Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

1980. AUGUSZTUS 16.

*

33. szám.

*

XXXI. évfolyam ^

ззшкаав&екапшваяпнмая

Ara 1,— Kčs

—í______________________________________________

Továbbra is takarékosan!

A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel befejezték az aratást. A hektárhozamok a legtöbb helyen kellemes meglepetést okoztak, felülmúltak minden várakozást. Most tehát nem az a kérdés foglalkoztatja a gazdaságvezetőket, hogyan lehetne elfogadható érvekkel a hektárhozamokat fölfelé kerekíteni, hanem az a veszély kísért, hogy tartalékolási szándékkal lefelé kerekítik a hozamokat.

Vajon'mi abban в veszély, ha a rendkívüli gaz-* dag termésből ►— az állami gabonanyilvántartás megkerülésével az esetleges szűkebb esztendőkre valamit tartalékolunk? — mondhatnák az illetékesek. Ez valóban eléggé „fogas“ kérdés, s ezért talán hasznos lesz felette egy kissé elmélkedni. Mégpedig úgy, hogy a kérdésre adandó válasz, illetve a helyes álláspont kalakításában figyelembe vesszük, vagyis respektáljuk mind az üzemi, mind pedig a társadalmi érdekeket.

A kérdésre adandó válasz formálásakor nem szabad megfeledkezni ^rról sem, hogy a hatalmas esőzések által okozott károk a kelet-szlovákiai kerületben és hazánk más tájain is tetemesek. Olyan méretű károsodás érte gabonatermesztésünket, amely országos méretben kérdésessé teszi az évi gahonataermesztést tervünk teljesíthetőségét. Ilyen esetben pedig, amikor a mezőgazdasági üzemek egész sora — a károsodás következtében — kénytelen lesz az erőtakarmány szükségletének egy bizonyos részét a központi alapokból beszerezni, nagyon helytelen .lenne, ha a nagy többlettel rendelkező gazdaságok mértéken felüli „tartalékalapot“ képeznének. A gabona bizonyos hányadának az állami nyilvántartásból való „kifeleitése“ persze akkor sem lenne helyes, ha az említett kedvezőtlen körülményekkel nem kellene számolnunk. Ugyanis a „fekete alapok“ képzésével lehetetlen volna az ország gabonakészletének hiteles felmérése, ami arra késztetné a központi szerveket, hogy a gabonaimnort növelésével felesleges kiadásokkal terheljék hazánk költségveté- •' sét. Ez pedig kedvezőtlen hatással lenne az egész népgazdaságra s a nép életszínvonalának alakulására is.

A gazdaságvezetőknek tudatosítaniuk kell, hogy az állami takarmányozási normák a jó gabonatermés ellenére is érvényben maradnak. Ugyanis az optimális erőtakarmányszükséglet meghatározását nem csak az tette szükségessé az elmúlt években, hogy kevés gabonánk volt, hanem az a körülmény is, hogy nagyon sok mezőgazdasági üzem lebecsülte a tömegtakarmányok jelentőségét, így aránvtalanul sok erőtakarmányt fogyasztott — persze nemcsak a sertéstenyésztésben, hanem a szarvasmarha-tenvésztés szakaszán is — s így a hús és a tej termelési költsége nem csak üzemi, hanem országos viszonylatban is kedvezőtlenül alakult.

S mivel a külföldi tapasztalatok és a hazai mej zőgazdasági üzemek egész sorának tapasztalatai

— természetesen azokő, amelyek felismerték a tömegtakarmányokban rejlő lehetőségeket — arra utaltak, hogy ésszerűbb és szakszerűbb takarmányozással korlátozni lehet az erőtakarmányfogyasztást, szükségszerűvé és időszerűvé vált az egy termékegységre felhasználható erőtakarmány optimális mennyiségének meghatározása.

Ismételten szükségesnek tartom tehát hangsúlyozni, hogy nagyon helytelen és káros lenne a mezőgazasági üzemekben „rejtett gabonatartalékot“ képezni. Persze, nem csak az elmondottak miatt! Hanem azért is, mert a nagyméretű erőtakarmány-tartalék esetleg arra csábítaná a mezőgazdasági üzemeket, hogy kevesebb gondot fordífsanak a jó minőségű tömegtakarmány-készlet létrehozására, vagyis a tömegtakarmányokban rejlő lehetőségek kihasználására, s így a tej és a marhahús termelésének fokozásában a tartalékolt erőlakarmányokra építenének és drágán termel- j nének. S ez, vagyis a tömegtakarmányokban rejlő lehetőségek kiaknázásának elmulasztása — éppen ! úgy, mint a termelésfejlesztés egyéb lehetőségeinek mellőzése — az adott mezőgazdasági üzemben jövedelemkieséshez vezetne.

Nem kétséges tehát annak a követelménynek a helyessége, hogy az új gabonatermés leltározásakor és a különböző alapokra való felosztásakor számításba kell venni mindazt, amit betakarítottunk, s hogy az erőtakarmányalap meghatározásakor az egy termékegységre törvényerejű rendelettel előirányzott mennyiséghez kell igazodni.

S mi legyen a töblettel?! Helyes lesz eladni még akkor is, ha a gabona forgalmazási, illetve értékesítési tervét teljesítették! Ezt kívánja mind a mezőgazdasági üzemek sajátos, mind pedig társadalmunk érdeke. Mert az áruforgalmazási terv túlteljesítése a mezőgazdasági üzemekben a bevételek növekedéséhez vezet, a társadalomnak, vagyis az államnak pedig hiteles és reális áttekintése lesz az ország gabonakészletéről, s így a valós helyzet tényleges ismerete alapján irá- nyithatja és szervezheti az ország közellátását és

takarmánygazdálkodását. *

PATHÖ KAROLY

A perbetel (Pribeta) ha* tárban az Olesnái Gépes Traktorállomásról érkezett segítséggel együtt tíz kombájn aratta a csúcshozamot ígérő gabonát. Dr. Nagy Ferenc elnök jókedvűen nyugtázta, hogy az emberek és a gépek kitűnő munkát végeznek.

Kádek Gábor felvétele.

■■ ■ ■ I ■■ // ма Л Л ** I ■■ I +

Gyümölcsöző egyuttmukodes

A z ógyallai (Hurbanovo) Győ** zelmes Február Efsz-ben

tavaly már július huszonkettedikén elcsitult a kombájnok zaja. Az idén viszont csak huszonnegyedikén érett kasza alá a gabona. Bosszankodott is Pótlék János agrármérnök, a szövetkezet elnöke, hiszen több mint ezerkétszáz hektár gabona várt begyűjtőre az egyesült szövetkezet hatarában. Az alapos felkészülés, a szorgalom és az együttműködés végül is meghozta a várt eredményt. A nagygazdaság a komáromi járásban az elsők között fejezte be a szemtermés betakarítását.

■—1 Július derekán itt hullott a legtöbb csapadék, de az uralkodó szél nem volt túlságosan nagy erejű — említette a közös elnöke —, így csak kis területen dűlt meg a gabona, s mihelyt kedvezőbbre fordult az időjárás, azonnal munkához láthattunk. Persze nem haladhattak a gépek úgy, mint más éveken, mert nemcsak szemből, de szalmából is különösen sok termett az idén. Eleinte boszszankodtak is a kombájnosok, hogy kicsi a napi teljesítmény, vékony lesz a boríték. Megnyugtattuk őket, hogy nem fogják kárát látni a körültekintő, jó munkának. Megértették, hogy most különösképpen vigyázni kell minden megtermett gabonaszemre, s nem a napi teljesítményt, hanem az elvégzett .munka minőségét kell előtérbe helyezni. A megbízott dolgozók, és magam is hiába kutattam a szalma alatt, alig találtunk elszórt szemet a gépek nyomán.

—\A szövetkezet dolgozóinak igyekezete érthető. De vajon a vendégkombájnosok is ügyeltek a minőségre?

■— Kénytelenek voltak, hiszen őket legalább olyan szigorúan ellenőriztük, mint a saját dolgozóinkat — tájékoztatott Lábszky Imre pártelnök. — A želatovicei szövetkezetből nyolc, a Veszprém megyei csetényi Gajamenti Tsz-ből pedig két kombájn érkezett a segítségünkre. Nyugodtan állíthatom, hogy valamennyi gép jó munkát végzett. Kár, hogy magyarországi barátaink nem küldtek segédkombájnosokat és itt sem fogadták el a váltótársak segítségét. így, bár egy csoportban dolgoztak a mi gépeinkkel, mégiscsak _ kevesebbet! végeztek, hiszen az ember nem robot, pihennie is kell olykor.

— Hogyan alakult ki ez az együttműködés?

— A íelatovieei szövetkezettel már évek óta jó a kapcsolatunk, viszont a csetényi elvtársak most arattak nálunk első ízben. A több éves baráti kapcsolat tavaly ősszel új fejezetéhez érkezett: magyar barátaink kérésének eleget téve, a silókukorica 'betakarításában segítettünk Csetényen. Nálunk valamivel korábban kezdődik az aratás, hát most viszonozták a segítséget.

— Valamelyik kombájnos említette, hogy az idén már a Gyulamajori (Öulov Dvor). Állami Gazdaságban is aratott.

— így igaz — helyeselt Pollik mérnök. — Elindítottuk a gépeket, de néhány nap múlva áll jt kellett parancsolnunk, mert lassan érett a gabona. Ekkor adtunk kölcsön kilenc gépet a gyulamajoriaknak. A következő hét végén meg ők jöttek segíteni, mert náluk zuhogott az eső, itt meg porfelhőt kavarva, dolgoztak a kombájnok.

— Tehát megtörtént, fedél alatt van már a gabona. Büszkébbek-e, mint tavaly?

1— A múlt nyáron sem kellett szégyenkeznünk, hiszen ha kicsit is, de előre léptünk — hangzott az elnök válasza. — Persze ennyi gabona, mint az idén, még soha nem termett ebben a szövetkezetben. Hogy a szárítás után mi lesz az átlag, azt ma még nem lehet pontosan kiszámítani, hiszen az augusztus elejei kánikulában óránként változott a nedvességtartalom. Az viszont már bizonyos, hogy az ötéves tervfeladatot lénvegéesen túlteljesítjük. Ha még a kukorica is így sikerülne...

— Ha azt mondjuk, aratás, általában nem csupán a szemtermés betakarítására gondolunk. A szalma eltakarítása és a tarló mielőbbi feltörése szintén a fontos tennivalók sorába tartozik. E téren mi a helyzet?

— Annyian elmondták, hogy talán már közhelyként hangzik, de az idén valóban sok a szalma. Legalább kétszer annyi, mint tavaly volt. Ez öröm is, meg gond is. Persze tudtuk

előre, hogy sok lesz, s ennek megfelelően készültünk fel a munkára. Az árpaszalmát — háromszázhúsz hektárról — egy hét alatt • fedél alá hordtuk. Igyekeztünk vele, nehogy agvonáztassa az eső, s a tarlót birtokba vehessék a szántásra beosztott, nagy teljesítményű traktorok. No, és persze, a másodnövényeket is igyekeztünk mielőbb elvetni, hogy kamatozzon a ráfordítás.

— Az egyik szalma-bctakarító csoportban Malá Lehota-i emberekkel találkoztam. Nevetve mondták, hogy itt szokták eltölteni a szabadságukat.

Az elnök elmosolyodott:

— Látom, körülnézett egy kicsit, mielőtt rám nyitotta az ajtót. Azt nem mondták, hogy zsugori vagyok? Jól dolgoznak, két és félszer annyit végeznek •naponta, mint a saját embereink, de sokat is kérnek. Többet akarnak keresni, mint a

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottságának legutóbbi ülése is az aratási munkák menetével és szervezésével foglalkozott. A bizottság tagjai pozitív tényként szögezték le a következőket: Annak ellenére, hogy az időjárás nem mindig kedvezett, az aratók munkakedve nem tört meg. Előtérbe került az ember, aki ésszel, értelemmel és előrelátással megtalálta annak a módját, hogy a gabona minél korábban biztonságos fedél alá kerüljön.

Az idei aratás jellemző vonásai közé tartozik az, hogy a kombájnok a megszokottnál sokkal lassabban haladnak a dőlt gabona és az egyéb kedvezőtlen körülmények következtében. Ürömteli viszont, hogy az átgondolt termésóvó intézkedések következtében a szemveszteség aránylag kicsi. A szalma tömege nagy, a termés viszont több gazdaságban rekorderedményt hozott.

A szakemberek megállapították azt is, hogy idén a söripar sem panaszkodhat. Az eddigi vizsgálatok eredménye alapján

kombájnosok. Mint ember, meg* értem őket: feláldoznak két hetet a szabadságukból. Egyszer megkérdezték, bírunk-e a szalmával?! Mondtam, hogy a dolgos kézre mindig szükségünk van. Ott a dohány, a kertészet, a gyümölcsös, a szőlőben is mindig akad tennivaló* munkaerőben pedig nem dúskálunk. Hát azóta minden évben jönnek szalmát gyűjteni* Most húszán vannak, követelőznek, de bár kétszer annyian lennének. Želatovicérôl is van itt néhány gép meg ember, a mieink is serénykednek, da még így is kell vagy tizenöt nap, hogy bejelenthessük: elvégeztetett.

Fejlesszük-e az együttműködést? Igen. És ne csak aratás idején. Az ógyallai Győzelmes Február Efsz — és még soksok gazdaság — példája, tapasztalata bizonyítja: érdemes!

KÄDEK gAbor

elmondhatjuk, hogy a sörárpa minősége kiváló.

A sok csapadék következtében gabonafajtáink ellenállóképességből is vizsgáztak: A Mironovszkája és a Solaris jól tűrte a szokásosnál nagyabb nedvességet, a Sávénál és a Sláviánál viszont több helyen fellépett a rothadás.

Míg a nyugat-szlovákiai kerület egyes körzeteiben például a komáromi (Komárno), a gálán tai (Galanta), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásokban aránylag komolyabb problémák nélkül történt a betakarítás, a nitrai és a lévai (Levice) járások viszont a harmat és a köd nehezíti az aratás menetét.

A bizottság külön pontban tárgyalta Kelet-Szlovákia árvizekkel sújtotta területén az aratás helyzetét. Sok helyen a gabona érett, aratni viszont csak az árvíz és a belvizek visszavonulása után lehet. Éppen ezért a növénytermesztési bizottság úgy döntött, hogy 170 kombájnt indítanak útra a nyugat- és a közép-szlovákiai ke(Folytatás a 2. oldalon)

Az ember lesz a győztes