Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-11 / 15. szám
Aki nutriatenyésztésre vállalkozik, annak elsősorban biztosítania kell az állomány specifikus igényeit kielégítő tenyésztői berendezések megépítésének helyét. Az állományt nyugodt környezetben, más gazdasági állatoktól, főleg a sertésektől, a ludaktól és a kacsáktól elkülönítve kell elhelyezni. Legalkalmasabbak az enyhén lejtős udvarok vagy kertrészek, ahol öneséssel távozhat a viz a medencékből. A kistenyésztők egyelőre vízmedencéket létesítenek, ehhez viszont nélkülözhetetlen a jó vízforrás. Ideálisnak mondható, ha a tenyésztőnek módjában áll a medencét rákapcsolni a közeli patakra, ahonnan aránylag tiszta vizet vezethet a medencékbe. Erre azonban csak nagyon kevés kistenyésztőnek nyílik lehetősége. Jobb híján a kút Is megteszi, ha nyáron is kellő mennyiségű vizet szolgáltat. Ilyenkor a medencék vízellátását vízvezeték segítségével kell megoldani, hogy a medencékben folyamatosan cserélődjön, mindig tiszta legyen a víz. Egyelőre a kifutés nutriatartás a legelterjedtebb. A módszer lényege, hogy egy-egy állatcsoportot (egy tenyészcsalád, növendékek csoportja stb.) állandó jelleggel elkerített kifutóban tartanak, amelyhez ól és vízmedence tartozik. A nutriatelepen a kifutókat stabil jelleggel, egy vagy több sorban építik. Nagyságuk az állatcsoportok népességétől függ. A tulajdonképpeni kifutó 1,5—i 2,0 méter hosszú, illetve 1,2— 1,5 méter széles. A kifutó beton padozatának simának kell lenni, hogy mozgás közben az állatok ne koptassák ki a bundájukat. Éppen ezért nem tanácsos téglából, terméskőből vagy más durva felülető anyagból padozatot építeni. S ami ugyancsak fontos: a padozatot ügy kell elkészíteni, hogy a vízmedence irányában lejtsen. A kifutó három oldalról szilárd anyagból készült fallal van körülvéve, nehogy az állatok megszökjenek. A kerítés készülhet téglából (cementes vakolattal kell bevonni), bádogból, műpalából stb. A kerítés legalább 80—90 cm magas legyen, ezen az állatok már nem tudnak átmászni. Fő követelmény, hogy a kifutókat egymástól elválasztó közfalak tömörek, átláthatatlanok legyenek, ezzel elejét vesszük annak, hogy az állatcsoportok kölcsönösen háborgassák egymást. A közfalakat nem tanácsos drótszövetből készíteni, mert a nutria könnyen felmászik rá és a másik oldalon felkapaszkodó társát megsebesítheti. A kifutó elején kell megépíteni a vízmedencét, amelynek hosszúsága megegyezik a kifutó szélességével, szélessége a kifutó nagyságától függően 70 f—100 cm, mélysége pedig 40—• 60 cm közötti. A vízmedencének a kifutó felőli oldalát lejtősre kell készíteni, és a betonba hornyokat ajánlatos csinálni, hogy a nutria könnyebben kimászhasson a vízből. A vízmedence előtt kb. 25—30 cm széles „padkát“ kell készíteni: ez a terület 2—5 cm-rel alacsonyabban fekszik, mint a kifutó padozata, és állandóan víz alatt áll. A nutriák előszeretettel üldögélnek a sekély vízben, és közben tisztogatják a szőrzetüket. A vízmedencéket lehet minden-kifutóban külőn-külön megépíteni, de úgy Is megoldható a feladat, hogy a kifutók végében összefüggő vízmedence (vlzesárok) húzódik, amelyben állandóan csörgedezik a víz. Ilyenkor természetesen fémrács segítségével zárjuk el egymástól az állatcsoportokat a vízmedencében. A rács legalább 2 cm lyukbőségű legyen, hogy a vízbe hurcolt és el nem fogyasztott zöldtakarmány el ne tömítse a rácsot. A fürdővíz leengedésére szolgáló nyílások a medence alján helyezkednek el s fából vagy gumiból készült dugóval zárhatók. A tisztátalan víz a szennyvízcsatornán át a kanalizációs hálózatba, az ülepítő- vagy emésztőgödörbe kerül. A medencében levő víz nem csupán fürdésre szolgál, de ivásra is, ezért mindig tisztának kell lennie. Szükség szerint naponta vagy néhány naponként cserélni kell a vizet, s közben a medencét is ajánlatos kitisztítani. Sőt! Nem árt, ha ilyenkor a kifutó padozatát is lemosatjuk a gumitömlő, illetve az erős vízsugár segítségévek A kifutó száraz felülete az állatok mozgását és a takarmány elhelyezését szolgálja. A nutriák számára megfelelő etetők hiányában a takarmányt közvetlenül a padlóra tesszük. A kifutó végéhez kapcsolódó ólakban pihennek, illetve ellenek a nutriák. Hogy télen is kellő hőmérsékleten tarthassuk az állatokat, a szálláshelyet téglából készítjük és cementhabarccsal bevakoljuk. Az ólak felemelhető teteje deszkából készüljön és kátránypapírral vagy más megfelelő anyaggal szigeteljük, hogy az esővíz ne folylyon be az ólba. Az ólak a kifutó egész szélességében épülnek, mélységük 80—100 cm, magasságuk 50 cm. A betonpadló a kifutó vagy valamelyik sarok irányába lejtsen, hogy az állatok szőréről lecsorgó víz elfolyhasson. Az ólba a kifutóból 20X25 cm-es nyíláson át jutnak be az állatok. Az ólat télen szalmával béleljük, sőt, a kemény fagyok idejére felülről is hőszigeteljük: a tető alá 5X5 cm-es lyukbőségű drótszövetet feszítünk ki, és szénát vagy szalmát teszünk rá. Ez részben szigetel, másrészt takarmányul szolgál az állatoknak. A ketreces nutriatartás még csak most kezd fejlődni. Ennek előnye, hogy a ketreceket bármikor áttelepíthetjük (vándortelep), a ketrecek gyorsan és olcsóbban elkészíthetők, könynyebben tisztíthatók. Az 50 cmes lábakon álló ketrecek bádogból vagy betonozáskor használatos vasrudakból készülnek, bádog-, műpala- vagy 2,5 X 2,5 cm lyukbőségű rácspadlőval. A ketrec elején fémből készült víztartály, végén pedig könnyű építőanyagból ■— többnyire fából — készült ól található. Az ilyen ólat bévülről bádoggal kell borítani, nehogy szétrágják az állatok. A ketrecek lehetnek különállóak és ikerketrecek is. Hosszúságuk (az óllal együtt) 250—300 cm, szélességük 80—150 cm, magasságuk pedig 70—80 cm. Ha tömör padló helyett taposórácsot használunk, nem kell naponta takarítanunk a ketreceket. A legfrissebb tapasztalatok szerint az ilyen ketrecekben vízmedence alkalmazása nélkül is jó eredménnyel lehet nutriát nevelni. Az itatást tartályos önitatóval vagy a ketrecekbe helyezett kisebb itatóedényekkel megoldhatjuk. Néhány kísérletező kedvű klstenyésztő példája bizonyítja, hogy így is kiváló minőségű gerezna nyerhető a nutriáktól. Magától értetődő, hogy télen a ketreceket és az ólakat megfelelő módon szigetelni és szalmával almozni kell, nyáron pedig árnyékolásról kell gondoskodni. A tenyésztőnek szüksége van még egy megfelelő padlásra vagy pajtára, hogy legyen hol tárolnia a szénát, illetve egy pincére, ahol a répát, a sárgarépát és a burgonyát elhelyezheti. A szemesek tárolása általában nem okoz gondot. Amíg nem oldódik meg az élőállat-felvásárlás, addig természetesen az állatok leölésére, leprémezésére, illetve a gerezna szárítására és tárolására is gondolni kell. A gereznát száraz, sötét helyiségben kell tárolni. Később már ilyesmire nem lesz gondja a tenyésztőnek, hiszen a MOVIS feladatul kapta, hogy mielőbb oldja meg a nutriák felvásárlását. Imrich Teöka agrármérnök, a mez. tudományok kandidátusa A NUTRIA ELHELYEZESS Kifutás nutriatelep vázlata Lábakon álló, fémrndakból készült ketrec (vándortelep) vázlata Fejlődik, szakosodik a háztáji termelés Cgy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor még én is kezdő voltam, járásunkban rohamos fejlődésnek indult a gyümölcsészet. A kertészkedők kérésének megfelelően mi, a szövetség járási előadó testületének tagjai is a háztáji gyümölcstermesztés fejlesztését népszerűsítettük. Üt-tíz év alatt nagyon sokan létesítettek gyümölcsöst a kertjükben. Azután egyszerre kezdetét vette a szőlőtermelés iránti fokozott érdeklődés. Leginkább ott csúcsosodott ki, ahol már voltak némi tapasztalatok és érdeklődést keltő eredmények. Az alapszervezetek szőlészeti és borászati szakelőadókat kértek, s mi ugyancsak gondban voltunk, hiszen járásunkban szlovák és cseh szakemberek, a lednicei főiskola végzősei irányították a nagyüzemi szőlőtermesztést. Hamarosan meghonosodtak a borkóstolók; eleinte bizony mindenféle bort beneveztek a termelők, de ma már ezen a téren is színvonalas munka folyik. Annak ellenére, bogy még mindig tart a fajtaválogatás. Sokan későn érő fajtákat, főleg rizlingeket ültettek, de ezek nem mindig érnek be. Több alapszervezet évente tanulmányútra indul Magyarországra, hogy a legfrissebb tapasztalatokat kamatoztatva és a legújabb fajtákat szaporítva fejlessze a háztáji szőlőtermesztést. Ojabban a zöldségtermelés fejlesztésére összpontosul a figyelem. Mégpedig olyan mértékben, hogy egy-egy szakelőadást már azzal kell kezdenünk: „Ne vágj ki minden fát!“ Mert az emberek bizony nem sajnálják a két kezük munkája nyomán felcseperedett, bőségesen termő fákat. A nagyobb haszon reményében a kertészkedők sok szép gyümölcsöst kiirtottak járásunkban. Hiába, kell a hely a fóliának. Meg aztán s— nem olyan keresett cikk a gyümölcs, mint hajdanában. A minap egy nyugdíjas tanító megkérdezte tőlem, van otthon két mázsa gyönyörű almája, mit csináljon vele? Nem tudtam neki tanácsot adni, hiszen tudom, hogy ősszel Is milyen gond volt értékesíteni az almát, szilvát stb. Mert nálunk sajnos már nemcsak a hiány okoz gondot, hanem a bőség is. S az utóbbi talán még komolyabbat. Viszont a bébiételekkel és a szörpökkel való ellátás mindmáig nincsen megoldva, sőt talán azt sem vettük észre, hogy a gyümölcskivonatok piperecikkek illatosítására, dúsítására is alkalmasak. Külföldön ennek számos példájával találkozhat a turista. De térjünk vissza a zöldségtermesztéshez. Tulajdonképpen ezen a téren értük el a leggyorsabb fejlődést. Kezdetben csak azok az .alapszervezetek kezdtek zöldséget termelni, amelyekben sem a gyümölcsészet, sem a szőlőtermelés nem vált hagyománnyá. Ma viszont szinte teljesen kiszorul a házikertekből a gabona és a kukorica. A múlt évben 4500 tonna zöldséget vásároltunk fel a háztájiból, 30 millió korona értékben. Mindez azt bizonyítja, a kertészkedók komoly feladatok megoldására képesek, ha megteremtjük számukra a kedvező feltételeket. A háztáji termelés kérdéseivel egyre gyakrabban foglalkozik a járási pártbizottság, a járási mezőgazdaA járási mezőgazdasági igazgatóság is érdeklődik a háztáji zöldségtermelés fejlesztési lehetőségei iránt, hiszen a nagyüzemekkel egyre nehezebb megtermeltetni az előirt zöldségmennyiséget. Járásunkban pillanatnyilag tizenkét nagyüzem foglalkozik zöldségtermesztéssel. A jmi szeretné, ha mi, a járás kertészkedői lennénk a tizenharmadik termelőbázis, és bekapcsolódnánk az irányított, tervszerű termelésbe. Elsősorban a munkaigényes zöldségfélék termelését kellene megoldanunk a háztájiban (csomózott zöldség, retek, hagyma, konzervuborka, válogatott fogyasztási paradicsom, hajtatott csemegepaprika stb.). Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy az árpolitika ösztönzően alakuljon. Most például azon fáradosági igazgatóság és a Zelenina nemzeti vállalat is. Igyekeznek felkarolni a mozgalmat, serkenteni a kezdeményezést. £s persze javítani a feltételeket. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének járási bizottságán most azon fáradozunk, hogy betöltsük a jmi agronómiái diszpécser-szolgálatához hasonló tisztséget. A szövetség járási bizottságának alkalmazottja a bizottság választott tisztségviselőivel együtt részt venne a szerződéskötéseknél, a szállítási lehetőségek szétírásánál és általában mindenütt, ahol a járás kertészkedőinek ügyében és érdekében dönteni kell. zunk, hogy megszervezzünk egy jelentős akciót: a Zelenina díóspatonyi (Orechová Putôn) kirendeltsége kapott kétszázötven mázsa tavaszi (holland) fokhagymát. Ezt szétosztjuk az alapszervezetek között, s szerződéses alapon a háztájiban megtermeltetjük a járás számára meghatározott fokhagymamennyiséget. Bízunk benne, hogy sikerül a tervünk, és ezzel is bebizonyítjuk, jó partnerei leszünk a termeltetőnek. Belucz János agrármérnök, a mez. tudományok kandidátusa, az SZKSZ dunaszerdahelyi járási bizottságának elnöke Értékes vállalás A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége alapszervezeteinek tagjai a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban értékes kötelezettségvállalással köszöntik a CSKP megalakításának 60__ évfordulóját és XVI. kongresszusát. A kertészkedők ígéretet tettek, hogy az önsegélyes építkezések, a településfejlesztési- és csinosítás! elképzelések megvalósításának sikeréhez összesen 40 ezer óra társadalmi munkával Járulnak hozzá, azonkívül ötezer díszcserjét is kiültetnek. Az utcák arculatának szebbététele érdekében 25 ezer óra társadalmi munka ledolgozására vállalkoztak. A mezőgazdasági munkacsúcsok Idején 20 ezer óra társadalmi munkát végeznek, ugyanakkor növelik a közellátás javítása szempontjából nagyon fontos zöldségfélék háztáji termelését és értkesftését. Az alapszervezetek 5,5 ezer tonna gyümölcs és zöldség értékesítésére kötöttek megállapodást a felvásárló szervezetekkel. (šp) A szakrovat február 21-i számában Lengyel Sándor kertésztárs a cseresznye oltásával szerzett tapasztalatairól adott számot. Akárcsak ő, én is a januári—februári oltást javaslom. Volt a kertemben egy igen szép cseresznyefa, de magról nőtt, s értéktelen volt a gyümölcse. Kivágni sajnáltam, tehát úgy határoztam, hogy beoltom. Egymás után két tavaszon is kísérletet tettem egy* egy ág beoltására (héj alá, illetve hasítékba), de eredménytelenül. 1970-ben más módszert választottam: január derekán, egy szép, napsütéses délelőtt ISMÉT A CSERESZNYEFA OLTÁSÁRÓL tizenegy óra tájban megszedtem az oltóvesszőt a nagy, szív alakú, ropogós gyümölcsöt termő cseresznyefáról, majd délután két óráig elvégeztem a vad cseresznyefa oltását. A fa ágainak felét visszavágtam és a kb. 8—10 cm átmérőjű ágakba m háromszög alakban * három-három oltóvesszőt helyeztem {hasítékoltás). Tavaszszal örömmel nyugtáztam, hogy minden oltás megeredt, így áganként egy oltőveszszőt levágtam, egyet 15—20 cm-re bekurtítva meghagytam tartaléknak, egyet pedig s amelyik végülls 50 cm-es hajtást hozott az első éven i—i nagy gonddal ápolgattam. A következő év januárjában a korona többi ágát Is beoltottam, ugyancsak teljes sikerrel, de immár vllágospiros fajtával, merő kíváncsiságból, összefér-e majd a két fajta. Három év múlva az előbb beoltott ágak teremni kezdtek, utána az egész fa termőre fordult. Azóta is kiváló minőségű gyümölcsöt terem. Gyakorlatomból még csupán annyit, hogy a hasíték megnyitására mindig ácsvésőt használok, a beoltott ágakra pedig karót szoktam kötözni, hogy rögzíteni tudjam az oltővesszőt, illetve a belőle fakadó hajtást^ így sem a szél, sem a madarak nem tehetnek kárt az oltásban. Megfigyeltem ugyanis, hogy a zsenge hajtások, illetve az oltóvesszők néha azért károsodnak (kitörnek), mert nem bírják el a rájuk telepedő madarakat. SZASZÁK LÄSZLÖ, Kassa (Košice)
