Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-04 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április 4 14 MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT » MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT Ф MÉHÉSZÉT ♦' MÉHÉSZET jľ Méhészkedés erős családokkal A gyerekek ismerkednek a méhekkel. Lehet, hogy a méhész* kedés valamelyikük szenvedélyévé válik? Fényképezte: E, Dedinský A miíEosaiáiiok pusztulása Kitűnő pergetésí eredményeket természetes úton elérni nehéz. Erre vonatkozó hasznos tanácsadás sem könnyű. Az idős méhész, akitől az első családot vásároltam a következőket mondta: „Adhatok egy tanácsot, csak erős családokkal méhészkedjen!“ Gyakran elgondolkodom a tömören fogalmazott igazságon, és kezdettől fogva Igyekszem ezt betartani. A dolog mégsem ennyire egyszerű. Megfigyelésem szerint az erős, életképes családokban korán felébred a rajzást ösztön. A népességet rajzás: szinten tartani, s ugyanakkor a rajzást megakadályozni nagyon Jő és tapasztalt szakembert kíván. Az utóbbi három méhészeti évben Szerzet megfigyeléseimet szeretném közölni. Számottevő hordást sajnos csak a korán mézelő növényekről, a repcéről és akácról várhattam. Évek során kialakult bennem egy olyan nézet, hogy ha a családok nem tesznek rajzásra előkészületeket, nem is várhatunk tőlük 16 mézhozamot. Négy évvel ezelőtt a mézkamrák felrakásakor — május első nappalban — a családjaim többségénél az álcás vagy petés bölcsőket le kellett rombolnom. Pedig a családok addigra átlagosan három műlépet építettek és az építtető kereteket kétszer metéltem ki. Mindezt serkentő etetés nélkül, tehát a fűzről való természetes hordással értem eL Repcén minden családom rajzásra készült. A huszonkét családból hat bölcsős műrajt készítettem, a fészkeket műlépekkel tűzdeltem, Hasított lépeket akasztottam át. Amikor a lebölcsőzést egyszer végigcsináltam, kezdhettem újra. Egyetlen családom sem rajzott meg. A méhészkedésbe szinte beleuntam, de a mézkamrák megteltek. A repce- és két ekáchordást számítva, három egymás után következő szombaton pergettem. A következő évben rajzási gondok a méheimmel nem voltak. A repce kifagyott, akácra pedig a családok többségének a népességét megfelelőnek találtam. Az akác egyetlen gyenge pergetést adott. A méhészek véleménye az azévi akácról nem volt rossz. A múlt év a két évvel korábbihoz mindenben hasonlított. Az akácon még jobb eredményt értem el. Tudom, sokan ellenvetik, hogy ez nem probléma, hiszen flasltott lépek méhekkel együtt való elvételével meg lehet csapolni a családokat, s ezt a célt szolgálja a kiegyenlítés is. Én azonban a családok egyéni képességeit szerettem volna kipróbálni. Véleményem szerint, ha a Hasítást erőszakosan nem korlátozom vagy nem szedem el, a fejlődésének csúcspontját elért minden család előbb vagy utóbb rajzik. Ezt természetesen saját érdekünkben — amennyiben lehetséges i— meg kell akadályozni, okos kezeléssel, kevés munkával. A lebölcsőzés azonban nem tartozik ide. AZ ANYAK SZÄRNYÄNAK CSONKÍTÁSA Közismert, hogy ez a rajzást nem akadályozza meg, csak esetleg késlelteti. A két egymás után következő, feltétlenül szükséges vizsgálat közötti idő azonban 10—14 napra hosszabbodik. Méhészkedésem kezdete óta, bepárzás után az anya egyik szárnyának harmadát lenyírom. Ha az akácon beérkezik a nagy hordás, a család szinte mindig lemond rajzási szándékáról. Oj párzatlan anyával már nem rajzik meg. Még akkor sem, ha a bölcsőket 1—2 kivételével esetleg nem rombolom le. Az új anya bepárzik, és az ilyen családok rekordhozamot adnak. Némely anya eltűnésével persze számolni kell. Ezeknek a családoknak azonban minden lépjéből pergethetek. Tavaly a 30 családom közül egy Ilyen akadt. A MÉZKAMRÄK MEGNYITÁSA A jó családokat április végén, május első napjaiban már a repce virágzása élőt a méztérbe engedem. Ilyen korán a fészek megbontását, a flasításos lépek átakasztását még nem tartom helyesnek. Igaz, a család nem rajzik, de fejlődését megakadályozhatjuk. Nem adhat igazán jé termést. Jobb fél mézkamrával a családot megfejelni. Ha ez megtelt, Jöhet a következő, vagy a következők. Ebből a szempontból előnyös a csupa egyenlő, tetszés szerint cserélhető, több fiókos kezelés. Lehetővé teszí a méhcsalád erejének maximális kihasználását. Mit tegyünk magasabb keretű két fiókos kaptárainkban? En a lefejlesz tést találtam legalkalmasabbnak. Ezt a következőképpen végzem. Az öszszes fészeklépet úgy ahogy volt, változatlan sorrendben átakasztom a mézkamrába (ha a család nem telelt már ott). A fészket, azaz az alsó fiókot kitöltőm lépekkel. Rácsot még nem teszek, várok egy hetet. Az anya lemegy petézni, ha nem, akkor egy léppel, ^ ami kevesebb fiasítást tartalmaz leteszem. Most már a két Hók közé anyarács kerül. Ha repcén jó a hordás, akkor közepére az anyás lép mellé kétoldalt világos lépek, azon túl műlépek kerülnek. A család a mülépeket kiépíti, új fészket alakit, egyelőre nem rajzik. De olyan hatalmasra népesedik, hogy felrakom a második mézkamrát is. Vagy a főhordás megszűntével megcsapolom. Különben biztosan megrajzana. öt éve használok 12 családnál „B“ méretű fészket, rajta rács nélkül két félkeretes mézkamrát. Ezt tartom a legjobbnak. Ugyanennyi ideje 10 családnál alkalmazom a lefejlesztést. Sajnos második mézkamráim nincsenek* Flasításos lépek étfüggesztését csak népes családokban közvetlenül akác előtt merem ajánlani. az Építtető keret helye A rajzást láz féken tartásának hatásos módja az építtetés mind műlépre, mind műlép nélküli keretbe. (Az építtető keretről: Szabad Földműves 1979. március 24-1 száma.) Keret helyett használhatjuk annak csupán felső lécét is. naptáranként két építtető keretet használok. Ezek vagy a 11 keretes fészek szélére vagy a szélről másodikként kerülnek. Az utóbbi esetben a szélső lépőkben virágpor és mézkészlet van fiasltás nélkül. A fiasltás az építtető kereteken belül: hét lépen lehet. Ezzel elég természetes módon (korlátozott a fészek nagysága. A túlnépesedés és a rajzásveszély késik. Ha az épftettó kereteket legszélsőnek teszem, az anya az ide épült hereiépeket bepetézi, a közöttük levő kilenc lép mindegyikében van fiasftás. A család biztosan túlnépesedik. A rajzás meggátlására szükség lesz. Az utóbbi két évben 6—6 családot hasonlítottam össze az építtető keretek helye szerint. Jelentősen csökkenti a rajzásveszélyt, ha az építtető keretek között csak 7 lép van. Az építtető keretek alkalmazása a varroa-atka elleni küzdelemben új szerephez jut. A varroa lárvái főleg a herefiasításhan fejlődnek, itt könynyen felismerhetők. A fedett herefiasítás rendszeres kimetélésével — szovjet és bolgár adatok szerint, — a fertőzőt családokban a varroa-atkák száma a felére csökkenthető. Megszünteti a rajzásveszélyt a korai, főhordás előtti anyacsere. Közismert, hogy a fiatal anyás családok az anya kelésének évében nem rajzanak. (Lásd Pavel Silný cikkét: Včelár, 1980. 6. sz. 128. oldal.) A korai, rövid, de rohamos főhordást, hatalmas népes családokkal tudom jól kihasználni. Szakszerű kezeléssel ilyeneket egy anyával egyesítés nélkül Is elérhetek. Ha ennek módját megtanultuk, látjuk tehát, hogy újabb probléma jelentkezik. E hatalmas családok rajzástól való féken tartása. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha ez sikerül. A rajzást tehát nem a fejlődés fékezésével, a fészek rendjének túl korai megbontásával, a fiasltás és méhek elszedésével kellene megelőznünk. Hagyjuk, sőt segítsük a méhcsaládok teljes kifejlődéséti Nem a méhcsaládok népességét kellene a kaptár méretéhez szabnunk, hanem fordítva. A rakodókaptár erre korlátlanul alkalmas. Igazat kell adnunk az irodalomban gyakran hangoztatott, a valóságban azonban ritkán megvalósított nézetnek, hogy a „B“ és „csehszlovák* kaptáraink legalább egy részének két méztérrel kellene készülnie. A rajzást pedig fiatal anyáikkal, építtetéssel, a fiasltás későbbi — a fejlődést már nem akadályozó * átakasztásával, valamint főhordás utáni mürajkészítéssel megakadályozni. Kovács Péter méhészeti szakoktató Az SZMSZ nagykaposi (Veiké Kapušany) alapszervezete február 22-én tartotta évzáró taggyűlését. Ebből az alkalomból tizenöt község szervezeti méhészei gyűltek össze, hogy megvitassák az égető kérdéseket. A beszámolóból kitűnt, hogy a múlt év mézhozamával nem lehet dicsekedni. A rendkívül szélsőséges időjárás, a virágzó kultúrnövények vegyszerekkel történt permetezése, a méhcsaládok rajzása és a varroa-atka elterjedése rányomta bélyegét a méztermelésre. A legnagyobb károkat a varroaatka okozta. Pusztító hatása a múlt év decemberében csúcsosodott ki. Magam sem sejtettem, hogy nálam is tanyázik ez a veszélyes méhellenség. A tavasz folyamán és nyáron leadott méhhulladékból és viasztörmelékből a kivizsgálás negatív eredményt matatott. A decemberi ellenőrzés alkalmával azonban nagyon meglepett, hogy némely jól betelelt erős családom nem ad életjelt magáról. A kaptár felbontásakor sajnos csak a méhek egyharmadát találtam, azok is elpusztultak a mézzel teli kereteken és alattuk. Nem kellett nagyító a varroaatka keresésére, mert szabad szemmel is jól láthattam. Több méhésztárs szomorúan említette, hogy a veszedelmes méhellenség egész állományát kiirtotta. Egyik méhásztársunk hiába kezelte egész évben méhcsaládjait. Varostannal, ez év elején egy családja sem volt. Nem véletlen tehát, hogy a vitában főleg arról volt szó, hogyan és mivel lehetne megmenteni a méhéket a ve* szedelmes ellenségtől. A királyból* meči (Kráľovský Chlmec) méhészszer» vezet vezetősége az MNK-ból meghív* ta a Püspökladányi Állategészségügyi Laboratórium egyik szakemberét, aki a varroa-atka elleni védelemről tartott nagyon hasznos előadást. Ezen ai előadáson a nagykaposi körzetből mindössze négyen vettünk részt. Az előadó ismertette az atka fe]16* dését, megjelenését, felismerésének és elterjedésének a módját. Elmondta, hogy a him szürke színű és lágytestő, a nőstény pedig barna. Idényben ■ varroa-atka három hónapig él, a tele* lőcsaládban azonban hat hónapig, sőt egy évig is megmaradhat. A nőstény atka augusztusban rakja a leg* töb petét, stb. A kifejlődött atkát megtalálhatjuk a méheken, a potroh és a tor között, valamint a potroh* gyűrűzet alá is befurakodhat. Az előadó megemlítette, hogy Ma? gyarországon feltaláltak egy új ható* sós atkairtószert. Ezt ebben az évben hozzák forgalomba. Feltételezhető, hogy ez a hatásos szer hazánkba is eljut. Ha azonban addig képtelenek leszünk az atka ellen hatásosan védekezni, akkor a méhcsaládok tömegesen elpusztulnak, és nem lesz mii gyógyitani. Több méhész úgy nyilat* kozott, hogy úgy segítsünk magunkon, ahogyan tudunk. JAKAB SÁNDOR, alapszervezeti titkár GONDOLATOK „A méhészet szolgálatában” című cikkhez Gyermekkorom méhészeti élményei mély nyomokat hagytak bennem. Több éven keresztül magam is méhészkedtem. Hivatásom volt az oka, hogy a szép és nemes foglalkozást abba kellett hagynom, azonban ma is élénken érdeklődöm a korszerű méhészet iránt. Ha rangsorolnám a mai méhészet problémáit, akkor az első helyre a betegségeket tenném. Például a varroa-atka elleni védekezés társadalmi szükségszerűségét. A problémát abban látom, hogy kezdeti fokán nehéz felismerni az atkafertőzést. Egy ideig lappang, ezért kezdetben kártétele nehezen ismerhető fel. Amikor aztán észrevesszük a család fertőzöttségét, akkor más családokra is átterjedt. A lappangás tehát huzamos ideig elhúzódik. Ezzel magyarázható, hogy például Törökországban sokáig semmit nem tudtak a veszedelmes élősködőről. Végül aztán 1978-ban. érzékeny károkat okozva robbanásszerűen tűnt fel. Könnyíti az atka terjeszkedését, hogy a családból vizsgálatra összegyűjtött méhekből kezdetben bizonytalan a fertőzés megállapítása. Jobb eredményt mutatott a téli hulladék vizsgálata. Az atkák egy része télen át elpusztult és a kaptár aljéra került. Ha kihúzható lap van a kaptár alján, a hulladék vizsgálatából megállapíthatjuk a fertőzés nagyságát. A lapot persze akkor húzzuk ki, amikor a méhek még nem hordták ki a szemetet. Ha a hulladékot nagyobb szemű rostába töltve fehér papír fölött mozgatjuk, akkor az elpusztult atkákat könnyűszerrel megtalálhatjuk a papíron. A varroa-atka jóval nagyobb, mint a mézelő méh más kórokozói, XXX Az utóbbi évtizedek kutatása szükségessé tette, hogy a méhek élettanát tüzetesebb vizsgálat tárgyává tegyék. A cél az, hogy a'méhészkedők elé tárják a kutatás — az ökológiai, a produkciós, a környezet- és természetvédelmi vizsgálatok — új ismereteit. A méhek nektárhordásának vizsgálata nagyon munkaigényes folyamat. Sokan feltehetnék a kérdést, hogy miért? Íme a válasz. Az élő környezet és a természet tisztaságának megőrzése, fejlesztése, tulajdonképpen környezetvédelmi politika. Az emberiség életéről van szó. Ezt tudatosítani kell minden állampolgárnak, s az egész emberiségnek, szerte a világon. Az Ipari vállalatok levegőszennyezése ma már szemmel is látható, tehát érzékelhető. A fentiek ürügyén legyen szabad még néhány észrevétel megtétele. „A kártevők elleni Integrált védelem nemcsak a vegyi és biológiai módszerek más védekezési eljárásokkal való kombinéciőjánl, hanem a rovarok és atkák természetes ellenségeinek a megkímélésén is alapszik.“ Az idézetet a KGST Növényvédelmi Koordinációs Központja által 1974-ben tartott potsdami szimpóziuma anyagából vettem. A kártevő rovarfajok tömeges elszaporodását számos módosító és szabályozó tényező komplex hatása befolyásolja. A szabályozó tényezők között Jelentős szerepe van a kártevők természetes ellenségének. A korszerű peszticidekkel szemben ellenálló kártevő rovar- és atkafajok száma nagy. A vegyszerek a kártevők pusztítóit is irtják, s ezztl megbontják a szabályozó tevékenységet A Zvolení Erdészeti Kutatóintézet dolgozói elmondták, hogy ma a tudományosan meghatározott fajok száma tízezernél is több. Főleg az almatermő vidékről jeleztek tetemes atkakártételt. Számtalan jelentős érkezett az edészeti személyzet részéről is, melyben jelezték, hogy az atkák erdeink fáin nagy károkat okoznak. Attól fogva hatatékonyabbá vált a kutatás. Földünkön mindenhol elterjedtek az atkák. Ezek lehetnek ragadozók (zoofágok), növényevők (fitofágok), korhadékfalók (szaprofiták) és élősködők (paraziták), i i x Vegyszermérgezte méhekről az utóbbi években nagyon sokat hallhattunk. A szakszerűtlenül használt vegyszerek gyakran okoznak a virágnektárt fogyasztó és gyűjtő rovarok között nagy pusztulást. A vegyszerrel mérgezett édes táplálék a méhészetben is nagy károkat okozott. A megporzást végző rovarok híján aligha számíthatunk bőséges gyümölcs- és aprómag-terméssel. A veszély tehát nagy. A növények virágporának az áthelyezésében a hártyásszárnyú rovarok közül a méheknek van legnagyobb jelentősége. Ehhez még az Is hozzájárul, hogy a méztermelés a méhészet hasznos foglalkozási ága lett. Ä méhek kis túlzással az ember szolgálatába szegődnek. A méhészkedés kezdetén azonban még senki sem tudhatta, hogy sokkal fontosabb fel* adat a növények megporzása. Ezzel a méhek felbecsülheted len hasznot hoznak az emberiségnek. Mit tegyünk, hogy a mézhozamot megsokszorozzuk? Erre sok lehetőség kínálkozik. Összefogásban van az erő, és az eredmények titka. Ha tehát a mezőgazdaság dolgozói a szak* értelem tetőfokán s az ezzel szorosan összefüggő követel* mények magas szintjén állnak, akkor a méhészeket maguk hívják segítségül, mert tudják, hogy mit jelent a maghozó növények megporzása. A termelődő nektármennyiség növényfajonként változó. Amíg például a vöröshere egy hektárja körülbelül nyolc kiló méznek megfelelő nektárt választ ki egy tenyészidőben, addig a fehérhere hasonló viszonyok között több mint a tízszeresét stb. Az öntözés rendkívüli módon növelheti a mézhozamot. Egy hektár lucerna öntözés nélkül huszonhat »kiló mézhez szűk* séges cukros váladékot termel, öntözéssel pedig háromszáz* nyolcvan kilót! Ez majdnem tizenötszörös hozamnövekedésnek felel meg. Az öntözésnek a nektártermelést serkentő hatása tudományos szempontból nem érdektelen. A további sikerek érdekében a méhészek, a vadászok, í halászok, a természetkedvelők és védők összefogásával és tervszerű munkájával csak haszon származhat. Ez megköve* teli, hogy közös erőfeszítéssel telepítsünk mézelő növényeket* Hogyan Járulhatnánk hozzá a bőségesebb nektárhozamhoz? Ez fölöttébb egyszerű. Ha kint az erdőn, mezőn nem tépjük le a virágokat, hanem Inkább gőnyörködünk benne. Végül, ha szlovákiai méretben egy intézmény megbízható adatokat szol* gáltatna a méhlegelő állapotáról, az nagyon sokat segítene a méhészet továbbfejlődésében. Az adatok alapján a méhészek figyelemmel kísérhetnék a jó méhlegelőket, meg* tudnánk, hova érdemes vándorolni. A növényvédőszerék ok* tálán használata miatt egyre több méhésznek kell a bírósághoz fordulnia. A szóban forgó intézmény felmérhetné a kár* tételt és a kártérítés nagyságát Is. Ján M. Hrabovský
