Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
Az „araiiiflialacska" három kívánsága . Szakcsoportba „vezényelték ‘ az aranyhalacskákat — jutott hirtelen eszembe ez a viccesnek tűnő gondolat, amikor Hálán Pavol Galántán (Galanta | i— egy kávé mellett — elújságolta: — A múlt évben néhány hasonló érdeklődési körű barátommal összeültünk és elhatároztuk, megalakítjuk az akvarisztikái szakcsoportot. Felvettük a kapcsolatot a kisállattá-, nyésztők járási bizottságává, és a múlt év februárjában hivatalosan is megalakítottuk i)7 említett kör't. ■ Mire volt elegendő ez a rövid idő? — kérdeztem a galántai akvarisztikai szakcsoport titkárát. — Tapasztalatgyűjtésre — mondta szerényen Hatan elvtárs. — Ez ideig nagy sikernek tartjuk azt, hogy ki tudtunk alakítani egy közepes taglétszámot. Összesen tizenhatan vagyunk, és személyi állományunkat akkor kívánjuk bővíteni, ha a szervezés vonalán több tapasztalatot szerzünk, s ha az eszköztárunkul is kiépítjük. * ■ A tagok szakmai tdVábbkepízését hogyan oldják meg? „ — Taggyűléseinket — ahol főleg szervezési dolgokat beszélünk meg — szakelőadásokkal egészítjük ki. A másik művelődési forrásunk természetesen a szakirodalom. Minden tagupk rendelkezik egy kisebb akvarisztikai könyvtárral, ami )ó alapot jelent az induláshoz. Mivel szlovák nyelvű szaklap nem jelenik meg, néhányan megrendeltük az Akvárium, Terárium című folyóiratot. Sajnos ehhez a kitűnő publicisztikai termékhez nagyon nehezen tudunk hozzájutni, s mivel kevés példányszámban jelenik meg, laprendeléseinket elutasítják. ■ Hogyan vannak megelégedve a szakirodalom, a könyvek érthetőségével, számával, színvonalával?- —„ Én hiszem, hogy a kiadók Is tudatában vannak annak, hogy akvarisztikai könyvek aránylag kis számban és kevés példány szám ban jelennek meg. Nem mondom, a kezdő számára készült kiadványok száma пшв, lebecsülendő, de a jó közepes és a kedvtelését magasabb fet] kon művelő ember nem tafál az üzletben megfelelő irodalmat. Például érthetetlen a szám_omrh az, hogy képtelenek a mi nyelvünkre lefordítani Günter Sterba német nyelvű Akvarisztikái lexikonját. Mivel ismerjük a könyvet — francia változatát sikerült kalandos úton megszereznünk — melegen ajánljuk az illetékes kiadóknak a már harmincöt nyelvre lefordított mű publikálását. Qzimi František, az akvarisztikái szakcsoport elnöke örömmel mondta, hogy munkájukban komoly támogatókra találtak. A kultúra „házának“ vezetősége ígéretet tett, hogy rövid időn belül állandó helyiséget biztosít a szakcsoport számára, és némi anyagi segítséget is nyújt az itt megrendezendő kiállítások megszervezéséhez. A szavak — anyagi támogatás stb. — elgondolkodtattak. Miért kell az akvarisztáknak a kultúra — csúnya szó, de mondjuk csak ki — támogatására szorulniuk, ha egyszer a kisállattenyésztők szervezetének szakcsoportjaként „figuráinak“ a hivatalos jelentésekben? Kételkedő kérdésemre az elnök homloka „összegyűrődött“. — Mit titkoljuk: a kisállattenyésztők járási szervezetétől semmiféle támogatást nem kapunk. Ötödik keréknek tekintenek minket. Próbáltuk megtalálni a közös hangot, de nem megy; mi ugyanis nem állítunk elő nagyobb értékeket. Pedig lenne miben segíteniük. Nincs megcfldva egyelőre a tápbeszerzési kedvezmény, s a tagok jogosan sürgetik a szerződéses díszhaltenyésztés szervezési gondjainak megoldását is. SIKERES KIÁLLÍTÁS Ribánszky Ferencet, a kör legidősebb tagját a szakcsoport A virágzó kaktuszukat sokan megcsodálták. (A szerző felvételei) akvarisztikai kiállításán találtam meg, ahol a „kalauz“ és a teremőr szerepét töltötte be. Ö mutatta be a gyönyörű, növényekkel, kövekkel, kagylókkal díszített akváriumokat, s ő mondta el, hogy „társszerzőként“ Peter Benkovié kaktuszgyűjtő is részt vett a kiállításon. A gyönyörű, virágbaborult kaktuszok hangulatossá és egzotikussá tették a kiállítást. Feri bácsi sorra bemutatta a szebbnél szebb akváriumokat. Az elsőben Chanada-randa díszhalak lubickoltak, melyek átlátszó, legyezőszerű lényükkel maguk köré vonzották az érdeklődőket. A Brachidanio-halacskák, hátukon zebra vonalakkal, főleg a gyermeklátogatóknak tetszettek. Megtekintettük a Symphysodon aequfasciata karaldi nevű, nagyméretű „élőlénycsodákat“ is, melyek e kiállítás legértékesebb példányai voltak. A „terepszemle“ után Feri bácsi mesélt kedvteléséről. — Én 1949-ben kezdtem el akvarisztikával foglalkozni. Eleinte csak néhány akváriumom volt, majd 1964-ben amikor már értékesebb díszhalakhoz jutottam, kiépítettem otthon egy egész teráríumot. Ma már több százharminc és kilencven literes akváriummal rendelkezem, melyekben korábban negyven, jelenleg huszonkét fajta halacskát tartok. Mivel számomra az akvárium mindent — az élet örömét, a nyugalmat jelenti, elmondom: a mese úgy szól, hogy rendszerint az aranyhalacska teljesíti mások három kívánságát. Hát én azt szeretném, ha egyszer a"halacska — és a galántai akvarisztikai szakcsoport — három kívánsága teljesülne.. Felsorolnám ezeket: 1. Szeretnénk, ha több értékes akvarisztikai könyvhöz juthatnánk. 2. Jó lenne, ha a kisállaltonyésztők szövetsége és unnak szervei néha az akvaristák kéréseire is odafigyelnének. 3. Kívánjuk, hogy minél több fiatal ismerkedjen meg az akvarisztikával. Tehát a „halacska“ három kívánsága elhangzott, amihez csak azt tudjuk hozzáfűzni: úgy legyen! Kalifa Gábor Önitató — burokban Manapság is népszerű — és anyagilag is kifizetődő — a baromfinevelés. Habár az etetésben és a tartásban megváltoztak a körülmények, az itatás lényege megmaradt; gondoskodni kell a rendszeres vízellátásról, hiszen mindenfajta baromfi igényli azt. Nehezíti a folyamatos vízellátást, hogy a szárnyasok könnyen feldönthetik a vizesedényt, amit esetleg csak órák múlva veszünk észre. Ahol pedig a család minden tagja dolgozik vagy iskolába jár, ott sokat szomjaznak az értékes állatok. Mindkét gondon segít a burokkal védett, folyamatos vízellátási! önitató. Vegyük sorra a szükséges anyagokat: 1 db 425X340X165 mni-es műanyag tál, 1 áb úszógolyós szelep | vécétartályhoz használatos), 16 mm vastag deszka, 2 db 60 mm hosszú csuklós pánt, néhány facsavar és szeg. ftjbánszky Ferenc: „Nekem az akvarisztika az életörömöt, « nyugalmat jelenti“* Először az edényt vegyük meg, hiszen nem biztos, hogy kapunk a megadott méretűből. Utána a faanyagot szerezzük be, (ha nincs 16 mm-es, jő a 18-as is, vagy a 8—10 mm vastag rétegelt lemez, esetleg a kidobott bútorból kitermelt deszka). Ezek birtokában szükség szeHnt módosítsunk a méreteken éso szabjuk le a védődoboz darabjait. Az egyik oldallapon készítsük el a kb. 25 mm átmérőjű nyílást (a csatlakozó cső átmérője szerint), és szegeléssel állítsuk össze a dobozt. A felnyitható fedelet a két csuklós pánttal illesszük helyére. A dobozt legalább kétszer kenjük be csónaklakkal. Végül szereljük fel az úszógolyós szelepet, ahhoz meg csatlakoztassunk műanyag vagy gumicsövet. A vizet kisnyomású, lehetőleg ejtőtarlályból (pl. magasabban elhelyezett hordóból) vegyük. (Ezermester, 1980., 5.) д Galántai Jednota Fogyasztási Szövetkezet az elmúlt télévben több mint 524 ezer darab tojást vásárolt fel a kisáilattenyésztóktől. Idei tervük * félmillió tojás felvásárlásával számol, ezt tehát túlteljesítették. Szőes Julianna, a fogyasztási szövetkezet könyvelője mondotta: — Járásunk területén a baromfitartás közkedvelt. Alig akad olyan tagja az egyes szervezeteknek, aki baromfit nem tart. A kisállattenyésztők tudatosították: feladatuk, hogy elősegítsék a lakosság tojással való ellátását, ennek érdekében növeljék a baromfiállományt. Legtöbb helyen fajtatiszta állománnyal rendelkeznek: olyan egyedeket tartanak, amelyek jó tojástermelők. Azok a kisállattenyésztők, akik jő tyúkállományt alakítottak ki, rendszeresen adnak el tojást. A számukra fölös mennyiséget a felvásárló helyeken, illetve központokon keresztül értékesítik. Ott, ahol a tojásfelvásárlás nincs jól megszervezve, az eredmény is elmarad. Amennyiben a kistermelő központilag nem tudja eladni termékét, más eszközökhöz kénytelenek folyamodni. Ezért körlevéllel fordullunk a helyi szervezetek vezetőihez, a felvásárlókhoz, hogy a helyi hangszórón keresztül értesítsék a lakosságot, hogy akármennyi tojást felvásárolunk. — Járásunkban minden héten ötven helyen vesszük át a tojást. A felvásárlók megértették igyekezetünket. A- tojás felvásárlásáról nyilvántartási vezetünk. Ebből kiderül, hogy az első félévben melyik községből vásároltuk fel a legtöbb tojást. Akadnak szervezetek, melyeknek tagjai egy idényben tíz-, sőt tizenötezer darab tojást is eladnak. Ezek közé tartozik többek közt a kürti (Mostová), a vágtornóci (Trnovec nad Vábom), a nádszegi (Trstice), a vágsellyei (Šafa) szervezet. Külön kiemelném az alsőszeliekel, akik a múlt évben is, de az idén is a legtöbb és a legjobb minőségű tojást adták el közellátásunknak. Ezeknek az ismereteknek a birtokában ellátogattunk Alsószelibe (Dolné Saliby), ahol felkerestük Keszeli Ilonkát, az SZKSZ helyi szervezetének agilis tagját. Mielőtt véleményt mondott volna, kezembe nyomegyütt tagjai vagyunk a csoportnak. Az évzáró gyűlésen a járásiak megdicsértek bennünket az elért eredményekért és a jó minőségért. Ezt a hely’ szervezet vezetősége is méltányolta s továbbra is rám maradt a felvásárlás, azzal a különbséggel, hogy március elsejétől havi négyszáz koronát kapok érte. Minden héten kedden reggel kilenc órától délután tizenhét óráig nyitva van a kapu. Ilyen-Fokozzuk a toiastermeiest ta я Jednota által kiküldött körlevelet, melynek fő ,mondanivalója az volt, hogy ösztönözzék a lakosságot a tojáseladásra. — A körlevelet a helyi hangszórón keresztül ismertettük — mondotta Keszeli Ilonka. — A kisállattenyészlők szervezetének keretén belül jól működik a baromfitenyésztők csoportja. Szervezetünk százharminchat tagú, mindenki tagja a baromfitenyésztők csoportjának is. A baromfitenyésztésben legfonto sabb munkánknak azt tartottuk, hogy jó tenyészállományt hozzunk létre. Ez sikerült Is, hiszen ma már a tagok fajtatiszta állománnyal rendelkeznek: hampshýr, plimuth, sasex stb., kellős hasznosításé tyúkfajtákat tartanak. Továbbtartás céljából olyan egyedeket hagynak meg, amelyek jó tojóképességűek. Fontos volt az is, hogy ne csökkenjen á tyúkállomány. Az állomány növekedésével növekedett a tojáshozam is, amit igyekeztünk teljes mértékben felvásárolni. A felvásárlással engem bíztak meg, mivel három gyermekem mellett itthon vagyok s a férjemmel kor forgalmas az udvarunk, jönnek a szorgalmas tenyésztők. Tessék csak megnézni, Nagy Dezső egy alkalommal 212 darabot hozott, Bondor István minden héten százhúsz darabot. Papp Jenőtől is igen sokat átvettünk. így gyűlt össze: áprilisban 6480, májusban 4288 és júniusban 5400 darab. ф Hogyan állapítja meg a tojás minőségét? — Mielőtt átveszem a tojást, ügyelek a minőségre. Csak kimondottan tiszta tojást veszek át. Eleinte voltak <1m problémák a tojás tisztaságával, viszszaküldtem egypárszor most már ez nem fordul elő. Hogy friss-e a tojás? Azt az átvilágító lámpa kimutatja, csak igen nehéz minden darabot ellenőrizni átvételkor, amikor sok a tojás. De szemre is meg tudom állapítani, megfelel-e első minőségi osztályúnak. ф Véleménye szerint mi az uka annak, hogy csökkent a tojástermelés? ■— Az, kérem, hogy nem fizetődik ki tyúkokat tartani— szól közbe Sárkány Józsefné, aki éppen takarmányért érkezett. — Drága a takarmány, a tojás ségi osztályú tojásért — amire kb. húsz darab megy — tizennégy koronát fizetnek, a másodikért meg csak kilenc когоnát. Télen-nyáron egyformán. Pedig az üzletben is aszerint változik a tojás ára, amilyen az évszak: télen drágább, nyáron olcsóbb. Azért aki tudja, ott adja el, ahol többet kap érte, hogy az ember keressen is valamit, ha már a jószággal bíbelődik. A takarmány, a gabona drága, de még drágábban adja a Jednota, az ember csak mérgelődik ... s—- ötszáz kiló tojótápot kapunk negyedévenként — veszi át a szót Ilonka. — Ebből minden tagnak tíz kilogramm juh Ezenkívül kapunk egy tonna búzát, ebből a szövetkezeti tagok nem kapnak, mivel ők a szövetkezetben kapják meg részüket: háromszáz koronáért 100 kilóját. Mi ötven kiló gabonát adunk egy tagnak. Nekem is az a véleményem, hogy kedvezményesebb árszabályozással ki lehetne küszöbölni a fogyatékosságokat: nem csökkenne, hanem növekedne a tenyésztői kedv. Ezt a véleményt Szőcs Julianna és több háziasszony is alátámasztottá. Ezután jobban meg kell szervezni a tojásfelvásárlást, hogy a termelő biztos legyen abban, hogy áruja el is kel. Jó lenne, ha a szép családi házak baromfiudvara tele lenne jószággal. Hiszen a háztáji gazdálkodás hasznosan kiegészíti a nagyüzemi mezőgazdasági termelést, ezért támogatása nagyon fontos. Viszont a szervezett háztáji állattartás csak akkor tölti be fő feladatát, ha az érdekek találkoznak. A nagyüzem, a társadalom segíti a kistermelőt, de cserébe elvárja, hogy tevékenységével hozzájáruljon élelmiszerkészletünk gyarapításához. Nagy Teréz ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/ c7ERVEZETt ts^m Két és félezer vágónyuiat ígérnek Udvardon (Dvory nad Žltavou) a múltban főleg baromfit tenyésztettek á háztájiban. A fordulatot az 1977. esztendő hozta meg, amikor tizenkét kisáliattenyésztő szerződéses nyúlhizlalással kezdett foglalkozni. Már az első évben 440 darab pecšenyenyulat vásárolt fel a községben a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat. A felvásárlás folyamatos volt, így hamar követőkre talált a kezdeményezés. Tavaly már 158B vágónyuiat értékesítettek az udvardi kisál lattenyésztők. Az idén még népesebbé vált a nyóltenyésztők tábora, így az alapszervezet már két és félezer vágónyúl értékesítésére kötött szerződést. Csörgő Béla, aki a községben a felvásárlást szervezi, elmondta, hogy a helyi nyulászok körében a vágóérettség korát elérő, a takarmányt jól hasznosító új-zélandi fehér, a kaliforniai és a francia ezüst nyulak a legkedveltebbek. Az eladott nyulakért kapott tápon kívül sok zöldet etetnek, és a különféle kerti és konyhai hulladékot is hasznosítják. A tenyésztők szorgalmasan kaszálgatják az árokpartok és a közterek füvét, illetve azt a két kilométeres szakaszt, amit kaszálónak kaptak a Zsitva folyó mellett. Plavec Pál (Kolárovo) Kedvencei a parókás galambok A parókás galambok Indiából származnak. Európába állítólag az angol és a holland hajósuk húzták be, mégpedig 1550-ben. A meredek, böszke testtartásó, nemes vonalú, finom testalkatú galamboknak sok kedvelője van. Közéjük tartozik Во I I a Gábor, a Nemeskürti (Zemianske Sady) Mezőgazdaság; Szakmunkásképző dolgozója is Minden fajta és féle galambot kedvel, de kizárólag parókása kát tenyészt. Állományában sár ga, kék, vörös és fekete páré kások vannak, közülük a kéke két tartja a legértékesebbeknek. A hazai kiállításokon általában sikerrel szerepelnek kedvencei, sőt a külföldi bemutatókon (Varsó, Budapest, Béig rád) is megnyerték a szakemberek és a látogatók tetszését. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) Kovács Lászlóék az idén több mint ezer tő paradicsomot ültettek. A növényzet szépen fejlődött, gazdag hozamot ígér, de a csapadékos időjárás késlelteti az érést. Fotó: .—bor
