Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Júlia« 12 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Ésszerű halgazdélkodás és környezet-hasznosítás Bélánk Hindern emberének egyre nagyobbak az igényei. A szám­talan problémával járó napi munka fáradalmait az otthon négy fala kö­zött nem mindenki tudja kipihenni. Az emberek sokasága Így az erőt fel­újító szabad természetben, az erdőben és a vizek mellett keresi a pihenés lehetőségét. Nem a véletlen műve, hogy az utóbbi években jócskán megszaporod­tak a sporthorgászok. Nem kimondot­tan a halfogás, hanem inkább a pi­henés jó lehetőségei miatt. A vizek mellett, aránylag egészséges környe­zetben, horgászás közben eredménye­sen kikapcsolódnak, s újult erővel léphetnek ismét munkába. Tóth Tibor elvtárs, a városi szervezet alelnöke. Sajnálatos, hogy egyre kevesebb a szennyezéstől mentes tiszta víz. Ez nagymértékben veszélyezteti minden­nemű élőlény, így az ember életének feltételeit is. A környezetünk tiszta­sága telett őrködő intézmények kép­viselői már nem egyszer figyelmeztet­tek a légköri és az élővizek szennye­zésének esetleges következményeire. Magyarázták, hogy a jövőben a nem­zedékek élete olyan lesz, ahogyan mi kialakítjuk a környezetet, a hangza­tos szavakon kívül azonban a környe­zet védelmében alig történt valami. Tóth Tibor elvtárs, az SZHSZ ga­­lántai városi szervezetének alelnöke legutóbbi beszélgetésünk alkalmával a szervezet tevékenységét ecsetelve említette, hogy százötven hektárnyi bel- és háromszázötven hektár folyó­vízen nem kis gondok közepette gaz­dálkodnak. Ez a szervezet már huzamosabb ideje nagy erőfeszítéseket tesz a hal­gazdálkodás fellendítésében. Céljuk nem kereskedelmi jellegű. A halgaz­­dáikodás fő indítéka az, hogy a szer­vezet sporthorgászainak népes tábora a vizek mellett horgászás közben pi­henhessen, kikapcsolódhasson. A szennyeződés miatt legtöbb ío­­íyónk természetes halszaporulata nem kielégítő. Emiatt elengedhetetlen kö­vetelménnyé vált a horgászható vizek mesterséges halasitása. Erre a célra társadalmunk milliókat áldoz. A köz­ponti halnevelő telepek a növekvő igények kielégítésére képtelenek. Ez tette szükségessé, hogy az alapszer­vezetek részt vállaljanak a halneve­lésből, és legalább vizeik egy részét halásítsák. A galántai városi szervezet ebben a tekintetben érdemdús tevékenysé­get fejt ki. A szervezet alelnöke is azoknak az aktív horgászoknak egyi­ke, akik a vizek halasításában sok társadalmi órát eltöltenek. Évente nyolcszáz-ezerkétszáz kiló halat helyeznek a horgászható vizek­be. Ennek mintegy nyolcvan száza­léka ponty, húsz százaléka pedig ve­gyes halfaj. Arra is ügyelnek, hogy kellő mennyiségű dévér kerüljön a vizekbe, amelyeknek a horgászatát egyre többen megkedvelték. Köztük említhetjük az alelnököt is. Minden évben — saját nevelésből — mintegy hatszáz kiló méretes pontyot helyeznek a horgászható tavakba. Az állományt márciustól októberig intenzíven nevelik s a neveiőtavak hálózása után a készletet arányosan osztják el a vizekbe. A galántai ne­velő tóba rendszerint harminc-negy­ven anyapontyot is tesznek. Ezek ott leívnak, és a kishalak a tó hálózá­sáig egynyarasakká serdülnek. A ne­velőtóba évente ezerötszáz kiló húsz­harminc dekás kispontyot is kihelyez­nek. őszig ezek 1,20—1,50 kilósakká nőnek. Ezzel a következő év méretes pontyállománya biztosított. A feketenyéki 1,6 hektáros hajdani homokbánya vízterületét is kispon­­tyok nevelésére használták. A vízbe négyezernégyszáz kiló halat helyez­tek. Ez év februárjában felelőtlen egyének ezt a vizet megmérgezték, s a halak mind elpusztultak. A szer­vezetnek emiatt - hetvenezer korona kára keletkezett. Nagyobb baj, hogy a sárdi nevelőtóban nem tudtak — csak nagy utánjárással .— utánpótlást szerezni. Úgy mentették meg a helyzetet, hogy a horgászok társadalmi össze­fogásával a szennyezett Feketevízből hálóval hatszáz kiló anyapontyot fog­tak, s az SZHSZ érsekújvári (Nové Zámky) halgazdaságától százezer da­rab három-négy hetes gyorsított ne­velésű pontyivadékot kaptak, s ezeket helyezték ki a sárdi nevelőtóba. Sajnálatos, hogy a horgászható vi­zek mérgezése nem véletlen szerű, hanem évente ismétlődő tény. A múlt évben például a Feketevízben mér­gezték meg felelőtlen egyének a hal­állományt, és hatalmas méretű pusz­tulást okoztak. A gaztettek elkövetőit társadalmi összefogás nélkül nehéz fülöncsípni. Ez arra figyelmezteti a horgászokat, hogy őrködjenek vagyo­nuk felett, s amint tudomást szerez­nek a halak pusztulását okozó víz­­szennyezésről, törekedjenek a tettes felderítésére s az esetet jelentsék az alapszervezet vezetőségének. A kár okozója csak így nyerheti el a méltó büntetést. A galántai szervezet a problémák ellenére is a vízterület bővítését szorgalmazza. Példa erre a vízkeleti (Cierný Brod) határhoz tartozó szi­geti kavicsbánya vízterületének bőví­tése is. Az utóbbi két évben ezt a mesterséges tavat újabb tizenhárom hektárral bővítették. Ebbe a tóba ta­valyelőtt tízezer darab egynyaras tavípisztrángot telepítettek, a múlt évben pedig további húszezer dara­bot helyeztek ki. A tó halállományát időközönként etetik, s így rövidesen méretes példányok foghatók ki belő­le. Ebben a tóban a pisztrángon kívül süllő és ponty is van bőven. Legjobban halasított vizüknek a Kis-Duna Feketenyék határában levő holtágát tartják. Ez a víz szerintük különféle hajfajpknak valóságos pa­radicsoma. További halbővizük a nád­szegi (Trstice) holtág is. Ott is min­den halfaj megtalálható. Ügyéinek arra, hogy vizeik plank­Roman Ferenc, aki a múlt évben százhúsz, ebben az évben pedig már több mint negyven órát dol­gozott ellenszolgáltatás nélkül az alapszervezet akcióiban. tonban gazdagok legyenek. Ez ugyan* is minden mesterséges tápláléknál hasznosabb eleség. Azokban a vizek* ben, amelyekben kellő mennyiségben van plankton, ott a Halak hihetetlen mértékben növekednek. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a plank­ton csodatételében bíznak. A kavicsbányák vizeibe telepített halak részére rendszeresen juttatnak táplálékot, hogy jobban növekedje­nek. Tóth elvtárs szerint a mestersé­­ges táplálék a halállomány jó egész* ségének megtartása céljából is szük­séges. Tény azonban, hogy a speciális haltáp száz kilója négyszáz koronába kerül. Ezzel a halnevelés túlságosan költséges. Ezért minden kínálkozó le­hetőséget megragadnak a haltáplá­lásra alkalmas hulladékanyagok be­szerzésére. Ezekből évente több mint ezer kilót szórnak a vizekbe, azonban biológiai művelettel is növelik vizeik táplálékbőséget. A halgazdálkodásnak jő példája ez. Bizonyíték arra, hogy a galántai vá­rosi szervezetet avatott, hozzáértő emberek irányítják. Így a tagok is szívesen részt vállalnak a szervezet halgazdálkodási feladataiból. Szívesen dolgoznak, mert tudják, hogy mind­az, amit tesznek, saját javukat szol­gálja. HOKSZA ISTVÁN Felelőtlen egyének által elpusztított halak tömege a Feketevlz mérgezése után. VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VAD ASZ AT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Мйакок nyomában 'A hozzáértéssel vezetett „Tatra" te­hergépkocsi 19 órg után a vadászház elOtt állt. Vezetője gyöngyöző homlo­kát törölgette. Nem szeretnék a ter­mészettel szemben háládatlan lenni. A szépségeit csodáló vadász lelkében az élmények és tapasztalatok mindig mély nyomokat hagynak. Így voltunk mi is. A hiba abban volt, hogy a szomjukat oltani akaró őzikéket és szarvasokat a csörgedező pataknál megzavartuk. A vadászházban hosszabb ideje nem fűtöttek. Csodák-csodája a három szoba és a konyha mégis percek alatt jelmelegedett. A hegyek emberei ér­tik a fűtés módját. Egy óra múlva a vadásztársaság vadgazdája, titkára megérkezett. Személyesen üdvözölte az ismeretlen magyarországi vadász­vendégeket /és jó magamat is). Már hagyományossá vált a szlovák—ma­gyar kapcsolatok ápolása. A meghí­vást úgy értelmezték az SZVSZ kép­viselői, hogy a vendégjog korlátlan: a magyar vadászok érezzék magukat úgy, mint odahaza. Pompás vacsorát szolgáltak jel a háziak. Csúsztatónak meleg teát és gyöngyösi bort fogyasz­tottunk, és kellemesen repültek az órák. Ejfél előtt 23 órakor nyugovóra tértünk, hogy reggel fél háromkor frissen a dürgőhelyekre mehessünk... A sportvadászok ez év május 26-án a terveket pontosan betartották. Alig múlt el két óra, a vadgazda ébresz­tette a társaságot. Pillanatnyi nyúj­tózkodás után felkeltünk. A hőmérő higanyszála mínusz hat fokot muta­tott. A hegyhát — ahová igyekszünk — 1429 méter magasságban volt. Két csoportra oszlottunk. A vendégeket a vadgazda kalauzolta. Az éjszaka sö­tét, ,mogorva, borult volt. Élveztük a hajnali „tüdőmosást“, a zúzmarától fertőtlenített, fenyőillattól dús leve­gőt. A szénsavdús levegő megtette hatását. Könnyedén lépkedtünk fel­felé. Az éjszaka még birkózott a nappal­lal, a derengést azonban már észlel­tük. Dürgö szalonka húzott el fölöt­tem. Ez is jele a reggelnek, itt-ott a rigók is megszólaltak. Fenyőrigó, lép rigó, a fenyőszajkó és a többi madár tartotta a koncertet. Néztem a vadgazdát, hogy jobban halljam őt. Kinyitotta a száját, de pil­lanatok múlva fölemelte mutatóujját. Messzire tőlünk dörgő éneket hallott. Éppen bugyborékolt. A csihogást ilyen messziről nem lehet hallani, fiatal, jó fül kell hozzá. Reggelizést „stílusos“ mosakodás előzte meg. Derékig levetkőzni és a hóval jól bedörzsölni a karokat, a mellkast, a hastájékot, hátat, pyakat és végül az arcot is, külön élvezet. Ennek közvetlen hatása a vérkerin­gés élénkülése, a friss és éles gon­dolkodás a jó étvágy, a megújhodás' és virgoncság. Aki nem hiszi, pró­bálkozzék. Reggeli után két órai alvás, majd az ebédfőzés következett. Délután há­romkor több helybéli vadász érkezett közénk, a vadásztársaság elnöke a fiával és egy fiatal vadásszal. Amul­­va néztük, — amikor az ajtón belép­tek. így nézhettek ki az óriás embe­rek hajdanában. Este ismét szlovák specialitásokból készült finom vacso­rát fogyasztottunk. Az elnök vodkából krampampulit főzött. Itatta magát, volt is tőle Jiangulat. Mint ilyenkor szokás, a műsorszá­mok egymásután peregtek. Pördült a függöny, és jött az újabb változat. Az elnök szabadon tenyerével a szarvas­­bőgést mutatta be. Miska barátunk, aki reggel egy hullatott gyönge hatos szarvasagancsot talált, nem állhatta meg, és ő is porondra lépett, homlo­kának bal részére illesztette az agan­csot, jobb tenyerével pedig utánozta a hatos szarvas bőgőhangját. Misi, ö „Dávid“ eltörpült az elnök „Góliát“ mellett. Nem csak fizikailag, hanem hangban is. A rögtönzött szarvasbö­­gést, derű és kacaj kisérte. A dolog abból állt, hogy „Dávid“ a fiatal tü­zes bika, fölakarta nyársalni ellenfe­lét, „Góliátot", a főbikát.-., Minden műsor egyszer véget ér. Minden további móka mellőzendő, ha nyírfajdkakast akarunk fotózni. Gyor­san bújtunk ágyba, és még gyorsab­ban elaludtunk, mert két órára tűztük az ébresztőt. Másnap reggel az ébresztőre, vagyis az elnök Hangjára keltünk. Misi csöndben volt, ezért tiszteletére el­hangzott még egy „ébresztő“. Erre paplanja sejtelmesen mozgott, de to­vábbra is csend maradt. Az elnök egy harci felhívást intézett a nyugodtan fekvő „hatos bikához“, mire az rugó­ként pattant ki az ágyból. Gyors tempóban öltözködtünk, és indultunk a dürgőhelyre. A fáradtságnak semmi jele sem volt az arcokon. Vasárnap volt... Az idő megemberelte magát. A rádió által bemondott prognózis pontos volt. Űjabb nap következett. Felfokozott idegekkel hallgatóztak a vadászbk. A csönd pzernyi sejtelmes „hangia" fölszívódott a lelkekben. Szívüket megtöltötte meleg hangula­tokkal. Ismertük három kakas biztos tar­tózkodási helyét. Oda igyekeztünk. E madár biológiája ismeretes előt­tünk, tehát biztosra vettük különös tulajdonságát, hogy útvonalát szabá­lyosan betartja. Másik sajátossága, hogy társaságkedvelő. A szálló nyír-Fácánnevelés... Ögalántának nevezik azt az erdős­területet, amelynek a közepét patak szeli át. Körülötte nádas rész van. A fákra „Tilos a belépés, vadászterü­let“ feliratú táblát erősítettek fel. Mi lehet ott? <—. kérdeztem az SZVSZ galántai járási bizottságának elnökétől, Polák Istvántól. — Ott helyeztük el a galántai Ál­lami Gazdaság 37 tagú Győzelmes Üt Vadásztársaságának fácánneveldéjét és keltetőjét. Százharminc fácántyúk és 20 kakas képezi az alapállományt. — Azt hiszem ennek a fenntartása eléggé költséges? — Egy fácán évi tojáshozama a szabadban 10—15 darab, jó etetéssel fájd mindig ott telepszik a földre, ahol fajtestvérét találja. Sa/nos, nem állandó vad. Máról holnapra változtatja tartózkodási he­lyét. Ez azért lehetséges, mert a lo­­kalitás, ahol tartózkodni szokott, nagy kiterjedésű legelőkkel, fenyőkkel tar­kítva terül el. A frissen hullott havon pontosan megállapíthattuk a hajdani hangyabolyokon gyökeresedett vörös­­áfonya örökzöld leveleit. Ezt fo­gyasztották. Ki a megmondhatója, mennyit nélkülöznek itt a vadak. Dürgés hiányában szebbnél-szebb látványosságokat fényképeztek a ma­gyar vendégeink. A dürgóhely a Ki­rályhegy fKrátová hoľa) tőszomszéd­ságában van, a liptói oldalon. Az 1429 méteres magasságból a Magas-Tátra összes bércei és hegycsúcsai láthatók. Légvonalban mindössze 30 km. Április 28-án ismét korán keltünk. Három órakor már a dürgőhelyen álltunk. A fényképezőgépek mellett vaddszpuskákkal fölszerelve vártuk a nászdal kezdetét. Fájdalom, hétfőn, pocsék idő volt. Eső helyett hódara hullott, majd sűrű ködbe borult a táj. Szomorúan ballagtunk a vadászház felé, bízva, hogy jövőre sikeresebb lesz kirándulásunk. Ján M. Habrovský a volierben elérjük az 50—60 tojás átlagot. Van erre több példa is. A szabadban a kaszáló gépek sok tojást és kisfácánt tesznek tönkre. A növé­nyek vegyszeres kezelésével tavasszal szintén nagy az elhullás. A galántai járás például a korábbi években 15 000—16 000 élőnyulat adott el. A múlt évben az említett oknál fogva csak 4 ezret. Ezt egyesek azzal in­dokolták, hogy hideg volt a tél, meg a tavasz. Nekünk persze más a véle­ményünk. Tudomásunk szerint a múlt év tavaszán — első ízben — egy új vegyületet kezdtek használni a mező­­gazdaságban. Emiatt volt olyan föld, amelynek hektárén harmincöt elhul­lott kisnyulat számoltunk meg! Per­sze fácánból is nagy az elhullás, ezért kell őket volierekben nevel­nünk, szaporítanunk, s akkor kien­gedni a természetbe, amikor már nem Egv vadász­társaság életéből Júniifsban — a. természet és a va­dászat hónapjában — a trsticei (Nád­szag) vadásztársaság kiállítást rende­zett. A kiállításon 137 kitömött álla­tot, hasznos és ragadozó vadat, őz­trófeát és több szakkönyvet, folyóira­tot mutattak be. Ott láthattuk az 1976-os Vadászati Világkiállítás bronz­érmes őzagancsát is. A vadásztársaság elnöke SÁRKÁNY Mazimilliam. A szervezetnek 25 tagja van. Az idén 8 őz és 300 fácán lövé­sét tervezik. Céljuk a terpvészet és a vad védelme, a területen élő vad te­nyésztése és természetesen az ered­ményes vadászat. Folyamatban van a vadászlak átépítése is. A vadászok társadalmi munkában az ősziek betakarításában segítenek a szövetkezetnek. Minden vadász nyolc órát vállalt faluszépítési mun­kában. Ötszáz társadalmi óra ledol­gozására vállalkoztak a szövetkezet" ben. Szakelőadásokat is tartanak. Kapcsolatot tartanak a szlovák és a magyar tannyelvű alapiskola termé­szetbarát-körével. A szlovák alapis­kola tanulóival Juraj O z o r á к, a magyar KAI nyolc és kilenc osztályos tanulóival N a g у Vitus foglalkozik. A vadásztársaság elnöke gyakran beszél a pionírokkal a vadtenyésztés jelentőségéről. Győri Irén fenyegeti őket veszély. Ebben az idényben Galántán 7000 tojást h^yez­­tek a keltetőkbe. — Meddig tartják a fácán-alapállo­­rnányt a volierekben? — Több éves tapasztalataink sze­rint három évenként cseréljük őket, mert két év múlva csökken a tojás­hozamuk. Kiengedjük őket a termé­szetbe. — Tudomásom szerint a járási bi­zottságnak is van egy volierje, hol és milyen eredménnyel hasznosítják azt? — Ezt Vinohrady nad Váltom köz­ség mellett az erdő szélén helyeztük el.-Évente ott 8000—10 000 kisfácánt nevelünk. Most azonban 12 ezer da­rabbal számolunk. Ennek felét a SZVSZ КВ-nek adjuk át. Krajcsovics Fcrduiánd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom