Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

1988. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES Moszkvában az olimpián levő sok­ezer vendég, nep­­rúl-napra látogatja a főváros neveze­tességeit. Foto; cr-tt—^ ezüst étkészlet, középen nyolcágú gyertyatartó. A konyhából folyama­tosán érkeznek az ételek. Hat fogás­ra gondolok, a fagylaltot is beleértve. Oldalt nézett. — A feleségem, kedves uram. min­den pompát megérdemel. Nagyszerű asszony. A konyha. „Itt nyilván minden megtalálható, ami a modern konyhához szükséges‘ — gondolta Hegyfi. — Teljesen felszerelt, önműködő konyha —- mondta Láposi. „Nahát, végül is én is láttam már a nagyapámat a másik szobában“ — gondolta H. Ojabb üres helyiség, a holtágra nyílik az ablaka. — A dolgozószobám — mondta Lá­posi. Hegyfi... „Az ablak előtt kell lennie a rajzo­­lóasztalnak, kicsit oldalvást, hogy hal oldalról essen a fény“ — gondolta. „Az a heverő a sarokban ... Ha meg­fájdul a háta, lepihen egy negyed órát.“ Kanyargós 'vaslépcsön mentek fel a második szintre. Hegyfi egyetértőén ballagott a férfi mögött. — A hálószoba. Baldachinos ágy, csipkefüggöny. Azon a falon, amint látja, uram ... — Földig érő tükör — mondta Hegyfi. — Előtte, az asztalon, a legkülön­félébb kenőcsök, szemfestékek, kölni­vizek. A feleségemnek hosszú fekete haja van, és reggelente ... • — Nyeles fésűvel fésülködik, ami­kor maga benyit, hátra sem néz, a tükörből köszön ... Ojabb ajtó. — A gyerekek szobája. A felesé­gem mindig szeretett volna gyereke­ket, ennek most már nem lesz aka­dálya. — Szép ez a hintaló — mondta Hegyfi lelkesen. — A fal itt színes tapétás, a gyere­kek miatt. — Aha, Donald kacsa is van raj­ta! ... A manzárdra már Hegyfi megy elő­re ... — Ez a távcső .., Csillagot vizsgál vele? ... — kérdezi, és a szeme csil­log, a szoba kong az ürességtől, ke­rek ablak néz a téli Dunára, de Hegyfi már nyarat, csillámló vizet, meztelen kiskölyköket 7át... — Csillagot? —- nézett Hegy fire a szakállas. — Erre még nem gondol­tam. Hegyfi felriad, álomból ébred. Fá­zik- . . ; — Mi baja? — szól. rá Láposi, — Nagyon szép a ház — nyögi Hegyfi... —ii Látom, van Ízlése. Hegyfi hirtelen elköszön. >— Viszontlátásra. ■— Várjon, ne rohanjon, még elté­ved ... Hegyfi izzadton rántja fel a bejá­rati ajtót. — A viszontlátásra — mondja a szakállas. — Várjunk a bálra! ... Hegyfi sietve ment a szigeti, földúton. Aztán megállt, hátranézett. A férfi barátságosan intett, a másik kezével a kuvaszt simogatta. Hegyfi hazaért, begyújtott, a kályha mellé ült. „Tavaszig itt maradok“ — gondolta erőlködve. Felállt, az ablakhoz lépett. Láposi háza fehéren magasodott a túlsó par­ton. „és ... és ..." Riadtan csukta be a spalettát, kör­bement a szobában ... s aztán öltöz­ni, csomagolni kezdett, kapkodó moz­dulatokkal. — Hiszen ki menti meg attól, hogy valamelyik éjjel báli zenére ébredjen, a túlparton kivilágítva táncol Láposi háza, cseng a pohár, pukkan a dugó, reng a sziget a ház alatt, a kuvasz énekelve ugrál az udvaron, a kertben rügyezni kezd a téli almafa ... ... Még. elérte a délutáni buszt, és pontos, kemény hangon kért jegyet a kalauztól. BOLYA PÉTER Az első komolyabb őszi eső napján Hegyfi ráébredt, hogy semmiben sem különbözik az őt körülvevő gazembe­rektől, a nők erőszakossága elviselhe­tetlen, újrakezdeni semmit nem érde­mes — és falura költözött. Reggel felkelt, lavórban megmos­dott, reggelit készített, bambán elfo­gyasztotta, aztán tárcaíráshoz fogott. (Amikor elfogyott az írói szufla ki­nézett ‘az „építészetileg oldalvást álló“ ablakon, és a holtág feletti pá­rarongyokban általában meg is talál­ta a folytatást.) Alig néhány embert ismert a falu lakosai közül. Néhány távoli rokonon kívül csak a tanítót látogatta, aki öreg, kerek, nyugdíjas emberke volt, és estéken át mesélt valamiről, boro­zás és töltögetés közben, tudálékos szófűzéssel, és Hegyfi — bár tagadta örült, hogy emberi hangot hall. De amiről a tanító beszélt, arra alig fi­gyelt oda. Hegyfiék házával szemben, a holtág 'másik partján vikendházak, nyara­lók álltak. Közöttük magasodott egy háromszintes, csúcsostetős terméskő ház. Tulajdonosa egy hosszú termetű, ősz szakállú férfi volt, akit Hegyfi gyakran látott, amint a holtág part-, jára ballag, biciklijét a ladikba teszi, aztán tempós mozdulatokkal átevez az innenső partra, kiemeli a kerék­párt. és elkarikázik a falu felé — majd rövid idő múltán visszatér, da­gadó szatyorral, /amelyből általában egy borosüveg nyaka is kikandikált). H. sokat törte a fejét a szakállas férfi kilétén. Ojkori remete? Örült festő, akit nem érdekel a holtág és a Duna szépsége, hanem hatalmas műtermébe zárkózik, és látomásokat fest? Bujkáló gyilkos, akit hamarosan diadalmas rendőrségi osztag kerít kö­rül? és mit csinál abban az őríási házban? Hiszen legalább nyolc-tíz szoba áll a rendelkezésére, nem be­szélve az üres garázsról, a manzárd­­szobáról, a kerti házikóról!... December közepe volt, Mikulás után, karácsony előtt. Hegyfi kitudja hová indult, talán meg akarta nézni Petőfi fáját, hátha valami újat lát az ágak között — leereszkedett a töltés­oldalon, indult a Duna felé. Biciklijét tolva közeledett az úton a szakállas remete. — Jónapot kívá­nok — köszönt rá Hegyfi, önmaga számára is váratlanul. (Faluhelyen gyakori az ismeretlen köszönés, de Hegyfi soha nem alkalmazta: elszo­kott tőle a pesti utcákon./ A szakál­las megállt,, szürke tekintettel nézett Hegyfire. — Jó napot — köszönt. Hegyfi állt, aztán szégyenkezve to­vább indult. — Idevalósi? — szólt utána a férfi. »— Még soha nem láttam. — Csak télen lakom itt, — Pesti? ' — Igen. Azaz ... Igen. Csend, egyik sem tudta, mtt akar a másik. — Olyan... művészforma? — kér­dezte a remete. — Író vagytk. — Aha. Láposi, örvendek — nyúj­totta a kezét a férfi a kerékpár kor­mánya felett. Kezet fogtak. A férfi kemény, ki­dolgozott ujjakkal szorította meg Hegyfi markát. — Szép a háza •— szólalt meg Hegyfi. Šok munka van benne. — Látszik. *— No minden jót — köszönt el a szakállas. — Látogasson meg egy­szer, ha van kedve. Néhány nappal később Hegyfi a szigeten végezte „egészségügyi sétá­ját; (idézve: a tanító). Az óriás ház előtt megállt, legondolkodott, aztán benyitott a kapun. Erősen kopogott a ház ajtaján. Csoszogó léptek, a verendán megje­lelt a szakállas, elégedetten intett az üveg mögül. Kék munkaruhát, fekete inget viselt; a szájában pipa. — Isten hozta — dünnyögte, amint beengedte Hegyfit. — Már vártam. Aprócska előtérszerű szobába ve­zette. Pokrócos heverő, óreg képek a falon, az asztalon rajzlapok, vonal­zó, körző. — Mérnök vagyok — mondta a fér­fi. észrevéve Hegyfi pillantását. — Építészmérnök. Leültek. A férfi borosüveget, vizes­poharakkal vett elő a „konyhából“. (A konyha: palackos gáztűzhely a szoba sarkában, felette fali polc, edé­nyek, papírzacskók, tányérok.) — Itt lakik ebben a szobában? — Igen. ■ „És a Möbbi?“ — gondolta Hegyfi. — És a többi? — kérdezte. — Kérem? — A többi szoba ... — A töb­bi szoba várakozik, uram. — Töltött. — Egészségére. ... Hegyfi szokatlan kíváncsisággal kérdezett, a férfi görnyedten ült a heverön, kongó hangon válaszolgatott. Építészmérnök, a fővárosban élt, D- ben nyaraló építéséhez fogott. A fele­sége — egy szombati napon történt — kocsival Pestre indult, Harasztinál egy fának rohant — a műszaki je­lentés szerint, lehet, hogy szándéko­san — és a kórházban méghalt. ,,Természetesen éň ezt nem hittem el“ — mondta Láposi. — „Ilyesmi nem létezik, hogy ualaki, főként a feleségem, aki miatt léteztem, aki miatt a világra jöttem, szóval ilyen nincs, hogy valaki egyik pillanatról a másikra megszűnik, eltűnik,' tehát ä feleségem hamarosan visszatér, ez biztos.“ ... Tovább építette a házat: az alapot kibővítette, terméskövet ho­zatott, új terveket készített, hatalmas kölcsönöket vett fel, D.-be költözött, reggeltől estig dolgozott a házon, öt hónap alatt készen lett vele. „A ház­nak, ezt jól tudtam, uram állnia kell, mire a jeleségem megérkezik. Hatal­mas bált rendezünk, remélem maga is itt lesz még akkor, ha nem. adja meg a címét, meghívót küldünk, a fe­leségem aláírásával." Hegyfi komoran ült az asztal mel­lett. — „Pedig normálisnak tűnt“ — gondolta. A férfi élénken beszélt a bál rész­leteiről. — A vacsorával kezdjük, az ebédlő­szobában ... — Felállt. — Jöjjön, megmutatom. Függönnyel eltakart ajtót nyitott ki. — Ez a hall. Bútor sehol. — Ezt a helyiséget a legkiválóbb kolóniái bútorokkal rendeztettem be, mondta férfi. — Itt isszuk a kávét a vacsora után. Én magam a török ká­vét szeretem, a súblóton ott áll a készlet, rézdaráló, főzőedény. Men­jünk tovább, barátom. Ojabb helyiség üresen. . — Az ebédlő. Ezen a hosszú aszta­lon lesznek a különböző fogások, le­hetőség szerint fácán is, egészben. Minden szék mögött felszolgáló’ áll majd. A tányérok között színes pa­lackok, metszett poharak, virágok, 7 A CSEMADOK KB népművészeti együttese, a Szőttes szlovákiai körúton járt a közelmúlt napokban. Űj hanglemezek Szaküzleteinkben — mint findig ■—* most is bőséges és igen változatos a kínálat hanglemezújdonságokból. Az operabarátok bizonyára nagy öröm­mel fogadják Giuseppe Verdi „La Traviata“ című operájának teljes fel­vételét az Opus és az olaszországi Fonit Cetra hanglemezgyártó vállalat közös kiadásában. A három lemezből álló album parádés szereposztásban tartalmazza a híres Verdi-operát. A felvétel értékét Maria Callas, Ede Ma­­rietti Gandolfo, Ines Marietti, Fran­cesco Albanese, Ugo Savarese, Maria­no Caruso és mások nevei fémjelzik. Közreműködik az Olasz Rádió és Te­levízió Torinói stúdiójának szimfoni­kus zenekara és a Cetra-kórus Gab­riele Santini, illetve Giulio Mogliotti vezényletével. Az album mellékletét képezi az opera teljes szövegkönyve. A szlovák nyelvű libretto Jele Krč­­méryová fordítása. Ugyancsak az operabarátoknak szánt cseiűege az Opus „Nagy opera­kórusok“ címmel kiadott lemeze, a­­mely a Deutsche Grammophon válla­lat felvételét vette át. Köztudott, hogy a 19. századtól kezdve, Ch. W. Gluck kezdeményezésének eredményeképpen a kórusok az opera tartalmi, eszmei és zenei- mondanivalójának lényégés kifejezési formáivá váltak, ezért kap­tak helyet Beethoven, Weber, Berlioz és Wagner operáiban. Jelentős szere­pet kapott a kórus Verdi operáiban is. A kitűnő hanglemez kőrusrészleté­­ket tartalmaz, többek közt Weber „A bűvös vadász“, Verdi „La Traviata“ és „Trubadúr“, Wagner „Bolygó hol­landi“, „Parsifal“, „Lohengrirf“ és „Tanhäuser“, valamint Beethoven „Fidelio“ című operájából. Közremű­ködik a Bajor Rádió Szimfonikus Ze­nekara és Kórusa Eugen Jochum ve­zényletével, az Elisabeth Brasseur- Kórus és a párizsi Lamoureaux Zene­kar Igor Markevitch vezényletével, a Milánói La Scala Zenekara és Kórusa Tullio Serafin vezényletével, a Bajor Állami Zenekar és a Bajor Operakó­rus Fricsay Ferenc vezényletével, va­lamint a Bayreuth i Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara Wilhelm Pitz ve­zényletével. A könnyű muzsika kedvelőinek fi­gyelmét egy új Supraphon-lemezre hívom fel. A címe: „Václav Hybš ze­nei lakomája“ („Hudební hostina Václava Hybše“). Václav Hybš és ze­nekara már nem egy alkalommal be­bizonyította, hogy abban a műfajban, melyet képviselnek, az élvonal legfi­gyelemreméltóbb együttesei közé tar­toznak. Ez az új lemez valódi cseme­ge a színvonalas könnyű zene kedve­lői számára. Szebbnél-szebb számok kitűnő hangszerelésben és virtuóz­­szólisták közreműködésével teszik „fejedelmi lakomává“ Václav Hybš zenei „lakomáját“. Kitűnő a Trupet blues (H. James—J. Mathias szerze­ménye) Václav Hybš trombitaszólójá­­val, R. Addinsell „Varsói koncert“-je Pavel Vétroves zongoraszólőjával, J. Lennon—P. Mc Cartney közismert „Yesterday“ című szerzeménye Miloš Petr különleges vadászkürt szólójával, ez ugyancsak közismert Monti-Csár­­dás Felix Slováéek érdemes művész brilliáns szopránszaxofon szólójával és se la Rocca „Tiger rag“ című szer­zeménye Zdenék Pútec trombón szó­lójával. A második lemezoldalon Jirí Korn és Helena Vondráöková adnak elő egy-egy világszámot, Felix Slová­­öek, V. Vavkáf „Emlékezés Zbirohra“ című szerzeményét szopránszaxofon szólóval, a zenekar pedig nyolc cseh sláger kitűnő hangszerelt egyvelegét. E lemezhez csak gratulálni lehet a Supraphön vállalatnak, Illetve a szer­kesztőnek, Sláva Kunstnak. A Magyar Hanglemezgyártó Válla­lat újdonságai közül is három lemez­re szeretném felhívni a figyelmet! Fritz Kreisler, a csodagyerekként in­dult viládghírű osztrák hegedűművész és zeneszerző néhány szerzeményét és átiratát tartalmazza a „Régi bécsi dallamok“ című új Hungaroton-lemez* melyeket az ismert magyar zenemű­vész testvérpár, Szenthelyi Miklós (hegedű) és Szenthelyi Judit (zongo­ra) ad elő kitűnő muzikalitással és hangszerük tökéletes megszólaltatá­sával, megteremtve a Kreisler-dara­­bok jellegzetes atmoszféráját, a ka­rakterek könnyed megformálását, ai szép hangzást. A lemez a következő darabokat, illetve átiratokat tartal­mazza: Canzonetta, Románc, Szerelmi öröm, Szerelmi bánat, Szép rozma­ring, Madrigal, Bécsi capriccio, Játék­katonák indulója, La Gitana, Rondino egy Beethoven témára, Cavatina, Re­­citatívo und Scherzo Caprice Op. 6- és ,egy-egy Pugnani-, Couperin- és Boccherini-átirat. A lemez anyagának összeállítója, Szenthelyi Miklós Igye­kezett minél teljesebb képet bemutat­ni a sokoldalú alkotói és interpretáló tehetség-jellemezte hegedűművészről és komponistáról. Az idén ünnepli fennállásának 25* évfordulóját a Magyar Rádió Gyer­mekkórusa, melynek vezetői és alapí­tói Botka Valéria és Csányi László, a két világszerte ismert kitűnő karve­zető. A remek gyermekkórus nemcsak Magyarországon vált ismertté, hanem a világ számos más országában is. Jártak nálunk is és a világ számos országában, például Finnországban* az Egyesült Államokban, Franciaor­szágban, a Szovjetunióban és Japán­ban is. Az új Hungaroton-lemez a ne­ves gyermekkórus repertoárjának széles skáláját mutatja be, amely fel­öleli a madrigalistták, a kórusiroda­lom legkiválóbbjai és mai szerzők alkotásait. A lemez első oldala pre­klasszikus szerzők kórusdalait, mad­rigáljait tartalmazza, köztük Palestri­na-, Lassus-, Vecchi-, Friderici- és Morley-müveket. A második lemezol­dal három Kodály kórusművet szólal­tat meg, és Salline finn, Lesur fran­cia, Nakada japán, valamint Sajnszkij szovjet zeneszerző egy-egy vidám da­la, egy olasz és egy görög népdalfel­dolgozás, Sandig „Á, kis póniló“ és White-Jai: „Utazó muzsikusok“ című ihűve található még ezen a lemezol­dalon. öt nyelven (magyarul, latinul* olaszul, görögül és japánul) énekel a kitűnő gyermekkórus e lemezen és nagyszerűen bizonyítja, hogy nap­jainkban egyike a világ legjobb gyer­mekkórusainak. Ez a lemez Is zenei csemege a kórusmuzsika kedvelői számára. Solti Károly, Gergely Anna, Takács Béla, Lovass József, Molnár Júlia és Jákó Vera dalénekesek, valamint Ber­ki László és népi zenekara, Déki La­katos Sándor és népi zenekara a köz­reműködői a „Régi nóta, híres nóta“ című új Qualiton-lemeznek, amely a legismertebb magyarnótaszerzők: Be­­ieznay Antal, Simonffy Kálmán, Lányi Ernő, Seriy Lajos, Balázs Arpád és Oankó Pista dalaiból kínál egy cso­korra valót a magyarnóta igényes kedvelőinek. A két tucatnyi dal kö­zött olyan ismertek is szerepelnek, mint a Két gyöngye volt a falunak, Hegedülnek, szépen muzsikálnak, Ez az én szeretőm, Minek a szőke én­­nékem, Anyám, anyám, édésanyám, mit csináljak, Álmodtam a szerelem­ről, Nem fúj a szél, nem forog a do­rozsmai szélmalom stb. Ez a hangle­mez kétségtelenül az utóbbi idők egyik legsikerültebb, legszínvonala­sabb magyarnóta-lemeze, mely bepil­lantást enged a magyarnóták sokszínű, számos témát felölelő és a legkülön­félébb zenei motívumokat felhasználó Világába* Sági Tóth Ti эг

Next

/
Oldalképek
Tartalom