Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 9. yADASZAT ♦ VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 Vaddisznó alfajok Európában Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy Európában milyen vaddisznóra vadá­szunk! Egyetlen faj (Sus scrota) né­­psfti be Európát, amelyen belül a térképi számozásnak megfelelő tíz al­fajt különböztetnek meg a részletes leírások. 1. Sus scrofa scrofa — közép-euró­pai vaddisznó; 2. Sus scrofa castilia­­nus — kasztíliai vaddisznó; 3. Sus scrofa bastícus — baszkföldi vaddisz­nó; 4. Sus scrofa meridionalis — szardíniái vaddisznó; 5. Sus scrofa majori — olasz vaddisznó; 6. Sus scrofa reiseri — jugoszláviai vaddisz­nó; 7. Sus scrofa lybius — török vad­disznó; 8. Sus scrofa attila — kelet­kárpáti vaddisznó; 9. Sus scrofa con­­tinentalis — kelet-oroszországi vad­disznó; 10. Sus scrofa falzfeini — lengyel vaddisznó. Az alfaj olyan egyedek összessége, amelyek a törzsfajtól több-kevesebb, többnyire átmenetes bélyegben külön­böznek. Ezek a bélyegek a környezeti viszonyok változatlansága esetén öröklődnek. Az alakcsoportnak a törzsfajjal szemben külön, független önálló lakóterülete van. Tehát önálló lakóterület és olyan átmenetes bélye­gek, amelyek csak a környezeti viszo-1. SZÄMÚ TÄBLÄZAT nyok változatlansága esetén öröklőd­nek. Csak rá kell néznünk térképünkre, és máris szembetűnő az önálló lakó­terület kialakulása a földrajzi adott­ságok folytán a 4., 5., 6. és 7. sor­számmal jelölt alfajok esetében. Ha­sonlóan élkülönül a többitől az Ibé­riai-félsziget két vaddisznója, amelyek egymástól azután már azokban a bi­zonyos átmenetes bélyegekben külön­böznek (szín, méret stb.). Az 1., 8., 9. és 10. sorszámú alfajok egy sáv­ban, csaknem teljes szélességgel fog­lalják el Európát. E hatalmas térség­ben számos természetes (mocsárvi­dék, vízfelület, hegység és mestersé­ges, lakott helyek, ipartelepek) aka­dály állta útját a folymatos érintke­zésnek. Ez az elszigeteltség azután az alfajok kialakulását hozta magával. A tíz alfajról soha nem szabad el­felejtenünk, hogy azok csak alfajok, valamennyien egyetlen faj képviselői, tehát a közöttük levő különbségek is csak ennek megfelelőek. Néhány ér­dekesség: Hübner vizsgálódása szerint az agyarak vastagsága szorosan össze­függ az élőhely átlagos hőmérsékle­tével. Hidegebb tájakon vastagabb az Kiállító ország, Az összes aranyérmesből (más-más agyarhoz tartozóan) a legnagyobb olt előforduló alfajok Arany­érmes db na. hossz. cm na. szél. cm ka. korín. cm pontsz. IP Bulgária t attila 19 28,5* 30,5 8,8 137,95 Csehszlovákia / scrofa 64 27,1 30,6 8,8 135,00 Jugoszlávia / reiseri 66 28,0 31,7 8,5 142,30 Lengyelország/ falzfeini 164 30,1 32,0 9,2 140,85 Magyarország / scrofa 70 27,7 31,0 9,3 135,75 NDK/scrofa 41 26,9 29,9 8,4 129,75 NSZK I scrofa 2 23,9 27,6 7,7 , 120,15 Románia/scrofa, attika 80 . 29,5 31,9 1 9,0 138,95 Spanyolorszg / casti­­lianus, basticus 4 25,5 28,8 7,8 123,80 Szovjetunió / falzfeini, attila, continentalis 32 31,8 32,5 9,4 141,80 agyar és ez a 9., 8. és 10. sorszámú alfajok szétválasztásának — többek között — egyik indítéka. Érdekes még az a megállapítása, hogy a Kárpátok­tól északra általában szélesebb, délre keskenyebb az azonos hosszúságú agyarak vastagsági mérete, ami alól természetesen vannak kivételek. En­nél a témarésznél érdemes ismét kis­sé időznünk, mivel bennünket, vadá­szokat különösen érdekel a vadászati értékmérő, az agyar. Az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállítás trófeakatalógusában, ér­dekes számokkal találkozhatunk. Az 1. számú táblázat országonként tar­talmazza az összes aranyérmes agyar különböző méreteit. Ha ezeket az adatokat még jobban részleteznénk (pl. egyes kiemelkedő agyarak sze­rint, vagy pontos elejtési hely sze­rint), jó támpontot kaphatnánk egy esetleges vérfrissítési import tervezé­séhez. Gondoljunk azonban itt az al­faj meghatározásában szereplő kité­telre, miszerint a jellemző átmenetes bélyegek csak a környezeti viszonyok változatlansága esetén öröklődnek. Bármelyik alfajból hozunk, az új kör­nyezet lényegesen eltér az eredeti élőhelytől. Kérdéses, hogy az agyar­­fejtesztési készség milyen öröklési erejű bélyegnek számít. Erre még ta­pasztalat nincs. Bár így sem lesz még teljes az agyarral, annak földrajzi hely sze­rinti jóság-összefüggésével kapcsola­tos fejtegetés, mindenképpen nagyon hiányos lenne, ha nem szólnánk a *A leghosszabb bolgár agyar 38,2 cm, rendellenes! 2. SZÄMÜ TÄBLÄZAT Sor­szám Pontszám IP' Elejtés helye, ideje Első nemzetközi bemutatás és elbírálás helye és ideje 1. 181,00 Lengyelország 1930. Bérlifi-1937. 2. 143,25 ' Szovjetunió 1974. Ceské Budéjovice 1976.• 3. 143,00 Bulgária 1975. České Budéjovice 1976. 4. 142,30 Jugoszlávia 1969. Torinó 1970. 5. 142,20 Lengyelország 1924. Berlin 1937. 6. 141,80 Szovjetunió 1964. Budapest 1971. 7. 140,85 Lengyelország 1967 Budapest 1971. 8. 140,60 Lengyelország 1963. Újvidék 1967. > ma ismert legjobb agyarakról és azok származási helyéről. Legkevesebb ket­tőről kellene beszélnünk. A ma kézbe is fogható legjobbről és az agyarak netovábbjáról, ami már sajnos, csak másolat formájában látható. Ez utób­bi az 1937. évi berlini Nemzetközi Vadászati Kiállítás egyik fő ékessége volt, és bár eltűnt, ez az európai vaddisznó agyarak mai napig is ma­gasan veretlen rekordere. A 2. számú táblázatban az eddigi nemzetközi ki­állításokon bemutatásra került olyan agyarak pontszámát, elejtési helyét és értékelési fórumát ismertetjük, a­­melyek pontjai meghaladják a „bű­vös" 150 IP értéket. Az európai alfajok között akkor is nagy különbségek vannak méretben, színben, ha nem játszik közre a házi sertéssel való kereszteződés. A scrofa alfaj fekete, a felzfeini szürke, a spanyolok barnás árnyalatúak, és a continentalis sokszor egészen vilá­gos. Marmagasságuk 50—130 cm, a testhosszuk 120—210 cm között vál­tozik. A fejhossz 30—60 cm, a súly kifejlett állatoknál van úgy, hogy csak 50 kg, de előfordul, hogy 350 kg-ot is elér. Az igen alacsony érté­kek mindig a szardíniáira és a spa­nyolokra, a legnagyobbak általában a lengyelre és a kelet-oroszországira vonatkoznak. Mind a súly, mind a testméret délről északra és nyugatról keletre növekszik. Terjeszkedése, el­oszlása és sűrűsége az egész konti­nensen növekvő irányzatú. —КОТА— HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • К1ШШШ8В ElLENŐRZESSEL MEGFÉKEZHETI) A VÍZSZENNYEZÉS Vladimír Margetín erdő- és vízgaz­dálkodási miniszter a közelmúltban arról tájékoztatta az újságírókat, hogy mit tesznek Szlovákiában a fo­lyók és talajvizek további szennyező­désének a meggátolásáért. A téma mind népgazdasági, mind közegészségügyi, de ipari és halgaz­dasági szempontból is nagyon idő­szerű. Tiszta víz nélkül semmilyen élőlény nem létezhet! Köztudott, hogy a CSKP XV. kong­resszusa az erdő- és vízgazdálkodás időszerű teendőinek elemzése kap­csán nyomatékosan kihangsúlyozta, a vfzvagyon szennyezése elleni védel­mének társadalmi szükségszerűségét, s egyben a közélelmezési igényeket kielégítő édesvízi haltenyésztés fel­lendítését is sürgette. Szükséges te­hát, hogy az illetékesek minden szin­­meg a pártkongresszus irányvonalát, ten kellő igényességgel valósítsák és mind a vízvédelem, mind a hal­gazdálkodás tekintetében tegyenek konkrét intézkedéseket. Margetín elvtárs megemlítete azt is, hogy a vízgazdálkodási szervek Szlovákiában ebben az évben 550(1 vízszennyezési esetet fedeztek fel, s ebből a mezőgazdaság mintegy 40 százalékban részesedett. Ez időszérű­­vé'teszi olyan tisztító yendszer építé­sét, amely képes a szennyezési gócok kiiktatására. „Ne féljünk kimondani, — jegyezte meg a miniszter, — hogy némely fo­lyóvizünk szennyezettsége katasztro­fális.“ Ez csak azért következhetett be, mert sokan még ma sem tartják be a környezetvédelmi törvény ren­delkezéseit. Mindenekelőtt a nemzeti bizottságoknak kellene gondoskod­niuk a rendeletek betartásáról. Fele­lősségre kellene vonniuk mindazokat, akik semmibe veszik a jogszabályo­kat. Nehezíti a szóbanforgó törvény ren­delkezéseinek gyakorlatban való ér­vényesítését az, hogy korábban az üzemek építésével párhuzamosan az illetékesek nem gondoskodtak a víz­szennyezést mentesítő hálózat meg­építéséről. Ezzel magyarázható, hogy a víszennyező üzemek vezetői til­takoznak a bírságolás ellen, s ez je­lentősen nehezíti a réndeletek érvé­nyesítését. Szlovákiában jelenleg több mint 750 szennyvíztisztító állomást tarta­nak nyilván. Közülük több felújításra szorulna. Az ehhez szükséges felsze­relést azonban külföldről kellene be­hozni, mert. idehaza egyetlen vállalat sem gyárt ilyen berendezéseket. Néhány új tisztítóáüomás időterv szerinti átadása gyakran csak azért késik, mert ellentmondások merülnek fel az azonnali igények és a tervezés keretlehetőségei között. Ezért gyak­ran csak részletmegoldásokra kerül sor, a víztisztítóhálózat nem komplet­­tizálható, s emiatt az élő vizeket né­mely vállalatok tovább szennyezik. Ha figyelembe vesszük, hogy 1950- ben Szlovákiában a vállalatok és a lakosság 0,5 milliárd köbméter vizet fogyasztottak, és 1970-ben a szükség­let ennek a háromszorosára növeke­dett, akkor azt is tudatosítánunk keli, hogy a fejlődés, vagyis az iparosítás nem áll meg egy helyben, s ennek kapcsán 2000-hen a vízszükséglet túl­haladja a négymilliárd köbmétert. Ehhez kellene igazodni a víztisztító rendszerek építésében is. Tudomásul kell vennünk, hogy fo­lyóvizeink jelentékeny hányada vegyi­anyagokkal annyira szennyezett, hogy azokban a halállomány életfeltétele és. természetes szaporodása veszélyez­tetett, A szennyezett vizekből kifogott halak fogyasztásra nem alkalmasak. Ezen vizeink között tartjuk számon a Kis-Dunát is. Szlovákiában nem kevesebb, mint hatezer kilométert tesz ki a gazda­sági szempontból igénybevehető fo­lyóvizek hossza. Ezeknek azonban csak 39 */»-a éri al az I.a és az I.b minőségi osztályzatot, 30,5 százaléka legfeljebb a II., további' '30,5 százalé­ka pedig — a szennyezés nagy mér­téke miatt — legfeljebb csak а Ш. és a IV. minőségi osztályba sorolható. A két utóbbi csoportba tartozó vizek biológiai összetétele nagyon kedve­zőtlen. Ha tehát az ismeretek birto­kában a helyzetet a halgazdálkodás szemszögéből ítéljük meg, akkor azt láthatjuk, hogy folyóvizeink egyhar­­madában veszélyben forog a halállo­mány élete, és szaporodása. Ezek té­nyek. Szükséges, hogyl mindent meg­tegyünk a vízszennyezés megakadá­lyozása és a nagymértékben szennye­zett vizek fokozatos biológiai megtisz­tulása érdekében. Ennyivel tartozunk az utánunk következő gerferációnak. Az illetékesek a CSKP XV. kong­resszusának az ösztönzésére olyan alapelveket fogadtak el, miszerint a jövőben egyetlen vállalatnak sem sza­bad nagyobb mértékben szennyeznie a környezetet, beleértve az élővizeket is, mint korábban. Azt azonban vitat­hatnánk, hogy az alapelvek a gya­korlatban milyen mértékben érvénye­sülnek. Számtalan példát említhet­nénk, amely bizonyítékul szolgálhat a vizeknek a korábbihoz viszonyított nagyobb méretű szennyezéséről Azt is tudatosítani kellene, hogy semmilyen rendelkezés és semmilyen alapelv nem valósulhat meg az embej rek fegyelmezett magatartása és az illetékesek következetes ellenőrzése nélküt! Ne feledjük el, hogy minden szabálysértés az ellenőrzés fogyaté­kosságának a következménye. Ha vi­zeink szennyezettségét és a halgaz­dálkodás körvonalazott lehetőségeit ebből a szemszögből ítélnénk meg, minden bizonnyal azt a következte­tést vonnánk le, bogy a jövőben lé­nyeges javulást kell elérnünk az el­lenőrző tevékenység elmélyítésében. HQKSZA ISTVÁN •аИишИэао tapasztalatot Halgazdaság és kürnvezet­­védefem Lengyelországban évente pályázatot írnak ki a vizek védelmét segítő új eljárások kidolgozására. A pályamun­kák elbírálása során elsősorban azo­kat emelik ki, amelyek nyersanyagok visszanyerésével, vagy a szennyvíz­tisztítás műszaki fejlesztésével jelen­tős mértékben javítják a vizek minő­ségét. Az 1978-ban értékelt ilyen jellegű pályázatra halászati jellegű munkák is érkeztek. Ezek közűi az első, amely időköz­ben már szabadalmazásra is került, a halfeldolgozással kapcsolatos. A halkonzervgyártás során nagy meny­­nyiségű fehérjét tartalmazó szenny­víz került ezidáig kibocsátásra. Az új eljárás lényege, hogy a fehérjetartal­mú szennyvíz-komponenst összegyűj­tik és folyékony takarmánykiegészítő­ként hasznosítják. Ez 6—8 % fehér­jét, 15—25 •/« zsírt, 3 *k konyhasót, kb. 30 % szárazanyagot, valamint A-, B- és E-vitaminokat tartalmaz. Hasz­nosítása elsősorban sertéstelepeken történik, de már a szarvasmarha-tar­tásban is foglalkoznak az új takar­mánykiegészítő hasznosításával. A ha­szon kettős: a mezőgazdasági üzemek értékes takarmányhoz jutnak, a hal­feldolgozó üzemek pedig könnyebben eleget tudnak tenni a környezetvé­delmi követelményeknek. Pruszkúw város szennyvizüzeme haltermeléssel kapcsolta össze a kom­munális szennyvizek tisztítását. A ta­vakat, amelyekbe a szennyvíz már a biológiai tisztítás után kerül, ponty­­tyal, fehér busával, amórra) és kisebb mennyiségben egyéb halfajokkal né­pesítik. Érdekes, hogy a tavak vizé­ben a rákok is megélnek. A cél tu­lajdonképpen a szennyvizek még tö­kéletesebb tisztítása, a foszfor- és nitrogénvegyületek eltávolítása. A módszert most alkalmazni kívánják egy másik városban is, ahol hosszabb ideje üzemen kívül helyezett halas­tavak vannak. jelentős beruházási összeg megta­karításával, s egyben a halhozam fokozásával járt egy cukorgyár szennyvizének halastavi tisztítása. A „Wozuczyn“ cukorgyárban a szenny­víztisztító berendezések alulmérete­zettnek bizonyultak. A bővítés 20 millió zloty költséggel járt volna, ezért a gyár vezetői megegyeztek a mintegy 8 km-re levő halgazdasággal a szennyvizek ottani elhelyezésére. Egyszerű földárokban vezették a többlet szennyvizet — folyamatos mennyiségi és minőségi ellenőrzés mellett — a kampány időtartama alatt a lecsapnlt halastavakba. Kora tavasszal a tavakat feltöltötték vízzel, oly mértékben felhígítva ily módon az ott összegyűjtött szennyvizet, hogy a halak kihelyezéséig teljes mérték­ben lejátszódjon az öntisztulás. A hasznosítási vizsgálatokat a Lengyel Tudományos Akadémia Hidrobiológiái Osztályának felügyelete alatt végez­ték. A cukorgyár ülepítőjétől — az ön­tisztulás után — további vízmennyi­séget adtak át júliusban, a már be­népesített halastavaknak. A cukor­gyári kampány során 140 ezer köbmé­ter szennyvizet vett át a halgazda­ság, amely nem tapasztalta a szenny­vizek semminemű káros hálását a halakra. Sőt: az előző három év át­lagos 630 kg-os mutatójával szemben a halastavak hozama 920 kg/ha-t ért el. .-GORY—

Next

/
Oldalképek
Tartalom