Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
BSozsnyô (Rožňava) város ** peremén egy kedélyes családi házban lakik a 48 éves Gordon Béla, matematika-fizika tanár, nagy természetbarát és egy csodálatos szép sziklakért tulajdonosa. i— Sok miden érdekel м mondja tartózkodóan. Nem szeret önmagáról nyilatkozni. — Nem tudok szakosodni, rendszertelen rendszer van a fejemben — panaszolja. — Képtelen vagyok kevés dologgal magas színvonalon foglalkozni. Törököt fogtam htinden tudományágban. Miért akar hát rólam írni? Látja, nem vagyok kiváltságos egyén. Nem tettem semmi- olyat, ami ne volna természetes és mindennapi. — Éppen erről a természetes minderinapiságról akarok írni. Gyorsan és röviden elsorolom társadalmi beosztásait, sokrétű foglalatosságát, hogy aztán zavartalanul tölthessilnk el vele egy éjszakába nyúló színes és illatozó délutánt kedvenc növényei népes társaságában. A csillagászat 1957-től foglalkoztatja. — Az első szputnyik fellövésekor megéreztem, valami nagy dolog történt a tudomány fejlődésében. Ezerkilcncszázhetvenben csillagászati szakkört alakítottam az iskolában, ami a mai napig működik. A szakkör naplójából egy évtizedes ideológiai nevelőmunka gazdag programa tűnik elém. Neves előadóktól és okos könyvekből szerezte meg e nagyszerű tudomány alapköveit, hogy később előadói segédanyagokat írva a járási csillagvizsgáló Intézet részére, és előadásokat tartva, tevékenyen részt vállaljon az ismeretterjesztésben s egyben az eszmei tudatformálásban. A CSEMADOK járási bizottságának alelnöke és ugyanitt a népművelési szakbizottság elnöke. Az iskola pártalapszervezetét 12 éve irányítja. Ezenkívül a járási pártbizottság léktora. Mindamellett néprajzi gyűjtéssel is foglalkozik. — A CSEMADOK megláttatta velem, megmutatta a népművészeti értékeket. Rádöbbentett arra, hogy nem szabad veszni hagyni múltunk hagyományait, szokásait, játékait és ízes tájszavait. A „Micsurin-kert“ közepén szemet nyugtató vízmedence. Fartján széles falóca terpeszkedik. Erre ülünk le beszélgetni. Körülnézek: sötétkék lángvirág fonja-öleli át az erkély oszlopát. A kertet, a kerítés mentén, gyümölcsfák koszorúzzák. A kert egyik sarkában fóliasátrat bújtat a terhe alatt roskadozó barackfa. Egy kis zöldséges is helyet kapoý a naposabb oldalon. De ami a legfontosabb, ami a legszebb, legpompásabb, az: A SZIKLAKÉRT. Egy évtizede épül-szépül, gazdagodik. Jelenleg 429 fajta növény él békésen a növénytársadalomnak eme csodaszigetén, amelynek Gordon Béla a megteremtője. •— Mi ihlette a teremtésre? i kérdem. — Ez a sziklakért nem is létezne, ha nem a kövek tetején nőttem volna fel. Szilicei származású vagyok. Amikor elkerültem a szülőföldemről, elhatároztam, hogy viszek magammal egy darabot a falunkból. Így születet meg a sziklabarátok szerénységével :— már minden földrészről van néhány fajta növény a gyűjteményemben. Ezek nagy részét csere útján szereztem csehországi sziklakertészektől. Ismerkedem a kövekkel és a növényekkel. A sziklakért egy növényekből álló szigetcsoport: sok-sok növény és kőalakzat diszharmonikus együvétartozása. Letérdelek. A kövek csodás barlangüregei társulnak elém, amelyeket benépesített a buja vegetáció. A szoboralakzatok a természet nagyszerű művészi alkotásai. Sok ezer éves patinák, mohák lenyomataival és rárakódásaival. A kakasmandikoh опШап A TERMÉSZETET NEM ELÉG MEGISMERNI, SZERETNI ÉS VÉDELMEZNI KELL! kert ötlete. A köveket mind a szülőföldem határából hoztam. Az eke forgatta ki egykoron a földből. Kövek: megláttam bennük a művészetet, a szépet, a természet nagyszerű alkotásait. Eladdig csak annyit tudtam a kőről, hogy rossz, csökkenti a hektárhozamot és felsebzi a tehenek lábát stb. A Gordon Béla. (A szerző felvétele) kövek között és a rajtuk élő növényeknek érzelmi mondanivalójuk is van számomra. A legkedvesebb növényem a kakasmandikó — mondja, s máris vezet a sziklakért sétányain megmutatni a ciklámen színű gyönyörű virágot. — Ausztrálián kívül — szól a természet*— Most kevés növény virít — tájékoztat. El sem tudom képzelni, milyen lehet ez a meglehetősen szép kert teljes pompájában. Ezt látnom kellene. Nézem a növényeket, a 429- félét. A sziklakért minden négyzetcentiméterén más-más növény vegetál. Legalább néhányat Ismerjünk meg belőlük: a gímpáfrányt, a pázsitlevclő nőszirmot, a törpe nőszirmot, a havasi mákot és mondjuk a havasi gyopárt. A kakasmandikő, a tornai vértőfű, vagy a murányi boroszián olyan ritka növényfajták, amelyek a világon csak a mi járásunkban találhatók. Ismeretlen illatok, szagok és tobzódó színek varázsa, ostroma alatt állok. Minél tovább nézem a sziklakertet, annál elragadóbb szertelen bujasága. Elmélyülten csodálom ezt a diszharmonikus növényvilágot, amikor betoppan a kertbe a házigazda fia, Laci, aki ötödéves orvostanhallgató Kassán (Košice). Neki legalább annyi köze van ahhoz, ami most itt gyönyörködtet, mint az apjának. Kedvtelésből botanikával foglalkozik és lelkiismeretesen természetvédő. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Megtudom tőle, hogy Rozsnyó környékének rendkívül gazdag és színes flórája milyen értékes és ritka növényeket őriz a jövő korok számára. Ezek fokozott védelméről is beszél. Olyan lelkesedéssel, ahogyan csak egy ízig-vérig természetbarát tud. f— Sokan pusztítják megondolatlanul, felelőtlenül a természet eme és sok más ritka csodáit, alkotásait. Nem elég a természetet megismerni: a hangsúly a természet megteremtésén és védelmezésén van :— mondja meggyőző erővel. S ahogy tovább beszél egyre inkább érzem egyéniségén apja gondolatainak tudatába táplált szenvedélyét és a természet értékei iránti rajongását. Ez a fiú már sokat tett el természet védelméért. Több száz színes diapozitívon megörökítette a Szádeilői-völgy, a Szilicei-fennsík és a tornai vároldal különleges, becses, védett flóráját. Ugyanezekről ismeretterjesztő pályaműveket (dolgozatokat) is írt, amelyekkel a kassal főiskolások ilyen jellegű versenyén több I. díjat nyert. Ezekből ismertem meg az olyan védett növényeket, mint például a tündöklő leánykökörcsin, cifra kankalin, az agárkosbor és a boldogasszony papucsa, valamint az egzotikus pázsitos nőszirmot, a turbánliliomot, a gímpáfrányt, a tavaszi héricset, a bíboros kosbort és a havasi őszirózsát. Gordon Béla potréja a fiában teljesedik ki. Űbelőle ültette át azokat az értékes éá ritka tulajdonságait, érzelmeit, amelyek segítségével jött létre ez a sziklakért, s tágabb környezetének e csodás növényvilága, a szülőföldszeretetnek a kövekben való átörökítése. És ez becsülendő, értékelendő-CSILLAGVIRÄGOK Esteledik. Nesztelenül lopódzik felénk a közeli erdők árnyéka. A kertben már sűrűsödik a homály. Az égen sorra kigyúlnak a távoli világok atommáglyái. El sem hiszem, hogy városon vagyok. A lócán ülünk. A csendre figyelünk. Virágillatot permetez ránk az este. Gordon Béla — mint aki fél, hogy beszédével megzavarja ezt a békéltető nyugalmat —* suttogva mondja: — Nézzen körül és figyeljen jól, mindjárt látni fog valami szépet. S lám nemsokára, a -teljes sötétség beállta előtt, a kert különböző pontjain sárga fényecskék nyiladoztak. í— Mik ezek? — kérdeni ámulva és megigézve a meseszép látványtól. — A ligetszépe, az esti lámpáska, ilyenkor virít — mondja halkan a házigazda. Kivirítottak a kert csillagai, hogy halovány fényükkel pislákoljanak a földi élet tükrében, az ég rideg, mozdulatlan mécsei felé. Korcsmáros László A múlt években többször is szóba került zöldségtermesztésünk fellendítésének s a fogyasztók igényei kielégítésének halaszthatatlan szükségszerűsége. Azóta mind a nagyüzemi, mind a háztáji kertészkedés termelési színvonalában, s a piac ellátásában is javulás állott be. A háztáji kertészkedök, valamint az ebbe a csoportba tartozó más kerttulajdonosok az utóbbi tíz évben a maradékföldek megművelésével több mint ötezer hektárral gyarapították a zöldségfélék termőterületét. Javult ezzel a fogyasztók igényeinek kielégítése, bár helyenként a szállítás rugalmatlansága miatt még mindig találkozhattunk zöldséghiánynyal. A közelmúltban Farkasdon r(Vlčanv) Andrej Gulášsal, а Szlovákiai Kertészkedök Szövetsége helyi szervezetének titkárával arról beszélgettünk, hogyan járulnak hozzá a közélelmezés kielégítéséhez és milyen célokat követnek a jövőben. Ebben a nagyközségben a háztáji zöldségtermesztésnek jő hagyományai vannak. A kiskertészkedők közül többen nyomon követik a hazai és a külföldi haladó módszereket és igyekeznek hasznosítani azokat. A helyi szervezet több mint hatszáz tagja között alig van olyan, akit a haladó termelési módszerek ne érdekelnének és ne ösztönöznének. Évente többször is csoportos kirándulást szerveznek Magyarországra, s ott érdeklődéssel tanulmányozzák a fóliás zöldségtermesztés új módszereit és egyebeket. Ezt saját termelési eredményeik is visszatükrözik. Ha bejárjuk a községet és körülnézünk, akkor a házak közelében terjedelmes fóliasátrakat láthatunk. A titkár elvtárs említette, hogy egy-egy háztáji kertészkedőre átlagosan öt ár, Árutermelés többmilliós nagyságrendben fóliával borított terület jut. Ez is jól bizonyítja a kiskertészkedők fogékonyságát a hasznos módszerek iránt. Jó néhány kiskertészkedőnek fűthető és duplafóliás sátrai is vannak. Tavasszal a fűtésre ugyanazokat a szerkezeteket használják fel, mint amilyenekkel télen a közúti forgalomban az autóbuszokat fűtik. Jól kihasználják a községben a fóliás termelés lehetőségeit. Ugyanarról a területről évente három termést is elérnek, gondos növényváltással. A sátrakban salátát, retket, salátauborkát, zöldpaprikát, karalábét és egyebeket termelnek. Termékeiket részben a Zeleninának, részben a Jednotának adják el szerződésre. A község ben négy felvásárló veszi át a kiskertészkedők termékeit. Ebben az évben például salátából 360 ezer, kelből 65 ezer fejet, salátauborkából 18 ezer mázsát, zöldpaprikából 1800 mázsát, sárgarépából 85 ezer csomót (500 mázsát), zöldhagymából 13 ezer csomót, fokhagymából 200 mázsát, paradicsomból 400 mázsát, karalábéból 65 ezer, karfiolból ötezer darabot, nyári káposztából 15 ezer fejet, petrezselyemből 500 mázsát stb. adtak el partnereiknek. Jól bizonyítja igyekezetüket, hogy a partnerekkel kötött feladataikat már 150 százalékra teljesítették. Kölcsönösen jó kapcsolatot építettek ki, s így Andrej Guláš, az SZKSZ farkasdi helyi szervezetének titkára szintén salátaubnrkát termel. Fotó: Krajcsovics F. év közben alig voltak problémáik. A Zeleninának mintegy hétmillió korona értékű zöldséget szállítottak, s ugyanannyit a Jednotának. , A helyi szervezet titkára arról is megemlékezett, hogy a két partner közül a zöldség átvételében a Jednota volt rügalmasabb. Az este szedett áru másnap délelőtt mér a fogyasztók rendelkezésére állt a boltokban. A Zelenina vagontételben vette át a zöldséget, és elszállította az ipari központokba. így a szedés, a felvásárlás, majd a szállítás után az áru csak napok múlva került piacra. Emiatt a minőség többször kárt szenvedett. Andrej Guláš már tizenkét éve az SZKSZ helyi szervezetének titkára. Mindig arra törekedett, hogy a partneri kapcsolatok elmélyüljenek. Az érsekújvári (Nové Zámky) Kertészeti Szolgáltatások kirendeltségével szintén jók a kapcsolataik. Időben megkapják tőlük a műtrágyát, a vegyszert* a fóliát és egyebeket. Azt is megemlítette, hogy a jelenlegi termelési profil megkövetelné, hogy kis gépeket is vásárolhassanak, ezeket viszont seholi nem tudják beszerezni. A kertészkedők közül az ügyesebbek maguk bütykölnek össze kezdetleges, azonban hasznosítható gépeket. így mentesítik magukat a nehéz munka alól. Ha vásárolhatnának kis gépeket, akkor jóval több zöldséget termelhetnének. Az alapszervezet körzetesítette a zöldségtermesztést. Az egyik körzetben zöldpaprikát, a másikban káposztát, karalábét és karfiolt, a harmadikban pedig főnövényként salátauborkát termelnek, mert a talaj adottságai ennek kedveznek leginkább. A farkasdi kiskertészkedők a következő évben is arra törekednek, hogy minél több jó minőségű zöldséget adjanak a piacra. Partnereikkel az állami tervben meghatározott feladatokra a napokban kötnek szerződést, s az irányszámokat ismertetik a tagokkal, hogy jól felkészülhessenek a termelésre, Hoksza István Romantika és célszerűség A háztájiban, de főleg a kerttelepi kiskertekben már alig nyílik rá lehetőség — és talán nem is ésszerű? —, hogy kétszáz-háromszáz liter bor előállításához elegendő szőlőt termeljünk. Sokan mégis ragaszkodnak hozzá, hogy fahordókban érleljék, tárolják a bort. Igaz, hogy a fahordók kényelmes borérlelő tartályok, bennük gyorsan letisztul és — különösen a tölgyfahordóban — jellegzetes zamatot kap az ójbor, de ezt csak kevesen tudják, és inkább csak a hagyomány, a romantika kedvéért választják a fahordót. Pedig a kis mennyiségű bor tárolására, érlelésére sokkal inkább megfelelnek az üvegballonok. Igaz, hogy akárcsak a fahordóknak, a balonok használatának is vannak hátrányai. A fahordókat egész évben gondozni kell, szüret előtt töltőképessé kell tenni őket, bennük nem lehet megakadályozni a nem kívánatos ízek és zamatok kialakulását, azonkívül aránylag nagy az apadási veszteség is. Ezzel ellentétben az üvegballonok, demizsonok kifogástalan, könnyen tisztántartható edények, s bár pórusmentesek, gyakori fejtéssel — a borba juttatott levegővel — befolyásolni tudjuk a bor jellegének kialakulását, elejét vehetjük a nedű idő előtti elvénülésének. Az üvegballoiiok egyetlen nagy hibája, hogy törékenyek. Aki ennek ellenére mégis a fahordók mellett dönt, annak ilyenkor már bőven akad tennivalója. Az akonanyíláson leengedett, drótra erősített gyertya vagy villanylámpa segítségévei ajánlatos meggyőződni a használt hordó tisztaságáról. Ha a gyertya elalszik, akkor vagy a levegő kénes vagy a hordó penészes. Az első bajon alapos szellőztetéssel segíthetünk, a penészes hordót viszont ki kell tisztítani. A sokak által javasolt kimeszelés (mésztejjel való megtöltés) csak gyenge eredményt nyújt, a hordó kiégetése pedig nem ésszerű eljárás, hiszen füstízi kap a bor. A csak kissé penészes hordót kavicsok vagy léncdarabkák — és persze egy kevés hideg víz — segítségével jói kitisztíthatjuk. Ezután forrázás és öblítés következik. Ha viszont nagyon penészes a hordó, akkor ajánlatos eltávolítani a fenekét, szárazon kikaparni a penészt, majd hideg vízzel, gyökérkefével alaposan kisúrolni és kiöblíteni a hordót. A hordó fenekének eltávolítását és visszahelyezését bízzuk szakemberre (kádár). A kissé ecetes régi hordót és az új fahordót szintén elő kell készíteni. Előbb megtöltjük hideg vízzel, s két vagy három nap múlva kicseréljük a vizet. Később az üres hordóba — nagyságtól függően —< 15—30 liter 70—80 C-fokos vizet öntünk, az akonanyílást bedugjuk és erőteljes rázás közben alaposan kiforrázzuk a hordót. Negyed óra múlva a vizet kiöntjük s még kétszer megismételjük a műveletet. Ezt követően a forró vízbe már két százalék szódát is teszünk és alaposan mozgatva kezeljük a hordót. Tizenöt perc múlva óvatosan kiengedjük a keletkezett gőzt, majd ismét bedugjuk a hordót, s hagyjuk benne kihűlni a vizet. Később a mosószer maradékot forróvizes öblítéssel távolítjuk el, és hideg vízzel megtöltve áztatjuk a hordót, hogy a dongák pórusai alaposan összehúzódjanak. Végül kicsöpögtetjük a hordót és néhány órás szikkasztás után elégetünk benne hektoliterenként fél vagy negyed azbeszt kénszeletet. Az új hordóban mindig a legrosszabb minőségű mustot erjesszük, mert csak az első erjesztés után lesz belőle megfelelő tárolóedény. (kr)
