7, a meggyfák száma pedig 16,6 százalékkal növekedett. A gyümölcsfák száma legnagyobb mértékben az észak-morvaországi, a kelet- és nyugat-szlovákiai, legkisebb mértékben pedig az észak-csehországi, a dél-morvaországi és a kelet-csehországi kerületben csökkent. Tavaly a köszmétebokrok száma a tíz évvel ezelőtti valósághoz viszonyítva 22,6 (az SZSZK-ban 49), .a ribiszkebokrok száma 16,9 (Szlovákiában 32,9), a málnaültetvények területe pedig 74,8 (az SZSZK-ban 210,8) százalékkal növekedett. Míg a szocialista szektorban a gyümölcsfák száma 1980-ban — az 1970-es évi valósághoz viszonyítva — 1,7 (az efsz-ekben 21,3) százalékkal növekedett, addig a kistermelői szektorban 16,1 (a ház­tájiban 26,5) százalékkal csökkent. Szlovákiában a gyümölcsfák szá­ma a szocialista szektorban 10,5, a kistermelői szektorban 13 száza­lékkal csökkent. Az utóbbi tíz év folyamán a gyümölcstermesztésben pozitív válto­zásokra került sor: csökkent a magas és a középmagas, viszont nőtt az alacsony törzsű és a törpe növésű gyümölcsfák termesztése. Ez ugyanis lehetővé tette a gépek és berendezések szélesebb körű ér­vényesítését és a betakarítás lényeges megkönnyítését. Például az alacsony törzsű és a törpe növésű almafák aránya 39,9 százalékról 50,5 °/o-ra, a körtefák részaránya pedig 21,6 százalékról 27,8 %-ra növekedett. A gyümölcstermesztés fejlesztésére kedvezőtlenül hatott a gyü­mölcsfacsemeték nagyarányú hiánya. Ezt az is bizonyítja, hogy ta­valy kevesebb facsemetét forgalmaztak, mint 1970-ben. (Hospodáfský zpravodaj, 1981/3)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom