Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. márciurf 14. VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ф APRÖVAD-GAZDÄLKODAS, ČH .... ! Nagy terület -silány zsákmány Apróvad-gazdálkodásunk hely­zetét tárgyilagosan megítélni nem vagyok hivatott. Ha erre mégis vállalkoznék, könnyen irámsüthetnék a bélyeget: ború­látó vagyok. Tehát, ítéljék meg ezt az erre leghivatottabbak, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége illetékes szakemberei. De kötve .hiszem, hogy megteszik... Mert nagy felelősség a síkvidéki ap­­róvad-gazdálkodás zsákutcába Jutását elfogadhataóan, érdem­ben megmagyarázni. Meg ez egymagában nem is elég, tenni kellene inkább többet, s mi­előbb, nehogy a késői utódjain­kat végképp megfosszuk a va­dászat örömeitől. ooo És most szólaltassuk meg a komáromi (Komárno) járás naszvadi (Nesvady) vadásztár­saságának egy oszlopos vezető­ségi tagját, Kiss Ferencet, aki egyébként a szövetkezet párt­elnöke is, hogyan vélekedik te­vékenységükről, az apróvad­gazdálkodás problémáiról, gond­­jairól-bajairól. '— Hány tagot számlál a va­dásztársaságuk? i—! indítom a beszélgetést. i— Hát úgy huszonkilenc-bar­­mlnc körül vagyunk... — vála­szolja nem éppen nagy maga­biztossággal. <— S mekkora a vadászterü­letük? — kíváncsiskodom. Hogy nagy kiterjedésű lehet, azt a helyi közös gazdaság területé­ből próbálom kisilabizálni, de ez, így csak vaktába lövöldö­zés ... —i Mennyi? Négyezernégyszáz hektárnyi. —_Akkor aprévad van bő­ven __ — próbálom a „nyá­lat kiugratni a bokorból“. — Ezt állítani, hogy van bő­ven, merő képtelenség. Inkább az ellenkezője igaz: évről évre csökken a nyúl-, fácán- és fo­golyállományunk. i—i Azelőtt másfélezer fácánt is lőttünk évente, de tavaly már csak mintegy háromszázat. — Minek tudja be a roha­mos apróvad-csökkenés legfőbb okait? y—í Tudja, egyre - romlanak a létfeltételek, épp a technika és a növényvédőszerek alkalmazá­sa következtében. No meg a vad ára is azt példázza, hogy nem becsülik eléggé a vadgon­dozást, az azzal járó bajok, ne­hézségek legyűrését ott, ahol a legjobban kellene. >— Mik az ezzel kapcsolatos problémák? — Semmiképp sem a vadélel­mezés, ezt segíti megoldani a helyi szövetkezet, amely a vad­etetők feltöltésére hulladék­anyagot (ocsú, fűmag, s egyéb vadeledel) bocsát a rendelkezé­sünkre. — Hát akkor, hol szorít a csizma ..,? Törődik-e a vadász­­társaság azzal, hogy érdekeltté tegye a traktorosokat, gépkeze­lőiket a szálastakarmány-betaka­­rítás időszakában? Hány koro­nát kapnak egy-egy fácán-, vagy fogolytojásért, kisnyúlért? ?!?, Ezt az adósságot törlesztenie kellene a vadásztársaságnak, márcsak önmaga megnyugtatá­sára Is. Node, ezzel a panaszsor nem zárul. »— Élővad-befogás? Megvanl rá a kellő fel­szerelésünk; Fogunk is, ha nem éppen bőven. De, szerintünk az lenne üdvös, ha a Vágvecsei (Veéa) Élővadkamaráző Állo­más ne csupán az élővadat vár­ná a vadásztársaságtól —, mi­nél többet ;—, hanem arról is gondoskodhatna, hogy a vadá­szok hozzájuthassanak fogoly- és fácáncsibékhez. Az apróvad­­szaporítás kérdését nagyüzemi­­leg, szervezetten kellene meg­oldani, hogy a beszerzési gon­dok ezáltal enyhülnének. Azt hiszem, ez általános probléma, amit valóban meg kellene oldani. A mesterséges apróvad-nevelés kérdését a szomszédos országokban így többek között a Magyar Nép­­köztársaságban is — sikeresen megoldották. Nem mostl Már tö-tíz évvel ezelőtt. — És milyen sport a vadá­szat? ■— Költséges. Például a ml esetünkben egy-egy vadász kauciója 3600 korona. De ez csak az úgynevezett „belépő­jegy“, hát még a vadászfegyver, a töltények megvétele? ... Főleg az olyan esetben drága „mulatság“, amikor a nagy va­dászterület csekélyke zsák­mányt kínál. Mint ahogy a naszvadi példa is mutatja. Ezzel nem azt állítjuk, hogy általánosnak elfogadható a szó­­banlevő apróvad-helyzet. De, tenni kéne, „fent is, lent is“ jóval többet! Ezzel, úgy hiszem, sokan egyetértenek velem — még akkor is, ha csupán a lai­kus szemével próbáltam érzé­keltetni, a rózsásnak semmi­képp sem mondható apróvad­­helyzetet. (kovács) Zergék birodalmában Kísérőnk a völgy túlsó oldalán mintegy száz­ötven méterre észrevett egy zergét. Nekünk, idősebb vadászoknak, ez a látvány nem volt rendkívüli. Mihalöík, vagyis a kísérőnk, amikor a Magas-Tátra lakája volt, én meg tízéves ko­romban gyönyörködhettem egy-egy népes zer­­gejalkában. Az élményt persze édesapámnak köszönhettem. Magyarországi vendégünk először sápadt, majd vértől piros arccal figyelte, amint a zer­­gebak leszegezett fejjel szimatolta a nyomot, közben mekegő hangot hallatott. Vadásznyel­ven ezt barcogásnak nevezzük. A zergék többnyire csoportokban élnek, a bakok azonban a párzási időn kívül remete­ként vándorolnak. A párzás idején is csak ak­kor keresik fel a nyájat, ha vonzódnak iránta. Órákon át egyedül álldogál a bak egy kiugró sziklán, és kémleli a láthatárt, keresi a nyájat. A tiszta levegőjű havasi tájon pontosan láttuk, a tömzsi testalkatot, a vastag nyakat, és egye­beket. A bak, de a kecske is kampót visel. A bak kampója alulról felfelé erős, merev, visszahajlított, felső részén pedig a görbület éles és barázdázott. A bak fején, a kampó hátsó részén főleg a párzás idején kellemetlen illatú megduzzadt mirigy, vagyis a nászmirigy látható. A bak té­len sörénytm szakállat vagy forgót visel. Ez külön trófeát képez. A szimatoló bak a sziklák között eltűnt, ml pedig levettük szamunkról a távcsövet. Egy sziklára telepedtünk, és csokoládét fo­gyasztottunk, mire percek alatt felfrissültünk. Csendben csevegtünk, és témánk, természe­tesen a zerge élettana volt. A Tátrai Nemzett Parkban a zerge egyike a leggyakrabban elő­forduló vadaknak. Eredeti vadja a vidéknek, amely legalább tizenötezer éve itt tartózkodik. Jelenlegi létszáma körülbelül hétszáznyolcvan darab. Megragadó az a bioszféra, melyben a mor­­mota a zergével sziklás és kiterjedt törmelékes lejtőkön együtt él. Érdekes, hogy a mormota a földalatti járatokban közel két hónapon át alszik. Mindkét állatfaj megkülönbözteti a köl­csönösen leadott vészfütty jelet, s akkor résen áll, mert a közelgő veszedelem mindkettőjükre egyformán érvényes. Állítólag a zerge már a neandervölgyi em­ber időszakában is élt. Érdekességként emlí­tem, hogy az 1845—1907-es években Cobourg herceg több mint háromezernégyszáz zergét lőtt, mert kizárólagosan arra vadászott. És Így, sorolhatnám a zerge többi irtóját is. A tátrai orvvadászok a zergét főleg húsáért lőtték. A vadorzók „királya“ Jonek Lysy volt. Neki háromszáz zergét sikerült lelőnie. Svájc­ban az évi lelövés még ma is tizenkét-tizen* három ezer között váltakozik . Egy érdekességet említek meg, a zerge szí­véről: nagyobb és súlyosabb mint a farkasé, a szarvasmarháé vagy a versenylóé. Ez azért van így, mert meredek szakadékok szélén, köves lejtőkön, kiugró sziklákon, zord éghaj­lati viszonyokban él, s a kopár sziklák között nem talál biztonságot búvóhelyre. Az erdők ál­landó nyugtalanítása, a civilizáció terjeszke­dése szorítetta a zergét a magasan fekvő, ne­hezen megközelíthető helyekbe, havasokba, ahol nyugalomra talált. A zerge nagy óvatossága közismert. Ha meg­veszel valamit, akkor azonnal elmenekül. Té­len a magasabban fekvő tájakra, a kopár hegy­oldalakra húzódik, ahonnét a havat elhordta a szél, és' legelőt tatáit. A hegység magas tisz­tásain, gyakran az egész környék zergeállo­­mányát megfigyelhetjük. Egy Órát pihenő után folytattuk a hegy­mászást. Menet közben megfigyeltem, amint a másik oldalon zergék mozogtak. Elővettem a távcsövemet és szemügyre vettem a tájat. A csapatban huszonkét zergét számláltam. Ügy határoztunk, hogy a hegyet megkerüljük, hogy annak a nyergéből átleshessünk a legelésző nyájra. Egyórai túra után célba értünk. Ter­vünk sikerült. Több mint eg yórát figyeltük a zergéket mozdulatlanul. Este a vadászházban, a finom forró tea szür­­csölgetése közben magyarországi vadászvendé­günk ragyogó kedvvel emlékezett vissza a nap­pali élményekre. Megjegyezte, hogy amennyi­ben a zerge vemhessége körülbelül százkllenc­­ven napig tart, feltehetően májusban — jú­niusban lesz az ellés. Köztudott az is, hogy a gída ellés után еду-két órán belül önállóan az anyjával jár. Magyar barátunk arra kért minket, tegyük lehetővé, hogy feleségével és leányával ismét gyönyörködhessen a zergeidil­­lekben. Vojtech Mihalöík barátom, akt jól be­széli a magyar nyelvet, megígérte neki, hogy bár a Gader-völgy és környéke szigorú termé­szetvédelmi terület, a jelzett időszakra meg­szerzi a belépést engedélyt. Ennek a gyönyörű vidéknek a faunáján kívül flórája is meg­ragadó. Ján M. Habrovský HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Szocialista társadalmunk sokré­tű fejlődése megköveteli az élővizek gazdaságosabb, éssze­rűbb kihasználását. Szükségszerűnek mutatkozik a szennyvíztisztító állomá­sok hálózatának rugalmasabb építése és átadása, ugyanakkor a víztisztasá­gi felügyelőségek munkájának elmé­lyítése. Az irányelveik megkövetelik az édesvízi haltenyésztés fellendítését célzó hatékony intézkedések megtéte­lét, s ennek velejárójaként a fogyasz­tói piac halhússal való bőségesebb ellátását. Ennek sikeres megvalósítá­sára az illetékesek tizenöt évre szóló távlati programot készítettek. Ezt a tervezetet ötévenkénti részletes fel­adatokban konkretizálják. t A célprogram számol a vízhaszno­sítás sokrétűségével. A tisztavizü fo­­lyóknak és tárolóknak elsősorban is a lakosság és a vállalatok szükségle­tét kell kielégíteni, ugyanakkor az élővizeknek nagy jelentősége van a mezőgazdasági kultúrák öntözésében, a környezet egyensúlyának fenntartá­sában, s'nem utolsósorban a halgaz­dasági célkitűzések megvalósításában. Szlovákiai viszonylatban a halgaz­dálkodás szempontjából hasznosítható vízterület több mint negyvenhatezer hektár. A célprogram persze azt is meghatározza, hogy az érdekelt szer­vezetek, mint például az Állami Hal­gazdaság, az Állami Erdészet Halgaz­dasága és a Szlovákiai Horgászszövet­ség milyen arányban vesz részt az ivadéknevelésben és a halhústerme­lésben. Mindamellett, hogy a halhústerme­lés fellendítése érdekében az utóbbi években hatékony intézkedések tör­téntek, saját alapokból csupán kis részben fedezhetjük a fogyasztói piac növekvő igényeit. A szükségletek ki­elégítése céljából a halhús jelentős hányadát külföldről devizáért impor­táljuk. Szlovákiában még így is csak három kiló körüli az egy lakosra szá­mított haltermék-fogyasztás. Ezzel szemben a CSSZK-ban évi átlagban több mint öt kiló halterméket fo­gyasztanak, és még így sem közelítik meg más országoknak e téren elért eredményeit. A világ legtöbb országában haté­kony intézkedésekkel törekednek a halhústermelés fellendítésére, hogy eleget tehessenek a fogyasztók növek­vő igényeinek. Ezzel tulajdonképpen az ésszerű táplálkozás követelményei­nek Is eleget tesznek. Bizonyos mér­tékben mentesítik a mezőgazdaságot, a termelő alapok, főleg az állatte­nyésztés erőnfelüli termelésének a növelésétől. Tulajdonképpen Szlová­kiában is ez a cél az édesvízi halte­nyésztés fellendítésével. / Gecző Béla agrármérnök, a Szlová­kiai Horgászszövetség Központi Bizott­sága választmányának tagja, a szö­vetség nyugat-szlovákiai szervezeté­nek titkára arról tájékoztatott, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben milyen intézkedéseket tesznek a hal­gazdálkodás fellendítését célzó beren­dezések kivitelezése és üzembehelye­zése érdekében. A tapasztalatok ugyanis azt mutat­ják, hogy napvilágot láttak ugyan a rel szaporodott, a horoggal fogott halzsákmány azonban duplájára nőtt! Ehhez persze még hozzá kell számí­tani a vizek fokozódó szennyezettsé­gét, š ennek a ténynek összhatása­ként szinte kényszerhatássá vált a halasítás fokozása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adott lehetőségek közepette, az 1975—30-as években több mint egynegyedével javult a szövetség hal­hústermelése. Ennek bizonyos hánya­dát a horgászok fogták ki, s odahaza hasznosították, másik részét a fo­gyasztói piacon értékesítették, vagy ivadékként használták fel a vizek halasítására. A célprogram természe­tesen továbbra is számol a kitermelt halfajok hasonló felhasználásával, be­leértve a fogyasztói piac ellátását is. kedett a fontos feladat megvalósítá­sára. A korábbi kis kapacitású halkelte­tőket kibővítették, és újabb létesítmé­nyek építését is szorgalmazták, hogy minél több víadék jusson a vizekbe. Felújították a pisztrángfajokat sza­porító létesítményeket, s ezzel párhu­zamosan — a ponty szaporítására be­rendezett telepek bővítésével .— éven­te több száz tonna ivadékot helyez­hetnek a vizekbe. A folyók évenkénti néhány száza­lékos szennyeződése és egyébb ked­vezőtlen, körülmények miatt fokozó­dott a halasítás igénye. Ez sürgetővé tett a haltenyésztéö kapacitás bővíté­sét és korszerűsítését. A hatodik ötéves tervidőszakban, az SZHSZ keretében beruházási célokra Megvalósuló célprogram vízvédelmi rendszabályok, a szennye­zés még sem csökkent, hanem Inkább nőtt, s ez szinte lehetetlenné teszi a folyók halállományának és más élő­lényeinek kívánt mértékű természetes szaporodását. A gyakorlat már bebi­zonyította, hogy a szóban forgó fo­lyók halbőségét csak céltudatos, mes­terséges halasítással lehet fenntartani és ehhez ú] halnevelő gazdaságokat kell kialakítani, olyan korszerű be­rendezésekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak az ivadéknevelés minden változatának belterjesítésére, a bioló­giai szempontból kifogástalan telepí­tési anyag előteremtésére. Ha belát­ható időn belül nem kerülne sor a mesterséges beavatkozásra, akkor bi­zony számtalan folyónk a szó leg­szorosabb értelmében élettelenné vál­na. Korábban csak a piszfrángos vizek szorultak mesterséges halasításra. Ak­koriban az ivadékot és az ikrát főleg külföldről szerezték be. A hatvanas évektől kezdve azonban változott a helyzet, mert korszerű telepeket léte­sítettek, s a pisztrángfajok ivadékát és ikraszükségletét már saját telepek­ről fedezhetjük. Igen ám, de az évek során, a ter­mészetkedvelő sporthorgászok tábora is megsokszorozódott. Tíz év átlagá­ban a taglétszám mintegy tizenötezer­Mivel az Állami Halgazdaság képtelen volt az ivadékszükséglet kielégítésére, a szövetség saját hatáskörben intéz­tübb mint kilencvenöt millió koronát használtak fel. Ezen belül a helyi és a városi szervezetek létesítményeire megközelítően harmincnyolcmillió ko­ronát költöttek. A hetedik ötéves tervidőszakban halgazdaság-fejlesztési beruházások címén a szövetség több mint kétszáz­­harminchatmillió korona munka eh végzését tervezte. Ebből több mint ötvenmillió koronát a helyi és a vá­rosi szervezetek saját hatáskörükben használnak fel. Például a kulcsod! (Klúčovec) hal« gazdasági komplexum építési munká­latait 1983-tól folytatják. A célprog­ram szerint a létesítmény a 8. ötéves tervidőszakban válik kompletté. A munkálatokra több mint ötvenmillió koronát áldoznak. Ugyanakkor a lo­sonci (Lučenec) és a nitral ponty« tenyésztő tavak mintegy negyvenmii« liós költséggel még a soroníevő öt« éves tervidőszakban elkészülnek. Na« pirenden tartják továbbá az uzapa« nyiti (Uzovská Panica) pomtygazda« ság, az érsekújvári (Nové Zámky)' halgazdaság és több más fontos hal« gazdasági létesítmény felújítását, kl« bővítését, hogy azok teljes mérték« ben megfeleljenek a korszerű halgaz­dálkodás követelményeinek. A szövetség központi választmánya, a kerületi, a helyi és a városi szer­vezetek vezetői, valamint tagjai min« dent megtesznek azért, hogy a ter­vezett beruházások időben elkészül­jenek, előteremtsék a vizek halasítá« sához szükséges ivadék bő választé­kát, s így lehetőség nyílhat a fogyasz­tói piac jobb ellátására is. Számolnak vele, hogy a hetedik öt­éves tervidőszak utolsó évében ötszáz­­tizennégy tonna halat juttatnak a fo­gyasztói piacra, és ezerhétszáz tonnát pedig a szövetség tagjai horoggal fognak ki a vizekből. A fentiek alapjában megegyeznek az SZHSZ III. kongresszusa halhús­termelést célzó irányelveivel. Feltétle­nül szükséges, hogy a szövetség köz­ponti, kerületi, helyi és városi vá­­laszmányai a tagsággal szoros együtt­működésben egész társadalmunk ja­vára megvalósítsák mindazt, amit ter­veztek. Természetesen az is szüksé­ges, hogy a víztisztaság megőrzéséért felelős intézmények dolgozói érvénye­sítsék a törvényben meghatározott jogszabályokat. Könyörteleőül bírsá­golják meg mindazokat, akik figyel­men kívül hagyják a rendelkezéseket, mert csak a következetesség hozhat javulást a vizek tisztaságának meg­őrzésében, HOKSZA ISTVÁN A vízszennyezés következménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom