Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

1381. február 21. .SZABAD FttlDMOVES, Gazdaság és népiólét zalékkal nagyobbodott, a földművesek esetében 26 százalékkal bővült. Ugyan­akkor minden növekedési százalék megfelelt a gyakorlatban a reáljöve­delem növekedésének, mert a munka­bér a közszükségleti cikkek szilárd, változatlan árai mellett emelkedett. A dinamikusan emelkedő munkabér a fő élelmiszercikkek hagyományosan alacsony árával együtt színvonalasab­bá tette a lakosság fogyasztását és javította szerkezetét. Egyes összetevő­ket tekintve a Szovjetunió nemcsak elérte a legfejlettebb ipari országok fogyasztási színvonalát, hanem túl is szárnyalta őket. így például a nyolc­vanas évek küszöbén egy átlagos szovjet ember 60—70 kilogrammal több tejet és tejterméket fogyaszt, mint egy amerikai, háromszor annyi halat és több cukrot fogyaszt, mint egy francia és egy nyugatnémet át­lagember, több zöldséget fogyaszt, mint egy nyugatnémet és brit átlag­polgár. A tizedik ötéves tervidőszakban vál­tozatlanok maradtak az adók (a szov­jet emberek többsége csak egyféle adót, jövedelmi adót fizet, amelynek határa a havi száz rubel munkabért meghaladó minden rubel 13 százalé­ka), a lakbér és a szolgáltatások díja­zása egy közepes jövedelmű család háztartási költségvetésének 4—5 szá­autőbuszon öt kopek, trolibuszon 4 és villamoson 3 kopek. A munkabér rendszeres emelkedése a reáljövedelmek gyarapodásának fő, de nem egyedüli forrása volt. A mun­kások, alkalmazottak és parasztok munkabéréhez szolid hozzájárulást je­lentettek a társadalmi fogyasztási ala­pokból eszközölt kifizetések és ked­vezmények. A nemzeti jövedelem el­osztásának ez a sajátos formája a munkadíjazás emelkedését túlszárnya­ló ütemben fejlődött. Ha egy szovjet ember 1975-ben a társadalmi fogyasz­tási alapokból átlag 354 rubelben ré­szesült, 1980-ban már 438 rubelben A társadalmi alapokból öt év alatt nyújtót juttatások és kedvezmények összege együttvéve 527 milliárd rubel volt. Mire fordították e pénzt? Mindenek­előtt mintegy hatvanmillió általános és szakiskolai tanuló, közép- és fő­iskolai diák díjtalan oktatására (1979 —1980. tanév), a gyermekek bölcsődei és óvodai ellátására, a szabadságukat töltők díjtalan vagy előnyös szanató­riumi kezeltetésére vagy üdültetésére, 49 millió nyugdíjas öregségi járadé­kának kifizetésére s végül egymillió orvos (világviszonylatban az orvosok több mint egyharmada) munkájának díjazására. A szovjetországban ugyan­A szovjetország hatalmas gazdasági potenciállal lép a nyolcvanas évekbe. A nemzeti jövedelem — a népgazda­ság helyzetének fő mutatója — 1976 és 1980 között az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva 400 milliárd rubellel nőtt. Több mint 1200 nagy iparvállalat épült. Az ország nyugat­­szibériai fő fűtőanyag-energetikai bá­zisa megkétszerezte földgázszállítását. A gazdasági organizmus eredményes fejlődése lehetővé tette szociális irányzatának erősítését, annak a gaz­dasági stratégiának a megvalósítását, amelynek lényege a szovjet nép élet­­színvonalának emelése. A befejeződött tizedik ötéves terv­időszakban 329 milliárd rubellel töb­bet fordítottunk a szovjetország nem­zeti Jövedelméből a népjólét fokozá­sára, mint az előző ötéves tervidő­szakban. Az állam csak a lakosság életszínvonalának emelését célzó köz­ponti Intézkedések végrehajtására for dított annyi eszközt, mint a hetedik és a nyolcadik ötéves.tervidőszakban együttvéve. A szovjet emberek jólétének fő for­rása továbra is a munkabér marad, mely egy átlagos szovjet család költ­ségvetésének 74,3 százalékát teszi ki. A munkások és alkalmazottak eseté­ben jövedelmüknek ez a tétele az öt­éves tervidőszakban több mint 15 szá­zaléka szintjén mozog, a városi köz­lekedési viteldíjak — csakúgy, mint húsz évvel ezelőtt — földalattin és csak díjtalan az egészségvédelem. A lakosság életszínvonalának egyik legfőbb mutatója a lakásellátás. A ti­zedik ötéves tervidőszak éveiben 530 millió négyzetméter hasznos terü­letű lakóházat adtak át rendeltetésé­nek a szovjetországban. Az országban nem minden szociális probléma oldódiik meg könnyen és egyszerűen. A lakosság pénzbeli jöve­delmének gyarapodási üteme az utób­bi években például nemegyszer na­gyobb volt az iparcikkek és élelmi­szerek termelésének növekedési üte­ménél. Ennek következtében bizonyos áruhiány volt tapasztalható a keres­kedelemben, különösen a fokozottan keresett árucikkeik hiáhyoztak. Nem mindig vásárolható folyamatosan pél­dául szőnyeg, lakószobabútor. Az autóvásárlók száma is még mindig nagyobb, mint amennyiük igényét a kereskedelmi hálózat ki tudja elégí­teni. Az áruminőség sem véglegesen megoldott probléma. A felsorolt és még más megoldat­lan szociális kérdések a szovjet kor­mány állandó figyelmének előterében állnak, bíráló sajtócikkek tárgyai. Megoldásuk végett minden maximáli­san lehetségest megtesznek. Am egy ilyen, óriási ország életében nem egy­két év alatt zajlanak le gyökeres vál­tozások. Bizonyos idő kell a szűk ke­resztmetszetek kiküszöböléséhez. A most kezdődött tizenegyedik ötéves tervidőszak (1981—1985) ebben a vo­natkozásban hatalmas lépés lesz sok szociális probléma megoldásának út­ján, ami biztosítja a szovjet nép élet­­színvonalának további emelkedését. ANATOLI) KOVALENKO (APN) A Népbiztosok Tanácsának rende­leté alapján 63 évvel ezelőtt alakult meg a munkás-paraszt vörös hadsereg és vörös haditengeré­szet. Formálódó alakulatai azonnal a frontra meneteltek, hogy védelmezzék a forradalmat. A német császári csa­patok ellen Petrográd védelmében ví­vott első harcok emlékére február 23-át a szovjet hadsereg és haditen­gerészet napjaként Ünnepük a szovjet­országban. A szovjet fegyveres erők osztói y­­kiizdelmek tüzéhen, a fiatal szovjet­köztársaság súlyos megpróbáltatásai­nak napjaiban születtek meg, s becsü­lettel teljesítették történelmi rendel­tetésüket, méltóan teljesítik nemes küldetésüket. A szovjet emberek mély tisztelettel viseltetnek azok iránt, akik éberen őrzik békés munkájukat, megbecsülik a hadsereg és a haditengerészet vete­ránjait. A szovjet fegyveres erők a szovjet állam fontos funkcióját telje­sítik. Lenin nemegyszer figyelmezte­tett arra, hogy amíg létezik az impe­rializmus, a szocializmusra nézve is fennáll a háború veszélye. Az Októ­beri Szocialista Forradalom után a helyzet azonnali és határozott intéz­kedéseket követelt a szocialista haza védelmére. Üj típusú hadseregre volt szükség. Reguláris, fegyelmezett töme­ges jellegű hadseregre, amely szilár­dan őrzi a munkásak és parasztok osztályérdekeit. Éppen ilyen hadsereg jött létre. A Vörös Hadsereg múlha­tatlan dicsőséget szerzett a polgár­­háború és a külföldi katonai inter­venció harcaiban, amikor megsemmi­sítő csapást mért a fehérgárdistákra és imperialista beavatkozókra, s meg­védte a forradalom vívmányait. A szovjet nép az imperializmus el­len vívott első győzelmes csata után hozzálátott a békés építéshez, a há­borús veszély azonban tovább tartott. A béke fennmaradásáért küzdő szov­jet állam sokoldalúan felkészítette hadseregét az agresszió visszaverésé­re. Háborús tapasztalatai alapul szol­gáltak az elmélet és gyakorlat továb­bi tökéletesítésére. Ezekben az évek­ben alakult ki a szovjet haditudo­mány és harcművészet. E szempontból nagy jelentősége volt Lenin műveinek, cikkeinek és beszédeinek, melyekben a szocialista haza fegyveres védelmé­vel foglalkozott. A Nagy Honvédő Háború meggyő­zően igazolta Tónin örökének életké­pességét és erejét A kommunista párt Lenin tanítására támaszkodva már a háború első napjaiban kidolgozta az erők és eszközök mozgósításának módjait. A szovjet fegyveres erők har­cosai a lenini párt vezetésével nem­csak megvédték a szovjethataimat és leverték ellenségeit, hanem nagysza­bású hatékony internacionalista segít­séget is nyújtottak a nemzeti felsza­badulásért, új, igazságos társadalmi rendért küzdő harcosoknak. A német fasizmus és a japán militarizmus ve­resége folytán kedvező feltételek ala­kultak ki társadalmi változásokra a világ számos részében, a forradalom győzelmére számos európai és ázsiai országban, a nemzetközi kommunista A KGST-családban FOKOZÖDÖ SZOVJET—MAGYAR ARUCSERE-FORGALOM A közelmúltban aláírták az idei szovjet—magyar árucsere-forgalmi jegy­zőkönyvet, melynek értelmében a két ország idei árucsere-forgalma, a ta­valyi szintet jelentősen meghaladva, eléri a hatmilliárd rubel értéket. A Szovjetunió többek között fémmegmunkáló gépeket, bányászati, számítás­­technikai berendezéseket, útépítő gépeket, traktorokat, teherautókat szállít, a magyar kivitelben pedig fontos szerepe lesz a híradástechnikai berende­zéseknek, a számítógépeknek, az élelmiszer- és vegyipari berendezéseknek, az autóbuszoknak, a portál- és úszódaruknak. Magyarország alapvető fontosságú fűtőanyag- és nyersanyagigényének jelentős részét szovjet szállításokból tudja fedezni. Az idei árucsere-for­galom 7—8 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Az egyezmény aláírása­kor hangsúlyozták, hogy a két ország árucseréje, kooperációs és szakosítá­si egyezményei a magyar ipar fejlődésének nagyon fontos elemei és felté­telei. SZOVJET—LENGYEL EGYÜTTMÜKÖDES A Szovjetunió az idén berendezésekkel és műszaki dokumentációval látja el a Katowice Fémipari Kombinát most épülő, majd vasúti síneket gyártó üzemét. A terv értelmében az év végéig befejezik az ukrajnai hmelnyickiji atom­erőműtől induló és Rzeszówig terjedő, 140 kilométer hosszú, 750 kilowatt teljesítményű elektromos távvezeték tervezési munkáit. E vállalkozásban több KGST-ország szakembere is részt vesz. Lengyelországban az idén szov­jet közreműködéssel munkába állítanak néhány, egyenként hathektáros zöldségtermesztésre alkalmas üvegházat is. Az előzó ötéves tervidőszakban Lengyelországban több mint búsz nagy Ipari vállalat létesült szovjet közreműködéssel. A két ország szakemberei jelenleg több mint ötven közös nagy terven, illetve tudományos témán dol­goznak. KOMMENTÁRUNK INTRANSZMAS-TERMÉKEK A termelékenységet megháromszorozó, teljesen gépesített új raktárakat helyeztek üzembe a közelmúltban a burgaszi Spartacus Gépgyárban. Kato­wicében tavaly adták át a burgaszihoz hasonló, hatalmas gépesített raktá­rakat. Mindkettő az Intranszmas bolgár—magyar közös vállalat tervezésé­ben és kivitelezésében készül. A szocialista integrációra a gyakorlatban az elsők között példát matató Intranszmason belül Bulgária a pneumatikus szállító rendszerek, kontejne­­rok, bánya- és rakodóberendezések gyártására szakosodott, míg Magyaror­szág különleges darukat és kikötő berendezéseket gyárt. A vállalat első számú partnerei a KGST-országok. Jelenleg az NDK-beli Cottbus számára épülnek kereskedelmi raktárak és szállítóeszközök. A kámai autógyár számára 18 automatizált raktárát építenek, České Budéjo­­vicéből egy szállítórendszer gyártására kaptak megrendelést. Ibériai erőátcsoportosítások NATO­NADRÄGSZÍJ Ronald Reagan kormánya újból felvetette a neutronbomba nyugat-európai hadrendbe állí­tásának tervét, amely határta­lan anyagi meg­terhelést jelent különösen a közöspiaci országok dolgo­zóinak. (A belga Drapeau Rouge karikatúrája) Spanyolország új kormányfőt ke­res. Adolfo Suarez, a kormány­pártot alkotó Demokratikus Centrum Unió (UCD) elnöke, a nép­szerű és egyéni varázsáról ismert, a király barátságával kitüntetett minisz­terelnök lemondott posztjáról. Várat­lan lépésre szánta el magát, noha köztudott volt, jobbról és balról is támadások érik, s tavaly is csak sze­rencsével vészelte át a bizalmi szava­zást a parlamentben. Lemondási szán­dékát egy váratlan sztrájik is meg­gyorsította, éspedig a légiforgalmi társaság alkalmazottainak sztrájkja, mely közvetlenül a kormánypárt Pal­ma de Mallorcában megrendezett má­sodik pártkongresszusa előtt tört ki. Mintha megrendelésre. A kongresszust emiatt el kellett halasztani, csak a múlt héten tarthatták meg, s ezen jelentette be Suarez, hogy pártelnöki tisztségéről is lemond. A kongresszus egyben kijelölte utódját Leopolde Cal­­vo Sotelo eddigi miniszterelnök-he­lyettes, közöspiaci szaktekintélynek számító gazdaságpolitikus személyé­ben, aki várhatóan a parlament jóvá­hagyását is elnyert. Bár sohasem le­het kizárni meglepetéseket... A párt­elnöki székben Sahagun hadügymi­niszter váltotta fel. Mérlegelve az utóbbi évek fejlődé­sét, Suarez szerepét, Madrid politikai kombinációit, nyilvánvaló, hogy eddig többé-kevésbé háttérben meghúzódó politikai-hatalmi csoportok léptek elő­térbe és cselekvő képtelenné tették Suarezt, Kiknek nem tetszhetett Suarez poli­tikája, világosan kitűnik, ha vissza­pillantunk kormányzásának éveire. Suarez a mai ötvenesek nemzedéké­hez tartozik, amely a francoizmusban nevelkedett, de fellázadt az „öregek“ ellen. Felismerték a falange konzer­vativizmusának tarthatatlanságát, s a királyság visszaállításával a rendszer demokratizálódását hirdették meg az alkotmányos intézményesítés égisze alatt. Ez az átmenet a Franco utáni időszakba nem kis mértékben Suarez érdeme. A pártvezető és miniszterel­nök az alkotmány talaján állott, s mindenkor hangsúlyozta pártja cent­ralizmusát. Ezzel mindkét oldalon el­lenfeleket szerzett magának. Kritiku­sai azonban más-más szempontokból támadták. A baloldal, elsősorban a Carrillo vezette kommunisták azt vetették sze­mére, éspedig joggal, hogy mérsékelt, elnéző a modern Spanyolországhoz ellenségesen viszonyuló szélsőjobbol­dali falangista és tábornoki klikkek­kel szemben, nem viszi következete­sen keresztül a közélet demokratizá­lását és megtisztítását a francoizmus maradványaitól, elnézi a terrorizmus elharapődzását, amelyet a jobboldal titkon-nyíltan szított, hogy lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. Az elé­gedetlenkedők hadát pedig a nyugati tőkés válság következtében Spanyol­­országban Is szaporodó munkanélkü­liek Is bővítették. A szélsőjobboldal azt sem tudta megbocsátani Suarez­­nek, hogy „feldarabolta az országot“, TärtneM idUeffisla és munkásmozgalom és a nemzeti fel­szabadító harc fellendülésére. Mindez végeredményben a szocializmus javá­ra változtatta meg a világ erőviszo­nyait. Az SZKP mindenkor az új társada­lom építése legfontosabb feltételének tekintette a békét. Vannak azonban erők, melyeknek ez nincs ínyére. Ezért a Szovjetunió cselekvőén védel­mezi a békét, kitartóan küzd a lesze­relésért, a lázas fegyverkezés meg­szüntetéséért és a nemzetközi feszült­ség enyhüléséért. Mindenekelőtt az Egyesült Államok agresszív körei és a pekingi hegemo­­nisták a világ különböző részein há­borús viszályokat szítanak és a rob­banásig feszült helyzetet idéznek elő az ún. „szovjet veszély“ ürügyén. Ilyen körülmények között a szovjet embereknek maximális éberséget kell tanúsítaniuk, és az ország védőképes­ségének szilárdítására kell töreked­niük. Az emberiség történelmében ei« ső ízben a Szovjetunió alkotmánya ik­tatta törvénybe a békepolitikát. Brezs­­nyev elvtárs hangsúlyozta, hogy „nem valamilyen katonai fölény kel] ne­künk a Nyugattal szemben, erre nincs szükségünk. Csak megbízható bizton­ságra van szükségünk“. A szovjet fegyveres erők a háborút követő időszakban a gazdasági sike­rek, a tudományos-műszaki haladás és a társadalmi-politikai átalakulások folytán lényegesen változtak és minő­ségileg egészen újakká váltak. A legkorszerűbb fegyverekkel és hadi« technikával rendelkeznek. Tökéletese­dett a csapatok szervezeti szerkezete, az irányítás és biztosítás rendszere, ami lehetővé teszi a hadsereg és hadi­­tengerészet harci lehetőségeinek több« szőrös fokozását. Tovább bővült a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés államai test­véri hadseregeinek együttműködése. A szovjet fegyveres erők jelenleg a szocializmus, a béke és a haladás szi­lárd védőpajzsát alkotják. A legbo­nyolultabb harci feladatok teljesíté­sére is képesek szárazföldön, tenge­ren és levegőben egyaránt. A haladó szocialista rendszer védelme, az im­perializmus agresszív cselekedeteinek meghiúsítása — ez volt és ez tovább­ra is a szovjet fegyveres erők fő fel­adata és történelmi küldetése. Ezzel nyerték el a szovjet emberek nagy szeretetét, az egész haladó emberiség tiszteletét és elismerését. JÄN MICATEK miután népszavazással szentesítette a baszkföld!, katalóniai, andalúzlai, galí­ciai autonómiát, ugyanakkor képtelen volt megfékezni főként a baszk ETA erősödő terrorizmusát, mely politikai és katonai személyiségek ellen elkö­vetett gyakori merényletekben nyert kifejezést. Suarez óvatoskodó centralizmusa miatt a baloldal jogos bírálatát is ki­váltotta maga ellen. Spanyolország NATO-tagsága elől nem zárkózott el kereken, csak majd alkalmasabb idő­pontra halogatta a csatlakozást. Az UCD II. kongresszusa most magáévá tette az ország NATO-tagságának Ja­­vaslását a következő kormánynak. A közöspiaci csatlakozás kérdésében Is hasonló a helyzet. Érthető, hogy a baloldal elsősorban a demokrácia, a szociális ügyeik rendezése, a terroriz­mus megfékezése, a nemzeti szuvere­nitás biztosítékainak megteremtését követelte Suarez kormányától, illetve ezek elhanyagolása miatt marasztalta el. A Demokratikus Centrum Unió nyil­ván átrendezi sorait. Suarez a ikong­­reszsuson egységre és centralizmusra szólította fel párthíveit. Am kétséges, elégedett lesz-e a változásokkal a francoista ellenzék, mely egyes véle­mények szerint Suarez lemondása előtt beavatkozásra, azaz sima hata­lomátvételre készült, mégpedig a be­avatottak szerint „török mintára“. A jelek szerint Spanyolország fejlődé­sében további szakasz kezdődik, az a szakasz, amelyben már többet kell tenni az ország jövőjéért, jobban elő­térbe lépnek a sürgető követelmé­nyek, mert eloszlott a négy évtizedes francőista fasiszta diktatúra bukása fölött érzett győzelmi mámor. A meg­oldást pedig korántsem a NATO és a Közös Piac jelenti... LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom